Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-09 / 232. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 9. Felkészülve érkezni TUBA LAJOS Két miniszter, hét államtitkár és több százan az állami intézmények, vállalatok irányító testületeiben - egyebek mellett ezt jelentette az RMDSZ belépése az új román kormányba. Abba a kormányba, amely a reformok halasztgatása miatt rendkívül lepusztult állapotban vette át a román gazdaságot és az elmúlt tíz hónap alatt korábban elképzelhetetlen sokkterápiával igyekszik fenntartani a felzárkózás reményét. Számunkra ez elsősorban a sok tekintetben hasonló hazai helyzet miatt érdekes. Nemcsak azért, mert a korábban sokkal radikálisabban fellépő RMDSZ-nek a koalíciókötés érdekében elsőként részben önmagával kellett megalkudnia. Azt is tudni kell, hogy tíz hónappal ezelőtt az új koalíció annyira gyorsan állt fel, hogy nemcsak a szakembereket keresték nehezen, de egy sor dolog tisztázására sem volt idejük. Ez pedig napjainkban könnyen kitapintható feszültséget okoz mind a román kormánypártokon, mind az RMDSZ-en belül. Márpedig a politikai és a gazdasági válság leküzdésének egyetlen alternatívájának nálunk is a szlovák és a magyar demokratikus erők összefogása látszik. Ehhez azonban itt is szükség van a legérzékenyebb kérdések előzetes tisztázására. Nekünk ezt szerencsére nem kell néhány nap alatt elintéznünk. Az elmúlt három év parlamenti együttműködése során a lehetséges partnerek kellőképpen kiismerték egymást és még mindig közel egy év áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy felkészüljenek az ennél is szorosabb közös munkára. Ez ugyanis egyáltalán nem lesz egyszerű. A választási matematika alapján valószínű, hogy a Mečiar-féle demagógiával szemben csak egy teljeskörű ellenzéki összefogás lesz kormányképes. Ez azonban egyben azt is jelenti majd, hogy nemcsak a szlovákok és a magyarok, hanem a jobboldal és a baloldal érdekeit is össze kell hangol ni. Ami nem lesz gyerekjáték, de épp a román példa mutatja, hogy ez még egy olyan országban is lehetséges, amellyel korábban nem számítottak az európai integráció legesélyesebb államai között. Ehhez azonban már most komoly munkára van szükség. Egyelőre mindhárom nagy ellenzéki tömörülés maga készül. Az pedig, hogy képesek lesznek-e előre egyeztetni, az elkövetkező hónapok során dől el. JEGYZET Tanulságos történet SZILVÁSSY JÓZSEF Pionírnyakkendőben, mozgalmi zászlóval tüntettek kedden reggel a pozsonyi Metód utcai gimnázium diákjai. Nyilván nem véletlenül porolták le ezeket a rekvizitumokat, hiszen a nagy szakmai tekintélynek örvendő iskolában - amely számos kiváló szlovák személyiséget nevelt - néhány órára visszafelé forgott az idő kereke. A tüntető gimnazisták szüleik vagy idősebb pedagógusaik visszaemlékezéseiből szerezhettek tudomást arról, hogy a letűnt pártállami rendszer központjaiban bizony létezett olyan lista, amely a megbízható káderek csemetéit juttatta be a felvételik eredményeitől teljesen függetlenül egyetemekre, vagy éppen gimnáziumokba. Ez a mostani rezsim még a pártállami praktikákon is túltett, hiszen még a látszattal sem törődött. A néhai ifjonc kegyencek ugyanis a látszategyenlőség kedvéért nem hagyhatták ki a felvételi vizsgákat, ám a mostani menők gyermekeit még ezektől az apró stresszhelyzetektől is iparkodtak megkímélni. A pozsonyi kerületi hivatal egyszerűen egy listát adott át a Metód utcai gimnázium igazgatónőjének, Oľga Repášovának azzal, hogy a megnevezett kádergyerkőcökkel nyissa meg az iskola negyedik első osztályát. Az igazgatónő a szakmai becsületét mindennél fontosabbnak tartva nem teljesítette az ukázt. A listán megnevezett diákok ugyanis nem vettek részt a felvételi vizsgán, tehát nem is lehetnek a gimnázium tanulói. Az oktatásügyben dáridózó bagázst azonban most sem érdekelték az észérvek: az igazgatónő nem engedelmeskedett, ezért leváltották. Az újabb felháborító történetről tudomást szerezve jogosan sóhajtunk fel, hogy lám, a hatalomnak állítólag nincs pénze két magyar gimnáziumi osztályt nyitni Ipolyságon, Somorján és máshol, de számolatlanul szórná a pénzt, amikor párthíveik gyermekeinek a továbbtanulását kell elrendezni. Minden áron. Ám jó lenne azt is észrevenni, hogy ez a gyülevész népség magyarellenes és nemzetmentő szajkózásai ellenére gádástalanul rúgja ki tisztségeiből azokat a szlovákokat is, akik lelkiismeretükre hallgatnak, nem pedig a diktatúra parancsaira. 1131 Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ KOMMENTÁR Igazat mondott Ferko Felfigyeltem Jerguš Ferko publicista panaszára, aki a televíziós Lépésekben kijelentette: a szlovákiai magyarság főleg a Magyar Televízióból szerzi az információit. Igaza van Ferko úr! Az Szlovák Televízió adásából nagyon kevés híranyag érdekel bennünket. Hiszen mit láthatunk, ha átkapcsolunk az SZTV egyes vagy kettes csatornájára? Ha nincs szerencsénk, akkor éppen egy vitaműsor kellős közepébe cseppenhetünk, amelyben a résztvevők kioktatják a szlovákiai magyarokat vagy az egyetemes magyarságot, dicsekvő riportokat és beszélgetéseket sugároznak a bősi vízierőműről, esetieg Mečiar úr gúnyos mosolyát és zilált eszmefuttatását nézhetjük, hallhatjuk. És akkor a felsorolásból még ki is hagytam olyan „csemegéket", mint Ján Slota vagy Dušan Slobodník tévés megnyilvánulásai. Éppen ezért nem nézem az SZTV-t, helyette inkább a magyar tévét vagy a Markíza műsorát választom. Vajda András Szete Nálunk miért nem lehet? Nem engedhetjük meg, hogy úgy kezeljenek bennünket, mint a Németországban dolgozó török vendégmunkásokat, vagy a skandináv országokba betelepült kurdokat és vietnamiakat. Nagyon elhibázott lépés lenne, ha hagynánk és beletörődnénk abba, hogy idegenként bolyongjunk őseink földjén. Ha Szlovéniában államalkotóként ismerik el a magyarokat és az olaszokat (és senkit nem küldenek el a Murán túlra), akkor ugyanez miért nem lehetséges Szlovákiában is? Vladimír Mečiarnak a lakosságcserére tett „eredeti ötlete" árt igazán Szlovákia jó hírének. A kormány meg a többi illetékes aztán nem győz csodálkozni, hogy külföldön rossz véleménnyel vannak az országról. Szabó Sándor Királyrév OLVASÓI LEVELEK A Demokrata Unió képviselői nem támogatták azt a kereszténydemokratajavaslatot, hogy a parlament határozatban kérje a Szlovák Pszichiátriai Társaságot Vladimír Mečiar egészségi állapotának kivizsgálására. „A pszichiátriai társaság a szakterület tudományos fejlődésével foglalkozik, viszont Mečiar kormányfő nem tartozik ebbe a kategóriába" - indokolta a DU álláspontját Roman Kováč alelnök, de hozzátette, hogy magát a kivizsgálást nem ellenzik, csak a megfelelő intézményhez, kórházhoz kellene fordulni. „Mečiar közelmúltban elhangzott kijelentései alátámasztják azt az elképzelést, hogy célszerű lenne, ha az állampolgárok tudnák, milyen pszichikai és fizikai kondícióval rendelkezik a kormányfő." - vélte Kováč. NOVÝ ČAS Ha a pszichiátriai szakterületek közt létezne „politikai pszichiátria", egy-egy szakorvos élvezettel boncolgathatná Jozef Migaš DBP-elnök indítékait, amelyek arra késztetik őt, hogy ismét tárgyalóasztalhoz üljön Vladimír Mečiarral és már ki tudja hányadszor hagyja magát lóvá tenni - véli a lap kommentárja. Mečiar még egyet sem tartott meg a baloldalnak tett ígéretei közül, és ezért nem egyszer már maguk a párt választói is kinevették a DBP vezetőségét. „Migaš téved, amikor azt állítja, hogy a politikai párbeszédet fenn kell tartani. Hazudozóval nem lehet komolyan beszélni" írja a lap, és arra emlékeztet, hogy a DBP már kijelentette, Mečiarral és Gašparovičcsal a jövőben nem hajlandó együttműködni, de vajon minek, ha nem együttműködésnek tekinthető a kerekasztalon való részvétel. „Mečiarnak csakis arra van szüksége, hogy fenntartsa annak látszatát: minden rendben megy Szlovákiában. A kormány kormányoz, az ellenzék kritizál, de ha az ország érdekeiről van szó, képesek egy asztalhoz ülni." PRAVDA Látja? Nem látja? Na látja! Leginkább ez a szójáték jut az ember eszébe annak hallatán, hogy Csehországban, Žatec környékén, esténként állítólag ufók jelennek meg az égen. Sokan jönnek ide messzi földről is, fényképezőgéppel, videokamerával. Eddig még egyetlen felvétel sem igazolta, mit is látnak valójában... (ČTK-fotó) „Nem múlik el nap, hogy a sajtó ne számolna be leszámolásról, bérgyilkosságról, viszont az már annál ritkábban fordul elő, hogy a gyilkosokat letartóztatták és bíróság elé állították. A gyilkosságok Szlovákia mindennapjainak részévé váltak, a napokban mégis sokkolóan hatott egy gyilkosságról szóló hír, annak dacára, hogy csak tervezett és nem véghezvitt gyilkosságról szólt." - írja a lap Vladimír Mečiar kormányfő legutóbbi DSZM-nagygyűlésen elhangzott kijelentéséről. „Egyelőre nem világos, hogy a hír megalapozott-e, vagy az „asztalán találta-e" a miniszterelnök, a félelmetes azonban az, hogy gyilkos indulatot válthat ki abból a tömegből, amely veszélyezteve látja istenített vezérének életét. Veszélyes, mert a gyilkosságok már mindennapjaink senkit sem meglepő részévé váltak" - véli a Pravda. Több, mint gesztus Amióta beköszöntött az ősz, annyira dúskálunk a politikai botrányokban, hogy az az érzésem, néha fontos események fölött is elsikkad a figyelmünk. GRENDEL LAJOS Nem tudom, például, hányan vették észre közülünk, hogy a Szlovák Irószervezetek Egyesülése (AOSS), melynek a Szlovákiai Magyar írók Társasága is tagja, nemzetgyalázás címen feljelentette Ján Slotát, a Szlovák Nemzeti Párt elnökét. Félreértés ne essék, nem a szlovák, hanem a magyar nemzet gyalázása miatt. Normális körülmények között ennek a bejelentésnek nem lenne nagy hírértéke. Ám mindnyájan tudjuk, hogy 1994 novembere óta nem élünk normálisnak nevezhető körülmények között, s azt is, hogy a magyar-szlovák viszony, sem az államközi kapcsolatok, sem pedig a szlovákiai magyar kisebbség vonatkozásában nem nevezhető problémamentesnek. Annál inkább precedens értékű tehát, ami történt. Míg egyikmásik magyar párt (tisztelet a kivétel Együttélésnek) várakozó álláspontra helyezkedett (vagy inkább azon szerencsétlenkedett), a legjelesebb szlovák írókat tömörítő szervezet cselekedett. (Csak tudnám, mit vacakolt az MPP és az MKDM? Azt várták talán, hogy Slota és ve...precedens értékű, ami történt. zérkara fellöveti magát az űrbe? Vagy hogyha jövőre nem is, egyszer csak megnyeri az ellenzék a választásokat?) Az AOSS lépése nem üres gesztus, hiszen következményei lesznek. Minket, szlovákiai magyarokat, ritkán kényeztetnek el szolidaritásukkal szlovák barátaink. Márpedig erre szükségünk van. Mert ha a szolidaritás kinyilvánítása hiányzik, Slota, Slobodník, Mečiar és más urak, na meg a DSZM hölgykoszorújának retorikája alapján a magyar nemzetiségű szlovák állampolgár azt hihetné, az egész szlovák nemzet az ellenségének tekint bennünket. Ugyanakkor az is megfordult a fejemben, hogy hasonló helyzetben, de fordított esetben, vajon mi, magyar írók is ilyen szépen helyt tudnánk-e állni? A kérdést nyitva hagyom. Maradjunk egyelőre annyiban, hogy köszönettel tartozunk a kiváló szlovák íróknak, mert a haza- vagy a nemzetárulás ódiumát is vállalva, példát mutattak polgári erényekből a meglehetősen tétova szlovák ellenzéki politikusoknak is. A szerző a szlovákiai PEN-klub elnöke - Úgy látszik, így akarnak kedveskedni a megszüntetett tévéműsorokért...( Krenner István karikatúrája) Aminek csak ebben az országban, és jelenleg van hírértéke, ezért is fontos