Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-31 / 251. szám, péntek

10 CSALÁDI KÖR ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 31. Iií £ L. IC Ö Ní IC TÁJA Az emlékezés megtisztítja a lelket (Archív felvétel) Érdemes lenne minden lehetőséget megragadni arra, hogy szeressünk, hogy szeretetet adjunk KÖVESDI KÁROLY Nem tehetek róla, november elején mindig előjön ez a Ratkó­kötet. S vele ugyanazok a gon­dolatok. Lekívánkozik a polcról, keresnem se kell, pedig vékony­kajói elbújik a többiek, a súlyo­sabbak, vastagabbak, divatosab­bak közt. Negyedik könyve volt, fekete borítóval, fekete versekkel. El­adósodott létében talán éppen széket vett a honoráriumán a családnak. A borító fülén, stíl­szerűen, a kordivatú mentege­tőzés arról, hogy nem csüggesz­teni, hanem biztatni, életkedvre akarta bátorítani olvasóit. Mert akkoriban nem illett szomor­kodni. Alig hiszem, hogy akadt olvasó, aki biztatásnak, nemzeti vigalomnak, osztályharcos uj­jongásnak vélhette kétsorosát: Kopjafák gótikája. / Építkezünk. Az életet nem hosszban, mélységben mérik. De hát ki tudja ma már, hogy élt egyszer egy Ratkó József? Ki ol­vas ma már verseket? Emberi nyelven írt üzeneteket, önma­gunkról, csöndjeinkről, áhítat­ról, egymás hiányáról? Szeretet­ről? Öregekről, akik tartják a földet alattunk? Hiszen már las­san önmagunk is hiányzunk. Ar­cunk elmosódik, elmázolódik ebben a zilált rohanásban. Nem­hogy halottainkkal nem állunk szóba, élő az élővel sem beszél. Hallom a híradóban, telítettek a pesti temetők. Zsúfoltak. Lassan nincs hová feküdni. Talán ha privatizálnák őket, de hát kinek kellenének öreg, zsúfolt parcel­lák? Jóllehet a sárkányeffektus ár­nyékában, a tőzsdecápákról szó­ló hírek mellett nemigen rendí­tenek meg senkit az effajta bo­rongások. Másrészt a maffiakezek, melyek jól kézben tartják az ember utol­só útját. Már a kórházból lead­ják a fülest, hol üresedett meg ágy, s jönnek a hullaszimatolók, egymással versengve. Majd ők mindent elintéznek, csak tejel­jen a család. Jó bolt a halál. A temetők? Törvénytelen halot­taink? Vonatablak mellett elza­katoló, imbolygó fények az őszi suhanásban. Persze, élni kellene. Emlékezni, tervezni, meg-megállni. Elmor­zsolni egy diólevelet, rácsodál­kozni egy gyermekarcra. Látni benne az ősöket, elődöket és utódokat. Mert nem igaz, hogy a szabad világ nem kötelez. És nem fukarkodni a türelemmel. Az életet nem hosszban, mély­ségben mérik. Tartalomban. A túlélés nem lehet az élet célja. A túlélés hal meg leghamarább. A fülgyertya migrén esetén is használ 7 „Meglepő hatás": Ami­kor először olvastam az Új Szóban az Aurecon • fülgyertyáról, azt hit­tem, valami kuruzslásról van szó. Viszont a sűrű fülzsír mi­att, amely nekem is mindig beragadt a fülembe, már any­nyi bajom volt, hogy végül is kipróbáltam. S őszintén mondhatom, azóta is rend­szeresen, háromhetenként használom! A közérzetem ki­tűnő, a hallásom szintén, nem kell fülmosásra járnom, s ami az egészben a legjob­ban meglepett: azóta nem volt migrénem. Ha ilyen egy­szerűen meg lehet szabadulni a migréntől, miért nem szen­telnek az orvosok nagyobb fi­gyelmet az ilyen természetes gyógymódoknak? I Azért, mert a hopi indiá­nok ősi módszeréről van szó. Az emberek nagy • része nálunk minden mögött, ami az indiánokkal, tehát Amerikával hozható kapcsolatba, reklámot és biz­niszt, azaz üzletet sejt. Külön öröm számomra, hogy ked­ves olvasónk visszaigazolta azt az irodalomból ismert tényt, hogy migrén esetén is bátran használható az Aurecon fülgyertya. Egyelőre ugyanis kevés hazai tapasz­talatunk van vele. Remélem, egyre több visszajelzést ka­punk az olvasóktól. Azt rég­óta tudjuk, hogy az eukalip­tuszolajnak és a méznek is van idegnyugtató hatása, azt is, hogy az idegesség mig­rénes rohamot válthat ki. Egészen biztos, hogy a fül­gyertya alkalmazásának a szertartása is jótékonyan hat a feszült idegekre, amíg a gyertya ég, jól lehet lazítani. A beteg így két legyet üthet egy csapásra, s ráadásul a máját sem terheli szintetikus fájdalomcsillapítókkal és idegnyugtatókkal. Bárcsak több ilyen egyszerűen haté­kony módszer állna a rendel­kezésünkre! Adja meg a címét! ? „Piros rózsa" jeligére: Szeretném elvégezni a Breuss-kúrát, de nem • tudom, hogyan fogjak hozzá, s azt sem, hogy miből áll. Kérek tanácsot! I Az Új Szó 1994. decem­berében és 1995. január­jában részletesen leírta, • miből áll ez a kúra, és hogyan kell elvégezni. Ha kedves olvasónk a jeligén kí­vül a címét is megadja, meg fogja kapni e leírás fénymá­solatát. Előzetesen csak any­nyit, hogy a kúra a zölséglevek, gyógyteák vala­mint vitaminok 42 napos fo­gyasztásából áll, mialatt be­öntéseket is ajánlatos végez­ni. A siker garantált, és a test­súlyveszteség mellett erősíti a szervezet védekezését a rá­kos folyamatok ellen is. A depresszió a szexuális életre is hat! 7 „Nem szeretném el­hagyni, mert szere­tem!" Negyvenen túli • asszony vagyok, érzel­mileg, testileg teljesen vissza­fogottan élek. Már harmadik hónapja járok pszichiáterhez, aki a Seropram nevű gyógy­szert írta föl nekem. A gyógy­Hulló szirmok, őszi levelek AZ ELIXlR NYOMÁN Mitől félünk, amikor a vihar há­borog, és a szél rázza a termé­szetet? Hiszen tudjuk, hogy nemsokára abbahagyja, és a nap újból kisüt. Ez az élet és az éle­tünk ritmusa. Néha borús, a vi­har háborog, néha pedig felhőt­len az ég, és simogat a szellő. Ennyi az egész. Öleljük át, és fo­gadjuk be a szelet és a napsütést is: mindkettő váltakozva értékes ajándékokat hoz számunkra. Minden és mindnyájan egyek, illetve EGY vagyunk. Nincs miért panaszkodnunk: a nap dédelget, és a szél ráz, mint a szerető szülők. Ha kivárjuk a vihar végét, a nap újra ki fog süt­ni. A halál nem több, mint a le­velek lehullása a fákról: az egyik ciklus befejeződésével kezdődik a másik, és a végtelen tánc így is­métlődik, folytatódik az örökké­valóságig. Szeretteink nem a temetőben pihennek, hanem a szél hátán vágtatnak, a napsugárban ör­vendeznek, a hullámokban lu­bickolnak, új dimenziókban lak­nak. Ha meg akarunk emlékezni róluk, tegyük ezt talán inkább a kertben, vagy az erdőben, a me­zőn, a hegyekben, a vízparton ­és a szívünkben. Tudom, hogy vannak olyanok is, akik a szeret­teik sírjánál szeretnek „elbeszél­getni" velük. De én azt mon­dom: nem ott vannak a hideg földben, hanem a holdsugárban tündökölnek, a szellőben leb­bennek, a hajlongó búzában sut­tognak, a hullámokban játsza­nak, a felhőkben suhannak, az esővel frissítenek, a csillagokkal tekintenek reánk, a nap melegé­vel ölelnek, és a szívünkben la­koznak. Mindig beszélgethe­tünk velük, mert bennünk van­nak, mellettünk és körülöttünk, és bárhol is vagyunk, mindig a rendelkezésünkre állnak. Bár­mikor meghallgatnak, és „elbe­szélgetnek" velünk. A testük elporladt, de szeretetük bennünk, általunk, körülöttünk és velünk él. Szeretetük körül­vesz, energiát ad nekünk, ami­kor elfáradunk, vagy gondjaink vannak. Szeretetük segítségével mi, akik még az anyagban tar­tózkodunk, földi dolgokat tu­dunk alkotni, megvalósítani, és szeretetüket továbbadhatjuk másoknak is, és így őket is erő­sítjük. Ez egy örök körforgás, melynek mindannyian résztve­vői vagyunk. Ne sirassuk a lehullott szirmo­kat és faleveleket, hanem ünne­peljük azt, hogy szépségük, ked­vességük mennyi örömet hozott számunkra, mennyi ajándékot adott nekünk. Tavasszal a virá­gok, a fák újra szirmokkal és le­velekkel lesznek tele. Úgy gon­doljátok, hogy azok más szir­mok, más levelek? Igaz, hogy mindegyik egyedi és egyedülál­ló, de mindegyik ugyanabból az esszenciából alakul, ugyanabból a lényegből, lényből származik és valósul meg, mint a sok milli­árd szirom és falevél előttük és utánuk, melyeknek „elporladt" lényét a fa gyökerei magukba szívják és befogadják. Minden és mindnyájan egyek, il­letve EGY vagyunk. Ne sirassuk tehát a lehulló, lehullott szirmo­kat és leveleket, hanem szeres­sük és tiszteljük őket azáltal, hogy hozzájuk és magunkhoz méltóan folytatjuk a munkát, él­jük az életet a természet, az uni­verzum, illetve Isten végtelen és örök ritmusában. Tartsuk maga­san a fáklyát, melyet ők nyújtot­tak át nekünk - abban a rövid Tartsuk magasan a fáklyát, melyet ők nyújtottak át nekünk... pillanatban, melyben nálunk van, mielőtt továbbadjuk a min­ket követő nemzedéknek... Nagyon, de nagyon sok időt pa­zarolunk el abból a röpke pilla­natból, amelyet ezen a bolygón töltünk. És mire? Arra, hogy bosszankodjunk, vagy másokat arról győzzünk meg, hogy ne­künk van igazunk, nem nekik? Arra pazaroljuk az értékes időn­ket, hogy oly mértékben hajszol­juk a pénzt, hogy gyermekeink legkedvesebb megnyilvánulása­it nem tudjuk élvezni, nem va­gyunk számukra ott akkor, ami­kor nagyon nagy szükségük len­ne ránk! Arra, hogy kritizáljuk, bántjuk a másikat, és egymás­nak ártunk. Arra pazaroljuk, hogy panaszkodunk, hogy csak önmagunk szükségleteivel, ér­dekeivel foglalkozunk, nem gondolva másokra, különösen nem azokra, akik nálunk kevés­bé szerencsések, és segítségre szorulnak. Valóban nem hiszem, hogy meg­engedhetnénk magunknak azt a luxust, hogy egyetlenegy pilla­natot is bármilyen negatív gon­dolattal vagy tettel töltsünk. Olyan nagyon gyorsan elrepül az a rövid „másodperc", melyből életünk áll ezen a bolygón, hogy minden egyes mozzanatát érde­mes lenne értékelni és teljeseb­ben élni. Érdemes lenne minden lehető­séget megragadni arra, hogy szeressünk, hogy szeretetet és jóindulatot adjunk mindenki­nek, és arra, hogy másokat és önmagunkat támogassuk, erő­sítsük, bátorítsuk, segítsük a fej­lődésben, a jóság, szeretet fej­lesztésében, alkalmazásában és terjesztésében. Borongós gondolatok egy réges-régi könyv ürügyén „Kezük és szívük hiánya" szer nagyon jót tett az idege­imnek, de nem tudok megbé­kélni azzal, hogy a szexuális életünk szinte a nullával egyenlő. A férjem egyre rit­kábban közeledik hozzám, és egyre gyakrabban néz a po­hár fenekére. Nem tudom, mi tévő legyek. Gyötör a gon­dolat, hogy már nem kellek a férjemnek! ( Nyugodjon meg, a keze­lőorvosa tapasztalt lé­lekgyógyász, és a • Seropram kiváló gyógy­szere a depressziónak, csak meg kell neki adni a türelmi időt. Esetleg még egy kicsit megemelni az adagot. De ezt mindenképpen beszélje meg az orvosával! Mint ahogy azt is, hogyan segíthetne Önnek szexuális problémái rendezé­sében. A depresszió csökken­ti a nemi vágyat, de az átélés, mint minden más örömérzet képességét is. A beteg szo­rong, mert nem érti, mi törté­nik vele, a partnere ugyan­úgy, mert a társa egészen más, mint megszokta, és erre akár sértődötten is reagálhat. Nagy hiba viszont, ha a bána­tát alkohollal próbálja elfoj­tani. Ezzel teljesen tönkrete­szi nemcsak a házasságát, de a férfiasságát is! Ha a férje nem képes ezeket az érveket Dr. Pálházy Béla A szerző pozsonyi pszichiáter, a ružinovi kórház pszichiátriai rendelőjének a vezetője Öntől elfogadni, kérje meg a kezelőorvosát, próbáljon meg ő beszélni vele. A szak­ember érvelése biztosan ha­tásosabb lesz! Ne holnap, még ma kezdjük el! ? „MACI" jeligére: Fiatal, 21 éves lány vagyok, sajnos, 78 kg súllyal. • Kérem, ajánljon vala­mit, amit recept nélkül is megvehetek a patikában, és fogyaszt. Megértését előre is köszönöm. ( Sajnos, nem elég a kort és a testsúlyt megadni, fontos a testmagasság is. • Ha Ön, kedves „MACI" 178 cm magas, a megadott testsúlya éppen ideális, sem­mit nem kell lefogynia. Ha vi­szont alacsonyabb, melegen ajánlom az élet­módváltoztatást, amelynek szerves része az étrend átala­kítása legyen. Fogyókúrákkal kínozni a szervezetét az élet­mód megváltoztatása nélkül majdnem felesleges erőlkö­dés, mivel a fogyókúra abba­hagyása után úgyis vissza fogja enni a súlyát! Ha viszont tudatosan és kö­vetkezetesen eldöntötte, hogy meg akar változni és úgy leadni a felesleges kilókat, kezdje a Breuss­kúrával. A siker garantált, ráadásul alaposan méregteleníti vele a szerve­zetét. Tartós egészséget kívánok! Tisztelt olvasóink! Tekintettel arra, hogy szombaton lapunk nem je­lenik meg, ezzel a csonka Családi Körrel igyekszünk kedveskedni Önöknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom