Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-31 / 251. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 31 Politikai pornó TÓTH MIHÁLY Nincs a világon olyan statisztikus, aki akkorát tudna és mer­ne hazudni, hogy bebizonyítja: Szlovákiában a napisajtó to­vábbi drágulásával majd növekszik a kiadóvállalatok nyeresége, tehát a költségvetés bevétele. Közismert tény, hogy vannak járások, ahol a lakosságnak immár a fele nem ol­vas újságot. Órszágosan az ilyenek részaránya több mint 30 százalék. Az ok: a bérhez, a nyugdíjhoz, a munkanélküli-se­gélyhez képest túlságosan sok az újságpéldányonként fizeten­dő 6-7 korona. Márpedig ez az összeg szükségszerűen növek­szik, ha az adót 6-ról 23 százalékosra növelik. Olyan kormánya van ma Szlovákiának, hogy a kulturális mi­niszter közreműködésével megfogalmazott, a szabad sajtó elle­ni merényletet indokló törvényjavaslatban egy szuszra, egy mondatban írják le, hogy jó újság és pornográfia. Ugyanis pol­gári társadalomban, ha úgy tetszik, a piacgazdaság viszonyai között általában az az újság tekinthető jó napilapnak, amelyi­kért az emberek még sanyarú anyagi viszonyok között sem saj­nálják kiadni a 6-7 koronát. Tetszik, nem tetszik, piacgazdaság­ban a termékeiket reklámozni szándékozók megnézik, mekko­ra példányszámban jelenik meg a lap, amelynek szép summá­kat fizetnek termékeik népszerűsítéséért. Rosszul szerkesztett, így nem kelendő, kis példányszámú lapokban 10 százalék alatt marad a reklám részaránya. A jól végzett újságírói munka, az ambiciózus szerkesztői tevékenység eredményét tekinti bünte­tendőnek, keményen megadóztatandónak ez a kormány. Nem kell ahhoz adóhivatalnoknak lenni, hogy az ember kiszámítsa: a reklám megadóztatásának célja nem a kincstár bevételének gyarapítása, hanem a legnagyobb hatású ellenzéki napilapok gazdasági eszközökkel való térdre kényszerítése. Jellemző, hogy e kormány értékrendjében a jól végzett munka egy rang­sorba kerül a pornográfiával. Amit ez a kormány tervez a füg­geden sajtó ellen, az szintén pornográfia. A politikai pornó ab­ban különbözik a szexközpontú pornótól, hogy amíg az utóbbi esetenként arra legalább jó, hogy rendben tartsa a nemi nyo­morban szenvedők hormonháztartását, az előbbi legfeljebb ar­ra alkalmas, hogy jelezze: hatalma megtartása érdekében ez a kormány már az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodik. JEGYZET Jelképes szándék BARAK LÁSZLÓ A defenesztrálás latin erede­tű kifejezés, bizonyos sze­mély ablakon való kihajítását jelenti. A középkorban a bün­tetés-végrehajtás egyik mód­ja volt, majd a későbbiekben lincselést, vagyis valamely nekivadult tömeg vagy cso­port által végrehajtott erő­szakos önbíráskodást is je­lentett. Elég az hozzá, hogy a defenesztrálásnak a fele sem tréfa. Főként ha valakinek, valakiknek a második évez­red küszöbén jut eszébe ilyesmi. Még ha csupán elmé­letileg is! Egyáltalán nem öncélúan ke­rítek ekkora feneket a dolog­nak. Leginkább az a tény in­dokolja ezt, hogy Dunaszerdahelyen valakik­nek eszükbe jutott a defenesztrálás intézménye. Mégpedig a magyar tannyel­vű iskolákban tanító pedagó­gusok mozgóbérének megvonása kapcsán. Köztu­dott, hogy fizetéscsökkentés­re azokat ítélte a dunaszerdahelyi járási elöljá­ró, Ladislav Pošvanc, akik az iskolaév végén kétnyelvű bi­zonyítványokat adtak ki. Egy Šimek nevű középiskolai igazgató ablakon való kihají­tásának szándéka is szóbe­széd tárgya, mivel ő törvé­nyesen felvételt nyert tanulót hajított ki „iskolájából", mert szerencsétlennek kétnyelvű bizonyítványa volt... Rossz még rágondolni is, hogy a dunaszerdahelyi defeneszt­rálási szándéknak lehet valós alapja. Többek között azért, mert minden példa követhe­tő. Például a komáromiak ál­tal, ahol egy Šimekhez ha­sonló matróna, bizonyos Gajdáčová háromszáz diákot fenyeget iskolából való kiha­jítással a kétnyelvű bizonyít­ványok miatt. Mindegy, va­gyis nem mindegy, hogy Dunaszerdahelyen minden­képpen tömeges tiltakozó ak­ció készül november elejére az oktatási önkény ellen. Bármilyen szelíd lesz is, egy jelképes defenesztrálással fölér majd. Amiért a felelős­séget ország-világ előtt első­sorban azoknak kell vállalni­uk, akik kormányzó pozíció­ból naponta lovat adnak álla­mi végrehajtó posztokon ga­rázdálkodó bérenceik alá. A szerző a Nap Kiadó igaz­gatója. •iiiMiHViniil 1 Ifi PlWÄÉ^BÍ ' - -Íl Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Halottak napja (Balázs-Piri Balázs rajza) Nincs iskolaköteles gyermekük, vagy ha van, akkor valami egyebük nincs Tanári szigetek Ha valami sikerül, azon még nem feltétlenül ül a siker. Ha valami nem sike­rül, az többé-kevésbé ku­darc. KESZELI FERENC Az arcokon pír ül és sápadtság, esetenként szégyen, zavar, této­vaság, meg minden, ami az ar­cokon általában előfordul. Kéj is. A kéj azok arcán ül, akik elé­gedetten tollászkodva most azt mondják: az egynyelvű bizo­nyítványokkal jól odacsaptunk ezeknek a mitugrász magyarok­nak. „Sekély e kéj" - mondaná erre a költő, József Attila. „Jaj, mily sekély a mélység s mily mély a sekélység és mily tömör a hígság és mily komor a vígság" ­felelné Kosztolányi, aki jóllehet nem magyarosította nevét Templomnyi Dezsőre, mégis magyar költő maradt, aki mély­ségesen tudta a nyelv és lélek vi­szonyát, hogy azt ne mondjam: a nyelv és a lélek hálószobatit­Akik nem tudtak hatá­rozottan dönteni kait, amelyek az egyelvű­egynyelviség perverzitásaitól legalább olyannyira távol áll­nak, mint a szeplőtelen foganta­tás a klónozástól. A pír azok arcán ül, akik prag­matikus okokból fejet hajtottak a lélektelen elv előtt, vagy elhit­ték a rögeszmét, mely szerint a magyar nyelv használata súlyos bűntett, még a szervezett bűnö­zésnél is veszélyesebb. A sápadt­ság azok arcán ül, akik nem hisznek a saját érzékszerveik­nek, a szégyen azokén, akik nem tudtak határozottan dönteni, de már látják, hogy milyen döntés OLVASÓI LEVELEK Elmennék fegyencnek Persze nem nálunk, hanem Oroszországban. Ott ugyanis el­határozták a börtöntöltelékek iskolai végzettségének emelé­sét. Aid írni-olvasni sem tud, azt a betűvetésre tanítják, aki ezzel tisztában van, az leérettségiz­het, akinek van érettségije, az pedig egyetemi diplomát sze­rezhet, idegen nyelveket tanul­hat. Az egyik szentpétervári lett volna tisztességes. A zavar és a tétovaság azokén, akiket utólagosan is a falhoz szoríta­nak. Persze, egyéb is ül az arco­kon. A kéjesen tollászkodok an­nak örülnek, hogy sikerült za­vart kelteniük a magyar szülők, diákok, a magyar pedagógusok soraiban. Kétségeket az egység­ben. Szigeteket a szárazföldön. Szigeteket az iskolák tanári szo­báiban, ahol a negyvenöt per­cenként találkozó pedagógusok már nem feltétlenül és nem mindnyájan tudnak egymás sze­mébe nézni. Divide et impera ­szíts ellentéteket azok között, akiken uralkodni akarsz. Ossz dividendumot, és fossz meg a dividendumtól! Vegzálj és diverzálj! Az egyensúlyozók alatt rántsd meg a szőnyeget, és adj szócsövet az alkalmi bölcsek kezébe, a nagyokosokéba, akik­nek nincs iskolaköteles gyere­kük, vagy ha mégis van, akkor valami egyebük nincs. A szigeteken tanárok integet­nek. Néhány szigeten egy-egy magányos hajótörött merengve nézi a hullámokat. Más szigete­ken egy-egy népesebb csoport ülésezik, hogy megtárgyalják: tutajt építsenek-e vagy világító­tornyot. További szigeteken további részletekben oszlanak meg a vélemények. Van, aki azt mondja: írjunk füstjelekkel S.O.S.-t az égre! Az legalább nemzetközi jel. Más elveti az öt­letet, épp azért, mert a segély­kérő jel nemzetközi, mondván: magyar emberhez magyar se­gélykérőjel dukál! Az ellenvéle­mény szerint: Szlovákiában élünk, és az S.O.S. egyébként is szlovák rövidítés, nevezetesen: Slovenský ostražitý signál. Más vélemény szerint: Signál osamotneného Slovenska. Egy angol szakos tanár azt állítja, hogy az S.O.S. a „save our börtönben például menedzser­iskolát nyitottak, a „hallgatók" a csíkos ruhájukat lecserélték va­salt fehér ingre és nyakkendőre, és neves egyetemi tanárok, do­censek előadásait hallgathatják. Sőt, a sikeres „hallgatóknak", miután letöltötték büntetésü­ket, még a munkahelyük is biz­tosítva van. Csak azt nem tu­dom, mi az ára annak, hogy ab­ba a börtönbe bejuthassak. Gyilkosság, bankrablás, vagy netán „kevesebbért" is bevesz­nek? Knapp Jenő Nagymagyar souls" rövidítése, ami magyarul azt jelenti: mentsétek meg a lel­keinket! Mire valaki csendesen megjegyzi: a lelkeinket csak magunk menthetjük meg! Meg­oszlanak a vélemények - mi­közben a párás, sós széltől né­hány emberen már foszlani kezd a pantalló. A pragma­tikusok máris gatyamadzaggal horgásznak - holnapra talán horgászegyletet alakítanak, holnaputánra halpiacot nyit­nak. Érdekes, hogy senki sem Lelkeinket csak ma­gunk menthetjük meg. mondja: rövidesen úgyis meg­érkezik a „mentőhajó". A kor­mánykeréknél a kormányfő mo­solyog majd, aki Győrben meg­ígérte, hogy ebben a tanévben ismét kétnyelvű bizonyítványo­kat osztanak. Hallgatnak, mert nem hisznek az ígéretnek. Vagy ha mégis: attól tartanak, hogy a mentőhajóra majd csak azokat veszik fel, akik a fedélzeten be­állnak egy közelebbről nem megnevezett mozgalomba. Akik meg nem állnak be, azokat visszadobják a vízbe. Valaki csendesen ismét megszó­lal. Halat kér, kenyeret és kevés­ke bort. De a pragmatikusok még nem fogtak halat, a kevéske kenyér és a bor elfogyott. A csendes szavú tanító feláll, elin­dul a part felé, aztán a vízre lép, elindul a vízen. Megáll, vissza­néz. A tekintete azt mondja: kö­vessetek! Néhányan tétova lép­tekkel elindulnak a part felé. Jé­zus, segíts! - mondják az útra kelők jelszavát, de itt a film megszakad, és Horváth János, az „Ön dönt" műsorvezetője is­merteti a film befejezésének le­hetséges változatait. Gazdagok és szegények Olvasom, hogy nincs pénz az iskolákra, óvodákra, nincs pénz az egészségügyre, és még sorol­hatnám a példákat. Családok ezrei havi 6-7 ezer koronás be­vételből tengetik napjaikat. Ez­zel szemben ugyancsak elgon­dolkodtat, mikor arról szerzek tudomást, hogy egyes polgár­társaink a vagyonukat milliár­dokban számolják. Bizonyára Alexander Rezes úr­nak sem a havi fizetéséből jött TALLÓZÓ * SME „A nyelvtörvény szerint a köz­okiratok államnyelven állítan­dók ki. E megfogalmazásból nem következik, hogy kizárólag államnyelven, viszont az okta­tási tárca mégis így magyarázza a rendelkezést, és az egynyelvű­sítést utasításba is adta az isko­láknak. Ennek ellenére több ok­tatási intézmény kétnyelvű bi­zonyítványt adott ki. Két igaz­gatót már leváltottak emiatt, sok tanártól a mozgóbért von­ták meg. Most a diákokra is sor került" - írja a Sme a dunaszer­dahelyi és komáromi szak­munkásképzőben történtekről. „Nem lényeges, hogy a két igaz­gató a saját szakállára cselek­szik-e, vagy fentről kapott utasí­tást, hogy komolyan gondolja-e fenyegetését, vagy csak hatni szeretne a szülőkre. A lényeg, hogy a hatalom egynyelvű bizo­nyítványok utáni beteges vágya már a diákokat fenyegeti, és ha a nyomásgyakorlás hatásos lesz, más iskolákban is alkal­mazzák majd. A kétnyelvű bizo­nyítványokat az is megérti, aki egy kukkot sem tud magyarul, így ez az igyekezet csakis a ma­gyarok megalázására és nemze­tiségi feszültség szítására irá­nyulhat" - szögezi le a lap. PRAVDA A kormány különösen szívén vi­seli Szlovákia láttatását, és 1994 őszétől mindent meg is tett en­nek érdekében. Szlovákia első­sorban ifj. Michal Kováč elrablá­sával, Robert Remiáš meggyil­kolásával, František Gaulieder parlamentből való kizárásával és az ez ügyben hozott alkot­mánybírósági döntés ignorálá­sával ivódott be a külföldről szemlélődök tudatába. Legújab­ban a romák kivándorlásával láttatja magát Szlovákia" - véli a lap, és leszögezi: „Ne nyugtat­gassuk magunkat azzal, hogy a cseh romák is útra keltek, és az­zal se, hogy Nagy-Britannia nyil­vánvalóan nem ad a romáknak menekültstátust, amit úgy is le­het majd magyarázni, hogy Szlovákiában nem diszkriminál­ják a romákat. A Szlovákiáról ki­alakult képen egy reklámügy­nökség sem tudna javítani, még ha az egész állami költségvetés állna is rendelkezésére. Nem szabad elfelejteni, hogy a romák exodusáért is a kormány a fele­lős, melynek tagjai a „rövid ud­var, hosszú ostor" típusú kije­lentésekkeljárultak hozzá a mai állapotok kialakulásához. NOVÝ ČAS Különös csomagot kapott a lap, amelyben Alexander Rezes kb. 50 millió koronáért vásárolt po­zsonyi palotájának belső elren­dezését bemutató fényképek voltak. A fotókból kiderül, hogy a villában természetesen me­dence is van, de bátran annak tekinthető akár a fürdőkád is, amely nemhogy egy lakótelepi lakás fürdőszobájában, de alig­hanem nappalijában sem férne el. A villa nappalijában viszont 200 ezer koronás tévé áll; az ülőgarnitúra árát nem merte megsaccolni a lap. össze az a pár milliárd koro­nája. Vajon helyes ez így, helyes ez az aránytalanság? Közöt­tünk élnek a többszörös milli­omosok, sőt milliárdosok, mi­közben epekedve várjuk a nyugatiak segítségét. Hiszen közöttünk élnek azok, akik tudnának segíteni, van pénzük rá. Mégis, ilyen jellegű hírről nem igazán szerzek tudomást. Vajon a dúsgazdagok szok­tak önzetlenül támogatni isko­lákat, kórházakat, rászoru­lókat? Vajda András Szete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom