Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-25 / 246. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 2952. KULTÚRA ­OKTATÁS 9 Kopócs Tibor jubileumi kiállítása a Dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában Zománcba oltott gondok „Szeretem, amikor valami előtt meg tud nyílni a lélek." (Somogyi Tibor felvétele) Márai Sándor hazája - elődöntő Márai Sándor hazája címmel ma kezdődik Komáromban a fi­atal előadóművészek országos találkozójának első elődöntő­je. A versenyt, melyről már többször írtunk lapunkban, a Márai Sándor Alapítvány és a Csemadok Kassa Városi Vá­lasztmánya rendezi. Ma a 9.00 órakor kezdődő ünnepélyes megnyitó után 11.00-13.00-ig a versenyzők szabadon válasz­tott műveikkel lépnek színpadra a Jókai Színház körtermé­ben. Délután 15.00-17.00-ig tart a szakmai értékelés, ezután Pregitzer Fruzsina előadói estjét láthatja a közönség Uram, nem látta Magyarországot? címmel. Holnap délelőtt folytató­dik az elődöntő: 10.00-12.00-ig Márai-műveket szólaltatnak meg a fiatal előadók. A délutáni szakmai értékelést követően 17.00 órakor ünnepélyes eredményhirdetéssel zárul a komá­romi elődöntő, (ú) Filmklub nyílik Léván Újabb egységgel gyarapodott a szlovákiai filmklubok hálóza­ta. A lévai Slovan moziban ugyanis október 23-án, Milos Formán Száll a kakukk fészkére c. filmjével nyitották meg a járás kéthetente vetítő filmklubját. Ide is érvényes a Szlováki­ai Filmklubok Szövetségének tagsági igazolványa, s a helyszí­nen is megvásárolható, amellyel már 15 koronáért csemegéz­hetnek a mozi szerelmesei. Lesz miből, hiszen az 1998 júniu­sáig összeállított programban többek közt Kieslowski és Greenaway munkái is szerepelnek. Az igazolvány ára ötven korona, de akinek nem jut, az kéthetente, csütörtökönként, rendes mozijeggyel élvezheti a világ mozgóképtermésének legjavát, (bp) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A Titanic gyermekei (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Kis éji zene (19) KIS SZÍNPAD: Tangó (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Hyppolit, a lakáj (19) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Szentivánéji álmok (20) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Air Force One (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Mentsétek meg Willyt 3 (am.) 15.30,18 Air Force One (am.) 20.30 MLADOSŤ: Sötét zsaruk (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Zűr az űrben (am.) 15 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 16.30, 18.30, 20.30 Trainspotting (ang.) 17, 21 Első feleségek klubja (am.) 19 Volt egyszer egy Vad­nyugat (am.) 19.30 A bolond és a királynő (cseh) 19.15 KASSA ÚSMEV: Bean (am.) 16,18,20 IMPULZ: A három testőr erotikus kalandjai (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Rómeó és Júlia (am.) 17.30 Si­koly (am.) 20 KOMÁROM - TATRA: Az elveszett világ (am.) 17,19.30 GALÁNTA - MOZI: George, dzsungel királya (am.) 17.30, 20 (vasárnap) ZSELÍZ - SPUTNIK: Csakis ő (am.) 19 LÉVA-JUNIOR: Örök szerelem (am.) 16.30,19.30 SLOVAN: Francia csók (am.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Sleepers -A pokoli lecke (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: A márkinő (fr.) 19 Kétnapos kínálatunkból válogathatnak Hétvége a rádióban Dunaszerdahely. Grafikák, linómetszetek, rézkarcok és tűzzománcok láthatók a hatvanéves Kopócs Tibor jubileumi kiállításán a Kor­társ Magyar Galériában. A művészt arra kértem, néz­zük végig együtt a kiállított anyagot. TALLÓSI BÉLA Nagyon szeretheti a nőket! Ké­pein van érzéki, buja, szerel­mes és bűnre csábító... Nem tudok szabadulni tőlük, és nem is akarok, mert az érző lélek nem kerülheti el a nővel való kapcsolatot. A nőt a művészet­ben is szeretnénk meghódítani, így aztán nagyon vonzó, ugyan­akkor kényes téma. Kényes, mert...? Mert el lehet bagatellizálni. El le­het vinni olcsó effektusok felé. Igazából a buja nők hathatnak önre inspirálóan. A nő elsősorban erotikusán hat az emberre... Hál istennek, van­nak buja nők... és vannak szép nők... okos nők... Milyenek vannak a Panopti­kumban, az egyik tűzzománcképén? Buják. Akiknek mindenük a he­lyén van: gömbölyűek, farosak, csinosak. Akiket úgy jelez a köz­hiedelem, hogy a rossz nők. De én nem tartom őket rossz nők­nek, mert éppenhogy a jó nő a rossz nő. Az ősmítoszok, a legendák vi­lága is megjelenik a művésze­tében. Tíz éve redszeresen részt veszek a Kecskeméti Nemzetközi Tűzzo­mánc Alkotótelepen. Ott sugall­ták az alkotóknak, hogy téma­ként a magyar ősmítoszok vilá­gából próbáljanak meríteni. Nem szeretem a kötelező témákat, mert nekem ösztönösen mozdul a kezem az alkotásra, és csak ké­sőbb építem a képet az értelem hozzáadásával. De a tudatalat­timban hazahoztam a telepen szerzett impressziókat, s aztán HORKAY TAMÁS Napjaink hátborzongató, főleg hazai valóságában - talán nem túl expresszív ez a kifejezés - a művészet azon kevés jelenségek egyike, melyekhez a jóérzésű ember menekülhet. Épp ezért önmagában véve is örvendetes a tény, hogy újra megrendezésre kerültek a Pozsonyi Zenei Ün­nepségek, számtalan élményt nyújtva a komolyzene rajongói­nak. Persze az élmény milyensé­ge (és minősége) sokban függ a ...a kisebb kamara­együttesek nem reme­keltek különösebben. művészi teljesítmény milyensé­gétől (és minőségétől), egyes arányban a hallgatói tapasztalat mértékével, s valahol itt fogal­mazódik meg a zenekritika ér­telme... És most' egy kis statisztika. Ti­zenöt nap alatt 30 koncertjét hallhattuk-láthattuk az idei Po­zsonyi Zenei Ünnepségeknek, ebből kilenc zenekari hangver­seny, a többi kamara, ill. szóló­est. Hat külföldi szimfonikus ze­nekar és öt kamarazenekar láto­gatott el az idén Pozsonyba (leg­később, itthon ösztönösen elő­törtek. így jutottam el az ősmíto­szokhoz. Krisztus is jellegzetes alakja a tűzzomácképeinek. Hívő ember vagyok, bár a hívősé­gem nem demonstratív. Elgon­dolkoztató, milyen csodát tudott művelni Jézus. Hitet tudott adni, szeretetre tudott buzdítani. Az, hogy a hitet, a szeretetet valaki olyan szuggesztív erővel volt ké­pes átadni, hogy majd' kétezer éve él, az olyan csoda, ami való­ban ritkaság. Óriási feladat a Jé­zus-arcot mint emberarcot meg­mintázni, és kihívás, mert annyi­féle felfogás, megjelenítési mód rakódott rá, hogy szinte kánonná vált az ábrázolása. A népmesék világa is megihlet­te. Örök gyerek vagyok, ma is szíve­sen olvasok meséket. Élvezem, többjükről az előző tudósítások­ban már esett szó). Meg kell je­gyezni, hogy a kamarazeneka­rok teljesítményének átlagos színvonala messze elmaradt azok szimfonikus „testvéreitől". Nagyon jó benyomást keltett vi­szont a kilenc külföldi hangsze­res szólista többsége, még egy­szer kiemelném a dél-koreai he­gedűművész Dong-Suk Kangot, a magyar gordonkaművész Perényi Miklóst és az olasz zon­goraművész Pietro de Mariát. Ezzel szemben sem a hazai szó­listák, sem a kisebb kamara­együttesek általában (vonósné­gyesek stb.) nem remekeltek kü­lönösebben, de hát ugye nem le­het minden tökéletes... Azért kár, hogy a két nagyobb, voká­lis-hangszeres projekt annyira elsikerült (Schubert Asz-dúr és Mozart c-moll miséjére gondo­lok), elsősorban Leoš Svárovský Schubert-értelmezése volt bot­rányos (erről már szintén szól­tam). Az egyetlenegy zongora­szólókoncert sem válik dicsősé­gére egy fesztiválnak, hát még ha az az egy sem éppen világ­rengető színvonalú (Silvia Čápová-Vizváriová zongoradél­utánjáról van szó). A hangversenyek látogatottsá­gával elégedettek lehetünk, több rendezvényre minden jegy mert tiszta emberi viszonylatok, sorsok. Csontváry-tiszteletét sem ta­gadhatná le. Igen, a másik nagy szerelem. Le­nyűgöz az együgyűnek tűnő, de csodálatos, utolérhetetlen szín­világa, rajzkészsége, s a fanatiz­musa, meggyőződése, hogy úgy vélte, kiválasztott ember, nagy festője lesz a világnak. A kiállítás felvillantja azt az utat is, ahogy a tűzzománcig eljutott. Vannak grafikák hat­vankilencből, későbbi korsza­kából színes linómetszetek, majd még későbbről színes rézkarcok. A hatvankilences grafikai soro­zattal indítjuk az összeváloga­tott anyagot. A hatvannyolcas események hatására a nagy el­keseredésben szinte ösztönösen fekete-fehérben, grafittal rajzol­elkelt, sajnos több fiatal (való­színűleg konzervatorista) öltö­zéke nem illett az esemény jelle­géhez: és itt nem moralizálni szeretnék, hanem csendesen megemlíteni az ilyen alkalom­hoz kívánkozó alapvető tiszte­letadás szükségességét. (Igen, néha az effajta apróságok is fon­tosak.) Tehát nem feltétlenül öl­töny, de semmiképpen sem far­mer, kedves diákok! Ennél a je­lenségnél jóval szomorúbb vi­szont az a tény, hogy e nemes művészet fesztiválja fölötti véd­...elsősorban Svárovský Schubert-értelmezése volt botrányos. nökséget az az ember-alkot­mányos tényező vette át, aki a múltban már elég jelentősen ké­tes hírnevet szerzett magának durva viselkedésével és szó­használatával. (Gyengébbek kedvéért: emlékeznek még az „öreg bácsira"?) Patetikus végszó helyett: remé­lem, jövőre is lesznek Pozsonyi Zenei Ünnepségek. Talán - leg­alább - nem csökkenő nívóval. És remélem - milyen szép lenne -, egy másfajta társadalmi kö­zegben... tam meg az Expatriáció, önkén­tes száműzetés című sorozato­mat. A zománchoz Kecskeméten keresztüljutott el? így van, Kecskeméten szerettem bele a zománcba, immár tíz éve, s a mai napig találok benne élve­zetet, fantáziát és sok-sok lehe­tőséget. Mi az a plusz, amit a zománc­tól kapott? 1974-ig, amikor a színházhoz kerültem, illusztrátor voltam a Madáchnál. Örökösen az volt a belső igényem, hogy felkészül­jek a piktúrára. A színháznál ez megadatott, mert díszlet- és jel­meztervezőként térben, színek­ben, formákban kellett gondol­kodnom. Ezek a vágyaim aztán a tűzzománcban még inkább nyitott utat kaptak. A zománc rengeteg lehetőséget kínál: le­het benne grafikailag dolgozni, síkban festeni, de a szobrászat és az architektúra is benne van. Maga a keret is része a képei­nek. Igen, mert úgy tartom, az alko­tás legyen egységes, kompakt látvány. Néha kiegészítő anyagokat is használ. Vörösréz alapra dolgozom, amelyre ha zománc kerül, olyan melegséget ad, hogy sok idegen­nek tűnő anyagot is elvisel ma­gán, még színes tollakat, szőr­mét is. De csak akkor haszná­lom, ha úgy érzem, ott a helye. Néha, elsősorban a tripticho­nok esetében, több képrész­ből áll egy képe. Van, amikor a kompozíció meg­kívánja a több képet. Amikor a fő kép többletmagyarázatot igé­nyel. Narratív képeket festek. Szeretem, amikor valami előtt meg tud nyílni a lélek. Az alkotáshoz szüksége van az ösztönösségre, az érzelemre, a szenvedélyre, a véletlenre, az értelemre... és még? Magára az életre. Mert minden gondomat, bajomat a képzőmű­vészeten keresztül oldom meg. Ismeretlen Rembrandt Eddig nem jegyezték MTI-HÍR Eddig nem jegyzett Rembrandt­önarcképet találtak egy amsz­terdami magángyűjteményben - jelentették be a múlt héten a holland fővárosban. A kép, ha hinni lehet a rajta sze­replő adatnak, 1632-ben ké­szült. Harmensz van Rijn Remb­randt, a németalföldi képzőmű­vészet talán leghatalmasabb alakja akkor volt huszonhat éves. Hatszáznál is több képe közül igen sok volt a portré és az önarckép, és ma már minden egyes műve felbecsülhetetlen értékű. A festményt holland művészet­történészek fedezték fel egy ma­gángyűjtemény átvizsgálása közben. Az önarcképet a jövő hónap elején egy hétre köz­szemlére teszik Amszterdam egyik leghíresebb gyűjtemény­tárában, a Rijksmuseumban. Ugyanekkor mutatják egyéb­ként be a leghíresebb Remb­randt-kutatók között számon­tartott Ernst van de Wetering új könyvét. Ennek címe Remb­randt, a festő munka közben, és illusztrálására Weteringnek nyilván kapóra jött a minden prózai leírásnál hitelesebb ön­arckép. ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Szombat reggel 9 órakor kezdő­dik a Hértől hétre c. publiciszti­kai magazin. A műsor és az ab­ban jelentkező Boszorkány­szombat házigazdája Molnár Judit lesz. A déli hírek után Pop-mix. A 13 órakor kezdődő Szép szóban a Tompa Mihály vers- és prózamondó verseny 3. kategóriájának győzteseit hall­hatják. Ezután sanzon-összeál­lítás következik, a 14 órai hírek után pedig szlovák nyelvműve­lő rovatunk jelentkezik. 14.30­kor a Quadrophenia c. musical­ből forgatunk le néhány részle­tet. A már elhangzott ripor­tokból tallózunk 14.30-kor. A Zenei arcképcsarnok 15 órakor jelentkezik, melyben Nicolo Pa­ganini születésének 215. évfor­dulójára emlékezünk. A Vidék magazinja c. műsorban taná­csokat hallhatnak a szobanövé­nyek ápolásával kapcsolatban. A 16 órai hírek és a Köszöntő után adásunk 18 órakor, hírösz­szefoglalóval zárul. Vasárnap reggel 9 órakor kezdi sugározni műsorait a magyar adás. 9.15-kor a katolikus fél­órában Szakái László igemagya­rázatát, az erdélyi Csibészekről és a Kovácspatakon zajlott Nagy-HÁLÓ Találkozóról ké­szült beszélgetést ajánljuk a hallgatók figyelmébe. Az egy­házi műsor után romantikus ze­ne szól. Ezt követi a Mese. A 10.25-kor kezdődő Kamaszrá­dióban egy rendhagyó történe­lemórán vehetünk részt a pár­kányi alapiskola 7. osztályában. 10.55-kor Anyanyelvünk. 11.00-kor a Pedagógusnapló­ban összeállítás hangzik el az is­kolavezetők és a Pedagógusszö­vetség alapszervezeti elnökei­nek szakmai találkozójáról, amely Érsekújvárban zajlott, to­vábbá beszámolunk az Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny döntőjéről és a nógrádi pedagógustalálkozóról. A nóta­csokor és a déli hírek után Csenger Ferenccel randevúz­hatnak; a műsor sztárvendége Friderika, akinek készülő leme­zéről a Randevúban forog elő­ször egy újdonság. A közelmúlt­ban volt 80 esztendős Turczel Lajos; az ő tiszteletére rende­zett ünnepségen készült hang­anyagot forgatjuk le. Az Elfele­dett írók c. rovatban Komáromi Jánosra emlékezünk. Ezeket a témákat már az Irodalmi moza­ik kínálja, 15 órakor. Néprajzi műsorunk szerkesztője a csallóközkürti népi együttes most megjelent kazettájának apropóján beszélget a csoport tagjaival. A 16.05-kor kezdődő köszöntő után hírösszefoglaló­val zárul adásunk. Kelleme rá­diózást kívánunk! (péntek) Nagyon jó benyomást keltett a kilenc külföldi hangszeres szólista többsége Pozsonyi Zenei Ünnepségek

Next

/
Oldalképek
Tartalom