Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-25 / 246. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 25. VENQÉGKOMMENTÁR Utazók és otthon ülők Nagy-Britannia csodálatos ország. Sokan szeretnék lát­ni, sokan fognak dühöngeni, ha legközelebbi útjuk előtt kénytelenek lesznek vízu­mért sorakozni. Ha bekövet­kezik a legrosszabb, a vízum­kényszer visszaállítása, a sorban állók megpróbálnak majd célpontot találni harag­juloiak. A választék bőséges. Itt vannak először is a brit ha­tóságok. Aztán itt vannak maguk a menekülő romák. A szlovák kor­mány a maga ki­sebbségpolitikájá­val. Meg mi ma­gunk, a minden­napi előítéleteink­kel. Mindenkinek megvan a maga részigazsága és részfelelőssége is. Sándor Eleonóra A britek joggal hí vatkoznak arra, hogy a szlo­vákiai és csehországi romák inkább tekinthetők kivándor­lóknak, semmint menekül­teknek. A romák okkal állít­ják, hogy diszkriminációnak vannak kitéve. A szlovák kor­mánynak is igaza van, ami­kor azt mondja, hogy a diszk­rimináció esetei egyediek, hi­szen jogrendünk szavatolja a törvény előtti egyenlőséget. A helyi közösségeket is meg lehet érteni, amikor saját kul­turális-szociális közegüket féltik a romáktól. Elfogadha­tatlan ugyanakkor az a brit törekvés, amely szerint a me­nekültkérelmek egyéni és alapos megvizsgálása nélkül kellene nemet mondani a ro­mák beutazására. Elfogadha­tatlan a szlovák kormány alibizmusa is, mert több eset­ben bizonyítottan nem nyúj­tott megfelelő védelmet a diszkrimináció áldozatainak. Amíg a britek nem kezdtek a vízumkényszer visszaállításá­val fenyegetőzni, semmit nem tett a menekültügy és a bevándorlás különbségeiről nyilván teljesen tájékozatlan romák itthon tartása érdeké­ben. De a romák problémáitól a demokratikusnak tekintett ellenzé­ki pártok is - a legkirívóbb ese­tek leszámítva ­inkább megpró­bálják távol tarta­ni magukat; elég egy pillantást vet­ni a parlamenti interpellációk lis­tájára. A helyi kultúra védelme­zése nem lehet felmentő in­doka az önkormányzatok alapvető emberi jogokat sér­tő rendeleteinek. Ami pedig a hétköznapi előítéleteinket il­leti - az hárítsa el magáról a vádat, aki legalább a békes­ség kedvéért nem volt még soha hajlandó nevetni durva és buta cigányvicceken. A ví­zumkényszer az utazók életét fogja megkeseríteni. Hogy az országot tömegesen akarják elhagyni polgárai, az a soha sehova nem utazók számára is ok a keserűségre. Ha ezt el­ismerjük, máris tettünk egy lépést a megoldás felé. A szerző a Magyar Hírlap pozsonyi munkatársa. JEGYZET Ide a bársonyszéket! KERTÉSZ GÁBOR Telefonon választhat köztársasági elnököt. Ez nem vicc: a Prav­da hirdette meg így ankétját, mely legalább egy meglepetést biztosan hozott. Az első helyen Kassa főpolgármestere, Schuster végzett, a második - tőle ments meg, Uram, minket, a harmadik Pavol Rusko, a Markíza televízió vezérigazgatója lett. Ami az első kettőt illeti: Schuster már többször szóba ke­rült elnökjelöltként, de a főpolgármester még sosem mondott egyértelmű át vagy bét. Mečiar csak át mond: Á - dehogy akar ő elnök lenni, á-lmában sem jut eszébe ilyesmi. Ebből lehet az­tán tudni, hogy majd megeszi a fene, csak elnök lehessen. (Hogy akkor itt mi lesz, azt a gyengébb idegzetű olvasó ne vagy csak orvosi felügyelet mellett gondolja végig.) Az igazi megle­petést azonban Rusko jelentette már azzal is, hogy felkerült a listára, s ráadásul harmadikként végzett. (Egyébként köszöni szépen, marad annál, amihez ért.) Ez az igazi meglepetés, hi­szen másfél éwel ezelőtt a közvélemény számára ilyen név nem is létezett. Aztán jött egy nagyon jól „megcsinált" televí­zió, szimpatikus stábbal és kiváló műsorokkal, és Rusko neve a sikeres profi szinonimájává vált, ráadásul úgy, hogy mindig megmondta véleményét a hatalomról, s akiről Közszolgálati Kubiš egy heveny ömlengés során így nyilatkozott: „Ismerjük Rusko profizmusát, tudjuk, hogyan dolgozott az SZTV-ben." Mi ezt nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy Kubiš egy szavazatot sem kapott. Kár, mert ő biztosan elvállalná az elnökséget. S legalább lenne egy komoly ellenfele - Mečiarnak... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Ha nincs magánál készpénz, hitelkártyát is elfogadok. (Balázs-Piri Balázs karikatúrája) Megszűnik a gyámszülő szerepét betöltő nagyszülő hátrányos megkülönböztetése Jobb ma egy veréb...? Senkit sem kell különöseb­ben győzködni, hogy a lét­fenntartási költségek évről évre, de akár hétről hétre emelkednek. Azok védel­mére, akik esetleg önhibá­jukon kívül kerültek rossz anyagi helyzetbe, a rend­szerváltás szerves része volt a szociális háló kiala­kítása. Máig sem fonta készre a kormány, s köz­ben ki is lyukadt. BAUER EDIT A szociális háló egyik kulcsfon­tosságú láncszeme a létmini­mum, melyet 1991-ben foglal­tak törvénybe. A törvény meg­szabja, mikor kell az értékmeg­őrző mechanizmusokat életbe léptetni, hogy a megállapított összegek társadalmilag elfogad­ható minimális anyagi szintet biztosítsanak, és kimondja, hogy mihelyt a létfenntartási költségek növekedése az előző rendezéstől számítva megha­ladja a 10 százalékot, emelni kell a létminimum összegét, hogy arányba kerüljön az alkal­mazotti jövedelmekkel. A jóváhagyott rendezés megle­hetősen késve reagált arra, amit a hétköznapokon úgy szoktunk megfogalmazni, hogy drágul az élet. A törvénybe foglalt feltétel, a létfenntartási költségek 10 százalékos emelkedése már idén februárban, más számítá­sok szerint még a múlt év végén teljesült. A törvénybe foglalt elv másik része is sérült: még a mi­nisztérium által előterjesztett anyag is a létfenntartási költsé­gek 11,8 százalékos növekedé­sét veszi alapul, de a jóváha­gyott törvény a személyre szá­mított létminimumot csak 10,7 százalékkal, a háztartások fenn­tartásához szükséges minimu­mot pedig átlagban 9,6 száza­lékkal emelte. így kézenfekvő, hogy aránya is csökken az alkal­mazotti jövedelmekhez képest. Például 1995-ben a személyre OLVASÓI LEVELEK Örömszerző nyeremény Az Új Szó által a budapesti Vidám Színpad pozsonyi előadására szóló jegyért meghirdetett verseny egyik nyertese vagyok. A nyere­ménynek igazán megörültem, ugyanis az előadás fantasztikus volt. A Pénz áll a házhoz című fergeteges színdarab ígéretes szereposztásban került színre, Bodrogi Gyula és Voith Ági pá­számított létminimum az alkal­mazottak átlagjövedelmének 39,7 százaléka volt; ez az arány ez év második negyedére már a 35 százalékot sem érte el. A létminimumot a család, a ház­tartásban együtt élők száma és kora szerint számítják. Ha a csa­lád jövedelme nem haladja meg a létminimum 2,2-szeresét, a módosított törvény szerint jogo­sult családi pótiékra. Az eddigi szabályozás szerint ez a határ a létminimum kétszerese volt. Ed­dig egy olyan család, amely két 10-15 éves gyermeket nevel, 14 ezer korona havi átlagjövedele­mig volt jogosult a családi pót­lékra, a törvény hatályba lépése után pedig csak akkor, ha jöve­delme nem haladja meg a 17 050 koronát. A törvény köz­vetlenül a családi pótlék össze­Módosul a gyermek­gondozási szabadságon lévő szülő juttatása. gét nem változtatta, de mivel ezt a létminimum hányadosa­ként határozza meg, közvetve a családi pótlék összege is válto­zik. Azok a családok, amelyek jövedelme nem haladja meg a családra számított létminimum 1,5-szeresét, a gyermek kora szerint a személyes létminimum felét, a másfélszeres összeg fö­lött pedig csak egyharmadát kapják családi póüékként. A törvény módosítja a gyámszii­lők juttatásait is. Minden nevelt (nem saját) gyermek után a lét­minimum 0,8-szeresére, a gyer­mek eltartási költségeinek térí­tése címén a gyermek létmini­mumának 1,6-szeresére tarthat­nak igényt. A törvénymódosítás megszünteti a nagyszülők hát­rányos megkülönböztetését ab­ban az esetben, ha ők töltik be a gyámszülők szerepét. A törvény ugyancsak módosítja a gyermekgondozási szabadsá­gon lévő szülő juttatását. Erre a támogatásra azok jogosultak, rosa utánozhatatlan volt, emellett Straub Dezső és Verebély Iván is teljes mér­tékben otthonosan mozgott a szerepében. A többi néző is élvezte az alakításokat, a tapsviharok közepette néhány másodpercig még a szöveget sem lehetett hallani. Örömmel néztem szét a nézőtéren és hallgatóztam a szünetben, ugyanis jóleső érzés volt, hogy Pozsony szívében ennyi, a ma­gyar kultúrát szerető és támogató embert látni. Bóna Zsuzsa Csallóköznádasd akik a szülési szabadság után él­nek azzal a törvény adta lehető­séggel, hogy „főállásban" gon­doskodnak gyermekükről annak hároméves koráig. A támogatás összege ebben az esetben 2470­ről 2740 koronára emelkedik. Mivel a minimális nyugdíj ösz­szegét is a létminimum függvé­nyeként határozza meg a tör­vény, így ennek nagysága is vál­tozik. A minimális nyugdíj in­tézménye azokra vonatkozik, akik saját jogukon jogosultak nyugdíjra (öregségi, özvegyi vagy teljes árvasági), de a nyug­díj összege a legutóbbi rendezés után sem éri el a minimális nyugdíj szintjét. A minimális nyugdíj összege, ha ez az illető kizárólagos jövedelme, 2507­ről 2774 koronára emelkedik, két személy esetében 4428-róÍ 4899 koronára. A jóváhagyott módosítás értelmében azoknak, akik nyugdíjukat eddig is mini­mális nyugdíjként kapták, auto­matikusan emelt nyugdíjat fizet a nyugdíjbiztosító. Azoknak, akiknek nyugdíja nem éri el az újonnan megállapított összeget, saját jogukon nyugdíjjogosul­tak, és a nyugdíj az egyedüli jö­vedelmi forrásuk, ezt a törvény szerint kérvényezniük kell. Az átfogó rendezés továbbra is késik, így a törvényt végrehajtó rendelkezés is, mely bizonyos esetekben (pl. diétás étkezés szüksége esetén) a létminimu­mot magasabb összegben álla­pítja meg. Ezeket az összegeket a törvény nem módosította, mi­vel ez a minisztérium hatásköré­be tartozik. A juttatások nagysá­ga 1993 óta változadan. A törvény november l-jén lép hatályba. Nem először kerül olyan szociális törvény elfoga­dásra, amelynél jobbat szeret­nénk. A ,jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok" elve alapján. Főleg, ha túzokra küá­tás sincs, hiszen közismerten ki­halófélben levő fajról van szó... A szerző az Együttélés parla­menti képviselője A tisztességes bér hiánya Az alkotmány 36. cikkelye ki­mondja, hogy az elvégzett mun­káért díjazás (bér) jár, mégpe­dig olyan mértékű, hogy az a munkát végző számára tisztes­séges megélhetést biztosítson. Hogy a tisztességes megélhetés fogalma a mi viszonyaink kö­zött mit jelent, azt az alkot­mány nem taglalja. Hogy a munkát végző polgárnak joga van a munkája után kapott fize­tésből tisztességesen megélni, TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Ján Ľupták munkásszövetségi vezér legutóbbi nagygyűlésén lélegzetelállító újdonsággal ho­zakodott elő. - Mi tiszták va­gyunk, Isten ments, hogy a nemzetet megkárosítva gazda­godjunk meg! - mondta. Az Is­tennek, nemzetnek, sőt a polgá­roknak is vakoknak és süketek­nek kellene lenniük, hogy hi­hessenek ennek a durva tréfának. A Szlovák Munkásszö­vetséget mint a három kor­mánykoalíciós párt egyikét rendkívül nagy felelősség terhe­li a privatizációért. Maga Štefan Gavomík, a Nemzeti Vagyon­alap elnökségének elnöke a munkásszövetség alelnöke. Már ez a tény is rossz fényt vet a par­lamentben és a kormányban a „munkásokra". Gavorník írta alá az olyan igazságos privati­zációkat, mint a Nafta Gbely, a Slovnaft, a pöstyéni fürdő magánosítása. Nyílt titok, hogy közben valami a Munkásszövet­ség vezetőinek is jutott. A Va­gyonalap luxuslakásainak el­adása a kormánytag Liščáknak és Kalmannak sokat elárul ar­ról, milyen lehet a valóságban a munkásszövetség tisztasága. SME Új főnöke van az állami propa­gandahivatalnak, a kabinet rek­lámügynökségének, amelyet azért alapítottak, hogy a kor­mányzó mozgalom ideológiája szellemében Szlovákia jó hírét terjessze külföldön. Ján Izák mintha erre a feladatra szüle­tett volna. A VTV magán­televízió volt igazgatója propa­gandista jártasságát néhány hó­napja igazolta, amikor a VTV, majd az SZTV is több folytatás­ban mutatta be a Megszólalnak az eltitkolt tanúk című soroza­tot. Ebben a dokumentumban két férfi beszélt arról, hogy az államfő, Fegyveres Oszkár, Robert Remiáš és az ellenzék milyen terveket szőtt a kor­mány lejáratására ifj. Michal Kováč elhurcolásával. Izák nem birkózott meg a VTV irányításá­val. A titkos tanúkról szóló fil­met azonban a kormányzó moz­galom ideológusainak és a tö­megek félrevezetésével foglal­kozó szakembereinek útmuta­tásai szerint készítette el. PRAVDA Kellemes hír lenne, ha az adófi­zetők arról szereznének tudo­mást, hogy a rendőrök bátran szembeszegültek a szervezett bűnözéssel. Csakhogy mi a kel­lemes abban a hírben, hogy fe­kete csuklyás rendőrök Mohi­ban a Greenpeace mozgalom aktivistáival mérték össze ere­jüket, akik végül a helytelen parkolásért fizettek bírságot? Ez sok mindenről árulkodik. Először is: rendőralakulatunk van a szervezett bűnözés elleni harcra. Másodszor: ott jelennek meg, ahol semmilyen veszély nem fenyegeti őket. Harmad­szor: atomerőműveinket a köz­lekedési szabályok védik a leg­jobban, hiszen ellenkező eset­ben a Greenpeace tagjait má­sért bírságolták volna meg. ez természetes dolog. Legalább­is természetesnek kellene len­nie egy olyan országban, ahol úgynevezett gazdasági csodáról beszélnek. Sajnos, ehelyett Szlovákiában az a valóság, hogy a nagy munkanélküliség követ­keztében a munkaerő az egyik legolcsóbb tényezővé vált. Ki is használják ezt a nyugati befek­tetők, akik a szlovákiai alkalma­zottaiknak nemegyszer tizedakkora bért adnak, mint ugyanazért a munkáért a nyu­gati alkalmazottaknak. Németh Géza Alistál

Next

/
Oldalképek
Tartalom