Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-03 / 227. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1S97. OKTÓBER 3. KOMMENTÁR Kinek a sakkpartija? TÓTH MIHÁLY Politikai elemző legyen a talpán, aki meg tudja különböztetni, hogy nagytermészetű miniszterelnökünknek melyik kijelentése légből kapott rögtönzés, illetve melyik minősíthető megkomponált sakkhúzásnak! Néhány hete arról nyilatkozott Vladimír Mečiar, hogy a szlovákiai magyarok számára sem lenne behozhatatlanul hátrányos, ha olyan választási törvényt fogadna el a parlament, amely elôírnä, a koalícióra lépett pártoknak egyenként 5-5 százalékos eredményt kell elérniük, különben nem jutnak be a törvényhozásba". Elvégre - érvelt a kormányfő - lehetőségük van az egyesülésre. Bármiben fogadni mernék, hogy nem pillanatnyi ötlet szüleménye volt ez a kijelentés. A mozgalom stratégái, ha akarják, ha nem, szükségszerűen észrevették 6-7 esztendő alatt, hogy a három hazai magyar párt közül az egyiknek a vezetése minden reggel azzal kél, és esténként azzal tér nyugovóra, hogy létre kellene hozni az egységes szlovákiai magyar pártot. Mondani sem kell, hogy e gondolat azon eszmei bázison válna valósággá, amelyet a pártegyesülés mellett kardoskodó párt képvisel. Mondják, akik ott voltak, hogy Mečiar magyar pártegyesülést szorgalmazó eszmefuttatásának elhangzása után az egyesülési mániában szenvedő párt több vezetője is pezsgőt bontatott. Ahogy Vladimír Mečiar politikai szokásait ismerjük, feltételezhető, hogy a három magyar párt egyesülése esetén a DSZM központi irodájában majd ládaszámra fogy a pezsgő, de kaviár is kerül az asztalra néhány kisebb hordóval. A legradikálisabb szlovákiai magyar platform alapján történő pártegyesülés Mečiarnak megér egy misét. Ha ezt kilátásba helyezik, még nehezebb lesz tető alá hozni a Szlovák Demokratikus Koalíció és a Magyar Koalíció együttműködési megállapodását. Az olyan egységes szlovákiai magyar párt, amelyik radikális elképzelések alapján válna egységessé, biztosan képes lenne hangzatos kinyilatkoztatásokra. Képes lenne megakadályozni, hogy egy szerencsés történelmi pillanatban bekövetkezzék, ami román - romániai magyar viszonylatban bekövetkezett. Arra azonban diszkvalifikálná magát, hogy elfogadásra találjon a szlovák demokratikus politikai erők körében. JEGYZET Kétélű fegyver PÉTERFI SZONYA Nem vitás: a társadalombiztosítási rendszer az adott ország anyagi helyzetétől függ. Szlovákiában sincs ez másképp, törvények szabályozzák a kötelező befizetések mértékét. Csak hát a törvényeket többen megszegik. Elsősorban maga a kormány. Eldöntötte ugyanis, hogy az általa biztosítottakért nem a törvény által megszabott őszszeget utalja át az egészségügyi és a szociális biztosítónak. Az utóbbi nyugdíjalapjába 1994-ben még 5,7 milliárd koronát juttatott, az idén viszont már csak 571,1 milliót, mondván, a Szociális Biztosító többi alapjában anyagi tartalékok halmozódtak fel. Ami jelenleg valóban így van, ám a biztosító vezérkara figyelmeztet: tartalékai kimerülőben, sőt a nyugdíjalap idei keretét 700 millióval lépi túl, a jövő évi költségvetést 5,6 milliárddal terheli meg, és 1999-ben már végképp veszélybe kerül a nyugdíjak emelése. Mert feltehetően a többi alap anyagi egyensúlya is felborul, hiszen jelentősen megnőttek a betegbiztosítási alap (táppénz, anyasági segély) kiadásai, főleg a táppénz napi összegének emelése miatt. Persze nemcsak a kormány játssza ki a törvényeket, hanem egyes vállalkozók is. Azzal például, hogy az alkalmazott béréből levonják, ám nem továbbítják a társadalombiztosítás összegét. Vagy azzal, hogy a munkaszerződésekben csak a minimálbért tüntetik fel, tehát 2700 koronából adóznak, fizetik a társadalombiztosítást, az alkalmazottaknak a többletet, készpénzként fizetik ki. A munkavállalók szó nélkül belemennek a csalásba, sokszor örülnek is az adómentes keresetnek! De csak addig, amíg nem betegszenek meg, illetve nem válnak munkanélkülivé. Mert akkor döbbennek rá arra, hogy a táppénzüket, illetve a munkanélküli-segélyüket is a minimálbérből számítják ki. Rádöbbennek, hogy a munkáltatóval együtt becsapták ugyan a szociális biztosítót, de végső soron ők húzzák a rövidebbet! : : •IfOViKIAI MA*T*> NAPIL** Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa » 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Bejelöltük, hogy hol tartjuk a készpénzt, ha betörők jönnek, ne túrjanak mindent össze... (Sajdik Ferenc karikatúrája) Két tucat magyar szóért egzisztenciájuktól fosztják meg az embereket A kisebbségpolitika igazi arca Szlovákiában büntetik a magyarokat anyanyelvük használatáért. Kirúgják őket munkahelyükről, mint Tóth Sándort, leváltják igazgatói posztjukról, mint Popély Gyulát, pénzmegvonással sújtják, mint a Komáromi és Dunaszerdahelyijárás pedagógusait. VOJTEK KATALIN Mindezt csupán azért, mert ragaszkodnak ahhoz, hogy a magyar iskolák bizonyítványain az államnyelvű mellett szerepeljen az iskola oktatási nyelvén írt adekvát szöveg is. Szlovákia tehát odáig süllyedt, hogy két tucat magyar szóért az egzisztenciájuktól foszthatok meg emberek. Ezért ha valaki azt állítja, hogy téves információt kapott a nemzetközi pedagógus-szakszervezet, mivel 2 ezer szlovákiai magyar pedagógus elbocsátásának veszélyére figyelmeztet, holott „csak" egy lett elbocsátva, „csak" egy lett leváltva, és „csak" páran kaptak olyan fegyelminek minősülő figyelmeztetést, amely után bármilyen apróság elegendő az elbocsátáshoz, az nem tudja, mit beszél. Nem tudja azt, amit bezzeg a magyar iskolák sorsáról döntő és döntéseikben soviniszta szempontokat érvényesítő oktatásügyi illetékesek nagyon jól tudnak: példát statuálandó untig elég csak egykét pedagógust büntetni, elbocsátani ahhoz, hogy a többi ezerkilencszázvalamennyi vakon engedelmeskedjen. Mert Szlovákiában olyan törvényeket hagyott jóvá a parlament, amelyek lehetővé teszik, hogy az anyanyelvű iskolából kiszorítható legyen az anyanyelv. Közben pedig Slobodníkék Nyugaton egyre a magyar iskolák számával érvelnek. Csak azt hallgatják el, hogy ezek az iskolák nem a mieink, ahogy ezt annak idején Miroslav Pius a galántai szülőknek világosan ki is fejtette: „Ezek nem a maguk iskolái, ezek állami iskolák. Nincs magyar iskola, csak magyar oktatási nyelvű szlovák iskolák vannak!" És az állam mindent megtesz azért, hogy minél kevésbé legyenek magyarok. Ez a szlovákiai kisebbségpolitika igazi arca. A többi - Ferkóék kiáltozása „standardon felüli" jogainkról csak bűzös maszlag. A kanadai állami hivatalok figyelmét is felkeltette a csehországi romák tömeges kivándorlási szándéka, ezért a helyszínen ismerkednek a helyzettel. Felvételünkön Paula Thompson, a kanadai migrációs hivatal munkatársa az Ústi nad Labem- i romák lakáskörülményeit tanulmányozza. (ČTK-fotó) OLVASÓI LEVELEK Különös árkülönbségek Elcsodálkoztam azon, hogy Trencsénben miért olcsóbb 11 koronával a marhafartő, mint Besztercebányán, Nagyszombatban pedig Kassához képest a csont nélküli disznócomb olcsóbb 25 koronával. Ilyen kirívó különbségek ilyen kis területű államban mégiscsak furcsák. Lényeges kerületenkénti különbségek vannák a kristálycukor, a péksütemény árában is. Vajon miért? Hiszen a nyugdíjak egyformák! Iván Sándor Kassa Nomen et omen? Keszeli Ferenc a lap szeptember 22-i számában a Le Pen-gett-e? című szellemes írásában eljátszadozik azzal a Plautustól eredő gondolattal, miszerint a vezetéknévből az azt viselő személy sorsára, személyiségére lehet következtetni. Ez alkalommal két hírhedt jómadár (Le Pen és Slota) nevének értelmét boncolgatta. Persze e latin mondást - nevében a végzete - nem kell komolyan vennünk. Keszeli a slota értelmének kifejtésénél rámutat arra a krónikus állapotra, hogy nincs egy korszerű szlovák-magyar, ill. magyar- szlovák szótárunk. így ő a cseh-magyarhoz fordult segítségért, illetve néha az idegen szavak szótára adhat támpontot, máskor a Hvozdzik-féle Részletes szótárral (Prága-Eperjes, 1937) kell beérni. Nos, ebben az utóbbi TALLÓZÓ PRAVDA Anton Poliak, a Munkásszövetség parlamenti képviselője a parlament mentelmi és mandátumvizsgáló bizottságának elnökeként már korábban kijelentette, hogy Fantišek Gaulieder mandátumának felújítása mellett szavaz majd, és így is tett. A lapnak adott interjújában azt is kijelenti, lemond a bizottság elnöki tisztéről, de a Munkásszövetség frakcióját nem hagyja el. „Képviselőtársaim bizottsági elnökként nem támogattak, tehát a funkcióról lemondok. A frakciót viszont nem hagyom el, mert azt is leszögeztem, hogy a választási időszakot a Munkásszövetség képviselőjeként kezdtem, és úgy is fejezem be, de biztos, hogy a következő választásokon nem szerepel majd a nevem a Munkásszövetség szavazólapján" - mondta Poliak. S LOVE N S KÁ RE PUB L_l KA A lap „szigorúan titkos" dokumentumot ismertet, amelyet kormánypárti képviselők találtak az asztalukon, és az állítólag a „radikalizálódó jobboldali ellenzék" választások előtti stratégiáját tartalmazza. A kormánybarát lap közli, hogy a pártok nevét kihagyja a dokumentumból, de sejteti, hogy az anyag az SZDK stratégiájának tekintendő. A dokumentumban szerepel, hogy az ellenzék lemondott „Vladimír Mečiar fizikai likvidálásáról, mert ez csak tovább növelné befolyását", viszont minden eszközt megragad Mečiar lejáratására. Véget akar vetni a „gazdasági csodának", és ennek érdekében befolyásos külföldi személyek segítségével nemzetközi gazdasági nyomást akar gyakoroltatni Szlovákiára. A választások előtt állandó pszichikai nyomás alatt akarja tartani a kormányfőt, amivel elhamarkodott kijelentésekre szeretné rábírni, s ezeket az írott és az elektronikus médiák segítségével világgá kürtölni. A dokumentum szerint az ellenzék az egyházat is bevonja a Mečiarellenes kampányba, és a magyar, illetve roma kisebbség elégedetlenségének folyamatos szítását is tervezi. ADEVARUL A csütörtöki román lapok számos cikkben foglalkoznak a ma kezdődő RMDSZ-kongresszussal. Az Adevarul szerint a kongresszus az eddigi legélesebb küzdelmet hozhatja az RMDSZ különböző áramlatai közt, de a szakadás valószínűtlen, mert „Budapestről olyan üzenet érkezett, hogy ha az RMDSZ-ben a szélsőségesek kerekednének felül, az ártana Magyarország európai megítélésének". A Republica hangsúlyozza: az RMDSZ jelenlegi vonalvezetése mérsékelt, de a szélsőségesek és mérsékeltek törekvéseinek több találkozási pontja van. A lap méltatja, hogy a mérsékeltek ki akarják iktatni a szélsőséges soviniszta szólamokat, mert kormánytényezőként az RMDSZ nem engedhet meg magának ilyen hangokat. szótárban is megtalálható a slota. Elsőként a locspocs értelmet említi, majd megadja egyik cseh értelmezését (csőcselék, söpredék), s közli azt is, hogy a kelet-szlovákiai nyelvjárásban fajankót, ostoba fickót, satnyát vagy semmirekellőt értenek alatta. Engem azonban sokkal jobban érdekelne Ján Slota kedves feleségének a véleménye férje hajmeresztő kijelentéseiről, mivel tudomásom szerint ez a nő bodrogközi magyar, vagy legalábbis egykoron az volt! Balassa Zoltán Kassa