Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-17 / 239. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 16. KULTÚRA 9 Határ Győző írói estje Pozsonyban, a Magyar Köztársaság Kulturális intézetében A kételkedés végtelen iróniája Manapság az írói esték két órányi ideje egy-egy olvasást is pótolhat. Nem az írók hibája, hogy többen vesznek részt a velük folytatott beszélgetéseken, mint ahányan olvassák műveiket. DUSZA ISTVÁN Miért is lett volna kivétel Határ Győző pozsonyi találkozója régi és majdani olvasóival? A kérdés attól ironikusan komoly, amitől az Angliában élő Határ Győző prózáját, líráját és filozófiai eszszéit akár részleteiben is ismerő olvasóban megnövekszik a léttel szembeni kétely. Ó ugyanis az az író, aki böleselőként nemcsak a lét történelmi mindennapiságunkban gyökerező nagy elméleteit fogadja kétkedve, hanem saját műveivel szemben is könyörtelen iróniával él. A klasszikus irodalmi kategóriákba sorolható műveinek műfaji meghatározásában is „elégedetlenül zsémbel" önmagával és szövegeivel. Mintegy felszólítva az olvasót: soha ne feledje a kételkedés, a világgal szembeni irónia és az önmagával szembeni önirónia kötelességét. Mindezt azzal a szelídséggel tette és teszi, ami csak a bizonyossá lett bizonytalanságba belenyugvó játékos alkotó sajátja lehet. Nem véletlen az sem, hogy a Cselényi László költő vezette pozsonyi beszélgetés felvezető szövegét meghallgatva, magát nyílt kártyákkal játszó, könyörtelen embernek mondta. Cselényi elsősorban Határ Győző egyik nagy drámai vállalkozásáról, a Golghelóghi című, a végítéletről szóló játékciklusáról beszélt. Ennek kapcsán Határ Győző elmondta, mennyire meglepi őt az, hogy a közelgő második ezredvég felé haladva, az irodalom és a színház emberei közül senki nem veszi észre a téma fontosságát. „Miért csalódás, és miért fájdalmas nekem, hogy ezt a munkámat észre sem vették? Ehhez hadd mondjam azt is el, hogyan kaptam a gondolatot, s mit jelent az, hogy Golghelóghi. Becsuktak engem mindenféle imposztorkodásért negyvenkilenc decemberében, s majdnem három esztendeig fogva voltam. Az ország jótucat börtönét megjártam, s egyszer élelemfelvételmegtagadás miatt a mi részlegünket Hejőcsabán, ahol cementet gyártottunk, becsapták egy nagyon gonosz büntetőintézetbe, ami Márianosztrán volt. ítéletidőben gyalog meneteltünk oda /.../ Volt aki nosztalgikus emlékekbe, volt, aki álmokba menekült. Megjelentek olyan történetek, látások, látomások, amelyekről állva, mint a lovak, az ember nem tudta álmodik-e, vagy ez a valóság. Egyszercsak megjelent nekem egy figura, akinek a nevét is olaszos helyesírással írtam. Ez egy olyan pikareszk figura volt, aki fantasztikus kalandokon ment keresztül. Mindezt annyira közeinézetben kaptam, hogy a szöveget iparkodtam bevésni. Ha csodák csodája kiszabadulok, s írógéphez jutok, nyomban legépeljem. Sokáig nem jutottam hozzá, csak a nagy ihletésnek a szuroksziklája maradt valahol bennem. Amikor hatvanéves lehettem, egy tüdőgyulladás-sorozaton mentem át /.../, mindenki úgy képzelte, hogy elpatkolok. Két évig tartott, gyógyuló szabadságot is kaptam az angol rádiótól, s miközben otthon voltam, ismét előjött a dolog. /.../ Előástam a memória mély tárnáiból, s elkészült egy hatoldalas szinopszis. Ástam, s már részletekkel is bővülve, eredeti szövegek fel-felcsillanásával dúsult szinopszis keletkezett, majd nekiáltam a munkának, s megírtam ezt a kilenc estét betöltő játékból álló Ludus Magnus Passionalist, ami nagyon releváns napjainkra is. Úgy képzeltem, hogy erre sokan felfigyelnek majd napjainkban is. Ez a kilenc dráma, amit úgy képzeltem, mint egy prózai Határ Győzőné, Határ Győző és Cselényi László a pozsonyi Zichypalotában rendezett írói esten. (Somogyi Tibor felvételei) Önmagához és a világhoz is ironikusan viszonyuló Határ Győző. Bayreuthot, egy eltagadott történelmi viharról szól, ami végigszáguldott Európán. Akik ezt annak idején eltitkolták, nagyon jól tudták, miért tették. Nagyon nehéz volt előásni, kibúvárkodni, amíg összeállítottam a történetet. /.../A Krisztus utáni ezredik esztendőben Európóban negyedszázaddal előbb felkészültek a végítéletre, Jézus Krisztus második eljövetelére. Hisztérikus rémület szántott végig Európán. Jelek és csodák, amelyek a nagy eseményt, a világvégét beharangozták. Voltak ötlábú, kétfejű borjúkjárványok, háborúk, prófétálások, megrémült falvak. Mennél közelebb jött, annál rémületesebb volt az előérzete mindenkinek./.../ Amikor elkövetkezett a pillanat, azzal tette magát emlékezetessé, felejthetetlenné, hogy nem történt semmi. Jézus Krisztus második eljövetelének elmaradása ejtette második rémületbe az embereket./.../ Tekintettel arra, hogy szent hitünknek ez a legnagyobb, majdnem megsemmisítő botránya - a Szentírásban több helyen kimutatható, beígért eljövetel elmaradt - ezt el kellett sikkasztani, el kellett tussolni, s minden krónikát meg kellett semmisíteni. Ezen csodálkoztam én el, ezért búvárkodtam, hogy előássam a történelmi tényeket." Nemcsak egy mű - a Golghelóghi - gondolati és történelmi fogantatását mutatta be Határ Győző, hanem az új ezredvég várható lelki hangulatát is, amiről nagy bizonyossággal elmondható: nem lesz hasonlítható a középkor hitbeli teljességgel áthatott ezredfordulójához. Ezt már magam gondoltam hozzá, hiszen mindaz, amit az írói est gerincét képező határi gondolatok felkeltettek bennem, elsősorban műveinek további olvasására ösztökélt. A verseiben is megjelenő szellemi kozmosza - méreteit tekintve és értékét számbavéve is - a huszadik századi magyar irodalom legnagyobbjai közé emeli alkotóját. Ez a kilenc dráma egy eltagadott történelmi viharról szól. Az sem véletlen, hogy ő magát elsősorban bölcselőnek - mindennapi szóhasználattal élve: filozófusnak - tartja. Verseit, regényeit, prózáját ugyanaz a végtelenül bölcs kételkedés hatja át, amit az olvasója öniróniaként és a világgal szemben gyakorolt iróniaként érzékelhet. Ettől aztán annyira mellékesnek mutatkozik minden irodalmi berkekben dúló, s ezen az estén is felmerült vita az avantgárdról és a neoavantgárdról, a magyar irodalom urbánus és népi irányzatosságáról. Határ Győző szerint is a mesterségbeli tudás, a gondolat eredeti teljessége és a mű megformáltsága minősít minden alkotót és alkotást. Még akkor is, ha az olvasók manapság inkább irodalmi szalonokat helyettesítő írói estekre járnak, mintsem olvasnának. SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Rusalka (19) KIS SZÍNPAD: Zsírosfazék (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: A mostoha (19.30) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Hyppolit, a lakáj (19) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Kakukkfészek (19) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Air Force One (am.) 15.30,18, 20.30 OBZOR: Air Force One (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Fény (ausztr.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Az elveszett világ (am.) 16, 18, 20.15 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 16.30, 18.30, 20.30 Suttogj (cseh) 18 Sivatagi fehér nap (am.) 19.30 KASS

A ÚSMEV: Az elveszett világ (am.) 16,18.15,20.30 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELY - LUX: Az elveszett világ (am.) 15, 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Ál/arc (am.) 17, 19.30 GALANTA - MOZI: Édes álom hosszú csók (am.) 20 ZSELÍZ SPUTNIK: Sötét zsaruk (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Gyilkosság a Fehér Házban (am.) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Az ötödik elem (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Mikrokozmosz (fr.) 19 Kétnapos kínálatunkból válogathatnak Hétvége a rádióban ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Szombati adásunk 9.00-kor a Hétről hétre című publicisztikai magazinnal kezdődik: összefoglaljuk a hét jelentősebb politikai eseményeit, és magyar pártvezetők mondják el véleményüket a Magyar Koalíció nevű párt megalapítására tett javaslatról. Szombaton kezdődik Budapesten az ökölvívó világbajnokság, a második órában az ökölvívással foglakozunk. A déli hírek után Slágermúzeum, 13.00-kor Hodúr Péter: Anyai szív című rádiójátékát mutáljuk be. 14.30-tól 15.00-ig Tallózó. Az utána következő zenei körsétánkban felidézzük Edita Grúberová pozsonyi koncertjét, majd Ladislav Burlas, a Pozsonyi Zenei Ünnepségek Választmányának elnöke értékeli az idei eseménysorozatot. Megszólal Varga József, aki a közelmúltban a New York-i Metropolitan operaházban töltött egy estét. 15.30-tól a Vállalkozók műsorát sugározzuk, amelyben egyebek között szó lesz a fegyverneki Húsipari Társaságról, a tardoskeddi zsalugyárról és bemutaljuk a gútai Elektronikai és Villanyszerelési kft.-t. Szokásos Köszöntőnk 16.05-től 17.45-ig tart. Vasárnap 9.00-kor hírekkel jelentkezünk. 9.15-kor kezdődik egyházi magazinunk, a Vüágosság. 9.45-kor reneszánsz zene, 10.10-kor mesét sugárzunk a legkisebbeknek. A 10.25-kor kezdődő Kölyökvilágban dunaszerdahelyi gyerekek beszélnek a karénekről, néptáncról. 10.53kor Anyanyelvünk, 11.00-kor kezdődik a Kulturális körkép: beszélgetés hangzik el Bodrogi Gyula színész-rendezővel, Štrba Sándorral, aki magánkönyvtárat alapít Érsekújvárott. Végül Szűcs Jenőre, a nemrég elhunyt fotóművészre emlékezünk a vele készült utolsó inteijúval. 11.30-kor Nótacsokor, 12.00-kor hírek, 12.10-től 14.00-ig Puha Józseffel Randevúzhatnak a fiatalok. Megszólal Dósa Zsuzsa színésznő, a sztárvendég Orsi. 14.00-kor hírek, az MKKI hírei, majd kapcsoljuk a BBC magyar adását. 15.00-kor Irodalmi mozaik: Pomogáts Béla az idei Fábry-napok hozadékát értékeli, bemutatjuk Kiss László művelődéstörténeti könyvét, amely a Lilium Aurum Kiadóban jelenik meg. 15.30-kor a Hazai tájakon című néprajzi műsorban szilicei szokásokat és dalokat mutatunk be. 16.00-kor hírek, Köszöntő, (me) A Magyar Kulturális Központ lépcsőjén is ültek. Elképzelhető, hogy a csehek elkezdenek érdeklődni a magyar közgondolkozás iránt? Bibó és Göncz sikere Prágában E. FEHÉR PÁL Valóban nagy sikere volt Bibó István válogatott tanulmányai csehre fordított változatának Prágában. Magáról a könyvről már beszámoltam. A visszhang roppant.érdekes. A prágai Magyar Kulturális Központ lépcsőjén is ültek, szóval sokan voltak. De ez nem volt és nem is lehetett váratlan, hiszen amikor a Kalligram könyveit Budapesten mutatták be (volt ilyen időszak is, még Karol Wlachovský volt az igazgató, és nem az a Jozef Bajzík úr, aki feltehetően a mindkét kultúrában bizonyított járatlansága okán kapta meg a jól fizetett állást), ugyanúgy a Magyar Köztásaság elnöke, Göncz Árpád vállalta a „fő vendég" nem mindig kellemes szerepét. Mint író. Aki egyszersmind államfő is. Göncz emberi stílusa ugyancsak vonzó. Lelkében él a türelem. Elmondotta most a cseh közönségének, hogy Bibóval együtt ült a börtönben. Együtt dolgoztak a fordítói irodában, ahol ők, a foglyok közvetítették az idegen nyelveket gyakorlatilag nem ismerő pártfőnökök számára azt a külföldi ismeretanyagot, amely még a közönséges párttagokhoz sem juthatott el, ám nélkülözhetetlen volt a legfelsőbb száz ember számára. Nem hallgathatom el azt az érzésemet, hogy Gönczék börtönbeli fordítói irodája hatásosabban érvényesítette befolyását Kádár Jánosra és szűk tanácsadói körére (akik a lefordított anyagokat egyáltalán megkaphatták), mint az úgynevezett magyarországi pártközvélemény. Amikor Bibó és Göncz (meg jó néhányan még) tájékoztatták a budapesti pártközpontot, akkor a börtönből irányították a magyarországi politikai élet néhány nagyon fontos taktikai kérdését. A stratégiáról nem érdemes beszélni, mert azt egyértelműen Moszkva határozta meg. 1990 óta nem járt hivatalos látogatáson a Magyar Köztársaság elnöke a cseh fővárosban. Persze az ilyen dátumok ugyanúgy keveset jelentenek, mint az előbb, a börtönélményekből adódó következtetések. Mert Havel és Göncz jó néhányszor találkoztak, csak nem volt díszszázad és egyéb körítés. Amelyek egyébként fellettébb mellőzhetők. Igazán nem valószínű, hogy bármikor lehetőségem adódna a protokoll megreformálására, de amennyiben megkérdeznének, mégis azt tanácsolnám mindenkinek, hogy hatásosabb egy könyvpremier, mint a titkolódzó tárgyalásokról még inkább homályosabb tájékoztatók. „A felek egyetértettek..." - szokták Göncz emberi stílusa ugyancsak vonzó. Lelkében él a türelem. írni (de hál' istennek most már alig szokták közölni) a hivatalos, az ördög tudja, kinek címzett közös közleményekben. És az ilyen szürke, nyögvenyelős sorokból hiányzik, hogy Bibónak és Göncznek valóban sikere volt a cseh fővárosban. Nem csupán azért, mert a könyv jó. Sok jó könyv jelenik meg Prágában is. Noha a magyarországi újságírót kellemesen lepi meg, ha Prága talán legtekintélyesebb könyvesboltjában, a Kaprová utcában, szemben azzal a házzal, ahol Franz Kafka született, szóval Fišer úrnál, a kirakatban két Kalligramkiadványt is láthat. Bibót és Konrád Györgyöt. De azért a cseh főváros nem érdeklődik igazán a magyar szellemi élet iránt. Néha azt érzem, hogy a legderekabb embereknek is olyasfajta véleménye formálódik: a magyarokkal a szlovákoknak illik foglalkozni. Ez az ő gondjuk. Ez a Bibó-könyvpremier mitnha egy kicsit változtatott volna a régi beidegződéseken. Prágában valóban érdekes lett Bibó. Valószínűleg azért, mert a külsőségek ugyan hivatalosak voltak, de a légkör éppen Göncz Árpádnak köszönhetően - baráti volt. Most már várjuk, várhatjuk, hogy mit mondanak a cseh olvasók. Á prágai Magyar Kulturális Központban jó étvágygeijesztő estet rendeztek. Elképzelhető, hogy a csehek elkezdenek érdeklődni a magyar közgondolkozás iránt? Göncz Arpád Magda Vašáryová társaságában, Prágában (Fotó: Prikler László) Elképzelhető, hogy feladják közömbösségüket? Milyen jó lenne... Mert akkor - most már politikában gondolkozva - pontosabban ismerhetnék a magyarság európai gondolkozását. A közvetítőket pedig jobb mellőzni. A közvetítők ugyanis - bárha a legjobb szándékkal teszik is ezt mindig mellékelik a saját véleményüket. Pedig Bibót, de akár Gönczöt jobb az eredetiben, kommentárok nélkül megismerni. Nem a könyv és példás kiállítása okoz problémát. Most a találkozó ugyanis közvetlen volt. Máskor ezt kevéssé érzékelhetjük. Pedig, ha együtt gyalogolunk abba a bizonyos euroatlanti integrációba, akkor egészen pontosan és előítéletek nélkül kell ismernünk egymást. Bibó tanulmányainak kiadása és Göncz Árpád, mint író-politikus-közvetítő szerepvállalása jó alkalmat jelent.