Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-10 / 233. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 10. S

PORT

/

TÉ

VÉ ÉS RÁ

DIÓ - SZ

OM

BA T |

|| Issovits István kilépett a Magyar Fesztivál Balettből. Markó Iván elölről kezdi Sok volt az ellentét Az egész járást kihívta maga ellen Csupa kisbetűvel Egy évet töltött Markó Iván csapatában Issovits István. Ő volt a társulat legjelesebb táncosa. Szeptemberig bírta. Tovább nem. SZABÓ G. LÁSZLÓ Bár most azt kérdezem: mi történt?, be kell hogy valljam: voltaképpen meg sem lép, hogy kivált az együttesből. En ugyanis kezdettől fogva éreztem, hogy nem lesz ez hosszú életű csapat. És most nem az első két bemutató rossz kritikáira gondolok... Számunkra az elején minden tökéletesnek tűnt. Élveztük a munkát. Januárban ugyan már elköszöntek tőlünk néhányan, de mi dolgoztunk tovább. Aztán júniusban jött egy pillanat, amikor felbomlott az együttes. Bayreuthba készültünk, az Ünnepi Játékokra. Anyagiakban egyszerűen nem tudtunk megegyezni Ivánnal. Mindig kisebb és kisebb lett a korábban beígért összeg. A végén már olyan alacsony, hogy azért a munkáért, amelyet megkövetelt, ki kell hogy mondjam: megalázó. De még csak a megértés, a segítőkészség szándéka sem volt meg Ivánban.' Eltaszította magától az egész társulatot. Közölte velünk: aki úgy érzi, ennyi pénzért nem akar táncolni, annak másnap már be sem kell jönnie. Hét lány és hat fiú fel is mondott nyomban. Hatan maradtunk. Gondoltam, majd csak találunk valami megoldást. De nem ez történt. A gondok, bizonyára, nem a bayreuthi fellépéssel kezdődtek. Ez volt talán az utolsó csepp a pohárban. Iván és a csapat között kezdettől fogva ellentétek feszültek. Iván úgy akar elérni célokat, hogy közben senkit sem kímél. Türelmeden. Közös hang, közös nevező nem létezik, nem létezhet nála. Egyszerűen nem érdekli őt senkinek a véleménye. Sokat vitáztunk vele. Ha próba közben valamelyikünknek kipattant az agyából egy hasznosítható gondolat, nem fogadta el soha. Rengeteg nagyszerű ödet ment veszendőbe. Iván senkire sem hallgat. Mellette meg se szólaljon senki. Pedig sok esetben érdemes lett volna odafigyelnie egy-egy véleményre. Nem érzem magam elveszett embernek Arról sem beszéltek soha, hogy rajta kívül esedeg más koreográfus is dolgozhatna az együttessel? Hiszen ez nemcsak a táncosoknak, hanem a társulat szellemének is jót tett volna. Ilyesmi szóba sem jöhetett. Pontosabban: mi megemlítettük neki, de ő erre azt felelte: ez Markóbalett. Vendégkoreográfus helyett vendégtanárt kaptunk. Két hónapig a taj-csi japán harcművészet alapjait tanultuk. Ez mindenkinek jót tett, mert tartást, önkontrollt ad a testnek. Más irányba azonban nem volt lehetőségünk elmozdulni. Pedig a technikai hiányosságok, több táncosnál, egy éves gyakorlás után is szembetűnőek voltak. De ha tovább dolgozhattunk volna, egy-két éven belül komolý minőségbeli változást érünk el. Az együttes új tagjainak azonban még több időre lesz szükségük ahhoz, hogy a közönség elismerje őket. Iván ugyanis rögtön azután, hogy a csapat létszáma hatra csökkent, új felvételit hirdetett. A jelentkezők szakmai felkészültsége azonban olyannyira elképesztő volt, hogy nem tudok mást mondani: egyszerűen nem találtam őket méltónak ahhoz, hogy a Magyar Fesztivál Balett tagjai legyenek. Ezt a közönség is biztoA család évkönyve 1998 - tanácsadó és olvasnivaló Kalauz a derűs lélekhez DUSZA ISTVÁN Nem tudok szabadulni a kalendáriumok iránti vonzódásomtól, de igazából nem is akarok. Annak idején számtalan derűs órát töltöttem el velük, mint egy számomra ismeretlen, de általuk mégiscsak megismerhető múlt meghatározott időszakaszát pontosan megőrző könyvekkel. Dúskáltam bennük, hiszen gyerekeskedésem éveiben a horkai papírgyár hulladékpapír-raktárában százszámra tűntek fel a kommunista ideológia szerint károsnak ítélt könyvek. Köztük kalendáriumok felekezetiek meg világiak, régiek és háborús időkből valók. Noná, hogy ezekből ki is lopkodtunk néhányat, ha éppen észre nem vett az őr, amikor busz híján hazafelé gyalogoltunk a pelsőci iskolából. Visszagondolva ezekre a kalendáriumoljra, naptárakra, csíziókra, bizony az ragadott meg benne elsőnek, ami a koruk, a szerkesztésük idején még technikai csodának, tudományos felfedezésnek, legújabb divatnak és kortárs anekdotának számított. Nagyon messzinek, különösnek, egzotikusnak éreztem mindent. Nemcsak az údeírásokat, de a gazdálkodási jótanácsok nyelvezetét, a viccek témáit is. Mind a mai napig furcsa izgalommal veszem kezembe a kalendáriumokat. Bocsátassék meg nekem, hogy ilyen kalendáriumnak, többször elővehető, alkalomszerűen olvasható könyvnek lássam az AB-ART Kiadó A család évkönyve 1998 című kalendáriumát. Amikor megtisztelnek vele a kiadóból, biztos vagyok benne, hogy vége a nyárnak, s mire minden témájába beleolvasok, bizony az ősz is, az őszi hangulat is körénk telepszik. Természetesen az olvasólámpa szórt fénye, a koraesti őszi hangulat is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy belemélyedjek ebbe a kalendáriumba is. De azért ennél mégiscsak fontosabb, hogy megtaláljam benne a háziállatok képzeletbeli tenyésztéséhez, a lelki zöldség- és virágtermesztéshez, a soha nem volt szőlősgazda illúzióihoz szükséges, de mégiscsak messzemenőkig hasznosítható tanácsokat. Dolgaim állása szerint, az A CSMAD ÉVKÖNYVE 1998 AB-ART évkönyvei éppen a faluról városba került első generációs értelmiségi örömére, a falusi és a modern életvitel közötti egyensúlykeresést akarják szolgálni. Idén harmadszor törekedtek a szerkesztők, a szerzők arra, hogy a kalendáriumuk egy éven át a szlovákiai magyar családok hű kísérője legyen. Nem véledenül olvasható a témái között több írás is az 1848^19-es magyar forradalomról és szabadságharcról, hiszen jövőre lesz 150 éve a dicső napoknak... san érzékelni fogja, hiszen hetek múlva itt az új bemutató. Én szóltam Ivánnak, hogy a már elért színvonalat nem kellene lejjebb engedni, de úgy nézett rám, mintha nem is hallott volna. És akkor ön is felmondott? Júniusban én még aláírtam az új évadra szóló szerződést, de amikor láttam, hogy elszabadult a pokol, tudtam, hogy nem maradok sokáig. Elszabadult a pokol? Kezdtek elmaradni a balettórák. Illetve nem volt balettmesterünk. Sokszor csak úgy egyedül gyakorolgattunk. Amikor megjött Iván Bayreuthból, közöltem vele, hogy ennek a munkának már én sem látom az értelmét. A dzsungel könyvével és a Carmina buranával utaztunk volna németés franciaországi, majd amerikai turnéra. Ez a terv is szertefoszlott. Mindenütt megijedtek az új együttestől. Ezután már nekem is mehetnékem volt. Akkor három hét huzavona következett köztünk. Iván mindent megtett, hogy visszatartson. Az édesanyámnak telefonálgatott, és azzal sokkolta, hogy vége a pályafutásomnak, ha otthagyom az együttest. Fejvesztve győzködte, hogy próbáljon meg hatni rám. És én itt tettem pontot a mondat végére. Ez már Kovács Zita felvétele nekem is sok volt. Ilyenkor már azon is eltöpreng az ember: hol is van a határ? Aki ezt a pályát választja, az tisztában van vele, hogy nem lesz magánélete. Iván viszont ezt is túlzásba vitte. Reggel tíztől este tízig, nem egy esetben éjszaka fél egyig dolgozni, ráadásul szombaton és vasárnap is, miközben az együttes vezetője folyton csak a maga szempontjait hajtogatja... ki búja ezt hosszú távon idegileg? Nehéz döntés volt, de nem bánom, hogy eljöttem. Mivel zárta le végül is az elmúlt egy évet? Azzal, hogy a rosszat leszámítva művészileg nagyon sokat tanultam Ivántól. Kár, hogy ilyen szerencsédenül végződött a dolog. Iván büszke ember. Éreztette is, hogy fölötte áll mindenkinek. Sokan csak azért mentek el, hogy bebizonyítsák neki, megállnak a saját lábukon is. Ön most hol bizonyít? Seres Attila együtteséhez szerződtem, ahol többféle stílusban is megmutatkozunk. Októbertől pedig a Friderikusz-show-ban láthat bennünket a nagyközönség. Közben német és francia együttesekhez hívnak. Nem érzem magam elveszett embernek. Újabb és újabb kapuk nyílnak előttem. Műsorajánlat Hétvége a rádióban A Szlovák Rádió magyar nyelvű adása szombaton 9.00 órától kezdi sugározni műsorát. A Hétről hétre publicisztikai magazin tartalmából: heti belpolitikai összefoglaló; beszámoló a parlamenti történésekről; toleranciára való nevelés az iskolákban. A déli hírek után Pop-mix. 13.00-tól Családi fészek című műsorunkban beszélgetés hangzik el Csillaghy Jenő nyugalmazott sebészfőorvossal, Lagzi Lajcsival és Bajnok István pszichiáterrel. 14.10-től ismert musicalekből hallhatnak részleteket. 14.30-tól már elhangzott műsorainkból válogatunk. 15.30-tól a vidék magazinja jelentkezik. Vasárnap 9.15-kor egyházi műsorunkban Nagy András igemagyarázatát hallgathatják. 10.10-től Mese a mézecskalácsházi-kóról. 11.00-kor kezdődik a Pedagógusnapló, amelybe Turczel Lajossal beszélgetünk pedagógiai munkásságáról. A déli hírek után kezdődő Randevú sztárvendége Miguéu Montanaro és Écsi Gyöngyi. Az irodalmi mozaik 15.00kor kezdődik. Néprajzi műsorunkban Sziücére kalauzoljuk el hallgatóinkat. (ML) TUBA LAJOS A tanító a nemzet napszámosa mondták a század első felében eleink. Ebben még sok igazság van ma is, hiszen az állami költségvetés továbbra is csak nagyon szerényen tudja jutalmazni a munkájukat. Ennek ellenére a pedagógusok becsülettel helytállnak, a folyamatosan romló körülmények ellenére gyermekeinket nemcsak az egyre jobban rohanó világ tempójára próbálják meg felkészíteni, hanem gyakran az időhiánnyal küszködő családok nevelési szerepét is kénytelenek átvállalni. Ezért megdöbbentő, hogy újra akadnak olyanok, akik a hatalmukat fitogtatva a jövedelmük megkurtításával igyekeznek rávenni őket semmilyen törvénynyel alá nem támasztható utasítás betartására. Pošvanc László, a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal vezetője 390 pedagógust helyezett anyagi nyomás alá. Téved azonban, ha azt hiszi, hogy ezzel a csapással eléri a célját. Éppen lakóhelye, a somorjai magyar alapiskola pedagógusai bizonyították, hogy nem engednek ennek a zsarolásként is felfogható nyomásnak. Azok, akiknek megmaradt a mozgóbérük, megosztják azokkal, akikre lesújtott a magát ki tudja, minek képzelő funkcionárius haragja. Az is valószínű, hogy Somorja ezzel még nem mondta ki az utolsó szót. Pošvanc László és a mečiari államigazgatás többi hivatalnoka az elmúlt években már tapasztalhatta, hogy az iskolák elleni támadás rövid időn belül és soha nem látott mértékben egyesíti a magyarokat. A pedagógusok most is azzonnal összefogtak, és szolidaritásuk nagybetűkkel került be a demokráciáért és a nemzeti azonosságunkért folyó küzdelem történelmébe egyaránt. Pošvanc László felett pedig majd a történelem ítélkezik. Amikor vezetése alatt csődbe ment a járás legnagyobb munkaadója, csak azok a százak jegyezték meg a nevét, akik ezzel a megélhetésüket vesztették el. Most azonban az egész járást kihívta maga ellen. Neki is sejtenie kell, hogy pünkösdi a királysága, és csak találgathatjuk, mi is motiválja tetteit. De ha így folytatja, akkor neve a járás történelmének legsötétebb lapjaira kerül. Csupa kisbetűvel. XXVII. Fábry Napok - mai műsor Kassa 11.00 - Fábry Zoltán emlékkiállítás megnyitása Megnyitja: Gál Sándor író Helyszín: a Thália Színház Márai Stúdiószínháza 14.00 - Fábry Napok megnyitása 14.15 -A vádlott megszólal - előadássorozat, I. rész Előadók: Gáli Ernő (Kolozsvár), Czine Mihály (Budapest), Koncsol László (Pozsony), Kovács Győző (Budapest), Turczel Lajos (Pozsony) 16.30 Vita 20.00 Klubest SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Színházi komédia (19) KIS SZÍNPAD: Demokraták (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Mirandolina (19 Szene) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Carmen (19) POZSON

Y HVIEZDA: Az elveszett világ (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Magánbűnök (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: A szerelem rabjai (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Sötét zsaruk (am.) 18.30, 20.30 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 16.30, 18.30, 20.30 Örök szerelem (am.) 17 Valdez visszatér (am.) 19.30 Panelsztori (cseh) 19.15 KASS

A ÚSMEV: Az elveszett világ (am.) 16,18.15, 20.30 IMPULZ: A három testőr erotikus kalandjai (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELY - LUX: Az elveszett világ (am.) 15, 17.30, 20 KOMÁROM-TATRA: Fészkes fenevadak (am.) 17, 19 GALÁNTA - MOZI: Michael Collins (am.) 17.30, 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Balhé Bronxban (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Fargo (am.) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Az elveszett világ (am.) 16.30,19 Nyílt levél Somorjáról Pošvanc Lászlónak Mély felháborodás ÚJ SZÓ-HlR Somotja. Ön a városunk lakója, így nagyon jól tudja, hogy a somorjai iskola pedagógusai a járás legjobb és legeredményesebb szakemberei közé tartoznak. Ezért követeljük, hogy a legrövidebb időn belül vessen véget a velük szemben alkalmazott diszkriminációnak - áll abban a nyílt levélben, amelyet a somorjai magyar iskola szülői szövetségének vezetősége küldött tegnap Pošvanc Lászlónak, a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal elöljárójának. Néhány nappal ezelőtt ugyanis kiderült, hogy Pošvanc szeptemberi hatállyal megvonta az iskola igazgatója és a kétnyelvű bizonyítványokat kiállító 35 pedagógus mozgóbérét. Ezzel a pedagógusok jövedelme 1000-2500 koronával csökkent. A szülők mélységes felháborodásukat fejezték ki amiatt, hogy a bizonyítványokkal kapcsolatos döntésük teljesítéséért Pošvanc a pedagógusokat próbálja megfélemlíteni. A somorjai magyar iskola kollektíváját egyébként a diszkriminációs intézkedés sem osztotta meg. Azon pedagógusok, akik mozgóbére érintetlen maradt, azt egy közös alapba gyűjtik össze, amelyet egyenlően osztanak szét a tantestület tagjai között. A városban ezenkívül egyéb szolidaritási kezdeményezés is készül, (tuba)