Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-08 / 206. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 8. KOMMENTÁR Sztálin szellemében SZILVÁSSY JÓZSEF Köztudott, hogy Vladimír Mečiar gátlástalanul mindig azt har­sogja, amit az adott hallgatóság leginkább elvár tőle. Csütörtö­kön például párthíveinek tapsviharát kiváltva, azt kotyogta ki diadalittasan, hogy Győrött felajánlotta Horn Gyulának: Ma­gyarország fogadja be a Szlovákiában elégedetlenkedő magyar nemzetiségű polgárokat. A szlovák kormányfő csupán néhány nappal korábban jelentette ki a tévében, hogy néhány politi­kust leszámítva nincs semmi baja az itteni magyarokkal. Éppen öt évvel ezelőtt pedig mesterkélt felháborodással utasította rendre Duka ZólyQmi Árpádot, akí a parlamentben azt meré­szelte mondani - ami ma sajnos, a vártnál is keserűbb valóság hogy a szlovákiai magyarok másodrendű polgárokká válnak hazájukban. Mečiar akkor minden polgár miniszterelnökének nevezte magát, aki mindannyiunk sorsát a szívén viseli. Ma már olyannyira, hogy - nyilván merő gondoskodásból - a leg­szívesebben kitessékelne bennünket szülőföldünkről. A kor­mányfő ezzel a nyíltan hangoztatott agyszüleményével önma­gát kvalifikálta azoknak a hírhedt diktátoroknak a táborába, akiknek bandavezére Sztálin. Ő köztudottan a nemzetiségi problémát elegendő számú vagon kérdésének tartotta. Ó volt az egyik fő támogatója a második világháborút követő, úgyne­vezett lakosságcserének, amely bűntelen szlovákiai magyarok ezreinek is tragédiát, máig ható traumát okozott. Ugyanezért, az etnikai tisztogatás agyréméért Karadzsicsot és cinkosait ma háborús bűnösöknek bélyegezték meg. Mečiar ezt a szörnyű szellemet idézte fel Győrött és a csütörtöki nagygyűlésen. Nem menti őt az önkéntesség elvének hangsúlyozása sem, hiszen e tájon ezernyi tragédia kezdődött ennek az elvnek az egyidejű hangoztatásával és semmibevételével. A kormányfő ezúttal sem politikai ellenfelet, hanem ellenséget lát a szlovákiai ma­gyarokban, holott ők törvénytisztelő állampolgárokként jogál­lami eszközökkel védik szerzett jogaikat, nem óhajtanak eltá­vozni szülőföldjükről, s az európai értékrenddel összhangban követelnek olyan törvényes kereteket, amelyek számunkra is lehetővé teszik a hatékony érdekérvényesítést. Küzdelmünk­ben sorsdöntő szakaszhoz érkeztünk, ezért politikusaink szá­mára nincs fontosabb feladat, mint a szlovák demokratikus erőkkel összefogva, az ő stratégiájuk és taktikájuk iránti empá­tiával munkálkodni azon, hogy a jövő évi választások után olyan miniszterelnökünk legyen, akinek nem célja eltiporni sem a demokráciát, sem pedig a kisebbségi jogokat. Tanuljunk arabusul TÓTH MIHÁLY Az elmúlt öt esztendőre az is jellemző, hogy az önállósult ország politikai viszonyai in­kább kényelemszeretetre, mint tenniakarásra csábítot­ták mind a hazai magyar pár­tokat, mind ezek politikusait. Ami figyelemre méltót tettek e fél évtized alatt, az a külkap­csolatok ápolásában történt. Ez nem lebecsülhető ered­mény. Viszont tény, hogy mi elsősorban nem Brüsszelben, Washingtonban és Stras­bourgban hatva tehetünk so­kat Dél-Szlovákia lakhatóvá tételéért, hanem Pozsonyban politizálva oly módon, hogy elfogadtatjuk magunkat az or­szág demokratikus erőivel. Az ellenzéki térfélen működő szlovák pártok között ma már egy sincs, amelyik ne lenne vele tisztában, hogy magyarok és a DBP nélkül nehezen kép­zelhető el Mečiar és Slota pártjának legyőzése. Érthető, hogy a magyar pártokkal való leendő szövetséget a többi el­lenzéki párt miért nem hang­súlyozza nagyobb mértékben. Még meg sem kezdték a vá­lasztások utáni együttműkö­dés feltételeinek papírra ve­tését, de a szélsőségesen sovi­niszta politikusok és publicis­ták már hozzáfogtak a nemzet magyar veszéllyel való nyakló nélküli riogatásához. Ilyen vi­szonyok között a szlovákiai magyar politizálásban egyszer és mindenkorra véget kell vet­ni a szellemi elkényelmese­désnek. Tudatosítani kell, hogy akár egyeden melldön­gető nyilatkozat is felmérhe­teden kárt okozhat nemcsak a szlovákiai magyarságnak köz­vetlenül, hanem a velünk szö­vetségkötésre készülő szlovák demokratikus erőknek is. A múlt héten meggyőződhet­tünk róla, hogy a nacionalista közvéleményformálók szán­dékosan tettek fel az MK poli­tikusainak provokatív kérdé­seket a magyarok leendő kor­mányzati szereplésével kap­csolatban. A 17 magyar képvi­selőjelentős része nem tündö­köl az ékesszólásban. Aki nem tud arabusul, az ne próbálja arabusul meggyőzni az eleve rosszindulatú kérdezőt. Aki vi­szont tud élni az irónia fegy­verével, éljen vele bátran. Ami most a politikai életben követ­kezik, azt nem a középszerűek számára találták ki. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykajros 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (teL: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlaŕe, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Mai szlovákiai helyzetkép (Szalay Zoltán karikatúrája) A harmadikutas elképzelések manapság már nem többek szépreményű illúzióknál Beszterce ostroma Jozef Migaš szerint pártjá­nak fő célja a szlovákiai emberarcú szocializmus felépítése. A DBP-nek fel­tehetőleg kulcsszerepe lesz a parlamenti választá­sok után, azonban így is tisztában kellene lenniük lehetőségeikkel. GYUROVSZKY LÁSZLÓ Vladimír Mečiar volt kijevi nagy­követe, a Míg becenévre (a SME értesülései szerint fedőnévre) hallgató Jozef Migaš több frap­páns kijelentéssel tette emiéke­Migaš fő céljának Marx leporolását tekintette. zetessé rövid nyilvános politikai pályafutását. Megválasztása után azzal hívta fel magára a fi­gyelmet, hogy fő céljának Marx leporolását tekintette, később a dubčeki örökséget felvállaló szo­ciáldemokraták kifejezett kérése ellenére sem zárta ki jövendőbeli politikai partnerei közül Mečiar, Hofbauer, Slobodník és Lexa mozgalmát, az 1968-ban Cseh­szlovákiába betört szovjet csapa­tokról pedig az emberarcú szoci­alizmus újbóli felépítése jutott eszébe. Jobb körökben íratlan erkölcsi szabály, hogy az egy pártban po­litizáló emberek nem támadják egymást a sajtó hasábjain addig, amíg nem merítették ki a párton belüli viták lehetőségeit, s akkor is csak nézeteket ütköztetnek, in­fantilis személyes minősítések nélkül. Valószínűleg ezért nem pattan fel minduntalan Peter Weiss, Milan Ftáčnik, vagy Brigita Schmögnerová egy-egy kapitális Migaš-nyilatkozat kap­csán, hanem a párton belül vé­OLVASÓI LEVELEK Ifjúsági tábor Tornagörgőn Idén nyáron másodízben ren­dezték meg a Magyar Ifjúsági Világtalálkozót Tornagörgőn. A tavalyi erdélyi helyszín után most Kelet-Szlovákia varázsla­tos vidékeit ismerhették meg a résztvevők. Az idelátogató er­délyi, magyarországi és szlová­kiai magyar fiatalok 40 fős cso­portja igazi családdá alakult, nagyon jó érzés volt találkozni más országból érkező magyar fiatalokkal. A 12 nap alatt érde­kes programokban sem volt hi­delmezik a reformpárti irányvo­nalat. Az ő jólneveltségük azon­ban nem ok arra, hogy a DBP-n kívüli pártok politikusai is elnéző mosollyal tétjenek napirendre felettük. Az elmúlt nyolcvanvalahány év világosan megmutatta, hogy a szovjet mintára felépített szocia­lizmusok megreformálhatatla­nok, amire az 1968-as csehszlo­vákiai emberarcú szocializmus gyakorlata és elmélete egyaránt jó példa. Ez akkor is így van, ha nagyvonalúan nem teszünk nagy különbséget az akkori rideg gaz­dasági és politikai valóság, vala­mint a világjobbító szándékkal született értelmiségi elképzelé­sek között. Emlékezzünk csak vissza érzelmek nélkül: a szovjet csapatok bevonulása napján a csehszlovák alkotmány még mindig a párt vezető szerepét rögzítette, szigorú egypártrend­szer működött, szabad választá­sokra még nem is gondolhattak, központi utasításos állami terv­gazdálkodás létezett, az árakat és a béreket a piac szabályainak kiküszöbölésével a centrumból állapították meg. A polgári társa­dalom még csíráiban is alig léte­zett. Sokan már akkor óvtak a ro­mantikus harmadikutas reform­illúzióktól, mint például az akkor fiatal Václav Klaus. Minden tiszteletem az akkori he­roikus kísérlet aktív részeseié, akik erejüket, ifjúságukat és hitü­ket áldozták fel az igaznak tartott ügy oltárán. Nem vitás, hogy a társadalomnak lehetőségeihez mérten továbbra is segítenie kell azokat, akik gerinces kiállásuk miatt több évtizedes diszkrimi­náció áldozatai lettek. Világosan kell azonban azt is látnunk, hogy az emberarcú szocializmus, a csábítóan szép harmadik út a polgári társadalom és a keleti szocializmus között eddig még sehol sem bizonyult életképes­nek, ezért nyugodtah leszögez­ány. Dr. Strédl Terézia előadást tartott a káros szenvedélyekről, Peczár Károly beszédet mon­dott a Magyar Ifjak Világfóru­mának nevében, Dolník Erzsé­bet, Grendel Lajos, Gyurovszky László megválaszolták a ma­gyarságunkat érintő kérdésein­ket. Legjobban azonban a sok­sok kirándulásnak örültünk, be­barangoltuk a Szádelői-völgyet, s a hosszú túrák után egybe­hangzóan állítottuk: ezt a gyö­nyörű vidéket mindenkinek lát­nia kell! Megcsodáltuk Krasznahorka büszke várát, a betléri kastélyt, a jászói templo­mot, Rozsnyót, Kassát, sőt még Fábry Zoltán szülőházát is meg­tekintettük Stószon. Esténként hetjük, hogy az akkori csehszlo­vákiai harmadikutas elképzelé­sek sem voltak többek szépremé­nyű illúzióknál. A kapitalizmus és a szocializmus hátrányait ki­küszöbölő, s ugyanakkor előnye­iket egyesítő társadalom gondo­lata szép romantikus idea, való­ságalapja azonban sajnos cse­kély. Ezért tehát Migašnak az a szán­déka, hogy a DBP ma, 1997-ben az emberarcú szocializmus építé­sébe fogjon, két dolgot is jelent­het: alkotmánymódosítást, egypártrenszert, államosítást és központi utasításos tervgazdál­kodást, vagy enyhébb esetben Sokan óvtak a roman­tikus harmadikutas re­formillúzióktól. adósságfelhalmozó, gazdasági csőddel fenyegető pénzpazar­lást. Elképzelhető persze, hogy a dolog nem ilyen komoly, s a DBP elnöke csupán egykori, általunk még nem ismert bátor kiállásá­nak, esetleges későbbi üldözteté­sének kíván emléket állítani. Ez rendben is volna, amennyiben nem vezet váratlan programnyi­latkozatokhoz, s megmarad szűk baráti körben való nosztalgiázás színijén. Generációm aktív részese volt az 1989-es rendszerváltásnak. Bí­zom azonban abban, hogy né­hány évtized múlva 1989-es em­lékeinket nem fogjuk kívánni majd ráerőszakolni a jövő politi­kai realitásaira, s hogy látásun­kat nem fogja elhomályosítani az elérzékenyülés. Remélem, mi so­hasem tévesztjük szem elől, hogy Beszterce késői ostroma minden korban tragikomédiába torkol­lik. A szerző a Magyar Polgári Párt alelnöke tábortűz mellett pihentük ki fá­radalmainkat. Az egyetlen kifo­gásolnivaló a rossz időjárás le­hetett, ami azonban csöppet sem vette el jókedvünket. Na­gyon hálásak vagyunk a falu polgármesterének, Izsák Tibor­nak, aki végig odaadóan támo­gatott bennünket mindenben. Reméljük, a jövőben ismét e gyönyörű helyen találkozha­tunk. Lukács Tímea Kamocsa Környezetvédők találkozója Újságírópalánták, környezetvé­TALLÓZÓ DIE WELT A magyarokat nem nagyon ér­deklik az immár megtekinthető egykori titkos állambiztonsági iratok - állapította meg a német lap. Emlékeztetett rá, hogy 1994-ben fogadta el az akkori konzervatív koalíció a fontos po­litikai tisztséget betöltők átvilá­gításáról szóló törvényt, amelyet a hatalomban őt követő szocia­listák számára kakukktojásnak szánt. Az abban az évben tartott választásokat meg is nyerték a szocialisták és módosították a törvényt. „Ma azonban aligha ér­dekel bárkit is az átvilágítás ügye. Szinte semmiféle vissz­hangot nem váltott ki az átvilágí­tó bíráknak a miniszterelnökhöz intézett felhívása, amelyben fel­szólították Horn Gyulát, hogy a kommunista rezsim idején be­töltött szerepe miatt mondjon le. Semmiféle új bizonyíték nem ke­rült elő - mondta a miniszterel­nök. Ezzel az ügy számára el van intézve" - írta az újság. SLOVO Prágának, bár ez nehéz diplomá­ciai feladat, meg kell találnia a Magyarországhoz és Lengyelor­szághoz visszavezető utat - állít­ja Jiri Pehe neves cseh politoló­gus. Rámutat: a cseh diplomá­cia, abban az időben, amikor még a hazai politikai helyzet alapján úgy tűnt, hogy Csehor­szág lesz az első kelet-európai ál­lam, amely bekerül a nyugat-eu­rópai struktúrákba, ,kissé elve­szítette józanságát". A visegrádi szomszédokkal való szűkebb együttműködés elutasítása és Csehország „magasabbrendű­ségének állandó hangsúlyozása" természetesen mind a lengyel, mind a magyar politikusokat in­gerelte. Bár a cseh diplomácia már mintegy két éve erőfeszíté­seket tesz annak érdekében, hogy „az egykori arrogáns maga­tartás" negatív következményeit felszámolja, ez gyakorlatilag nem más, mint futás az elvesz­tett idő után. Tekintettel Csehor­szág jelenlegi belső problémáira ugyanakkor nyilvánvaló, hogy Prága számára a szorosabb együttműködés Magyarország­gal és Lengyelországgal „alapve­tő érdek"- szögezi le Pehe. GAZETA WYBORCZA Az átvilágítási bíróságot ugyan nem sikerült felállítani, ám ez nem jelenti azt, hogy a hamis nyilatkozatokat tevő képviselők már nyugodtan alhatnak - nyi­latkozta Adam Strzembosz, a lengyel legfelsőbb bíróság elnö­ke. Élismerte: a lusztrációs tör­vény nem mentes a hibáktól, ám az átvilágításnak meg kell tör­ténnie. A törvény értelmében va­lamennyi fontos állami tisztség betöltőjének, illetve az ilyenre jelentkezőnek nyilatkoznia kel­lett arról, hogy 1944-1990 kö­zött együttműködött-e a kom­munista titkosszolgálatokkal. A szeptemberi választásokon in­duló képviselőjelöltek közül 11­en vallották be, hogy érintettek a törvény által. dők gyűltek össze a Dunaferr cég balatoni, alsóőrsi üdülőjé­ben, hogy hatékonyabban meg­ismerkedjenek a környezetvé­delemmel. A főszponzor, a Dunaferr, a magyar acélipar meghatározó vállalkozásaként működve ha­tékonyan, felelősségteljesen és hasznot hozóan versenyképes minőségű acéltermékkel látja el az ipart. A kassai vasművel is kapcsolatokat ápolnak. Egyéb­ként gazdagon támogatja a sportot is, és mint az alsóőrsi összejövetelből is kiderült, a környezetvédelem iránt is nyi­tott. Csicsai Zsolt Nagymegyer

Next

/
Oldalképek
Tartalom