Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-06 / 205. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR - HIRDETÉS ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 9. VENDÉGKOMMENTÁR Ad absurdum A szlovák bel- és külpolitika abszurditásaira önmagára valamit is adó kommentátor már szót sem veszteget. Legalábbis elméletileg. Mert egyébként ha az ember nem légből kapott szenvelgésekkel kívánja a kilátástalanság irányába terelni az olvasót, akaratlanul is szembe találja magát a szloyákiai mitikus realizmussal. Elég fölidéznie Mečiart, aki „főilluzionistaként" lépten-nyomon olyan mutatványokkal szolgál a politika színpadán, amelyek miatt bármely zseniális bűvésznek záptojásokat vagdosnának a fejéhez, egy albániai kisközségben is. Cuper ^ügynökről" nem is beszélve. Ő alkotmányjogász ugyan, ám parlament ide, alkotmánybíróság oda, kövekezetesen úgy viselkedik, akár egy közönséges vidéki borbély. (Már bocsánat, borbély uraimék!) No mármost, ilyen közegben aztán van mit „elvi politizálnunk"... Kiváltképp a magyar-szlovák alapszerződés ügyében, ugye? Talán majd egyeztetnek a legitim Magyar Koalícióval a kisebbségi problematikát vizsgáló Barak László bizottság szlovákiai magyar tagjának kinevezéséről ezek? Aki ilyesmit vár el, itt és most, az veszekedni akar, pusztán a veszekedés kedvéért. Avagy minimum föltűnésre pályázik. (Mondjuk szentségtörés, hogy ilyesmik jutnak a kommentátor eszébe!) Ám állítólag (!), és még nem hivatalosan (!), most ezek (!) törököt akarnak fogni... Száraz Józsefköztiszteletnek örvendő polgármester személyében. Aki rendes, normális, magyar ember, nem Gyimesiféle konjunktúralovag, az Együttélésé ő, sőt a Magyar Koalíció valamennyi politikusa számára elfogadható alany. (Ezért fognak vele törököt Mečiarék!) És mégsem tetszik a Magyar Koalíciónak valami! Az nevezetesen, hogy ab ovo nem hagyatta jóvá jelölését „velünk" Mečiar... Azt javaslom, fiúk, hagyjátok jóvá őt utólag! Ha még nem riasztottátok el tőle - ad absurdum! A szerző a Nap kiadó igazgatója. JEGYZET Lódolgok KERTESZ GÁBOR Peches ember ez a mi derék Mečiarunk - akinek nem derék, sőt még csak nem is -unk, az ne vegye magára, akinek meg még mindig az, hát cipelje szó nélkül -, nincs neki elég baja (a baj az, hogy tényleg nincs neki), még Franck Egraz is jól leégette őt a minap. Tetszik tudni ki a Franck ez az Egraz? Hát a főfoglalkozású francia lóstoppos, aki, miután előző paripájának a forgalmi engedélyét karanténilag bevonták, Mečiartól kért és kapott ajándékba egy lovat. Ami, a mai lóárakat nézve, nagyon ló vásár volt, s minek örömére másnap a boldog francia hullórészegen garázdálkodott Pozsonyban. A lóltájékozott szemtanúk szerint úgy vágtatott lovával végig a járdán, mintha lóversenyen lenne, s így a rémült gyalogosok csak a bokrokba ugrálva tudtak elmenekülni előle, sőt még a rend ló őreivel szemben sem viselkedett teljesen lovagiasan, s ezért szépen megbilincselték. Hogy a lóval mi lett, azt speciel nem tudom. Lehet, hogy visszament a gazdihoz. Apropó! Honnan volt Mečiarnak lova? Úgy terem a kormányban a ló, hogy még ajándékba is futja? Mert ha mondjuk párthátas, akkor egy szavam sem lehet, de ha állami az illető ló, akkor, kérem, ne tessék csak úgy elajándékozni, mert az ugye a miénk is, a választópolgáré is, ha nem is az egész ló, de legalább egy része - hogy a ló melyik részét kapja a polgár, azt ne tessék mindjárt gondolni -, tehát máskor tessék legkevesebb népszavazást tartani az ilyen ajándékozásokról. Persze az is lehet, hogy Mečiar így akart lópontokat szerezni a franciáknál az európai integrációs felvételünkhöz. Akkor ez mindjárt más, akkor megbocsátható a dolog. Persze még így is jobb, ha vigyáz mindenki, aki él és mozog, mert Mečiar nagy lóvátevő hírében áll, elég ha csak körülnézünk lóvátett kis hazánkban. Most viszont kiderült, hogy Mečiar sem lóvátehetetlen. Leégette, lóvátette őt a Franck. S a ló az botlik, még ha négy lába van is. S ha még jól meg is szorongatnák... mjfMk mt'-iiMMSM főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyese: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Hétvégi olvasmányok (Brabácz Gyula karikatúrája) Egy ember, akit szerettek, és egy állam, amely szerettetni akarja magát Ember és állam Szeptember elsején két esemény uralta a szlovákiai közvélemény figyelmét: Diana hercegnő tragikus halála és a szlovák alkotmány ünnepe, amelyet a kormányzó ideológia és propaganda a szlovák állam voltaképpeni születésének az évfordulójaként tálalt. PETŐCZ KÁLMÁN Egy ember, akit szerettek, és egy állam, amely szerettetni akarja magát. Ebből a „viadalból" egyértelműen az ember került ki győztesen, az ember, aki szeretetre, boldogságra és nyugalomra vágyott, és aki nemcsak azt várta el, hogy ő részesüljön szeretetben, hanem maga is osztogatni kívánta azt. Diana hercegnőt halála után is imádni fogják, még akkor is, ha talán sokan nem értenek teljesen egyet azzal a hagyományromboló életmóddal, amellyel felbolygatta az évszázados porral belepett udvari szokásokat. Az „új, fiÁllamunk elvárja tőlünk, hogy tiszteljük, szeressük. atal" szlovák állam is hagyományokat rombol. A különbség csak az, hogy nem az ódon, elavult hagyományokat rombolja, hanem éppen azokat, amelyek a OLVASÓI LEVÉL A tárgyilagosság érdekében Az Új Szó két tudósításban is beszámolt a Dunajská Lužná-i búcsúról, vásárról és falunapról (1997. 8.13., 1997.8.18.). Az tény, hogy e tudósítások szakmailag nem voltak teljesen makulátlanok, de hát mégiscsak többé-kevésbé használható információkat közöltek. Zilizi Tihamér olvasói levele (Dénesdi búcsú, Új Szó, 1997. 9. 5.) viszont elfogult és torzít, s bár többször megfogadtam már, hogy nem bocsátkozom efféle vitákba, a tárgyilagosság kedvéért néhány megjegyzést mégiscsak kell fűznöm a kérdéshez. Először is azon ironizál a szerző, hogy az ominózus cikkekben „folyamatosan csak nyugati demokráciák fellendülését hozták - a hatalom megosztásának elvét, a jogállamisághoz való ragaszkodást és az emberi méltóság tiszteletét. Államunk elvárja tőlünk, polgáraitól, hogy tiszteljük, szeressük, sőt imádjuk és bálványozzuk, mégpedig mindezt az előtt, hogy valami csekély jelét adná annak, hogy ő is tisztel és szeret bennünket. De lehet-e egy államot szeretni? Hiszen az állam pusztán egy absztrakt forma, amely ha nem töltődik fel emberközeli tartalommal és általánosan elfogadott értékekkel, akkor az iránta érzett vonzalom nem más irraciHiszen az állam pusztán egy absztrakt foronális bálványimádatnál. Félreértés ne essék, ez minden államra vonatkozik, nem csak a mai Szlovákiára. A politikusok, ha hatalomra kerülnek, hamarosan hajlamossá válnak arra, hogy saját magukat azonosítsák az állammal (nemzettel, más közösséggel stb.), és elvárják, hogy az ő személyükön keresztül szeressék az államot. Jogállamban azonban ennek a kóros folyamatnak nagyon korán gátat szabnak a jogrendbe beépített ellenőrző és védő mechanizmusok. Jelenleg Szlovákiában az alkotmány nem tartalmaz kellő garanciákat a Dunajská Lužnáként" emlegetik a csallóközi községet. Nos, ennek egyszerű a magyarázata. Mivel a mai Dunajská Lužnát három település (Dénesd, Misérd és Torcs) egyesítésével hozták létre (mindez egyébként kiolvasható az idézett cikkekből is), s a szóban forgó ünnepség mindhárom egykori települést illeti, ez esetben véleményem szerint nem kell megkövezni a cikkírót, ha a mai hivatalos megnevezést használja. Ladislav Cingel ugyanis nemcsak Dénesd polgármestere, hanem a másik két településé is. Magyarán, a mai Dunajská Lužnáé. Arról most nem szeretnék vitatkozni, hogy Dénesdre kik települtek először, a magyarok-e vagy a németek. Egyes német kutatók szerint már a Karoling-korban volt itt német település, ám ha ezt nem is fogadjuk el, az mindenesetre ténynek hatalmi visszaélésekkel szemben, és a hatalmi elit sem hajlandó önként alárendelni magát a demokratikus politikai hagyomány írott és íratlan szabályainak - az államot és a hatalmat pusztán önös céljai megvalósításának eszközeként kezeli. Ezért sem volt szerintem különösebA családomat, a barátaimat szeretem, az embereket tisztelem. ben mit ünnepelni szeptember elsején. A politika (és ez a kormányra, valamint az ellenzékre is vonatkozik) nálunk a saját maga által kreált álproblémákkal van leginkább elfoglalva. Néha az az érzésem, elfelejtjük, hogy az emberek hús-vér élőlények, akiknek mindennapi megélhetési és más személyi és családi gondjaik, igényeik, álmaik vannak. Nem csoda, hogy elsősorban a fiatalok nagy része elfordul a politikától. Ezért engedtessék meg nekem is, hogy elsősorban a családomat és a barátaimat szeressem, az embereket tiszteljem, imádjam a jó zenét stb., csak ne kelljen ugyanezt az állammal csinálnom. És ahelyett, hogy örömujjongva az államot ünnepeljem, rójam le kegyeletemet a halott hercegnő emléke előtt. A szerző a Magyar Polgári Párt alelnöke. látszik, hogy már a tatárjárás tájékán is lakták németek a települést. Minden tisztelet és becsület Püspöki Nagy Péternek, de ebben az esetben azért nem az ő munkáját idézném, már csak azért sem, mivel tételesen nem találtam meg benne a Zilizi Tihamér által „idézett" részt, így célszerűbb tán a hivatalos statisztikákhoz fordulni: ezekből kiderül ugyanis, hogy Dénesd lakosságának 1880-ban 83,9 százaléka volt német, majd 1910-re ez a szám 54,1 százalékra csökkent. Nem kell különösebben magyarázni, hogy ekkorra számos német már magyarnak vallhatta magát, ezért az aránymódosulás. Nem óhajtom tovább idézni a statisztikai adatokat, de Misérd és Torcs esetében a németek számaránya valamivel még magasabb a dénesdinél is. E három falu esetében, ha valakiTALLÓZÔ HOSPODÁRSKE NOVINY „Csehország kész visszaadni Szlovákiának azt a 4,1 tonna aranyat, amelyre Pozsonynak a szövetségi állam szétválása után még joga volt a közös csehszlovák vagyonból" - állítja prágai kormánykörökre hivatkozva a cseh napilap. Prága eddig visszatartotta az aranyat, mert Pozsony nem volt hajlandó rendezni a bankok vagyonának elosztásakor keletkezett adósságait. Prágának azért fontos a vita lezárása, mert enélkül nem tudja végrehajtani a bejelentett bankprivatizációt. A COB-nak 24 milliárdos követelése van Pozsonnyal szemben, a Komerční Banka részvényeinek 14 százaléka szintén szlovák kézben van. Ha e problémákat nem sikerül rendezni, a bankok magánosítása során Csehországot több milliárdos veszteség érhetné, mert a bankokat valószínűleg csak áron alul lehetne eladni. De nem valószínű, hogy az arany visszaadása gyors felmelegedést hozhat Prága és Pozsony viszonyában. NOVÝ ČAS Szlovákiának nincs olyan zuga, ahol a bőrfejűek ne intéztek volna támadást romák ellen. A legutóbbi poprádi eset „pikantériája", hogy a rasszista támadásban állítólag egy rendőr is részt vett - írja a lap. Augusztus 20án 15 bőrfejű rudakkal és három kutyával, köztük egy pitbullterierrel támadt egy kisebb roma csoportra, melynek több tagját orvosi ellátásban kellett részesíteni. A romák szerint civil ruhában a poprádi rendőrség egyik tagja is aktívan részt vett a támadásban, és németjuhászát is bevetette. Ajárási rendőrparancsnok azt állítja, a rendőr nem a bőrfejűekkel volt, s éppen az ő jelenlétének köszönhetően sikerült azonosítani több támadót. A sértettek belső ellenőrző vizsgálatot kérnek, bár néhányan annyira félnek, hogy nem mertek tanúskodni a rendőr ellen. PRAVDA Mečiar vasárnap kijelentette, tiszteletben tartja a demokratikus választásokat, szerdán hozzáfűzte, hogy a választások szabadok, demokratikusak lesznek, de néhány ide vonatkozó törvény módosul. A lap megjegyzi: Mečiar a fiaskóval végződött népszavazás után roszszallását fejezte ki, amiért a népszavazási bizottságokban minden parlamenti párt helyet kapott. Véleménye szerint a bizottságoknak jövőre kizárólag államigazgatási alkalmazottakból kell állniuk. Ha mindezt figyelembe vesszük, a kormányfő kijelentései egyáltalán nem nevezhetők megnyugtatónak. ket sérelem ért a második világháború után, akkor azok elsősorban a németek és nem a magyarok voltak. És az sem igaz, hogy a településen „1945 előtt szlovák lakos sosem volt". Az igazság az, hogy számuk nem volt jelentős, de néhány család volt. Ami az 1928-ban felállított lourdesi barlang feliratait illeti, nagyon sajnálom, hogy Zilizi Tihamér nem olvasta el mindkét tábla szövegét, ugyanis az igaz, hogy az elsőn magyarul, de a másodikon németül olvasható a tájékoztató szöveg. Rendkívül bosszant a „hej szlovákok" gyakran szemellenzős, minden tárgyilagosságot mellőző szemléletmódja. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a hasonló „hejmagyar" megnyilvánulások olvasása örömmel töltene el... Liszka József Komárom