Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-04 / 203. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 5. KULTÚRA - OKTATÁS 4 Magyar gyerekek négy országból Győrújbaráton. A népdalok mellett a népi kézművességgel is ismerkedtek Folklórtábor határok nélkül Ezen a nyáron is folytatód­tak az egészséges változá­sok a gyermektáborok szervezésében. DUSZA ISTVÁN Szaporodtak az olyanok, ame­lyekben a közösségi élményeken túl a képességek, a nyiladozó te­hetségek próbálkozásainak sza­bad teret engedtek a szervezők. Ezek között volt egy néptánc- és kézművestábor a magyarországi Győrújbaráton, amelyen négy or­szág magyar gyerekei vettek részt. Az Erdélyből, a szlovéniai Mura­vidékről, Győrből és a Csallóköz­ből érkezett gyerekek egy olyan táborban tölthették a szünidejük egyik részét, amely a látszólag behatárolt céljai ellenére is nyi­tott volt. Szervezői - Brand! Fe­renc népművelő-koreográfus és csapata - arra törekedtek, hogy a magyar néptánc, népdalok és népzene mellett a népi kézmű­vesség olyan szakmáit is bemu­tassák, amelyek termékei a folk­lórt szülő mindennapok haszná­lati tárgyai voltak. A tánctanítás, a néldaléneklés foglalkozásaihoz igyekeztek a hangszeres népze­nével is megismertetni a zenét tanuló'gyérekeket. Ez a győrújbaráti tábor a mélyen és szélesen merítő szaktáborok egyike volt idén augusztus vé­gén. Hiszen, aki érdeklődött akár a bábozás iránt is, az elleshette a poszonyeperjesiektől a legegy­szerűbb rongybabakészítés fogá­Mindig sokan állták körül a fazekasmestert, akitől érdekes fogáso­kat tanulhattak. (Fotó: Kisalföld-Hanis) sait, de megismerhette a színpa­di bábkészítés alapjait is. Tehát mintegy kinyitotta a folklór vilá­gát, egy az erre alapozható igen­csak sokoldalú pedagógusi tu­dást és gyermeki képességeket kívánó bábozás felé. Sokszor éppen ez a teljesség, a dolgok és az emberek közötti kapcsolatteremtés képessége hi­ányzik iskoláinkból. Egy-egy ilyen lelkiekben is gazdagító szaktábor után tűnhet fel a gye­rekek számára olyannak az egész iskolaév, mintha a tanulás köte­lessége csupán fárasztó nyűg len­ne. Pedig a folklórtábor ismere­tek sorát nyújtotta, csak éppen a módszertan, a nevelők és a szak­emberek hozzáállása volt más, mint az egyre inkább a minden­napi létezés gondjaival küzdő, a hatalom elvárásainak eleget tevő iskolákban. Ez a tény is sürgeti az ilyen táborok elszaporodást. Mert amíg a civil szféra a nevelés területén is képes szabad, min­den politikai korlátot áthágó cse­lekvésre, addig kötelessége nép­művelőnek, pedagógusnak, szü­lőnek az ilyen nyári közösségi csodák megszervezése. Azt írom: közösségi. Pedig a győrújbaráti folklórtábor mint­egy háromszáz senkivel össze nem téveszthető gyerek egyéni­ségét, képességeit, tehetségét gazdagította. Volt közöttük olyan gyerek is, aki először is­merte fel, hogy az ujjainak enge­delmeskedik a fazakaskorongra tapasztott agyag, a ritmusérzéke a rábaközi táncban is segíti, s a zenei és hangszeres jártassága könnyedén eligazítja a pásztor­dallamok és népdalok világában. Tehát minden egyes esetben az egyén, az individuum, a páraüan és összetéveszthetetlen egyedi­ség gyarapodott. Hogy ez aztán egy színes gála­műsorban megismételhetetlen természetességgel egy alkalmi jelleggel, éppen az egyéni készte­tések következtében lett teljesen közösségi, az már a folklór ter­mészetéből fakad. Mert abban is­meretlenek a kitaláló zeneszer­zők, költők, táncosok, csak a le­tisztult dallam, a megtanult sza­vak, az ellesett lépések ismertek, maradtak ránk. A győrújbaráti folklórtáborhoz hasonló más találkozókon, a népdalok, a népzene megisme­résén, a bábozáson, a néptán­con, a drámajátékokon kívül se­gítheti-e hatékonyabban valami is magyar iskoláinkat a nemzeti öntudat természetes, a gyerekek életkorához képest adekvát erő­sítésében? A magyar iskolákban mostanában tapasztaltakra gon­dolva fogalmazható meg a vá­lasz: aligha. Negyvennégy szlovákiai magyar pedagógus vett részt Erdélyben az egyhetes Bolyai Nyári Akadémián Tartalmas előadások jó hangulatban KAMONCZA MARTA A Szlovákiai Magyar Pedagógu­sok Szövetsége idén a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsé­gének segítségével 44 hazai ma­gyar pedagógus számára tette lehetővé a részvételt a Bolyai Nyári Akadémián. A továbbkép­zésen szerzett tapasztalataikról Dávid Mihállyal, a szlovákiai magyar pedagógusok csoportjá­nak vezetőjével beszélgettünk. Milyen élményekkel tértek ha­za? Nagyon jól sikerült az utunk. Az alsótagozatos tanítók Királyfür­dőn voltak, a matematika-, fizi­ka-, kémia- illetve informatika­szakosokat Sepsiszentgyörgy­ben helyezték el. Nagyváradon a történelem-, Zernyesten a föld­rajzszakosok számára volt to­vábbképzés. Csíkszeredán pedig a testnevelés, az iskolavezetés, a lélektan iránt érdeklődőknek szerveztek előadásokat. Kedve­sek, segítőkészek voltak a házi­gazdák, magas színvonalúak az előadások. Kellemesen megle­pett bennünket a baráti, családi­as hangulat, amely az egész to­vábbképzést uralta. Ön melyik előadást tartotta a leghasznosabbnak? Nagyon érdekes és tartalmas volt a Burus Siklódi Botond szervezte teljes program. En­gem főként az iskolavezetés té­maköre érdekelt, és különösen dr. Hoffmann Rózának, a buda­pesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezetőjének tréningjeit, előadásait tartottam hasznosnak. Sok új ismeretet szereztünk a korszerű iskolave­zetésről, az iskola arculatánal formálásáról. Hasonlóan kitűnő előadásai voltak Fodor László­nak, a kolozsvári egyetem peda­gógiai tanszéke tanárának. Mennyibe került a pedagógu­soknak a romániai továbbkép­zés? Fejenként 750 koronát fizettünk a szállásért és étkezésért. Úgy érzem, hogy valamennyien, akik részt vettünk a Bolyai Nyári Akadémián, köszönettel tarto­zunk a Romániai Magyar Peda­gógusok Szövetségének azért a fogadtatásért, amelyben része­sítettek bennünket. Gondolom, hogy az egy hét alatt voltak hiányosságok is. Vagy minden zökkenőmente­sen zajlott? Természetesen voltak hibák is, amelyekről tájékoztatni fogom a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének vezetőségét is. Hangsúlyozom, sikeres út volt. Amit nehezményeztünk - ez azonban könnyen kiküszöböl­hető hogy egész idő alatt ki­használatlanul állt az autóbusz. Amikor a sofőröket arra kértük, vigyenek kirándulni bennünket, azt mondták, nem lehet, mert ez nincs benne a szerződésben. A legközelebbi út során erre job­ban oda kell majd figyelni. Hi­szen a tartalmas előadásokat ki­rándulásokkal még érdekesebbé lehetne tenni. Már kapható az Ifi legújabb száma Az Ifi legújabb száma is min­den lélekben fiatalhoz kíván szólni, képpel és betűvel nem enged a negyvennyolc oldal­ból. A hónap témája ezúttal a Bátrak és gyávák. Az összeál­lításban az olvasókon kívül megszólal a pszichológus, dr. Stredl Terézia, a festőmű­vész, Szkukálek Lajos, a szí­nész, Mokos Attila. Akit érde­kelnek a teleregények, olvas­hat a legutóbbi sikeres sorozat, A homok titkainak sztárjairól, mások Jim Carrey karrierjéről, szemrevételez­hetik a Szépasszonyok nyará­nak képviselőit, amely tíz szépséget kínál Cindy Crawfordtól Julia Robertsig, a kényesebb témák kedvelői meg arról, kinek a problémá­ja a narkó, s azzá válhat-e a mára világőrületté vált tech­nozene. Ráadásnak pedig lap a lapban, Popmánia interjúk­kal, érdekességekkel, (ú) II. Jazz- és Dixieland Napok Losonc. A tavalyi sikeres nyi­tány után a Vigadó kulturális managementje főszervezésé­ben Losonc másodízben ad otthont a nemzetközi Jazz- és Dixieland Napoknak. Az összehangolt szervezés eredményeként a koncerte­ket az ugyanezen időpontban zajló Region Kontrakt '97 nemzetközi kiállítás résztve­vői is láthatják. A zenekarok és híveik új kapcsolatokat létesíthetnek a kiállítás résztvevőivel és látogatóival. Szeptember ötödikén a Kiállí­tási Központban lép fel a füleki Jazz Vision, a losonci 21 Band és Les Fleurs du Mai, a besztercebányai BB Band Dixieland Jazz Band, a hor­vátországi Zagreb Dixiland Band, az ostravai Digis és a Ghýmes együttes. Szeptem­ber hatodikán a Kiállítási Központban és a Kubinyi té­ren zajlanak a koncertek. A már említettek mellett fellép a modori Stará jedáleň, a po­zsonyi Sunnyland, a Selmec­bányái Padlášový výber, a turócszentmártoni St. Martin's Veteran Jazz Band és az eperjesi Jazzvec. A fesz­tivál zárókoncertjére a Viga­dó színháztermében kerül sor. Ennek vendége lesz Ilobo, alias Földes László, Peter Lipa & Band Po­zsonyból és ismét fellép a Ghýmes együttes is. Puntigán József MOZI POZSONY HVIEZDA: Anakonda (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA ­KERTMOZI: A fegyencjárat (am.) 21 OBZOR: George, a dzsungel királya (am.) 16, 18 Féktelenül 2 (am.) 20.30 MLADOSŤ: Lövések a Broadwayn (am.) 15.30, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18; Az ellenfél arca (am.) 16.30, 20.30 Gyilkosság a Fehér Házban (am.) 20.30 A kert (szlov.-cseh) 18.30 Osztály, vigyázz! (am.) 19 Jeanne d'Arc pere (fr.) 18 Utazás a diák lelkébe (cseh) 20.15 KASSA ÚSMEV: Féktelenül 2 (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Köny­nyek az esőben (am.) 16.15,19.15 DRUŽBA: Anakonda (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Csak a bolondok sietnek (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Fedőneve: Donnie Brasco (am.) 15.45, 18, 20.15 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - PANORÁMA: Két túsz között (am.) 18, 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Michael (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Vér és bor (am.) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Magánbű­nök (am.) 19 REGÉNY út erdőn ke­resztül vezet. Ria közelebb húzódik a vo­lán mögött hallgatagon ülő em­berhez. Előbb a karjára, aztán a combjára lapítja a tenyerét. - De jé lesz nekünk az erdőben! - suttogja mézesmázosan. Sobernak az jár az eszében, hogy ez az út Sasfaluba vezet. Hazamehetne. Ha az apja bé­kén hagyná, csak a szüleinél pi­henhetné ki magát. Összeszorít­ja az ajkát, hogy fájdalmában ne kiáltson fel. Nem mehet ha­za! Az anyját látja maga előtt, aki zokogva kérdezi: Mégis igaz?! - Nem igaz! - kiált fel magában. Nincs már pénzem! Nem kell a pénz! Elhagyják az első falut. Sober azon kezdi tör­ni a fejét, hol lehet a Séf víkend­háza? Csak tegyenek ki valahol, és hagyjanak itt. Innét már gya­log is hazamehetek. - Mi bajod van, Fehérkém? ­duruzsolja Ria. - Estefelé már más leSzel, amint megérzed a pénz szagát. Sober még lassúbbra fogja a ko­csijárását. Egy gyanús autó sem követi, senkitől sem kell „elsza­kadnia". Csakazokelől mene­külne, akik a Skodájában ülnek. Mit csináljon, hogy ne lássa töb­bé őket? Rajtam nem fognak nevetni! - fogadkozik. A Séf már türelmetlen. Zsebé­ben izgatottan szorongatja a pisztolyát. Semmi sem tántorít­hatja vissza az elhatározásától. Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 68. rész Sober az útjában áll. Minden szavával, leheletével a poklot idézi. Még örült is annak, hogy nem noszogatta, hajtson gyor­sabban, mert az utánuk jövő két autó megelőzte őket, s a harma­dik kocsi valahol lemaradt. Egy újabb erdő övezte útszakaszon haladnak tovább. A kanyar mö­gött bal felé szekérút vezet az erdőbe. Az országút mentén nagy farakásra figyel fel. A sze­kérútra mutat. - Ott kanyarodj be az erdőbe, arra a víkendházam... Vagy száz méter után Sober kénytelen megállítani a kocsi­ját. Egy öreg borókafenyő vas­tag, kidőlt törzse keresztezi az utat. - A múlt héten még nem volt itt! - hazudja a bosszankodó Séf. - Most már mindegy, me­hetünk gyalog. Mind a hárman kilépnek a ko­csiból. Ria visszanyúl, hogy a retiküljét is magáhozt vegye. - Te maradj itt, vigyázz a kocsi­ra! - figyelmezteti a Séf. - In­nen még egy kilométernyire sincs az üdülőm, délután köny­nyen odatalálsz! - és Soberhez fordul. - A maskarádat hagyd itt, visszavisszük. Sober előbb a kék ragián zsebé­be nyúl, ott az a két darab ez­res, amelyet a Séftől kapott köl­tőpénznek. Amikor az ujjai megértintik a papírpénzt, ki­rántja a kezét, mintha tűzhöz ért volna. Nem kell! Az autó hátsó ülésére teszi a kék rag­lánt, a napszemüveget, a sildes sapkát és a kis bajuszt. - Ha szükségünk lenne rád, ki­jövök érted - mondja a Séf, hogy Fehér ne érezze, végleg megszakítja vele a „munkatársi" viszonyt. - Engem most hagyjatok ki a já­tékból... Ria a Séf intésére Sober mellé­hez nyomkodja a kiugró nagy keblét. - Ha már egy fedél alatt le­szünk, engem nem hagyhatsz ki a játékból! Sober hátrább lép. Az édesany­jára gondol: Csak tűnjetek el, s azonnal elindulok Sasfalu felé! - Egyedül szeretnék lenni... ­szólal meg halkan, elkeseredet­ten. - Estig kipihenheted magad ­mondja Ria. - Amint elintézzük a bajkeverődet, kijövök hozzád, hozom a gubát is! - A pénzt valahol tanúk nélkül rejtsd el - tanácsolja a Séf, hogy se Sober, se Ria ne gondolhas­son semmi rosszra. - Nem kell nekem az a pénz... - Reggel nem azt mondtad, hogy valamit meg akarsz velem beszélni?! - emlékezteti Ria a „felezésre". Látja, hogy Sober tiltakozni akar. Az ujját a szájá­hoz nyomja. - Most hallgass! Este majd elmondod, amikor kettesben maradunk... - Ria ar­ra is gondol, ha Sobernak nem kell a pénz, a félmilliót megtart­hatja magának! T alpraesett kislány! ­dicséri magában a Séf, mert akármire is gon­dolt, a kedve szerint beszélt. Sober kissé felélénkül. Ria a bécsi „kirándulást" juttat­ta az eszébe. Pislákoló reményt kelt benne: holnap átmehet a határon, zakója zsebében az út­levele! - Rendben van, Ria, csak gyere vissza a kocsimmal, és hozd magaddal a gubát! ­mondja, s a magas, karcsú, „szakállas" férfira pillant. ­Merre van a víkendház? -Vedd magadhoz a szatyort, s gyere utánam. Sober kókadtanl lépked a Séf mögött. Ria rágyújt, s elgondol­kodva néz a távozók után. Ha Sober neki adná az ezres ban­kókat, talán nem is kellene el­árulnia a Diák úrnak. Bolond lennék, ha az ajándékot nem fo­gadnám el! S megfogadja, jó lesz hozzá... A fiatal magándetektív még a kanyar előtt leállította a kocsi­ját. Átveszi a távcsövet Petitől, aki az előző percekben az előt­tük haladó sötőtszürke Skodát gukkerozta. A Fiú a kanyarhoz lopakodott, s onnan figyelte Sober autóját. Csak néhány perc múlva tér vissza a nyugta­lanul várakozó Petihez. - A kanyartól nem messze bal felé egy erdei út. Arra mentek. Vagy száz méternyire megáll­tak. A két férfi gyalog ment to­vább. A szőke nőt a kocsinál hagyták. Az a kék raglános, baj­szos alak a mi Soberünk. Peti kezébe veszi a detektív táv­csövét. -A szőkét megnézem én is. Le is fényképezhetnéd... Belopakodnak az erdőbe, óva­tosan megközelítik a sötétszür­ke Skodát. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom