Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-30 / 224. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 25. KULTÚRA ­OKTATÁS 9 Martin Scorsese: „Pasolini újító volt. Filmjei versek, amelyeket a csillagok szintjéig emelt." A nyers szerelem kútja Olaszországnak ma nincs Pasolinija. Huszonkét éve keresi - mindhiába. Amíg élt, támadták. Szellemi, érzelmi, szexuális mássá­ga miatt. Nem sokkal utol­só filmje, a Saló, avagy Sodoma 120 napja kedé­lyeket borzoló bemutátó­ját követően tettlegesen bántalmazták. Pontosab­ban: halálra verték. SZABÓ G. LÁSZLÓ Itália azóta egyfolytában Paso­linit keresi. Az „új" Pasolinit. De mint ahogy De Sicából, Viscon­tiból és Felliniből sem talál „újat", úgy Pier Paolo Pasolini másodszori eljövetelét is hiába várja. Nem lesz tehát újabb Teoréma és nem lesznek iroda­lommal, képzőművészettel, esz­tétikával, érzékiséggel telített nagy horderejű filmes mítoszok. Pasolininak már csak az emléke él. 1975. november 2-án, Min­denszentek és Halottak napja között, Róma falain kívül, a Tiberis bal partján, egy elha­gyott területen, valahol Ostia külvidékén ki tudja, hány bot­ütéssel és azzal, hogy kocsival végiggázóltak rajta, végzett vele egy fiatal római fiú. Előbb a tes­tét adta neki, aztán az utolsó órán mindent elvett tőle. Még azt is, amit P. P. P. a teremtőtől kapott. Pasolini nincs többé, de mert az olasz mozinak egyre jobban hi­ányzik, róla készítenek filmeket. Tavalyelőtt Marco Tullio Gior­dano nyúlt mélyen az ország lel­kébe Pasolini - egy olasz bűn­tény című rendezésével. Nem kis dologra vállalkozott egész estét betöltő játékfilmjével: re­mek színészek csapatával idézi fel a huszonkét éwel ezelőtti os­tiai éjszakát, majd a rendőrségi vizsgálatot és a (sokak szerint politikai színezetű) bűntény el­követőjének elítélését. Giorda­no azonban azt a társadalmi lég­kört is megpróbálja érzékeltet­ni, amelyben ez a szégyenteli gyilkosság megtörténhetett. Ily módon tehát nemcsak a néző ­Itália lelki nyugalmát is meg­bolygatja. Karlovy Vary idei fesztiváljára egy frissebb „Pasolini-film" ju­tott el, amelyben ugyan egyet­lenegyszer sem hangzik el a köl­tő-filmrendező neve. Meg is jele­nik a vásznon a jól ismert mon­dat: „A film hősei és történései a szerző képzeletében formálód­tak." Aurelio Grimaldi szerint ugyanis mi az ő Pasoliniját lát­juk, aki nem biztos, hogy azonos az általunk ismerttel. Ha mégis, akkor az nem a véletlen műve, hiszen konkrét tények birtoká­ban forgatta a filmet. Hetvenötben, amikor Pasolini meghalt, Grimaldi tizennyolc éves volt. Személyes kapcsolat­ban aligha álltak, de a film nem egy jelenetsora arra utal: szót értettek volna, ha találkoznak. Grimaldi Nerolinója ugyanis a vágyról, a testiségről, a szenve­délyről szól ugyanazon a han­gon, amely Pasolinitól is elvá­laszthatatlan. Elég, ha csak a Teoremára vagy híres trilógiájá­ra, a Dekameronra, a Canter­bury mesékre és Az ezeregy­éjszaka virágaira, vagy azokra a verseire gondolunk, amelyeket a Saló forgatásakor jelentetett meg Az új ifjúság című köteté­ben. Ahol már az Ajánlóban azt írja: „Földemnek kútja... nyers szerelem kútja." A Nerolino a nyers szerelem filmje. Három elbeszélést, há­rom történést fűz egybe. Az el­sőben vonaton utazik P. P. P.. De nem is annyira a tájat, mint inkább az embereket figyeli. Ar­cukat, testüket, gesztusaikat Pier Paolo Pasolini: Önarckép fürkészi. Szirakúzában megáll egy lepusztult lakótelepen. Srá­cok labdáznak kamaszos lobo­gással. Szilaj, napégette felső­testek, lábaikban erő, kiáltozá­suk az égig száll. Észre sem ve­szik, hogy a férfi kitartóan nézi őket. Aztán szóba elegyednek. És este, amikor a tengerparti tűznél ülnek, egymást váltják a kocsijában. „Nem akarok töb­bet, csak hogy megérinthesse­lek" - mondja mindegyiküknek. Római lakásában, ahol ágyhoz kötött anyjának olykor-olykor felolvas, egy huszonéves fiú lá­togatja. Egyetemista vagyok, mondja a fiú, önről írom a diplo­mamunkámat. Később kiderül: első regényét szeretné kiadni P. P. P. közbenjárásával. S ha kell, a testével fizet. Feszültséggel telített a harma­dik epizód is. P. P. P. a sötét ró­mai utcákon keresi vágya köny­nyen megvásárolható tárgyát. Izmos fiút vesz fel a kocsijába. Sivár, kihalt helyre mennek. A fiú egy idő után meggondolja magát. Kiugrik a kocsiból. A fér­fi utánaered. Dulakodnak. A fiú az erősebb. Mint egy tajtékzó vad, üti-veri a férfit. Amikor mozdulatlanná püföli, végighajt rajta a kocsival. Hajnalodik. Egy holttest fekszik a porban. „... ha egy búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz." (Szt. János evangéliuma 12.24., Dosztojevszkijtől idéz­ve) Grimaldi filmje egyetlen szem a termésből. A realizmus és a költészet ve­gyülete. „Bacskay és Jakoby részei az egyetemes kultúrának" Magára hagyott fesztivál? Ajándékba négy kép a galériának Színházi Nyitra '97 TALLÓSI BÉLA Farkas Veronika művészettörté­nész az elmúlt napokban négy képet ajándékozott a dunaszer­dahelyi Kortárs Magyar Galériá­nak. A képtár gyűjteménye a mű­vészettörténész adománya révén egy korai Jakoby Gyula fest­ménnyel, valamint három Bacs­kay Béla alkotással gazdagodott. „Nagyon fontos, hogy ismerjük a gyökereinket. Bacskay és Jakoby részei az életünknek, részei an­nak, amit egyetemes kultúrának nevezünk. Ezt tudni és vallani kell. Ezért ajándékoztam a galé­riának a képeket, amelyek egész életemben a szobám falán lóg­tak" - mondta Farkas Veronika, amikor elhatározásáról kérdez­tem. Majd azzal folytatta, hogy abból a sorból, ami a szlovákiai magyar képzőművészet, nem hi­ányozhat sem Jakoby, sem „Nagyon fontos, hogy ismerjük a gyökereinket." Bacskay. „Amit Gyula bácsi csi­nált, az olyasmi, mint Bartók ze­néje - mondja Farkas Veronika. - Bacskay nagy akvarelljeiről meg Gershwin jut eszembe, a Kék rapszódia. Mert az akvarell­jei zenélnek. Tényleg zenélnek. Jakoby az egyik legavantgár­dabb művészünk. Karakterben egészen más, mint Bacskay, aki nagy mackós ember volt. Olyan, mint a gömöri kenyérdombok. Csupa jóság. Jakoby Gyula bácsi „Egész életemben a szobám fa­ián volt ez a festmény..." (Fotó: Somogyi Tibor) pedig polgár volt, kassai polgár­ember. Játékos városi fiú. A szimbólumok, amelyeket megte­remtett, egy szintre hozhatók Marquet jelképeivel. Az a képe, amelyet a galériának ajándékoz­tam, egy festőt ábrázol. Az utol­só nagy kassai kiállítása alkal­mával kaptam tőle. Azért is vá­lasztottam ezt a képet, mert min­dig azt mondta, hogy a piktor számára a legnagyobb kihívás az, ha ott van előtte a fehér vá­szon. És láttam, nem bírta nézni a fehér vásznat. Traumája volt előtte. Tudta és érezte, hogy fes­tenie kell. S amikor az egyik keze megbénult, egyszerűen bele­mart a felületbe, hogy ne legyen már fehér." Farkas Veronika adományát a Kortárs Magyar Galéria csopor­tos kiállításain ezentúl a nagykö­zönség is láthatja majd. ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Nyitra. Különös hangulata van az idei Színházi Nyitra nemzet­közi fesztiválnak... Aki csupán az előadásokra és az utánuk kö­vetkező szakmai beszélgetések­rejár, azt is hiheti, hogy a zavar­mentesen zajló rendezvénnyel minden a legnagyobb rendben van. A beavatottak és a sajtó ol­vasói tudják, hogy ez nem így van. Állami támogatás híján a fesztivált vállalatok, magánsze­mélyek, külföldi alapítványok és külföldi állami intézmények adományaiból rendezték meg. A legnagyobb támogatást az Euró­pa Bizottság Szlovákiai Képvise­lete nyújtotta azzal, hogy véd­nökséget vállalt a rendezvény fölött. Ezek az állapotok is jelzik, hogy Darina Kárová fesztiváligazgató és csapata maximális erőfeszí­téssel szervezték meg a feszti­vált. Az idei Színházi Nyitra még megvalósult, de semmilyen elő­zetes garancia nincs arra vonat­kozólag, hogy erre jövőre is sor kerül. Mindenesetre: Szlovákiá­nak egy az európai kultúra és gondolat felé nyitott nemzetközi érdeklődésre számottartó, a vi­lágban tekintélyt kivívott esemé­nye tűnne el. Idén 20 ország több mint 50 szakembere nézi az előadásokat, s résztvevője azok­nak a szakmai fórumoknak, amelyekről informálja is majd a külföldi közvéleményt. Ezért is érthetetlen, hogy az ország pozi­tív arculatára százmilliókat költő kormány, miért nem kapva kap az alkalmon, hogy jó hírét keltse Szlovákiának. Annyi bizonyos, hogy mindennapi híresztelései ellenében cselekszik, (d-n) Mikszáth Kálmánra emlékeznek Filmek és kiállítás Losonc. Mikszáth Kálmán szüle­tésének 150. évfordulója alkal­mából a Magyar Intézet megem­lékezést rendez Losoncon októ­ber 3-án. Délelőtt a losonci ma­gyar és szlovák alapiskolások ré­szére az Apolló moziban levetí­tik a Szent Péter esernyője és A beszélő köntös című Mikszáth­regények alapján készült filme­ket - szlovák, illetve magyar nyelven. Délután 16 órakor a salgótarjáni Nógrádi Múzeum és a pozsonyi Egyetemi Könyvtár anyagából rendezett kiállítás nyílik a losonci Nógrádi Múze­umnak a Református templom­ban levő kiállítótermében (Kar­manova u. 1.). A Mikszáth mű­vészi világa című tárlatot, amely a nagy író munkáihoz készült magyar illusztrációkat, valamint írásainak szlovák fordításait mu­tatja be, dr. Horváth István törté­nész, a Nógrádi Múzeum igazga­tóságának vezetője nyitja meg. Ezt követően két előadás hang­zik el: Karol Wlachovský pozso­nyi és Kiss Gy. Csaba budapesti irodalomtörténész taglalja Mik­száth Kálmán munkásságát. A kiállítás október 31-ig hétfőtől péntekig 9 és 16 óra között te­kinthető meg. (mi) A legújabb ábécéskönyv bemutatója Köbölkút. Szakmai-módszertani találkozót szervez október 3­án pénteken, 14.30 órai kezdettel a köbölkúti alapiskolában Csuka Máriával, az új ábécéskönyv szerzőjével a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Érsekújvári Területi Vá­lasztmánya. A szervezők tisztelettel meghívják a szomszédos járások pedagógusait. Bővebb tájékoztatás a köv. telefonszá­mon: 0810/92441. (Ú) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Mefistofeles (19) HVIEZDOS­LAV SZÍNHÁZ: Ahogy tetszik (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Ványa bácsi (19.30) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Légy jó mindhalá­lig (10) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Carmen (19) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Az elveszett világ (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Sötét zsaruk (am.) 15, 17, 19, 21 MLADOSŤ: Fedőneve: Donnie Brasco (am.) 15.15, 17.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18; A csillagokat az égről (szlov.-cseh)) 16, 18.30, 20.30 George, a dzsungel királya (am.) 17, 20.30 Fedőneve: Donnie Brasco (am.) 18 Egy nő nyomában (ol.) 18 Négy gyilkosság elég, drágám! (am.) 20.15 KASS A ÚSMEV: Az elveszett világ (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Könnyek az esőben (am.) 16.15,19.15 DRUŽBA: Féktelenül 2 (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Két túsz között (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Twin Town (ang.) 15.45, 18 Fény (ausztr.) 20.15 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM - PANORÁMA: A szerelem rabjai (am.) 18, 20.30 GALÁNTA-MOZI: A hattyúk tava (am.) 17.30 GÚTA-MOZI: Gyilkosság a Fehér Házban 19.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Marvin szobája (am.) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: A nyolcadik nap (fr.) 19 LÉVA - JUNIOR: Szerelem és háború (am.) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Két nap a völgyben (am.) 19 Törvénybe ütközne a gimnáziumok összevonása Gondok az ipolysági gimnáziumban LENDVAY TIBOR Az ipolysági gimnáziumban le­zajlott a tanév első szülői érte­kezlete. Nem meglepő, hogy a jókora étterem megtelt érdeklő­dővel, hiszen annyi mendemon­da, rossz hír keringett már az 1913-ban alapított intézmény sorsáról, gondjairól, hogy az érintettek első kézből, Marián Sipőcz igazgatótól szerettek vol­na megnyugtató híreket és pon­tos felvilágosítást kapni az iskola ügyeiről. Sajnos, a tudósítónak azt kell megállapítania, hogy ha az igazgatón múlott volna, akkor a szülők csupán néhány könnyen felejthető közhelyet s több meg­jegyezhetetlen adatot vittek vol­na útravalóul magukkal. Szeren­csére a vita során az iskola létét érintő, lényeges kérdések is terí­tékre kerültek, s ezekre kényte­len-kelletlen válaszolnia kellett az intézmény felelős vezetőjé­nek. Például arra, miért bocsáj­totta el a gimnázium egyik legte­kintélyesebb tanárát, mit tett azért, hogy két első osztály nyíl­jék szeptembertől, s igaz-e a hír, hogy az ipolysági szlovák és a magyar gimnáziumot összevon­ják. Az utóbbival kapcsolatban azt a felvilágosítást adta, hogy szerinte erre azért nem kerül sor ebben a tanévben, mert a tör­vény értelmében egy iskolának a hálózatból való kiiktatásához, il­letve e folyamat elindításához egy évre van szükség. Magyarán: az összevonásnak adminisztratív akadályai vannak. Azzal kapcsolatban, hogy az új tanévben csak egy első osztály nyílik 34 tanulóval, Sipőcz zava­ros fejtegetésbe kezdett. Azt mondta, június 10-ig kellett vol­na szólni (nem tudjuk, kinek és mit), továbbá, hogy kevés diák jelentkezett a gimnáziumba (hogy is lett volna több, amikor eleve azt terjesztették, hogy csak egy osztály nyílik), majd homá­lyos utalást tett arra, hogy eset­leg még mindig nyílhat két osz­tály. Ezt ő ugyan nem tudja, de lehet, hogy így fognak dönteni a felettes szervek. (Szeptember 16-án még nem világos, hogy hány osztállyal működik a gim­názium!!!) Á szülői tanács elnö­kének beszámolójából viszont ki­derült, hogy az ügy előmozdítása érdekében csupán a szülők, illet­ve az igazgatóhelyettes tett konkrét lépéseket. Igazán kínos helyzetben akkor érezhette magát az intézmény halk szavú vezetője, amikor Kor­pás Pál elbocsájtását kellett meg­indokolnia. Azét a tanárét, akit a szülők széles körben tisztelnek, akinek az intézmény nagyon so­kat köszönhet, s akinek szakér­telméhez a legkisebb kétség sem fér. Eltávolítása a gimnáziumból semmivel sem magyarázható, s Tovább folyik a petíciós bizottság tevékenysége. általános vélemény szerint az igazgató kicsinyes bosszújának a következménye. Ez eléggé egyér­telműen kiviláglott a szülők kér­déseire adott válaszaiból is. Hi­szen a két éve Ipolyságra helye­zett Marián Sipőcz egyetlen szakmai érvet sem tudott felhoz­ni az elbocsájtott tanár ellen. Rá­adásul a vitában az is nyilvános­ságra került, hogy van annyi túl­óra a gimnáziumban, hogy a 3 éwel a nyugdíj előtt álló tanár nyugodtan maradhatott volna. A szülők a hallottakból nyilván levonták a maguk tanulságát, képviselőjük viszont, a szülői ta­nács elnöke, Balog Gábor ezt meg is fogalmazta. Kijelentette, a bizonytalan helyzet miatt tovább folyüt a petíciós bizottság tevé­kenysége, s a magyar szülők szö­vetségének iskolai szervezete to­vábbra is mindent megtesz a gimnázium önállóságának meg­őrzése érdekében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom