Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-27 / 222. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 24. OkTAtás 3 Nem lehet fölötte ma sem napirendre térni. A kritikus hangok húsz évvel halála után sem csitultak el. Callas változatlanul provokál Alan Rich, a New York Magazine zenekritikusa szerint „Maria Callas utolérhetetlen művészetéről írni olyan, mintha valaki új szavakat keresve igyekezne leírni a napfelkeltét." Szellemes, de mintha legtöbb szellemes megállapítás, nem egészen fedi a valóságot. VOJTEK KATALIN A napfelkeltét ugyanis nem szokás bírálni, Callas esetében azonban a kritikus hangok húsz évvel halála után sem csitultak el. Ma is vannak feltétlen csodálói és makacs bírálói. Nem lehet fölötte egykönnyen napirendre térni, Callas, a művész és az ember változatlanul izgat és provokál. Míg makulátlanabb orgánumú, problémamentesebb pályatársai - köztük a fő rivális, a Toscanini által „angyali hangúnak" nevezett Renata Tebaldi lassanként a feledés homályába merülnek, Callas CD-lemezekre átmentett hangja ma is hódít. Bírálói is úgy vannak vele, mint egykor Monaldi a Verdi által oly nagyra becsült Erminia Frezzolinival, az első New York-i Gildával: „Frezzolini arany orgánumának volt két rézhangja: az „é" és az „P\ Egész életében ezekkel viaskodott, anélkül, hogy valaha is úrrá tudott volna lenni rajtuk. És mégis mit nem adnék, ha még egyszer újra hallhatnám legalább ezt a két silány hangját!" A nagy erények mellett kiütköző nagy hibák nem számítanak ritkaságnak az operaéneklés történetében. A legendás Wilhelmine Schröder-Devriant-ról, Wagner és Weber kedvencéről jegyezték fel a kortársak, hogy technikailag nem mindig volt ura hatalmas terjedelmű hangjának, és magas regiszterével már fiatal korában is problémák voltak. De - tették hozzá nyomban - olyan csodálatos drámai erő sugárzott énekéből, oly tiszta művészet és akkora egyéniség, hogy mindig feledtetni tudta a közönséggel hangi hiányosságait. Ugyanez mondható el Callasról is. Ami pedig a botrányait illeti, erre is számtalan példa akad. Már Händel londoni együttesének két olasz primadonnája, Faustina Bordoni és Francesca Cuzzoni is híres volt skandallumjairól, a német származású francia szoprán, Jeanne Cruvelli pedig Verdit kergette őrületbe, amikor a Szicíliai vecsernye Elena szerepére készülve, a premier előtt hetekre nyomtalanul eltűnt Párizsból legújabb szerelmével. De idézhetnénk hozzánk közelebbi példát is: Schodelné Klein Rozália, a magyar operajátszás hőskorának nagy dívája, aki 1829-ben Pozsonyban kezdte pályafutását, halladan népszerűsége ellenére Megformálásában új értelmet nyertek a szerepek kénytelen volt megválni a pesti Nemzeti Színháztól állandó botrányai miatt. Igaz, hogy az, amit Callas esetében botrányként prezentált a sajtó, gyakran csak egyszerű munkahelyi konfliktus volt. Tény, hogy rengeteg irigye mellett sok ellenséget szerzett megszállott perfekcionizmusával is. Es nem mindig a jelentéktelenek közül kerültek ki azok, akik fellázadtak a vég nélküli próbák, a folytonos ismételgetések ellen. Boris Christoff, a bolgár basszusóriás is közéjük tartozott. Ő az idegölő újrakezdésekért úgy állt bosszút, hogy nem volt hajlandó Callasszal együtt megköszönni a tapsot a függöny előtt. Egyesek szerint az énekesnő súlyos rövidlátása is oka volt a hosszas próbáknak. Mivel alig látott, alaposan rögzíteni kényszerült agyában minden tárgyat, kelléket, hogy ne okozzon problémát az előadás során megtalálni Violetta legyezőjét, vagy Scarpia kését. Amikor szétnyílt a függöny és megszólalt a zene, már nem tudott odafigyelni ilyen apróságokra. Akkor már teljesen átlényegült Violettává, Normává vagy Toscává, annyira, hogy nem zökkentette ki a szerepéből semmi. Még a halott Scarpia fejéhez állított gyertya lángja sem, amely belekapott a parókájába. Csak a Scarpiát játszó Tito Gobbi lélekjelentének volt köszönhető, hogy nem történt nagyobb baj: megérezve a pörkölődő haj szagát, a baritonista egyetlen mozdulattal lerántotta az asztalról a terítőt, és ráborította az énekesnő fejére. Míg partnerei játszottak, Callas élt a színpadon. Megformálásában új értelmet nyertek a szerepek, olyan pszichológiai és drámai mélységet, amilyenről csak szerzőjük álmodhatott. Egy-egy mozdulata örökké emlékezetes maradt azok számára, akik láthatták: az őrült Lucia réveteg keringése, Médea magasra emelt katja, a vérpadra készülő Boleyn Anna udvarhölgyeit elhárító gesztusa. És persze sugárzó, lélegzetelállító szépsége. Lenyűgöző jelenség volt a szípadon ez a civilben nagy orrú, markáns arcú asszony, aki a legdrasztikusabb fogyókúrák árán nyerte el tüneményes karcsúságát. Leghőbb vágya volt Audrey Hepburnre hasonlítani. Egy nagyság megmosolyogtató, bocsánatos hóbortja (Fotó: archív) volt ez, olyan, mint amikor a vulkán békés lanka szeretne lenni. De neki még ez is sikerült. Bellini Alvajárójában olyan bájosan törékeny Amina volt, mintha Bellini korának légies balerináit, Grisit és Taglionit oltották volna Hepburnbe. Ám a legnagyobb csoda mégis a hangja volt, ez a sokat bírált, kiegyenlítedennek, kopottnak, bántóan éles magasságúnak mondott, orgánum. Amíg magas regisztere, trillái, futamai nem koptak el a megerőltető használatban, Wagnert és Bellinit egyszerre énekelve, addig sem a gyöngyöző hangpatak ejtette ámulatba a hallgatót, hanem a minden elképzelhető árnyalatot, lelki rezdülést megjeleníteni képes kifejezőerő. A mások által puszta koloratúrbravúrként előadott áriák megrendítő emberi drámaként hangzottak az ő tolmácsolásában. Ezért nehezen hihető az, amit a Metben Turandotot éneklő kortárs szopránnagyság jelentett ki egy tévéinterjú során: „Ma már elavult úgy énekelni, mint Callas." A dráma nem avul el soha. A dráma halhatatlan. Tizenkét külföldi színház mutatkozik be öt nap alatt a nemzetközi fesztiválon Megkezdődött a Színházi Nyitra '97 'ÚJ SZÓ-TU DÓSITÁS Nyitra. Tegnap délután a Szlovák Nemzeti Színház előadásával elkezdődött a Színházi Nyitra '97 (Divadelná Nitra '97) nemzetközi színházi fesztivál. Az ország első számú társulata Janko Jesenský Demokraták című regényét Viliam Klimáček feldolgozásában vitte színre, az átdolgozó és Martin Porubjak rendezésében. Felvételünkön a rendhagyó előadás egyik jelenete látható. Este az angol Volcano társulat mutatta be az Adrej Bagar Színházban Amegbolondultváros című mozgásszínházi produkcióját. Lapzárta után került sor a DÓSKY '97 (az év színházi eseményei és személyiségei) szavazás eredményhirdetésére, amelynek eredményeit hétfői számunkban közöljük, (d-n) Magyar zenészek Pozsonyban Pozsony egyik legjelentősebb kulturális eseménye a Pozsonyi Zenei Ünnepségek hangversenysorozata. Az idén két jelentős magyarországi együttes mutatkozik be a közönségnek. A Magyar Intézet felhívja a kedves zenekedvelő hallgatók figyelmét a Concordia Kvintett koncertjére, amelyre szeptember 28-án, vasárnap 17.00 órai kezdettel kerül sor a Duna-parti Moyzes teremben. Október 4-én, szombaton 19.00 órakor kezdődik a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának hangversenye a Szlovák Filharmónia koncerttermében (Reduta). A koncerten Liszt, Schumann, Bartók művei hangzanak el. Vezényel Vásáry Tamás, az együttes szólistájaként Perényi Miklós gordonkaművészt hallhatjuk majd. Jegyelővétel a koncertekre a BHS pénztárában - a Michalská 10. alatt hétfőtől péntekig 13-17 óra között, illetve a koncert előtt a színhelyen. Mindkét koncertre szeretettel várjuk a zenekedvelő pozsonyi közönséget, (mi) Transart Communication - hétvégén Érsekújvár, Béke mozi Szombat:15.00 Költészeti szekció 16.00 A bemutatók kezdete: Andre Stitt - Catherine Waller (Anglia), Jay Koh Tuck Weng (Szingapúr), Tundra Voice Lois Viktor (Magyarország), Artis Dzerve (Litvánia), Kovács István (Magyrország), Boris Nieslony (Németország), Elvira Santamaria (Mexikó), Esther Ferrer (Franciaország), Wladislaw Kazmierczak (Lengyelország), Juhász R. József (Szlovákia), Nigel Rolfe (Írország), Seiji Shimoda (Japán) Vasárnap:15.00 Költészeti szekció 16.00 A bemutatók kezdete: Bartolomé Ferrando (Spanyolország), Kirsten Justesen, Henning Frimann (Dánia), Enzo Minarelli (Olaszország), Michal Murin (Szlovákia), Peter Baren (Hollandia), Szántó Éva (Magyarország), Ütő Gusztáv, Kónya Réka (Románia), Roi Vaara (Finnország) (ú) Magyar nyelvtanfolyam indul A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete magyar nyelvtanfolyamot indít kezdőknek és haladóknak az 1997-98-as tanévben. Beiratkozás: 1997. szeptember 30-án, 15.30 - 16.30 óra között a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének épületében, Palisády 54, 811 06 Pozsony, (mk) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Chioggiai csetepaté (19) KIS SZÍNPAD: Nyúl, nyúl (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Az anya (19.30) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Légy jó mindhalálig (19) m o?t POZSON

Y HVIEZDA: Az elveszett világ (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Sötét zsaruk (am.) 15, 17, 19, 21 MLADOSŤ: Mikrokozmosz (fr.) 15.30, 17.30 Fedőneve: Donnie Brasco (am.) 20 CHARLIE CENTRUM: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 15 Orbis pictus (szlov.) 18; A csillagokat az égről (szlov.-cseh)) 16, 18.30, 20.30 George, a dzsungel királya (am.) 17, 20.30 Fedőneve: Donnie Brasco (am.) 18 Vörös sivatag (ol.) 18 A hét mesterlövész (am.) 20 KASS

A ÚSMEV: Az elveszett világ (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Könnyek az esőben (am.) 16.15,19.15 DRUŽBA: Ajaguár (ír.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Orbis pictus (szlov.-cseh) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Twin Town (ang.) 15.45, 18 Fény (ausztr.) 20.15 DÉL-SZLOVÁKI

A KOMÁROM - PANORÁMA: Féktelenül 2 (am.) 18, 20.30 GALÁNTA - MOZI: Emberrablás (am.) 17.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Féktelenül 2 (am.) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Gyilkosság a Fehér Házban (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Sötét zsaruk (am.) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Gyilkosság a Fehér Házban (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS - ZEMPLEN: Nyerő páros (am.) 19 (Jana Nemčoková felvétele) Elhunyt Tóth László színész A Gróf elment B. SIPOSS ILDIKÓ A színházban csak Grófnak hívták, mert volt a lényében valami megfoghatatlan, valami főúri. Almaviva grófot játszotta A sevillai borbélyban, talán akkor ragadt rá ez a név. Szinte a kezdetektől tagja volt a Magyar Területi Színháznak, 1953 júniusától. Színészi pályafutása során rengeteg szerepet alakított, javarészt nemeseket, arisztokratákat, katonatiszteket. Agárdy Péter volt A néma leventében, Ferdinánd az Ármány és szerelemben, Habsburg Frigyes a Isten, császár, parasztban. A komoly drámai szerepek mellett számos vígjátékban is játszott - Szilvay professzor volt a Liliomfiban, Brighella A hazugban - hogy csak néhányat emeljek ki a sok szép alakítás közül. Nyugdíjba vonulásán túl is aktív tagja maradt a színháznak - a kilencvenes években még játszott. Láthattuk Thallus szenátorként A CAliguLÓ-ban, de játszott többek között a Holdbéli csónakosban, a Mohácsban és a Tisztákban is. Amíg egészsége engedte. Az utolsó években már nem állt színpadra, családja körében élt. Életének 75. évében, 1997. szeptember 25-én elindult az égi társulathoz.