Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-27 / 222. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 27. VENDÉ C KOMMENTÁR Kormányfő a ködben Vladimir Mečiar váratlanul, bizonytalan időre és tisztázatlan körülmények között elhagyta az ország területét. A hollétével kapcsolatos nyi latkozatok és találgatások egyike sem megnyugtató. Az egyik, nem hivatalos verzió szerint szabadságra utazott. Ez minden „normális" politikus esetében elfogadható indoka egy néhánynapos horvátországi tartózkodásnak. Mečiar azonban más eset. Ő ugyanis valóságos szupermen: számára nemcsak megoldhatatlan probléma nem létezik, de talán testi szükségletei sincsenek, ő fáradhatatlan, a pihenés, pláne az üdülés fogalmát nem is ismeri, ehelyett az idén nyáron is négy koffernyi iratot tanulmányozott át. Legalábbis ezt állította. De ha mégsincsenek emberfeletti képességei, ha néha mégis kimerül és szeretne a világtól elvonulni, kénytelen meséket kitalálni, nehogy lerombolja saját, fáradságosan felépített imázsát. Arra a felelősségre gondolva, amely egy miniszterelnök vállán nyugszik, csak nyugtalansággal tölthet el, ha már nem is mer „nyíltan" pihenni. A hivatalos verzió a horvát kormányfő meghívására megvalósuló, rövid munkaSándor Eleonóra látogatásról szól. Négy-öt napos távollétet azonban a legnagyobb jóindulattal sem lehet rövidnek minősíteni. Munkalátogatásra kormányfők nem szoktak bejelentés nélkül utazni, és nem szokták a befejezés időpontját titokban tartani. Nem ismer a politikai szokásjog olyan külföldi munkalátogatást sem, amelynek keretében két kormányfő csak magánjelleggel találkozik, ha találkozik egyáltalán. Amennyiben tehát elfogadjuk ezt a verziót, csak arra gondolhatunk, hogy célja valami olyan szörnyű krízis megoldása, amelyről még tájékoztatni sem mernek, nehogy pánik törjön ki. Mečiar hirtelen eltűnése semmiképpen sem nevezhető szokványosnak. Teljességgel szokványos viszont szóvivőjének magatartása, aki hihető és kimerítő tájékoztatás helyett megint a sajtót vádolta meg a szenzációhajhászással. Ha a titokzatosság hátterében netán a közpénzek és a kormányok repülőgépének nem egészen rendeltetésszerű használata húzódna meg, az újabb ok lenne nyugtalankodásra. Csak először szerencsésen bukkanjon elő kormányfőnk a horvátországi ködből. JEGYZET Megállt az idő SINKOVITS PÉTER Szerbia most visszazuhant oda, ahol a balkáni háború kirobbantásánál volt. Erre utalnak a választási adatok: ismét győztek az alig titkolt szövetségesek, a kommunisták és a fasiszták. Az elsöprő diadal árnyékában maradt a könnyen kijátszható ellenzéki Vuk Draskovics, aki persze még szerepet kaphat, hogy Belgrád szalonképesebbnek tűnjék. A szerb szkupstinában ugyanis ismét a szocialisták egyeduralkodók, partnerként azonban valószínűsíthetően Seselj ellenében Draskovicsot választják. A radikálisok előretörése egyébként nem váratlan; az ellenzék egy részének bojkottja szinte elősegítette őket. A szerb nép nem képes szembe nézni a vereség tényével, illúzióikat a csetnikek táplálják, Seselj ezért népszerű, az általa leírt képlet pedig nem tartja kizártnak az újabb vérontást. A boszniai szerbek ugyanis még visszacsatolhatóak.A magyar pártok végzetesen elmulasztották a kínálkozó együttműködés lehetőségét, így pusztán a Vajdasági Magyar Szövetség négy jelöltje került be a szerb parlamentbe, s a többi öt párt lemaradt. Ezzel átrendeződik a vajdasági magyarság belső értékrendje, leszakadóban a taktikai csoportosulások, amelyek a megosztottságot előidézték. Ez azonban csekély vigasz, már ami a 250-es létszámú szerb parlamentben a négy „befutó" magyar képviselőt illeti. Nem tudni, mihez kezd most a hatalmát lassan visszanyerő Milosevics államfő. A mindig rugalmas politikus talán éppen Európa felé veszi az irányt, más választása nem lévén. Ha mégsem: Kis-Jugoszlávia a térképről egy időre letörölhető. A szerző az újvidéki Magyar Szó munkatársa. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Slota: - Vlado, csak így tovább! Mi most már ugyanazt fújjuk! (Dunai Imre rajza) A szlovákiai magyar amatőr művészeti mozgalom legalább három célt szolgál Például a szülőföldért Kissé patetikusra hangoltan, egykori kollégáim, sorstársaim a rendszerváltás előtti szlovákiai magyar amatőr művészeti mozgalomban, szereplők, rendezők, művészeti vezetők, zsűritagok. BODNÁR GYULA Mindannyian bevallva-bevallatlanul nagyon pontosan tudták, hogy egy-egy fellépés, egyegy előadás legalább három célt szolgál nálunk a művészi önkifejezés örök emberi vágyának kielégítésén túl: nemzeti kisebbségünk megtartását, anyanyelvünk őrzését és művelését, valamint óhatatlanul kifejezett egyfajta politikai ellenállást a fennálló rendszerrel és a hatalommal szemben. Közben fokozatosan előtérbe kerültek a minőségi szempontok, tudatosítván, hogy ami minőség, ami értékek hordozója, csak azzal érhetők el az említett célok, csak az menthet meg bennünket a bomlástól, a nagyobb mértékű asszimilációtól. A Csemadok égisze alatt - függetlenül attól, hogy a szövetség vezérkarában kezdettől fogva előfordultak félművelt, ügybuzgó percemberMa meg érdekes módon siratják, sőt harcolnak a Csemadokért kék, talpnyalók (hol nem, manapság is?), meg attól függetlenül, hogy nyolcvankilenc után mi mindent összehordtak a Csemadokról olyanok, akik jobb esetben is csak a központi bizottságát látták és annak alapján ítéltek az egészről (ma meg OLVASÓI LEVELEK Kioktattak bennünket Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke újabb kirohanást intézett a magyarok, pontosabban a magyarok ősei ellen. Butáknak, tudatlanoknak nevezett minket. Milyen jogon sérteget egy másik nemzetet? Miért gondolja, hogy más nemzetek oly nagyon műveltek lennének? Elég csupán a Szlovák Televízió fejtörő játékaiba belepillantani, hogy lássuk: a betelefonálók, a játékosok alapvető dolgokkal érdekes módon siratják, sőt harcolnak a Csemadokért) - lent dolgozott a tömeg, különböző csoportok, alkotó kisközösségek százaiban; fiatalok, idősebbek egyként sorjáztak évről évre produkciókkal honi magyar amatőr művészeti seregszemléink színpadjaira. Színjátszócsoportok, bábegyüttesek, népdalkörök, tánccsoportok, énekkarok, folklórcsoportok, vers- és prózamondók, zenekarok, irodalmi és kisszínpadok, énekes szólisták találkoztak ezeken a fórumokon, átfogva a Csallóköztől a Bodrogközig terjedő területet, melyet Dél-Szlovákiának mondunk. Bolsevik sereglésnek, kolhozünnepségnek nevezni mindezt, ugyan, kérem. Aki lehúzott egy-két évtizedet vagy még többet a rendszerváltás előtti amatőr művészeti mozgalomban, az tudja, bizonyos időszakokban milyen hangsúllyal jelent meg a színpadon, pódiumon, egyszersmind milyen új művészeti formákban például a szülőföld. És erről van most itt szó. Erről is volt mindig. Közvetve-közvetlenül végeredményben a szülőföldről szólnak a második világháború utáni szlovákiai magyar amatőr művészeti mozgalom legerősebb, legszebb fejezetei. Igen, a szülőföldet, szülőföldünket mondták, táncolták, énekelték, fogalmazták színpadra ezreknek és ezreknek ezrek és ezrek évtizedeken keresztül, köztük azok, akikből mára könyvkiadó, polgármester, parlamenti képviselő, színész, író, történész vagy tudós lett, mindegy. A lényeg nem ez, hanem az, hogy itt vagyunk. Otthon vagyunk. Manapság főként emléktáblák, szobrok, kopjafák avatásában, falunapok, különféle helyi rendezvények szervezésében jelesnincsenek tisztában, nem ismerik Európa államait és fővárosait. Jobb lenne tehát, ha Slota a saját portája előtt söpörne. Vajda András Szete Szülőföldünkön kiszolgáltatva A szlovák-magyar alapszerződés aláírása óta a két ország kapcsolatai nem hogy javultak volna, hanem állandóan roszszabbodó tendenciát mutatnak. Sőt, a győri találkozó óta úgy elmérgesedett a viszony, hogy a kormányközi kapcsolatok szinte kedik a szlovákiai magyarság, ezekben fejezi ki ragaszkodását a szülőföldhöz, a szülőhelyhez. Jeleket rak földbe, falra; helytörténeti munkák sokasága lát napvilágot. Nem tudom, menynyi mindebben a divat, az is lehet, hogy ez van manapság a levegőben, azaz elsősorban efféle tettekre ösztönöz az idő szelleme, ugyanakkor a kulturális kíJeleket rak földbe, falra, helytörténeti munkák látnak napvilágot nálat területén pesti hakniműsorok importálására, mindenesetre azon tűnődöm most, az amatőr művészeti évad elején, hogy a kilencvenben-kilencvenegyben bekövetkezett hatalmas zuhanás után, amikor együttesek tucatjai szűntek meg, újak viszont alig születtek, hogyan alakulhatott ki olyan helyzet kilencvenhétre, hogy például a Jókai Napokra minden csoportot „felavattak", amely jelentkezett, magyarán nem volt szükség válogatásra. Ami természetesen a minőségben is megmutatkozott. Oknyomozó tűnődésem eredményeit mellőzve ezúttal, itt tartunk jelenleg az amatőr művészeti mozgalomban, és ez nem jó jel egy olyan helyzetben, amikor itt és most sajnos megint időszerű doktátorokról, képmutatásokról, a totalitárius gondolkodás következményeiről szólni a művészet nyelvén is. Meg a szülőföldünkről, otthonunkról, melyhez öröktől fogva ragaszkodtunk és ragaszkodunk. Fel hát a színpadokra, ismét! A szerző újságíró. a nullával egyenlőek. Hogy miniszterelnökünk miért sértődött meg ennyire, nem tudhatjuk. E sértődöttség okának megmagyarázását a mindig elegánsan öltözködő külügyminiszternőnk vállalta zömében magára. Hogy kifejezze szolidaritását a kormányfővel, lemondta a magyar kollégájával tervezett találkozóját. Ez volt a külügyminiszteri ténykedésének legnagyobb „sikere". Sajnos! Azért sajnos, mert e kapcsolatok romlásának mi, itt élő magyarok isszuk meg a levét. Azt eddig is tudtuk, hogy Szlovákiában vannak nacionalista nézeteket valló emberek, kik legszívesebben a Duna TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Úgy tűnik, olyannyira jól megy nekünk, hogy már nem kell védeni a kemény valutát és az utazók korlátlan mennyiségű pénzt válthatnak be szabadságuk kellemes eltöltéséhez - írja a lap a kormány legutóbbi döntésével kapcsolatban. Megjegyzi, hogy ez az intézkedés csak nagyon kevés lakost érint. A szlovákok többsége kertjében vagy építkezésen tölti szabadságát, a többbinek pedig nem futja fizetéséből költekezésre. A kérdés kapcsán felveti, hogy Szlovákiában nagyon sokan vannak, akiknek kevés a pénzük és nagyon kevesen, akiknek sok van. így aztán felvetődik, hogy a kormány egyáltalán nem törődik az első csoporttal, sokkal inkább a másikkal. Ez utóbbi nagyobb összegekkel rendelkezik és a mai bizonytalan pénzügyi helyzetben bizonyára kedvező megoldás számára a nyugati valuta beszerzése. Legális és egyszerű módszerről van szó. Ha van körülbelül 35 millió szlovák koronája, azt könnyen beváltja a stabilabb egymillió dollárra. SME Az oszd meg és uralkodj elv szellemében a mai kormányzat hatalomra lépése óta megosztott mindent amit csak lehetett írja a lap kommentárjában Ján Chlup az ipolysági és zselizi gimnáziumok összevonásának ügyéről. Az államhatalom, meglepő módon, meghátrált állapítja meg, de nem a szülők, pedagógusok tiltakozásának, a petíciók hatására. A győztes szerepében a Magyar Népi Mozgalom a Jólétért és Megbékélésért tetszeleg. A kormányhivatal vezetőjének állásfoglalása szerint a mozgalom képviselőinek az államigazgatás és a DSZM vezetőivel folytatott tárgyalása után mondtak le az iskolák összevonásáról. Valószínűleg a szülőknek és a pedagógusoknak tudatosítaniuk kellene, kijárhat el az érdekükben fűzi hozzá ironikusan a lap. A Magyar Koalíció pártjai nem felelnek meg erre...Sajnálatos azonban, hogy a megfelelő személyek nem értek el többet. Nem szereztek pénzt ahhoz, hogy az állami szerveknek ne kelljen az iskolák összevonásával foglalkozniuk és ezzel ne keltsenek aggodalmat a polgárok között. PRAVDA Először is ki kell dolgozni a Szlovák Demokratikus Koalíció átfogó programját és ebből kiindulva kell majd megállapítanunk a közös momentumokat a Magyar Koalíció programdokumentumaival - mondta többek között Milan Kňažko, a Demokratikus Unió alelnöke a vele készített interjúban. Kňažko nem tartja adekvátnak, hogy a pártelnökök egy töredékes programot íijanak alá, amely ugyan fontos dolgokkal foglalkozik, de nem a legfontosabbakkal és nem is teljességükben. túloldalán látnának bennünket. Azt nem képzeltük, hogy kormányfőnk is beáll ezen emberek közé. Hogy mennyire „szeret" bennünket, azt híveinek sportcsarnokbéli nagygyűlésén ecsetelte. Slota elnök is elemében érezte magát. Ki is jelentette örömében, hogy mi, magyarok Európa átkai vagyunk, hogy ha mi nem lennénk itt a Kárpát-medencében, milyen jó élet lenne Szlovákiában. Ebbe a politikai légkörbe beleilleszkedik az alkotmánybíróság határozata a nyelvtörvényről. Német Géza Alistál