Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-26 / 221. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 26. K O AA AA E N T Á R Salamoni döntés TUBA LAJOS A hágai bíróság bölcsen döntött. Mindkét fél alapvető eljárá­sát: az 1977-es szerződés egyoldalú magyar felmondását és a Duna szlovák önkényes elterelését egyaránt jogtalannak mi­nősítette. Mindazok, akik a vízlépcsővita kapcsán kölcsönö­sen elfogadható kompromisszumot szeretnének, nyolc éve vártak erre a pillanatra. Azóta nyilvánvaló ugyanis, hogy a két szemben álló félnek ilyen külső hivatkozási alapra van szük­sége. A hágai bíróság megteremtette ennek lehetőségét. A kö­vetkező hetekben elemzések tömkelege foglalkozik majd a döntés értelmezésével. A hivatalos nyilatkozatok és a propa­gandisták mind a két oldalon azt igyekeznek majd sugallni, hogy a döntés inkább számukra kedvező. Szlovákiában azt helyezik majd előtérbe, hogy az 1977-es szerződés érvényes, így újra nyitott Nagymaros kérdése. Magyarországon nem ennyire könnyen felrajzolható az alapvető értelmezés, főként azért, mert a szerződésbontás mellett annak idején egy sor ir­racionális érvet is felsorakoztattak. A Duna mellett élők számára ennél sokkal fontosabb az ügy további folytatása. Kedvező, hogy a bíróság a kártérítés kér­désében sem foglalt egyértelműen állást, mert így senki sem érezheti magát nyeregben. A szakértőknek hat hónapjuk lesz a megoldási javaslat kidolgozására. Túlzottan optimisták azonban ne legyünk. Mindkét ország választások előtt áll, ami olyan időszak, amikor sehol a világon nem vállalnak fe­lesleges politikai kockázatot. Nálunk a helyzetet súlyosbítja, hogy a DSZM és az SZNP az utóbbi hetekben egymást trom­folja a magyar kártyával. így megeshet, hogy a nehéz vízlép­cső-tárgyalások is csak ehhez szolgáltatnak majd nekik muní­ciót. Nem lenne meglepő, ha az ügy fél év múlva újra Hágá­ban végezné. Szerencsére a bíróság gondolt erre is. Amennyi­ben nincs megegyezés, a dunacsúnyi létesítményeket közösen kell működtetni. Márpedig az is nyilvánvaló, hogy 1992 októ­bere, vagyis a Duna áttöltése óta éppen ez a kölcsönösen elfo­gadható és józanul felmérhető kompromisszum alapeleme. JEGYZET Balkáni portya? TÓTH MIHÁLY Egyáltalán nem csodálkoz­nék, ha Vladimír Mečiar, a hét elején szőrén-szálán el­tűnt miniszterelnök péntekre előkerülne, és - úgy, ahogy azt az Extra Zemplín c. újság már korábban beharangozta - megjelenne a kassai sport­csarnokban tartandó DSZM-nagygyűlésen. Én már azon sem csodálkoznék, ha Horvátországból hazatér­ve bejelentené, hogy a balká­ni ország tengerpartjának mondjuk 50 km-es szakaszát Szlovákia rendelkezésére bocsájtotta a zágrábi kor­mány, továbbá, hogy Rezes és Smerek, a két szlovák nagyiparos társaságában megegyezett teszem azt ke­rek 250 ezer új kelet-szlová­kiai munkahely létrehozásá­ban. Már korábban is előfordult, hogy miniszterelnökünk el­tűnt, mint Rózsa Sándor a ködben. Voltunk, akik az el­tűnés hírére reménykedni kezdtünk. Mindhiába. Előke­rült. És már máskor is előfor­dult, hogy külföldre utazott, és azzal tért vissza, hogy olyan megrendeléseket szer­zett, amelyek teljesítése 100 ezer munkahely létrehozásá­valjár. Reménykedtek a munkanélküliek. Közismert, hogy mennyire megalapozot­tan. Ahogy én a kormányel­nökünket ismerem, szeren­csés megkerülése alkalmából az ígéretére rátesz egy lapát­tal, és legalább 200 ezer új munkahely létrehozását he­lyezi kilátásba. A hazai oknyomozó zsurna­lisztika teljes csődjét jelenti, hogy a minisztrelnök hollété­ről, útja céljáról és a tárgya­lópartnereiről szóló hírek úgyszólván kivétel nélkül fel­tételes módban fogalmazód­tak meg. Tóthová miniszter­elnök-helyettes vagy mímeli a rosszul tájékozottat, vagy valóban rosszul tájékozott. A kormány összes többi tagjá­val együtt. Csak nem arról van szó, hogy főnökük annyi­ra gyanakvó, hogy még leg­közelebbi munkatársaival sem tudatta titokzatos útjá­nak céljait? Persze, az sincs kizárva, hogy egyetlen célja van a nagy ti­tokzatoskodásnak: Kelet­Szlovákia megnyerése a DSZM számára. Az eltűnés közhírré tételével sikerült fel­kelteni a kassaiak érdeklődé­sét, így meglehet, zsúfolásig megtelik a sportcsarnok. Hogy a miniszterelnök meg­jelenése esetén majd nagy ígéretek hangzanak el, arra mérget vehetünk. Más kér­dés, hányan lesznek, akik ezeket el is hiszik. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásén felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Gyula úr, most nehéz napjai lesznek. Népszavazás előtt, Hága után úgy kell egyezkednie a hazai el­lenzékkel és a szlovákokkal, hogy maradjon földje is, Dunája is Magyarországnak. (Dunai Imre rajza) A nacionalizmus táptalaja Szlovákiában is a tájékozatlanság és az elszigeteltség Ki fogja itt felülütni a magyar kártyát? Az, hogy a magyarellenes hisztéria a szlovák kor­mánykoalíció egyik fő ütő­kártyája lesz a választási kampányban, sejthető volt. Mečiar hírhedté vált kijelentése, valamint a szlovák külügyminisztéri­um minden realitásérzé­ket nélkülöző tiltakozó jegyzéke arról tanúskodik, hogy Mečiarék számára már elkezdődött a kam­pány. PETŐCZ KÁLMÁN A szlovák ellenzék (és természe­tesen, a Magyar Koalíció) törté­nelmi felelőssége, hogy hagyja­e magát újra sarokba szorítani az úgynevezett magyar kártyá­val, vagy ezt a veszélyesnek vélt fegyvert éppen azok ellen for­dítja, akik állandóan előhúzzák. Mečiar végső kétségbeesettsé­géről tanúskodik az a tény, hogy éppen akkor hozakodik elő a magyarellenességgel, amikor az Csak Magyarország és Lengyelország tett gesztust. objektív tények tükrében ennek igazából vajmi kevés sikere le­hetne, ha... Ha az ellenzék ügyesen, józanul és éberen poli­tizálna... Ha a kényelmesség he­lyett a fokozott aktivitást része­sítené előnyben és nem várná ölbe tett kézzel, hogy majd ma­gától ölébe pottyan a választási győzelem... Nézzük hát a tényeket! A júliusi NATO-csúcs és az Európai Bi­zottság döntéseit követően gya­korlatilag teljes nemzetközi izo­lációba került Szlovákia felé OLVASÓI LEVELEK Ennyit sem érdemlünk? Elsősorban Csallóközben és Mátyusföldön termelik a ke­nyérnek való búzát, mégpedig főleg a magyar nemzetiségű polgáraink izzadságos és fárad­ságos munkájával. Ennek elle­nére még annyit sem érdem­lünk meg, hogy magyarul is rá­írják a zacskóra, hogy búzaliszt. A mellékelt példa jól tükrözi, hogy a termék címkéjén szlová­kul, csehül, angolul, németül és csak Magyarország és Lengyel­ország tett gesztust azzal, hogy e két ország képviselői legfel­sőbb szinten voltak hajlandóak találkozni a szlovák kormányfő­vel. Magyarország anyagi segít­séget ajánlott fel Szlovákiának az árvízkárosultak gondjainak mérséklésére. Horn volt annyira szíves, hogy nem csinált rögtön nemzetközi botrányt Mečiar győri ajánlatából. Miközben Mečiar a magyarok kitelepítésének lehetőségét leb­bentette meg vérszomjas hívei előtt, Dél-Szlovákiában, a ma­gyarlakta vidékeken nagymére­tű jótékonysági akciók zajlottak az észak-szlovákiai árvízkáro­sultak megsegítésére. Komárom város és a Komáromi járás ön­kormányzatai, lakosai több mint egymillió korona értékben járul­tak hozzá a segélyakció eredmé­nyességéhez. Köztudott az érekújvári városi képviselőtes­tület kétszázezer koronás támo­gatása, valamint a Tichý Potok-i gyerekek tardoskeddi üdülteté­se. És ott van még az a sok-sok névtelen ember, aki lehetősége­ihez mérten ugyancsak hozzájá­rult az árvízkárosultak megsegí­téséhez. Azt már nem is emlí­tem, hogy a szlovákiai magya­rok annyira lojálisak nemcsak az államhoz, de még a jelenlegi kormányhoz is, hogy szemreb­benés nélkül fizetik az adót, amelynek nem kis részéből a tisztelt miniszter- és kormány­párti képviselő urak és asszo­nyok élnek. Mindezekre a félreérthetetlen gesztusokra a szlovák kormány­koalíció arroganciával válaszol, úgy viselkedik, mint elefánt a porcelánboltban, nem hajlandó, vagy nem képes bármiféle pozi­tív válaszlépéssel viszonozni Magyarország és a szlovákiai magyarok szolidaritását, és fűz­oroszul is feltüntették azt, hogy félsima búzaliszt, csak éppen magyarul nem. Egy másik pél­da. Vettem német csokoládét, és mit nem látnak szemeim? A csomagolópapíron, amelyen számos nyelven, köztük magya­rul is feltüntették a csokoládé összetételét, rá van ragasztva egy szlovák címke is, amely ter­mészetesen szlovákul ismerteti a terméket. Mit gondolnak, ho­vá ragasztották a szlovák cím­két? Igen, eltalálták! Pontosan oda, ahol az eredeti, tehát a né­met csomagolópapíron éppen magyar nyelvű a felirat. Tehát így vannak nekünk, itt Szlováki­zük hozzá, türelmét. Ezen a pon­ton a kormány bírálatát abba is hagyhatjuk. Kutyából nem lesz szalonna. A helyzet kulcsa nem a kormány, hanem az ellenzék ke­zében van. Szilárd meggyőződé­sem, hogy például ha a fentebb felsorolt tényeket felhasználva a magyar-szlovák viszony pozitív oldalait bemutatja, akkor az el­lenzék felül tudná ütni Mečiar magyar kártyáját. Ha Čamogurský, Kukán vagy Weiss Čadcán azt mondaná (és tények­kel bizonyítaná), hogy „embe­A magyar-szlovák vi­szony pozitív oldalait bemutatja... rek, ne bomoljatok, hiszen Ko­máromban a magyarok egymil­lió koronát összegyűjtöttek, hogy segítsenek nektek", akkor az ottaniak mos-tanában mes­terségesen szított magyarelle­nessége legalábbis enyhülne. Ehhez persze el kellene menni Čadcára és más városokba, s ki kellene állni az ottani emberek elé, ami bizonyára némi kelle­metlenséggel járna, de aki fél a kellemetlenségektől, az ne le­gyen politikus Szlovákiában. Nincs egyetlen ország a világon, amelyben több mint húsz száza­lék rendíthetetlen, „született" nacionalista élne. A nacionaliz­mus táptalaja elsősorban a tájé­kozatlanság és az izoláció. Ha a szlovák ellenzék egy része ezt nem képes, vagy nem hajlandó eloszlatni, akkor vagy nem bízik saját erejében, vagy saját maga is hadilábon áll a toleranciával. Én azért hiszem, hogy ez nem így van. A szerző a Magyar Polgári Párt alelnöke ában „nadštandard" kisebbségi jogaink. Lancs István Nagymácséd Sinka Istvánra emlékeztünk Gyulán, Nagyszalontán és Vész­tőn szervezték meg, méghozzá nemzetközi szinten - Magyaror­szág, Erdély, Szlovákia és a Vaj­daság képviselői, küldöttei je­lenlétében - a Sinka István szá­zadik születésnapjára emlékező tanácskozást. Egy idézetet is­mertetnék abból a könyvből, TALLÓZÓ SME Ján Slota magyar nemzettel kapcsolatos kijelentései nyo­mán a Sme a Szlovák Nemzeti Párt vezérének jogi úton törté­nő felelősségre vonásának esé­lyeit boncolgatja. A szerző megállapítja, hogy az elhangzottak egy laikus számá­ra első hallásra kimerítik a nem­zetgyalázás fogalmát és a Btk. 198-as paragrafusa alapján el­járás indulhatna Slota ellen. „Az, hogy jogi szempontból is ilyen egyértelmű-e az eset, már a büntetőszervekre tartozik, vi­szont a monokratikusan irányí­tott ügyészség munkáját már nyilvánvalóan politikai érdekek is befolyásolják. Mindemellett Slota képviselőként mentelmi jogot élvez, tehát a büntetőeljá­rás megindításához a parla­ment beleegyezése is szüksé­ges, viszont a törvényhozásban a kormánypártok többségben vannak. SÍota tehát túlzottan körül van bástyázva ahhoz, hogy kijelentései miatt eljárás indulhasson ellene" - véli a lap. PRAVDA A Pravda Ivan Saktorral, a Szak­szervezetek Konföderációjának elnökével készített interjút első­sorban a bérszabályozásról szó­ló törvényről, melynek elfoga­dása miatt a szakszervezetek felfüggesztették a háromoldalú érdekegyeztető tárgyalásokat. Saktor szerint a szakszervezeti vezetőség kellőképpen felvilá­gosította a tagságot a törvény várható következményeiről, melynek hatása szerinte már októberben, novemberben érezhető lesz. „A szakszervezetek a kollektív szerződésekből kiindulva ülnek majd le tárgyalni és ezek alap­ján, legális úton próbálják meg kiharcolni jogaikat, függetlenül attól, hogy létezik-e bérszabá­lyozás, vagy sem. Ezért jelentet­tük be, hogy készek vagyunk sztrájkolni is, ugyanis a sztrájk a kollektív szerződések alapján teljesen legális. Tehát ha való­ban sor kerül a bérszabályo­zásra, sor kerülhet a sztrájkra is, ha megfelelő támogatást szer­zünk ennek kihirdetésére tagsá­gunk soraiban" - jelentette ki Saktor. MLADÁ.FRONTA Gyorsan romlik a szlovák-ma­gyar viszony és rosszabb, mint bármikor a múltban - írja a cseh lap, és ezt azzal indokolja, hogy Magyarország már az EU és a NATO fogadótermében van, Szlovákia pedig az előszobáig sem jutott. Mečiar sértve érzi magát és ké­pes a végletekig feszíteni a húrt, hogy nehezítse Budapest tár­gyalásait, ugyanakkor már Horn sem olyan elnéző, mint korábban. „Mečiar, aki hozzá­szokott, hogy magyar kollégáját a falhoz szorítja, most felbő­szült bikaként reagál a megvál­tozott helyzetre" - íija a lap és feltételezi, hogy a közelgő ma­gyarországi és szlovákiai vá­lasztásokig csak éleződni fog a helyzet. amely Sinka István tevékenysé­gét méltatta (a tanácskozáson Sinka műveit is árusították): „Sinka István a magyar sze­gényparasztság hányatott sorsú népi énekese 1897. szeptember 24-én, Nagyszalontán látta meg a napvilágot. A Partium (a mai Románia országrésze - a szerk.) nagy költőt nem is egyet adott a magyar irodalomnak, hiszen ezen a vidéken született Arany János, Ady Endre és Erdélyi Jó­zsef, de egyikük sem jött olyan mélyről, mint Sinka, a fekete bojtár..." Szanyi József Kassa

Next

/
Oldalképek
Tartalom