Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-16 / 212. szám, kedd

6 SporT/Tévé és Rádió - szombAt ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 13. Pozsonyi Városi Kulturális Napok Á Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya 1997. október 6-a és december 15-e között megrendezi a Városi Kulturá­lis Napok XI. évfolyamát. A megnyitóra 1997. október 6­án, hétfőn 19 órai kezdettel a Ružinov Művelődési Ház nagytermében kerül sor. A nyitó előadást a Komáromi Jókai Színház társulata tartja. Műsoron: Dan Goggin: Apá­cák című mosical, melyet Mikó István rendezett. Program: 1997. október 6. hétfő: Apá­cák - musical két részben, Ružinov műv. ház 19.00 ó 1997. október 17-19. pén­tek-vasárnap: Közös emléke­zés az '56-os események 41. évfordulójára - Prága - Kra­lupy n/Vl. 1997. november 24. hétfő: Nagyoperett bemutatása a budapesti Operettszínház elő­adásában - Istropolis, 19.00 ó 1997. december 15. hétfő: Popkarácsony III. - karácso­nyi gálaműsor hazai és kül­földi művészek közreműkö­désével - Istropolis, 19.00 ó. Jegyelővétel valamennyi elő­adásra a Csemadok pozsonyi titkárságán a Május 1. tér 10­es szám alatt az I. emeleten, naponta 17.00 és 19.00 óra között. Telefonon is megren­delhető: Tel.: 07/36 44 40, 248 051 - rögzítővel ellátva. AXI. VKN támogatói: a Ma­gyar Külkereskedelmi Bank Rt. pozsonyi képviselete és a Magyar Köztársaság Kulturá­lis Intézete, (c) Meghalt Berkesi András Életének hetvennyolcadik évében elhunyt Berkesi And­rás. A József Attila -díjas író hosszú betegség után, vasár­nap halt meg. Berkesi András 1919. november harmin­cadikán született Budapes­ten. A legolvasottabb magyar írók egyike, több drámát is írt. Könyveit (Magány, Sellő a pecsétgyűrűn, Játék a tisz­tességgel, Pisztrángok és nagyhalak, Siratófal, Hűség) tucatnyi nyelvre lefordítot­ták. (MTI) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A sevillai borbély (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Nők törvénye (19) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Sötét zsaruk (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Al Pacino - III. Richárd (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENT­RUM: Orbis pictus (szlov.) 18; Az ellenfél arca (am.) 16.30, 20.30 Gyilkosság a Fehér Házban (am.) 20.30 Féktelenül 2 (amn.) 18.30 Trainspotting (ang.) 19 KASS A ÚSMEV: Két nap a völgyben (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Könnyek az esőben (am.) 16.15,19.15 DRUŽBA: Sötét zsaruk (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Államérdek (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Sötét zsaruk (am.) 15.45,18, 20.15 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM - PANORÁMA: George, a dzsungel királya (am.) 18, 20.30 GÚTA - MOZI: Francia csók (am.) 19.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Moll Flanders (am.) 20 ZSELÍZ ­SPUTNIK: Lövések a Broadwayn (am.) 19 LÉVA-JUNIOR: Gyil­kos gyógymód (am.) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Fargo (am.) 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Suttogj (cseh) 19 „Szeretnem kell a bábokat, ismernem kell minden porcikájukat." Kecskés Marika komáromi visszatérése Paraván nélkül Tele van energiával. Mesterei varázsolták ilyenné a színművészeti főiskola bábszakán. Már nem az a szelíd mo­solyú, színházról ábrán­dozó lány, akivel kilenc­venkettőben, amikor a Ko­máromi Jókai Színház szí­nészjelöltje volt, sokat be­szélgettünk. Azóta főisko­lásként bejárta a fél vilá­got. BÁRÁNY JÁNOS Francia, német, lengyel, oszt­rák, magyar közönség tapsolt neki. Csillogó szemű színésznő lett, aki most is, színészdiplomá­val a zsebében tanulni és szár­nyalni akar. Nyáron már hívták a Mirandolina egyik szerepére, de egy bábozó táborban volt rá szükség. Most jön. És egy évadra Komáromban marad. - Szívesen vállalkoztam rá, hi­szen innen indultam. Fanchette, az unokahúg volt az első szere­pem a Figaro házasságában. Ma is emlékszem rá, s azt hiszem, jól sikerült. Az előadást Iglódi István rendezte. Hogy érezted magad Andrej Pachinger docens, a berlini művészeti iskola tiszteletbeli professzora és Adela Gáborová színművésznő osz­tályában? Meghatározó szerepük volt az életemben. Formáltak, irányi­éi. Azelőtt nem volt r r a főiskolán ennyi­re összetartó társaság, mint a miénk. // tottak, tanítottak. Nagy hatással voltak rám az osztálytársaim, a kollégáim is. Azelőtt nem volt a főiskolán ennyire összetartó tár­saság, mint a miénk. Öten vol­tunk színészek, velünk dolgo­zott egy rendező fiú az évfolya­munkból, s csatlakozott hoz­zánk egy idősebb jelmez- és díszlettervező. Négy éven ke­resztül együtt terveztük és ad­tuk elő a darabokat. Első igazi sikeretek a Féllábon című előadás volt. Hans Arp versei és felesége, Sophie Arp dadaista bábjai ihlették. A Féllábon a harmadik produk­ciónk volt, amikor már önállóan kellett szöveget választanunk, s azt színpadra állítani. Mindenki kitalálta a saját kis etűdjét, majd ezekből összeállt az előadás. Brünnben fesztivált nyertünk a darabbal, tavaly ősszel hatalmas sikerrel játszottunk az angliai Dartingtonban, főiskolánk otta­ni testvériskolájában. A rovarok életéből című báb­játékban több szerepet alakí­tottál. A Ganajtúróbogár fele­sége és Pillangó voltál. Tisza­virágként államvizsgáztál. Kemény munka volt. Szabadlel­kű előadásnak szántuk, mely­ben mindenki megmutathatja, mit tanult a négy év alatt színpa­di mozgásból és táncból, szí­nészmesterségből, énekből és bábozásból. Ennek a négy mű­vészi ágnak az esszenciája lett A rovarok életéből. Andrej Pachinger kedves, könnyed, hu­moros előadást rendezett. Wendy, Peter Pan barátnője egyedül volt ember a bábok között. Bábozni is, játszanom is kellett egyszerre. Érdekes játék volt, egyben a bábos záróvizsgám. A bábok a munkaeszközeim, per­sze nem pejoratív értelemben. Hogy jól végezzem a munká­mat, szeretnem kell a bábokat, ismernem kell minden porciká­jukat. Ez a szakmám. Érzem a bábok világát, s kedvem is van hozzá, hogy bábozzak. A hét végén fesztiválon jártál Chebben. A Capocomicót ját­szottátok, melyet • Adela Gáborová rendezett. A mo­nodrámában, amely egy szí­nésznő életének egyes szaka­szait mutatja be, az érett nő szerepét kaptad. A színésznő állapotos, de mivel a szeretőjének a felesége meg­vereti, elveszíti gyermekét. Nagy szerencse, hogy találkoz­hattam Adela Gáborovával! Nemcsak csodálatos színésznő, fantasztikus pedagógus is. Nem kényszeríti, hogy utánozd, ma­gad választasz, azután rávezet a helyes útra. A próbafolyamat alatt velem és a három kolléga­nőmmel együtt lélegzett, figyel­te minden mozdulatunkat, erős előadás született. Brünnben áll­va tapsolt a közönség, ezért az alakításoméit az ottani fesztivál legjobb női alakításának díjára jelöltek. A Hyppolit, a lakáj bemutatója október közepén lesz a Komá­romi Jókai Színházban. Mi­mit, a lokáltáncosnőt játszod. Nagyon várom, s úgy érzem, minden rendben lesz. igazi pro­fik közé kerülök, és ez biztonsá­got ad. Sok függ Bodrogi Gyulá­w w Érzem a bábok vi­^'lágát, s kedvem is van hozzá, hogy bábozzak. ^ tói, a rendezőtől meg attól, mi­lyen lesz a hangulat a próbákon. Bizakodom. A komáromi évad után jövök vissza Pozsonyba, a főiskolára, doktori címet szerez­ni. Azután asszisztens szeretnék lenni és tanítani. REGÉNY C sak egy halottal lenne több! De mi idézte elő a mai elképesztő rob­banást? Ezt nem tudja megfejteni. Soberral nem be­szélt, csak Riával csevegett a bajszos. Fortyog benne a düh és a méreg. Sober követte el az el­ső hibát, ő szabadította ránk a bajkeverőt! Ria vádja vissz­hangzik a fülében: Te megölted Sobert! - Az ördögbe veled! - kiált fel az autójában Remedi Ernő. Ha átjutok a határon, odaátról rob­banó ajándékcsomagot küldök neked! Már nem tudja elhitetni magával, hogy csak a felesleges pánik kergeti őt a határ felé. A banánhéjat ugyan eléje dobták, de még nem csúszott el rajta. A magándetektívnek és az újság­írónak nincs hatalma ahhoz, hogy kijelentsék: A törvény ne­vében letartóztatom! S míg a riadóztatott rendőrök intézked­ni kezdenek, egérutat nyer. Né­hány napot a bécsi barátainál tölthet, s mehet tovább... A gondolataival foglalkozva a visszapillantó tükörbe is néze­get. A városban nem észlelt semmi különöset. Jött utána egy autó, de eltűnt. Egy másik is ugyanabban az irányban ha­ladt, de az is elkanyarodott. A Duna-hídról letérve, már sem­mire sem gyanakodhatott, mert előtte és mögötte egymás mögé sorakoztak a különböző útvona­lakról érkező kocsik, hogy a ha­tár felé roboghassanak. Az egyikből Remedi megfigyelője jelenti: - Ha jól megy, néhány perc múlva ott lesz... A határállomás épületében a bűnügyi parancsnok adásra Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 77. rész kapcsolja a készülékét. -Köszönöm, több jelentésre nincs szükségem - mondja, s egykori munkatársa, az őszes halántékú és sántikáló Stir Vik­tor felé fordul, aki Peti Tibor­ral, s a fiatal szőke nővel be­szélget. Hozzájuk megy, s tud­tukra adja, hogy a főkolompos hamarosan ideér. Megveregeti a bajszos riporter vállát. - Be­vált a receptje. Most figyelje meg, hogy úgy zajlik-e le min­den, mint ahogy megálmod­ta... Remedi az útlevél- és vámvizs­gálatra váró négy kocsi mögött lefékez. Egy vámtiszt és egy vámőr lép az autójához. Ugyan­abban a pillanatban a határőrök helyiségéből kilép három gép­pisztolyos határvadász, egyikük pórázon farkaskutyát vezet. Ketten a határsorompó felé igyekeznek, hogy fegyveresen ott állják el annak az embernek az útját, aki meggondolatlan cselekedetre szánná rá magát. A kutyavezető Remedi autója közelében áll meg, mintha csak az érdekelné, hogyan zajlik le a vámvizsgálat. Csak ekkor jön ki az épületből a civil ruhás bűn­ügyi parancsnok, s a kint vára­kozó, szintén civilbe öltözött beosztottjához lép. Remedi mosolyogva átadja út­levelét az egyenruhás tisztnek. -Van valami elvámolnivalója? - Nincs, de megnézhetik - feleli Remedi. Kinyitja a hátsó ajtót, felcsapja a hátsó ülésen levő ki­sebb bőrönd fedelét. A vámőr belenyúl. - Ez rendben van - mondja. ­Legyen szíves kinyitni a cso­magtartót! - A kis benzintartályon kívül nincs ott semmi... - Miért nem akarja megmutatni a csomagtartót? - kérdezi elég éles hangon a vámtiszt. Remedi megrezzen. Elképeszti a szokatlan, rideg fogadtatás. Kikecmereg a kocsiból, s eleget tesz a felszólításnak. A csomag­tartóban a kis benzintartályon kívül valóban nincs semmi. A határvadász a farkaskutyával közelebb lép hozzájuk, s a pó­ráz megrángatására a kutya ugatásba kezd. Miért nem adják vissza az útlevelét? - Legyen szíves, állítsa félre a kocsiját - mutat a vámtiszt az épület mögé. - Nem értem, csak fehérneműt, inget viszek magammal... - Mindjárt megérti, Remedi úr! - E szavakkal lép hozzájuk a bűnügyi parancsnok. - Azt a jel­zést kaptuk, hogy egy rablóban­da zsákmányát akarja átcsem­pészni a határon! Remedi ilyen fordulattal nem számolt. Áz útlevelét nem látta, de ismeri a nevét! Egykönnyen nem gyullad be. Veszélyes pilla­natokban is jéghideg szívvel cselekedett, mint amikor ápri­lisban, csupán néhány lépésnyi­re a fegyveres őr bódéjától ma­gukhoz ragadták az Épületfel­újító Vállalat pénzét. De most úgy érzi magát, mintha a szaka­dék pereméről zuhanna a mély­be. M ielőtt az épület mögé mennénk, előbb adja ide a Walther-típusú pisztolyát, amellyel tegnap agyonlőtte Sober Károlyt! Remedi elsápad. A parancsnok nem teketóriázik, mert a veszé­lyes fegyvert mielőbb a rendőr­ség kezében szeretné látni. - Forduljon az autó felé, s mindkét kezét tegye a kocsi te­tejére! - Nincs pisztolyom! A civil ruhás detektív Remedihez ugrik. - Kezét a kocsira! - parancsolja. Remedi arccal az épület felé emeli mindkét karját a kocsi te­tejére. Látja, hogy az épületből kibiceg egy őszes halántékú fér­fi, utána egy fiatal szőke nő, s harmadikként a jól megtermett, harcsabajszos alak, aki szemte­lenül a szemébe mosolyog. Csak ő lehet a piszkos újságíró! Csak ő figyelmeztethette a ha­tóságokat! Az épületből kisiet a rendőrségi fényképész is. A de­tektív végigtapogatja Remedi Ernőt. A jobb térde alatt ke­mény tárgyat észlel. - Húzza fel a nadrágszárát! A fényképész beállítja a lencsét. Remedi lehajol, felfelé húzza a nadrágszárát. Villan a gondola­ta: kezébe kapja a fegyverét? Nincs éltelme, már sokan áll­nak körülötte, s a farkaskutyás határvadász a géppisztolyát szorongatja. A bűnügyi pa­rancsnok elmosolyodik. - Ilyen szép időben térdharis­nyát vett magára? Húzza le! Kattog a bűnügyi technikus fényképezőgépe, hogy megörö­kítse, Remedi úr mint akarta a határon átcsempészni a Walther-típusú pisztolyát. A térde alatt két gumiszalaggal erősítette a lábszárára. A detek­tív igelitzacskóba teszi a pisz­tolyt. - Tegnap az erdőben nem öl­hettem meg senkit, mert nem jártam ott! A civil ruhás parancsnok a sze­mébe mosolyog. - Egy szóval sem említettem, hogy az erdőben ölte meg So­bert! Elszólta magát, Remedi úr! - Fényképekkel is bizonyítjuk, hogy ott járt! - szólal meg Peti Tibor. - És tanúval! A kedves munkatársnőjével, aki tegnap a maga utasítására megtéveszté­sül szőke parókát húzott a fejé­re, mint tavaly is, amikor a Kürthy-kastélyban jártak! Stir Viktor sem tudja magát visszatartani. Remedi elé biceg. - Ha már a nadrágjával bajló­dott, le is húzhatja, hogy láthas­suk, mivel akart nekem kedves­kedni! A magas, karcsú férfinak már nincs annyi ereje, hogy annak szemébe nézzen, akivel vasár­nap az újsághirdetés ürügyén fölényesen szemtelenkedett. Ha a „kedves Éber Szem" is itt van, csak azt jelentheti, hogy a lené­zett magándetektív az újságíró­val együtt tapogatta ki a hozzá vezető szálat. A szőke nő pedig csak az lehet, aki reggel a presz­szóban mutogatta a fényképe­ket, s alaposan ráijesztett Riára. - Menjünk hátra! - mondja a vámtiszt, s beül Remedi kocsijá­ba, hogy az épület mögé kormá­nyozza. Amikor Remedi is oda­ér népes kíséretével, elképedten észleli, hogy kocsiját a kopott, piros Spartak mellé állították. Ez is ugyanolyan típusú, mint az övé, de sokkal rondább. A ta­pasztalt vámtiszt megkezdi az autó átkutatását. Az egyik de­tektív is segédkezik. Hosszú percek után csóválgatják a fejü­ket. Semmi sem lenne a kocsi­ban? Hol az emlegetett „csem­pészáru"? A vámtiszt harmad­szor tér vissza a csomagtartó­hoz. A benzintartályt kirakja be­lőle, s a földre dobja a poros, piszkos pokrócot. Nézegeti, ta­pogatja a fenékaljat. A pléhfe­neket nemrég újnak tűnő csava­rokkal rögzítették! (Folytatjuk) A Capocomicóban nyújtott alakításáért a brünni fesztiválon a leg­jobb női alakítás díjra jelölték. (FotóJuraj Schramek)

Next

/
Oldalképek
Tartalom