Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-03 / 202. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 3. KOMMENTÁR Csókok és milliók CORFOL ZSUZSA Hazudnék, ha azt mondanám, engem hidegen hagynak a hírességek, a kisebb-nagyobb botrányok. Egyrészt azért, mert a kíváncsiság az ember egyik legalapvetőbb - s általában nagyon hasznos - tulajdonsága, másrészt ez egy újságírónál munkaköri követelmény. S bár kétségtelen, hogy a mai szűkös világban irigyeljük a pletykalapok hatalmas példányszámait és bevételeit, soha fel nem merült bennünk, hogy a göröngyös út helyett a kényelmes bulvárt válasszuk. S amikor a riporterek által folyamatosan üldözött személyiségek a sajtót, az újságírókat szidják, ez bántja az önérzetünket. A paparazzók ugyanis nem újságírók, hanem a tömeges kukkolási vágy kiszolgálói. Diana hercegnő és barátja tragikus halála újra felvetette a kérdést: hol a határ? A baleset utáni első reagálások természetesen a fotósok, s egyáltalán a sajtó felelősségét emelték ki. Nyomban el is hangzottak olyan vélemények, amelyek a parttalan sajtószabadság korlátozását követelték. Ez lenne a helyes út? Meggyőződésem, hogy nem. A riporterek igyekeznek olyan anyaghoz jutni, amelyet jó pénzért el tudnak adni, illetve amilyet a kiadók megrendelnek tőlük. A lapkiadók meg olyan szenzációkat igyekezni közölni, melyeknek köszönhetően sokmilliós példányszámban, sokmilliós nyereséggel tudják eladni a drága lapot. Ha az utcát nem érdekelné, hogy ki, mikor, kivel és hogyan, ha nem csámcsogna boldogan a szaftossá színezett, a személyiségi jogokat sértő fotókkal illusztrált történeteken, akkor nem ilyeneket közölnének. Más kérdés, hogy ki szoktatta ilyen sztorikra az olvasókat. Természetesen a profithajhász kiadók. A paparazzók csak névtelen közkatonák ebben a buliban. Valaminek azonban történnie kell. Semmi esetre sem a sajtószabadság törvényes korlátozása lehet a megoldás, bár ezt egyes politikusok bizonyára boldogan megtennék, hiszen sokuknak van takargatniválójuk. Ezen az áldatlan helyzeten csak a sajtó, s főleg a kiadók önkéntes önmérséklete segíthet. No meg az, hogy az olvasók is igényesebbé válnak, lemondanak a kukkolás kétes öröméről, és ráébrednek: egy lopott csók nem nagy ügy, a zsebükből kilopott millióknak viszont nem árt utánajárni. JEGYZET rri ' • • Trójai faló POLÁK LÁSZLÓ A trójai falónak semmi köze a zabához, nem egy nagyétkű trójai polgárról szól a sztori, de ezt még annak is felesleges magyaráznom, aki bukásra áll történelemből. A trójai faló esete a történelem egyik zseniális haditrükkje, s ma már közhely. A bevehetetlen vár előtt hagyta Odüsszeusz a hatalmas falovat, benne harcosokkal, a trójaiak meg bevitték a várba. Nos, valahogy úgy esett a dolog, hogy a trójai faló napjaink belpolitikájának fapacija lett. Vladimír Mečiar a Szlovák Rádióban hozta szóba, ahol ugye, „ha péntek, akkor Mečiar". Mondta volt pedig, hogy a szlovák-magyar vegyes bizottságban lesznek magyarok, de nem a Bugár, a Duray meg az A. Nagy. Mert azok trójai falovak. Illetve nyilván a vegyes bizottság a faló, és ha bekerül a három megnevezett parlamenti képviselő, akkor azok kimásznak a ló hasából, és beveszik a várat. Ezért ha már egyszer fapaci, akkor lojális magyarokkal lesz megrakva, nyilván olyanokkal, akik bár magyarok, mégsem ellenzékiek. Hogy Hudina meg Gyimesi urak egyelőre nem képeznek rovatot még a kormánypárti közvélemény-kutatókban sem, az, kérem, a miniszterelnököt nem nagyon zavarja. Elvégre a vegyes bizottságot nem a nép választja, különben is, a népnek egyelőre kuss. Leváltani ugyan nem lehet, de Trója sorsára még juthat, vagy már oda is jutott. S hogy mi lesz a faló gyomrában, abba nem szólhat bele Budapest, Brüsszel, de még Washington sem így a kormányfő a rádióban. Egyébként szkeptikus vagyok, persze azért, mert nem vagyok egy bizottságpárti. Ha valamilyen probléma megoldására bizottságot hoznak létre, fix, hogy az nem oldódik meg. Persze ettől függetlenül nagyon érdekel, hogy kit is rak ez a Mečiar a falóba. Szlovák falóba lojális magyarokat. A. Nagy, Duray, Bugár kizárva. Én a helyükben örülnék. Egy ilyen fapaciban nem lehet valami kényelmes az utazás. Pláne ha Mečiar az Odüsszeusz. ............. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit-kultúra- (5238313), SidóH. Zoltán-gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPFUNT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ 1 1 i III i HIHI ru In Ü ú KORHÁZ. - Látod, haver, ennyire elszegényedett a mi egészségbiztosítónk.. (Szalay Zoltán karikatúrája) TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Franck Egraz francia utazó akinek Mečiar kormányfő szombaton egy hátaslovat ajándékozott - vasárnap részegen garázdálkodott Pozsonyban. A rendőrök akkor tartóztatták fel, amikor lovával úgy vágtatott végig a járdán, hogy a gyalogosok csak a bokrokba ugrálva tudtak elmenekülni előle. A rendőrökkel szemben is agreszszív volt, ezért megbilincselték. PRAVDA A Kassa és a vasmű közti viszony megváltozása mögött az áll, hogy a gyár tulajdonosai már mindent megszereztek a várostól, amit akartak. Arról lehet vitatkozni, hogy ezért sokat vagy keveset fizettek. A város által kért támogatásokat ezentúl az igazgatótanács hagyja jóvá. Nem sok optimizmusra ad okot, hogy a kapcsolattartásra a legfiatalabb alelnököt jelölték ki. SZDK-MK: ha nem írják alá, akkor ez nem a cinizmus, hanem az ostobaság megnyilvánulása lesz Mégis, ki kinek lett a túsza? A győri Horn-Mečiar találkozó világossá tette, hogy milyen lesz Szlovákia pozíciója azt követően, hogy a szomszédok bekerülnek az európai politikai zónába. A sors iróniája, hogy ezt a politikai fölényt elsőként egy magyar politikus érzékeltette. MARTIN M. ŠIMEČKA A kormánykoalíció, különösen a Szlovák Nemzeti Párt tagjaitól nem várható el, hogy okuljanak vereségeikből, már csak azért sem, mert ők ezeket győzelemként értelmezik. A legfőbb ideje azonban, hogy a szlovák-magyar kacsolatok alakulásából a szlovák ellenzéki pártok vonják le mielőbb a szükséges következtetéseket. Hiszen éppen ők szeretnék megállítani Szlovákia további sodródását a jelentéktelenség felé, szeretnék visszavezetni az országot a visegrádi országok kapcsolatrendszerébe. Nyilatkozataik ... a szlovák politika valójában a magyar kisebbség túsza. alapján tudatosítják, hogy mennyire fontos a szlovákiai magyarság véleménye saját helyzetéről, szlovákiai jogállásáról. Ez a vélemény nemcsak a Magyarországhoz fűződő kacsolatunk, hanem Szlovákia euroatlanti integrációjának szempontjából is meghatározó. A saját helyzetértékelés fontosságát ellenkező értelemben a szlovák nacionalisták is számon OLVASÓI LEVÉL Elfuserált Honfoglalás A Magyar Televízió augusztus 20-án sugározta a nagy reklámhadjárattal beharangozott Honfoglalás című filmet. A bemutatás előtti napokban - mint ahogy ez Nyugaton szokás - a film alkotói szólaltak meg, kísérőfilmet láthattunk arról, hogyan készült a film. Akkor még nem tudhattam: a császár meztelen, és az alkotók az új ruhájáról beszélnek. Nemeskürty István, a forgatókönyv írója elmondta nekünk, hogy tökéletes boldogságunkhoz és világmegtartják, hiszen ők szüntelenül azzal vádolják az itteni magyar kisebbséget, hogy éppen az ő panaszai miatt zárják ki Szlovákiát az európai struktúrákból. Bizonyos adag cinizmussal elmondható hát, hogy Szlovákia abban a pillanatban lesz érett az euroatlanti integrációra, amikor ebben az országban a magyar kisebbség elégedett lesz a helyzetével. Még nagyobb cinizmussal azt a véleményt is megkockáztathatjuk, hogy a szlovák politika valójában a magyar kisebbség túsza. Ilyen érzése nemcsak a kormánykoalíciónak van, amely idegesen reagál a magyar kisebbség bárminemű követelésére, hanem a szlovák ellenzéknek is. Az utóbbi a Demokrata Párt kivételével máig csak görcsös felsőbbrendűségi pozícióból képes tárgyalni a hazai magyar politikusokkal. Ez, sajnos, eléggé érthető, hiszen kezdetben a szlovák ellenzék tagjainak többsége szónoki tehetségét jórészt magyarellenes témákban próbálgatta. E politikusok számára - többen közülük ma a Szlovák Demokratikus Koalíció vezető képviselői - nyilván nem könnyű elébe menni a magyar kisebbség elvárásainak. Ha azonban szeptemberben aláírják a további együttműködést meghatározó dokumentumot a Szlovák Demokratikus Koalíció és a Magyar Koalíció között, akkor ez a tény majd azt jelzi, hogy a szlovák ellenzék végre tudatosította: milyen kulccsal lehet kinyitni Európa kapuját. Egyesek ezt nyilván ésszerű meggondolásból, mások viszont feltehetően csikorgó fogakkal teszik majd meg. Az utóbbi esetben a Demokratikus Unió néhány olyan politikusára gondolok, aki nem váltásunkhoz már csak az ő filmje hiányzott. Aztán eljött a nagy nap: aki nem tudta, milyen is lehetett a honfoglalás, az most megtudhatta. A film szerint a magyarok a honfoglalás korában mintegy harmincan lehettek, épp azokban az időkben tanulhattak lovagolni, XIX. századbeli álarcosbáli kosztümökben jártak, selyemzászlókat lengettek. Meggyőződhettünk arról, hogy távolbalátók voltak, mert előre tudták, hogy olyan helyre költöznek, ahol majd néhány év elteltével valamilyen földrajzi fogalomnak az lesz a neve, hogy Al-Duna, Vaskapu, és imigyen szóltak: különben szétszóródunk, mint a pelyva...", előre sejtve, hogy a pelyegészen két esztendővel ezelőtt megszavazta az államnyelvtörvényt, amely azt okozta, hogy Szlovákia ma siralmas helyzetbe került. A mai helyzetben igaz, hogy a szlovák politika a magyar kisebbség túsza, de helytálló a megállapítás fordítva is: némi empátiával nyilvánvaló ugyanis, hogy a magyar kisebbség tagjai másodrendűnek érzik magukat ebben az országban, vagyis ők saját helyzetük túszai, pontosabban szólva: foglyai. A magyar kisebbség politikusai jelen... a legjobb helyzetet a demokratikus jogállam teremti meg. leg tehetetlenek a szlovák többséggel szemben, ezért csak azt tehetik, hogy felhívják a hazai és külföldi döntéshozók figyelmét: minél rosszabb a magyar kisebbség helyzete Szlovákiában, annál súlyosabbak lesznek ennek a következményei az egész országra nézve. Az elmúlt öt esztendő a hazai magyar kisebbség szempontjából sokkal rosszabb volt, mint a szlovák átlagpolgár számára. Ugyanis az itt élő magyaroknak az országos gondokon kívül szerzett kisebbségi jogaik megnyirbálásával is szembe kellett nézniük és szállniuk. Ilyen helyzetben valóban csodálatra méltó, hogy a Magyar Koalíció hű maradt a demokratikus értékrendhez. Kevésbé csodálatra méltó, hogy ezt a szlovák ellenzék természetesnek tartja. Kevés olyan politikai erő van ebben az országban, mint a Magyar Koaíció, amely 1989 nova szót majd átvesszük a szláv szomszédainktól. Biztos ennek reményében csókolta meg Franco Nero sokatmondó, negyedórás komor nézés után a nyakában függő keresztet, amelyet bizonyára a Csodaszarvas tett a nyakába. Hogy a film alkotóinak milyen céljai voltak Franco Nero szerepeltetésével, ez a film legnagyobb szakmai titka. Egyrészt elvi kérdés kellett volna, hogy legyen - hogy a film főszerepét magyar színész játssza, másodsorban Tordy Géza is van olyan súlyú színész, mint az említett főszereplő, aki az ő hangján szólt nagy bölcsességeket. Ha az alkotók azzal kalkuláltak, hogy majd Nero nevével a film jobban eladhavembere óta mindig következetesen azokra a törvényekre szavazott, amelyek meghatározóak voltak az ország demokratikus átalakulása szempontjából, s mindig olyan tervezetek ellen voksolt, amelyek ezt a folyamatot gátolák. A hazai magyar politikusok nem jobbak vagy jellemesebbek szlovák kollégáiknál, csak ők már felismerték, hogy a kisebbség számára a legjobb helyzetet a demokratikus jogállam teremti meg. Kissé leegyszerűsítve elmondható hát, hogy a Magyar Koalíció a demokrácia túsza, hiszen programját csak a jogállamban válthatja valóra, ehhez pedig szövetségesekre is szükségük van. Vagyis a szlovák ellenzékkel együtt a demokrácia túszai. Ezt a tényt végre a szlovák ellenzéknek is fel kellene ismernie; ezért sem halogathatják az említett dokumentum alárását. Nem várhatnak a választás utáni helyzetig, hiszen akkorra Szlovákia pozíciója a szomszédokéhoz képest még gyengébb lesz, s a magyar kisebbség elégedettsége marad az egyik feltétele az ország integrációjának. Az ellenzéki szlovák politikusok is, akik ma már a demokratikus értékrendet vallják magukénak, idáig is már jó adag cinizmusról tettek tanúbizonyságot. Most végre a maguk javára fordíthatnák a mai helyzetet. Ha ugyanis a választások utánra akarják halasztani az említett dokumentum aláírását, akkor ez részükről nem a cinizmus, hanem az ostobaság megnyilvánulása lenne. A neves szlovák közíró jegyzete a Szabad Európa Rádió szlovák adásában hangzott el. tó lesz külföldön, azt javaslom, ne is próbálkozzanak ezzel, mert ha valakinek a filmet megmutatják, körülröhögi a fejét, arról nem szólva, hogy lejáratják a honfoglalás eszmeiségét óvodásszintű produkciójukkal. Hogy miként kell ilyen filmet csinálni? A legegyszerűbb példát mondom: Romulus és Remus. Azok a filmesek tudták már harminc évvel ezelőtt, mi kell egy jó filmhez. Amúgy Nemeskürty Istvánt, László Gyulát tisztelem, de arra kérem őket, hogy minél hamarabb menjenek el moziba, mert már feltalálták a hangosfilmet. Czibulka Imre Tardoskedd