Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-11 / 184. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 11. KOMMENTÁR •I •Misi Hallgatni - bűn SZILVÁSSY JÓZSEF Mostanában minduntalan Mate Pavlics jut az eszembe. Az Eszékhez közeli Pélmonostoron tanító férfit a balkáni háborúban családostul elüldözték házából. Bátyját pedig megölték. A főkolompos az a szerb férfi volt, akivel éveken át együtt járt focimeccsre, kocsmába. Az ősz hajú pedagógus több mint fél évtized után sem tudta magában feldolgozni, miként válhat szinte órák alatt a jó szomszédból vadállat. Gyanítja, hogy az újságokból, a rádióból meg a tévéből sistergő soviniszta uszítás aljasította el ezt a szerb embert is. Már-már Szlovákiában is ott tartunk, ahol a balkáni tragédia előestéjén. Dušan Slobodník azért bírálja a Sme munkatársát, mert állítólag magyar származású. Az egyik szlovák egyházi főméltóság újra védelmébe vette azt a nemrég kiadott történelemkönyvet, amelyben a szerző a több tízezer szlovákiai zsidó elhurcolását humánus, családegyesítő tettnek minősíti. Szlovák szakos, évtizedek óta kiváló eredményeket elérő szlovák pedagógus a minap levelet kapott a Matica slovenská helyi szervezetétől. Vagy mondjon föl, vagy azonnal lépjen ki a cseh kultúra baráti köréből. Halálosan megfenyegették közéleti tevékenysége miatt Barak Lászlót és Mészáros Lajos ügyvédet. Egy csallóközi kisváros kórházának portása idős ismerősömmel nem akart vagy nem tudott magyarul beszélni. Vajon mi történik akkor, ha ez a személy éjszakai telefonügyeletes, s egy hasonló korú, bajában-ijedtében szlovákul még rosszabbul beszélő helyi polgár telefonál sürgős segítségért? Tegnap békéscsabai pedagógusok hívtak felháborodva, hogy Rózsahegyen rájuk mordultak: amíg magyarul karattyolnak, nem szolgálják ki őket. A pincért a néhány száz koronás bevétel elmaradása sem érdekelte, a vendégeknek ugyanis rögtön elment az étvágyuk. Elszomorodva odébbálltak. Mindez alig egy hét hordaléka, és nem is az összes. Mate Pavlics szerint a bajt az tetézte, hogy annak idején a szerb és más nacionalisták gátlástalanul fröcskölték a gyűlöletet, viszont a jobb érzésű polgárok jórészt hallgattak. Mint most Szlovákiában. Néhány bátor szlovák újságírót és más értelmiségit kivéve, a tisztességes többség félelemből vagy közömbösségből elfordítja, homokba dugja a fejét. Pedig a balkáni és sok más tragédia egyértelműen igazolja: Ilyen helyzetben hallgatni nem arany. Bűn. JEGYZET A szépség a fontos... TÓTH MIHÁLY Néhány napja új korszak kezdődött a szlovákiai politizálás történetében. Ján Slota végigmustrálta a Szlovák Demokratikus Koalíció pártelnökeit, majd mélyenszántó nyilatkozatra ragadtatta magát. Legeslegmélyebben Ján Lángoš politikusi kvalitásainak vizsgálatánál eresztette le az ekét. Megállapította róla: olyan csúnya, hogy rá se lehet nézni. Eltűnődöm a kinyilatkoztatáson, és arra már gondolni sem merek, milyen minősítést kapott volna a DP elnöke, ha a közelmúltban nem megy el borbélyhoz. De elment, és kurtábbra vágatta a haját. Az esztétika tehát Slota nyilatkozata óta beköltözött a szlovákiai politikai kultúra fogalmi apparátusába. Ezt is megértük. Ugyanakkor gyanítom, hogy a világtörténelem számos, időközbenjobb létre szenderült nagy alakja forog a sírjában ha a Mennyei (Purgatóriumi, Gyehennai) Hírharangot lapozgatva megtudja, mivel gazdagította Slota a politikatudományt. Churchillről tudjuk, hogy hosszú politikai pályafutása során még minimális eséllyel sem indulhatott volna férfiszépségversenyen. Ha tisztán csak Slota esztétikai kritériumai alapján hasonlítjuk össze teszem azt Hitler Adolffal, bizony nem lehet tudni, nem ő marad-e alul. A Brit Oroszlánról senki sem jegyezte fel, hogy szépsége különösebb szerepet játszott politikai érvényesülésében, a Führerről'viszont köztudott, hogy talpig snájdig volt, és a Harmadik Birodalom hölgyeinek millióit a szó legszexuálisabb értelmében izgalomba tudta hozni, ha népgyűléseken a jövőt ecsetelte. Valljuk be, De Gaulle szintén nem volt kimondott Adonisz, mint ahogy Adenauer sem, mégis tűrhetően elpolitizálgatott mindkettő. Egy amerikai történész a Szovjetunió bukását tanulmányozva arra a meglepő következtetésre jutott, hogy Moszkva hanyatlása attól a naptól vált visszafordíthatatlanná, amikor a Kreml főpropagandistái évődni kezdtek azon, hogy Teng Hsziao-ping milyen apró termetű... lAIBs, Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Ed

;t - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS F.S-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. voxnova.sk Politikusok stílusgyakorlata. (Szűcs Edua karikatúrája) Sok a betöréses lopás Mindent elvisznek Az elmúlt napokban négy betöréses lopásról érkezett bejelentés a járási rendőrkapitányságra. Jozef Tesery százados elmondta, hogy a Zsélyi Mezőgazdasági Szaktanintézet területéről 30 darab alumínium öntözőcsövet tulajdonítottak el, Nagykürtösön pedig a Rena élelmiszerboltnak voltak éjszakai látogatói. Magukkal vitték a közel 50 ezer koronát tartalmazó kézi pénztárat, s megdézsmálták a cigaretta- és kávékészletet is. Betörők jártak ugyancsak Nagykürtösön, a Realinvest Kft. építőanyag-raktárában, ahonnét 59 ezer korona értékben vittek el csempéket és burkolólapokat. Dačov Lom határában az egyik hétvégi házból villanyfogyasztókat, bojlert, gáztűzhelyt, mosógépet, síléceket és berendezési tárgyakat loptak el. A 24 éves tulajdonost negyed millió korona kér érte. (bodzsár) Az állampolgár megkérdezi: miért fizesse zsugorodó jövedelméből a kormány megalomániás elképzeléseit? Ez már tényleg anticsoda Bizonyára pikánsnak tűnik, ha a szlovák függetlenség ötödik évében mi, magyarok említjük fel a fél évtizeddel ezelőtti ígéretek egyikét-másikát, mondjuk a kelet-európai Svájcot. CSÁKY PÁL A demokrácia svájci szintjét ugyanis csak üdvözölni tudnánk tájainkon is, csakúgy, mint a magas fokú decentralizációt, a jól működő kantonális rendszert, hogy az életszínvonalról és a svájci frank értékállóságáról ne is beszéljek. Szlovákia azonban éppen az ellenkező irányban mozog, s mára már nemcsak Svájc, hanem saját 1991-92-beli állapotaink is egyre csillagászatibb távolságra kerülnek. Maradva a gazdasági kérdésekA nyugati tőke messze elkerüli az ilyen bugrisdemokráciát. nél, az is jellemző, hogy a közelmúltban arról vitatkoztak avatott közgazdák, válságban van-e Szlovákia gazdasága vagy „csupán" a válság előtti feszültségek állapotában leledzik. Ez utóbbi a valószínűbb, bár nem zárható ki a helyzet komolyabb mérvű romlása sem. A ködösítés és a magyarázkodás ilyen helyzetben vajmi keveset segít; a gazdasági folyamatokban lehetnek meglepő vagy nehezen magyarázható elemek, valódi csodák azonban nincsenek. Ha egy gazdasági közegben túl sok instabil OLVASÓI LEVÉL Kaotikus menetrend Középiskolai tanulmányaimat folytatom Ipolyságon. Ebből kifolyólag mindennap utaznom kell. Május elején megtudtam, hogy Szetéről reggel 7 órakor egyenes járat visz Ipolyságra. Ez jó hír, mert Százdon hóban, esőben és szélben várakozni kellett a következő, de más irányból érkező autóbuszra. Príma volt az ödet, hiszen ennek elemet hagynak érvényesülni, a folyamatok könnyen kiszámíthatatlanná válnak, s kellemetlen meglepetéseket okozhatnak. Szlovákiában pontosan ez a helyzet. Az államháztartás ötödik éve deficites, évről évre nő a hiány aránya is. Gondolom, az állampolgár hajlandó lenne bizonyos szükségszerűségek voltát elfogadni, ám az országban távolról sem erről van csupán szó. A kormány az idén is presztízsberuházásokat próbált erőltetni - s mi lett a vége? A gazdasági szükségcsomag. Évről évre növekvő adósságszolgálatot görgetünk magunk előtt, s a számokat ismerő szakemberek előtt már régóta világos volt: ennek egyszer - sikerpropaganda ide vagy oda - rossz vége lesz. A nyugati tőke messze elkerüli az ilyen bugrisdemokráciát, Szlovákia egyre inkább fekete lyukká válik a térképen. Még mindig nem fizettük ki Binder úr bősi „remeklését", Mohiba is tömjük a milliárdokat, autópályákat építünk _ mintha minden a legnagyobb rendben lenne. De nincs úgy, s csoda, ha az állampolgár megkérdezi: miért fizesse zsugorodó jövedelméből a kormány megalomániás elképzeléseit? Emelik a benzin, a gázolaj árát akkor, amikor csökken a kőolaj világpiaci ára. A TV késő esti híradójában azért csak elsuttogják, azért van mindez, mert a korona szép csendben lejjebb csúszott a dollárhoz képest. Mindannyian tudjuk, hogy devalváció nélkül a helyzet nemigen oldható fel - de ez már megint csak nem illik bele a sikerpropaganda-szövegekbe. Sokkal nagyobb gond azonban, hogy egy esetleges ilyen lépés komoly árfelhajtó hatással köszönhetően egy picit tovább lehetett szundítani. A derű után jött a ború. Valamelyik pihent agyú bürokrata kigondolta, hogy marad minden a régiben. A községünkben felszálltunk a Léva felé induló buszra, Százdon várakoztunk kb. 25-30 percet, utána irány Ipolyság. Visszafelé a járat még elég normális időre volt programozva, ha úgy vesszük. 14.10kor indult Ipolyságról, ha kevesebb óránk volt, azt el tudtam érni. Jött nagy léptekkel a menetrendváltozás. Ez aztán káoszt bír - s a számlát megint az állampolgár fizeti majd meg. Csakúgy, mint a villanyenergia áránál. Emlékszem, 1992-ben magyarok is gyűjtötték az aláírásokat Bős befejezéséért, harsogván: az erőmű üzembe helyezése után csökken majd a villanyenergia ára. Hazugság volt ez is, mint annyi más. Az igazság az, hogy a bősi erőmű igencsak drágán szolgáltatja Rablógazdálkodást folytat a neki odalökött vállalatban. a szlovák nemzeti áramot, s ugyanez lesz a helyzet a mohi atomerőművel is. Tudjuk ugyanis, hogy tavaly a Szlovák Energetikai Művek beszállt a Mohi befejezésére összeállt gazdasági tranzakcióba. Az ügy részletei még a parlamenti képviselők előtt sem ismeretesek tartok tőle, hogy „az EU nélkül is lehet boldogulni" című Kozlíkkijelentés egyik előlépéséről van szó -, az viszont tény, hogy az eddig magasan nyereséges SZEM mára mélyen veszteségessé vált. Megint csak megfogalmazódik a kérdés: mennyi a villanyáram árának emelésében a szükségszerű rész és mennyi a kalandorpolitika hozadéka? Miért fizesse az állampolgár a suba alatt meghozott rossz gazdasági döntések adóját? Vészesen nő a külföldi eladósodottságunk és külkereskedelmi mérlegünk hiánya is. A gazdaság szerkezete egyre elavultabb, versenyképességünk romlik. A politika ahelyett, hogy új lehetőségeket nyitna a gazdasági szféra előtt, sorra zárja be az ország okozott a tömegközlekedésben és ugyancsak megviselte az ingázók idegeit. A legnagyobb zűrt az ipolysági Szlovák Autóbusz-közlekedési Vállalat vezetői okozták, amikor kitervelték, hogy Ipolyságról akármikor nem lehet hazajönni. Kulcsfontosságú járatot vettek el, mint például a 14.10-est. Ez a csökkentés túlzsúfoltságot idézett elő. A későbbi járatokon pedig körülbelül 7-8 község ingázói szoronganak. Erre mondják: utazzunk kulturáltan, egymás hátán, a busz telítve van, mint a szardíniásdoboz. körül a kapukat. Oroszország, Kína, Horvátország - de még a néha felemlegetett Kuba sem oldja majd meg a szerkezetváltás problémáit. Nem oldják meg azt azok a pártalapon beültetett újprivatizőrök sem, akikről A. M. Húska még egy fél éwel ezelőtt is mint szlovák tőketeremtő rétegről beszélt. A legtöbbjük a szó legszorosabb értelmében rablógazdálkodást folytat a neki odalökött vállalatban, igyekszik maximálisan kiszipolyozni azt, s utána túladni rajta. A tisztességes vállalkozók pedig fizethetik a be- és kiviteli letéteket és a vámpótlékokat, amelyek - azon túl, hogy némely kis- és középvállalkozó belerokkan az általuk okozott pluszteherbe -, már középtávon sem oldanak meg semmit. A rossz gazdasági döntések hozadékai azonban mindig csak késve jelentkeznek. A hetvenesnyolcvanas évek rossz döntéseiért a kilencvenes években kellett kiinnunk a keserű poharat. A kilencvenes évek rossz döntései által okozott és okozandó gondok is néhány év múlva csúcsosodnak ki igazán. A Mečiar kormány a felégetett föld politikáját folytatja; erre a legmarkánsabb példa mindaz, ami a Nemzeti Vagyonalapban történik. Ki és mibői fogja majd kifizetni a polgároknak a vagyonjegyeik utáni járandóságot 2001 után, csak a jóég tudja. Azok, akik Mečiar után kerülnek hatalomra, több vonatkozásban roszszabb helyzetben lesznek, mint az 1990-ben hatalomra került kormányok. A szerző az MKDM frakcióvezetője. Ehhez jönnek még a buszsofőrök csibészségei. Példának okáért június első napjaiban az Ipolyság-Zseliz vonalon közlekedő autóbusz sofőrje az ipolysági garázsból inkább jóval hamarább indult, hogy a városi megállóban ne kelljen „millió" utast „beraktározni" a kocsiba. A lemaradt utasok majd hazamennek, ahogy tudnak! Az autóbusz-közlekedési vállalat illetékesei ezt biztos nem veszik észre. Kérdem én az illetékesekről, jól van ez? Ifj. Vajda András Szete