Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-11 / 184. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 11. KOMMENTÁR •I •Misi Hallgatni - bűn SZILVÁSSY JÓZSEF Mostanában minduntalan Mate Pavlics jut az eszembe. Az Eszékhez közeli Pélmonostoron tanító férfit a balkáni háború­ban családostul elüldözték házából. Bátyját pedig megölték. A főkolompos az a szerb férfi volt, akivel éveken át együtt járt focimeccsre, kocsmába. Az ősz hajú pedagógus több mint fél évtized után sem tudta magában feldolgozni, miként válhat szinte órák alatt a jó szomszédból vadállat. Gyanítja, hogy az újságokból, a rádióból meg a tévéből sistergő soviniszta uszí­tás aljasította el ezt a szerb embert is. Már-már Szlovákiában is ott tartunk, ahol a balkáni tragédia előestéjén. Dušan Slobodník azért bírálja a Sme munkatársát, mert állítólag ma­gyar származású. Az egyik szlovák egyházi főméltóság újra védelmébe vette azt a nemrég kiadott történelemkönyvet, amelyben a szerző a több tízezer szlovákiai zsidó elhurcolását humánus, családegyesítő tettnek minősíti. Szlovák szakos, év­tizedek óta kiváló eredményeket elérő szlovák pedagógus a minap levelet kapott a Matica slovenská helyi szervezetétől. Vagy mondjon föl, vagy azonnal lépjen ki a cseh kultúra bará­ti köréből. Halálosan megfenyegették közéleti tevékenysége miatt Barak Lászlót és Mészáros Lajos ügyvédet. Egy csallókö­zi kisváros kórházának portása idős ismerősömmel nem akart vagy nem tudott magyarul beszélni. Vajon mi történik akkor, ha ez a személy éjszakai telefonügyeletes, s egy hasonló ko­rú, bajában-ijedtében szlovákul még rosszabbul beszélő helyi polgár telefonál sürgős segítségért? Tegnap békéscsabai pe­dagógusok hívtak felháborodva, hogy Rózsahegyen rájuk mordultak: amíg magyarul karattyolnak, nem szolgálják ki őket. A pincért a néhány száz koronás bevétel elmaradása sem érdekelte, a vendégeknek ugyanis rögtön elment az étvá­gyuk. Elszomorodva odébbálltak. Mindez alig egy hét horda­léka, és nem is az összes. Mate Pavlics szerint a bajt az tetézte, hogy annak idején a szerb és más nacionalisták gátlástalanul fröcskölték a gyűlöletet, viszont a jobb érzésű polgárok jó­részt hallgattak. Mint most Szlovákiában. Néhány bátor szlo­vák újságírót és más értelmiségit kivéve, a tisztességes több­ség félelemből vagy közömbösségből elfordítja, homokba dugja a fejét. Pedig a balkáni és sok más tragédia egyértelmű­en igazolja: Ilyen helyzetben hallgatni nem arany. Bűn. JEGYZET A szépség a fontos... TÓTH MIHÁLY Néhány napja új korszak kez­dődött a szlovákiai politizá­lás történetében. Ján Slota végigmustrálta a Szlovák De­mokratikus Koalíció pártel­nökeit, majd mélyenszántó nyilatkozatra ragadtatta ma­gát. Legeslegmélyebben Ján Lángoš politikusi kvalitásai­nak vizsgálatánál eresztette le az ekét. Megállapította ró­la: olyan csúnya, hogy rá se lehet nézni. Eltűnődöm a kinyilatkoztatá­son, és arra már gondolni sem merek, milyen minősí­tést kapott volna a DP elnö­ke, ha a közelmúltban nem megy el borbélyhoz. De el­ment, és kurtábbra vágatta a haját. Az esztétika tehát Slota nyilatkozata óta beköl­tözött a szlovákiai politikai kultúra fogalmi apparátusá­ba. Ezt is megértük. Ugyan­akkor gyanítom, hogy a vi­lágtörténelem számos, idő­közbenjobb létre szenderült nagy alakja forog a sírjában ha a Mennyei (Purgatóriumi, Gyehennai) Hírharangot la­pozgatva megtudja, mivel gazdagította Slota a politika­tudományt. Churchillről tud­juk, hogy hosszú politikai pá­lyafutása során még minimá­lis eséllyel sem indulhatott volna férfiszépségversenyen. Ha tisztán csak Slota esztéti­kai kritériumai alapján ha­sonlítjuk össze teszem azt Hitler Adolffal, bizony nem lehet tudni, nem ő marad-e alul. A Brit Oroszlánról senki sem jegyezte fel, hogy szép­sége különösebb szerepet ját­szott politikai érvényesülésé­ben, a Führerről'viszont köz­tudott, hogy talpig snájdig volt, és a Harmadik Biroda­lom hölgyeinek millióit a szó legszexuálisabb értelmében izgalomba tudta hozni, ha népgyűléseken a jövőt ecse­telte. Valljuk be, De Gaulle szintén nem volt kimondott Adonisz, mint ahogy Adenauer sem, mégis tűrhe­tően elpolitizálgatott mind­kettő. Egy amerikai történész a Szovjetunió bukását tanul­mányozva arra a meglepő következtetésre jutott, hogy Moszkva hanyatlása attól a naptól vált visszafordíthatat­lanná, amikor a Kreml főpro­pagandistái évődni kezdtek azon, hogy Teng Hsziao-ping milyen apró termetű... lAIBs, Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Ed ;t - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS F.S-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. voxnova.sk Politikusok stílusgyakorlata. (Szűcs Edua karikatúrája) Sok a betöréses lopás Mindent elvisznek Az elmúlt napokban négy betö­réses lopásról érkezett bejelen­tés a járási rendőrkapitányság­ra. Jozef Tesery százados el­mondta, hogy a Zsélyi Mező­gazdasági Szaktanintézet terü­letéről 30 darab alumínium ön­tözőcsövet tulajdonítottak el, Nagykürtösön pedig a Rena élelmiszerboltnak voltak éjsza­kai látogatói. Magukkal vitték a közel 50 ezer koronát tartalmazó kézi pénztá­rat, s megdézsmálták a cigaret­ta- és kávékészletet is. Betörők jártak ugyancsak Nagy­kürtösön, a Realinvest Kft. épí­tőanyag-raktárában, ahonnét 59 ezer korona értékben vittek el csempéket és burkolólapo­kat. Dačov Lom határában az egyik hétvégi házból villanyfo­gyasztókat, bojlert, gáztűzhe­lyt, mosógépet, síléceket és be­rendezési tárgyakat loptak el. A 24 éves tulajdonost negyed millió korona kér érte. (bodzsár) Az állampolgár megkérdezi: miért fizesse zsugorodó jövedelméből a kormány megalomániás elképzeléseit? Ez már tényleg anticsoda Bizonyára pikánsnak tű­nik, ha a szlovák függet­lenség ötödik évében mi, magyarok említjük fel a fél évtizeddel ezelőtti ígére­tek egyikét-másikát, mondjuk a kelet-európai Svájcot. CSÁKY PÁL A demokrácia svájci szintjét ugyanis csak üdvözölni tudnánk tájainkon is, csakúgy, mint a magas fokú decentralizációt, a jól működő kantonális rend­szert, hogy az életszínvonalról és a svájci frank értékállóságá­ról ne is beszéljek. Szlovákia azonban éppen az ellenkező irányban mozog, s mára már nemcsak Svájc, hanem saját 1991-92-beli állapotaink is egy­re csillagászatibb távolságra ke­rülnek. Maradva a gazdasági kérdések­A nyugati tőke messze elkerüli az ilyen bug­risdemokráciát. nél, az is jellemző, hogy a közel­múltban arról vitatkoztak ava­tott közgazdák, válságban van-e Szlovákia gazdasága vagy „csu­pán" a válság előtti feszültségek állapotában leledzik. Ez utóbbi a valószínűbb, bár nem zárható ki a helyzet komolyabb mérvű romlása sem. A ködösítés és a magyarázkodás ilyen helyzet­ben vajmi keveset segít; a gaz­dasági folyamatokban lehetnek meglepő vagy nehezen magya­rázható elemek, valódi csodák azonban nincsenek. Ha egy gaz­dasági közegben túl sok instabil OLVASÓI LEVÉL Kaotikus menetrend Középiskolai tanulmányaimat folytatom Ipolyságon. Ebből ki­folyólag mindennap utaznom kell. Május elején megtudtam, hogy Szetéről reggel 7 órakor egyenes járat visz Ipolyságra. Ez jó hír, mert Százdon hóban, esőben és szélben várakozni kellett a következő, de más irányból érkező autóbuszra. Prí­ma volt az ödet, hiszen ennek elemet hagynak érvényesülni, a folyamatok könnyen kiszámít­hatatlanná válnak, s kellemet­len meglepetéseket okozhatnak. Szlovákiában pontosan ez a helyzet. Az államháztartás ötö­dik éve deficites, évről évre nő a hiány aránya is. Gondolom, az állampolgár hajlandó lenne bi­zonyos szükségszerűségek vol­tát elfogadni, ám az országban távolról sem erről van csupán szó. A kormány az idén is presz­tízsberuházásokat próbált eről­tetni - s mi lett a vége? A gazda­sági szükségcsomag. Évről évre növekvő adósságszolgálatot görgetünk magunk előtt, s a szá­mokat ismerő szakemberek előtt már régóta világos volt: en­nek egyszer - sikerpropaganda ide vagy oda - rossz vége lesz. A nyugati tőke messze elkerüli az ilyen bugrisdemokráciát, Szlo­vákia egyre inkább fekete lyuk­ká válik a térképen. Még mindig nem fizettük ki Binder úr bősi „remeklését", Mohiba is tömjük a milliárdokat, autópályákat építünk _ mintha minden a leg­nagyobb rendben lenne. De nincs úgy, s csoda, ha az állam­polgár megkérdezi: miért fizes­se zsugorodó jövedelméből a kormány megalomániás elkép­zeléseit? Emelik a benzin, a gázolaj árát ­akkor, amikor csökken a kőolaj világpiaci ára. A TV késő esti hír­adójában azért csak elsuttogják, azért van mindez, mert a korona szép csendben lejjebb csúszott a dollárhoz képest. Mindannyian tudjuk, hogy devalváció nélkül a helyzet nemigen oldható fel - de ez már megint csak nem illik be­le a sikerpropaganda-szövegek­be. Sokkal nagyobb gond azon­ban, hogy egy esetleges ilyen lé­pés komoly árfelhajtó hatással köszönhetően egy picit tovább lehetett szundítani. A derű után jött a ború. Vala­melyik pihent agyú bürokrata kigondolta, hogy marad min­den a régiben. A községünkben felszálltunk a Léva felé induló buszra, Százdon várakoztunk kb. 25-30 percet, utána irány Ipolyság. Visszafelé a járat még elég normális időre volt progra­mozva, ha úgy vesszük. 14.10­kor indult Ipolyságról, ha keve­sebb óránk volt, azt el tudtam érni. Jött nagy léptekkel a menet­rendváltozás. Ez aztán káoszt bír - s a számlát megint az ál­lampolgár fizeti majd meg. Csakúgy, mint a villanyenergia áránál. Emlékszem, 1992-ben magyarok is gyűjtötték az alá­írásokat Bős befejezéséért, har­sogván: az erőmű üzembe he­lyezése után csökken majd a vil­lanyenergia ára. Hazugság volt ez is, mint annyi más. Az igazság az, hogy a bősi erő­mű igencsak drágán szolgáltatja Rablógazdálkodást folytat a neki odalö­kött vállalatban. a szlovák nemzeti áramot, s ugyanez lesz a helyzet a mohi atomerőművel is. Tudjuk ugyanis, hogy tavaly a Szlovák Energetikai Művek beszállt a Mohi befejezésére összeállt gaz­dasági tranzakcióba. Az ügy részletei még a parlamenti kép­viselők előtt sem ismeretesek ­tartok tőle, hogy „az EU nélkül is lehet boldogulni" című Kozlík­kijelentés egyik előlépéséről van szó -, az viszont tény, hogy az eddig magasan nyereséges SZEM mára mélyen vesztesé­gessé vált. Megint csak megfo­galmazódik a kérdés: mennyi a villanyáram árának emelésében a szükségszerű rész és mennyi a kalandorpolitika hozadéka? Mi­ért fizesse az állampolgár a suba alatt meghozott rossz gazdasági döntések adóját? Vészesen nő a külföldi eladóso­dottságunk és külkereskedelmi mérlegünk hiánya is. A gazda­ság szerkezete egyre elavultabb, versenyképességünk romlik. A politika ahelyett, hogy új lehető­ségeket nyitna a gazdasági szfé­ra előtt, sorra zárja be az ország okozott a tömegközlekedésben és ugyancsak megviselte az in­gázók idegeit. A legnagyobb zűrt az ipolysági Szlovák Autó­busz-közlekedési Vállalat veze­tői okozták, amikor kitervelték, hogy Ipolyságról akármikor nem lehet hazajönni. Kulcsfon­tosságú járatot vettek el, mint például a 14.10-est. Ez a csök­kentés túlzsúfoltságot idézett elő. A későbbi járatokon pedig körülbelül 7-8 község ingázói szoronganak. Erre mondják: utazzunk kulturáltan, egymás hátán, a busz telítve van, mint a szardíniásdoboz. körül a kapukat. Oroszország, Kína, Horvátország - de még a néha felemlegetett Kuba sem oldja majd meg a szerkezetvál­tás problémáit. Nem oldják meg azt azok a párt­alapon beültetett újprivatizőrök sem, akikről A. M. Húska még egy fél éwel ezelőtt is mint szlo­vák tőketeremtő rétegről be­szélt. A legtöbbjük a szó legszo­rosabb értelmében rablógazdál­kodást folytat a neki odalökött vállalatban, igyekszik maximáli­san kiszipolyozni azt, s utána túladni rajta. A tisztességes vál­lalkozók pedig fizethetik a be- és kiviteli letéteket és a vámpótlé­kokat, amelyek - azon túl, hogy némely kis- és középvállalkozó belerokkan az általuk okozott pluszteherbe -, már középtávon sem oldanak meg semmit. A rossz gazdasági döntések ho­zadékai azonban mindig csak késve jelentkeznek. A hetvenes­nyolcvanas évek rossz döntései­ért a kilencvenes években kellett kiinnunk a keserű poharat. A ki­lencvenes évek rossz döntései által okozott és okozandó gon­dok is néhány év múlva csúcso­sodnak ki igazán. A Mečiar kor­mány a felégetett föld politiká­ját folytatja; erre a legmarkán­sabb példa mindaz, ami a Nem­zeti Vagyonalapban történik. Ki és mibői fogja majd kifizetni a polgároknak a vagyonjegyeik utáni járandóságot 2001 után, csak a jóég tudja. Azok, akik Mečiar után kerülnek hatalom­ra, több vonatkozásban rosz­szabb helyzetben lesznek, mint az 1990-ben hatalomra került kormányok. A szerző az MKDM frakcióve­zetője. Ehhez jönnek még a buszsofő­rök csibészségei. Példának oká­ért június első napjaiban az Ipolyság-Zseliz vonalon közle­kedő autóbusz sofőrje az ipolysági garázsból inkább jóval hamarább indult, hogy a városi megállóban ne kelljen „millió" utast „beraktározni" a kocsiba. A lemaradt utasok majd haza­mennek, ahogy tudnak! Az au­tóbusz-közlekedési vállalat ille­tékesei ezt biztos nem veszik észre. Kérdem én az illetékesek­ről, jól van ez? Ifj. Vajda András Szete

Next

/
Oldalképek
Tartalom