Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-09 / 183. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 9. SPoRT - HIRDETÉS 11 100 éve született Fábry Zoltán, a vox humana írója, a stószi mérték megteremtője Irodalmi és szellemi elvadulás ellenében Tévéfilm, határon túli színészekkel Kisvárda. Hagyományt kí­ván teremteni a Magyar Tele­vízió azzal, hogy a határon túli magyar színházak kisvárdai fesztiválján a részt­vevői közül verbuvált alkal­mi társulattal önálló előadást tart, s ez később képernyőre is kerül. Ödön von Horváth darabjára, a Mátyás király korában játszódó Férfiakat Szelistyének című vígjáté­kára esett a választás. A da­rab rendezésére Tordy Gézát kérték fel. A színész­gárda a négy erdélyi ma­gyar társulat, továbbá a be­regszászi, a kassai és komá­romi színházak művészei­ből állt össze. A darabot a kisvárdai várszínpadon két előadáson - augusztus nyolcadikán és kilencedikén - láthatta, illetve láthatja a közönség. Ezután kezdik majd meg egy hetvenperces tévéfilm felvételét. (MTI) Már kapható az Ifi újabb száma Ifjúsági magazinunk, az Ifi (amely még mindig min­den lélekben fiatal lapja is) augusztusi száma bőven kí­nál látni- és olvasnivalót. A címlapon a Markíza tévéhíradójának fiatal, rokonszenves bemondó­nője, Vadkerti Andrea látható, beljebb meg a ked­vencei sok-sok fotóval. Megtudhatják, hogyan lett egy utcagyerekből világsztár (Leonardo DiCaprio), mi­lyen az éjjeli táncosnő élete, mi a véleménye humorról és politikáról Selmeczi Tibornak, hogyan vált menő menedzserré a Nagycétényből Amerikába szakadt Joe Borbély, boncol­tak-e vagy sem ufonautákat az USA-ban, mi is az utolsó káprázat Susek Tihamér (Vakló ínház) felfogásában. Persze mindehhez még ren­geteg humor és játékosság já­rul, meg egy lap a lapban: a Popmánia, (ú) MOZI POZSONY HVIEZDA: Az angyal (am.) 16 Emma (am.) 18, 20.30 HVIEZDA-KERTMOZI: Államérdek (am.) 21 OBZOR: Csak a bolondok sietnek (am.) 18 Fegyencjárat (am.) 20.30 MLADOSŤ: Hard core logo (kan.) 18, 20.30 TATRA: Batman és Robin (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Batman és Robin (am.) 15.30. 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18; 101 kiskutya (am.) 16.30 Fegyencjárat (am.) 18.30, 20.30 A szerelem rabjai (am.) 18.30, 20.30 Törvényen kívül (am..) 18 Suttogások és sikolyok (svéd) 20 Madarak, ár­vák, bolondok (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: A fény (ausztr.) 18, 20.30 Emberrablás (am.) 18, 20.30 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - PANORÁMA: Marvin szobája (am.) 21 PAT ­PANORÁMA: Pokoli lecke (am.) 21 GALÁNTA - KERTMOZI: Fészkes fenevadak (am.) 21.15 NAGYMEGYER - SLOVAN: Tűzmadár (cseh-ném.) 18 ZSELÍZ - SPUTNIK: Fészkes fene­vadak (am.) 20 LÉVA - JUNIOR: Hair (am.) 18 AMFITEÁT­RUM: 101 kiskutya (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: El­vált feleségek klubja (am.) 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Lég­örvény (am.) 21 REGÉNY Aligha véletlenül jut eszembe Fábry Zoltán szü­letése századik évfordulója közeledtével: mennyit és hányszor idézték művei­nek valamelyikéből. Tuda­tosan vagy öntudatlanul védelmet, menedéket, oly­kor még pajzsot és lán­dzsát is keresve mindab­ban, amit leírt az antifasiz­musról, a gondolatról, az irodalomról. DUSZA ISTVÁN Nem véletlenül, hiszen az ideo­lógiai kizárólagosság, az állami és öncenzúra évtizedeiben vala­mifajta védettséget véltünk látni személyének, műveinek emlege­tésekor. Meggyőződésem: ezek­nek a vezércikkek, kulturális és irodalmi fejtegetések üres szóla­mait megtámogató Fábry­idézeteknek volt köszönhető, hogy igazából kevesen ismertük - ismerjük - Fábryt. Többen va­gyunk, akik az ily módon róla ki­alakítható torzképeken kívül, a „stószi remete", a „stószi mérték", a „vox humana", a „korparancs" (s ez utóbbinak nyakig érő ganéjban fuldokolva is emlegetett változatai) közhe­lyes mindennapiságába vetett hitünkkel vittük, toltuk (talán visszafelé is) a szlovákiai ma­gyarság dolgait, az irodalmat, az erkölcsöt, a gondolkodást. Ettől aztán olyan lett az egész, amilyennek ma látjuk. Fábry Zoltán születésének 100. évfor­dulóján az írót és az életművét. Milyennek? Semmilyennek. Fábty Zoltán ugyanis Hizsnyai Zoltán pamflett-, esszé- és publi­cisztika-össztüzében kisebbségi mítoszokkal bearanyozott to­temállatként ugyan kimúlt, de nem kapta meg az őt megillető helyet az irodalmunkban. Ab­ban ugyanis - a róla, tőle, belőle, mítoszából - köteteket kompilá­lókat kivéve - sokan egyetér­tünk, hogy Fábry akkor kapja majd meg értékek szerinti igazi helyét, ha értékelése, elemzése nem sért még ma is létező, sőt a bajszos látta, hogy mennyi pénzt adok át? - Ha nem látta volna, én sem tudnék róla, hogy már kis híján milliomos vagy! - Sorsjegyen nyertem. - A szerencse fia vagy. - Végre mellém szegődött a sze­rencse. Csak azt nem értem, hogy pénteken miért jött utá­nam? Elment a házunk előtt is azzal a kopott kocsijával! - Azt nem láttad, hogy elment a mi házunk előtt is? Itt meséljem el neked? Nem érek rá, az üzlet­ben vásárolnom kellett valamit, hogy késői ebédet főzhessek ne­ki. Ha kedved van, kísérj el... Elindulnak a tér túlsó oldalára. - Miért jött utánam? - teszi fel újra a zaklató kérdést Sober. - Utánad? Ne nevettesd ki ma­gad! Azt sem tudta rólad, ki fia, borja vagy! A takarékban nem maradhatott tovább, mert az anyámékhoz küldtem. Én akkor nem mehettem, délutános vol­tam. írtam egy levelet anyám­nak, adjon, amit adni tud, a jö­vendőbelim majd elhozza. - Nem a férjed? - Azt csak te híresztelted el! - Ó említette odabent, hogy be­küldi a feleségét... - Annak tart, ha már annyira szeret engem! - Csak a jó hazaiért ment Sasfaluba? igencsak aktív irodalmi haszon­elvűségeket, új politikai doktri­nérséget. Ezért ez igen sokáig nem fog bekövetkezni. Tartok tőle, hogy Fábry az idő múlásá­val egyre inkább irodalomtörté­neti érdekesség lesz, s még job­bik eset, ha az irodalom termé­szetrajzi érdekességeként olvas­sák majd műveit. Hiszen olvasva műveit Fábry Zol­tánnal igencsak nehéz kijönni, bár nincs módja vitára, támadá­sok kivédésére. Lelkiismeret­furdalást ébreszt, rádöbbent, fel­kavar. Tévedései olyan tévedé­sek, amelyek nem söpörhetők le egyetlen kézlegyintéssel, nem befolyásolják az életmű szellemi főcsapásának irányát, legfeljebb a filozófiai és irodalmi divatokkal szemben marad alul. De még így is: Fábry életművének olyan da­rabjai vannak, amelyek mind a -Azért. - A házatok előtt meg sem állt. - Egyszerre rájött a szégyenér­zet. Anyám még nem ismeri őt, nem is tud róla. Hogy kérhetne tőle kolbászt, szalonnát, meg sok minden mást? - És szombaton? Miért nem ment veled? - Láthattad, trógerként öltözkö dik, hosszú a haja, nagy a baj­sza, úgy néz ki, mint egy huli­gán. Azt mondta, inkább meg­Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 48. rész vár a vendéglőben... De te mi­értjöttél utánam? - Csak a templomig. A rendőr nem engedett tovább. Mit mondtál neki? - Csak azt, hogy zavarsz! Te ta­lán tapsolnál annak, aki szima­toló kutyaként leskelődne utá­nad?! - Túljárnék az eszén... - Hát ezt tettem én is, túljártam az eszeden, hogy ne terjeszthes­sél rólunk újabb pletykát, hogy hol, kivel lakom, mert ezt még az anyám sem tudja. Még a ne­vét sem! Csak az eljegyzésre jön el hozzánk, de előbb meg kell szlovákiai magyarság, mind az irodalom történetében csomó­pontokat alkotnak. 1946-ban a Vádlott megszólal, 1959-ben a Res poetica, 1963-ban az Antisematizmus olyan hatású megszólalásai voltak, amelyek kitörölhetetlenül beépültek szel­lemi értékeink közé. Leginkább az 1991-ben megjelent naplója, az Üresjárat 1945-1948 segít egyes tévedéseinek megértésé­ben, s nem kevésbé szolgál hite­les kommentárként az életmű egészéhez. Nekünk igencsak nehéz Fábry Zoltánnal együtt élni, gondol­kodni, vitatkozni. Ezért láttak és látnak napvilágot az ellenzés di­namizmusával és nem a szellem csillagjárásával jellemezhető bí­rálatok. A baj csak az, hogy ügyetlen bírálatokra még ügyet­lenebb védőbeszédek, harcba takarítania a gyűrűrevalót... Sober fellélegzik. A rendőrnek nem tettek említést a betétről! - Ennyire lehervadt a barátod? - Nincs mindenkinek annyi pénze, mint neked! -Tiszta pénz! Nyertem, Zsuzsi! Ha nincs gyűrűrevalótok, adnék én nektek kölcsön. Zsuzsi megáll. Csak néhány lé­pésnyire vannak az élelmiszer­üzlet bejáratától. - Ez szép tőled, Karcsi, de előbb meg kell beszélnem vele. S a kölcsönt milyen kamatra ad­nád? - Ne viccelj! Csak akkor adnád vissza, ha sok pénzetek lenne. - Sohanapján? - Akár sohanapján is, csak szűn­jön meg a pletyka! - Üzletet akarsz kötni velem? - Ez nem üzlet, nyugodtan aka­rok élni. Még az anyámnak sem mondtam meg, milyen szeren­cse ért. Még ők terveznék el, mire költsük a pénzt... - Ezt is megbeszélhetjük. Meg­vársz? Csak néhány percig tart a bevásárlás, és elkísérhetsz az új lakásomig. Sober reménykedve pillant Zsu­zsira. Egyszerre minden megol­dódik! Az izgalomtól fűtött bel­ső tűz kiszárította a torkát. - Bemegyek én is veled, vennék egy fiaskó sört... - Csak maradj, Karcsi. Sört is akarok venni, mert ő is nagyon ájult szellemiségű írások jöttek válaszul. Pedig a lényeg magá­ban Fábry Zoltán írásaiban és Naplójában van. Kötelező lenne ezeket olvasni, ezeket vizsgálni, ezeket összevetni, s a Fábry­életmű befogadását oly nagy mértékben befolyásoló váloga­tások, ideológiai szempontú ki­gyűjtések megcsonkított kötete­it követve ezek korlátai között vergődni. Valójában a Fábry Zoltánról írt monográfiák szer­zői sem tettek mást, mint egy irodalmi megalapozottságú, de szakmailag mégiscsak kompilá­ciót vagy a publicisztika stílusá­ban megírt szöveget publikál­tak. Annak ellenére, hogy a rendszerváltás után fel-fellán­goltak a Fábry-életművel, a nap­lóval kapcsolatos viták, minded­dig csupán az irodalmi köntösbe bújtatott személyeskedések jel­lemezték ezeket. Mi lenne, ha centenáriumán nem a műveket elemzőkről, hanem magáról az életműről kezdenénk vitát? Igazából nem tudom. Sze­retném, ha a vitát hosszú, néma, figyelmes csend vezetné be - el­végre mindannyiunknak egy más Fábryt kellene elolvasnunk, s nem azt, akit a kommunista ideológia egyenszínében muto­gattak. Ez a könyvtári csend, ez a figyelmes ünneplés lenne méltó az íróhoz, s lenne végre méltó mindazokhoz, akik egymásnak esnek Fábry ürügyén. Pedig saj­nos ezúttal sem Fábry a fontos, hanem mi magunk. Egyenként vagy közösségben, mindig be­vallott vagy bevallatlan érdeke­ink lövészárkaiból tüzelünk egy­másra. Nem az irodalom a-fon­tos, nem a nemzeti kisebbségi sorban élő magyarság sorsa, ha­nem az írásunk, a kötetünk, a la­punk, a kiadónk. Fábry Zoltán példaadónk ebben is. Vitastílusa, kritikusi attitűdje, bírálatainak lelkisége arra tanít, hogy ne a tünékeny divatok sze­rint, ne az irodalmi és szellemi el­vadulás bozótosában kiáltozva beszéljük meg dolgainkat. Felté­ve, ha még egyáltalán van ben­nünk szándék és jóakarat egy­más iránt 1997. augusztus 10-én Fábry Zoltán centenáriumán. szereti. Eljössz hozzánk, s együtt fogtok sörözni. Nemso­kára hazajön, és megbeszélheti­tek a kölcsönt is. Ebben neki kell döntenie! Csak várj rám, de el ne tűnj egy szoknya után! ­fenyegeti meg az ujjával a ka­cérkodva mosolygó Zsuzsi, és a szatyrát lógatva besiet az üzlet­be. Sober fellélegzik. Nem olyan rossz a helyzete. Minden jóra fordul. Csak azt sajnálja, hogy nincs nála annyi pénz, hogy már most átadhassa a so­hanapján lejáró kölcsönt, és még ma megvettessék a két szép karikagyűrűt. A csakhamar ha­zatérő bajszost is be akarja neki mutatni. Nem törhetik rosszban a fejüket! - gondolja, s az ajtó­val szemben levő oszlophoz tá­maszkodik, hogy beláthasson az üzletbe. M ély nyugalom szállja meg Sobert. Cigarettára gyújt­va élvezi is a nyu­galmat. A gyomra sem kavarog, mint amikor a cukrászda előtt megszólította Zsuzsit. De egy perc múlva már örvénylenek benne a kérdések. Zsuzsi szán­dékosan terelte figyelmét az el­jegyzésére? Nem is olyan nagy étvágyú, ha hallgatási díjként megelégszik a karikagyűrűk árával. De ez csalétek is lehet, hogy a kis sörözés ürügyén a bajszos lakásába csalja, s ott ki­rukkolnak majd a nagy összeg­gel! Még jól járna, ha csak szá­zezret kérnének a hallgatásu­kért! Ezt is szó nélkül megadná, csak hogy ne fussanak a rendőr­ségre! S milyen aljas ürüggyel közölte a kedves meghívást! Hi­szen az eljegyzést bármikor megtarthatnák! Lóverné kész örömest megvásárolná a gyűrű­ket, csak hogy újra férjhez me­hessen a lánya! S az is csak csal­étek volt, hogy Lóvernével elhí­reszteltették, Sober Karcsinak csaknem félmilliója van a taka­rékban! S azonnal tévesnek mi­nősítik a híresztelést, ha a buta hal bekapja a horgot! Ez lesz a dologban! Zsuzsi a bajszossal kieszelte a pénzcsinálás tervét. Kis sörözés a lakásban, és a sarokba szorít­ják, mint macska az egeret! S ha nem akar újra a dutyiba kerül­ni, leguberálja még a kétszázez­ret is! Hogy a nyavalya enné meg őket! Nem mehet a baj­szoshoz, nem szoríthatják őt a falhoz! Zsuzsával most kell megkötnie az alkut! De hol a fe­nében van? A karórájára pil­lant. Már egy negyedórája, hogy bement az üzletbe! Elin­dul a bejárat felé. Látja, hogy a nyitott ajtóval szemközti pénz­tárnál egy fehér köpenyes, őszes hajú férfi áll. Biztosan az üzletvezető, aki a rendre fel­ügyel. Sober belép az üzletbe, és jobbra, balra kapja a fejét. Hol van Zsuzsa? Még a hátsó polcoknál válogatna? Bal felé indul. A fehér köpenyes férfi el­állja az útját. - Biztosan maga az a Sober úr, aki a cérnagyárban dolgozó szép szőke kisasszonyra vár... - Hol van? - Ha annyira kíváncsi, meg­mondom. Örüljön, hogy nem hívott rendőrt! A segítségemet kérte. Az ajtó közelében magára mutatott, s azt mondta, nemrég engedték ki a börtönből, az üz­letbejövet molesztálta az ut­cán, s amikor innét kimenne, megint elkapná! Kiengedtem az udvari raktárajtón. Ha el nem tűnik innét, ide hívatom a rend­őrkocsit! Sobert nem kellett kitessékelni, mert kifutott az üzletből. Előbb az egyik sarokhoz, majd a má­sikhoz ront, de Zsuzsit nem lát­ja. Ha a közelben lakik, már odahaza lehet! -Átejtett, de miért?! Ezeknek nem a pénzem kell! - suttog­ja maga elé a keservét. Ha itt lenne a kocsija, kirobogna a városból, s egy erdőszéli elha­gyott helyen rostokolna órá­kig. A sötétszürke Skodáját a Mária-presszó mögötti udvarsa­rokban parkoltatja. Most oda kell mennie. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom