Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-09 / 183. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 9. SPoRT - HIRDETÉS 11 100 éve született Fábry Zoltán, a vox humana írója, a stószi mérték megteremtője Irodalmi és szellemi elvadulás ellenében Tévéfilm, határon túli színészekkel Kisvárda. Hagyományt kíván teremteni a Magyar Televízió azzal, hogy a határon túli magyar színházak kisvárdai fesztiválján a résztvevői közül verbuvált alkalmi társulattal önálló előadást tart, s ez később képernyőre is kerül. Ödön von Horváth darabjára, a Mátyás király korában játszódó Férfiakat Szelistyének című vígjátékára esett a választás. A darab rendezésére Tordy Gézát kérték fel. A színészgárda a négy erdélyi magyar társulat, továbbá a beregszászi, a kassai és komáromi színházak művészeiből állt össze. A darabot a kisvárdai várszínpadon két előadáson - augusztus nyolcadikán és kilencedikén - láthatta, illetve láthatja a közönség. Ezután kezdik majd meg egy hetvenperces tévéfilm felvételét. (MTI) Már kapható az Ifi újabb száma Ifjúsági magazinunk, az Ifi (amely még mindig minden lélekben fiatal lapja is) augusztusi száma bőven kínál látni- és olvasnivalót. A címlapon a Markíza tévéhíradójának fiatal, rokonszenves bemondónője, Vadkerti Andrea látható, beljebb meg a kedvencei sok-sok fotóval. Megtudhatják, hogyan lett egy utcagyerekből világsztár (Leonardo DiCaprio), milyen az éjjeli táncosnő élete, mi a véleménye humorról és politikáról Selmeczi Tibornak, hogyan vált menő menedzserré a Nagycétényből Amerikába szakadt Joe Borbély, boncoltak-e vagy sem ufonautákat az USA-ban, mi is az utolsó káprázat Susek Tihamér (Vakló ínház) felfogásában. Persze mindehhez még rengeteg humor és játékosság járul, meg egy lap a lapban: a Popmánia, (ú) MOZI POZSONY HVIEZDA: Az angyal (am.) 16 Emma (am.) 18, 20.30 HVIEZDA-KERTMOZI: Államérdek (am.) 21 OBZOR: Csak a bolondok sietnek (am.) 18 Fegyencjárat (am.) 20.30 MLADOSŤ: Hard core logo (kan.) 18, 20.30 TATRA: Batman és Robin (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Batman és Robin (am.) 15.30. 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18; 101 kiskutya (am.) 16.30 Fegyencjárat (am.) 18.30, 20.30 A szerelem rabjai (am.) 18.30, 20.30 Törvényen kívül (am..) 18 Suttogások és sikolyok (svéd) 20 Madarak, árvák, bolondok (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: A fény (ausztr.) 18, 20.30 Emberrablás (am.) 18, 20.30 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - PANORÁMA: Marvin szobája (am.) 21 PAT PANORÁMA: Pokoli lecke (am.) 21 GALÁNTA - KERTMOZI: Fészkes fenevadak (am.) 21.15 NAGYMEGYER - SLOVAN: Tűzmadár (cseh-ném.) 18 ZSELÍZ - SPUTNIK: Fészkes fenevadak (am.) 20 LÉVA - JUNIOR: Hair (am.) 18 AMFITEÁTRUM: 101 kiskutya (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Elvált feleségek klubja (am.) 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Légörvény (am.) 21 REGÉNY Aligha véletlenül jut eszembe Fábry Zoltán születése századik évfordulója közeledtével: mennyit és hányszor idézték műveinek valamelyikéből. Tudatosan vagy öntudatlanul védelmet, menedéket, olykor még pajzsot és lándzsát is keresve mindabban, amit leírt az antifasizmusról, a gondolatról, az irodalomról. DUSZA ISTVÁN Nem véletlenül, hiszen az ideológiai kizárólagosság, az állami és öncenzúra évtizedeiben valamifajta védettséget véltünk látni személyének, műveinek emlegetésekor. Meggyőződésem: ezeknek a vezércikkek, kulturális és irodalmi fejtegetések üres szólamait megtámogató Fábryidézeteknek volt köszönhető, hogy igazából kevesen ismertük - ismerjük - Fábryt. Többen vagyunk, akik az ily módon róla kialakítható torzképeken kívül, a „stószi remete", a „stószi mérték", a „vox humana", a „korparancs" (s ez utóbbinak nyakig érő ganéjban fuldokolva is emlegetett változatai) közhelyes mindennapiságába vetett hitünkkel vittük, toltuk (talán visszafelé is) a szlovákiai magyarság dolgait, az irodalmat, az erkölcsöt, a gondolkodást. Ettől aztán olyan lett az egész, amilyennek ma látjuk. Fábry Zoltán születésének 100. évfordulóján az írót és az életművét. Milyennek? Semmilyennek. Fábty Zoltán ugyanis Hizsnyai Zoltán pamflett-, esszé- és publicisztika-össztüzében kisebbségi mítoszokkal bearanyozott totemállatként ugyan kimúlt, de nem kapta meg az őt megillető helyet az irodalmunkban. Abban ugyanis - a róla, tőle, belőle, mítoszából - köteteket kompilálókat kivéve - sokan egyetértünk, hogy Fábry akkor kapja majd meg értékek szerinti igazi helyét, ha értékelése, elemzése nem sért még ma is létező, sőt a bajszos látta, hogy mennyi pénzt adok át? - Ha nem látta volna, én sem tudnék róla, hogy már kis híján milliomos vagy! - Sorsjegyen nyertem. - A szerencse fia vagy. - Végre mellém szegődött a szerencse. Csak azt nem értem, hogy pénteken miért jött utánam? Elment a házunk előtt is azzal a kopott kocsijával! - Azt nem láttad, hogy elment a mi házunk előtt is? Itt meséljem el neked? Nem érek rá, az üzletben vásárolnom kellett valamit, hogy késői ebédet főzhessek neki. Ha kedved van, kísérj el... Elindulnak a tér túlsó oldalára. - Miért jött utánam? - teszi fel újra a zaklató kérdést Sober. - Utánad? Ne nevettesd ki magad! Azt sem tudta rólad, ki fia, borja vagy! A takarékban nem maradhatott tovább, mert az anyámékhoz küldtem. Én akkor nem mehettem, délutános voltam. írtam egy levelet anyámnak, adjon, amit adni tud, a jövendőbelim majd elhozza. - Nem a férjed? - Azt csak te híresztelted el! - Ó említette odabent, hogy beküldi a feleségét... - Annak tart, ha már annyira szeret engem! - Csak a jó hazaiért ment Sasfaluba? igencsak aktív irodalmi haszonelvűségeket, új politikai doktrinérséget. Ezért ez igen sokáig nem fog bekövetkezni. Tartok tőle, hogy Fábry az idő múlásával egyre inkább irodalomtörténeti érdekesség lesz, s még jobbik eset, ha az irodalom természetrajzi érdekességeként olvassák majd műveit. Hiszen olvasva műveit Fábry Zoltánnal igencsak nehéz kijönni, bár nincs módja vitára, támadások kivédésére. Lelkiismeretfurdalást ébreszt, rádöbbent, felkavar. Tévedései olyan tévedések, amelyek nem söpörhetők le egyetlen kézlegyintéssel, nem befolyásolják az életmű szellemi főcsapásának irányát, legfeljebb a filozófiai és irodalmi divatokkal szemben marad alul. De még így is: Fábry életművének olyan darabjai vannak, amelyek mind a -Azért. - A házatok előtt meg sem állt. - Egyszerre rájött a szégyenérzet. Anyám még nem ismeri őt, nem is tud róla. Hogy kérhetne tőle kolbászt, szalonnát, meg sok minden mást? - És szombaton? Miért nem ment veled? - Láthattad, trógerként öltözkö dik, hosszú a haja, nagy a bajsza, úgy néz ki, mint egy huligán. Azt mondta, inkább megRiporterkaland PETRŐCI BÁLINT 48. rész vár a vendéglőben... De te miértjöttél utánam? - Csak a templomig. A rendőr nem engedett tovább. Mit mondtál neki? - Csak azt, hogy zavarsz! Te talán tapsolnál annak, aki szimatoló kutyaként leskelődne utánad?! - Túljárnék az eszén... - Hát ezt tettem én is, túljártam az eszeden, hogy ne terjeszthessél rólunk újabb pletykát, hogy hol, kivel lakom, mert ezt még az anyám sem tudja. Még a nevét sem! Csak az eljegyzésre jön el hozzánk, de előbb meg kell szlovákiai magyarság, mind az irodalom történetében csomópontokat alkotnak. 1946-ban a Vádlott megszólal, 1959-ben a Res poetica, 1963-ban az Antisematizmus olyan hatású megszólalásai voltak, amelyek kitörölhetetlenül beépültek szellemi értékeink közé. Leginkább az 1991-ben megjelent naplója, az Üresjárat 1945-1948 segít egyes tévedéseinek megértésében, s nem kevésbé szolgál hiteles kommentárként az életmű egészéhez. Nekünk igencsak nehéz Fábry Zoltánnal együtt élni, gondolkodni, vitatkozni. Ezért láttak és látnak napvilágot az ellenzés dinamizmusával és nem a szellem csillagjárásával jellemezhető bírálatok. A baj csak az, hogy ügyetlen bírálatokra még ügyetlenebb védőbeszédek, harcba takarítania a gyűrűrevalót... Sober fellélegzik. A rendőrnek nem tettek említést a betétről! - Ennyire lehervadt a barátod? - Nincs mindenkinek annyi pénze, mint neked! -Tiszta pénz! Nyertem, Zsuzsi! Ha nincs gyűrűrevalótok, adnék én nektek kölcsön. Zsuzsi megáll. Csak néhány lépésnyire vannak az élelmiszerüzlet bejáratától. - Ez szép tőled, Karcsi, de előbb meg kell beszélnem vele. S a kölcsönt milyen kamatra adnád? - Ne viccelj! Csak akkor adnád vissza, ha sok pénzetek lenne. - Sohanapján? - Akár sohanapján is, csak szűnjön meg a pletyka! - Üzletet akarsz kötni velem? - Ez nem üzlet, nyugodtan akarok élni. Még az anyámnak sem mondtam meg, milyen szerencse ért. Még ők terveznék el, mire költsük a pénzt... - Ezt is megbeszélhetjük. Megvársz? Csak néhány percig tart a bevásárlás, és elkísérhetsz az új lakásomig. Sober reménykedve pillant Zsuzsira. Egyszerre minden megoldódik! Az izgalomtól fűtött belső tűz kiszárította a torkát. - Bemegyek én is veled, vennék egy fiaskó sört... - Csak maradj, Karcsi. Sört is akarok venni, mert ő is nagyon ájult szellemiségű írások jöttek válaszul. Pedig a lényeg magában Fábry Zoltán írásaiban és Naplójában van. Kötelező lenne ezeket olvasni, ezeket vizsgálni, ezeket összevetni, s a Fábryéletmű befogadását oly nagy mértékben befolyásoló válogatások, ideológiai szempontú kigyűjtések megcsonkított köteteit követve ezek korlátai között vergődni. Valójában a Fábry Zoltánról írt monográfiák szerzői sem tettek mást, mint egy irodalmi megalapozottságú, de szakmailag mégiscsak kompilációt vagy a publicisztika stílusában megírt szöveget publikáltak. Annak ellenére, hogy a rendszerváltás után fel-fellángoltak a Fábry-életművel, a naplóval kapcsolatos viták, mindeddig csupán az irodalmi köntösbe bújtatott személyeskedések jellemezték ezeket. Mi lenne, ha centenáriumán nem a műveket elemzőkről, hanem magáról az életműről kezdenénk vitát? Igazából nem tudom. Szeretném, ha a vitát hosszú, néma, figyelmes csend vezetné be - elvégre mindannyiunknak egy más Fábryt kellene elolvasnunk, s nem azt, akit a kommunista ideológia egyenszínében mutogattak. Ez a könyvtári csend, ez a figyelmes ünneplés lenne méltó az íróhoz, s lenne végre méltó mindazokhoz, akik egymásnak esnek Fábry ürügyén. Pedig sajnos ezúttal sem Fábry a fontos, hanem mi magunk. Egyenként vagy közösségben, mindig bevallott vagy bevallatlan érdekeink lövészárkaiból tüzelünk egymásra. Nem az irodalom a-fontos, nem a nemzeti kisebbségi sorban élő magyarság sorsa, hanem az írásunk, a kötetünk, a lapunk, a kiadónk. Fábry Zoltán példaadónk ebben is. Vitastílusa, kritikusi attitűdje, bírálatainak lelkisége arra tanít, hogy ne a tünékeny divatok szerint, ne az irodalmi és szellemi elvadulás bozótosában kiáltozva beszéljük meg dolgainkat. Feltéve, ha még egyáltalán van bennünk szándék és jóakarat egymás iránt 1997. augusztus 10-én Fábry Zoltán centenáriumán. szereti. Eljössz hozzánk, s együtt fogtok sörözni. Nemsokára hazajön, és megbeszélhetitek a kölcsönt is. Ebben neki kell döntenie! Csak várj rám, de el ne tűnj egy szoknya után! fenyegeti meg az ujjával a kacérkodva mosolygó Zsuzsi, és a szatyrát lógatva besiet az üzletbe. Sober fellélegzik. Nem olyan rossz a helyzete. Minden jóra fordul. Csak azt sajnálja, hogy nincs nála annyi pénz, hogy már most átadhassa a sohanapján lejáró kölcsönt, és még ma megvettessék a két szép karikagyűrűt. A csakhamar hazatérő bajszost is be akarja neki mutatni. Nem törhetik rosszban a fejüket! - gondolja, s az ajtóval szemben levő oszlophoz támaszkodik, hogy beláthasson az üzletbe. M

ély nyugalom szállja meg Sobert. Cigarettára gyújtva élvezi is a nyugalmat. A gyomra sem kavarog, mint amikor a cukrászda előtt megszólította Zsuzsit. De egy perc múlva már örvénylenek benne a kérdések. Zsuzsi szándékosan terelte figyelmét az eljegyzésére? Nem is olyan nagy étvágyú, ha hallgatási díjként megelégszik a karikagyűrűk árával. De ez csalétek is lehet, hogy a kis sörözés ürügyén a bajszos lakásába csalja, s ott kirukkolnak majd a nagy összeggel! Még jól járna, ha csak százezret kérnének a hallgatásukért! Ezt is szó nélkül megadná, csak hogy ne fussanak a rendőrségre! S milyen aljas ürüggyel közölte a kedves meghívást! Hiszen az eljegyzést bármikor megtarthatnák! Lóverné kész örömest megvásárolná a gyűrűket, csak hogy újra férjhez mehessen a lánya! S az is csak csalétek volt, hogy Lóvernével elhíreszteltették, Sober Karcsinak csaknem félmilliója van a takarékban! S azonnal tévesnek minősítik a híresztelést, ha a buta hal bekapja a horgot! Ez lesz a dologban! Zsuzsi a bajszossal kieszelte a pénzcsinálás tervét. Kis sörözés a lakásban, és a sarokba szorítják, mint macska az egeret! S ha nem akar újra a dutyiba kerülni, leguberálja még a kétszázezret is! Hogy a nyavalya enné meg őket! Nem mehet a bajszoshoz, nem szoríthatják őt a falhoz! Zsuzsával most kell megkötnie az alkut! De hol a fenében van? A karórájára pillant. Már egy negyedórája, hogy bement az üzletbe! Elindul a bejárat felé. Látja, hogy a nyitott ajtóval szemközti pénztárnál egy fehér köpenyes, őszes hajú férfi áll. Biztosan az üzletvezető, aki a rendre felügyel. Sober belép az üzletbe, és jobbra, balra kapja a fejét. Hol van Zsuzsa? Még a hátsó polcoknál válogatna? Bal felé indul. A fehér köpenyes férfi elállja az útját. - Biztosan maga az a Sober úr, aki a cérnagyárban dolgozó szép szőke kisasszonyra vár... - Hol van? - Ha annyira kíváncsi, megmondom. Örüljön, hogy nem hívott rendőrt! A segítségemet kérte. Az ajtó közelében magára mutatott, s azt mondta, nemrég engedték ki a börtönből, az üzletbejövet molesztálta az utcán, s amikor innét kimenne, megint elkapná! Kiengedtem az udvari raktárajtón. Ha el nem tűnik innét, ide hívatom a rendőrkocsit! Sobert nem kellett kitessékelni, mert kifutott az üzletből. Előbb az egyik sarokhoz, majd a másikhoz ront, de Zsuzsit nem látja. Ha a közelben lakik, már odahaza lehet! -Átejtett, de miért?! Ezeknek nem a pénzem kell! - suttogja maga elé a keservét. Ha itt lenne a kocsija, kirobogna a városból, s egy erdőszéli elhagyott helyen rostokolna órákig. A sötétszürke Skodáját a Mária-presszó mögötti udvarsarokban parkoltatja. Most oda kell mennie. (Folytatjuk)