Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-07 / 181. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 7. Kilc az egyenlőbbek? V. KRASZNICA MELITTA Az aratás megkezdése óta a földművelési tárca heti rendszerességgel tájékoztatja az újságírókat a betakarítás menetéről, az árak alakulásáról stb. Ebben nincs semmi rendkívüli, hiszen a lakosságot informálni kell a helyzetről, a minisztérium álláspontjáról az egyes kérdéseket illetően. A baj ott kezdődik, hogy csupán a kiválasztott újságok munkatársai vehetnek részt ezeken a minisztérium szóvivője által találkozóknak titulált sajtótájékoztatókon. Vagyis azok, akik az ő szájízük szerint írják tudósításaikat, kommentárjaikat. Mi a hivatalos indoka ennek a furcsa megkülönböztetésnek? Majkútová szóvivő szerint nincs megfelelő helyiség a minisztérium épületében, ahol a meghívott 8-10 újságírón kívül többen is elférnének, az egyetlen nagyobb teremben ugyanis az árvízstáb székel, tanácskozik, értekezik, vagy amit akarok. Igaz, következő mondatával már megcáfolta ezt a kijelentését, elárulta ugyanis, hogy csak a „fő médiumokat" hívják meg, és az Új Szó nem tartozik közéjük. (A kormány szócsövének számító Slovenská Republika, amelynek példányszáma hozzávetőlegesen megegyezik az Új Szóéval, természetesen odatartozik.) Ellenvetésemre, hogy lapunk olvasóinak 80 százaléka valamilyen módon kötődik a mezőgazdasághoz, és közvetlenül vagy közvetve érintett e témában, azt válaszolta, hogy a sajtóiroda kiadja a hírt, vegyük át mi is onnan. Vitatkozni nem lett volna értelme, hiszen egy sajtószóvivőnek nem kell magyarázni, hogy újságírói szempontból mit jelent az első kézből kapott információ, az objektív tájékoztatás stb. Mivel tehát a szóvivő nem győzött meg igazáról, a legközelebbi „találkozóra" elmentem bár meghívót lapunk ezt követően sem kapott. Miután észrevett a várakozó újságírók között, közölte, állva kell majd végighallgatnom az államtitkár tájékoztatását, mert - mint ahogyan már a telefonban is mondta - helyszűkében vannak. A szlovák televízió munkatársa udvariasabb volt, mint a minisztérium - ahol, úgy látszik, pótszékek sínesnek -, és átengedte a helyét. Mondanom sem kell, ezek után a felkínált kávét sem fogadtam el, hátha annak az ára is hiányozna a tárca költségvetéséből. KOMMENTÁR JEGYZET Maffiózók? ügynökök? FEKETE MARIAN Levágott fejekről, szőnyegbe csomagolt, tavakba süllyesztett, csomagtartóba rejtett, elégett vagy felaprított hullákról tudósít gyakran a lapok címoldala. Ezek a hírek inkább csak azután jelentek meg, hogy Robert Remiáš, az ifj. Kováč elhurcolásának koronatanújával kapcsolatot tartó titkosszolgálati ügynök máig kiderítetlen, nagyon sokáig alvilági kapcsolatainak és autója műszaki meghibásodásának emlegetésével ködösített körülmények között pusztult el. Utóbb kiderült: műszaki meghibásodásról szó sem lehetett. Még utóbb a közvélemény is mind több robbantásos, kalasnyi-kowal, távcsöves puskával, esetleg rövid csövű kézifegyverrel elkövetett gyilkosságra figyelt fel. Maffiák közötti leszámolás? Az alvilág szerint a a szlovák titkosszolgálatnak is köze volt néhány ilyen kivégzéshez. Megerősíteni vagy cáfolni ilyen híreket nem lehet. Ennek ellenére sokatmondó tény: amikor a titkosszolgálat egyik vezető, a moszkvai KGB-iskolán végzett munkatársának fia, aki úgyszintén a titkosszolgálat alkalmazásában állt, csak úgy véletlenül önmagát robbantotta fel, a testvére jelenlétében. A titkosszolgálat tevékenységét szabályozó 1993. évi 46. sz. törvény szerint a Szlovák Információs Szolgálat beszerzi, összegzi és kiértékeli a híreket, hogy azokat az illetékes állami szerveknek átadhassa. E törvény szerint a SZISZ tagjai fegyverviselésre, illetve fegyverhasználatra is jogosultak. De robbanóanyagokról a törvény nem tesz említést, egyes lapok értesülései szerint viszont a Cégnek a pozsonyi Ligetfaluban robbanóanyag-raktára van. Ha ez igaz volna, akkor Ivan Lexával, a titkosszolgálat igazgatójával, illetve munkatársaival szemben azonnal bűnvádi eljárást kellene indítani, hiszen a Btk. 185. paragrafusa szerint a robbanóanyagok engedélyezetlen birtoklása, halmozása stb. akár három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Az említett raktárban a titkosszolgálatot felügyelő parlamenti bizottság is körülnézhetne. De ez, a bizottság összetételét tekintve ugyanúgy nem lesz szándékában, mint ahogy az ügyészség sem fogja kivizsgálni, hogyanjutott a titkosszolgálat egyik alkalmazottja Semtexhez, és ki ellen akarta alkalmazni, illetve kit, kiket robbantott fel addig, amíg saját magát is a pokolba küldte. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit-kultúra- (5238313), SidóH. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. voxnova.sk Minden diktatúra akkor kezdi ásni a saját sírját, amikor az első engedményt teszi - Géza, te már megint az alkotmánybíróság döntéseit magyaráztad a kocsmában?! (Gossányi Péter karikatúrája) TALLÓZÓ A csinovnyik esze Nádas Péter kitűnő tanulmánya, a Nappali házban, Aczél György figurájáról Révész Sándor monográfiája kapcsán ismét felelevenítheti a volt kultúrcézár körül a Magyar Hírlapban is lezajlott vitát. Számomra úgy tűnik, vannak a kérdésnek a vitatott személyen túlmutató, általánosítható tanulságai is. LUKÁCSY ANDRÁS Nádas tanulmánya megerősít például abban, hogy Aczél szituációjának magvát rajta kívül a diktatúra természetében keressem, hiszen a diktatúra kivétel nélkül fazonra nyír mindenfajta intellektust - ha hatalomban akar maradni. Aczél belső konfliktusa az volt, hogy kulturális igénye differenciáltabb volt, mint amit a puha diktatúra tűréshatára megengedett, s ezt (is) oldotta fel a híres alkotókhoz való parvenügyanús közeledésben. Valóban két ember lakozott benne: egy hivatalnok és egy privát; ő mindkettőnek meg akart felelni - ám végül mindig a hivatalnok kényszerült győzni. Sok rosszat el lehet róla mondani: hogy veszélyesen szubjektív, sőt rögeszmés volt, hogy ellenfeleinek aggály nélkül ártott is - sosem volt azonban a velejéig cinikus. Kérem az olvasót, ne kapja fel a fejét. Egyrészt sokáig hitt az eszmében (ezt előélete tanúsítja), másrészt bízott abban, hogy reformokkal megmenthető valami abból, amit ő szocializmusnak gondolt. Ez persze mégsem vall kifejlett szürkeállományra, hiszen axiomatikus, hogy minden diktatúra akkor kezdi ásni a saját sírját, amikor az első engedményt megteszi. A konfliktust, amit az a körülmény idéz elő, hogy a csinovnyik különb intellektus mesterénél, sok példa támasztja alá. A közelmúltban a náci titkosszolgálat főnökének, Walter Schellenbergnek memoárjait olvastam: hatodik-hetedik ember volt a Reich élén, majdnem Aczél szintje. Kiváló elme a megannyi felkapaszkodott bugris között, kritikai érzéke kitűnő: és nem lévén fanatikus sem, szellemi fölénye piedesztáljáról ítéli meg Führerét. De szolgálja. Amikor a memoár íródott, már nem volt szüksége aprólékos, tisztázó magyarázatokra: a háború után békében élt a Dolomitok között. Bizonygatja, miért volt szükségszerű a fasizmus ilyen csúfos bukása. Nem hallgattak rá. „Ettől kezdve szolgálataimra már nem tartott senki igényt" - írja nem kevés éllel és némi önsajnálattal, hosszas béketapogatózásainak végén. Akár meg is hatódhatnánk a könyv olvastán, ha nem szólná el magát néha. Például a dániai Gauleiter esetében, akinek erőszakos módszerei felborulással A diktatúra vastörvénye: csak egyetlen akarat érvényesülhet. fenyegették a vazallussá tett ország látszatbékéjét. „Amit ön akar - mondotta a renitens helytartónak -, az nem a birodalom érdeke. Ez az utolsó szavam, és ne próbálja meg a birodalom vezetőit zsarolni. Nem tudom, lesz-e önnek egyáltalán alkalma a további kibontakozást akár nézőként is szemlélni." Másutt tervszerű fejlesztőmunkájának szép bizonyítékaként közli: „Előttem az európai titkosszolgálatok afféle föderációja lebegett, amely egyfajta kiterjedt hírközpont is lehetne." Szép. De nincs új a nap alatt. Hozzáfűzi ugyanis, hogy szervezőmunkájához fel akarja használni arab kapcsolatait, hogy „a Balkán iszlám népességét és a Szovjetunió türk népeit is bevonjuk ebbe", így fest egy humanista entellektüel a Harmadik Birodalom elitjéből: Redl ezredes eszmei unokaöccse. De vehetek másik példát is, egy Hitler-minisztert, Albert Speert. Schellenberghez hasonlóan fiatalon kiugró tehetség, mérnökklasszis. Az ő könyve is nemrég jelent meg magyarul. Pontosan látta a vezér téves nézeteit. De hiú volt és önhitt; azt gondolta, a napi ügyek felett áll, és elfogadta a megbízásokat. Ó csinálta a majdani berlini kormányzati központ terveit; Hitler kedves városának, Linznek rekonstrukciós elképzeléseit. Kóros elhivatottságérzés és józan, okos mérlegelés kettőssége ütközött össze benne, s az előbbi győzedelmeskedett. Az összeomlás elsodorta; Nürnbergben meghagyták az életét. A példák folytathatók. Trockij okosabb volt Sztálinnál, Buharin úgyszintén; önmegvalósításukat azonban meggátolta, hogy a Gazda az egyszerűség kedvéért minden potenciális ellenfelét kiirtotta. A bolsevik diktatúrában jószerével egyetlen permanens konfliktus élt tovább: a Generalisszimuszé és Zsukové. A hadvezér övénél nagyobb szakmai tudására ugyanis Sztálinnak életbevágó szüksége volt. Kapcsolatuk mégis borotvaélen táncolt. A csatározásnak itt a Gazda halála vetett véget. A képlet nem egyszerűen Parkinsonnak azzal a paragrafusával általánosítható, hogy egyik beosztott se lehet okosabb a főnökénél, sokkal inkább a diktatúra vastörvényével: csak egyetlen (központi) akarat érvényesülhet. Mindenki gyanús, mert mindenki „elhajolhat". Minősített eset, ha valaki még okosabb is merészel lenni a központi akarat megfogalmazójánál. Nem véletlen, hogy Aczél Györgyre is gyanús szemmel néztek Moszkvában, és a feddéseket csak a hajdani rabtárs, Kádár János mérsékelhette valamennyire. Le is áldozott neki, már a puha diktatúrában. Hátralévő évei a teljes bukás fokozatos felismerésének jegyében teltek fel. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa. MLADÁ FRONTA „A szlovák kormánykoalíciót alkotó DSZM, Munkásszövetség és SZNP szélsőséges pártok hírében állnak Európában" - nyilatkozta a prágai lapnak Miroslav Kusý, a pozsonyi Komenský Egyetem politológiai tanszékének vezetője. Kusý professzor meglátása szerint a DSZM-et három éve ugyan populista, nacionalista beállítottságú pártként tartották számon, Vladimír Mečiar pártelnököt azonban reális ítélőképességű politikusként könyvelték el, ma már azonban egyre inkább a diktátorokhoz hasonlítják. „Mečiar ugyan sosem mondaná azt, amit Ján Ľupták, hogy a NATO eszköz az imperialista erők kezében, és azt sem, amit Ján Slota, hogy homoszexuálisok és kábítószeresek intézménye. Ugyanakkor Mečiar sem tett egyetlen lépést sem annak érdekében, hogy Szlovákia NATOintegrációját elősegítse, éppen ellenkezőleg cselekedett" - idézi a cseh lap egy nyugati hírügynökség pozsonyi tudósítóját, majd arra emlékeztet: bár Mečiar igyekezett eltitkolni, mégis fény derült rá, hogy pártja, a DSZM élénk kapcsolatokat tart fenn a kínai kommunista párttal, továbbá Ion Iliescu korábbi román államfő pártjával, és a szlovák kormányfő többször is sejtette, hogy szimpatizál Szlobodan Miloseviccsel. LIDOVÉ NOVINY Rendkívül nyugtalanítja a nemzetközi közvéleményt František Gaulieder ügye, akit - mint azt az alkotmánybíróság döntése is igazolta - a kormányzó Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom jogsértő módon zárt ki a parlamentből - írja a prágai lap. A Nyugat egyértelműen értésére adta Pozsonynak, hogy elvárja az „ellopott" mandátum viszszaadását. Az ügy iránti érdeklődés jelzi, hogy Gaulieder további sorsa fogja meghatározni Szlovákia integrációs esélyeit. Ha a volt képviselő nem kapja vissza mandátumát, Szlovákia Fehéroroszországgal, Ukrajnával és néhány, integrációra képtelen balkáni állammal kerül egy csoportba. František Gaulieder, a kormánykoalíció „szürke egere" ezzel stratégiai fontosságú személlyé vált - véli a Lidové noviny. SME ,Miféle demokratikus változások? Csak nem azt állítja, hogy Szlovákiában nincs demokrácia?" - reagált Anna Malíková, a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke a lap azon kérdésére, hogy a kormánykoalíció az EU- és a NATO-tagság érdekében kezdeményez-e ősszel demokratikus változásokat elősegítő intézkedéseket. Malíková nem volt hajlandó válaszolni arra a kérdésre sem, hogy pártja támogatja-e František Gaulieder mandátumának visszaadását. OLVASÓI LEVELEK A bűnösök lajstroma Azt, hogy a fiatal Szlovákia tekintélye a nyugati demokráciák előtt oly mélyre süllyedt, csakis magának köszönheti, mert az ifj. Michal Kováč-, Robert Remiáš-, František Gaulieder-ügy, továbbá a kormányfőnek a köztársasági elnökhöz fűződő fagyos viszonya ismert az országhatárokon túl is. Az emberi jogok eltiprása, a nemzeti kisebbségek megalázására, jogaik megnyirbálására irányuló rendeletek ellentétesek a demokrácia elveivel és gyakorlatával. Ezek ellen tiltakozott és folyamatosan tiltakozik is a magyar kisebbség, ezért szálka a hatalom szemében. Emellett bűnös az újságírók népes csapata, az államfő, a nyugati diplomaták testülete, sőt az Egyesült Államok pozsonyi nagykövete is, amiért bátran, nyíltan kimondta az igazságot. A kormány figyelmen kívül hagyta a Nyugatról érkezett demarsokat, mert Szlovákia belügyeibe való beavatkozásnak minősítette... Most, hogy Szlovákia kimaradt a NATO-ból és Európai Unióból, mert nem méltó a felvételre, sőt a következő körben sem említették, a bűnösök lajstromára e szervezetek is felkerültek. Mert úgymond más mércével mérték Lengyelországot, Csehországot és Magyarországot, mint Szlovákiát. Pedig a közmondás Szlovákiára is érvényes: Amilyen mércével mérsz másokat, olyannal mérnek téged... Itt a hatalmat egy személy akarja megszerezni, gondolván: Áut Caesar, aut nihil (Vagy Ceasar, vagy semmi). Csak hát nem lehet a sztálini vagy a brezsnyevi időkig visszaforgatni a történelem kerekét, bár a jelenlegi helyzet, sajnos, már az ún. „puha" diktatúrára nagyon is emlékeztet. A belpolitikai civódások közepette láthatjuk, hogy kibújt a szög a zsákból. Konkrétan arra gondolok, hogy Szlovákia gazdasági helyzete messze nem olyan rózsás, mint ahogyan azt egyes politikusok demagóg módon ábrázolták. Vajon ezért kit tesznek felelőssé? Katona László Beretke