Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-06 / 180. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 6. KOMMENTÁR Le Pen vendéglátói TÓTH MIHÁLY Azt követően, hogy Szlovákia hivatalban levő oktatási minisztere támogatásával tankönyv jelenhet meg a Tiso-féle Szlovák Állam viselt dolgainak dicsőítésére, voltaképpen már azon se lenne szabad különösebben meglepődnünk, ha egy szép napon bejelentené a közszolgálati televízió, hogy Pol Pot hazai politikusok meghívására a Tátrában tölti évi rendes szabadságát. Hogy a kambodzsai népvezér országlása alatt 3 millió embert gyilkoltak meg, ezzel szemben viszont a plébános államfősége éveiben „csak" valami 60 ezer szlovák állampolgárt semmisítettek meg... A különbség abból is adódhat, hogy Kambodzsa Ázsiában terül el, ahol a politikusok gyakran lyukas garasra sem taksálják az emberéletet, miközben Szlovákia mégiscsak Masaryk egykori hazájában fekszik, ahol hallottunk egyet-mást harangozni a humanizmusról. Szeptemberben, akárki meglássa, abban a szerencsés helyzetben leszünk, hogy egy levegőt szívhatunk Le Pennel, a Francia Nemzeti Front elnökével, Ján Slota, George Funar, Miroslav Sládek és Csurka István kebelbarátjával. A díszes társaság egyik tagját sem kell külön bemutatni. Ne csodálkozzunk, ha ez történik. Ez is csak a hazánkban az elmúlt öt évben bekövetkezett események logikus folytatása lesz. Persze előfordulhat, hogy a miniszterelnök valamelyik bátor tanácsadója megpendíti a kérdést, nem lenne-e célszerű elhatárolódni azoktól, akik Le Pen látogatását előkészítették.Véleményem szerint Szlovákiában ma már nem helyénvaló az ilyen szemérmeskedés. Ebben az országban már különb dolgok is megestek, 1993. január 1-je óta, semhogy egy szélsőjobboldali, elsősorban idegengyűlöletre szakosodott francia pártelnök jelenléte különös feltűnést keltene. Az elmúlt öt év egyfolytában a Slotáék által gerjesztett és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom által megtűrt és támogatott idegengyűlöletjegyében telt el. A szégyenkező szlovákiai demokraták számára kínos ez az egész ügy, így ahol csak tehetik, hangsúlyozzák: nem a kormány, nem a parlament és nem a nemzet vendége Le Pen, hanem csak a zsolnaiaké. Csakhogy a politikában (a nemzetköziben is) nem aszerint alakul egy ország megítélése, hogy milyen közleményeket adnak ki a jelenségekről, hanem hogy mit hisznek el ezekről. Szónoki kérdés: vajon mit higgyek én Vladimír Mečiarról, mit gondoljon róla, mondjuk, a brit vagy a spanyol miniszterelnök azt követően, hogy koalíciós partnere olyan politikust hívott meg, aki világszerte mindenütt szalonképtelen? Mečiar is vendéglátója Le Pennek. JEGYZET Heuréka, haladunk! VOJTEK KATALIN A múlt században tájainkon még minden primitíven egyértelmű volt: vagy fehér, vagy fekete. A magyar kormány hatalmi szóval bezáratta a szlovák kisebbség kulturális intézményét, a Matica slovenskát. Ez, ugye, fekete. Pedig lehetett volna megnyugtatóan és semlegesen szürke is, ha az akkori magyar kormány ismerte volna a jelenlegi szlovák kormány kifinomult módszereit. Mert ha ismerte volna, nem zárja be, hanem saját költségvetéséből támogatja a Maticát. Érdemleges tevékenységre nem elegendő, nevetséges összeggel ugyan, de támogatja, amit bizonyítani is tudott volna az okvetetlenkedőknek, holmi Scotus Viatornak és Björnsonnak. Igaz, hogy az állami támogatás valahogy sosem jön meg időben, még akkor sem, amikor már létszámcsökkentést és tönk szélére jutást eredményez a késlekedés. Istenem, apró adminisztrációs hiba, ilyesmi előfordul. De ennél is zseniálisabb megoldás lett volna, ha az államilag támogatott Matica slovenská élére magyar vezetőket nevez ki az akkori magyar kormány. Indoklás: már csak nem csinálunk etnikai gettót egy államilag dotált kultúrintézetből! Igazgatónak például Magyar Töhötöm magyar néptanítót nevezi ki, aki ha szlovákul nem is beszél, él-hal a szlovák kultúráért. Bizonyítsa be Björnson, hogy nem így van. A Matica szlovák munkatársainak pedig felkínálják, végezzék eddigi munkájukat félállásban, félbérért. Nem tetszik? Van elég rendes magyar, aki elfogadja. Ők ugyan főállásban dolgozhatnak, de ez csupán technikai mellékkérdés. A Matica alapszabálya azért maradt volna. Mint napjainkban Szlovákiában, a komáromi múzeum esetében, amely statútuma szerint „a magyar nemzetiségű polgárok szellemi és anyagi kultúrájának dokumentálására" szolgál. Papíron. De papíron is meddig? pilplp^ll íl i pusft AtlOVAMIAI MASVAB NAPILAP Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető. Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. voxnova.sk Kampánykezdet. - Azt ígérte a Torgyán Jóska, hogy ha jövőre rá szavazunk, akkor a következő nyáron sokkal több lesz a napfény, és kevesebb az eső. (Krémer István karikatúrája) Dušan Slobodník annak idején a sekulei terroristaképző tanfolyamot is elvégezte. Később a kommunizmust dicsőítette számtalan funkcióban és írással. Ezután Csehszlovákia mellett érvelt, most viszont az önállóság legvérmesebb lovagja, aki mindenkinek nekitámad, aki akár a legkisebb mértékben kritikus a jelenlegi kormánykoalícióval szemben. Mindez a bármilyen rezsimnek bókoló szolga tipikus példája.Legutóbb a SME újságírója, Zolo Mikeš magyar származásával foglalkozott. Éppen úgy, mint annak idején Adolf Hitler, aki az ideológiáját az északi típusú tiszta német fajra építette. Slobodník számára a Matica slovenskának ki kellene adnia a fajtiszta szlovák vezeték- és keresztnevek enciklopédiáját. A névkáderezést azonban Slobodníknak saját parlamenti klubjában kellene kezdenie. A Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum jogaink védelméről és a közeljövő lehetséges jó stratégiáiról Jogvédelmet, jogállamot! 1989 őszén, a rendszerváltás emlékezetes heteiben a szlovákiai magyarság is fellélegzett, és komoly lendülettel hozzáfogott a demokratikus jogállam építéséhez. ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Azonban csakhamar rá kellett döbbennünk, hogy a szabadabb társadalmi keretek között sem számíthatunk a kisebbségi helyzet adta gondjaink rugalmas és kielégítő megoldására. Igaz, a többpárti demokráciában valóban megváltoztak a politikai viszonyok, és néhány területen tényleg biztató lépések történtek a jogállamiság, a kisebbségi vagy az ellenzéki nézeteket is tolerálni képes parlamenti demokrácia irányába; de fokozatosan újabb meg újabb problémák keletkeztek e téren, illetve a régi gondok kerültek ismét terítékre, új köntösben. Az 1994es parlamenti választások után, Vladimír Mečiar harmadik kormányának hatalomra jutása óta mindehhez olyan goromba és jogi önvédelmünk három irányára kell felhívni a figyelmet. jogszűkítő kormányzati stílus társult, amely nemcsak a szlovákiai magyarság helyzetének látványos romlását hozta magával, hanem a Szlovák Köztársaságnak a demokratikus országok közösségéből való kiközösítését is eredményezte. Újfent bebizonyosodott, hogy egy többnemzetiségű országban a valós demokrácia egyszerűen nem építhető ki a kisebbségi kérdés körültekintő, törvényekkel is garantált rendezése nélkül; illetve fordítva: nincs demokrácia egy OLVASÓI LEVÉL Kassai bosszúságok E városról naponta sok szó esik a híradásokban. Nem vitás, nagy külső átalakuláson megy keresztül, ám a kisemberek gondjai is megértést érdemelnének. Ezek közül csupán kettőt említek. Az első történet. Annak idején a Szabadtéri Színpad felett megépült az ott élő öt-hatezer lakos számára egy megfelelő épület élelmiszercikkek árusítására. Lehetett itt olyan országban, ahol a nemzeti (és az egyéb vonatkozású kisebbségi kérdéseket) folyamatos jogcsorbításokkal, a többség hatalmi szavával „oldják meg", és ahol szinte kormányprogram az alkotmánysértés. A Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum - Szlovákia negatív külföldi megítéléséből adódó elszigetelődése, az ország belpolitikai helyzetének eldurvulása láttán - szükségét érzi annak, hogy kinyilvánítsa véleményét az itt élő magyar közösség jogvédelmének fontosságát illetően. 1997 nyarán ugyanis egyértelművé vált, hogy Szlovákia, a valós demokráciából csúfot űző belpolitikai állapotok miatt, a közeljövőben nem lehet a NATO tagja, és az ország első körben megvalósítható EU-tagságának esélyei szintén minimálisak. A Szlovák Köztársaság, szomszéd országaitól eltérően, mindmáig nem tagja a meghatározó gazdasági társulásnak számító OECD-nek sem. Szlovákia egyre inkább súlyosbodó politikai és gazdasági elszigetelődése mind a felelőtlen kormánypolitika, mind a kormánykoalíciós szavazógépezet diktátummá züllesztett „parlamenti demokráciájának" következménye. Ennek tudatában nem hagyhatjuk figyelmen kívül annak veszélyét sem, hogy az így kialakult helyzetre a Mečiar-kabinet akár az eddigieknél is erőszakosabb, keményebb eszközökkel reagálhat. Ezért a jövőben fokozott mértékben lehet szükség a szlovákiai magyarság emberi és polgári jogainak védelmére. E jogvédelem történhet politikai síkon, de a jogérvényesítés gyakorlati formáiban is megnyilvánulhat. Az előbbi, tehát a jogállamiság helyreállításának politikai szorgalmazása politikai pártjaink kötelessége; a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum jelen dokumentuma vikapni zöldséget és illatszereket, tisztítószereket is. Egy éve az üzletet privatizálták, és azóta élelmiszert itt már - egy kilométernyi körzetben sehol - nem árusítanak. Panaszainkra az illetékesek azt a meglepő választ adták, hogy ebben az épületben csakis élelmiszerek eladására adnak engedélyt. Ez áll fehéren-feketén az aláírással, pecséttel ellátott papíron. Ám hazugság az egész, hiszen nekünk ezt írták, a tulajdonosnak pedig kerti szerszámok eladására adtak engedélyt. Sok itt az öreg, beteg, nyugdíjas, a kisgyermekes anya, aki messziről kényteszont a gyakorlati jogvédelem fontosságát hangsúlyozza. Nézetünk szerint a szlovákiai magyar közösség jogi önvédelmének három irányára kell felhívni a figyelmet: 1/ A különböző jogsértések dokumentálása, összegyűjtése, a bizonyítékok rendszerezése. Ehhez egy jogvédő irodára lenne égető szükségünk, ezért ennek felállításáról a közeljövőben tárgyalásokat kezdünk a szlovákiai magyar szervezetekkel. 2/ Indokolt s tényekkel bizonyítható esetekben élnünk kell a hazai bíróságokhoz való fordulás lehetőségeivel. E tekintetben Az emberi szabadságjogok őrzésének fontos eszköztára. a közelmúltban már elkönyvelhettünk néhány számunkra pozitív kimenetelű bírói döntést, ezért a jövőben is élnünk kell a jogérvényesítésnek ilyen formáival, hiszen amíg Szlovákiában még bírói függetlenségről beszélhetünk, addig - véleményünk szerint - a kisebbségi lét sorozatosan tetten érhető jogszűkítései, az államhatalom ilyen irányú retorziói csupán jogorvoslás útján hozhatók helyre. A Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum ezért azzal a kéréssel fordult több hazai jogászhoz s gyakorló ügyvédhez, hogy képviseljék a szlovákiai magyar állampolgárokat azok ilyen vonatkozású peres ügyeiben. Szándékaink szerint közigazgatási kerületenként legalább egy, országos viszonylatban azonban nyolc főnél mindenképpen több jogtudor pártfogó segítségére számítunk. Az általunk felkért - vagy az ezt a munkát önként vállaló - jogtanácsosok névsorát és címét jelen len cipelni a napi szükségleti cikkeket. A másik történet. Havonta fizetünk a fűtésért, a villanyért. A végelszámolásnál azonban mindig hátralék mutatkozik, tehát utána kell fizetnünk. Ilyenkor el szoktunk menni a központba, hogy felemeljük a gázért és villanyért havonta fizetendő pénz nagyságát. Eddig ez rendben is volt, a nyomtatványt helyben kitöltöttünk, s egy-két hónap múlva már az új, emelt összegeket fizethettük. A napokban szintén emelni kívántam a gáz és a villany havi befizetési összegét. A megszokott címre érkezve lenyilatkozatunk kiegészítéseképpen 1997. augusztus 31-éig a sajtóban hozzuk nyilvánosságra. 3/ A szlovákiai demokrácia sorozatos térvesztése és az országban kialakult helyzet láttán, sajnos, azt a lehetőséget sem zárhatjuk ki, hogy bizonyos esetekben sem a szlovák jogrend, sem a honi bíróságok nem nyújtanak majd kellő védelmet a jogsértésekkel szemben. Ezért arra figyelmeztetünk, hogy az Európai Emberjogi Konvenció szellemében - amelyhez a Szlovák Köztársaság is csatlakozott - az ország valamennyi polgárának jogában áll nemzetközi fórumokhoz fordulni. Az SZMÉF-fel együttműködő juristák az ilyen esetekben is jogsegélyszolgálatot nyújtanak. Hangsúlyozzuk: a szlovákiai magyar állampolgárok az előírt feltételek teljesítése mellett az Európai Emberjogi Bizottsághoz, az Európai Emberjogi Bírósághoz, illetve az ENSZ Emberi Jogi Bizottságához fordulhatnak panaszukkal. A különféle szervezetek, önkormányzatok, szakmai és polgári társulások viszont az Európa Tanácshoz, az EBESZ-hez, az Európa Parlamenthez, illetve az ENSZ megfelelő szerveihez nyújthatják be panaszaikat; igaz, ez utóbbi szervezetek az érintett ország számára „csak" jogilag nem kötelező ajánlást tehetnek. Befejezésül: a jogvédelem az emberi szabadságjogok őrzésének fontos eszköztára és a demokrácia elveit tisztelő világban a jogokhoz való ragaszkodás legtermészetesebb érvényesülési formája. Közösségünk jövőjének érdekében merjünk hát élni az ilyen eszközökkel is! A Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum szóvivői testülete nevében: Mészáros András, Miklósi Péter. Szakkonzultáns: Csáky Pál. hangoltak. Miután megmondtam célomat, közölték: „Mi már ezt nem csináljuk, külön kell menni a gáz- és külön a villanyművekhez, s ott kell intézni a dolgot." Az ötlött belém, hogy ismét az emberek életén igyekeztek „könnyebbíteni". A bürokráciáról már sokan és sokat szóltak, írtak, nem az én tisztem pontot tenni e téma végére. A véleményem azonban változatlan: a bürokráciát elsősorban az emberek szükségleteihez való helytelen és érzéketlen hozzáállás jellemzi - Kassán is. Iván Sándor, Kassa