Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-30 / 200. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 30. wm VENDÉGKOMMENTÁR Ünneprontás A mágyar nemzeti ünnepe­ken, szlovákiai magyar szem­mel nézve, visszataszítónak látszó jelenetek zajlanak: le­gyen bár március 15-e vagy az 1956-os forradalom évfor­dulója, el nem múlhat a par­lamenti és parlamenten kívü­li pártok kölcsönös sárdobálása nél­kül. Igaz, legalább mindegyik párt ün­nepel. Nálunk-má­sok a szokások. A szlovákiai pártok felosztották maguk között az ünnepe­ket. A szuverenitá­si nyilatkozat nap­ja a kormánykoa­líció kizárólagos felségterülete. „Majd ha bocsána­tot kérnek, őket is meghív­juk" - mondta három éve a nyilatkozat ellen szavazó pártok címére a DSZM egyik képviselője a rituális tűzug­ráshoz készülődve, és ez az álláspont a jelek szerint máig sem változott. Május elseje a baloldal ünnepe, november 17-e a magát a rendszervál­tás egyetlen igaz örökösének tekintő ellenzéké, a szlovák nemzeti felkelés ünnepségeit a kereszténydemokraták fi­gyelik tisztes távolságból, a magyarok lelkét meg a szigo­rúan egyházi ünnepeken túl aligha érinti meg bármelyik évforduló is. Hogy szilvesz­ter éjszakáján ki emeli poha­Sándor Eleonóra rát az újévre és ki Szlovákia megalakulására, szerencsére megállapíthatatlan. Az alkot­mány ünnepével az elmúlt öt év alatt elvben már mindenki megbékélhetett volna. Az or­szág alaptörvénye, minden hibájával együtt, a polgárok mindennapjainak részévé vált, ben­ne látjuk a végső menedéket a hata­lom túlkapásaival szemben. Létezése és az alkalmazását felügyelő alkot­mánybíróság mű­ködése élteti a re­ményt, hogy nem vagyunk egészen kiszolgáltatottak, hogy a kormány és a parlament is kor­dában tartható. Egyáltalán nem jó, hogy minduntalan védelmet kényszerülünk ke­resni. Még rosszabb, hogy az alkotmány már nem is képes menedéket nyújtani. Leg­alábbis a népszavazás meg­hiúsítása óta a hatalom szá­mára már csak egy halott szöveg. Azok, akik értékte­len, félredobható papirossá fokozzák le az alkotmányt, holnap méltóságteljes, mi több, közös ünneplést szeret­nének rendezni a parlament­ben. Ehhez képest még a ma­gyarországi pártok szokásos ünnepi acsarkodása is elvi­selhetőbb. Mert legalább őszinte. JEGYZET PiltiSi Otthon a legjobb! KERTÉSZ GÁBOR Fekszem a hátamon valahol Mezőkövesd és Sierra Leone kö­zött, egy szépenfejlett kavicsbányató nudista partján, ahol fő­leg a saját állításom szerint jól megérdemelt egyhetes szabad­ságomat töltöm családom és frissen szerzett pucér társaim kö­rében. Ide menekültem, bő kétszáz kilométerre a gondoktól, mert éreztem, hogy az idegeim már kezdenek kirojtosodni, ami ugye előbb-utóbb a megőrüléshez vezet. Itt nincs telefon, se sajtó, nincsenek médiák, nincs ügy, botrány, nincs Piszkosszolgálat, se vadprivatizáció. Itt csend van, pihentető, simogató lágy víz van, és lesz tűz este a bográcsgulyásfőzés­hez. Es tűz lesz, sőt tűzijáték, ha valaki a körömben politizálni kezd, vagy a kalapszarződést emlegeti, vagy elővesz, mint az anyaország kebelére boruló szegény határontúli kissebbséget. Én kérem itt a gumimatracra borulok, vagy ki, ha - mint mon­dám fent. Aki mégis politizálni óhajt, az cseverészhet az ösz­szesen hároméves két lányommal vagy a feleségemmel, aki ha rám hallgat: rámhallgat. En a legjobb esetben is csak a mars­lakók húsvéti szokásairól, a naplemente tyúkszemre gyako­rolt hatásáról vagy a kelkáposztafőzelék sztereofonikus zenei megjelenítéséről vagyok hajlandó értekezni. Már hatodik napja fekszem a hátamon, a hasamon meg a le­hetséges összes oldalamon - nagyon sokoldalú tudok lenni -, és mindenütt csak a csend, meg a víz, meg a bográcsgulyás. Egyre inkább érzem, hogy a tóból is megárt, ha sok... Kezde­nek az idegeim kirojtolódni. Végre itthon 1 Jaj de jó - van telefon és sajtó, tombolnak a mé­diák, van Gaulieder-ügy és privatizációs botrány, NATO-láto­gatói nyilatkozatok és nagynemzeti felsőbbrendűség. Igazi hazai, pihentető légkör... Halihó: lehet megőrülni...! Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. voxnova.sk/ - Értsd meg drágám, a parkolóban ellophatják! (Barát József karikatúrája) A kormány a mennyei béke országának szeretné láttatni Szlovákiát Van mit ünnepelni Ezekben a napokban a kormánykoalíciós propa­ganda a mennyei béke or­szágának szeretné láttatni Szlovákiát. Azt szeretné el­hitetni, hogy az alkotmány elfogadásának ötödik év­fordulóján felhőtlen az öröm az országban. CSÁKY PÁL Mindent igyekeznek megtenni ezért a célért: obstruálták a par­lament ülését, hogy ne kelljen a vasárnapi ünnepség előtt lesza­vazniuk a Gaulieder képviselő mandátumának megújítását cél­zó ellenzéki javaslatot, az eset­leges kritikai kijelentéseket el­kerülendő inkább törölték a mű­sorból a Lépések című vitamű­sor holnapi adását, s biztos ami biztos, a parlament holnapi ülé­sén inkább nem engedik szóhoz jutni az ellenzéki képviselői klu­bok elnökeit, nehogy „konfron­tációs hangnemben lépjenek fel". Az ünneplés tárgya az alkot­mány. Az alaptörvény kapcsán véleményem szerint három tör­vényről kell(ene) beszélni. Az első az alapdokumentum tartal­ma, amely bizony hagy kívánnivalókat maga után. Ma már mindenki számára világos, mennyire hiányos ez a törvény, ugyanakkor azt is tudjuk mind­annyian, hogy igazi pőreségé­ben Kováč köztársasági elnök űr mandátumának lejárta után fog majd megmutatkozni. Képvise­lőként, szakmai szempontból, akár büszkeséggel, állampolgár­ként azonban mindenképpen nagy-nagy szomorúsággal kell megállapítanunk, hogy a parla­mentben öt évvel ezelőtt elmon­dott kritikánk ma is szó szerint megállja a helyét. Mára a legje­lentősebb jogászok javasolják az alaptörvényben azokat a változ­OLVASÓI LEVELEK Alulértékelt munkaerő A kormány és a parlament által hozott legutóbbi restriktív in­tézkedések világosan mutatják, hogy az egyesek által annyira misztifikált gazdasági csoda ki­fulladni látszik, még mielőtt mi, polgárok érezhettük volna annak áldásos hatását. Aki ful­doklik, annak mentőöv kell. Kormányunk is e gazdasági csoda megmentése érdekében bedobott egy-két mentőövet, tatásokat, amelyek megtalálha­tóak a mi öt évvel évvel ezelőtti javaslatainkban, s amelyeket a hatalom arroganciája akkor el­utasított. Az alkotmány ettől függetlenül természetesen érvé­nyes dokumentum, s csak a szlo­vákiai helyezet fejetlenségét bi­zonyítja, hogy megtartásához éppen azok ragaszkodnak legin­kább, akik öt évvel ezelőtt a leg­keményebben kritizálták tartal­mát és nem is szavazták meg végleges változatát. S máris el­érkeztünk a második problé­mához, ahhoz, hogy ebben az egyre mélyebb primitivizmusba süllyedő országban még ezt a tö­kéletlen alaptörvényt sem tart­ják tiszteletben. A dolog pikan­tériája megint abban van, hogy éppen azok sértik meg tudato­san és sorozatban, akik büszkén megszavazták, s ennek örömére tüzet is ugrottak annak idején. A jogállam azonban a jelek szerint tutajokkal nem hozható el, a jogállamnak a fejekben és a szí­vekben kellene megszületnie. Azok sértik meg tuda­tosan és sorozatban, akik megszavazták. De abban az országban, ahol a törvénysértésekre a legmaga­sabb kormányzati helyekről ad­nak példát, egy ilyen folyamat csak nagyon nehezen valósítha­tó meg. A harmadik probléma az alkot­mányozási folyamat közben al­kalmazott politikai hozzáállás, amely, sajnos, máig meghatá­rozza az akkor és jelenleg is ha­talmon lévők politizálási mód­szereit. Ez az alkotmány ugyanis nagyon megkérdőjelezhető kö­rülmények között jött létre, ha­zug taktikázások közepette. Lé­nyegében alkotmánysértő mó­don, tekintettel arra, hogy elfo­mégpedig gazdasági csomag formájában, hogy a fuldokló számára a túlélés reménye megmaradjon. Hogy ez segít-e rajta? Ideig-óráig talán igen, de hosszú távon, a fuldoklás tény­leges okainak kezelése nélkül aligha. E csodának nevezett va­lami megmentése érdekében a kormány kiadja a jelszót: Visz­sza kell fogni a fogyasztást! Ho­gyan? Be kell fagyasztani a bé­reket, melyek európai viszony­latban úgyis a legalacsonyab­bak közé tartoznak. Talán csak Albániában kisebbek. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja az Új Szó közelmúltban megjelent gadásakor még jogilag érvény­ben volt a csehszlovák szövetsé­gi alkotmány, amelyet sértett az új szlovák alkotmány több része. Kérdéses tehát az alkotmány el­fogadásának legitim volta, s el­fogadói nem is törekedtek arra, hogy nagyobb konszenzus eléré­se alapján a lehető legszélesebb társadalmi támogatottságot biz­tosítsák a dokumentumnak. A hazudozások, csűrés-csavarások a mai napig végigkísérik az alap­törvényt, csakúgy, mint soroza­tos és tudatos megsértései is, amelyekről az alkotmánybíróság döntései szolgálnak bizonyíték­kal. Az a politikai-jogi játék is, amellyel 1992-ben megbénítot­ták a volt szövetségi állam tör­vényhozását és a szó szoros ér­telmében kizsarolták megszün­tetését, szintén máig rányomja bélyegét a szlovák kormánypoli­tikára. Obstrukcióval, a létező állam megbénításával ugyanis egy működő organizmust való­ban meg lehet bénítani, ám az újat felépíteni és működtetni nem lehet. A szlovák politika 1993 után képtelen volt váltani és a negativizmust pozitív esz­mékkel felváltani. Az ország ve­zetőinek máig nincs víziójuk az ország jövőjéről, s még a társa­dalom sem bizonyította be, hogy képes érett módon kezelni a rá­szakadó krízishelyzeteket. Csu­pa idegesség, vádaskodás és rög­tönzés az élet Szlovákiában, s egy valami biztos csak itt, a bi­zonytalanság. Többen rámutat­tak már: egy törvény akkor ér­demli meg az igazi tiszteletet, ha mögötte az erkölcs és az igazsá­gosság áll. Egy társadalom is ak­kor biztosít élhető közeget ál­lampolgárai számára, ha az ököl uralma helyett a jog uralma valósul meg. Akkor majd igazán lesz mit ünnepelni Szlovákiában A szerző az MKDM alelnöke. száma, amelynek rendszeres melléklete a munka piacán ki­alakult helyzettel foglalkozik. A szabad munkahelyek és mun­kalehetőségekjárások szerinti közléséből megtudjuk, hogy egy varrónő akár 2700 koronát is megkereshet, ha jól végzi munkáját. Hajói tudom, ez az összeg a jelenlegi minimálbér­rel azonos. A levonások, adók után varrónőnk szabadon dönt­het arról, hogy e „szép" össze­get lakása fenntartási költsége­inek fedezésére, vagy élelmi­szerek vásárlására fordítja-e, mert hát azért enni is kell né­ha. Az ilyen fizetésből mindket­TALLÓZÓ LESOIR Egon Krenzet ugyan Berlinben elítélték, összességében azon­ban azt kell mondani, hogy Eu­rópa egyik legelnyomóbb rend­szerének bűnei és bűnösei felett igazából sohasem ítélkeztek, s ma már nincs is meg ennek lehe­tősége - állapította meg kedden kommentáló cikkében a belga. Túl késő: egyes szereplők és „pótolhatatlan" tanúk immár mindörökre hallgatnak. „Jólle­het, senki nem vonja kétségbe, hogy a sztálinizmus ugyanolyan - ha ugyan nem még inkább ­gyilkos rendszer volt, mint a hit­lerizmus, ma már nyilvánvaló, hogy mégsem rendeznek róla nürnbergi pert". ZYCIE Ujabb állítólagos bizonyítéko­kat közölt Aleksander Kwas­niewski lengyel államfő feltéte­lezett kétes kapcsolatairól a len­gyel napilap. Lucyna Pietrzyk, az óleksy-ügyet vizsgáló parla­menti különbizottság volt veze­tője leszögezte: nem érti, hogy miről is folyik a vita, hiszen a Zycie csupa olyan ügyet tálalt fel, amely 1994 ősze előtt tör­tént, márpedig a lengyel tikosszolgálatok is csupán 1994 szeptemberében bizonyosodtak meg arról, hogy Alganov a KGB ügynöke. Ezt követően több po­litikust, köztük Józef Óleksyt is figyelmeztettek arra, hogy sza­kítsa meg kapcsolatát az orosz diplomatával. Kwasniewski ilyen figyelmeztetést nem ka­pott, mivel a belügyi szervek semmi nyomát nem látták an­nak, hogy bármiféle köze lenne Alganovhoz. TRIBUNE DE GENEVE Svájci orvosok egy 1928-ban el­fogadott törvény alapján évtize­deken át akaratuk ellenére steri­lizálták az elmebetegeket-derí­tette ki egy svájci történész. A lap szerint a kényszersterilizálás gyakorlata sok embert érintett. Bevezetését August Forel svájci pszichiáter kezdeményezte Va­udban, miután sikerült meg­győznie a helyi illetékeseket egy „faji higiéniai" kampány szüksé­gességéről. A törvény 1928-ban megszületett, és húsz évvel ezelőttig erre hivatkozva folyta­tódott az elmebetegek meddővé tétele. A törvény érdeklődést keltett a náci Németországban is: Adolf Hitler elkérette a tör­vény egy példányát a berni kor­mánytól a német faji törvényke­zés előkészítése során. JHE WASHINGTON POST Alig két hónap telt el azóta, hogy Hun Sen kambodzsai társminisz­terelnök államcsínnyel magához ragadta a hatalmat, de a kényúr egykori nagy hangú bírálói máris felejteni látszanak - írta szer­kesztőségi cikkében az amerikai lap. Kiemelte: az Egyesült Álla­mokat nem pusztán múló érde­keltség köti az ázsiai országhoz, hanem az a több milliárd dollár tőke is, amelyet szövetségeseivel együtt ott befektetett. tót nem tudja megoldani. Úgy látszik, a tisztességesen elvég­zett munkáért tisztességes bért jelszó beleveszett a novemberi terek ködös világába. Úgy lát­szik, hogy csak emlékek marad­nak belőle, nosztalgiává neme­sült. A mai kor feltörekvő em­berének a jelszava: minél előbb meggazdagodni, bármilyen áron és lehetőleg munka nél­kül. Ez a valóságban is így van, minden nap meggyőződhetünk róla. Tisztességgel, sajnos, ma oda lehet menni, ahová a király is gyalog jár! Németh Géza Alistál

Next

/
Oldalképek
Tartalom