Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-23 / 195. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 22. SpOrT/T Évé és RádI Ó - csüTörtöK fl 2342 Világpremierre készül októberben a császárváros. Kamarás Máté a vámpírok osztrák bálján Polanski hívta Bécsbe Ez a darab nagyot lendíthet a pályámon" (Oláh Csaba felvétele) Árpád-kori oklevelek kötetben Eger. A Heves Megyei Levéltár Szent István napjára időzítette annak a tudományos értékű kötetnek a bemutatását, amely összegyűjtve adja közre a levéltárban található 65 Árpád-kori oklevelet. Az eredeti latin szöveg mellett olvasható az iratok teljes magyar fordítása is, ily módon nemcsak a tudósok szá­mára érdekes az olvasmány, hanem a történelem és a nyelvé­szet iránt érdelődő diákok számára is. (MTI) MOZI POZSONY HVIEZDA: Az ellenfél arca (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA ­KERTMOZI: Nyerő páros (am.) 21 OBZOR: Relic - A bestia (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: Csakis ő (am.) 15.30, 17.30, 20 YMCA: Gyilkosság a Fehér Házban (am.) 15.30. 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18; 101 kiskutya (am.) 16.30 Fegyencjárat (am.) 18.30, 20.30 Államérdek (am.) 18.30,20.30 Lisszaboni történet (ném.-port.) 18 A tükör (or.) 20 A segéd (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: Az ellenfél arca am.) 18, 20.30 Fedőneve: Donnie Brasco (am.) 18, 20.30 Em­berrablás (am.) 18,20.30 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - PANORÁMA: Lopott szépség (ol.-am.) 21 PAT ­PANORÁMA: A jaguár (fr.) 21 GALÁNTA-KERTMOZI: Üvöl­tés (am.) 20.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Az angol beteg (am.) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Hair (am.) 20 LÉVA - JUNIOR: Emma (am.) 18 AMFITEÁTRUM: Két túsz között (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Örök szerelem (am.) 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Angyal (am.) 21 (vas.) Lesz párhuzamos osztály Ipolyságon? Javaslat - cselekvésre Kitzbühelben, síelés köz­ben, Roman Polanski fel­sértett ujjából a hóra csep­pent a vér. Ekkor támadt az az ötlete, hogy 1967­ben forgatott nagy sikerű filmjét, a Vámpírok bálját át kellene írni musicalre. Bécsben, a Raimund * Theaterben már folynak a próbák. SZABÓ G. LÁSZLÓ Világpremierre készül a császár­város. Október 4-én rangos sze­replőgárdával, Michael Kunze librettója alapján és Jim Stein­man zenéjével csendül fel a mu­sical, amelynek Kamarás Máté személyében (egyetlen!) ma­gyar résztvevője is van. Roman Polanski, a Kínai negyed, az Egy tiszta nő és a Kalózok hatvan­négy éves rendezője, valamint Jim Steinman, „a rockzene Wagnere", Barbra Streisand „udvari szerzője" őt találták ugyanis a darab legnehezebb te­norszólója ideális megszólalta­tójának. Budapest, London, Bécs. Eb­ben a háromszögben éli most az életét. Pályáját a Rock Szín­házban kezdte, Londonban a Cameron Mackintosh produ­ceri iroda ösztöndíjasaként tanult, Bécsben egy nagysza­bású előadás résztvevője. Hu­szonegy évesen nem is kíván­hatna többet. Minden felborult körülöttem. A színművészeti főiskolán halasz­tást kellett kérnem, a kapcsola­tomnak vége lett, az angolt fél­retettem, Bécsben nagyon egye­dül vagyok, a lakásban még csak tévé sincs... folytassam? Mindenért fizetni kell, tartja a közhely. Fizetek is bőven. De majd ne­kem is fognak. Ekkora anyagi és szakmai megbecsülésben u­gyanis, mint most Bécsben, soha nem volt még részem. Hirtelen olyan pontra jutottam a pályán, hogy erről otthon még tíz év múlva is csak álmodozhatnék. Egy évre szóló szerződést kap­tam a Raimund Theaterben, s ez heti hat-hét előadást jelent. Na­gyon kemény időszak vár rám, ezzel együtt mégis elmondha­tatlanul boldognak érzem ma­gam. Ilyen lehetőséget ritkán kap az ember. Ez csak jól folyta­tódhat. Londonban, a West End nagy hírű előadásait nézve, meny­nyit tudott magába szívni? Két hónapot töltöttem London­ban. A májust és a júniust. Nap­közben tánc- és énekórákra jár­tam, esténként pedig színházba. Öt musicalt láttam többször is, ezekből rengeteget lehet tanul­ni. A Jézus Krisztus Szupersztár még mindig „listavezető" ná­lam. Ebben szerepet is kaptam volna, az apostolok egyikét, de a munkavállalási engedélyt csak főszerepre lehet kiharcolni. Jé­zusnak pedig, nagy bánatomra, még mindig fiatal vagyok. Han­gilag ugyan megfelelek a sze­repre, de a külsőm, az arcom másról beszél. Be kell hogy lás­sam: ha én játszanám a szere­pet, a Jézus és Júdás közti vita óvodai veszekedésként hatna. De hogy mit láttam még...? Megnéztem a Miss Saigont, a Grease-t, ott voltam A szép és a szörny bemutatóján, beültem a The Fixre... a West Enden min­den telt ház előtt megy. Az üj darabok milyenek? Látványban, maszkban, karak­terekben, rendezésben izgalma­sak, csak a zenéjük nem olyan nagyszerű. A The Fix érdekes, jól hangszerelt kamaramusical. Egy fiatal amerikai elnökjelölt­ről szól, aki az ifjabb Kennedyre hasonlít. A sztori szerint híres apa fia, akit gyorsan felfuttat­nak, de a végén hatalmas zuha­nás vár rá. Zeneileg sajnos sok­kal kevesebbet nyújt a darab, mint mondanivalóban. A Vámpírok bálja milyen ze­nét kínál? Steinman remek zeneszerző. Rengeteg sikerszám megalkotó­ja. Nekem nagyon nehéz dalt komponált. Egy magas tenor­szólót, amely Alfred rémálmá­ban, az éjszakai kastélyban csendül fel, amikor megjelen­nek a vámpírok. Két strófa, nyolc sor. Semmi bevezetés, rögtön a lényeg. „Te úgyis szere­ted a magas hangokat!" - mond­ta Steinman, és egy bé-vel meg­spékelte a dalt. Ezen a számon aztán rendesen beskálázhatok, de ha sikerül jól elénekelnem, akkor biztosan felfigyelnek rám. Küszködöm is vele rendesen. Nagyon ki kell gyúrnom. A főszerepre nem volt esélye? Polanskinak és Steinmannak is tetszik a hangom, de a némettel még gondjaim vannak. Már az első meghallgatás után mond­ták, hogy kár, nagyon kár! Lon­donban, illetve az angolban sok­kal jobban otthon érzem ma­gam. Lelkileg már a József és a színes, szélesvásznú álomkabát­ra készültem, az esseni meghall­gatásra, amikor szóltak, hogy bekerültem a Vámpírok báljába. A Józsefnek már várományosa vagyok, bár a német kiejtéstől ott is félek. Ennek ellenére még­is úgy döntöttem: előbb német nyelvterületen kell sikeresnek lennem, s csak utána jöhet a West End. Európában ugyanis, musical terén, London a csúcs. Afölött már csak a Broadway áll, de az már egy másik világ. Iga­zából persze szólókarrierre vá­gyom, azt viszont nehéz elérni. Ahhoz komoly ismeretség is kell, nemcsak énekesi tehetség. Mondhatná azonban azt is, hogy „az idő nekem dolgozik". Csak azért nem mondom, mert az idő gyorsan múlik. Minden lehetőséget meg kell ragadnom, amely előbbre vihet. A Vámpí­rok bálja pedig, úgy érzem, ha­talmasat lendíthet a pályámon. Polanski próbáin ez idáig mi­lyen tapasztalatokat szerzett? Tapasztalatok? Egyszerűen jól érzem magam a közelében. Ro­konszenves ember, tudja, kihez hogyan kell szólnia. A darabot illetően pedig jók a meglátásai. Én úgy veszem észre, ez a musi­cal nem a film színpadi változa­ta lesz. Annál sokkal több, jóval érdekesebb. Polanski kerül min­den sablonos megoldást, a hu­mort pedig szerintem jobban szereti, mint a lírát. Látványos, szórakoztató darabot rendez, amelyben lesznek ugyan féle­lemkeltő elemek, de a horror­hoz túl sok köze nem lesz. Az Új Szó hasábjain a nyár folya­mán többször is olvashattunk arról, hogy az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnázium az 1997/98-es tanévben az első év­folyamban két osztályt nyit, ugyanis Slavkovská miniszter asszony ilyen utasítást adott a Nyitrai Kerületi Hivatalnak. A lap augusztus 8-ai számában azonban már ez olvasható: „To­vábbra is teljes a bizonytalanság a párhuzamos osztály megnyitá­sa körül, ellentmondó nyilatko­zatok." Marián Sipőcz úr, az iskola igaz­gatója az újságírói kérdésre azt válaszolja, hogy a kerületi hiva­tal csak egy osztályt engedélye­zett. A Nyitrai Kerületi Hivatal oktatási osztályának magát megnevezni nem akaró tisztség­viselője hangsúlyozza: az osz­tály finanszírozására szükség lenne 220 ezer koronára, s ezt az illetékes minisztérium nem biztosította. Az illetékes minisz­térium a kerület ilyen igényéről nem tud. A lényeg: valahol az ügy el­akadt, esetleg valaki vagy vala­kik el akarják altatni. Javaslom: mozgalmaink és párt­jaink illetékes szakértői (a köz­pontban és az alapszervezetek­ben) az Ipoly és a Garam Menti Régiók önkormányzatai, szövet­kezetei, vállalkozói, tantestüle­tei, szülői közösségei, társadal­mi szervezetei és egyházi közös­ségei összefogással teremtsék meg a szükséges anyagi feltéte­leket egy osztály finanszírozásá­ra. Elképzelésem szerint a közvetí­tő szerepet a mozgalmak, pár­tok és az önkormányzatok tiszt­ségviselői vállalhatnák, a szer­vezési feladatokat az iskola igazgatósága. A befolyt pénzt valamelyik alapítványunk ke­zelné, majd folyósítaná az illeté­kes oktatási szervnek. Hiszem: van bennünk annyi erő, hogy legalább 20-25 fiatalnak biztosítsunk továbbtanulási le­hetőséget. Mivel a tanévnyitó nagyon közel van, gyorsan kell cselekedni. Korpás Pál, Ipolyság REGÉNY f M uzsika, most jól M figyeljen rám! A M ^^ regényíró fantá­ch I L/ ziája elősegítheti a dráma kicsúcsosodását, s meglesz az a csattanó, amelyet Tibor barátunk emlegetett. - De az ő fantáziájában az a nő kígyózik! - Az író képzeletében sok min­den él és kígyózik, de az nem valóság! - csillapítja Stir a „va­don nőtt szép virágot". - Most már érted? - mosolyodik el Peti. - Mindent értek - suttogja könnybe lábadó szemmel Zsu­zsi. - Elmesélted, hogy milyen voltál... Peti itt nem ránthatja magához, hogy a karjai közé szoríthassa, csak a kezét simogatja. - Mit gondolsz, mi lenne a sze­gény íróból, ha a regényében szereplő nőket egyszerre kelle­ne ölelgetnie? - Te csak azt az egyet emlege­ted! - Ő csak játékszer a kezemben, bábként ide-oda rángathatom. De ha te valami jobbat tudnál ajánlani, a mi törzsfőnökünk té­ged is figyelmesen meghallgat­na. - Amit egyszer a fejedbe veszel, attól úgy sem tágítasz. A kocsid­ba vágod magad, és elfutsz! - Még egy kis türelmet kérek, és együtt futunk haza, hogy kibé­kítsem a cárnőmet! - nevet fel Peti, és a Fiúra, a fiatal magán­detektívre tekint. - Jó lenne, ha reggel egy kávéra beülhetnél a Mária presszóba. Hazulról fel­hívom Riát. Kíváncsi vagyok, mihez kezd a beszélgetésünk után. Ha öt-tíz percre újra el­hagyja a bárpultot, akkor felhív­ja azt, akinek jelentenie kell, Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 60. rész hogy mire biztattam. Olyasmit mondok neki, hogy a délutáni randevúra biztosan eljön, és va­lószínű, a közelben lesz a har­madik személy, hogy titokban megfigyelhessen bennünket. Hová hívjam, hogy gondtalanul le is fényképezhesd őket? - Ha már „forgalomba hoztuk" a Fortuna Szállót, ott lenne a legjobb. A szálló ablakából be­látni az egész teret. Ott dolgo­zik az egyik gimnáziumi osz­tálytársnőm. Vele elintézném a megfigyelő helyet. Mikor? - Négykor? Megfelel? - Nekem is - válaszolja a Fiú, amikor a főnöke helyeslőn bó­lint. - Ne félj - mondja Peti Zsuzsi­nak. - A pisztoly nem dörrenhet el! Csak a fényképre van szük­ségünk. De én látni is akarom őket, hogy pontos leírást adhas­sak róluk. - Te még ravaszabb vagy, mint gondoltam! - mosolyodik el végre a megnyugvó Zsuzsi. - Ravasznak kell lennem, ha az öreg grafológus azt állította a mi emberünkről, hogy kiváló kombinációs tehetséggel ren­delkezik. Felveszem vele a ver­senyt! - Ha ő lesz az a harmadik... ­sóhajt fel Stir. - Érzéseimben ritkán csalatko­zom - válaszolja Peti, és Zsuzsi felé nyújtja a karját. - Mehe­tünk, cárnőm - S még a Fiú felé fordul. - Nyolckor nyit a presz­szó! - Ott leszek, hogy a nyitás után én ihassam meg az első kávét. - Lehet, hogy később én is be­nézek majd, ha úgy sikerül a te­lefonbeszélgetésem, ahogyan elterveztem. Jól felcsigázom azt a nőt a délutáni randevú előtt... - Már csak az a Ria él a képzele­tedben?! - fakad ki újra Zsuzsi. - Cherchez la femme! - szólal meg vidáman Stir. - A franciák mondják: Nő van a dologban! Keresd a nőt! A magasra nőtt Peti lehajol, hogy szájon csókolja Zsuzsit. - Hallottad? Nő van a dolog­ban! Akit oly hosszú ideig ke­restem, megtaláltam! - Akkor menjünk! - Megyünk már, kicsikém! De úgy kifaggatlak, hogy könyö­rögni fogsz, hogy hagyjam vég­re abba a vallatásodat! - Szeretném azt látni! Csak te ne könyörögj nekem! Vidám hangulatban hagyják el az Éber Szem detektívirodát. Szerda reggel nyolckor a fiatal magándetektív Stir Viktor autó­jával érkezik abba az utcába, ahol a Mária presszó van. An­nak a háznak a közelében állítja meg a kocsiját, amelynek kapu­aljából hétfő délután a bajszos riporter leskelődött. Átmegy a másik oldalra, hogy első ven­dégként nyithasson be a presz­szóba. Peti ezekben a pillana­tokban lakásának előszobájá­ban a telefonkönyvet lapozgat­ja, a Mária presszó számát kere­si. Megtalálja, s tárcsázni kezd. Férfihang jelentkezik. - A presszó tulajdonosához van szerencsém? - kérdezi. -A helyettese vagyok. - Remedi úr nincs ott véletle­nül? - Ilyen korán nem szokott be­nézni. - S a maguk kedves Riájával most beszélhetnék? - Ha fontos ügyben... - Nekem fontos, de neki még fontosabb! - Idehívom. - Itt vagyok! Ki hív? - érdeklő­dik néhány pillanat múlva Ria. - Egy kedves jó ismerőse. - Kedves is, jó is? Ha elárulná a nevét! - Nagy Péter vagyok - mondja vidáman Peti. - A valóságban is igen nagy. Eddig egy hölgy sem panaszkodott rám! - Már sejtem, hogy ki beszél ve­lem ilyen hencegő hangon. Fo­gadni mernék, hogy maga az a nagy bajszú újságíró, aki hétfőn ajánlatot tett nekem. Jöjjön be megint egy kávéra, most nem érek rá. - Csak egy pillanatra, Ria! A legfontosabbat még nem mond­tam el! A pultjánál nem beszél­hetünk. Csak négyszemközt tár­gyalhatunk, mert igen nagy ti­tokról van szó. -Velem kapcsolatban? - lepő­dik meg Ria. - Erről említést te­hetett volna hétfőn is. - Akkor még nem voltam biztos a dologban. Csak tudni akar­tam, ki is az a Ria, akivel össze­függhet a nagy titok... - Milyen titkot emleget? - Sok pénzről, csaknem félmilli­óról lenne szó... - Ne bolondozzon velem! - Azt a nagy összeget a maga becenevére tették be a takarék­ba. Tudom, hogy kinél van az a betétkönyv, aki Ria jeligére he­lyezte el vagyonát a takarék­pénztárban. Szép tervet eszel­tem ki arra, hogy könnyűszerrel felvehesse a becenevére betett összeget. Nos, megkötjük az üz­letet? Csak egy kis jutalomra lenne szükségem, amellyel csak maga ajándékozhatna meg en­gem. Ria elgondolkozhatott, mert nem szólal meg. - Még itt van? - kérdezi Peti. - Itt vagyok. - Az ajánlatomról csak tanúk nélküí tárgyalhatnánk. A Fortu­na Szállót ismeri... - Ismerem. - Ha érdekli a simán lebonyolít­ható ügy, négykor a szálloda előtt találkozhatnánk. - Még nem tudom... - A néhány perces randevúra is engedélyt kell kérnie a főnöké­től? - Miért kellene engedélyt kérnem? - Hétfőn említette, ha magát is szerepeltetném a ri­portomban, előbb beszéljem meg a főnökével. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom