Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-21 / 193. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 21. KOMMENTÁR Fájdalmas 1968 TÓTH MIHÁLY Egy (múlt) századvégi radikális publicista arról vezércikkezett a szabadságharc 50. évfordulóján, hogy a márciusi fiatalok kísérletének szelleme azért nem vált éltető erővé a 67-es kiegyezés után, mert a jubileumi visszaemlékezések túlnyomórészt a nemzet fegyveres fellépésének részleteivel foglalkoztak, miközben már-már a történészek is mintha feledték volna a forradalom kitörésének okát. Régvolt radikális kollégám valószínűleg nem merte papírra vetni a lényeget: az ország nyomorának az volt az oka, hogy Magyarországon továbbra is élt és virult a feudalizmus. Amely ellen a forradalom kitört. Jövőre kerek 30 éve lesz, hogy Csehszlovákiában porondra lépett egy erő, amely alig fél év alatt az ország lakossága döntő hányadának támogatását élvezve olyan kísérletet hajtott végre, hogy nincs progresszív társadalomtudós a világon, aki tagadná: a Prágai Tavasz volt a bolsevizmus uralma hét évtizedének legtudatosabb demokratikus próbálkozása. A bukást két évtizeddel később az 1989 utáni „kiegyezés" követte. Az azóta eltelt évek alatt valami hasonló következett be, mint amiről oly elmarasztalóan írt a (múlt) századvégi tollforgató. Szlovákiában alig van 50 évesnél idősebb ember, aki minimum enyhe meghatódottsággal ne idézné fel, mit érzett, amikor azon a reggelen meglátta a szovjet tankokat... A szájról szájra szálló „történetírásnak" megvan a maga bája. Viszont alpári, ha a hivatásos közvéleményformálók sem erőltetik meg magukat, és 1968. augusztus 21-e évfordulója apropóján csak annak bizonygatására képesek, hogy „mindenki fel volt háborodva a megszállás miatt". Ha baloldali, netán szociáldemokrata ízlésű történész vagy politológus kényelmesedik így el, az a szó szoros értelmében a szellemi renyheség megnyilvánulása. Tudtommal még senki sem vette magának a fáradságot, hogy tanulmányt írjon arról, 1968 tulajdonképpen (igaz, elbukott) kísérlet volt annak bizonyítására, hogy a munkásosztály politikai szerveződésének nem a bolsevizmus a természetes terepe, hanem a szociáldemokrácia. A 29 évvel ezelőtti otromba moszkvai döntés egyértelműen bizonyította, hogy a nép nevében uralkodó apparátcsikok csak szuronyok segítségével képesek fenntartani a hatalmukat. Nincs jó helyzetben a szlovákiai szociáldemokrácia. Nem utolsó sorban azért van ez így, mert a DBP sem nagyon tud mit kezdeni hatvannyolccal. Ebben valószínűleg némely pártvezető rossz lelkiismerete is szerepet játszik. Amputálták ugyan a lelkűkből 1968-at, a fantomfájdalmat azonban érzik. JEGYZET Neuroatlanti integráció KESZELI FERENC Meséli Vasil Biľak a Twistben, hogy ötvenszázalékos kalandja volt Sophia Lorennel. Sophia nyilván repesne az örömtől, ha tudná, hogy a kaland másik felét, a reá eső ötven százalékot élete legnagyobb kéjmámoraként könyvelheti el - lévén, hogy lemaradt róla. Igaz, hogy az egykori főideológus is lemaradt Lorenról, lemaradt ezáltal a hongkongi grófnőről s a díva megannyi filmben szereplő díványáról. Hiába hívta, Sophia nem jött be. Nem úgy a testvéri csapatok. Azok bezzeg! Bil'ak csak kacsintott egyet a Kreml felé, és már jöttek is. Levelet nem írt. Füstjelet se küldött, s már osontak is befelé a szelíd baráti tankok. Reggel örömmámorban ébredtünk. Kinéztünk az ablakon, és láttuk: integrálódtunk Ázsiába. Ugyan ki gondolta volna, hogy huszonkilenc esztendővel megelőztük Hongkongot. És tessék: most meg loholunk az Ázsiába visszatért Hongkong után. Még szerencse, hogy velünk szembe forog a Föld, elég tehát, ha egy helyben járunk: Hongkong ideér alánk, de a hongkongi grófnő már aligha. Bil'ak nyugodtan mesél, nem idegeskedik. Kiváltképp nem a zátonyra futott euroatlanti integrációnk miatt, mely a madridi orgazmus óta az én szótáramban már csak neuroatlanti, hiszen mindenki ideges, ha úgy tetszik: neurós. Ideges az, aki akarta. Ideges, mert nem sikerült. Ideges az is, aki nem akarta, mert még sikerülhet. Ideges az is, aki csak színleli, hogy akarta, és ideges az is, aki még csak nem is színleli. Bil'ak azonban nyugodt. Mečiar is nyugodt. Mondta is Győrben, hogy sebaj, így legalább két évünk marad a felkészülésre. Mi azonban nem vagyunk nyugodtak, mert úgy jártunk az integrációval, mint az egykori Bil'ak a még mindig szemrevaló Sophia Lorennel: ötven százalékban sikerült. Az egykori Csehszlovákia fele integrálódik, fele nem. Megszállott ország volt, de ennek már a fele sem igaz. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabnella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo - Ez egy nagyon fontos ember. szponzorálására fordítja! Amit a magánosítás során lopott, annak egy részét a kultúra (Gossányi Péter karikatúrája) Stószi levél arról, hogy a magyar irodalom ünnepe volt-e a Fábry-centenárium Majd a kétszázadikon? Stósz, fúvószene, kegyeletteljes ünnepi beszédek, tisztelők, egykori barátok, művelődésszervezők, koszorúk, virágcsokrok - Fábrycentenárium. Vélnénk, a (szlovákiai) magyar irodalom ünnepe. TÓTH LÁSZLÓ Hiszen tény: az 1948 után, a második világháborút követő évek magyarüldözésének sokkjából megtépázva és megalázva (újra)eszmélkedő csehszlovákiai magyarság, a nagyon mélyről (újra)induló csehszlovákiai magyar művelődés, szellemi élet, illetve irodalom a stószi íróban találta meg azt az értéket és mércét, melyhez igazodni az adott körülmények között elemi létérdeke volt. írónemzedékek figyeltek a szavára, lapok, illetSzlovákiai magyar még kevesebb: egykettő ha ott volt. ve irodalom- és közösségszervezői elképzelések formálódtak az ő szellemi kisugárzásának bűvkörében, írói-kritikusi koncepcióknak és prekoncepcióknak adott mintát, sokak számára máig igazolást - és önigazolást jelentenek szavai és művei. De mi volt ebből érzékelhető a mostani bensőséges kis stószi megemlékezésen? Vajon valóban a (szlovákiai) magyar iroOLVASÓI LEVELEK A gólyák védelmében Lelkes gólyavédő lévén mindent elolvasok, ami ezekkel a hoszszúcsőrűekkel kapcsolatos. Az elmúlt napokban éppen az önök lapjából értesültem arról, hogy Spanyolország Maipartida városkáját gólyainvázió sújtja. Az okát egyebek között abban is látják, hogy az a hatalmas szeméttelep vonzza a gólyákat, ahová a megyeszékhelyről gyűjtik össze a hulladékot. A városszéli szemétlerakóhely olyan bőséges táplálékforrást kínál a gólyáknak, hogy sok még télen dalom ünnepe volt-e Fábry századik születésnapja? Ha ugyanis valaki egy kicsit jobban körülnézett, rögtön feltűnhetett neki: a mintegy kétszázfős emlékező seregletben alig akadt három-négy író. Szlovákiai magyar még kevesebb: egy-kettő ha ott volt. Ók is csak a közelből: Kassáról, Tornáról, Nagykaposról, Pozsonyból, máshonnan - senki. Amiről az jut az eszembe, hogy amikor hivatkozni kell rá vagy hivalkodni vele, amikor ilyen-olyan érdekek védhetők meg a személyével, akkor még ma is szép számmal akadnak tisztelői és „tisztelői", hívei és „hívei", tanítványai és „tanítványai", akik közül azonban senki nem vette a fáradságot, hogy példaképük, mesterük centenáriumán annak szülőházánál, sírjánál róják le iránta érzett hálájukat. Hiányoztak Stószról Fábry monográfusai, a vele foglalkozó, nagyobb lélegzetű és sok szempontból valóban elgondolkodtató tanulmányok szerzői, halála után megjelent köteteinek öszszeállítói, szerkesztői, kiadói, nem került oda szülőházára a Szlovákiai Magyar írók Társaságának koszorúja (ugyanígy a Szlovákiai írók Társulásáé és a Magyar írók Szövetségéé sem), s nem került oda az Új Szóé, melynek munkatársa s 1945. december 15-én Az első szó című, azóta sokat hivatkozott írásával elindítója, sem pedig az Irodalmi Szemléé, melynek haláláig főmunkatársa volt, s melynek ha lehet, még többet hivatkozott nyitó esszéjét szintén ő írta... sem költözik Afrikába. Mindjárt másnap viszont azt olvastam egy szlovák napilapban (Lúč), hogy rossz nevelést kapott egy medve a mamájától Vyšné Hágy környékén, mert élősködik az embereken, sőt előszeretettel lakmározik a konténerekből. De rá fog fizetni a torkoskodásra, mert a vadászok rendet teremtenek - lelövik. Milyen szomorú és elgondolkodtató... Évezredeken keresztül a gólya szimbólumotjelentett az emberiségnek, sőt egyes vidékeken most is Isten madarának, máshol a szerencse és a termékenység madarának nevezik, ennek ellenére félő, hogy ez a szemlélet teljesen megváltozhat. Ebben a spanyol városkában a gólyák Magyarán: a sokak szerint deklaráltan legnagyobb (cseh) szlovákiai magyar író születésének századik évfordulójáról éppen a szlovákiai magyar irodalom, írásbeliség nem vett tudomást! Ami, bárhonnan nézem, akár botrányosnak is nevezhető. Arról nem is szólva, hogy nem akadt(ak) (szlovákiai magyar) kiadó(k), mely(ek) a centenárium napjára kötettel tisztelgett/egtek volna emlékének, s nem ... nem beszélve az értékelésében mutatkozó visszásságokról... beszélve az értékelésében mutatkozó visszásságokról, a Fábry-hagyaték megőrzésében, feltárásában és közreadásában mind a mai napig fellelhető hiányosságokról, mulasztásokról, a Fábry-kutatás napjainkbani végletes elakadásáról. Márpedig ez a mostani évforduló akár ezekben is - ha nem is fordulatot, legalább - kis előrelépést hozhatott volna. Lehet, hogy újabb száz évre lesz szükségünk ahhoz, hogy ne csak akkor forduljunk valakihez, ha az valamilyen szempontból előnyös a számunkra, hanem - ha már egyszer használjuk és kihasználjuk őt - megtanuljunk nemcsak az üres szólamok és kinyilatkoztatások szintjén tisztelni és megtisztelni is? A szerző Budapesten élő szlovákiai magyar költő, színházesztéta. fészkekkel zsúfolják tele a háztetőket, szünet nélkül bombázzák ürülékükkel a járókelőket és a száradni kirakott ruhákat, sőt hatalmas lármát is csapnak - megkeserítve ezzel az ottlakók életét. Vagyis ha nem volnának védettek, a malpartidaiak minden bizonynyal ellátnák a bajukat. Élelmes élőlények ám a madarak és a medvék is. Miért strapálnák magukat órákon át, ha valami mindig csurran-cseppen, ha csak el kell jutniuk egy szemétgyűjtő telepre - legyen az spanyolhonban vagy a Magas-Tátrában -, és ott bőséges terülj, terülj, asztalkámra találnak? Feje tetejére áll a világ, vagy az ember a maga könnyelműségéTALLÓZÓ SME Tanulmányozzák annak a robbanásnak az esetét, amelynek során meghalt Jaroslav V., a hírszerzés vezetőjének fia. A vizsgálati szervek az adatok értékelése után döntenek arról, milyen lépéseket tesznek a továbbiakban az ügyben. Arra a kérdésre, hogy a robbanást Semtex okozta-e, a lapot tájékoztató vizsgálatihivatal-vezető nem volt hajlandó választ adni. JEGYZET Augusztusi gusztus POLÁK LÁSZLÓ Dédelgettem a témát, augusztus 21-ét. Meg volt már a poén, a jegyzetnek volt eleje, közepe és vége, ahogy kell. Mondanivalóm is adott volt: augusztus 21ét nem szabad feledni. Szóval minden együtt volt, már csak meg kellett volna írni. Közelgett a húsz évig internacionalista segítségnyújtásnak aposztrofált esemény évfordulója, azé az eseményé, amelyen egy rezsim léte alapult, s erre mi történik: megszólal a mesebeli szabólegény, Vasil Bil'ak. Igazi fegyvertény a Twisttől, hogy megszólaltatta a '68-as gusztustalan öreget. Azt, aki az oroszokat behívta. Ez a rádióműsor lett másnap a címlapsztori, s mint egykori szakmabeli, sárga lettem a szakmai irigységtől. Ez igen. Igaz, az én gusztusos tervem dugába dőlt, pedig meg akartam írni, hogy 1968 augusztus 21-én a csehszlovák hadsereg katonája voltam. Na de az lett a téma, hogy Bil'ak beszélt mindenről, s a műsor alatt konstatáltam, hogy az öregúr kicsit zagyva. Igaz, sosem volt egy fényes elme. Nem is érdekeltek víziói a jelenlegi politikai helyzetről, mert a plurális demokrácia számára nagyon távoli világ. Akkor kaptam fel a fejem, amikor azt mondta, hogy Moszkva nem szólt bele úgy az ország ügyeibe, mint ma Brüsszel. Hiába na, a politika bonyolultabb dolog, mint megvarrni egy zsakettet. Meg akkor is felment bennem a pumpa, amikor azt állította, hogy csak egy katonai helyőrség, a žateci akarta felvenni a harcot az oroszokkal. Mint akkori katona állítom, hogy több, mert a mi nyugat-csehországi helyőrségünk is harcolni akart. Sőt a laktanya fölé naponta többször is berepülő szovjet helikopter „leszedésére" már el volt készítve a géppuskaállás, állandóan indulásra készek voltunk. Ám aztán, nyilván bölcsen, parancsnokaink - értesülvén a sokszoros túlerő nagyságrendjéről - lehűtötték ifjú, forró fejünket. Úgy, hogy az akkori főideológust nyilván félretájékoztatták. Vagy szenilis. Na meg persze gusztustalan. De hát: gustibus non et disputandum. vei és rendetlenségével turkáló élősködővé degradálja az erdő gyönyörű vadját, a medvét? A költözőmadár nem repül Afrikába, mert kényelmesebb neki Európában vegetálni... S ha követik példájukat a többi állatok is, mert nálunk szemétdologban egyre rosszabb a helyzet, akkor szép sorjában lelövöldözzük őket? Ahelyett, hogy rendet teremtenénk portáinkon és lakóhelyünk közelében, az egyszerűbb módszert választjuk. Akkor viszont nagyon hasonlítunk a fent említett élőlényekhez. Még jó, hogy nincs, aki hasonló formában utasítana rendre minket is... Demes Tiborné Hardicsa