Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-16 / 189. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 16. SPO RT / TÉ VÉ ÉS R Á DIÓ SZOM BA T [ Augusztus 23-án Szlovákiában először lép közönség elé a világhírű ütőegyüttes Amadinda-lconcert Somorján ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Somorja. Az At Home Gallery megalakulása óta számos jelen­tős kiállítás és koncert színhelye volt. Augusztus 23-ra pedig iga­zi ínyencséget kínál p zenera­jongóknak. Egy évi állhatatos munkának köszönhetően kü­lönleges elsőséget mondhat majd magáénak a somorjai zsi­nagóga. Szlovákiában először itt lép közönség elé a világhírű Amadinda ütőegyüttes. Az 1984-ben alakult zenekar (tagjai Bojtos Károly, Holló Au­rél, Rácz Zoltán és Váczi Zol­tán) megalakulása óta töretle­nül ívelő karriert mondhat ma­gáénak. Az Amadinda meghatá­rozó szereplője a magyar zenei életnek, s a határokon túl is nagy népszerűségnek örvende­nek. Számos jelentős külföldi zenei fesztiválon hallhatta őket a közönség. Koncerteztek Euró­pában, Japánban és Ausztráliá­ban. Nem csupán az iitőe­gyüttesek számára komponált klasszikus műveket szólaltatják meg, hanem újabb darabok komponálására ihletik a kortárs zeneszerzőket is. Repertoárju­kon a tradicionális kultúrák (bali, polinéziai és afrikai) ütő­hangszeres zenéje is helyet kap. Több mint egyévtizedes tevé­kenységüket nagy sikerű hazai és külföldi koncertek, nemzet­közi díjak, öt önálló CD, számos hanglemez- és kocertfelvétel jelzi. A magyar zene kiemelkedő elő­adásáért több alkalommal is megkapták a Magyar Zenemű­vészek Szövetsége által adomá­nyozott díjat, 1988-ban pedig Liszt Ferenc díjat kaptak. Somorjára egyenesen az edinborough-i zenei fesztiválról érkezik az Amadinda ütőe­gyüttes. Koncertjük este fél hét­kor kezdődik a zsinagógában. Szlovákiai premierjükön a bali, ugandai, zimbabwei és tahiti tradicionális zenén kívül Orlan­do Gibbons, Maurice Ravel, James Wood, Lukas Ligeti és John Cage műveit szólaltatják meg. A hallgatóknak minden bi­zonnyal páratlan élményben lesz részük. Angyal Béla két könyve a gútaiak dicsőségéről és romlásáról Száz év távlatában a városról Ha majd mérnökök és tanárok, patikusok és kereskedők, orvosok és választott tisztségviselők szabadidejükben az ott­hont, kenyeret, társakat adó szülőhely megisme­résén és megismerteté­sén is fáradoznak majd, bizonyára a mostaná­ban oly sokat emlegetett polgári életmód, a ci­vil társadalom ideje is eljön. DUSZA ISTVÁN Mert akik már ma is ezt teszik, mindannak egy-egy darabját igyekeznek szép lassan egymás mellé illeszteni. A véletlen hozta úgy, hogy An­gyal Béla két könyvét - Gúta és környéke 1848-1849-ben vala­mint Gúta 1945-1949 címűeket - egymás után olvastam el. Vé­letlen vagy a szerző tudatossá­ga? - igazából nem tudom, de a két könyv különböző témájuk, hangütésük, szerzőjük mód­szertana miatt is különbözik egymástól. Az ami összekap­csolja ezeket nem más, mint Gúta várqsa, az ott élt és élő em­berek emlékezete, történelme. Száz év emberi sorsokkal kicö­vekelve. A Gúta és környéke 1848-1849­ben mindenekelőtt a nagy törté­nelmi folyamatok részeként a városban és a környező telepü­léseken lejátszódott eseménye­ket, csatákat veszi számba. Mondhatnám azt is, hogy a megírt történelem idevonatko­zó részeit mutatta meg Angyal Béla gútai szemmel. Ugyanakkor más is, több is ez a könyv. Hiszen számbaveszi a gútai altiszteket és közhonvé­deket, felsorolja a negyvennyol­cas csatákhoz kapcsolódó száj­hagyományokat, helyi mondá­kat. De belelapoz a korabeli ha­lotti anyakönyvekbe, újságokba is, és kiegészíti azok adatait az általa még gyűjhető szájhagyo­mányokkal. Bár időben sokkal közelebb van napjainkhoz, élnek a történések szemtanúi, részesei, elszenve­dői, talán éppen ezért választót ta másik könyvének összeállítá­sakor a tárgyszerűséget. Tárgy­szerűséget a levéltári iratok fel­tárása során, a dokumentumok szenvtelen közreadásakor, de még a személyes sorsokat feltá­ró visszaemlékezésekkel sem manipulálni akar, hanem meg­mutatni a maga valóságában a rettenetet. A Gúta 1945-1949 című kötet a kitelepítések, a deportálások, a kényszeres reszlovakizáció he­lyi adattárának is tekinthető. Bőséges jegyzetapparátus, szá­mos idézett dokumentum, fotó egészíti ki a kötetet. Számomra mégiscsak a legérdekesebb az a visszaemlékezés, amelyet egy a húszas években odatelepült szlovák család fia írt le a szerző kérésére. Vallomás és tükör az, amelyben megláthatjuk önma­gunkat is, gyengeségeinket, szolgalelkűségünket, de a sorok között érezhető a lelkiisme­retfurdalás is. MOZI POZSONY HVIEZDA: Az ellenfél arca (am.) 15.30,18,20.30 HVIEZDA ­KERTMOZI: A szerelem rabjai (am.) 21 OBZOR: Batman és Robin (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Csakis ő (am.) 15.30, 17.30, 20 TATRA: Gyilkosság a Fehér Házban (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Gyilkosság a Fehér Házban (am.) 15.30. 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18; 101 kiskutya (am.) 16.30 Fegyencjárat (am.) 18.30, 20.30 Francia csók (am.) 18.30, 20.30 Á szakaács, a tolvaj, a feleség és a szeretője (ang.) 18 Őszi szonáta (svéd) 20 Mezei liliomok (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: Az ellenfél arca am.) 18, 20.30 Fedőneve: Donnie Brasco (am.) 18, 20.30 Emberrablás (am.) 18, 20.30 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - PANORÁMA: Batman és Robin (am.) 21 PAT ­PANORÁMA: Jerry Maguire (am.) 21 GALÁNTA - KERTMO­ZI: Lopott szépség (ol.-am.) 21.15 NAGYMEGYER-SLOVAN: Hanta boy (am.) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Államérdek (am.) 20 LÉVA - JUNIOR: Mikrokozmosz (fr.) 18 AMFITEÁTRUM: Gyilkos terápia (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Bor és vér (am.) 19 Kulturális seregszemle Budapesten Régiók találkozása MTI-HIR Budapest. „A kultúra ma ugyanolyan kapaszkodó a nem­zet számára, mint korábban, hétpróbás történelmünk során a vallás volt. Nyelvünk, kultúránk nem a létezésünk kü­lön dimmenziója, hanem maga a létezésünk" - e gondolat je­gyében nyitotta meg Csoóri Sándor, a Magyarok Világszö­vetségének (MVSZ) elnöke a határon túli magyar művészek, írók, zenészek Szent István na­pig tartó kulturális seregszem­léjét pénteken, Budapesten. A Régiók találkozása (Kár­pát-medencei Napok) címmel, immár második alkalommal megrendezett programnak a Magyar Kultúra Alapítvány bu­dai várban lévő székháza ad ott­hont. Dobos László, az MVSZ kár­pát-medencei régiójának elnö­ke beszédében kiemelte, törté­nelmünk összefonódott kultú­ránkkal, kultúránk pedig közös­ségi létünkkel. Trianon óta gya­logolunk a magyar egyetemes­ség felé - hangoztatta Dobos László, hozzátéve: a Régiók ta­lálkozása című rendezvény - a nemzethez tartozás, a befoga­dás bizonyítékaként - ennek az egyetemességnek az erővonala­it rajzolja meg. Az ünnepség to­vábbi részében Koncz Gábor, a Magyar Kultúra Alapítvány igazgatója, valamint a régiók (Szlavónia, Vajdaság, Kárpátal­ja, Muravidék, Erdély, Felvi­dék) művelődési szervezetei­nek vezetői, illetve képviselői mondtak köszöntőt. A megnyitót követően a helyszí­nen több kiállítás nyílt. Az Ősi kincsestárunk című tárlat a je­les napok számos kellékét, az emberi élet sorsfordulóihoz kapcsolódó tárgyakat, képteket vonultatja fel. Emellett - doku­mentumok és fotók segítségével - a látogatók felidézhetik a Zentai csata eseményeit, a szlo­vákiai deportálások történetét, valamint megcsodálhatják a kárpát-medencei kiállítók fest­ményeit. Ezen a napon mutat­ják be a nagyközönségnek azt a 800 irodalmi és ismeretterjesz­tő könyvet is, amely a Művelő­dési és Közoktatási Minisztéri­um támogatásával az elmúlt öt évben látott napvilágot a hatá­rokon túl. Az esti órákban megrendezen­dő kongresszuson a határon tú­li közművelődési szervezetek képviselői a tervek szerint együttműködési megállapodást írnak alá. A kulturális program szomba­ton népművészeti bemutatóval, szépirodalmi könyveket felvo­nultató Irodalmi Kávéházzal, valamint népzenei előadással folytatódik. Vasárnap ének­mondó fiatalok, illetve határon túli vers- és prózamondók lép­nek a közönség elé. lllll REGÉNY • kár, hogy ma­• ga nem veheti M I meg-sopán­1 ^^^ kodott a néni. A Diák úr már reménykedve né­zett a lakásadói szemébe. Már másfél milliót rejteget az emeleti szobájában. Még ebben a pilla­natban kifizethetné a villa árát. Nem játszhatja meg a milliomost a? öregek előtt. De már most fel kell csillantania előttük azt a le­hetőséget, hogy megvásárolhat­ja a házukat, nehogy mással kezdjenek alkudozni. Pénzét va­lamibe be kell fektetni. A nénire pillantott. Tudja, hogy gondol­kodni fogok ezen! Ha a testéreimtől nagyobb kölcsönt sikerülne szereznem, a bankból is felvennék valamit, és minden a régiben maradna, maguk lent, én fent, s még a szomszédok or­rára sem kellene kötni, hogy gazdacsere történt. Már villatulajdonosként gondol­kodott. Nagy hibát vétene, ha a saját nevére íratná a házat. Ha mégis hiba csúszna a „mérnöki számításaiba", jóvátételként le­foglalnák a villát. Védőpajzsra van szüksége. Csak a kapzsi nő­vére jöhetne számításba. A gaz­dag hentesnő miért ne vásárol­hatna házat a fővárosban is?! Nagyobb kölcsönt kérne tőle. Hogy biztos legyen a befektetés­ben, jegyzőileg hitelesített szer­ződést kötne vele: míg vissza nem téríti a tartozást, nevére íratják a házat! Erre ráharap a ravasz nő, már arra is gondolva, hogy a kedves öcskösnek soha az életben nem lesz annyi pénze, hogy visszaadhassa a néhány százezret kitevő kölcsönt, s ő marad továbbra is a tulajdonos! Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 54. rész S néhány év múlva szép nyere­séggel eladhatná a villát és a dráguló telket... A „kedves öcs­köst" elszórakoztatta a gondo­latmenet. Amikor egyszer abba­hagyja az „akciózást", s megtisz­tul körülötte a levegő, megadja a tartozását, s a kapzsi nővére rá­döbben, hogy elszámította ma­gát, a lenézett, a csak szájaskodó kis senkiember még nála is rava­szabb! Egy héttel azután, hogy a házvé­telről beszélt az öregekkel, meg­lepő hírt közölt vele a kofaven­déglő pincére. Falmert letartóz­tatták! Csodálkozott a Diák úr: Azért nem jött tegnap az ingyensörre? Mit csinált a sze­rencsétlen? A lakásokat kezdte fosztogatni. A közeli házakat jól ismerte, három épületben ő volt a fűtő, de még néhány más ház­ban is javítgatta a vízcsapokat. Két hét alatt három lakásba is benyitott, de csak a kisebb érté­kes tárgyakat, a kazettákba zárt pénzt, meg néhány fiaskó ko­nyakot vitt el. Negyedszer lebu­kott. Rövidesen el is ítélték há­rom évre. Diák úr ekkor mondta a pincér barátjának: Egy amatőr csak egy tapasztalt mester keze alatt dolgozhat! És csak gondo­latban foglalkozott azzal, hogy egy másik segítőtárs után kelle­ne néznie. A pincért nem avat­hatja be a titkába, el sem hinné róla, hogy az üzletekből a napi bevételt vivő asszonyokat és a benzinkutasokat fosztogatja. Falmerre viszont nem várhat, három év az hosszú idő! Akkor még nem is sejthette, hogy más­fél év után csődbejut a kommu­nista rendszer, s a politikai for­dulat után, már 1990 elején vi­szontláthatja a sörkedvelő havert... Az új köztársasági el­nök amnesztiarendelete értel­mében Falmert is szabadon en­gedték. A kofavendéglőben a ba­rátait kereste. Sem a pincért, sem a sörárusító Diák urat már nem találta ott. Egyik napról a másikra önállósították magukat, eszpresszót nyitnak! Hol talál­hatja meg őket? Tudja, hogy hol van a másik kis szabadtéri piac az autóbuszállomás előtt? Hogy­ne tudná! Abban az utcában, a piactól valamivel feljebb, a meg­üresedett bútorüzletben rendez­kednek be. Falmer futott is a rég látott haverok után. Az új cég­tábla már a bejárat fölött díszel­gett: Mária eszpresszó. Odabent az új asztalokat, a párnázott szé­keket helyezgették el. A bárpult­nál egy nagymellű, szinte fekete hajú fiatal nő törölgette csillogó­ra a poharakat, kávéscsészéket. A fehér köpenyes Diák úr, aki néhány évig a palackozott sört árulgatta, elképedten meredt az eléje toppanó, alacsony növésű férfira, akit csontos, sovány em­berként ismert meg, és most lát­ja őt először rendes ruhában. Új öltönyt kellett vennie, mert a ré­gieket már nem használhatja. A Diák urat a haver testmérete ké­pesztette el. Meghízott, köpcös úrként lépett eléje. Az arca is szinte kerekre dagadt. De jól tartottak ott, kedves barátom! ­mondta a Diák úr. Ki itt a fő­nök? - kérdezte a kofavendéglő­ből ismert pincértől, aki kék munkaköpenyben az asztalokat fényesítette. Á magas, karcsú sörárusítóra mutatott. Rajta a fehér köpeny! Volt annyi pén­zed? - csodálkozott Falmer. Jól kerestem abban a kuckóban, a szüleimtől, a testvéreimtől és a bankból is kaptam kölcsönt. Most már támogatják a magán­vállalkozókat. Holnap nyitunk! S a hátsó kis irodába hívta a köpcös fűtőt, hogy itt is meg­kaphassa a maga szokásos ingyensörét. Egy pilzeni palac­kot tett az asztalra. Falmer két hajtásra megitta. Ez az igazi! De rég ittam ilyen jót! A presszó gazdája felbontott még egy pa­lackot, hadd érezze otthonosan magát a haver, mert beszéltetni akarja, de úgy, hogy ne ismerje fel, milyen szándékkal tesz fel neki kérdéseket. Nem barátkoz­tál ott össze olyan fickóval, aki újra rossz útra csábítana? Nem akarok én már oda visszakerül­ni! És nehezen barátkozom én. Rajtatok kívül nincs barátom. De a cellában, az egyik fiatalabb emberrel elbeszélgettem. Az ágyszomszédom is olyan balke­zes lopkodó volt, mint én. Ne­kem elég volt a szerelőtáska, de ő nagy teherautón „szállította" megrendelőjének az építőa­nyagot. .. Akkor jó autóvezető lehet - tapogatózott a Diák úr, mert egy tapasztalt sofőrre is szüksége lenne. Saját kocsija is van - válaszolta Falmer. Pechje volt a fiúnak, éppen letelt a bün­tetése, amikor kihirdették az amnesztiát. A három évből csak egy hetet kellett neki elengedni. Többen utaztunk együtt a fővá­rosba. Mellettem ült. Falusi gye­rek. Azt mondta, újra itt keres munkát, haza nem mehet, min­denki ujjal mutogatna rá. Meg­sajnáltam, magamhoz vettem: Míg nem találsz valahol szállást, nálam aludhatsz! Munka után szaladgáltam. Újra felfogadtak fűtőnek. Tegnap délután öröm­mel futott hozzám a gyerek: a hídépítőknál kapott munkát és egy ágyat a Nagypiac utcai munkáshorkolóbam.. Hogy hív­ják? Sober Károly. Ő sem barát­kozó természetű. Mi is csak ak­kor beszélgettünk halkan, ami­kor a többiek már aludtak. Rossz alvó volt, főleg az apja mi­att nyugtalankodott. (Folytatjuk) Á koncert színhelye: a somorjai zsinagóga (Fotó: archív)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom