Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-13 / 186. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 13. KOMMENTÁR Ross helyzetben GÖRFÖL ZSUZSA Dennis Rosst újra helyzetbe hozta a július végi döbbenetes je­ruzsálemi merénylet. Clinton elnök közel-keleti személyes megbízottja mostani, sokadik közvetítő útja során szinte a le­hetetlennel kénytelen próbálkozni. Jasszer Arafattal és Benjamin Netanjahuval két-két találkozóra volt szüksége csak ahhoz, hogy tető alá hozza a ramallahi találkozót, amelyre Arafat ugyan elment, de Netanjahu nem, az izraeli fél csak alacsonyabb szinten képviseltette magát. Bár Ramallahban semmi kézzelfogható eredmény nem született, a mostani helyzetben a találkozó ténye is sikernek számít. A szinte kóros bizalmatlanság, a kölcsönös vádaskodás oda fajult, hogy az intifada, a palesztin engedetlenségi mozgalom újbóli kitörése reális veszéllyé vált. Amióta Jicchak Rabint megölték, majd röviddel ezután a megfiatalított jobboldal nyerte meg hajszál­nyival a választásokat, a rendezés egy tapodtat sem haladt előre, sőt nagyon sok vonatkozásban visszalépés történt. Tud­ni kell, hogy miközben Ciszjordániában a zsidó telepeken több mint 3200 lakás még üresen áll, több mint 4500 lakás építése folyamatban van, s még két új telep kialakítását kezd­te meg a kormány. Emellett sűrűn előfordul, hogy hermetikusan lezárja a palesztin területeket, nem is kell eh­hez olyan ok, mint egy súlyos merénylet. Netanjahu állandó­an arra hivatkozik, hogy a rossz biztonsági helyzet lehetetlen­né teszi a politikai tárgyalások folytatását, miközben teljesen nyilvánvaló: amíg nem történnek lépések az oslói egyezmény­ben vállalt izraeli kötelezettségek megvalósítására, amíg a kormányzat a leglehetetlenebb ürügyekkel is igyekszik meg­akadályozni a palesztin autonómia tényleges kialakulását, ad­dig folytatódni fognak a merényletek, s a szélsőségesek tö­megbázisa mindkét oldalon gyarapodni fog. Bár Oslo teljes megvalósítása esetén is számítani kell a megegyezést ellenző szélsőségesek fellépéseire, ekkor már valóban mód lenne ar­ra, hogy az izraeli és a palesztin részről közösen lépjenek fel ellenük, mégpedig sikerrel. De hol van ez még! Egyelőre ott tartunk, hogy a helyzet rossz és egyre rosszabb, Dennis Rossnak pedig nincs varázspálcája. JEGYZET Deficites borovicska TÓTH MIHÁLY Enyhén szólva nem vagyok adószakértő, így a helyzet il­lusztrálására szó szerint idé­zem Stanek pénzügyminisz­tériumi államtitkár nyilatko­zatának két mondatát: „Para­dox helyzet alakult ki a szeszadó beszedésében... No­ha a szeszfogyasztás normá­lis, az állami költségvetés a szeszadóból többet térít visz­sza, mint amennyit beszed." Meglódult a fantáziám, amely eléggé el nem ítélhető­en és hazafiatlanul akörül fo­rog, vajon van-e remény a kormány megbuktatására. Hát itt tartunk a gazdasági csoda felé vezető úton. Már a borovicskára, a vodkára, a kontusovkára is ráfizetünk. A klasszikussal szólva isten csodája, hogy áll még ha­zánk. Remélem, Novák szomszéd nem olvasta el az államtitkári nyilatkozatot, mert ha elolvasta, egy világ dől benne össze. Ugyanis ha úgy délutánonként hazafelé tartott a kocsmából, minden­kinek, akivel találkozott, ki­fejtette nemzetgazdasági koncepcióját, melynek az volt a lényege, hogy „Havel leépítette ugyan a szlovák hadiipart, de sebaj, amíg vannak hazánkban borovics­kakedvelő emberek, addig nem marad üresen az állam­kassza". Tegnap azt gondoltam, hogy Szlovákia jövője azon múlik, felvesznek-e bennünket a NATO-ba és az Európai Unió­ba. Tévedés, fennmaradá­sunknak most már az a zálo­ga, akad-e közgazdász mi­niszterelnökünk csapatában, aki bravúros fordulatot lesz képes végrehajtani, amely­nek eredményeként ismét ki­fizetődő lesz az államnak szeszt forgalmazni. Valamikor az első világhábo­rú után Franciaországban annyira elharapódzott a pá­linkafogyasztás, hogy né­hány orvosprofesszor felszó­lította a kormányt, tütsa be az égetett szeszes italok for­galmazását. A pénzügymi­niszter válaszolt: Készséggel, ha találnak egy olyan bevéte­li forrást a költségvetés szá­mára, mint amilyen a szesz­adó. Mečiarék kormánya csodát művelt, a lehetetlent is meg­valósította. Olyan állam még nem volt a világon, amelyik a pálinkamérésre is ráfizetett. Most már van. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. voxnova.sk SME - Ha azt akarjátok, hogy ebben az országban legyen a földi paradicsom és a mennyország, támogassá­tok az én pártomat! (Gossányi Péter rajza) Oroszország EU-csatlakozásáról csak beszélnek, de nem tárgyalnak Tisztes távolságból Oroszország mint teljes jo­gú tag? Te jó ég, micsoda meghökkentő kilátás! ­szakadhat fel a sóhaj az Európai Unió illetékesei­ből, ha a két kontinensen átnyúló, hatalmas terüle­tű, de annál ziláltabb gaz­dasági helyzetben levő ország Brüsszelhez fű­ződő, Moszkva által mind szorosabbra képzelt kapcsolatai kerülnek szóba. SZEGŐ GÁBOR Persze, ilyen nyers reakcióra csak magánbeszélgetések során lehet számítani. A Reuter is csak így, névtelenül merte idézni az Európai Bizottság egyik tiszt­ségviselőjét, aki az esetleges ­bármennyire is a távoli jövőben felrémlő - tagság gondolatára őszintén ennyit mondott: - Már a gondolat is kissé abszurd, hi­szen egy ekkora államról lévén szó még az is bizonytalan volna, ki csatlakozik kihez. Természetesen ha formális nyi­latkozatok, hivatalos tárgyalá­sok során vetődik föl a kérdés, egészen más a hangvétel. Ilyen alkalmakkor inkább a fokozatos közeledés előnyeire, a kihaszná­latlan gazdasági és kereskedel­mi lehetőségekre helyezik a hangsúlyt - és önmagában nyil­ván ez a megközelítés sem ha­mis. Elvégre mindkét fél érde­kelt az együttműködés kiterjesz­tésében, Brüsszel számára való­ban lényeges, hogy ne fussanak zátonyra az egyelőre elég fele­másan érvényesülő orosz re­formszándékok, beleértve a pri­vatizációs lépéseket. Viktor Csernomirgyin a múlt hónapban első ízben találkozott a belga fő­városban Jacques Santerral, a brüsszeli bizottság elnökével. A megvitatott intézkedések azt a célt szolgálják, hogy Oroszor­szág „idővel" teljes jogú taggá Ez volna a jó példa? Kérdezik ezt Vojtek Katalin újságírótól is a Csemadok szenei alapszervezetének ve­zetőségi tagjai a maguk, vala­mint a szenciek nevében, akik ­emelt fővel - naponta mennek el Szenczi Molnár Albert szobra előtt. Egy kis közösség elha­tározta, hogy városa szülöt­tének, Szenczi Molnár Albert­nek Szencen szobrot állíttat. Felkérték Nagy János szobrászt, vállalná-e a szobor elkészítését annak ellenére, hogy a pénz váljon az Európai Unióban - nyi­latkozta a megbeszélések után az orosz politikus. Santer vi­szont - valószínűleg a legböl­csebb megoldást választva, hi­szen sem ellentmondani, sem fe­lelőtlenül ígérgetni nem látszott tanácsosnak - diplomatikusan nem tért ki a záró sajtóértekezle­ten az ambiciózus moszkvai el­képzelésekre. Ehelyett csupán azt hangsúlyozta, hogy a már be­indított, piacgazdasági ihletésű orosz reformintézkedések az EU-vezetőség meggyőződése szerint előbb-utóbb eredményt hozhatnak. Santer ugyancsak ki­emelte Oroszország csatlakozá­sának fontosságát a Világkeres­kedelmi Szervezethez (WTO), amely előreláthatólag valamikor a jövő év során dől majd el. A Ne fussanak zátonyra az orosz reformszán­dékok. WTO-tagságra maga Csernomirgyin is utalt, mond­ván, az kétségtelenül segítheti országát az EU felé vezető úton. A finom diplomáciai taktikázás voltaképpen teljesen indokolt. Az EU számára még az immár ­elvben - beígért kelet-közép-eu­rópai kibővítés is jókora teher­nek ígérkezik, pedig egyelőre csupán öt kisebb, térségbeli ál­lam, valamint Ciprus tagfelvéte­li tárgyalásainak 1978-as meg­kezdéséről van szó. Szakértők szerint évtizedes időtávot igé­nyel majd ezen elsőnek, de nem utolsónak szánt bővítési hullám „levezénylése", ráadásul vele párhuzamosan - más illetékesek szerint még annak lebonyolítása előtt - végre kell hajtani az EU szavazási rendjét, vétójogszisz­témáját és még egy sor alapvető működési szabályzatot érintő belső reformokat is. Emellett tény, hogy orosz viszonylatban nem is érződik a Lengyelország­gal, Csehországgal és Magyaror­szággal, illetve más, társult álla­mokkal szemben már érvénye­sülő „késedelmi effektus", el­végre Oroszország hivatalos módon még be sem nyújtotta felvételi kérelmét az EU-ba ­nem lehet szó tehát csatlakozási menetrendről, amelynek fel­gyorsítását moszkvai részről szorgalmazni lehetne. Az sem véletlen, hogy az orosz partner­ség témakörére, a Brüsszel-Moszkva kapcsolatok alakulására a keleti kibővítés té­makörét feldolgozó, a jelentke­zőkről alkotott brüsszeli véle­ményt összegző vaskos tanul­mánykötet, az Agenda 2000 sem tér ki. Az EU illetékesei minden jel sze­rint hosszabbnak vélik az apró lépések politikáját, tehát a konkrét, gyors gyakorlati hasz­not ígérő tervek valóra váltását a hangzatos, ám sokszor meg­alapozatlannak bizonyuló, cir­kalmas deklarációknál. Ennek jegyében született megállapo­dás egy, a közeli hetekben Moszkvában rendezendő közös ipari konferenciáról, amely fe­lett az orosz kabinet és az EU ipari bizottsága vállalna véd­nökséget. Szintén megfogalma­zódott a szándék az exszoyjet ál­lamok felzárkóztatását is szol­gáló PHARE-alapok hatéko­nyabb felhasználására. Más témákban már korántsem mutatkozott ilyen felhőtlen egyetértés: a Santer-csapat pél­dául minden lehetséges alka­lommal sürgeti az EU-t is sújtó oroszországi kereskedelmi aka­dályok elhárítását, orosz részről viszont következetesen bírálják az unió dömpingellenes intéz­kedéseit - ezeket ugyanis Moszkva szerint Brüsszelben gyakran az orosz kivitelt nehezí­tő fegyverként használják fel. A szerző a Népszabadság munkatársa. közadományokból lesz(?) ösz­szeszedve. 0 vállalta. A megkö­tött szerződés értelmében a végösszeg kifizetése nem volt határidőhöz kötve. Megkezdő­dött a pénzgyűjtés. Az előleg alig volt elég az alapanyag meg­vásárlására. A szobor elkészíté­séhez adományaikkal elsősor­ban a szenei őslakók, Szene vá­ros önkormányzata, fizikai, il­letve jogi személyek - vállalko­zók, hitközségek, alapítványok járultak hozzá. Adományokat kaptunk nagyon sok szlovákiai faluból, városból, Magyaror­szágról, Romániából, és más országokból is. Sokan voltak, akik munkával segítették az emlékmű felállítását. Végre 1995 októberében Szene város főterén elhelyezhettük Szenczi Molnár Albert szobrát. A Cse­madok helyi alapszervezete el­sőrendű feladataként tűzte ki az emlékmű teljes összegének kifi­zetését. További ismert és név­telen adakozó jóvoltából, vala­mint a Csemadok helyi aiap­szervezete által rendezett kul­turális akciók bevételéből 1997 júniusában össze is gyűlt az egész összeg. A szerződés ér­telmében azonnal kifizettük a hátralékot. Ezúton is szeret­nénk köszönetet mondani min­denkinek, aki bármilyen formá­ban is hozzájárult az emlékmű elkészítéséhez. Tisztelt Vojtek Katalin! Ez volna a jó példa ar­Nem hivatalos információk sze­rint a Nováky-i Vegyiművek részvényeinek eltulajdonítása mögött Ján Duckýt, a Szlovák Gázipari Művek főnökét kell ke­resni. A részvénylopás a cseh Inekon társaságot károsította meg. Ugyanaz az információ­forrás állítja, hogy az IMBA cég - amely vitatott módszerekkel szeretné megszerezni a hatal­mat az Incheba kiállítóvállalat felett - manővereit Ivan Lexa, a Szlovák Információs Szolgálat igazgatója irányítja. Az Incheba és az Inekon ügyei azt jelzik, hogy a pártbeli hovatartozástól függő privatizáció mellett az ál­lami funkcionáriusok megsértik a magántulajdonhoz való jogot. Az Inekon cseh, ezért a kor­mánykoalíció számára mint társtulajdonos elfogadhatatlan. Az Incheba esetében egy jó gaz­dasági eredményeket felmutató magáncégről van szó, amelynek élén „helytelen" orientáltságú cégvezetés áll. Az Incheba gaz­dasági eredményeiből a kor­mányzó mozgalom nem profi­tál. Ezért kellett kirobbantani az Incheba körüli botrányt. PRÁVO Vladimír Mečiar szlovák mi­niszterelnök Horn Gyula ma­gyar kormányfővel való pénteki győri találkozóján várhatóan megpróbálja megjátszani a „bősi kártyát" - írja a cseh lap. Mečiar már július elején telefo­non érdeklődött Hornnál, tuda­tosítja-e Budapest, hogy az oly sokat bírált bősi erőmű az idén megmentette Magyarországot az árvizektől. Horn ekkor kitért a válasz elől, ezért Mečiar most Győrben ismét felveti a kérdést, mert úgy véli, hogy az idei árvi­zek után Bős rendkívül jó pro­pagandalehetőség és tromf a kezében. Hornnak itt igen szűk a mozgástere, mert a bősi vita az utóbbi években tisztán politi­kai témává vált. A magyar fél a szakmai érveket egyáltalán nem veszi figyelembe, s a szak­értők helyett a politikusok dön­tenek. A lap úgy véli, Horn a 600 ezer szlovákiai magyar ren­dezetlen problémáját húzza majd elő, amely egyik legfőbb oka a magyar-szlovák viszony­ban mutatkozó pangásnak. M^DÁFRONTADNES A júliusban Morvaországban és Kelet-Csehországban pusztító árvizek együttesen 60 milliárd korona kárt okoztak. „Ez az első valóban mérvadó szám, amelyet nyugodtan ismertethetünk" ­közölte Jiŕí Skalický cseh kör­nyezetvédelmi miniszter. A leg­nagyobb károkat a cégek szen­vedték el, több mint 160 nagy­vállalatot és mintegy 10 ezer kis- és középvállalatot sújtott a természeti csapás, együttesen 30 milliárdnyi veszteséget kény­telenek leírni. Az állami vagyon­ban 12 milliárd, a községek és városok vagyonában 6 milliárd, a lakosok vagyonában 7 milliárd korona kár keletkezett. ra, hogyan kell hibát keresni ott is, ahol nincs? Büszkék va­gyunk, hogy számos adakozó, valamint Nagy János szobrász jóvoltából nagyon sok ember régi vágyát s egyben az utókor „kötelességét" is megvalósíthat­tuk. A világszerte elismert író, műfordító, nyelvtudós Szenczi Molnár Albert szobra szülővá­rosának főterén büszkélkedik. Életével példát mutatva int ar­ra, hogy csak becsületes mun­kával, kitartással és sok-sok megértéssel lehet hosszú távon együtt élni és építeni a közös hazát. A Csemadok szenei alapszervezetének vezetősége

Next

/
Oldalképek
Tartalom