Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-13 / 186. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 13. KOMMENTÁR Ross helyzetben GÖRFÖL ZSUZSA Dennis Rosst újra helyzetbe hozta a július végi döbbenetes jeruzsálemi merénylet. Clinton elnök közel-keleti személyes megbízottja mostani, sokadik közvetítő útja során szinte a lehetetlennel kénytelen próbálkozni. Jasszer Arafattal és Benjamin Netanjahuval két-két találkozóra volt szüksége csak ahhoz, hogy tető alá hozza a ramallahi találkozót, amelyre Arafat ugyan elment, de Netanjahu nem, az izraeli fél csak alacsonyabb szinten képviseltette magát. Bár Ramallahban semmi kézzelfogható eredmény nem született, a mostani helyzetben a találkozó ténye is sikernek számít. A szinte kóros bizalmatlanság, a kölcsönös vádaskodás oda fajult, hogy az intifada, a palesztin engedetlenségi mozgalom újbóli kitörése reális veszéllyé vált. Amióta Jicchak Rabint megölték, majd röviddel ezután a megfiatalított jobboldal nyerte meg hajszálnyival a választásokat, a rendezés egy tapodtat sem haladt előre, sőt nagyon sok vonatkozásban visszalépés történt. Tudni kell, hogy miközben Ciszjordániában a zsidó telepeken több mint 3200 lakás még üresen áll, több mint 4500 lakás építése folyamatban van, s még két új telep kialakítását kezdte meg a kormány. Emellett sűrűn előfordul, hogy hermetikusan lezárja a palesztin területeket, nem is kell ehhez olyan ok, mint egy súlyos merénylet. Netanjahu állandóan arra hivatkozik, hogy a rossz biztonsági helyzet lehetetlenné teszi a politikai tárgyalások folytatását, miközben teljesen nyilvánvaló: amíg nem történnek lépések az oslói egyezményben vállalt izraeli kötelezettségek megvalósítására, amíg a kormányzat a leglehetetlenebb ürügyekkel is igyekszik megakadályozni a palesztin autonómia tényleges kialakulását, addig folytatódni fognak a merényletek, s a szélsőségesek tömegbázisa mindkét oldalon gyarapodni fog. Bár Oslo teljes megvalósítása esetén is számítani kell a megegyezést ellenző szélsőségesek fellépéseire, ekkor már valóban mód lenne arra, hogy az izraeli és a palesztin részről közösen lépjenek fel ellenük, mégpedig sikerrel. De hol van ez még! Egyelőre ott tartunk, hogy a helyzet rossz és egyre rosszabb, Dennis Rossnak pedig nincs varázspálcája. JEGYZET Deficites borovicska TÓTH MIHÁLY Enyhén szólva nem vagyok adószakértő, így a helyzet illusztrálására szó szerint idézem Stanek pénzügyminisztériumi államtitkár nyilatkozatának két mondatát: „Paradox helyzet alakult ki a szeszadó beszedésében... Noha a szeszfogyasztás normális, az állami költségvetés a szeszadóból többet térít viszsza, mint amennyit beszed." Meglódult a fantáziám, amely eléggé el nem ítélhetően és hazafiatlanul akörül forog, vajon van-e remény a kormány megbuktatására. Hát itt tartunk a gazdasági csoda felé vezető úton. Már a borovicskára, a vodkára, a kontusovkára is ráfizetünk. A klasszikussal szólva isten csodája, hogy áll még hazánk. Remélem, Novák szomszéd nem olvasta el az államtitkári nyilatkozatot, mert ha elolvasta, egy világ dől benne össze. Ugyanis ha úgy délutánonként hazafelé tartott a kocsmából, mindenkinek, akivel találkozott, kifejtette nemzetgazdasági koncepcióját, melynek az volt a lényege, hogy „Havel leépítette ugyan a szlovák hadiipart, de sebaj, amíg vannak hazánkban borovicskakedvelő emberek, addig nem marad üresen az államkassza". Tegnap azt gondoltam, hogy Szlovákia jövője azon múlik, felvesznek-e bennünket a NATO-ba és az Európai Unióba. Tévedés, fennmaradásunknak most már az a záloga, akad-e közgazdász miniszterelnökünk csapatában, aki bravúros fordulatot lesz képes végrehajtani, amelynek eredményeként ismét kifizetődő lesz az államnak szeszt forgalmazni. Valamikor az első világháború után Franciaországban annyira elharapódzott a pálinkafogyasztás, hogy néhány orvosprofesszor felszólította a kormányt, tütsa be az égetett szeszes italok forgalmazását. A pénzügyminiszter válaszolt: Készséggel, ha találnak egy olyan bevételi forrást a költségvetés számára, mint amilyen a szeszadó. Mečiarék kormánya csodát művelt, a lehetetlent is megvalósította. Olyan állam még nem volt a világon, amelyik a pálinkamérésre is ráfizetett. Most már van. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. voxnova.sk SME - Ha azt akarjátok, hogy ebben az országban legyen a földi paradicsom és a mennyország, támogassátok az én pártomat! (Gossányi Péter rajza) Oroszország EU-csatlakozásáról csak beszélnek, de nem tárgyalnak Tisztes távolságból Oroszország mint teljes jogú tag? Te jó ég, micsoda meghökkentő kilátás! szakadhat fel a sóhaj az Európai Unió illetékeseiből, ha a két kontinensen átnyúló, hatalmas területű, de annál ziláltabb gazdasági helyzetben levő ország Brüsszelhez fűződő, Moszkva által mind szorosabbra képzelt kapcsolatai kerülnek szóba. SZEGŐ GÁBOR Persze, ilyen nyers reakcióra csak magánbeszélgetések során lehet számítani. A Reuter is csak így, névtelenül merte idézni az Európai Bizottság egyik tisztségviselőjét, aki az esetleges bármennyire is a távoli jövőben felrémlő - tagság gondolatára őszintén ennyit mondott: - Már a gondolat is kissé abszurd, hiszen egy ekkora államról lévén szó még az is bizonytalan volna, ki csatlakozik kihez. Természetesen ha formális nyilatkozatok, hivatalos tárgyalások során vetődik föl a kérdés, egészen más a hangvétel. Ilyen alkalmakkor inkább a fokozatos közeledés előnyeire, a kihasználatlan gazdasági és kereskedelmi lehetőségekre helyezik a hangsúlyt - és önmagában nyilván ez a megközelítés sem hamis. Elvégre mindkét fél érdekelt az együttműködés kiterjesztésében, Brüsszel számára valóban lényeges, hogy ne fussanak zátonyra az egyelőre elég felemásan érvényesülő orosz reformszándékok, beleértve a privatizációs lépéseket. Viktor Csernomirgyin a múlt hónapban első ízben találkozott a belga fővárosban Jacques Santerral, a brüsszeli bizottság elnökével. A megvitatott intézkedések azt a célt szolgálják, hogy Oroszország „idővel" teljes jogú taggá Ez volna a jó példa? Kérdezik ezt Vojtek Katalin újságírótól is a Csemadok szenei alapszervezetének vezetőségi tagjai a maguk, valamint a szenciek nevében, akik emelt fővel - naponta mennek el Szenczi Molnár Albert szobra előtt. Egy kis közösség elhatározta, hogy városa szülöttének, Szenczi Molnár Albertnek Szencen szobrot állíttat. Felkérték Nagy János szobrászt, vállalná-e a szobor elkészítését annak ellenére, hogy a pénz váljon az Európai Unióban - nyilatkozta a megbeszélések után az orosz politikus. Santer viszont - valószínűleg a legbölcsebb megoldást választva, hiszen sem ellentmondani, sem felelőtlenül ígérgetni nem látszott tanácsosnak - diplomatikusan nem tért ki a záró sajtóértekezleten az ambiciózus moszkvai elképzelésekre. Ehelyett csupán azt hangsúlyozta, hogy a már beindított, piacgazdasági ihletésű orosz reformintézkedések az EU-vezetőség meggyőződése szerint előbb-utóbb eredményt hozhatnak. Santer ugyancsak kiemelte Oroszország csatlakozásának fontosságát a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO), amely előreláthatólag valamikor a jövő év során dől majd el. A Ne fussanak zátonyra az orosz reformszándékok. WTO-tagságra maga Csernomirgyin is utalt, mondván, az kétségtelenül segítheti országát az EU felé vezető úton. A finom diplomáciai taktikázás voltaképpen teljesen indokolt. Az EU számára még az immár elvben - beígért kelet-közép-európai kibővítés is jókora tehernek ígérkezik, pedig egyelőre csupán öt kisebb, térségbeli állam, valamint Ciprus tagfelvételi tárgyalásainak 1978-as megkezdéséről van szó. Szakértők szerint évtizedes időtávot igényel majd ezen elsőnek, de nem utolsónak szánt bővítési hullám „levezénylése", ráadásul vele párhuzamosan - más illetékesek szerint még annak lebonyolítása előtt - végre kell hajtani az EU szavazási rendjét, vétójogszisztémáját és még egy sor alapvető működési szabályzatot érintő belső reformokat is. Emellett tény, hogy orosz viszonylatban nem is érződik a Lengyelországgal, Csehországgal és Magyarországgal, illetve más, társult államokkal szemben már érvényesülő „késedelmi effektus", elvégre Oroszország hivatalos módon még be sem nyújtotta felvételi kérelmét az EU-ba nem lehet szó tehát csatlakozási menetrendről, amelynek felgyorsítását moszkvai részről szorgalmazni lehetne. Az sem véletlen, hogy az orosz partnerség témakörére, a Brüsszel-Moszkva kapcsolatok alakulására a keleti kibővítés témakörét feldolgozó, a jelentkezőkről alkotott brüsszeli véleményt összegző vaskos tanulmánykötet, az Agenda 2000 sem tér ki. Az EU illetékesei minden jel szerint hosszabbnak vélik az apró lépések politikáját, tehát a konkrét, gyors gyakorlati hasznot ígérő tervek valóra váltását a hangzatos, ám sokszor megalapozatlannak bizonyuló, cirkalmas deklarációknál. Ennek jegyében született megállapodás egy, a közeli hetekben Moszkvában rendezendő közös ipari konferenciáról, amely felett az orosz kabinet és az EU ipari bizottsága vállalna védnökséget. Szintén megfogalmazódott a szándék az exszoyjet államok felzárkóztatását is szolgáló PHARE-alapok hatékonyabb felhasználására. Más témákban már korántsem mutatkozott ilyen felhőtlen egyetértés: a Santer-csapat például minden lehetséges alkalommal sürgeti az EU-t is sújtó oroszországi kereskedelmi akadályok elhárítását, orosz részről viszont következetesen bírálják az unió dömpingellenes intézkedéseit - ezeket ugyanis Moszkva szerint Brüsszelben gyakran az orosz kivitelt nehezítő fegyverként használják fel. A szerző a Népszabadság munkatársa. közadományokból lesz(?) öszszeszedve. 0 vállalta. A megkötött szerződés értelmében a végösszeg kifizetése nem volt határidőhöz kötve. Megkezdődött a pénzgyűjtés. Az előleg alig volt elég az alapanyag megvásárlására. A szobor elkészítéséhez adományaikkal elsősorban a szenei őslakók, Szene város önkormányzata, fizikai, illetve jogi személyek - vállalkozók, hitközségek, alapítványok járultak hozzá. Adományokat kaptunk nagyon sok szlovákiai faluból, városból, Magyarországról, Romániából, és más országokból is. Sokan voltak, akik munkával segítették az emlékmű felállítását. Végre 1995 októberében Szene város főterén elhelyezhettük Szenczi Molnár Albert szobrát. A Csemadok helyi alapszervezete elsőrendű feladataként tűzte ki az emlékmű teljes összegének kifizetését. További ismert és névtelen adakozó jóvoltából, valamint a Csemadok helyi aiapszervezete által rendezett kulturális akciók bevételéből 1997 júniusában össze is gyűlt az egész összeg. A szerződés értelmében azonnal kifizettük a hátralékot. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki bármilyen formában is hozzájárult az emlékmű elkészítéséhez. Tisztelt Vojtek Katalin! Ez volna a jó példa arNem hivatalos információk szerint a Nováky-i Vegyiművek részvényeinek eltulajdonítása mögött Ján Duckýt, a Szlovák Gázipari Művek főnökét kell keresni. A részvénylopás a cseh Inekon társaságot károsította meg. Ugyanaz az információforrás állítja, hogy az IMBA cég - amely vitatott módszerekkel szeretné megszerezni a hatalmat az Incheba kiállítóvállalat felett - manővereit Ivan Lexa, a Szlovák Információs Szolgálat igazgatója irányítja. Az Incheba és az Inekon ügyei azt jelzik, hogy a pártbeli hovatartozástól függő privatizáció mellett az állami funkcionáriusok megsértik a magántulajdonhoz való jogot. Az Inekon cseh, ezért a kormánykoalíció számára mint társtulajdonos elfogadhatatlan. Az Incheba esetében egy jó gazdasági eredményeket felmutató magáncégről van szó, amelynek élén „helytelen" orientáltságú cégvezetés áll. Az Incheba gazdasági eredményeiből a kormányzó mozgalom nem profitál. Ezért kellett kirobbantani az Incheba körüli botrányt. PRÁVO Vladimír Mečiar szlovák miniszterelnök Horn Gyula magyar kormányfővel való pénteki győri találkozóján várhatóan megpróbálja megjátszani a „bősi kártyát" - írja a cseh lap. Mečiar már július elején telefonon érdeklődött Hornnál, tudatosítja-e Budapest, hogy az oly sokat bírált bősi erőmű az idén megmentette Magyarországot az árvizektől. Horn ekkor kitért a válasz elől, ezért Mečiar most Győrben ismét felveti a kérdést, mert úgy véli, hogy az idei árvizek után Bős rendkívül jó propagandalehetőség és tromf a kezében. Hornnak itt igen szűk a mozgástere, mert a bősi vita az utóbbi években tisztán politikai témává vált. A magyar fél a szakmai érveket egyáltalán nem veszi figyelembe, s a szakértők helyett a politikusok döntenek. A lap úgy véli, Horn a 600 ezer szlovákiai magyar rendezetlen problémáját húzza majd elő, amely egyik legfőbb oka a magyar-szlovák viszonyban mutatkozó pangásnak. M^DÁFRONTADNES A júliusban Morvaországban és Kelet-Csehországban pusztító árvizek együttesen 60 milliárd korona kárt okoztak. „Ez az első valóban mérvadó szám, amelyet nyugodtan ismertethetünk" közölte Jiŕí Skalický cseh környezetvédelmi miniszter. A legnagyobb károkat a cégek szenvedték el, több mint 160 nagyvállalatot és mintegy 10 ezer kis- és középvállalatot sújtott a természeti csapás, együttesen 30 milliárdnyi veszteséget kénytelenek leírni. Az állami vagyonban 12 milliárd, a községek és városok vagyonában 6 milliárd, a lakosok vagyonában 7 milliárd korona kár keletkezett. ra, hogyan kell hibát keresni ott is, ahol nincs? Büszkék vagyunk, hogy számos adakozó, valamint Nagy János szobrász jóvoltából nagyon sok ember régi vágyát s egyben az utókor „kötelességét" is megvalósíthattuk. A világszerte elismert író, műfordító, nyelvtudós Szenczi Molnár Albert szobra szülővárosának főterén büszkélkedik. Életével példát mutatva int arra, hogy csak becsületes munkával, kitartással és sok-sok megértéssel lehet hosszú távon együtt élni és építeni a közös hazát. A Csemadok szenei alapszervezetének vezetősége