Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-12 / 185. szám, kedd

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 12. Megnyílt az Ady Akadémia Debrecen. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen hétfőn délelőtt immár nyolcadik alkalommal nyitották meg az Ady Akadémiát. A kurzus az ország legrégebbi, és legnagyobb létszámmal működő továbbképzése. Kezdettől a határon túli magyar szakemberek ismereteinek bővítését szolgálja. Tevé­kenységéhez három éve a határon túli orvosok továbbképzé­sét szervező Segítő Jobb Alapítvány is csatlakozott. Az idei tanfolyam 200 hallgatója közül 150 pedagógus és közgaz­dász, 50 pedig orvos. Orosz István professzor, az akadémia el­nöke a megnyitón elmondta, hogy a továbbképzésnek immár nemcsak hagyománya, de jövője is van, az erdélyiek mellett egyre többen érdeklődnek a továbbképzés iránt a Felvidékről, Kárpátaljáról, a Vajdaságból, s az idén először horvátországi résztvevője is van a kurzusnak. (MTI) Budapesti szlovákok kulturális öröksége A budapesti szlovákság kulturális örökségének megismertetésé­re a Fővárosi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat Kulturális Bi­zottsága november 14-15-én konferenciát szervez Budapesten. A napi politikai szempontokat mellőző, tudományos tanácsko­zás résztvevői a budapesti szlovákok identitása szempontjából nélkülözhetetlen művelődéstörténeti ismeretanyagot kívánják feltárni. Az ismertetés szerint magyar és szlovák történészek és etnográfusok elemzik többek között a budapesti szlovákság je­lenlegi helyzetét a Fővárosi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat tapasztalatai és a nemzetiségi törvény alapján. Előadás foglal­kozik a budapesti szlovákság népi kultúrájával is. (MTI) MOZI POZSON Y HVIEZDA: A Notre Dame-i toronyőr (am.) 16 Emma (am.) 18, 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Államérdek (am.) 21 OBZOR: Csak a bolondok sietnek (am.) 18 Fegyencjárat (am.) 20.30 MLADOSŤ: A hetedik mennyországban (am.) 16, 18 TATRA: Batman és Robin (am.) 15.30,18,20.30 YMCA: Batman és Ro­bin (am.) 15.30. 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18; 101 kiskutya (am.) 16.30 Fegyencjárat (am.) 18.30, 20.30 A szerelem rabjai (am.) 18.30, 20.30 Törvényen kívül (am.) 18 Suttogások és sikolyok (svéd) 20 A vadállatok pavilonja (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: A fény (ausztr.) 18, 20.30 Emberrablás (am.) 18, 20.30 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM - PANORÁMA: Fedőneve: Donnie Braso (am.) 21 PAT - PANORÁMA: Fegyencjárat (am.) 21 GALÁNTA - KERT­MOZI: Hair (am.) 21.15 GUTA - MOZI: Csillagok háborúja (am.) 19.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Angyalok városa (am.) 20 LÉVA - JUNIOR: Az angyal (am.) 18 AMFITEÁT­RUM: A nyolcadik nap (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A szerelem rabjai (am.) 19 Délutántól hajnalig tartó programok Tánc-színház sátor a Pepsi Szigeten MTI-HlR Budapest. Immár másodszor rendezi meg a Tánc-sátor elne­vezésű programját a Kortárs Táncszínházi Egyesület. A Pepsi Sziget eseménysorozatának ré­szét képező műsoroknak au­gusztus 14. és 21. között az óbu­dai Hajógyári-sziget ad helyet. A délutántól hajnalig tartó prog­ramok között lesznek nemzeti­ségi táncházak, performansz előadások, videóvetítések és tánctréningek. Angelus István táncművész, koreográfus, az egyesület vezetője az MTI-nek úgy fogalmazott: fontos, hogy a táncművészetet megszabadít­suk az azt övező arisztokratikus­ságtól, ezáltal mindenki önfe­ledten és aktívan vehessen részt a programokon. A műsorban fellép többek kö­zött a Bozsik Yvette Társulat a Lakodalom című Bozsik­koreográfiával, az Off Társulat a Felmerülve című táncjátékkal, a Figurák együttes pedig a Sangíra című produkciót mutat­ja be. Az egyhetes program során Ko­vács Gerzson Péter - aki néptán­cos pályája után fordult a mo­dern tánc világa felé - két napig néptánc-ritmikai tréninget ve­zet. Pantomim technikára Mé­hes Csaba, tai chi-re Angelus Ist­ván, kontakt táncra Goda Péter tanítja az érdeklődőket. Gyermekprogramokat támogat az 1996 óta működő Szlovákiai Gyermekekért Alapítvány Ez a befektetés megéri Daniel Hevier költőt és írót minden bizonnyal is­merik olvasóink, hiszen több műve magyar fordí­tásban is megjelent. S nemcsak irodalmárként, tartják számon a közélet­ben, hanem könyvkiadó­ként is. Nem egészen két éve pedig az úgynevezett harmadik szektor tevé­kenységébe is bekapcsoló­dott. Az 1996 óta működő Szlovákiai Gyermekekért Alapítvány igazgatótaná­csának tagja. FIALA ILONA Elmondása szerint ez nagyon hálás feladat, hiszen kiadóként sokat kilincsel szponzoroknál, hogy támogatást kérjen, az ala­pítványon belül viszont adomá­nyozó, illetve a pénzelosztó sze­repét tölti be. Többi társával ar­ról dönt, milyen pályázatokat támogasson az alapítvány. Véle­ménye szerint nem sok pályázat érkezik hozzájuk, s ennek elsőd­leges oka az lehet, hogy bár a harmadik szektor önkéntes ala­pon működik, fontos lenne, hogy profi módon végezze munkáját. Egyelőre az amatőr lelkesedés a jellemző - mondja -, ez azt je­lenti, hogy az emberekben megvan a segítő szándék, de annyi a megoldásra váró problé­ma, hogy azt sem tudják, hol kezdjék, így aztán mindenki mindent akar csinálni. Ezt azon­ban nem lehet. A hozzánk be­nyújtott tervezetek is túlságosan széles skálájúak, nem győzzük mondogatni, hogy szűkítsék le bizonyos területre, mert csak így végezhetnek hasznos és haté­kony munkát. Az alapítvány a vállalkozói szfé­rára támaszkodik, emellett affé­le „nevelő" hatást is kifejt a vál­lalkozókra. Tudvalevő, hogy azok szívesebben szponzorál­nak különféle látványos akció­kat, például szépségversenyt, sörivó versenyt, stb. Ezáltal sok­szor méltatlanul képviselik cé­güket, de hát manapság ez a „menő". Időbe és energiába te­lik, amíg hagyják magukat meg­győzni afelől, hogy az önkéntes szektor támogatása sokkal ne­mesebb dolog, s főleg azt értik meg nehezen, hogy sokkal kifi­zetődőbb is. A befektetés nem­csak a társadalom, hanem az adományozó számára is sokszo­rosan megtérül. - Hogy hogyan? - teszi fel a kér­dést Daniel Hevier. - Egyszerű­en úgy, hogy kialakul egy bizo­nyos környezet, amely minden szempontból kedvező lesz a szá­munkra. Ha ugyanis a gyerekek magukra maradnak, törni-zúz­ni fognak az utcán, autókat és üzleteket rabolnak ki, s ez a vál­lalkozó tevékenységére és for­galmára is kihat. De ha anyagi eszközöket biztosít a környeze­tében élő (és főleg tengődő) gyermekek számára, hogy sza­bad idejüket hasznosan töltsék el, lassanként kedvező klíma alakul ki a környéken, s ez min­denkire jó hatással lesz. A másik indok, hogy a vállalkozók ma­guk formálhatják jövendőbeli ügyfeleiket, esetleg üzlettársai­kat, vagy akár alkalmazottaikat. Nagyon sok olyan tervezet van, amely a gyerekek nevelését cé­lozza, bizonyos tevékenységek­re irányítva őket. Sok-sok gyer­mek a szabad idejű foglalkozá­son jön rá, mire is képes. Egye­sekről kiderül, hogy művészi adottságaik vannak, mások kéz­ügyességükkel tűnnek ki, vagy éppen szervező készségükkel... Mindez azt igazolja, hogy a gyermekekkel érdemes foglal­kozni. S ki más tehetné ezt meg a leginkább, mint azok, akiknek jól jövedelmez a vállalkozásuk. A vállalkozóknak előbb-utóbb tudatosítaniuk kell, hogy nem bizonyos alapítványt támogat­nak, hanem a gyerekek érdekeit. S tudniuk kell, hogy ez a későb­biekben az ő érdekeiket is szol­gálja majd. Dustin Hoffman, az amerikai film nagy kisembere a napokban ünnepelte hatvanadik születésnapját Precízen a tökélyre MISLAY EDIT Neve mára fogalom lett a szak­mában. Védjegy. Sztárallűrök nélküli sztár. A pletykarovatok nem sokat cikkezhettek róla, mert ilyesféle témával soha nem szolgált. Az a fajta színész, aki azon fáradozik, hogy az alakítá­sai kapcsán foglalkozzanak vele. Mindig is ezen fáradozott. Pedig az indulás nem sok reménnyel kecsegtette. De Dustin Hoffman szívós fajta. Nem egykönnyen adja fel. A kilátástalan évek után har­mincévesen szinte egyik napról a másikra a csúcson találja ma­gát. Mike Nichols Diploma előtt című filmje nem csak az akkor népszerű Simon és Garfunkel zenéje által aratott világsikert. Dustin Hoffman is parádés ala­kítást nyújtott benne Anne Bancroft oldalán. S az áttörés olyan jól sikerült, hogy Hoffmant Oscar-díjra jelölték játékáért. A tizedik múzsának végül is meglágyult a szíve az állhatatos udvarlást látva. Dustin érezte, hogy a hölgy ne­hezen megszerzett jóindulatát nem szabad eljátszania. Minden szerepébe beleássa magát, hihe­tetlen precizitással a tökélyre tö­rekszik. Másként nem is érde­mes. John Schlesinger filmjé­ben, Az Éjféli cowboyban kalló­dó fiúként Jon Voight oldalán láthattuk. De volt tragikomikus westernhős is Arthur Penn Kis nagy emberében. Az óriási vi­hart kavart Watergate-ügyet ki­nyomozó, megszállott riporte­rek egyike Az elnök emberei cí­mű filmben. Náci őrült elől me­nekült a Maratón életre-halálra című hidegrázó thrillerben. Az­tán jöttek a „békés" családi hét­köznapok: szeretnivaló, szánal­masan csetlő-botló, kisfiáról gondoskodó, elhagyott férj a Kramer kontra Kramerben, amely a sok jelölés után végre meghozza neki a legjobb fősze­replőnekjáró Oscart. A jókedvre tehát minden oka megvan. Ko­médiázik is egy fergetegeset az Aranyoskám állástalan színész(nőj)eként. De még min­dig tartogat meglepetéseket a tarsolyában. Rainman. Dustin Hoffman autista esőembere pá­lyafutásának legjobb alakítása. Dustin Hoffman Ezt Oscar is így gondolja. A vilá­got jelentő deszkákon Arthur Miller amerikai kisemberét, Az ügynök halála Willy Lomenjét keltette életre nagy sikerrel. Az elmúlt években a filmesek mint­(Fotó: ČTK) ha megfeledkeztek volna Dustin Hoffman zsenialitásáról. Jó len­ne újra olyan szerepben látni, melyben megcsillogtathatja já­tékát az amerikai film nagy kis­embere. REGÉNY M egtetszett neki a fejlett kislány, en­gedett a csábítás­nak. Amikor el­mondotta, hogy kicsoda-micso­da, a szüleivel, a testvéreivel haragban van, mert az ő élet­módjuk miatt nem lehet jogász, falusi lányként Diák úrnak titu­lálta a huszonkét éves legényt, aki akkoriban csak trógerolt, a nagyáruház teherautójába ra­kosgatta be és ki az árut. Jó volt hozzá, csecsebecséket vett neki. Néha olyasmivel is megajándé­kozta, ami véletlenül „kiesett" a csomagokból. Egyszer majd sok pénzem lesz, és te is többet kapsz! - mondta. Aztán eltűnt néhány évre, az ostravai bányá­ba ment dolgozni. Ekkor sem feledkezett meg róla, pénzt is, még csomagocskákat is küldöz getett neki. Hűséget nem követelhetett, amikor nem kötötte le magát, csak barátságot kért tőle, még Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 50. rész akkor is, ha mással járna, mint írta levelében, csak legyen olyan jó hozzá, mintha a testvé­re lenne, hogy legyen kihez for­dulnia. Míg a Diák úr oda volt, járt is valakivel, de csak addig tartott az ismeretségük, míg tudtára nem adta: Apa leszel! Úgy elillant mellőle, hogy még a hátát sem láthatta. Megírta a Diák úrnak. Ezt válaszolta: Tartsd meg a gyereket, neveld fel, segíteni foglak, szép testvér­kém! A szülés után több pénzt küldözgetett, meg gyermekhol­mit is. Jó szíve van neki, testvé­riesen osztozkodik. Ria már csak úgy gondolt rá, mintha vérbeli testvére lenne. Nyolc­vannégyben visszajött. Betop­pant abba az étterembe, ahol felszolgált. Csodálkozott: Szebb vagy, mint voltál! Igazi, stramm nő lett belőled! Az éjszakát együtt töltötték. Veled már le­het gyermekem! - mondta neki. A szülés óta nem voltam így senkivel sem... Ria szavai el­gondolkoztatták a Diák urat. Halogatta a szeretkezést. A telt, feszes mellére hajtotta a fejét, csókolgatta a bimbóit. Testvé­rek vagyunk, nem köthetünk házasságot... - szólalt meg tré­fálkozva. Ne viccelj! Úgy vár­tam rád, mint a megmentőmre! A fejét ingatta. Ne kívánd a le­hetetlent, a magam ura akarok maradni. Egyszer majd megtu­dod, hogy miért, s jó dolgunk lesz, neked is, nekem is. Más nő nekem nem kell, benned megbí­zom... Ez több volt az egyszerű szerelmi vallomásnál. Hanyatt feküdt, hogy maga fölött láthas­sa a le-föl hullámzó testét. Ko­molyan vette a figyelmezteté­sét, hogy nem akar gyereket. A felhevülés kezdetekor félrehú­zódott. Ria megértően föléje hajolt... A néhány évig bányászként dol­gozó Diák úr egy csomó pénzzel jött vissza a fővárosba, ahol gaz­dag, jogvégzett úrként kívánt szerepelni. Úgy is öltözködött, mintha ügyvéd lenne. A Riánál töltött első éjszaka után beült a Savoy kávéházba, ahol elbeszél­getett az ősz hajú, de a dús baj­szát feketére festő főpincérrel. Szándékosan tartotta szóval, egy pohár konyakot is fizetett neki, mert jól tudta, hogy a ta­pasztalt, idős pincér igen sok embert ismerhet, talán segíthet­ne rajta. A tudára adta: vidékről jött Pozsonyba, jogászként egy vállalatnál kapott jobban fize­tett állást, de sajnos még nincs lakása. A főúr jól megnézte az elegáns urat, s a számlablokkból kitépett lapra felírt egy címet. Én is a Mély út fölött lakom ­mondotta -, a napokban megál­lított a közelünkben lakó villatu lajdonos, hogy nem tudnék-e nekik egy jóravaló, komoly al­bérlőt szerezni. Azt hiszem, megfelelne magának, doktor úr. Nagyon jó emberek, csendesen élnek... A „doktor úr" elmoso­lyodott: csak huszonhét éves va­gyok, nősülésre még nem gon­dolok. A főúr is elmosolyodott. Biztosan befogadják! Ilyen sze­rencsés véletlen folytán - egy kis hazugság árán - szerzett elő­kelő albérletet a Mély úti dom­bot ékesítő kápolna közelében levő villában. Csak egy idősebb házaspár lakik benne! Egyetlen fiúgyermekük emeleti legény­szobáját engedték át neki, ahol fürdőszoba is van. (Folytatjuk) Daniel Hevier (Fotó: a szerző)

Next

/
Oldalképek
Tartalom