Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-12 / 185. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 12. KOMMENTÁR Mentőöv, egyeseknek SIDÓ H. ZOLTÁN Ugyancsak nagy az érdeklődés a revitalizáció nyújtotta mentőöv iránt. Eddig mintegy 1200 cég jelezte érdeklődését, enynyien szeretnének megszabadulni a fojtogató adósságterhüktől. Mint ismeretes, a sokat vitatott revitalizáció révén a kiszemelt cégek átmeneti könnyítéseket kapnak, például elengedik adósságaik egy részét, nem kötelesek állni az alkalmazottaik után befizetendő társadalombiztosítási költségeket, és még sorolhatnánk az előnyöket. A kérvények ezret is meghaladó száma világosan jelzi, hogy szó sem lehet gazdasági csodáról ott, ahol a vállalatok meghatározó része a puszta fennmaradásért küzd. Nem vitás, sok esetben jogos volna a mentőöv. Ennek ellenére biztos, hogy nem a sajátságos hazai magánosítási folklór újabb torzszülöttje, a revitalizációnak elkeresztelt korrupciógyanús akármi a helyes megoldás. Ugyanis a komoly pénzügyi engedményekhezjutó vállalatokat minisztériumi apparátcsikok választják ki, így szinte garantált, hogy e megoldás révén elsősorban a kormányhű vállalatvezetéssel megáldott cégek jutnak lélegzetvételnyi szünethez. Vagyis nem a piac úgymond láthatatlan keze szelektál, hanem a bürokrata nagyon is látható mancsa. Ennek semmi köze a jelző nélküli piacgazdasághoz, éppen ellenkezőleg, a második világháború után praktizált, ám később kudarcot vallott francia típusú államkapitalizmussal mutat rokon vonásokat. Az igazán tiszta megoldás az volna, ha hatékonyan működne a csődtörvény, ha végre nem ellenségként tekintenének a külföldi beruházókra, a külhoni működő tőkére, esetleg kedvezményes hitelekkel támogatnák a világos vállalati stratégiával rendelkező cégeket. Szlovákiában a külföldi beruházások együttes nagysága alig haladja meg az egymilliárd dollárt, míg a mindössze kétszer akkora lélekszámú Magyarországon már túllépte a 15 milliárdot. Nálunk hivatalos szinteken idegenkednek a külföldi beruházóktól. Ehelyett a rosszul felfogott hazafiság jegyében a kormány közpénzen a gazdasági élet honi szereplőit is magához akarja édesgetni, rosszabb esetben láncolni. Sajnálatos módon ez az édesgetés az adófizető polgárok pénzéből történik. I f /• yiypw JEGYZET Ez sem semmi! MALINÁK ISTVÁN Kubában a múlt héten tartották a 14. Nemzetközi Ifjúsági és Diáktalálkozót, a régi szocialista hagyományok szellemében. Ez náluk érthető is. Százharminckét küldöttség vett rajta részt. Ez már valami. De közülük csak kettő prezentálta magát hivatalos küldöttségként, az egyik a szlovák volt. Ez még valamibb! Főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a találkozó castrói jelszava: „Harc az imperializmus és az amerikai politika ellen!" Amit, úgymond, a szlovák fiatalok küldöttsége, mert hivatalos, hivatalosan is támogat. Nézzük, kik voltak ezek a fiatalok: egy állami ifjúsági ház meg a parlament által ellenőrzött Gyermek- és Ifjúsági Alap képviselői. Furcsa. Meg a fiatal kommunisták küldöttei. Érthető. De az már nem, hogy a legerősebb kormánypártnak - amely látszólag vérig sértődött, amiért Szlovákiával szemben más mércét alkalmaztak, és ezért nem vették fel a NATO-ba -, vagyis a DSZM-nek az ifjúsági szervezete is képviseltette magát. Ez még furcsább. Mármint az értékrend. Amelyből az szűrhető le, hogy az ifjú DSZM-esek úgy vélhetik: ha harcot hirdetnek Amerika ellen, akkor javulnak az esélyeink arra, hogy legalább a második körben felvesznek bennünket a NATO-ba. Meg az EU-ba. Mert ezt a fiatalok valakitől tanulták! Megmondjam, hogy kitől? És most jön a csúcs. A 28 tagú szlovák küldöttség utaztatását és minden egyéb kiadását két minisztérium fedezte. Az oktatási meg a kulturális. Sok-sok ezer dollárt. A hazai magyar kultúrára nem adnak pénzt. A szlovákra is egyre kevesebbet. Az iskolaügy is csak tengődik, lehet, hogy a Komenský Egyetemen jövőre már nem tudnak első évfolyamokat nyitni. A magyar iskolákat nem is említem. De az Amerika-ellenes harcra jut pénz. Lehet, hogy ezt a kormány hosszú távú, stratégiai befektetésnek szánta? Hát, ez sem semmi! Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRJNT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. voxnova.sk Ez fantasztikus! Micsoda olcsóság van a jövő évi árakhoz képest! (Barát József rajza) Csak kevesen igénylik az igazán értékes művészeti alkotásokat Önbecsapás nélkül A minap egy neves festőművész mondta el gondolatait a rádióban a szlovákiai magyarok szemléletében beállt változásokról. Kevesen vannak, akik képeket vásárolnak, igényes formájú tárgyakkal, képzőművészeti alkotásokkal veszik magukat körül. Mert akik igénylik az ilyen értéket, azoknak már nincs pénzük rá, akiknek meg van pénzük, még nem igénylik... DUSZA ISTVÁN Sajnos, nem is fogják, amíg az újgazdagok első generációja ki nem hal. Csak hát addigra a festőművész is eltávozik, s a családját addig is el kellene tartania. A dolgok állása, szokásukhoz híven, mégsem ilyen egyszerű. Különösebben nem kellene csodálkoznunk azon, hogy a szlovákiai magyar újgazdagok igazából nem mutatnak affinitást a művészetek iránt. Maguk a példák, a sajtóban nap mint nap megjelenő híranyagok, cikkek, képek többsége kimondva vagy kimondatlanul is az értéktelen dolgok felé manipulál mindenkit. Művészetként tálalnak olyan dolgokat, amelyek a sorozatgyártás termékei, tömegízlésre alapozott, legtöbbször műanyag tárgyak műanyag vüágát reklámozzák. A baj csak az, hogy mindezt megkülönböztetés, csoportosítás nélkül teszik. Ömlesztve látható egymás mellett a pornó és a művészi aktfotó, irodalomként jelenik meg a nívótlan újkori ponyva és a tisztes irodalmi értékű novella, kiveszett a vers, s manapság a hazai magyar lapok is szívesebben közlik a nyugati sztárok félmeztelen fotóját, mint egy szép grafikát. Ha már az újgazdagokkal és a támogatói döntésüket befolyásoló rossz ízlésükkel kezdtem, szólnom kell azokról a pozitív példákról is, amelyek talán nem kapnak elegendő publicitást. Igaz, nem képvásárlásról vagy szoborrendelésekről szólnak. Bár ki tudhatja, hogy az amatőr művészeti csoportokat támogató kisvállalkozó mely napon vesz képeket az időközben megépült villájába? Ez bizony idő kérdése, mint ahogyan a felismerés is: nincs bank, amely húsz év alatt megtöbbszörözné a befektetett értéket, mint ahogyan az egyjószemű művészettörténész ajánlására megvásárolt festménynél a lakásában történik. Az értékzavar nem csupán ebben nyilvánul meg. A szlovákiai magyarról is azt hiszi a neki író sajtó, hogy csak a politikus és a menedzser az érdekes. Csak ők mondhatják el magukról, mit gondolnak, mit tartanak „értéknek". Nem véletlen, hogy a családriportokban, a személyiségeinkkel készített interjúkban a legtöbbször az érvényesülés témája dominál. Szakmánk szinte elfeledkezik arról, hogy az anyagiak hajszolásán túl vannak olyan lelki erőt és gazdagságot adó értékek, amelyek megtartók - anyanyelvben, szülőföldben, erkölcsben, hitben, emberségben. Akkor mond igazat, ha az érdekei úgy kívánják. Moralizálsz! - vetik oda az örökké magabiztosak, a kétkedést nem ismerők. Kétségtelen, hogy azt teszem. Mert ebből van a legkevesebb. Ha jól belegondolok, akkor még a művészeteknél, a kulturális értékeknél is kevesebbre tartjuk az erkölcsöt. Nem véletlenül. Ha korunkban a szlovákiai magyarság számára a példákat a politikusok és a sikeres vállalkozók adják, akkor kézenfekvő a magyarázat. Egy politikus a realitásokhoz igazított gondolkodásából, cselekvéseiből él, magyarán szólva: akkor mond igazat, ha érdekei úgy kívánják. Tudom, kemény állítás ez a szlovákiai magyar politikusokról, de ők sem tudják megcáfolni, hogy a politika így működik. Még a nyugati demokráciákban is. A mai vállalkozó (a posztkommunista vadkapitalizmusban) meg akkor sikeres, ha nincs tekintettel használati értékre, műszaki színvonalra, formára és árra, s azt gyárt, amit el tud adni. Ha fröccsöntött zenélő bilit, akkor azt, ha meg elnagyolt gipsz utánzatát az antik római szobroknak, akkor meg azt. Az erkölcsös vállalkozó hosszúéletű lehet ugyan, de újgazdag soha. Hogy mit kezd a művészetekkel, a festményekkel, szobrokkal a kispénzű munkás, pénzes postást váró nyugdíjas és az ösztöndíj átutalását a bankautomata előtt váró egyetemista, pontosan lehet tudni. Semmit. Az egyik eltartja a másikat, s eszükbe sem jutnak az éhező festőművészek vagy a költők. Tartsa el őket az állam, vagy a házastársuk! Nehéz helyzetben vannak a művészetek művelői a tömegkultúra iparosaihoz képest. Bár az utóbbiak minden gátlás nélkül lopnak tőlük, lemásolják eredeti, ugyanakkor szerzői jogilag levédetlen (melyik grafikusnak van arra pénze?) ötleteiket, tucatregényeiket irodalomként az irodalommal árusítják egy polcon. Hát éppen ez az! Lépten-nyomon pénzhiányra hivatkoznak az emberek, ennek ellenére a kiadók és a kereskedők mégis tisztes haszonnal adják el nekik az okkult irodalmat, a túlvilági életről írt hamis próféciákat, a pornót, a szerelmes regényt, az orvostörténeteket és a nagy szappanoperák silány szövegkönyveit. Üzlet a művészet köpönyegébe bújva. Mert sokan azt hiszik, hogy mindegy, mit olvasnak, csak olvassanak. Mindegy sohasem volt. Hol vannak már Passuth László regényeinek olvasói, s hol vannak a hozzá hasonlítható műgonddal író kismesterek! Nyolc osztályt végzett munkanélküli háziaszszonyok angol ladyket sejtető álneveken vetik papírra hagymaszagú konyháik álmát, s meggazdagszanak belőle. Az meg kit érdekel, hogy a könyv rég kiszorította a könyvesboltokból az irodalmat? Fő az, hogy olvas a nép. Mint ahogyan az éhező festőművészek is a vizualitás, a képi kultúra elektronikus világában élnek. TALLÓZÓ SME A lap értesülései szerint a titkosszolgálat is aktívan részt vesz majd a parlamenti választásokat megelőző kampányban, mégpedig olyan formában, hogy kompromittáló anyagokat „gyárt" az ellenzéki és szakszervezeti vezetőkről. A Sme munkatársát a titkosszol gálát egyik ügynöke informálta erről. Jelenleg Jaroslav Volf szociáldemokrata elnök és Ján Budaj DU-alelnök „anyagainak feldolgozása" folyik, de a titkosok figyelik Ivan Saktort, a szakszervezetek konföderációjának elnökét és a demokratikus baloldal néhány vezetőjét is. A forgatókönyvben ifjabb Michal Kováč letartóztatása is szerepel, rögtön azt követően, hogy lejár Michal Kováč államfő megbízatási ideje. PRAVDA Anton Poliak, a Munkásszövetség parlamenti képviselője és a parlament mandátumvizsgáló bizottságának elnöke azzal fenyegetőzik, hogy kilép pártjának frakciójából, ha képviselőtársai nem szavaznak Gaulieder mandátumának visszaadása mellett. „Komolyan megfontolom ezt a lehetőséget" - jelentette ki a lapnak adott interjújában Poliak, aki Szlovákiának az euroatlanti integrációból való kimaradásáért a kormányt és Vladimír Mečiar miniszterelnököt okolja. „A felelősség elsősorban a kormányt terheli, ő felel a kormányprogram megvalósításáért" - nyilatkozta a munkásszövetség képviselője. MLADÁ FRONTA. DNES A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom minden valószínűség szerint már most elkezdte a jövő évi választásokra való felkészülést. Ezzel kapcsolatban egyre több olyan információ Iát napvilágot, amely azt jelzi, hogy Mečiar mozgalmán belül erősödik a pragmatikusok befolyása, akik elutasítják a DSZM eddigi durva politizálását - állapítja meg a cseh lap kommentárja. „A hazafias jelszavak már nem elegendők, vissza kell térnünk a valóságba" - idézi a lap Arpád Matejka DSZMalelnököt, aki az úgynevezett pragmatikusok vezetője. Szemlélete azonban szöges ellentétben áll a Slobodník és Hofbauer vezette „kemény mag" meggyőződésével, amely a konfliktuskeresésre, a magyarellenességre és a Nyugat elutasítására épít. Valószínű, hogy Mečiar is inkább feléjük hajlik, s éppen ez okoz feszültséget a gazdasági lobby és a miniszterelnök között. Szlovákia új iparmágnásainak létérdeke az EU-, de a NATO-integráció is. A DSZM csak a DBP-vel koalícióra lépve alakíthatna kormányt, de a baloldal választótábora valósággal utálja Mečiar pártját. A DSZM baloldalra kifejtett nyomása következtében elnökcsere ment végbe a pártnál, Weiss helyett Migaš lett az első ember, akit Mečiar-barátnak tartottak, viszont rövid időn belül ő is hátat fordított a miniszterelnöknek. OLVASÓI LEVELEK Elkallódott levelek Nem vagyok elégedett a pozsonyi főposta szolgáltatásaival. Rendszeresen kapok külföldről könyv-, illetve újságküldeményeket, és bizony sokszor előfordul, hogy felbontva vagy cafatokban visszaragasztva érkezik meg a küldemény. Sőt már az is előfordult, hogy a csomagot ugyan megkaptam, ám a benne elhelyezett levelet nem találtam meg. A széttépett csomagoláson ott díszelgett a főposta pecsétje. Van még egy kellemetlen élményem. Június végén Pozsonybanjárva két képeslapot küldtem, egyiket a budapesti barátnőmnek, a másikat pedig édesanyámnak. Az utóbbi mind a mai napig nem érkezett meg. Vajon miért nem kapta meg a címzett? Talán mert nem államnyelven íródott? Hostina Irén Komárom Ünnepség Nyitragesztén Ebben az alig 400 lelket számláló zoboralji kisközségben idén ünneplik a falu első írásos említésének 765. évfordulóját. Ez alkalomból augusztus 3án, az ünnepélyes szentmisén Licskó Bálint plébános felszentelte a templom új oltárreliefjét, amelyet a község polgárainak adományaiból készítettek. Az eredeti, 265 éves oltárképet ugyanis 1994-ben ellopták. Délután színes műsorral folytatódott az ünnepnap: a hazai és környékbéli folklórcsoportok léptek fel. Az alsóbodoki, lédeci, kálazi, nyitragerencséri, nyitracsehi és zsérei csoportok a műsor fénypontjaként bemutatták közös műsorukat, a Zoboralji lakodalmat. Mindezt a čefadicei Čeľaďanka fúvószenekar és a zsérei Zsibrice paraszt-fúvószenekar tette még emlékezetesebbé. Gál Erzsébet Nyitrageszte polgármestere