Új Szó, 1997. augusztus (50. évfolyam, 176-200. szám)

1997-08-12 / 185. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. AUGUSZTUS 12. KOMMENTÁR Mentőöv, egyeseknek SIDÓ H. ZOLTÁN Ugyancsak nagy az érdeklődés a revitalizáció nyújtotta men­tőöv iránt. Eddig mintegy 1200 cég jelezte érdeklődését, eny­nyien szeretnének megszabadulni a fojtogató adósságterhük­től. Mint ismeretes, a sokat vitatott revitalizáció révén a kisze­melt cégek átmeneti könnyítéseket kapnak, például elengedik adósságaik egy részét, nem kötelesek állni az alkalmazottaik után befizetendő társadalombiztosítási költségeket, és még sorolhatnánk az előnyöket. A kérvények ezret is meghaladó száma világosan jelzi, hogy szó sem lehet gazdasági csodáról ott, ahol a vállalatok meg­határozó része a puszta fennmaradásért küzd. Nem vitás, sok esetben jogos volna a mentőöv. Ennek ellenére biztos, hogy nem a sajátságos hazai magánosítási folklór újabb torzszülött­je, a revitalizációnak elkeresztelt korrupciógyanús akármi a helyes megoldás. Ugyanis a komoly pénzügyi engedmények­hezjutó vállalatokat minisztériumi apparátcsikok választják ki, így szinte garantált, hogy e megoldás révén elsősorban a kormányhű vállalatvezetéssel megáldott cégek jutnak léleg­zetvételnyi szünethez. Vagyis nem a piac úgymond láthatat­lan keze szelektál, hanem a bürokrata nagyon is látható man­csa. Ennek semmi köze a jelző nélküli piacgazdasághoz, ép­pen ellenkezőleg, a második világháború után praktizált, ám később kudarcot vallott francia típusú államkapitalizmussal mutat rokon vonásokat. Az igazán tiszta megoldás az volna, ha hatékonyan működne a csődtörvény, ha végre nem ellenségként tekintenének a kül­földi beruházókra, a külhoni működő tőkére, esetleg kedvez­ményes hitelekkel támogatnák a világos vállalati stratégiával rendelkező cégeket. Szlovákiában a külföldi beruházások együttes nagysága alig haladja meg az egymilliárd dollárt, míg a mindössze kétszer akkora lélekszámú Magyarországon már túllépte a 15 milliárdot. Nálunk hivatalos szinteken ide­genkednek a külföldi beruházóktól. Ehelyett a rosszul felfo­gott hazafiság jegyében a kormány közpénzen a gazdasági élet honi szereplőit is magához akarja édesgetni, rosszabb esetben láncolni. Sajnálatos módon ez az édesgetés az adófi­zető polgárok pénzéből történik. I f /• yiypw JEGYZET Ez sem semmi! MALINÁK ISTVÁN Kubában a múlt héten tartot­ták a 14. Nemzetközi Ifjúsági és Diáktalálkozót, a régi szo­cialista hagyományok szelle­mében. Ez náluk érthető is. Százharminckét küldöttség vett rajta részt. Ez már vala­mi. De közülük csak kettő prezentálta magát hivatalos küldöttségként, az egyik a szlovák volt. Ez még valamibb! Főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a találkozó castrói jelszava: „Harc az im­perializmus és az amerikai politika ellen!" Amit, úgy­mond, a szlovák fiatalok kül­döttsége, mert hivatalos, hi­vatalosan is támogat. Néz­zük, kik voltak ezek a fiata­lok: egy állami ifjúsági ház meg a parlament által ellen­őrzött Gyermek- és Ifjúsági Alap képviselői. Furcsa. Meg a fiatal kommunisták küldöt­tei. Érthető. De az már nem, hogy a legerősebb kormány­pártnak - amely látszólag vé­rig sértődött, amiért Szlová­kiával szemben más mércét alkalmaztak, és ezért nem vették fel a NATO-ba -, vagy­is a DSZM-nek az ifjúsági szervezete is képviseltette magát. Ez még furcsább. Mármint az értékrend. Amelyből az szűrhető le, hogy az ifjú DSZM-esek úgy vélhetik: ha harcot hirdetnek Amerika ellen, akkor javul­nak az esélyeink arra, hogy legalább a második körben felvesznek bennünket a NATO-ba. Meg az EU-ba. Mert ezt a fiatalok valakitől tanulták! Megmondjam, hogy kitől? És most jön a csúcs. A 28 ta­gú szlovák küldöttség utazta­tását és minden egyéb kiadá­sát két minisztérium fedezte. Az oktatási meg a kulturális. Sok-sok ezer dollárt. A hazai magyar kultúrára nem adnak pénzt. A szlovákra is egyre kevesebbet. Az iskolaügy is csak tengődik, lehet, hogy a Komenský Egyetemen jövőre már nem tudnak első évfo­lyamokat nyitni. A magyar is­kolákat nem is említem. De az Amerika-ellenes harcra jut pénz. Lehet, hogy ezt a kor­mány hosszú távú, stratégiai befektetésnek szánta? Hát, ez sem semmi! Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRJNT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. voxnova.sk Ez fantasztikus! Micsoda olcsóság van a jövő évi árakhoz képest! (Barát József rajza) Csak kevesen igénylik az igazán értékes művészeti alkotásokat Önbecsapás nélkül A minap egy neves festő­művész mondta el gondo­latait a rádióban a szlová­kiai magyarok szemléleté­ben beállt változásokról. Kevesen vannak, akik ké­peket vásárolnak, igényes formájú tárgyakkal, kép­zőművészeti alkotásokkal veszik magukat körül. Mert akik igénylik az ilyen értéket, azoknak már nincs pénzük rá, akiknek meg van pénzük, még nem igénylik... DUSZA ISTVÁN Sajnos, nem is fogják, amíg az újgazdagok első generációja ki nem hal. Csak hát addigra a fes­tőművész is eltávozik, s a csa­ládját addig is el kellene tarta­nia. A dolgok állása, szokásuk­hoz híven, mégsem ilyen egy­szerű. Különösebben nem kelle­ne csodálkoznunk azon, hogy a szlovákiai magyar újgazdagok igazából nem mutatnak affini­tást a művészetek iránt. Maguk a példák, a sajtóban nap mint nap megjelenő híranyagok, cik­kek, képek többsége kimondva vagy kimondatlanul is az érték­telen dolgok felé manipulál mindenkit. Művészetként tálal­nak olyan dolgokat, amelyek a sorozatgyártás termékei, tö­megízlésre alapozott, legtöbb­ször műanyag tárgyak műanyag vüágát reklámozzák. A baj csak az, hogy mindezt megkülönböz­tetés, csoportosítás nélkül te­szik. Ömlesztve látható egymás mellett a pornó és a művészi aktfotó, irodalomként jelenik meg a nívótlan újkori ponyva és a tisztes irodalmi értékű novel­la, kiveszett a vers, s manapság a hazai magyar lapok is szíve­sebben közlik a nyugati sztárok félmeztelen fotóját, mint egy szép grafikát. Ha már az újgazdagokkal és a támogatói döntésüket befolyá­soló rossz ízlésükkel kezdtem, szólnom kell azokról a pozitív példákról is, amelyek talán nem kapnak elegendő publicitást. Igaz, nem képvásárlásról vagy szoborrendelésekről szólnak. Bár ki tudhatja, hogy az amatőr művészeti csoportokat támoga­tó kisvállalkozó mely napon vesz képeket az időközben meg­épült villájába? Ez bizony idő kérdése, mint ahogyan a felis­merés is: nincs bank, amely húsz év alatt megtöbbszörözné a befektetett értéket, mint aho­gyan az egyjószemű művészet­történész ajánlására megvásá­rolt festménynél a lakásában történik. Az értékzavar nem csupán eb­ben nyilvánul meg. A szlovákiai magyarról is azt hiszi a neki író sajtó, hogy csak a politikus és a menedzser az érdekes. Csak ők mondhatják el magukról, mit gondolnak, mit tartanak „érték­nek". Nem véletlen, hogy a csa­ládriportokban, a személyisége­inkkel készített interjúkban a legtöbbször az érvényesülés té­mája dominál. Szakmánk szinte elfeledkezik arról, hogy az anya­giak hajszolásán túl vannak olyan lelki erőt és gazdagságot adó értékek, amelyek megtar­tók - anyanyelvben, szülőföld­ben, erkölcsben, hitben, ember­ségben. Akkor mond igazat, ha az érdekei úgy kíván­ják. Moralizálsz! - vetik oda az örök­ké magabiztosak, a kétkedést nem ismerők. Kétségtelen, hogy azt teszem. Mert ebből van a legkevesebb. Ha jól belegondo­lok, akkor még a művészetek­nél, a kulturális értékeknél is ke­vesebbre tartjuk az erkölcsöt. Nem véletlenül. Ha korunkban a szlovákiai magyarság számára a példákat a politikusok és a si­keres vállalkozók adják, akkor kézenfekvő a magyarázat. Egy politikus a realitásokhoz igazí­tott gondolkodásából, cselekvé­seiből él, magyarán szólva: ak­kor mond igazat, ha érdekei úgy kívánják. Tudom, kemény állí­tás ez a szlovákiai magyar politi­kusokról, de ők sem tudják meg­cáfolni, hogy a politika így mű­ködik. Még a nyugati demokrá­ciákban is. A mai vállalkozó (a posztkommunista vadkapitaliz­musban) meg akkor sikeres, ha nincs tekintettel használati ér­tékre, műszaki színvonalra, for­mára és árra, s azt gyárt, amit el tud adni. Ha fröccsöntött zenélő bilit, akkor azt, ha meg elna­gyolt gipsz utánzatát az antik római szobroknak, akkor meg azt. Az erkölcsös vállalkozó hosszúéletű lehet ugyan, de új­gazdag soha. Hogy mit kezd a művészetekkel, a festményekkel, szobrokkal a kispénzű munkás, pénzes pos­tást váró nyugdíjas és az ösztön­díj átutalását a bankautomata előtt váró egyetemista, pontosan lehet tudni. Semmit. Az egyik el­tartja a másikat, s eszükbe sem jutnak az éhező festőművészek vagy a költők. Tartsa el őket az állam, vagy a házastársuk! Nehéz helyzetben vannak a mű­vészetek művelői a tömegkultú­ra iparosaihoz képest. Bár az utóbbiak minden gátlás nélkül lopnak tőlük, lemásolják erede­ti, ugyanakkor szerzői jogilag le­védetlen (melyik grafikusnak van arra pénze?) ötleteiket, tucatregényeiket irodalomként az irodalommal árusítják egy polcon. Hát éppen ez az! Lépten-nyomon pénzhiányra hi­vatkoznak az emberek, ennek ellenére a kiadók és a kereske­dők mégis tisztes haszonnal ad­ják el nekik az okkult irodalmat, a túlvilági életről írt hamis pró­féciákat, a pornót, a szerelmes regényt, az orvostörténeteket és a nagy szappanoperák silány szövegkönyveit. Üzlet a művé­szet köpönyegébe bújva. Mert sokan azt hiszik, hogy mindegy, mit olvasnak, csak olvassanak. Mindegy sohasem volt. Hol van­nak már Passuth László regé­nyeinek olvasói, s hol vannak a hozzá hasonlítható műgonddal író kismesterek! Nyolc osztályt végzett munkanélküli háziasz­szonyok angol ladyket sejtető álneveken vetik papírra hagy­maszagú konyháik álmát, s meggazdagszanak belőle. Az meg kit érdekel, hogy a könyv rég kiszorította a könyves­boltokból az irodalmat? Fő az, hogy olvas a nép. Mint ahogyan az éhező festőművészek is a vizualitás, a képi kultúra elekt­ronikus világában élnek. TALLÓZÓ SME A lap értesülései szerint a tit­kosszolgálat is aktívan részt vesz majd a parlamenti választásokat megelőző kam­pányban, mégpedig olyan for­mában, hogy kompromittáló anyagokat „gyárt" az ellenzéki és szakszervezeti vezetőkről. A Sme munkatársát a titkosszol gálát egyik ügynöke informálta erről. Jelenleg Jaroslav Volf szociáldemokrata elnök és Ján Budaj DU-alelnök „anyagainak feldolgozása" folyik, de a titko­sok figyelik Ivan Saktort, a szak­szervezetek konföderációjának elnökét és a demokratikus bal­oldal néhány vezetőjét is. A for­gatókönyvben ifjabb Michal Kováč letartóztatása is szerepel, rögtön azt követően, hogy lejár Michal Kováč államfő megbíza­tási ideje. PRAVDA Anton Poliak, a Munkásszövet­ség parlamenti képviselője és a parlament mandátumvizsgáló bizottságának elnöke azzal fe­nyegetőzik, hogy kilép pártjá­nak frakciójából, ha képviselő­társai nem szavaznak Gaulieder mandátumának visszaadása mellett. „Komolyan megfonto­lom ezt a lehetőséget" - jelen­tette ki a lapnak adott interjújá­ban Poliak, aki Szlovákiának az euroatlanti integrációból való kimaradásáért a kormányt és Vladimír Mečiar miniszterelnö­köt okolja. „A felelősség első­sorban a kormányt terheli, ő fe­lel a kormányprogram megva­lósításáért" - nyilatkozta a munkásszövetség képviselője. MLADÁ FRONTA. DNES A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom minden valószínű­ség szerint már most elkezdte a jövő évi választásokra való fel­készülést. Ezzel kapcsolatban egyre több olyan információ Iát napvilágot, amely azt jelzi, hogy Mečiar mozgalmán belül erősödik a pragmatikusok befo­lyása, akik elutasítják a DSZM eddigi durva politizálását - álla­pítja meg a cseh lap kommen­tárja. „A hazafias jelszavak már nem elegendők, vissza kell tér­nünk a valóságba" - idézi a lap Arpád Matejka DSZM­alelnököt, aki az úgynevezett pragmatikusok vezetője. Szem­lélete azonban szöges ellentét­ben áll a Slobodník és Hofbauer vezette „kemény mag" meggyő­ződésével, amely a konfliktus­keresésre, a magyarellenesség­re és a Nyugat elutasítására épít. Valószínű, hogy Mečiar is inkább feléjük hajlik, s éppen ez okoz feszültséget a gazdasági lobby és a miniszterelnök kö­zött. Szlovákia új iparmágnása­inak létérdeke az EU-, de a NA­TO-integráció is. A DSZM csak a DBP-vel koalícióra lépve alakít­hatna kormányt, de a baloldal választótábora valósággal utál­ja Mečiar pártját. A DSZM balol­dalra kifejtett nyomása követ­keztében elnökcsere ment vég­be a pártnál, Weiss helyett Migaš lett az első ember, akit Mečiar-barátnak tartottak, vi­szont rövid időn belül ő is hátat fordított a miniszterelnöknek. OLVASÓI LEVELEK Elkallódott levelek Nem vagyok elégedett a po­zsonyi főposta szolgáltatásai­val. Rendszeresen kapok kül­földről könyv-, illetve újság­küldeményeket, és bizony sokszor előfordul, hogy fel­bontva vagy cafatokban vissza­ragasztva érkezik meg a kül­demény. Sőt már az is előfor­dult, hogy a csomagot ugyan megkaptam, ám a benne elhe­lyezett levelet nem találtam meg. A széttépett csomagoláson ott díszelgett a főposta pecsétje. Van még egy kellemetlen élmé­nyem. Június végén Pozsony­banjárva két képeslapot küld­tem, egyiket a budapesti barát­nőmnek, a másikat pedig édes­anyámnak. Az utóbbi mind a mai napig nem érkezett meg. Vajon miért nem kapta meg a címzett? Talán mert nem állam­nyelven íródott? Hostina Irén Komárom Ünnepség Nyitragesztén Ebben az alig 400 lelket számlá­ló zoboralji kisközségben idén ünneplik a falu első írásos emlí­tésének 765. évforduló­ját. Ez alkalomból augusztus 3­án, az ünnepélyes szentmisén Licskó Bálint plébános felszen­telte a templom új oltárreliefjét, amelyet a község polgárainak adományaiból készítettek. Az eredeti, 265 éves oltárképet ugyanis 1994-ben ellopták. Délután színes műsorral folyta­tódott az ünnepnap: a hazai és környékbéli folklórcsoportok léptek fel. Az alsóbodoki, lédeci, kálazi, nyitrageren­cséri, nyitracsehi és zsérei csoportok a műsor fénypontja­ként bemutatták közös műso­rukat, a Zoboralji lakodal­mat. Mindezt a čefadicei Čeľaďanka fúvószenekar és a zsérei Zsibrice paraszt-fúvósze­nekar tette még emlékezete­sebbé. Gál Erzsébet Nyitrageszte polgármestere

Next

/
Oldalképek
Tartalom