Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-11 / 158. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 11. KOMMENTÁR Hitelvesztés FEKETE MARIAN Alig egy éwel ezelőtt a szlovák politikai rendszer intézményei közül az alkotmánybíróság nagy bizalmat élvezett a közvélemény körében. Igaz, Mečiar a hazai politikai élet „további beteg elemének" minősítette. Az alkotmánybíróság valóban hozott néhány olyan határozatot, amellyel Mečiar törvényhozását elmarasztalta. Többé-kevésbé joggal lehetett bízni abban, hogy a koalícós pártok által uralt parlament önkényeskedő, emberi jogokat sértő törvényeivel szemben a polgári társadalmat megvédi. Mečiar kijelentése, illetve követőinek az alkotmánybírósággal szembeni averziója oda vezetett, hogy Milan Čič, a bíróság elnöke karácsony előtt már életveszélyes fenyegető levelet kapott. Az alkotmánybíróság iránti bizalmat még jobban növelte a szlovákiai püspöki konferencia nyilatkozata, amelyben nemcsak a bíróságot, hanem az elnökét is a demokratikus fejlődés szavatolójának nyilvánította, ami jól hangzik, de talán nem egészen igaz. Az alkotmánybírósági határozatoknak általában nincs meg az a hatásuk, ami elvárható lenné. Például alkotmánysértővé nyilvánították a privatizálásnak nevezett fosztogatást lehetővé tevő törvényes rendelkezéseket, a kormánypártiak pedig továbbra is osztogatják egymásnak a milliárdokat érő cégeket. Nem volt mindegy az sem, ki kerül a titkosszolgálat élére, hogy a titkosszolgálat főnökét a köztársasági elnök vagy a kormányfő nevezi-e ki. Az alkotmány szerint a magasabb rangú állami hivatalnokok kinevezése az elnök hatáskörébe tartozik. Az alkotmánybíróság szerint viszont a titkosszolgálat főnöke egyszerű állami tisztségviselő, akinek kinevezése nem tartozik az elnök hatáskörébe, de aki az állami költségvetésből évente egymilliárd koronát kap. Az idei, főként a népszavazással kapcsolatos határozatait is nehéz minősíteni. Óvatosan fogalmazva is egy erőltetetten salamoni, mindkét fél megelégedésére törekvő döntéshoztalról van szó. Jelentősége: mintha meg sem hozták volna. Ha a hitelét vesztő alkotmánybíróság július 16-i ülésén is ilyen döntés született volna, akkor sajnos, nincs különösebb jelentősége annak, hogy a nyelvtörvénnyel kapcsolatos képviselői beadvány megtárgyalását Ivan Gašparovič kérésére elhalasztották. JEGYZET Ki lehet rabbi? TÓTH MIHÁLY Most arról kellene takaros dolgozatot írnom, hogy fel a fejjel, ne csüggedjünk, mert akárki meglássa, a legközelebbi 3-4 hónap alatt százalékban is kifejezhető mértékben gyarapszik nálunk a demokrácia. Ugyanis az SZK és az EU közös parlamenti bizottsága megegyezett abban, hogy novemberig a parlamentben arányossá teszik a pártok bizottságokban való részvételét. Konkrétan ez például azt jelenti, hogy néhány honatya a környezetvédelmi bizottságból átkerül a titkosszolgálatot (SZISZ) és a katonai hírszerzést ellenőrző parlamenti bizottságba. A képviselőház a minap többségi szavazással elnapolta az ellenzéki káderek átcsoportosítására tett ígéret végrehajtását. Augustín M. Húska, a t. Ház alelnöke a tévében hosszan és bonyolultan megmagyarázta, miért alakultak úgy a dolgok, ahogy alakultak. Nagyívű érvelését csak nagyjából értettem, az egésznek az a lényege, hogy ne siessük el a dolgot, még több mint három hónap van hátra novemberig. Azért más dolgok is közrejátszottak abban, hogy politikailag továbbra is egyszínű maradt a titkosszolgálatok ellenőrzése. Mečiarékat (és persze Lexáékat) kihozta a sodrukból, hogy az ellenzéki pártok olyan képviselőket jelöltek az említett posztokra, akik 1990 óta, a fordulat utáni első években azokon a területeken, amelyeken a SZISZ és a katonai hírszerzés dolgozik, már szereztek némi tapasztalatot. Lexáék idegessége indokolt, hiszen nehezen lehetne az ellenzéki pártokban olyan szájtáti képviselőt találni, aki ügyvitelükben lapozva ne találna okot kényelmetlen kérdések feltételére. Három hónap nagy idő, Lexáék ezalatt esetleg még ki is tudnák választani a számukra legalkalmasabb alkalmatlanokat. Csak úgy ne járjanak, mint a moszkvai politbüro annak idején a főrabbi kinevezésével. A három jelölt közül az egyiknek volt pártfőiskolája, de nem volt párttag. Kiesett a jelöltek közül. A másik párttag volt ugyan, de nem volt pártfőiskolája. Ez is kiesett. A harmadik pártfőiskolai diplomával is rendelkezett, párttag is volt. Brezsnyev fellélegzett. Szuszlov azonban közbeszólt: Ez se alkalmas. Mert ez meg zsidó. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamüit a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz Üare, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo Szabadságon a parlamenti képviselő. (Földes Vilmos karikatúrája) Nem feledkezett meg a kisebbségek sorsa iránti felelősségről sem Hodža időszerűsége -1. Milan Hodža: Federácia v Strednej Európe (Kalligram Kiadó) című, szlovákul 55 év múltán először nemrég megjelent könyvének csekély hányadát teszi ki az a fejezet, mely a második világháború utáni időszakra vonatkozó államszövetségi elképzelésével foglalkozik. KISS JÓZSEF A mű nagy része a szerző utólagos látlelete és személyes tapasztalata önnön megelőző, koncepcióvá teljesedett politikai törekvéseiről. A könyv mintegy összegzése Hodža hat kötetben, az első Csehszlovák Köztársaság fennállása idején összegyűjtött írásainak, áttekintés a bennük kifejtett korabeli gondolatairól és cselekedeteiről, de egyfajta értékelő visszapillantás is. S mint ilyen, közép-európai szövetkezést szorgalmazó igyekezetének ívelésére, annak magyarázatára helyezi a hangsúlyt, mintsem az egyes helyzetekben tanúsított állásfoglalásainak körüljárására. Milan Hodža ugyanis a Csehszlovák Köztársaság létrejöttét követően elkanyarodott arról a pályáról, amelyen a történelmi Magyarország „tisztelt házának" szlovák képviselőjeként és a Monarchia föderatív átszervezésének tevőleges híveként haladt. A kisállamiság platformjára helyezkedve a csehszlovák államegység megóvását tekintette politikai hitvallásának, miközben többszöri miniszterként, majd miniszterelnökként igyekezett lazítani a prágai centralizmuson, és a csehszlovák államnemzeti koncepción belüli szlovák sajátosságok elismertetéséért szállt síkra. Igaz, figyelme egyre inkább a közép-európai térség hatalmi sebezhetőségére irányult, s a kisállamok kőOLVASÓI LEVELEK Határjáró napok Az ausztriai Köpcsény (Kittsee) Néprajzi Múzeuma gyűjtő- és kutatótevékenységében kiemelt helyet kap a kelet- és dél-európai térség etnográfiájának vizsgálata. A régióban csaknem egy évtizede végbement társadalmi-politikai változások után a múzem ezt igen aktív kiállító tevékenységgel egészítette ki. Ennek keretében - a zeledését szorgalmazta, de az összefogás magvává és vezető erejévé a kisantantot kívánta tenni. Ebbeli elszántságában a húszas évek elején még egykori szövetségesének, Jászi Oszkárnak a Monarchia felbomlása utáni, mélyen demokratikus ihletésű dunai regionális szövetségi kezdeményezését is a magyar szupremácia eszközének nyilvánította. Ez idő tájt Hodža sem volt mentes attól a külpolitikai vonalvezetéstől, melyet a magyar történetírás úgy jellemez, hogy a csehszlovák kormánynak jobban megfelelt egy legyengült antidemokratikus Magyarország, mint egy fejlődőképes demokratikus berendezkedésű magyar állam. CsehszloSajátos közép-európai geopolitikai koncepciót dolgozott ki. vákia a revíziós veszélyre hivatozva a kisantant révén hatalmi szándékokat táplált. A harmincas években Hodža az egyoldalú kisantant-orientációról áttért az olasz-magyarosztrák egyezmény országaival való együttműködés fokozott előmozdítására. Sajátos középeurópai geopolitikai koncepciót dolgozott ki, a földrajzi, gazdasági, kulturális és társadalomlélektani összetevők kitapintásával. Igaz, túlértékelte a Hitler hatalomra jutása utáni megváltozott erőviszonyok közepette a közeledés előfeltételeit, de immár rugalmasabbá váló felfogásának szellemében reménykedett abban, hogy a közép-európai megegyezés ügye végül is előrelendül. A második világháború kirobbanása után a középeurópai föderáció gondolatáig eljutva vágott bele szoros államszövetségi tervének kimunkálásába. Ennek során az angliai emigrációban erőteljesen tászlovák drótos mesterségtől kezdve a dél-szlovákiai fafaragó-művészet bemutatásán át a macedóniai népi építészet prezentálásáig - igyekeztek ablakot nyitni Kelet-Európa felé. Kapcsolatteremtő munkájuk újabb lépését jelentette az a rendezvény, amelyre július 4-e és 7-e között Határjárás Művészeti Találkozások címmel került sor. A múzeumnak is otthont adó egykori Eszterházykastélyban az osztrák és szlovákiai (főleg pozsonyi) művészek közreműködésével életre hívott kulturális hétvégét maszkodott a két háború közötti tapasztalatokból levonható tanulságokra. Tette ezt azzal a céltudatos szándékkal, hogy ráébresszen az európai befolyási övezetek létrejöttének veszélyére és Közép-Európa kiszolgáltatottságának megszüntetésére. Ebből kiindulva Hodža nemcsak a második világháború elején, hanem halála előtt, 1944 nyarán sem a győztes és a vesztes országok, az antifasiszta és az úgynevezett bűnös nemzetek kategóriájában gondolkodott, az egész közép-európai térséget a náci agresszió áldozatának és a jövőbeni szovjet terjeszkedés lehetséges zsákmányának tekintette. A nagyhatalmi fenyegetettséggel szemben fogalmazta meg a térség föderalizálásának szükségességét. Hodža tervezete egyértelműen számolt a München előtti határok visszaállításával, ugyanakkor a kisebbségek helyzetének rendezését a szövetségi államszerkezet demokratikus intézményrendszerének tökéletesítésétől várta. Tervében egyébként szűkszavúan szólt a kisebbségekről és reciprocitást emlegetett. Nem tudni, mit is értett pontosan ez alatt. De aligha valamiféle árukapcsolásos rendszert. Erre utal, hogy a szomszédos tagországok közötti, szövetségi szinten ellenőrizhető megállapodásokra helyezte a hangsúlyt. S ebből szinte önmagától adődik a párhuzam a mai európai integrálódási igényekhez kapcsolódó kétoldalú szomszédsági, a kisebbségek sorsa iránti felelősségre is kiterjedő szerződések szorgalmazásával. (A Kalligram Kiadó könyvbemutatóján elhangzott előadás szerkesztett változatának befejező részét holnap közöljük.) A szerző a Szlovák Tudományos Akadémia Politológiai Intézetének a munkatársa. pódiumvita zárta, melyen megvitatták Pozsony és Köpcsény szoros történelmi kapcsolatait. E kapcsolatok az idők folyamán gyakorlatilag mindig pozitívak voltak, és az a fél évszázados intermezzo, amikor vasfüggönnyel választották el egymástól a két várost, történelmi mércével mérve jelentéktelen momentumnak tűnik. Hiszen amint lebontották a vasfüggönyt, a régi ismerősök, barátok, családtagok ismét egymásra találtak. A rendezvényt, amely a két város kultúráját volt hivatott ismét SME Mečiar szerint az a tény, hogy Szlovákia kimaradt a NATO-bővítés első köréből, nincs semmilyen összefüggésben a szlovák kormánnyal, annak fejével és politizálásával, hanem csakis a NATO tizenhat tagállama tehet róla, mert más mércét használ Pozsony elbírálásakor - írja a lap és rámutat: ez a fajta érvelés egy alapiskolás gyerek szellemi fejlettségéről árulkodik, aki azzal magyarázza tizenhat tangyárgyból való bukását, hogy az egész tanári kar pikkel rá. De az ilyen gyereket általában nem csak a rossz bizonyítványért, hanem a „buta kimagyarázkodásért is elfenekelik, Mečiar viszont ehelyett megkapja a szokásos 26 százalékos támogatottságát" - írja a szerző és felteszi a kérdést: „Hogyan lehet az, hogy ennyi felnőtt ember - aki jól elfenekeli gyermekét, ha az nyilvánvaló badarságot akar beadni neki - képes bálványozni a miniszterelnököt, amikor az ő magyarázata szemernyivel sem ésszerűbb?" NÁRODNÁOBRODA „A szlovákiai tőkepiac stagnál, s ezt jelentős mértékben a vagyonjegyes privatizáció idézte elő. Az értékpapírpiac tulajdonképpen a vagyonjegyekért jegyezhető részvényekre épült fel, s ez most üt vissza" - nyilatkozta a lapnak Marián Sásik, a pozsonyi értékpapírtőzsde igazgatója. Sásik szerint annak idején pozitívan fogadták a vagyonjegyes privatizáció bevezetését, az nem váltotta be a reményeket, és nem elégíti ki az értékpapírpiac igényeit. „Jelenleg közel kilencszáz részvény vásárolható a tőzsdén, azonban mintegy nyolcszáz iránt egyáltalán nincs kereslet, tehát ezek semmit sem jelentenek a piacnak" - mondta Sásik. HOSPODÁRSKE NOVINY Tavaly tavasszal is árvíz sújtotta a Kysuca felső folyásánál fekvő falvakat, azonban a károsultak eddig egyetlen fillért sem láttak a kártérítésből. „Korňa község önkormányzatának például 12 millió koronás kára keletkezett a tavalyi árvízkor, a lakosok magánvagyonában esett kárt öszszesen mintegy kétmillióra becsülték." A községnek semmit sem térített meg az állam, a lakosok saját erőből és forrásokból igyekeztek helyreállítani a károkat. A falu polgármesterének közlése alapján idén legalább tizernötmillióra tehető a vízkár - írja a lap. PRÁCA A madridi csúcs kapcsán a lap megállapítja: „Szlovákiában a középszerűség géniuszai diktálnak, gyalázzák az államfőt, a múltat, a jelent és mindenldt, akinek más a véleménye, mint az övék, ezért egyszerűen le kell cserélni őket. Ne legyünk peszszimisták, nem egetrengető feladat ez. Egyszerűen csak másokra kell szavaznunk jövőre, és minden másként lesz." közel hozni egymáshoz, mindenképpen folytatni keílene. Johann Frey, a horvát gyökerekkel bíró Köpcsény polgármestere elmondta, hogy sajnos, az ő korosztályuk már kevésbé ismeri a horvát nyelvet, holott ez apáik idejében még természetes volt. Egy ilyen múlt- és jövőidéző rendezvénynek az efféle hagyományok felélesztése is szép feladata lehetne, akár a cseregyerekrendszer intézményének a feltámasztásával is... Liszka József Komárom