Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-08 / 155. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 8. KOMMENTÁR Akadályok nélkül? FEKETE MARIAN Vladimír Mečiar csak nem hajlandó lemondani választási reformjairól. Viszont feltehetőleg már lemondott legelső elképzeléséről, hogy Szlovákiában az angol vagy az amerikai politikai választási rendszerhez hasonlóan csak két párt versenghessen a választók kegyeiért. Mečiar koalíciós partnerei (nemzeti párt, munkásszövetség) ilyesfajta tervezetet nyilván visszautasítanának, mert ezzel őket is kiszoríthatnák a parlamentből. A koalíciós partnerek a többségi választási rendszerrel kombinált megoldásokat sem tartják járható útnak. Jól emlékeznek még az 1994-es parlamenti választásokra, amikor nagyon kevés szavazaton múlott, hogy még átcsúsztak az ötszázalékos szavazatküszöbön. Ugyanígy a Magyar Koalíciónak is nagyon meg kellett gondolnia, hány párt koalíciójaként indul a választásokon. A kormányfő pénteki javaslata szerint a parlamenti választásokon önállóan induló pártokra vonatkozó ötszázalékos szavazatküszöb érvényben maradna, koalíciók esetében a részt vevő pártok számával szoroznák be ezt a százalékarányt. Ez, mondjuk, a jelenlegi Magyar Koalíció számára azt jelentené, hogy az érvényes szavazatok 15 százalékát kellene megszereznie. Ez természetesen képtelenség, ugyanúgy mint az, hogy a szivárványkoalíciót alkotó öt ellenzéki szlovák párt az érvényes szavazatok 25 százalékát szerezze meg. Ilyen, mechanikusan megállapított szavazatküszöbök a világ egyetlen országában sem léteznek. Szlovákia viszont mindig a saját útját járja. Nálunk minden elképzelhető. Mečiar éppen a pénteki kerekasztalnál hívta fel az ellenzéki képviselők figyelmét arra, hogy ő már 87 szavazatot gyűjtött össze a parlamentben. Kételkedhetünk, de Mečiarnak mindenképpen van akkora támogatottsága, hogy a választási törvényt elképzeléseinek megfelelően változtassa meg. Elképzelését ugyanis támogatná Slota és Ľupták pártja is. Törvényes akadálya ennek talán nincs is, de az alkotmány mégis azt szögezi le, hogy „valamennyi politikaijog (a választójog is ilyennek tekintendő) törvényi szabályozása, értelmezése, valamint alkalmazása a politikai erőknek a demokratikus társadalomban való szabad versenyét kell lehetővé tennie és védelmeznie". Ez pedig ma még nagy akadály Mečiar számára is. JEGYZET Párizsi küzdelem GYÉVAI ZOLTÁN Bár Romániát már előre a madridi NATO-csúcs egyik nagy vesztesének kiáltották ki, tulajdonképpen mégis inkább irigyelni kellene. Párizs ugyanis azt nyújtja most Bukarestnek, amit térségünk országai a múltban sokszor oly hiába vártak nyugati partnereiktől. Franciaország foggalkörömmel küzd azért, hogy a három favorit mellett Románia is első körben csatlakozhassák a szervezethez. A dolog szépséghibája mindössze az, hogy a támogatás nem őszinte. Akárcsak a szövetségesek többsége, Párizs sem igazán érdekelt a nagyobb kiszélesítésben. Csupán nem mondja ki, amit Washington kíméletlenül megtesz: a tagországok lehetőleg minél kisebb költséggel szeretnék megúszni a politikailag egyébként fenntartás nélkül támogatott lépést. Érdekes, hogy Chirac elnök mintha az oroszok érzékenységével sem törődne annyira, mint korábban. Pedig a mértéktartó terjeszkedés Moszkvának inkább kedvére való volna. A jobboldali elnök persze baloldali kormánnyal került időközben társbérletbe, s ez a külpolitikán is érezteti hatását. Chirac és Jospin szinte versenyt fut egymással, melyikük képes karakánabbul ellenállni az amerikai „hegemóniának". S mert a Clintonkormányzat nem engedi át a NATO déli szárnyának főparancsnoki posztját, Párizs ott törleszt, ahol tud: befagyasztotta visszatérését a szövetség katonai szervezetébe, és megkeményítette álláspontját a meghívandó országok körének kérdésében is. A madridi csúcsot bevezető kínos közjáték rávilágít a nyugati szervezetek bővülést megelőző politikájának talán legnagyobb hiányosságára. Az elv az, hogy szinte az utolsó pillanatig lebegtetik, mely országok találtatnak érdemesnek a belépésre. A hitegetésnél azonban sokkal becsületesebb volna, ha idejében megmondanák, ki alkalmas és ki nem. Csak remélni lehet, hogy az Európai Unió levonja a tanulságot a Madrid előtti hercehurcából. A bővítést ugyanis Brüsszel másik főhadiszállásán is elhatározták. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/

A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadáséit felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetóiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. isternet.sk/ujszo Mečiar: - A frászba, ezek erős politikai erővé forrhatják ki magukat... (Szűcs Béla karikatúrája) Bizonyítványügy: tisztelet a Vágsellyei járás három bátor Antigonéjának Egy bukás margójára Vojtek Katalinnak az Új Szó július elseji számában megjelent cikkében említett Antigonék és Iszménék közül - sajnos az utóbbiak táborához tartozom. MÁYUS RÓZSA GYÖRGYI Hogy miért változtattam állásfoglalásomon az utolsó pillanatban, ma már szükségtelen ecsetelni, mert a szégyenletes végeredményen nem változtat. Az viszont tény, hogy minden iskola megvívta saját csatáját, s hogy ennek folytán ki vált Antigonévá vagy Iszménévé, az lelket nyomorító, önbecsülést aláásó vagy mindent vállaló magatartás „eredménye" lett. Okulásul egy tapasztalat! Ha egy ügy horderejénél fogva egységes kiállást kíván, akkor nem szabad mérlegelni, de mérlegelni engedni sem. A mérlegelés egyértelmű bukáshoz vezet. Esetemben legalábbis ez történt. Tisztelem az értem, pedagógustársaimért, az iskoláért aggódó szülőt, de ez nem ment fel a személyes felelősségvállalás alól. Tisztán érzem, hogy minden döntés, amely létfontosságú az iskola számára, a szülő és pedagógus közös döntésének kell lennie. Nem biztos, hogy a szülő és pedagógus egymásnak ellentmondó állásfoglalása jó jel egy iskolán belül. A bizonyítvány egyvagy kétnyelvűségének eldöntésekor nem az volt a cél, hogy a szülő és a pedagógus egymásra hárítsa a felelősséget. A cél az egységes döntéshozatal volt. Mivel esetünkben - járáson belül - többszöri egyeztetés után sem született meg a hőn óhajtott egység, törvényszerűen előtérbe kerültek az egyes iskolák specifikus érdekei. A magamizmus nem mentség, de ha legalább is... előtérbe kerültek az egyes iskolák specifikus érdekei. kólán belül szülő és pedagógus egységes döntésre jutott, talán van remény a további közös lépésekre. Mert hogy szükség lesz rájuk, az biztos! Hogy ki fog a győztesek közül a bukottaknak hinni, az egy másik kérdés. Engedtessék meg nekem még egy észrevétel. 1996-ban a Deáki Nyári Egyetem záróülésén Suba Anna segédletével született meg az a felhívás, amely az iskolai dokumentumok kétnyelvűségének a szavatolását és egy magyar jogvédő iroda létrehozását szorgamazta. Egyetértettünk abban, hogy a rendelet érvényesítését hatályba lépése előtt sokkal könnyebb megakadályozni, mint később. Sajnos, érdemleges lépés nem történt. Mindezek után még azt a kijelentést is megkockázatom, hogy ha Agócs Béla ügyében júniusban döntés születik a kétnyelvű bizonyítványjogosságát illetően, biztos, hogy az Antigonék tábora 1997. június 27-én sokkal népesebb lett volna. Sőt! Talán nem is lettek volna Antigonék! Azoknak az igazgatóknak, akik a csatát meg sem próbálták, nem tartozom semmivel. A Vágsellyei járás három Antigonéjának azonban tisztelettel tartozom bátor kiállásáért. A csatát együtt vívtuk, szívemhez nagyon közel állnak, és bár fájlalom, hogy elárultam őket, legalább ezúton mondok köszönetet állhatatosságukért, mert legalább valaki próbálta megvédeni a Vágsellyei járás megtépázott becsületét. Pedig a veszélyeztetettség ténye náluk is fennáll. A szerző a Vágfarkasdi Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatója. DIE PRESSE „A posztkommunista országok a NATO kapuját döngetik, ki akarnak törni a biztonságpolitikai vákuumból, és nem érik be a kollektív biztonsági rendszerről szóló bizonytalan ígérgetésekkel. Hét évvel a vasfüggöny leomlása után azonban szappanbuborékként oszlottak szét a remények, hogy az Atlanti-óceántól az Uraiig, a Baltikumtól a Földközi-tengerig egyesült, békés Európa jöhet létre" - írja kommentárjában az osztrák lap. Ebben a helyzetben Ausztria EU-partnerei és az Egyesült Államok nem igazán érti, miért hiányzik Ausztria a NATO-tagjelöltek közül, hiszen Bécsnek most el kellene döntenie, hogy részt akar-e venni Európa formálásában. „Ausztria szavahihetőségének semmi sem árt annyira, mint az »álnok tettetés" a NATO-ról és a semlegességről folyó vitában" - írja a lap. DER STANDARD A független osztrák lap úgy értesült, hogy a madridi csúcstalálkozón az Egyesült Államok akarata érvényesül, s hivatalosan három ország - Magyarország, Lengyelország és Csehország - kap meghívást az északatlanti szervezetbe. A Szlovéniát és Romániát támogató Németország és Franciaország nem hivatalosan elfogadta az amerikaiak döntését, s így elkerülhető a kínos vita. A lap idézi Bili Clinton amerikai elnök egyik hétvégi kijelentését is, aki örülne, ha Ausztria érdeklődést mutatna a NATO-tagság iránt. SME Bugár Béla, az MKDM elnöke nyilatkozatában elmondta, hogy csak akkor látja értelmét a pénteki kerekasztal-megbeszélés folytatásának, ha a kormánykoalíció elkezdi az Európai Unió és Szlovákia közös parlamenti bizottsága ajánlásainak teljesítését. Arra is emlékeztetett: a találkozón Vladimír Mečiar kormányfő többször is kijelentette, hogy a kormánykoalíció 87 szavazattal rendelkezik a parlamentben. „Felhívta a figyelmünket, hogy csak egyetlen szavazatra van szüksége, hogy a parlamentben jóváhagyassa az idő előtti parlamenti választásokat". Az ellenzéki pártok szerint nincs értelme újabb találkozónak - a kormányzat elkendőzi a problémákat Csupán morzsák a kerekasztalon ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Pozsony. „Nem csodálkozom azon, hogy a kormánykoalíció leszavazza a parlamentben az ellenzéket, de azon csodálkozom, hogy az egész ország jövője ellen szavaz. Ezt tette, hiszen nem engedett egyetlen olyan dologban sem, amelyet az EU Szlovákia integrációja érdekében elvár tőlünk. Ez arról tanúskodik, hogy nem érdeke a csatOLVASÓI LEVELEK Hol az egység? Az Új Szó június 21-i számában szomorúan olvastam, hogy Szencen a gimnáziumból egynyelvű bizonyítványokat vihetnek csak haza a diákok. Az igazgató elzárkózott minden tárgyalás elől, a szülői közösség ülésére sem ment el, csupán üzent, hogy már döntött: a bizonyítványok csak egynyelvűek lehetnek. Nem csodálkozom a döntésén, hiszen ezt az iskolát is szlovák nemzetiségű és szlovák érzelmű igazgató vezeti. Elszomorítóak az ilyen igazgatók lakozás, s ezzel az ország jövőjét veszélyezteti" - nyilatkozta a kormánykoalíciós és ellenzéki pártok pénteki kerekasztalmegbeszélése után Duray Miklós, az Együttélés elnöke. Eduard Kukán, a DU elnöke szerint az elért eredmények gyakorlatilag a nullával egyenlőek: „Ezek csupán morzsák, melyeknek semmi közük azokhoz a pontokhoz, melyeket közös levelünkben a midiktatórikus intézkedései; még a szülőket is semmibe veszik. Felmerül a kérdés: hol az egység? Egység az igazgató és a tanárok között, egység az igazgató és a szülők között, illetve az iskolák között. Más a helyzet az alapiskolában. Ott az igazgató vállalja az egységet, magyarságát, önmagát. A ballagás napján nem kevés szülő, pedagógus és megjelent vendég hallgatta meghatottan az alapiskola igazgatójának beszédét. Az igazgató „remegő szívvel és lélekkel" vállalta a kétnyelvű bizonyítványok kiadását, ellentétben a gimnázium igazgatójával. Oda jártam még nem is olyan régen, niszterelnök tudomására hoztunk." Ján Čarnogursky sajnálatosnak nevezte, hogy a kormánypártok vezetői elálltak még azoknak az ígéreteknek a teljesítésétől is, amelyeknek a megvalósítását az EÚ és Szlovákia közös bizottságának ülésén képviselőik vállalták. „Tekintettel arra, hogy kerekasztalunk eredményei rendkívül szegényesek, nem látjuk értelmét annak, hogy és sosem hallottam szívhez szóló magyar beszédet. Sajnos, az ilyen kis városban is hiányzik az „egység", ha valaki csak „kötelességből", nem pedig igaz érzésekkel vezet egy magyar iskolát. M. Z. Szene „Kitiltani az országból!" Ez egy júniusi éjszakai rádiós telefonbeszélgetés során hangzott el. A hírhedt Miroslav Pius volt a meghívott vendég, és a magyar oktatás megszorításaiért dicséretet kapott. Elárulta, ilyen tárgyalásokra sor kerüljön mindaddig, amíg nem teljesül legalább néhány azokból a követelésekből, melyeket levelünkben feltüntettünk" - szögezte le. A szivárványkoalíció és a Magyar Koalíció vezetői közös nyilatkozatukban annak a nézetüknek adtak hangot, hogy a kormánypártok a problémák elkendőzésére próbálták felhasználni a találkozót, (horváth) hogy álmatlan éjszakái voltak, de szerinte jól tette, hogy leváltotta „az engedetlen magyar iskolaigazgatókat". Álláspontjában csak megerősítette a Németországból állandóan telefonáló hazafi, aki közölte: „Csak így tovább! Ne higgyenek, ne üljenek fel semmiféle külföldi látogatónak addig, amíg Szlovákiáról nem mondanak jót". Egy másik telefonáló szerint „az olyan látogatókat, al- és főbiztosokat, mint Max van der Stoel, ki kellene tiltani az országból". Hiába, sokan helyeslik az egy helyben topogást. Hajtman Kornélia Nána