Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-31 / 175. szám, csütörtök

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 31. Némely darab a bécsi császári gyűjteménynek „engedtetett által" A losonci kripta ékszerlelete Kerámiák a Nógrádi Galériában Losonc. Az idén is megrendezték Losoncon a kerámiai alkotótábort. A hagyományoknak megfelelően a részt vevő művészek itt készült alkotásait kiállításon mutatják be, amely ma délután három órakor nyílik a Nógrádi Galériában. Itt a cseh Stanislava Kavanová, Zdenék Manina, Hana Novotná, Jindra Viková, Dalibor Worm, illetve a szlovákiai Igor Kaplán, Elena Kárová, Ivica Vidrová Langerová és Imrich Vanek alkotásai tekinthetők meg. (ú) Ligeti-mű nagy sikere Salzburgban Salzburg. Szuperlatívuszokban írnak az osztrák lapok Ligeti György Le GrSnd Macabre c. operájáról, amelyet hétfőn mutattak be a Salzburgi Ünnepi Játékokon. Peter Sellars sok merészséggel - meztelen színészek felvonultatásával -, de nagy tehetséggel állította színre az életről, a halálról, a szerelemről és a túlélésről szóló művet, (ú) POZSONY HVIEZDA: Anakonda (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA KERTMOZI: Üvöltés (am.) 21.15 TATRA: Batman és Robin (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Batman és Robin (am.) 15.30, 18,20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18, 20.30 A hattyúk tava (am.) 16.30 Fargo (am.) 17, 18.45 A szerelem rajbai (am.) 17,20.30 Máté evangéliuma (ol.) 20 Szeretek, szeretsz (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: Fény (auszt.) 18, 20.30 Emberrablás (am.) 18, 20.30 Államérdek (am.) 18, 20.30 KASSA DRUŽBA: Batman és Robin (am.) 17.45, 20 TATRA: Pokoli lecke (am.) 16 19 CAPITOL: Con air (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: Vér és bor (am.) 18, 20 IMPULZ: Villám (am.) 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Fargo (am.) 20 KOMÁROM - PANORÁMA: Vér és bor (am.) 21.30 PAT - PANORÁMA: Tisztító tűz (am.) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Michael Collins (am.) 21.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Leszámolás Denverben (am.) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Csak az őrültek sietnek (am.) 20 RIMASZOMBAT - ORBIS: Hanta boy (am.) LÉVA - JUNIOR: Con air (am.) 18 AMFITEÁTRUM: Con air (am.) 21.30 ROZSNYÓ-PANORÁMA: Üvöltés (am.) 19 Történelemhamisítással vádolja családját Wagner-problémák MTI-HlR Gottfried Wagner, a Bayreuthi Ünnepi Játékok „nagyfőnökének", Wolfgang Wagnernak fia, az „Aki nem üvölt együtt a farkasokkal" című könyv szerzője, kedden követelte, hogy kritikai módszerrel dolgozzák fel a család történetét és a nemzetiszocialistákra gyakorolt befolyását. Winifred Wagnernak, a zeneszerző unokájának és az ünnepi játékoknak Adolf Hitlerhez való viszonyulását nemzetközi szinten, Bayreuth-tól és a Wagnerektől függetlenül kell megvizsgálni, és nem lehet Richard Wagner személyét muzsikusra és ideológusra felbontani - hangoztatta. A dédunoka azzal vádolta a fesztivál vezetését, hogy „tudatosan megsemmisít minden olyan anyagot, amely nem illik elképzeléseibe". Véleménye szerint a család hamisítási hagyományai már Richard Wagnerral kezdődtek. Ez a hagyomány a zeneszerző özvegyén, Cosima Wagneren keresztül egészen Hitlerig húzódott - mutatott rá, és képtelenségnek nevezte apjának azt a megállapítását, hogy Winifred Wagnerral és Hitlerrel kapcsolatban 1931-től kezdve minden dokumentum hozzáférhető. Anakronisztikusnak és antidemokratikusnak bélyegezte a Richard Wagner-Alapítványban lefektetett dinasztikus öröklési elvet, majd egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy „a családot 1945-ben nagy ívben kellett volna kipenderíteni a vállalkozásból". Azt állítva, hogy a Festspielhausban „tekintélyelvű, patriarchális struktúrák léteznek", emlékeztetett arra, hogy olyan házban nőtt fel, ahol Hitler nevét még mindig „USA" Unser seliger Adolf (a mi megboldogult Adolfunk) - kísérő szavakkal kellett kiejteni. Gottfried Wagner bírálta a Bayreuth Barátainak Társaságát és Dieter Mronz polgármestert (SPD), kijelentve, hogy a fesztivál szponzorai is mindig egyértelműen pozitívan nyilatkoznak a „Harmadik Birodalomról" és Adolf Hitlerről. Az ötven éves dédunoka végül azt állította, hogy megállapításait esküvel is hajlandó megerősíteni - számolt be a dpa. A napokban többször is olvashattunk arról, hogy Losonc város vezetősége tárgyalásokat folytat arról, hogy a város első írásos említésének 750. évfordulója alkalmából tervezett ünnepségsorozat keretében bemutathassák a losonci református templom kriptájában a múlt században talált értékes ékszereket. PUNTIGÁN JÓZSEF Különböző okok miatt erre minimális az esély, s így valószínű, hogy azoknak, akik eredetiben szeretnék látni a kincslelet megmaradt darabjait, a budapesti Nemzeti Múzeumba kell ellátogatniuk. A losonci leletet a Nemzeti Múzeum 1987-ben mutatta be először a Négy évszázad ékszerei (16-20. századig) c. kiállításán. Ennek kapcsán, a Csemadok losonci szervezete meghívásának eleget téve, H. Kolba Judit, a Nemzeti Múzeum munkatársa, a lelet anyagainak összegyűjtője tartott róla előadást Losoncon. Ő jelentette meg 1989-ben a Folia Archelogica XL. számában „A losonci ékszerlelet" c. tanulmányt is, amely a lelet adatainak eddigi legteljesebb összefoglalója. Munkáját nagyban segítette az az anyag, amelyet a losonci református egyház magmaradt irattárából Böszörményi István losonci tanár gyűjtött össze számára. Az alábbi összefoglaló ezen tanulmány alapján készült. 1849. augusztus 8-9-én Losoncot a cári seregek bosszúból kegyetlenül feldúlták, majd felgyújtották. Az alig pár házat megkímélő tűzvészben elpusztult a város legrégibb épülete, a középkori templom is, amely 1590-ben került a református egyház tulajdonába. Országos segélyakció keretében - egyik szervezője Vahot Imre - hamar megkezdődött a város újjáépítése, melynek keretében a református templomot is felújították. A losonci református egyház 1851. május 4-én összehívott Igazgatói VálasztmányáA losonci kincslelet legcsodálatosabb és legértékesebb darabja az aranyozott ezüstfonálból készült széles csipketöredék, amely a budapesti Nemzeti Múzeum gyűjteményének „legrégebbi magyar készítésű csipkéje". Ami a lelet keletkezését illeti, a különböző korabeli egyéb leietek és a kincsekjellegzetes vonásai alapján a 16. század végére és a 17. század elejére tehető, ill. néhány tárgynál a 19. század elejére. Nehezen megválaszolható kérdés, hogy kik viselték az ékszereIllusztrációs fotó nak ülésén a gondok jelentette, hogy „a templom alatti kriptában, melynek hossza 2 öl, szélessége 5 lábnyi - téglából kirakott félkörű boltozat volt, az elhamvadt embertetemek és csontok között - halotti ékszerek és egyéb régiségek találtattak, melyek azonnal a város házánál L(osonc) ker(ületi) közigazgatóság fősz (olgabírája) Gonda úr előtt összeirattak és lepecsételtettek..." A tárgyakat lejegyző lista 27 tételt tartalmazott: aranygyűrűk, köves arany boglárok, aranynyakláncok, csattok, ezüst öv, 82 db arany gyöngy, ezüst csillag, hét db kis ezüstkarika, egy darab széles arany csipke, 313 ezüst koporsószeg. Az Igazgatói Tanács felbecsültette az ékszerek érétékét („200 forintnál többet érőnek nem találta"), s a jegyzéket elküldték Budára, a Császári-királyi Kincstár elnökének, Almássy Móricnak. Azzal a kéréssel, hogy tekintettel a város elpusztítására és nehéz helyzetére „...roppant kára és vesztesége némi pótlásával a felfedezett réket, ill. kiket temettek el a templom kriptájában. A városi iratok elpusztulása miatt nagyon nehéz erre válaszolni. A Koblányi Judit által elemzett összefüggések arra utalnak, hogy a kriptát a legnagyobb valószínűséggel a Lossonczy családdal lehet kapcsolatba hozni. A család javai között 1552-ben Losonc és tartozékai is szerepelnek. Lossonczy István, a temesvári hős ebben az évben, egy évvel halála előtt kérvényezte, hogy I. Ferdinánd fiúsítsa lányait, valamint testvérének, gi halotti emlékjelek a feljelentő c. L.(osonc) közönség további birtokába hagyattassanak meg". A kamara a kincsek átvételére Ribiánszky Józsefet küldte Losoncra, s felkérte a Választmányt, hogy becsültesse meg a kincseket. A felértékelésre Zámpory Pál és Keller Soma arany- és ezüstműveseket kérték meg, akik az aranyat 483 forintra, az ezüst tárgyakat pedig 157 forint 33 krajcárra becsülték. Hozzátéve, hogy a régiségek „a munka egész illetőségét tekintve sokkal többet érnek". Kubinyi Ágoston, a Nemzeti Múzeum akkori igazgatója (a család ezen ága a Losonc melletti Videfalán lakott és Losoncon, a Gácsi úton is volt házuk) 1851. május 12-én keltezett levelében arra kérte az egyházi elöljáróságot, hogy pontosan mérjék fel és jegyezzék le a lelet színhelyét, hogy azokat tudományos célokra is használni lehessen. Kifejezte azon óhaját is, hogy az „mint erre legcélirányosabb helyre, a Nemzeti Múzeum birtokába" jusson. Meglehetősen hosszú ügyintézés után Antalnak elárvult lányait. Lánya, Lossonczy Anna, másodszor megözvegyülve, Balassi Bálint és Forgách Zsigmond közül az utóbbihoz ment férjhez, s fokozatosan minden vagyonát ráhagyta, majd 1595 februárjában váratlanul meghalt. Forgách ekkor már tulajdonosa a családi központnak, Gácsnak is (Losonc melletti község). Mivel a központ kiépítése még el sem kezdődött, a családi kripta és a kastély csak a 17. században készült el, elképzelhető, hogy az ekkor még református (Archív felvétel) a császár 1853. március 2-án értesítette a Pénzügyi Választmányt arról, hogy lemond a kincstárat illető részről, s a teljes összeget átutalják Losoncra. Ók a losonci értékeléssel szemben csak 301 forintra értékelték a leletet. Itt említik azt is, hogy a kincs némely darabja a bécsi császári-királyi pénz és régiségek gyűjteményének „engedtettek által", a többi pedig a Nemzeti Múzeum által váltatott be. A múzeumbakerülés iratai nem maradtak meg, a napló szerint 1853. március 11-én leltározták be. A Nemzeti Múzeum többszöri átszervezésével a lelet darabjai különböző osztályaira kerültek. Nyomtalanul eltűntek a koporsószegek és az apróbb ékszertörmelékek. Az így szétszórt anyagot az elérhető jegyzőkönyvek, a Nemzeti Múzeum adattárában őrzött, kb. 1877-ben készült Kloess-féle fényképfelvételek és az 1868ban befejezett Ékszertári Napló alapján a bevezetőben említett kiállítás kapcsán H. Kolba Judit gyűjtötte össze. Forgách feleségét az egykori Lossonczy birtok főtemplomába, az akkor már református templom kriptájába temette el. Második felesége, Thurzó Zsuzsanna is korán, 1608-ban elhunyt. Harmadik házasságából (Pálffy Katalin, 1609) született gyermekeinek többsége kiskorában meghalt. A losonci kripta megmaradt adatai többszöri temetkezésről, köztük egy kisgyermekéről tanúskodnak. Lehetséges, hogy az elhunyt gyermekek egyikét is a kriptában temették el. P. J. Talán Lossonczy Anna ékszerei is köztük voltak Kiket temettek a losonci kriptába? REGÉNY A adat úgysem l\ | W ért volna / % M semmit, mert A. A. m I lopott kocsiról volt szó. A víkendező városiak a pulthoz léptek. A szakállas két sört kért és egy Pepsi-Colát a fiatal hölgy számára. Este kilenc óra lehetett, amikor elhagyták a tízkor záró vendéglőt. Már jól besötétedett... - Még nem árultad el a falu nevét! - Azt hittem, hogy kitalálod, amikor a kastélyra terelődik a szó. Tudod, hogy hol van a Kiirthy-család egykori kastélya? -A szomszédos járásban. Ott is jártam egyszer, múzeumot rendeztek be benne. - A kocsmázó falusiak nem láthatták, hogy a piros Zsiguli behajtott a kastélypark sétányára. Az egyik falusi háromnegyed tíz felé hazainRiporterkaland PETRŐCI BÁLINT 40. rész dult. Hogy lerövidítse útját, mint máskor is tette, a parkon keresztül vette az irányt. Beszeszelt fejjel énekelgetett. Megpillantotta a piros Zsigulit, s az ide-oda sétálgató, cigarettafüstöt fújó nagymellű nőre meresztette a szemét. Az ingadozva megálló falusi csak mosolygott az autóhoz hátradőlő nő láttán. Félsz tőlem? - kérdezte. - A barátaim a bokor mögött pisilnek! - figyelmeztette a szőke nőcike. Csak könnyítsenek magukon! nevetgélt a falusi. Ha el nem tűnik innét, ellátják a baját! Nem bántom én a szép lányokat, csak adj tüzet, hogy én is fújhassam a füstöt! S a zsebéből egy cigarettát kotort ki. A hölgy megnyugodhatott, s a mosolygó falusi elé lépve az öngyújtójával tüzet adott. Fellélegezhetett, amikor a távozó ember nem kanyarodott a kastélyhoz vezető sétányra... A lopást csak hétfő reggel fedezték fel. A szolgálatba lépő gondnoknő elrémülve látta, hogy az első emeleten, ahol az értékes festmények voltak, az elárvult képkeretek a padlón és az asztalkákon hevernek. A két több mint kétmillió! Talán már másnap, vasárnap át is csempészhették Ausztriába... A képrablást nem hozhatták összefüggésbe a fővárosi benzinkutak „kirámolásával"! - teszi még hozzá Stir, amikor Tibor barátja kérdőn tekint rá. - Egy kis jóakarattal... - kezd a mondókájába Peti, de Stir leinti. - A rendőrségen gondoltak mindenre, de az Újonchoz még semmilyen nyom nem vezetett. Egy tanú sem akadt, aki az autókat lopkodó személyre fényt deríthetett volna. Eszükbe sem juthatott, hogy a pénzvivő aszszonyokra támadó és a benzinkutasokat kifosztó Újonc műértőként értékes régi festményekre és ráfanyalodhat... - De az a köpcös egyszer már szerepelt! - Elfelejtetted, hogy a lápmpát eloltotta, s az esti homályban a benzinkutas nem is figyelhette meg jobban. A falusiaknak mutogattak fényképeket, de egyikük sem ismerte fel a kalapot viselő nyúlánk, magas férfit és a köpcös alakot. Az a nagymellű nő parókát is viselhetett. A szemüveg miatt még a szeme színét sem láthatták. Egyedüli ismeretőjele a ruha kivágásából szinte kiugró nagy kebel, s talán még a fesztelen vidámsága... - Talán nem is tudta, hogy a társai mire készülnek. Ha sejtette is volna, nem viselkedhet fesztelenül. - Ez használható feltételezés, Tiborkám! - dicséri meg az egykori rendőrszázados. - Az utolsó eset az Épületfelújító... - Mondd már! - sürgeti Peti, mert már nyugtalankodik. (Folytatjuk)