Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-31 / 175. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 31. KOMMENTÁR Hiány a lejtőn... TUBA LAJOS A múlt hét vége óta ismert, hogy az állami költségvetési hiány július közepére elérte a 21,6 milliárd koronát. Az összeg nagyságát jól érzékelteti, hogy az három és félszer több, mint tavaly ilyenkor. Az elmúlt évben aztán a költségvetés végül rekordmagasságú hiánnyal zárt. Az ijesztő külkereskedelmi hiány és a kozmetikázás ellenére is magas munkanélküliség mellett tehát újabb makroökonómiai mutató „szaladt el", cáfolva ezzel a szlovák gazdasági csodát hangoztató propagandát. A költségvetési hiányt persze valamivel fedezni kell, de kiderült, hogy a pénzügyminisztérium erre szinte már minden szokásos Jorrást felhasznált. Az államkötvényeket nemcsak a jegybank és a kereskedelmi bankok vásárolták: kiderült például, hogy a lakás-takarékpénztárak a sokat hirdetett állami prémiumot is kötelezően ide fektették be. Napjainkra azonban ezek a források kimerültek. A kereskedelmi bankoknál például már annyira nincs pénz, hogy ma már az a téma, vajon ötven nap múltán képesek lesznek-e végre felmutatni a jegybank által előírt kötelező tartalékokat. Ebben a helyzetben a kormány szemet vetett a Szlovák Nemzeti Bankra, az utolsó olyan központi intézményre, amely még őrzi viszonylagos függetlenségét. Már elkészült az a módosító javaslat, amelynek értelmében a jegybank a jelenleginél jóval több államkötvényt vásárolhatna, illetve a parlament az eddiginél jóval nagyobb beleszólással rendelkezne az intézmény gazdálkodásába. A parlamenti szavazógép ezt nyilvánvalóan gond nélkül elfogadja - csak éppen a jegybank szóvivője közölte előre: már nem tudnak több pénzt fordítani a költségvetési hiány fedezésére. Lehetőségként felmerült még - Magyarországhoz hasonlóan - a lakossági megtakarítások bevonása, de az államkötvények kamatának tervezett megadóztatása éppen arra utal, hogy Kozlíkék nem számolnak ezzel a lehetőséggel. így aztán már csak a külföld marad. Az évek óta megoldatlan problémák miatt stagnáló szlovák gazdaság azonban még nagyon messze van attól, hogy dinamikus fejlődéssel fedezni tudja a megnövekedő adósságszolgálatot. így viszont fedezetlen pénz kerül a gazdaságba, s a múlté lesz az alacsony infláció, az állítólagos szlovák gazdasági csoda utolsó paramétere is. JEGYZET Mečiar hallgat HOLOP ZSOLT Már elhangzott a javaslat: az ellenzéknek ki kellene vonulnia a parlamentből, mert puszta jelenlétével is hozzájárul a kormánykoalíció garázdálkodásához, tehetetlen szemlélődése csak arra jó, hogy mindennek parlamentáris keretet biztosítson. Amíg Gaulieder nem kerül vissza a törvényhozásba, ennek a javaslatnak még nagyobb a létjogosultsága. Lassan már egy hete ismert az alkotmánybíróság határozata, s Vladimír Mečiar még nem talált időt, hogy véleményt mondjon róla. És amiről ő nem beszél, az nem létezik. Ez nem jelent semmi jót Gauliedernek. De azt is jelzi, hogy a máskor a legnagyobb őrültségeket is magabiztosan előadó, illetve megmagyarázó miniszterelnöknek is kellemetlen a helyzet. Gaulieder nem kerülhet viszsza a parlamentbe, mert Mečiarnak minden szavazatra szüksége van a választási törvény megváltoztatásához, viszont amíg nem kapja viszsza mandátumát, az ország alkotmányos válságban lesz, bár ez Mečiart és választóit nem igazán érdekli. Beigazolódni látszik az a félelem, hogy miután az EU és a NATO ajtaja is bezárult a jelenlegi kabinet előtt, Mečiar még jobban bekeményít, és már a törvényesség látszatára sem ügyel. Ebben a helyzetben a Gaulieder-ügy legjobb megoldása az lenne, ha nem lenne Gaulieder-ügy. Egy robbanás már volt a képviselő házánál; a helyében most nagyon vigyáznék, nehogy hajszárítás közben véletlenül megcsússzak a fürdőszobában, és a vízzel telt fürdőkádba zuhanjak. Abban az államban, ahol egy képviselő többször nyomatékosan kijelenti, hogy nem akar lemondani mandátumáról, ennek ellenére a parlament egy kétes eredetű levél alapján megszavazza, hogy de bizony le akar mondani, nos, abban az államban bármilyen parlamenti határozat születhet. Ha a kormánykoalíció kitalálja (akár egy kétes eredetű levél alapján), hogy az országban válsághelyzet van, és emiatt szükséges kijárási tilalmat elrendelni, akkor egyszerűen elrendeli. Mondjuk, a jövő évi parlamenti választások idején. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. isternet.sk/ujszo TALLÓZÓ Tót Gyula rajza Zászlós, A. Nagy, Szigeti, Grendel, Világi, Hunčík, Szabó és Duray megírhatná Számvetések ideje? Úgy látszik, egy időszak lezárulni készül Európa történetében: a kilencvenes évekbeli átrendeződés időszaka. CSÁKY PÁL A jelek arra utalnak, hogy újabb berendezkedés kezd el stabilizálódni: Kelet-Közép-Európa egyre erőteljesebben kötődik szerves helyéhez, a nyugati civilizációhoz. Jalta a néhány héttel ezelőtti madridi döntéssel végleg megbukott. A NATO és az EU végérvényesen eldöntötte, hogy kibővül. Fontos történelmi fázis látszódik tehát lezárulni. Persze maradtak nyitott kérdések ilyen Szlovákia jövője is ám az egy pillanatig sem kétséges, hogy a tíz éwel ezelőtti helyzethez képest Európa képe gyökeresen megváltozott. A korszak politikusai, de a korszakkal foglalkozó tudósok közül is sokan hasonlóképpen láthatják a helyzetet; gombamódra szaporodnak ugyanis a visszaemlékezések, az átfogóbb jellegű tanulmányok. A közelmúltban fejeződött be a Magyar Televízió... a néhány héttel ezelőtti madridi döntéssel végleg megbukott. ban a Rendszerváltó évek című sorozat is: a modern dokumentarisztika eszközeivel próbálta meg összefoglalni mindazt, amit az elmúlt évtizedben lényegesnek ítélt. Egy szó mint száz, fontos és izgalmas történelmi időszak áll mögöttünk, s valóban nem tűnik haszontalan dolognak megállni most egy pillanatra, s elgondolkodni az eredmények és a hibák fölött. Szlovákiai magyarként különösen érdekes összehasonlítani azt a pályát, amelyet Magyarország és Szlovákia futott be az elmúlt évtizedben. Izgalmas segédeszOLVASÓI LEVÉL Lelkiismeret nélkül A minap egy felháborodott nagymama panaszáról szereztem tudomást. Unokája Zselizre jár iskolába, most volt elsős. Mindennap a Zseliz és Léva között közlekedő autóbusszal utazik. Az egyik nagyon esős délután a zselizi autóbuszmegállónál többen várakoztak a járatra. Mint ahogy az a gyerekeknél közök ehhez azok a kiadványok, amelyek a közelmúltban jelentek meg. Elsősorban a Kalligram Kiadó által megjelentetett viszszaemlékezésekre gondolok, közülük is František Mikloško Találkozások ideje, illetve Ján Čarnogruský A Dunától nézve című könyvére. Ők ketten kétségkívül az 1990-92-es időszak meghatározó szlovák politikusai voltak, s visszaemlékezéseik alapján az a szint is rekonstruálható, amelyen a szlovák politika akkor mozgott: ez pedig a magábafordulás, a provincionalizmtts, a helykeresés. Persze Szlovákia csak kullogott a csehországi történések mögött... azt is látni kell, hogy a színvonalat és a cselekvési lehetőségeket egy politikus esetében nagyban behatárolják azok a helyzetek, az a történelmi és fejlettségi szint, amelyet az illető társadalom az adott helyzetig elért, illetve az, hogy a társadalom milyen problémákkal küszködik. A sors úgy hozta, hogy a fenti két könyv után az Antall József életművét összegezni igyekvő Modell és valóság című háromkötetes kiadvány került a kezembe. Csábító a gondolat: öszszehasonlítani a két szlovák politikus és Antall nézeteit, gondolkodásuk szintjét, azt a horizontot, amelyen politikusként, államférfiként mozogtak. Ismétlem, helyzetük alapvetően különbözött, mégis azt kell mondanom, a mérleg magasan Antall irányában mozdul el. Ő valóban európai horizontú politikus volt, s legyenek tetteiről bármilyen nézeteink, objektíven el kell ismernünk: hogy nemcsak a magyarországi, hanem az egész kelet-európai rendszerváltásban is nagy szerepet játszott. Szlovákia csak kullogott a csehországi történések mögött, Anszokás, a busz megérkezésekor mindegyikük elsőként igyekezett felszállni. A szóbanforgó unoka feledékenységből a megállóban hagyta a táskáját. Szólt az autó-busz-vezetőnek, hogy várjon egy pillanatot, mert le kell szállnia a táskáért. Most jön a kibabrálás netovábbja. Mire a fiú visszaért a jármű ajtajához, az becsukódott, és szinte versenyrajttal meglódult. Elrobogott, otthagyva utasát. A kisfiú a szeles, esős időben magára maradt. A felocsúdás után megijedt, és szörnyű zokogásba keztall azonban sok kérdésben messze a prágai vezetés előtt járt. Máig lélegzetelállító olvasni szavait például a Varsói Szerződés és a KGST megszüntetéséről, kiérezni mondataiból, hogy szinte intiutív módon észlelte: a Szovjetunió végzetes sebet kapott, s ez azt jelenti, hogy a közép- és kelet-európai kis országoknak is új stratégiára kell felkészülniük. A visegrádi kezdeményezés - bár nyugati súgásra valósult meg -, napjainkban nem hiába éli csonka formájában is reneszánszát. Az antalli előrelátás igazát húzzák alá a mostani cseh-magyar-lengyel találkozók. Természetesen Antall sem volt tévedhetetlen melléfogásairól is lehetne egyet s mást írni ám egy dolog teljesen nyilvánvaló: európai horizontú úriember volt egy egyre szuverénebb ország élén. S még valami: esze ágában sem volt elmenni Kádár János temetésére csak azért, mert Kádár magyar politikus volt. Čarnogurský és Mikloško is ott volt Husák temetésén: ez is elárul a különbségekről valamit. S ha már a számvetéseknél tartunk: szimpatikus és hasznos dolog, hogy a Fórum Alapítvány most megpróbálja feldolgozni az utókor számára az 1990-92es eseményeket úgy, hogy szlovákiai magyar személyiségeket szólaltat meg. Véleményem szerint azonban nagyon érdekes volna olyan könyv megjelentetése is, amely a nyilvánosság számára próbálná visszaemlékezések formájában rögzíteni az akkori történéseket - a szlovákiai magyarok szemszögéből. Szívesen látnék olyan gyűjteményt, amelyben Zászlós Gábor, A. Nagy László, Szigeti László, Grendel Lajos, Világi Oszkár, Hunčík Péter, Szabó Rezső és Duray Miklós írná meg, hogyan látta az akkori folyamatokat magyar szemmel. A szerző az MKDM alelnöke. dett. Most mi lesz vele ebben a városban, ilyen rossz időben? A következő járat ki tudja, mikor jön. Szerencsére osztálytársa kapcsolt, leszállt a következő megállónál, s elindult visszafelé a zuhogó esőben, hogy ne legyen egyedül a barátja. Borzasztó, hogy egy 6-7 éves gyermeknek több esze van, mint az autóbusz vezetőjének. Kettesben indultak haza Nemesoroszi felé, amely körülbelül 10 km távolságra van Zseliztől. A nagymama elmondása szerint otthon az egész család már tűkön ült. Mi PRAVDA Dušan Slobodník parlamenti képviselő publicista szerepkörében tette közhírré, hogy Ján Sokol érsek szájából néhány napja „bölcs és mélységesen igaz" kijelentés hangzott el. A bölcs mondat így szólt: „Az az érzésem, hogy összeesküvés készül Szlovákia ellen." A szlovák katolikus egyház magas rangú képviselője tehát a jelenlegi kormányhatalom legszélsőségesebb és legveszélyesebb ideológiai tézisét, a nemzetközi és belföldi államellenes összeesküvésről szóló tételét támogatta. Talán ez a válasz Michal Kováč államfő nem kevésbé bölcs felhívására, hogy az egyházaknak aktívabb szerepet kell vállalniuk a politikai életben? Csak mosolygott a józan állampolgár Ján Sokol korábbi kijelentésein, eljárásán, amikor például sátánizmusról beszélt egy olyan zenekar fellépése kapcsán, melynek semmi köze a sátánizmushoz, vagy kampányt vezetett egy mozifilm plakátja ellen. Most azonban rendkívül ingoványos talajra lépett az érsek, bár csak megérzéseiről beszélt. Közismert, hogy rengeteg olyan személy vált koncepciós per áldozatává, akit éppen államellenes összeesküvéssel vádoltak meg - pusztán megérzések alapján. NÁRODNÁ OBRODA Peter Brňák, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom jogi szakértője kijelentette, hogy vitatott parlamenti határozat esetében a képviselő lelkiismerete és meggyőződése a mérvadó, s a képviselőknek jogukban áll mérlegelni döntésük erkölcsi és etikai következményeit. Ezzel azt próbálta megmagyarázni, hogy az alkotmánybíróság döntése alapján František Gaulieder miért nem térhet vissza automatikusan a parlamentbe. Peter Brňák azt állítja: ha egy képviselő jogot formál arra, hogy csak akkor mondjon le mandátumáról, ha valóban le akar mondani, ezzel megsérti a többi képviselő alkotmányos jogát, aki lelkiismerete és meggyőződése szerint akarja végezni munkáját. Tehát az alkotmányra felesküdött képviselők jogai korlátozva vannak, mivel esküjük akadályozza őket abban, hogy saját lelkiismeretük szerint szavazzanak, hiszen az alkotmány és a törvények tiszteletben tartását szem előtt tartva kell nyomogatniuk a gombokat. Brňák logikája szerint valamennyi törvényt ignorálni lehet, mert lehetetlenné teszik a szabad akarat érvényesülését. A kormánypárti képviselők tehát meg voltak győződve arról, azt súgta a lelkiismeretük, hogy Gaulieder hiába mondja a szemükbe, hogy nem akar lemondani mandátumáról, a lelke mélyén azért ó is úgy gondolta, hogy tulajdonképpen le akar mondani. A bökkenő csak az, hogy a DSZM képviselői jó előre aláírták lemondólevelüket, a mozgalom így magához láncolta őket. De így hogyan végezhetik „meggyőződésük és lelkiismeretük szerint" munkájukat? történt, miért nem jött haza? Időközben a két gyerek baktatott hazafelé. A várost elhagyva egy ismerős autós felvette őket, s így kerültek haza Nemesorosziba. Isten segítségével szerencsérejói végződött a veszélyes kaland. Azért veszélyes, mert annyi mindenféléről olvas és hall az ember, hogy mik történnek manapság a gyerekekkel. A nagymama pedig másnap megvárta a lelkiismeretlen sofőrt, és a szemére vetette a történteket. Vajda András Szete