Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-24 / 169. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 2030. TÉVÉ É

S R

ÁDIÓ - SZ

O

MBAT/HI

RDE

TÉS 11 A Csemadok elnökének válasza a „Kell-e nekünk Gombaszög?" című cikkre Nem kívánatos a szlovákiai magyar kultúra MOZI POZSONY HVIEZDA: Con air (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Két túsz között (am.) 21.15 OBZOR: Hair (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Marvin szobája (am.) 15, 17.30, 20 TATRA: Jaguár (fŕ.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Fargo (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18, 20.30 A hattyúk tava (am.) 16.30 A halott ember (am.) 20 Mikrokozmosz (fr.) 17,20.30 Accattone (ol.) 20 Ezeréves méh (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: Con air (am.) 18, 20.30 Államérdek (am.) 18, 20.30 KASSA DRUŽBA: Hanta boy (am.) 17.45,20 TATRA: Con air (am.) 16 19 CAPITOL: Con air (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: A salemi boszorkányok (am.) 18, 20 IMPULZ: Villám (am.) 19.15 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Kettős csapás (am.) 20 KOMÁROM - PANORÁMA: A szerelem rabjai (am.) 21.30 PAT - PANORÁMA: Hanta boy (am.) 21.30 GALÁNTA - MOZI: Vér és bor (am.) 21.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Mindhalálig (am.) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Relic (am.) 20 RIMASZOMBAT - ORBIS: Csak az őrültek sietnek (am.) LÉVA - JUNIOR: Suttogj (cseh) 18 AMFITEÁTRUM: Suttogj (cseh) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Marvin szobája (am.) 19 „A császár meztelen!" kiáltották a füleki gyerekek az idei Duna Menti Tavaszon látott előadásukban. (Burger Imre felvétele) Holnap: bemutató a VI.bástyában Noválc Ferenc táncszínháza Nem tudom, kicsoda Vörös Péter, aki a tények ismerete nélkül a levegőbe j>uffogtat, és közben hullatja krokodilkönnyeit. Kell-e nekünk Gombaszög? - kérdezi az Új Szó július 21-i számában, és hatásvadászóan megállapítja: reméli, hogy az ünnepség elmaradásáért néhányan távoznak „a csemadokos bársonyszékekből. " . KOLÁR PÉTER A cikkecske hangneme megrajzolja szerzőjének jellemét, és fényesen árulkodik tájékozadanságáról. Elképzelhető, hogy tudatosan sértegeti a Csemadok nyolcvanezres tagságát, amely alig néhány hónapja demokratikusan választotta képviselőit a „pozsonyi bársonyszékekbe". Fel kell tételeznem, hogy Vörös Péter irománya tudatosan bizalmatlanságot kíván ébreszteni azok iránt a szlovákiai magyarsághoz és annak kultúrájához hű Csemadok-vezetők iránt, akik még a nehéz években sem pártolnak el szervezetüktől. Az útkeresés időszakát éljük. Az állam nem hajlandó a szlovákiai magyar kultúrát önzetlenül támogatni. Országos rendezvényeink megvalósítása egyre több nehézségbe ütközik. Tagjaink, sok-sok önkormányzat és vállalkozó odaadó anyagi támogatása ellenére lassan eljutunk tűrőképeségünk határához. 1994-től minden versenyünk, fesztiválunk, ünnepségünk megvalósult. Dacoltunk mindennel és mindenkivel, úgy tettünk, mintha semmi sem történt volna. Bíztunk benne, hogy majdcsak változnak a viszonyok. Megváltoztak! Az ,Állam" immár áttételesen támogatást ajánl, s a közvetítő a Gyimesi-féle mozgalom. Ennek természetesen feltétele is van. Megingathatatlan hűség a mečiarista kormányzómozgalom és csatlósai iránt. Mindez megerősítést nyert a Szlovák Rádió Magyar Adásának Jozef Králikkal, a SZK Kulturális Minisztériuma hivatalvezetőjével 1997. július 15-én készített beszélgetésében, amelyben az illusztris úriember igencsak nehezményezte, hogy a Csemadok nem fogadta el Gyimesi György anyagi támogatását. Maga a pártvezér is érthetetlennek tartja a Csemadok merev és elutasító álláspontját ezzel a segéllyel kapcsolatban (Lúč, kelet-szlovákiai napilap, 1996. július 10-i száma). Ha Vörös úr nem az Új Szó hirdetési rovatát olvasná, akkor már az 1997. július 9-i 156. szám 5. oldalán olvashatta volna a hivatalos közleményt a gombaszögi ünngpség elmaradásának okaiegykori hálószoba sötét színű szekrényét is itthagyta. Eltüntette az egykori napali szoba ebédlőasztalát, de a faragott, kényelmes, magas támlájú székeket az új dolgozószobájában, a nemrég vásárolt íróasztala közelében helyezte el. A hátsó szobasarokban vagy egy méter magas, padlóig érő népi szőttessel takart állványon nagy amfora, amelyet egyik bulgáriai üdülése alkalmával hozott magával, s az akkor még élő édesapjának ajándékozta... - Hol akarsz helyet foglalni? kérdezi a dolgozószobájába betekintő Stir Viktor, kezében ról. A megjelentetett nyilatkozatból úgy gondolom, mindenki számára világos, hogy a felelősséget a Csemadok OT annak ellenére is magára vállalja, hogy az idei rendezvényben csak társrendezői feladatot vállalt. A kulturális minisztérium annak ellenére sem támogatta a rendezvényt, hogy azt főszervezőként nem a Csemadok, hanem a Gombaszög Fejlesztéséért Alapítvány, a Szlovákiai Magyar FolkA szlovákiai magyar kultúra egésze nem kívánatos számára. lórszövetség illetve a szalóci önkormányzat vállalta fel. A minisztérium ezzel azt bizonyítja, hogy a szlovákiai magyar kultúra egésze nem kívánatos számára. A Csemadok OT és a Rozsnyói TV nem hárítja senkire a felelősséget. Ugyanakkor keményen és tántoríthatatlanul elutasítja a szlovákiai magyarok állampolgári és nemzetiségi jogainak csorbítását, kultúrájának és nyelvének diszkriminálását. Egy nyelv kiközösítése jelen esetben a szlovákiai magyarság kiközösítését is jelenti. Ez ma már rasszizmus, és a fasizmushoz vezethet. Mielőtt bárki azzal vádolhatna, hogy kirekesztettségünkről valótlanságot állítok, szolgálok néhány ténnyel. (Az adatok az SZK Kulturális Minisztériumának 1997 áprilisában MK-5/1997 1/1 sz. alatt az 1996-os év költségvetését lezáró jelentésből származnak. tartva a tálcán hozott két nagyobb kávéspoharat. - A puha bőrfotelban még rám jönne az álomkórság. Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 34. rész A volt nappaliban az egymáshoz tolt íróasztalokhoz ülnek. - Három hete voltam itt utoljára - szólal meg a cigarettára gyújtó Peti. - Nagy változás ez azóta. Két stramm dolgozószoba. - Ha nem vetted észre, ki is fesA Szlovák Nemzeti Tanács 304/1996-os költségvetési törvénye az 1996-os évre a szlovákiai 11 nemzeti kisebbség kultúrájának támogatására 58 millió Sk-t hagyott jóvá. (Megjegyzem: ez az összeg 1994-ben még 140 millió Sk volt). Ebből az összegből a kulturális minisztérium az 1996-os évre 47,787 milliót folyósított. (Hová lett a maradék kb. 10 millió?) A kisebbségek kulturális szervezetei ebből összesen 15,65 millióval részesedtek. A Csemadok, a szlovákiai nemzetiségek lélekszámának több mint kétharmadát képező magyarság legnagyobb szevezete ebből az öszszegből egyetlen fillérrel sem részesedett. Kisebbségi nemzetiségi szervezetnek tekintette viszont a minisztérium a Szlovákiai Magyar Folklórszövetséget, amely 260 ezer Sk-t, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Énekkarát, amely 120 ezer koronát, a magyar Pax Romanát, amely 10 ezer Sk-t, a Szőttes Kamaraegyüttes, amely 100 ezer Sk-t kapott, tehát a felsoroltak összesen 490 ezer Skban részesültek. A MNMMJ mozgalom „Mégbékélés" Alapítványa 972,5 ezer Sk-val gazdagodhatott. Az ún. „periodikus" kisebbségi sajtó 27,876 millió Sk-t kapott. Ebből jelentősebb tétel jutott a Csemadok Hét folyóirata helyett - amelynek egy fillért sem juttattak - a Megbékélés Alapítvány által kiadott Életünk című lapnak. Ez az öszszeg 2,65 milió Sk volt. A Hlas ľudu „nemzetiségi" melléklete 6 millió, a Slovenský juh és a Porozumenie című, ugyancsak tettük. A fiam is segített, meg a Fiú is... Stir Viktor másfél éve, amikor a szerencsétlen sebesülése után „iparengedélyt" kért a detektíviroda megnyitásához, mert nem tudott volna nyugdíjasrokkantként tétlenségben élni, megkérdezte a megkedvelt, iparkodó és megbízható fiatal munkatársától, nem lenne-e kedve magándetektívként folytatnia hivatását. A Fiú örömmel fogadta az ajánlatot, megszokta a vezetőjét, aki apásan bánt vele, elégedettséggel töltötte el, hogy a tapasztalt bűnügyi szakértő mellett maradhat. Stir a volt főnökeitől kikönyörögte a Fiút, s a kapitány érdemeinek elismeréseképpen „nemzetiségi sajtótermékek" 14,5 illetve 7,65 millióval részesedtek. Nagyságrenddel kisebb összeg jutott a Barátnőnek, Tábortűznek, Kalligramnak, Irodalmi Szemlének. A többi nem is említett magyar nyelvű lap pedig semmit sem kapott. Az ún. „nem periodikus nemzetiségi kiadványokra" összesen 4,261 millió Sk-t szánt az állam. Ebből magyar szempontból csak egy tételt érdemes megemlíteni, a legnagyobbat: a Megbékélés Alapítvány 370 ezer koronás járulékát. Hosszasan részletezném és sorolhatnám az adatokat. Azonban nem szeretném az olvasót terhelni. Azt azonban kiemelném, hogy országos rendezvényeinket - a gombaszögi fesztivált is - ilyen körülmények között kellett előkészítenünk és megrendeznünk. A Gombaszög Fejlesztéséért Alapítvány a helyzetet könnyítendő ezért fordult segítségért tagjainkhoz, vállalkozóinkhoz, és önkormányzatainkhoz. Megnyugtatásul: az adományokból egy fillér sem ment veszendőbe, mert a négy részből álló rendezvénysorozatból három megvalósult. Sajnos a negyedik, a kicsúcsosodást jelentő, július 19-ére tervezett népművészeti fesztivál elmaradt. Nem hinném, hogy ezért azokat kellene felelőssé tenni, akik éjt nappallá téve munkálkodnak azon, hogy az egyébként csak minisztereknek kijáró „bársonyszékes" üldögélés helyett egyszerű summásokként szolgálják legnagyobb kulturális szervezetünk és a szlovákiai magyarság érdekeit. nagynehezen beleegyeztek, amikor arra is ígéretet kaptak, hogy szükség esetén együtt is működhetnek. -A volt udvari legényszobámat is átrendeztem, betettem oda apám nagy ágyát is, hogy kényelmesen kinyújtózkodhassak... - Ahhoz egy szép titkárnőre is szükséged lenne! -jegyzi meg Peti. - Neki itt a rökamié, vagy amott a puha bőrpamlag. De ahogy téged ismerlek, az íróasztalra ültetnéd... Peti elneveti magát. Zsuzsit látja az előszoba kis asztalkájánál. - Minek ültessem az asztalra? Elég, ha lehajolva rátámaszkodik! - És komoly ábrázattal baKoinárom. Magyarságunk őstörténetének, nyelvünk, néptáncaink, népdalaink ősforrása vizéből merített a Novák Ferenc rendező-koreográfus, Rossa László zeneszerző és Bella István költő alkotta hármas. A Csodaszarvas hitregéjét Arany János elbeszélő költeményből ismerjük ugyan, de ez a mostani újraálmodása a huszadik századi ember látomásairól, káprázatairól szól majd. Mélytudatunkból olykor egy-egy mozdulat, dallam és verssor hatására feltörnek olyan szellemi visszajátszások, amelyek nélkül a modern világ szélfúvásában élő ember nem képes megőrizni önmagát - nyelvét, lelkiségét, fogékonyságát a megtartó szépre. Novák Ferenc és alkotótársai pénteken este 20.30 órakor nem rátja tudtára adja: -Végre sikerült egy helyes kis nőcit magamhoz csalogatnom. Rosszul mondom, fordítva történt, mágnesként magáhozt szippantott... - Téged? Amikor egy szoknya sem maradhatott nálad egy napnál tovább? Miért ugraszt? csodálkozik Stir Viktor, aki hasonló termetű, mint a harcsabajszos újságíró, vállas, erős férfi, de a halántékán már igen deres a haja. Tíz évvel idősebb a bűnügyekhez vonzódó riporternél. - Fiatal is, szép is, csak huszonegy éves - mesélget ábrándozva Peti. - A haja szőke, de nem festi. Olyan, mint a vadon nőtt szép virág... - A sok változatosság után ez is megtörténhet - bólint Stir. - Ha először nyújtanak át egy jó nagy korsónyit ebből a tiszta forrásvízből. A két évvel ezelőtti Életeink nemzetközi sikere után holnap (júl.25.) és ezután még két estén (júl. 26.,27.) lesz látható A csodaszarvas című új dramatikus tánckompozíció. Ebben legismertebb színművészeink Dráfi Mátyás, Boráros Imre, Ropog József és Stubendek Katalin is közreműködnek. De a Honvéd Táncszínház és az Ifjú Szívek táncosaival együtt szerepel két hazai amatőr néptáncegyüttesünk: a Hajós és az Istiglinc. Jó lenne, ha holnap este és a további napokon, sok százan jönnének el a komáromi VI. bástyába, vagy eső esetén a városi művelődési központba. Látni a belőlünk fakadó csodát, (dusza) így jellemzed, falusi lány lehet. -Eltaláltad. Szerdán ismerkedtünk meg, amikor a cérnagyárban voltam riporton, és csütörtök óta úgy élünk, mint a férj és feleség. - Komolyodsz, Tibor. A feleségem el sem fogja hinni. - Legközelebb magammal hozom, bemutatom nektek. - Ha addig kibírja veled. - Azt mondta, csak én bírjam ki őt, mert elmeséltem neki viselt dolgaimat. De igen megtetszett neki a kisfiacskám, huncutkodva Nagy Péternek titulálja! S nem Kis Petikémnek! Tudod, hogy mit mondott neki az édesanyja? Jobb is a nagy, mint a kicsi... (Folytatjuk) Egy látványos jelenet a Novák Ferenc rendezte Életeink két évvel ezelőtti előadásából. (Vallach Ladislav felvétele) REGÉNY