Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-24 / 169. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 2030. TÉVÉ É S R ÁDIÓ - SZ O MBAT/HI RDE TÉS 11 A Csemadok elnökének válasza a „Kell-e nekünk Gombaszög?" című cikkre Nem kívánatos a szlovákiai magyar kultúra MOZI POZSONY HVIEZDA: Con air (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA - KERT­MOZI: Két túsz között (am.) 21.15 OBZOR: Hair (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Marvin szobája (am.) 15, 17.30, 20 TATRA: Jaguár (fŕ.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Fargo (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18, 20.30 A hattyúk tava (am.) 16.30 A halott ember (am.) 20 Mikrokozmosz (fr.) 17,20.30 Accattone (ol.) 20 Ezeréves méh (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: Con air (am.) 18, 20.30 Államér­dek (am.) 18, 20.30 KASSA DRUŽBA: Hanta boy (am.) 17.45,20 TATRA: Con air (am.) 16 19 CAPITOL: Con air (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: A salemi bo­szorkányok (am.) 18, 20 IMPULZ: Villám (am.) 19.15 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Kettős csapás (am.) 20 KOMÁ­ROM - PANORÁMA: A szerelem rabjai (am.) 21.30 PAT - PA­NORÁMA: Hanta boy (am.) 21.30 GALÁNTA - MOZI: Vér és bor (am.) 21.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Mindhalálig (am.) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Relic (am.) 20 RIMASZOMBAT - ORBIS: Csak az őrültek sietnek (am.) LÉVA - JUNIOR: Sut­togj (cseh) 18 AMFITEÁTRUM: Suttogj (cseh) 21.30 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: Marvin szobája (am.) 19 „A császár meztelen!" kiáltották a füleki gyerekek az idei Duna Menti Tavaszon látott előadásukban. (Burger Imre felvétele) Holnap: bemutató a VI.bástyában Noválc Ferenc táncszínháza Nem tudom, kicsoda Vörös Péter, aki a tények ismere­te nélkül a levegőbe j>uf­fogtat, és közben hullatja krokodilkönnyeit. Kell-e nekünk Gombaszög? - kér­dezi az Új Szó július 21-i számában, és hatásvadá­szóan megállapítja: remé­li, hogy az ünnepség elma­radásáért néhányan távoz­nak „a csemadokos bár­sonyszékekből. " . KOLÁR PÉTER A cikkecske hangneme megraj­zolja szerzőjének jellemét, és fé­nyesen árulkodik tájékozadan­ságáról. Elképzelhető, hogy tu­datosan sértegeti a Csemadok nyolcvanezres tagságát, amely alig néhány hónapja demokrati­kusan választotta képviselőit a „pozsonyi bársonyszékekbe". Fel kell tételeznem, hogy Vörös Pé­ter irománya tudatosan bizal­matlanságot kíván ébreszteni azok iránt a szlovákiai magyar­sághoz és annak kultúrájához hű Csemadok-vezetők iránt, akik még a nehéz években sem pár­tolnak el szervezetüktől. Az útkeresés időszakát éljük. Az állam nem hajlandó a szlovákiai magyar kultúrát önzetlenül tá­mogatni. Országos rendezvé­nyeink megvalósítása egyre több nehézségbe ütközik. Tagjaink, sok-sok önkormányzat és vállal­kozó odaadó anyagi támogatása ellenére lassan eljutunk tűrő­képeségünk határához. 1994-től minden versenyünk, fesztivá­lunk, ünnepségünk megvalósult. Dacoltunk mindennel és min­denkivel, úgy tettünk, mintha semmi sem történt volna. Bíz­tunk benne, hogy majdcsak vál­toznak a viszonyok. Megváltoz­tak! Az ,Állam" immár áttétele­sen támogatást ajánl, s a közvetí­tő a Gyimesi-féle mozgalom. En­nek természetesen feltétele is van. Megingathatatlan hűség a mečiarista kormányzómozga­lom és csatlósai iránt. Mindez megerősítést nyert a Szlovák Rá­dió Magyar Adásának Jozef Krá­likkal, a SZK Kulturális Miniszté­riuma hivatalvezetőjével 1997. július 15-én készített beszélgeté­sében, amelyben az illusztris úri­ember igencsak nehezményezte, hogy a Csemadok nem fogadta el Gyimesi György anyagi támo­gatását. Maga a pártvezér is ért­hetetlennek tartja a Csemadok merev és elutasító álláspontját ezzel a segéllyel kapcsolatban (Lúč, kelet-szlovákiai napilap, 1996. július 10-i száma). Ha Vörös úr nem az Új Szó hirde­tési rovatát olvasná, akkor már az 1997. július 9-i 156. szám 5. oldalán olvashatta volna a hiva­talos közleményt a gombaszögi ünngpség elmaradásának okai­egykori háló­szoba sötét szí­nű szekrényét is itthagyta. El­tüntette az egykori napali szo­ba ebédlőasztalát, de a fara­gott, kényelmes, magas támlá­jú székeket az új dolgozószo­bájában, a nemrég vásárolt író­asztala közelében helyezte el. A hátsó szobasarokban vagy egy méter magas, padlóig érő népi szőttessel takart állvá­nyon nagy amfora, amelyet egyik bulgáriai üdülése alkal­mával hozott magával, s az ak­kor még élő édesapjának aján­dékozta... - Hol akarsz helyet foglalni? ­kérdezi a dolgozószobájába be­tekintő Stir Viktor, kezében ról. A megjelentetett nyilatko­zatból úgy gondolom, mindenki számára világos, hogy a felelős­séget a Csemadok OT annak el­lenére is magára vállalja, hogy az idei rendezvényben csak társ­rendezői feladatot vállalt. A kul­turális minisztérium annak elle­nére sem támogatta a rendez­vényt, hogy azt főszervezőként nem a Csemadok, hanem a Gom­baszög Fejlesztéséért Alapít­vány, a Szlovákiai Magyar Folk­A szlovákiai magyar kultúra egésze nem kí­vánatos számára. lórszövetség illetve a szalóci ön­kormányzat vállalta fel. A mi­nisztérium ezzel azt bizonyítja, hogy a szlovákiai magyar kultú­ra egésze nem kívánatos számá­ra. A Csemadok OT és a Rozs­nyói TV nem hárítja senkire a fe­lelősséget. Ugyanakkor kemé­nyen és tántoríthatatlanul eluta­sítja a szlovákiai magyarok ál­lampolgári és nemzetiségi jogai­nak csorbítását, kultúrájának és nyelvének diszkriminálását. Egy nyelv kiközösítése jelen esetben a szlovákiai magyarság kiközösí­tését is jelenti. Ez ma már rassz­izmus, és a fasizmushoz vezet­het. Mielőtt bárki azzal vádolhatna, hogy kirekesztettségünkről va­lótlanságot állítok, szolgálok né­hány ténnyel. (Az adatok az SZK Kulturális Minisztériumának 1997 áprilisában MK-5/1997 ­1/1 sz. alatt az 1996-os év költ­ségvetését lezáró jelentésből származnak. tartva a tálcán hozott két na­gyobb kávéspoharat. - A puha bőrfotelban még rám jönne az álomkórság. Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 34. rész A volt nappaliban az egymás­hoz tolt íróasztalokhoz ülnek. - Három hete voltam itt utoljá­ra - szólal meg a cigarettára gyújtó Peti. - Nagy változás ez azóta. Két stramm dolgozószo­ba. - Ha nem vetted észre, ki is fes­A Szlovák Nemzeti Tanács 304/1996-os költségvetési tör­vénye az 1996-os évre a szlová­kiai 11 nemzeti kisebbség kultú­rájának támogatására 58 millió Sk-t hagyott jóvá. (Megjegy­zem: ez az összeg 1994-ben még 140 millió Sk volt). Ebből az összegből a kulturális miniszté­rium az 1996-os évre 47,787 milliót folyósított. (Hová lett a maradék kb. 10 millió?) A ki­sebbségek kulturális szervezetei ebből összesen 15,65 millióval részesedtek. A Csemadok, a szlovákiai nemzetiségek lélek­számának több mint kétharma­dát képező magyarság legna­gyobb szevezete ebből az ösz­szegből egyetlen fillérrel sem ré­szesedett. Kisebbségi nemzeti­ségi szervezetnek tekintette vi­szont a minisztérium a Szlováki­ai Magyar Folklórszövetséget, amely 260 ezer Sk-t, a Szlováki­ai Magyar Pedagógusok Vass La­jos Énekkarát, amely 120 ezer koronát, a magyar Pax Ro­manát, amely 10 ezer Sk-t, a Szőttes Kamaraegyüttes, amely 100 ezer Sk-t kapott, tehát a fel­soroltak összesen 490 ezer Sk­ban részesültek. A MNMMJ mozgalom „Mégbékélés" Alapít­ványa 972,5 ezer Sk-val gazda­godhatott. Az ún. „periodikus" kisebbségi sajtó 27,876 millió Sk-t kapott. Ebből jelentősebb tétel jutott a Csemadok Hét fo­lyóirata helyett - amelynek egy fillért sem juttattak - a Megbé­kélés Alapítvány által kiadott Életünk című lapnak. Ez az ösz­szeg 2,65 milió Sk volt. A Hlas ľudu „nemzetiségi" melléklete 6 millió, a Slovenský juh és a Porozumenie című, ugyancsak tettük. A fiam is segített, meg a Fiú is... Stir Viktor másfél éve, amikor a szerencsétlen sebesülése után „iparengedélyt" kért a detektív­iroda megnyitásához, mert nem tudott volna nyugdíjasrokkantként tétlen­ségben élni, megkérdezte a megkedvelt, iparkodó és meg­bízható fiatal munkatársától, nem lenne-e kedve magánde­tektívként folytatnia hivatását. A Fiú örömmel fogadta az aján­latot, megszokta a vezetőjét, aki apásan bánt vele, elégedettség­gel töltötte el, hogy a tapasztalt bűnügyi szakértő mellett ma­radhat. Stir a volt főnökeitől ki­könyörögte a Fiút, s a kapitány érdemeinek elismeréseképpen „nemzetiségi sajtótermékek" 14,5 illetve 7,65 millióval része­sedtek. Nagyságrenddel kisebb összeg jutott a Barátnőnek, Tá­bortűznek, Kalligramnak, Iro­dalmi Szemlének. A többi nem is említett magyar nyelvű lap pedig semmit sem kapott. Az ún. „nem periodikus nemzetisé­gi kiadványokra" összesen 4,261 millió Sk-t szánt az állam. Ebből magyar szempontból csak egy tételt érdemes megemlíteni, a legnagyobbat: a Megbékélés Alapítvány 370 ezer koronás já­rulékát. Hosszasan részletezném és so­rolhatnám az adatokat. Azon­ban nem szeretném az olvasót terhelni. Azt azonban kiemel­ném, hogy országos rendezvé­nyeinket - a gombaszögi feszti­vált is - ilyen körülmények kö­zött kellett előkészítenünk és megrendeznünk. A Gombaszög Fejlesztéséért Alapítvány a hely­zetet könnyítendő ezért fordult segítségért tagjainkhoz, vállal­kozóinkhoz, és önkormányzata­inkhoz. Megnyugtatásul: az ado­mányokból egy fillér sem ment veszendőbe, mert a négy részből álló rendezvénysorozatból há­rom megvalósult. Sajnos a ne­gyedik, a kicsúcsosodást jelentő, július 19-ére tervezett népművé­szeti fesztivál elmaradt. Nem hinném, hogy ezért azokat kellene felelőssé tenni, akik éjt nappallá téve munkálkodnak azon, hogy az egyébként csak minisztereknek kijáró „bársony­székes" üldögélés helyett egy­szerű summásokként szolgálják legnagyobb kulturális szerveze­tünk és a szlovákiai magyarság érdekeit. nagynehezen beleegyeztek, amikor arra is ígéretet kaptak, hogy szükség esetén együtt is működhetnek. -A volt udvari legényszobámat is átrendeztem, betettem oda apám nagy ágyát is, hogy ké­nyelmesen kinyújtózkodhas­sak... - Ahhoz egy szép titkárnőre is szükséged lenne! -jegyzi meg Peti. - Neki itt a rökamié, vagy amott a puha bőrpamlag. De ahogy té­ged ismerlek, az íróasztalra ül­tetnéd... Peti elneveti magát. Zsuzsit látja az előszoba kis asztalkájánál. - Minek ültessem az asztalra? Elég, ha lehajolva rátámaszko­dik! - És komoly ábrázattal ba­Koinárom. Magyarságunk ős­történetének, nyelvünk, néptán­caink, népdalaink ősforrása vi­zéből merített a Novák Ferenc rendező-koreográfus, Rossa László zeneszerző és Bella Ist­ván költő alkotta hármas. A Cso­daszarvas hitregéjét Arany Já­nos elbeszélő költeményből is­merjük ugyan, de ez a mostani újraálmodása a huszadik száza­di ember látomásairól, kápráza­tairól szól majd. Mélytudatunk­ból olykor egy-egy mozdulat, dallam és verssor hatására fel­törnek olyan szellemi visszaját­szások, amelyek nélkül a mo­dern világ szélfúvásában élő ember nem képes megőrizni ön­magát - nyelvét, lelkiségét, fo­gékonyságát a megtartó szépre. Novák Ferenc és alkotótársai pénteken este 20.30 órakor nem rátja tudtára adja: -Végre sike­rült egy helyes kis nőcit magam­hoz csalogatnom. Rosszul mon­dom, fordítva történt, mágnes­ként magáhozt szippantott... - Téged? Amikor egy szoknya sem maradhatott nálad egy nap­nál tovább? Miért ugraszt? ­csodálkozik Stir Viktor, aki ha­sonló termetű, mint a harcsabaj­szos újságíró, vállas, erős férfi, de a halántékán már igen deres a haja. Tíz évvel idősebb a bűn­ügyekhez vonzódó riporternél. - Fiatal is, szép is, csak huszon­egy éves - mesélget ábrándozva Peti. - A haja szőke, de nem fes­ti. Olyan, mint a vadon nőtt szép virág... - A sok változatosság után ez is megtörténhet - bólint Stir. - Ha először nyújtanak át egy jó nagy korsónyit ebből a tiszta forrás­vízből. A két évvel ezelőtti Élete­ink nemzetközi sikere után holnap (júl.25.) és ezután még két estén (júl. 26.,27.) lesz lát­ható A csodaszarvas című új dramatikus tánckompozíció. Ebben legismertebb színművé­szeink Dráfi Mátyás, Boráros Imre, Ropog József és Stu­bendek Katalin is közreműköd­nek. De a Honvéd Táncszínház és az Ifjú Szívek táncosaival együtt szerepel két hazai amatőr néptáncegyüttesünk: a Hajós és az Istiglinc. Jó lenne, ha holnap este és a to­vábbi napokon, sok százan jön­nének el a komáromi VI. bástyá­ba, vagy eső esetén a városi mű­velődési központba. Látni a be­lőlünk fakadó csodát, (dusza) így jellemzed, falusi lány lehet. -Eltaláltad. Szerdán ismerked­tünk meg, amikor a cérnagyár­ban voltam riporton, és csütör­tök óta úgy élünk, mint a férj és feleség. - Komolyodsz, Tibor. A felesé­gem el sem fogja hinni. - Legközelebb magammal ho­zom, bemutatom nektek. - Ha addig kibírja veled. - Azt mondta, csak én bírjam ki őt, mert elmeséltem neki viselt dolgaimat. De igen megtetszett neki a kisfiacskám, huncutkod­va Nagy Péternek titulálja! S nem Kis Petikémnek! Tudod, hogy mit mondott neki az édes­anyja? Jobb is a nagy, mint a ki­csi... (Folytatjuk) Egy látványos jelenet a Novák Ferenc rendezte Életeink két évvel ez­előtti előadásából. (Vallach Ladislav felvétele) REGÉNY

Next

/
Oldalképek
Tartalom