Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-24 / 169. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 24. KOMMENTÁR Ismét eljárt a szája FEKETE MARIAN Néhány nappal ezelőtt Mečiarnak a televízióban elhangzott, Ralph Johnsont, az USA nagykövetét sértő - a diplomatát az 1968-ban Prágában szovjet nagykövetként ügyködő Cservonyenkóhoz hasonlító - nyilatkozatát még mentegetni le­hetett. A kormányfőnek ismét gyorsabban járt a szája, mint az agya, megint a hangképző szervével gondolkodott. A keddi kormányülés után nyilvánvaló, a kabinet is olyan nagykövet­• nek tekinti Johnsont, mint amilyen az a Cservonyenko volt, aki egy megszálló hatalom képviselőjeként a legális kormány elle­nében forradalmi munkás-paraszt kormány létrehozásán fára­dozott, és mindent megtett annak érdekében, hogy Csehszlová­kia ne léphessen ki a Varsói Szerződésből. Az USA nagykövete elleni támadás ürügye csak az, hogy tolmácsolta Washington nézetét, hogy miért nem tudja támogatni Szlovákia NATO-fel­vételét. Ennek a nézetnek a tolmácsolása nem megszálló hata­lom diktátuma; nem arról van szó, hogy nem léphetünk ki a NATO-ból, legfeljebb arról, hogy nem vesszük fel a NATO-t Szlovákia katonai szövetségeseinek nem létező sorába. A to­vábbiakat illetően Johnson már csak ezért sem fáradozhat egy munkás-paraszt kormány létrehozásán, mert nekünk már ilyen a kormányunk (elnézést kérek minden tisztességes munkástól és földművestől). Sokkal nagyobb probléma az, hogy az ilyen kormány-állásfoglalásokat máshogy értelmezik a söntéspultnál üldögélő Mečiar-választók, mint a civilizált államok politikusai, diplomatái. Egyetlen nagykövet sem a saját nevében beszél. Ha megsértik, valójában az őt küldő államot sértik meg. A nagykö­vetekjogállását az 1961-es bécsi egyezmény rögzíti. Egészen véletlenül csehszlovák kezdeményezésre került be az egyez­ménybe az a rendelkezés, amely szerint a diplomáciai kapcso­latoknak az államok közötti baráti viszony erősödését kell elő­segíteniük. A Szlovákiát is kötelező egyezmény egy másik ren­delkezése pedig kimondja, hogy a nagykövetet fogadó állam a diplomatával szemben kellő tiszteletet tanúsít, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a nagykövet személye elleni támadásokat megakadályozza. Hugo Grotius több száz éwel ezelőtt írta: „Tele van a világi történelem olyan háborúkkal, amelyeket a követekkel való helytelen bánásmód miatt kezde­ményeztek." Mit akar a szlovák kormány? ICTV7CT J E. VI f <C E. X Ez nem gabonaár! V. KRASZNICA MELITTA „Ez nem ár a kenyérgaboná­ért" - kommentálta egy szö­vetkezet elnöke a földművelési minisztérium által a napokban meghirdetett, módosított mi­nimális garantált felvásárlási árat. A felháborodáson nem le­het csodálkozni, hiszen az ár az emelés után is csak 3630 korona tonnánként. A terme­lőkkel ellentétben a tárca rendkívül elégedett döntésé­vel. Fennen hangoztatja, hogy az adott körülményeket és a világpiacon kialakult helyzetet figyelembe véve szabta meg azt az árat, amellyel „hosszú távon biztosítható a gabona­termelés stabilitása". Az ár­emelés mértékének meghatá­rozásakor a gabonapiaci rend­tartás 10. cikkelyéből indultak ki. Ennek értelmében 5 száza­lékos költségnövekedés esetén ármódosítást kell végrehaj­tani. Statisztikai adatok szerint a költségek 8,7 százalékkal emelkedtek, vagyis teljesen jo­gos a felvásárlási ár emelése. Igen ám, de a minisztérium mindössze 3,7 százalékkal e­melte az árat, a maradék öt százalékot a termelők nyakába varrta. A piaci rendtartás a 10. cikkely ilyen értelmezését nem tartalmazza. Figyelembe véve azt, hogy a gabonatermesztés haszonkulcsa 15 százalék kö­rül mozog, ilymódon lényegé­ben 3-4 év alatt veszteségessé válhatna ez az ágazat is. Pedig a legtöbb mezőgazdasági üzemben a gabonaféléktől váiják, hogy kiegyenlítsék a más ágazatok „termelte" vesz­teséget. Eddig általában a fel­vásárlási ár jelentette az egye­düli problémát, ám idén az időjárás okozta nehézségekkel is számolni kell. Szakemberek állítása szerint több mint 20 éve nem volt ilyen nehéz az aratás. Ezért sok termelő véle­kedik úgy, hogy még felesleges az árakról bármit is mondani, hiszen nincs tető alatt a gabo­na. „Learatni biztosan le fo­gunk, de nűlyen áron?" ­mondják sokan. Ahol lehető­ség van a szárításra, akár már 18-19 százalékos nedvesség­tartalom esetén is megkezdik a betakarítást, hogy minél előbb biztonságban legyen a szem. A szárítás azonban tonnánként akár 40-50 koronával is meg­emelheti a költségeket, ame­lyeket természetesen megint csak a termelők állnak. Ilyen helyzetben igazán érthetetlen a minisztérium hozzáállása. Főleg ha tudjuk, hogy a többi felvásárló az általuk megsza­bott árat tekinti tárgyalási alapnak. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, híifelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. isternet.sk/ujszo . és Isten a nyolcadik napon megteremté a labdát. (Öszi Zoltán rajza) TALLÓZÓ SME A rendőrség egyelőre nem tud­ja, milyen körülmények között és hol halt meg Gejza V.-nek, a titkosszolgálat magas rangú tisztjének fia, aki szintén a Szlovák Információs Szolgálat tagja volt. A fiatalember hétfő­re virradó éjszaka robbanás kö­vetkeztében vesztette életét. Vele volt testvére is; ő azt mondta a rendőrségi kihallga­tás során, hogy ketten elindul­tak valahová, de ő elszundított az autóban, és már csak a rob­banásra ébredt fel. Egy erdő szélén találta magát, a kocsitól néhány méterre testvére több sebből vérző testére bukkant, majd kórházba szállította őt. Az elhunyt előbb apja sofőrje volt a titkosszolgálatnál, majd más beosztásba került. Alkalmazá­sával törvényt sértett a SZISZ, mivel ifjabb V. még nem volt 21 éves, amikor munkába állt. Rögtön a kilencedik bérosztály­ba sorolták; ez kollégáiban el­lenérzést váltott ki. A Karadzsics örökébe lépett Biljana Plavsics csak az utóbbi időben mutat együttműködési készséget Leszámolások Boszniában Miközben a „szent ügyért" harcoló szent fegyveresek egyre rongyosabb egyen­ruhákban, alultápláltan várták a végső győzelmet, a gátlástalan háborús nye­részkedők mesés vagyono­kat halmoztak fel, politi­kai karriert kezdtek - és élték világukat. NAGY MÉLYKÚTI EDIT Egyesek annyira elkapatták ma­gukat, hogy a legsúlyosabb har­cok idején, amikor a hadsereg és az egyszerű halandó emberi tápláléknak alig nevezhető kotyvalékokon tengődött, saját szórakozásukra kutyaviadalo­kat szerveztek Bijeljinában. Tudta ezt mindenki Boszniá­ban, tudták sokan Szerbiában, ahonnan a „bizniszmenek" jó része származott. Belgrádban bejegyzett cégeik tonnaszámra szállították a hiánycikkeket a háborús területekre. De nem ám a boszniai szerbeknek - aki­... tonnaszámra szállí­tották a hiánycikkeket a háborús területekre. ket vezetőik háborús felelős­ségétől függetlenül ugyanúgy sújtott a nélkülözés, mint a bos­nyákokat vagy a horvátokat -, hanem a muzulmán-horvát fö­derációban élő ellenségnek. A Bosznián belüli határt háborí­tatlanul és vámolatlanul lépték át folyamatosan az élelmet, él­vezeti cikket szállító kamionok és az üzemanyagtartályok. Az egyszerű emberek, az elűzött, az elmenekült, az átköltözte­tett népek kezdettől látták és OLVASÓI LEVELEK Folyamatos butítás Augusztus elsején felemelik a tévé- és rádió-előfizetési díját. Hogy ez a műsorok minőségének a javulásához vezet-e, azt nem lehet tudni. Annyit azonban tu­dunk, hogy a jelenleg közszolgá­lati televíziónak nevezett intéz­mény műsorai a legtöbb ember számára nézhetedenek. Ezért legtöbben átkapcsolnak a Novára, a Markízára vagy a Ma­gyar Televízió valamelyik csator­nájára. A Szlovák Televízió, ület­felismerték az újgazdag réteg kialakulásának folyamatát. Időnként lázadoztak is ellene, de a háború éveiben a boszniai szerb hatalmasságok könnyen a szőnyeg alá söpörték a váda­kat. Most, hogy már nem lehet a fronthelyzettel, a szerbek veszé­lyeztetettségével, a muzulmán és horvát fenyegetéssel, a kül­föld rosszindulatával elterelni a figyelmet, más dimenzióba ke­rül mindaz, ami Pale háza táján történt és történik. A háború befejeztével mindenki próbálja menteni a menthetőt. A Radovan Karadzsics körül ösz­szesereglett „üzletemberek" el­képzelhetetlennek tartják, hogy megszűnjön a harcok idején ki­alakult, számukra paradicsomi állapot. A történet már nem csu­pán a pénzről, hanem a vele együtt megszerzett befolyásról is szól. Márpedig a hatalom a szokásosnál is többet jelent egy olyan országban, amelyben a jogállamot hírből sem ismerik, amelyben a korrupció, a bűnö­zés, a maffia és legfeljebb a párt uralkodik. Ezt az állapotot elégelte meg Biljana Plavsics, aki mellesleg szintén kutatja annak módját, hogy a lehető legkönnyebben megússza a háborús kalandban való részvételt. Mert tagadha­tatlan, hogy a daytoni megálla­podás után Karadzsics örökébe lépett „boszniai Vaslady" csak a legutóbbi időben mutat együtt­működési készséget a nemzet­közi közösséggel. Dayton előtt ő volt az, aki a legmerevebben el­zárkózott bármiféle enged­ménytől, megegyezéstől. Oly­annyira, hogy míg politikustár­sai vakon követték védnökük, Szlobodan Milosevics kedélyál­lapotának és pillanatnyi érdeke­ve a Szlovák Rádió a jelenleg ha­talmon levő garnitúra szócsövé­vé vált. A Hogyan tovább, mi­niszterelnök úr? című műsorban az úgynevezett műsorvezető sza­bad folyást ad a kormányfő esz­mefuttatásainak és hozzánk inté­zett „atyai intelmeinek" Ha már az ember unja a dolgot, átkap­csol az SZTV 2-es csatornájára ­de újabb meglepetés éri, mert ott meg a pénzügyminiszter igyek­szik megmagyarázni, hogy Szlo­vákia jó gazdasági eredményei ellenére miért van szükség arra a csomagra, amelyet most készítet­tek el nekünk. Sajnos, ez így foly­tatódik nap nap után. Tóthová asszony elmagyarázza, hogy a inek hullámzását, Biljana Plavsics megvetően elfordult a szerb elnök üdvözlésre nyújtott jobbjától. Ráadásul most, hogy a szerb el­nöki székből Milosevics átül a jugoszláv szövetségibe, a politi­kus asszony joggal tarthat attól, hogy veszélybe kerül a boszniai szerb állam viszonylagos füg­getlensége. Létezik ugyanis egy szerződés az anyaország és a boszniai szerb köztársaság „kü­lönleges kapcsolatairól", melyet a belgrádi és a palei parlament ... megszavaztassa a Drinán túli terület Jugo­szláviához csatolását. néhány hónapja fogadott el. A szerződés ugyanis ellentétes a daytoni megállapodással, de ez valószínűleg nem akadályozná meg Milosevicset abban, hogy az okmányt felhasználva alka­lomadtán megszavaztassa a Drinán túli terület Jugoszláviá­hoz csatolását. Ennél még a Boszniában maradás is jobban tetszik Plavsics asszonynak, hi­szen a békemegállapodás arány­lag nagy önállóságot és teljes egyenjogúságot biztosít a szerb vezetőknek. Ezek a politikai megfontolások esetleg a távolabbi jövőben lesz­nek aktuálisak. Pillanatnyilag sokkal nyomasztóbb, hogy a há­gai elfogatóparancsok érvénye­sítését egyre hangosabban köve­telik - és szervezik - a nyugati politikusok, továbbá hogy a boszniai szerb területeken a gazdasági bűnözés nem a rend­őrség tudtával, hanem közvet­len irányításával virágzik. Az Európai Bizottság vámuniós fő­igazgatósága szerint Páléból a kormány törvény-előkészítő ta­nácsa jobbnál jobb jogszabály­tervezeteket teijeszt a parlament elé, Keltošová asszony pedig tudtunkra adja: Szlovákiában olyan tökéletes a szociális háló, hogy azt a legfejlettebb országok is irigyelhetik tőlünk. Ha esedeg már unnám az ismert szöveget vagy az állandóan megjelenő ar­cokat, akkor felkínálják nekem a Dél-Szlovákiában élő szlovákok magyarok általi állítólagos el­nyomásáról készített műsorokat. Ha még ez sem elég, akkor a ma­gyar tannyelvű alapiskola har­madik vagy negyedik osztályos nebulója elé nyomják a mikro­font, mégpedig azzal a kérdés­horvát-bosnyák föderáció feke­tepiacára folyamatosan vámo­latlanul érkeznek a nagy értékű szállítmányok. Biljana Plavsics szerint a rendőrség és személye­sen a belügyminiszter teszi lehe­tővé a nagybani csempészést, ami óriási veszteséget okoz a boszniai szerb államnak. A jól jövedelmező üzletághoz igen­csak ragaszkodó miniszter vála­szul sorra váltja le az „alkalmat­lan" rendőrfőnököket. A boszni­ai szerb vezetők egymást lelep­lező-leszámoló hadjárata azon­ban hozzájárulhat a boszniai szerb szavazók tisztánlátásá­hoz. Szeptemberben a meggyö­tört, megcsömörlött emberek a korábbinál talán méltóbb jelöl­tekre és eszmékre voksolnak majd. Feltéve, hogy még lesz Boszniai Szerb Köztársaság, és nyugalom honol majd területén. Mert a szerb belviszály akár fegyveres konfliktusba is tor­kollhat. Az elnök asszonyt támo­gatásáról biztosította a hadse­reg. Viszont a belügyminiszter felügyeli az újonnan alakult, rendkívül jól képzett különleges alakulatokat. A történelem ismétlődik. „A hor­vátországi szerbeket Szerbia úgy kezeli, mint a kutyákat. Elő­ször felhecceli, hogy ugassanak, majd láncra kötve otthagyják őket, kiszolgáltatva a horvát gazda kényének-kedvének" - ír­ta 70 éwel ezelőtt egy szerb gondolkodó. A horvátországi szerbek nyomát az utolsó felleg­várból, Kninből is elfújta a Vi­har. A boszniai horvát-mu­zulmán föderáció se sokat késle­kedne egy hasonló katonai akci­óval, ha a szerb belviszály erre alkalmat adna. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa. sel, hogy miért nem szereti a szlovák nyelvet. Persze a gyerek megszeppen, és egy árva muk­kot sem szól. Ugye, milyen egy­szerű az egész? Mármint a néző manipulálása. Mert jelenleg a Szlovák Televízió manipulál, uszít és gyűlölelet kelt. Hogy az agymosás hatásosabb legyen, nem kell semmi mást csinálni, csak azt, hogy nem szabad a képernyőre engedni a jelenlegi ellenzéket és persze a köztársa­sági elnököt. Ez annyira sikerül nekik, hogy lassan már-már elfe­lejtjük ellenzéki politikusaink arcvonásait. Németh Géza Alistál

Next

/
Oldalképek
Tartalom