Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-22 / 167. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 22. KOMMENTÁR Uszítási filozófia FEKETE MARIAN „Az ellenzéknek monopóliuma van a sajtóra" - jelentette ki Alica Bieliková, a DSZM parlamenti képviselője akkor, amikor Szlovákiában csak egyetlen pártnak van akkora vagyona, hogy saját lapot jelentessen meg - Bieliková, illetve Mečiar pártjá­nak. Hasonló alapállásból indul ki Jerguš Ferko is a szlovákiai magyar sajtóról írt „leleplező" tanulmányában. Ferko az állami szerveket is elmarasztalva (mert nem tudatosítják a probléma súlyosságát) elsősorban az Új Szó, a Szlovák Rádió magyar adása, illetve részben a „budapesti televízió" ellen hadakozik, mert „megközelítőleg minden negyedik szlovákiai magyar csak ezt olvassa, hallgatja, nézi". Állítása szerint ezek a médiumok „mesterségesen és céltudatosan ápolják a szlovák magyarok elégedetlenségét, mert valakinek állandó felkészültségben kell tartania választói bázisát"; „szellemi gettóban" tartják (tartjuk) a magyarság egy részét; a magyarság ifjabb nemzedéke a hazájával szembeni „elvi elégedetlenség" légkörében nevelke­' dik, holott „ebben a hazában a magyarok jobban élnek, mint Magyarországon". A tanulmány azokat a lehetőségeket keresi, hogyan megtalálni a „budapesti televízió" és az Új Szó ellensú­lyozásának módját, hogy az általunk teremtett „szellemi gettót végre a történelem szemétdombjára küldhesse". Voltak itt már ilyenek. A szlovák bolsevikokat már a proletár internacionaliz­mus korszakában is bántotta, hogy Dél-Szlovákia lakossága (nemzetiségre való tekintet nélkül) a „budapesti tévét" nézi. „Csináljatok jobb műsort!" - ajánlotta a párt egyik magyar nemzetiségű szakértője. A Ferkóhoz hasonlók basáskodása alatt viszont már a közszolgálati szlovák televízió nézettsége a szlovákok körében is mélypontra zuhant - a Markízának kö­szönhetően. Ha valaki itt nemzeti szellemiségű gettót akar te­remteni, az nem az Új Szó, az MTV, hanem éppen az a privati­zálásnak nevezett fosztogatással meggazdagodott politikai cso­port, amely kezében tartja a szlovák közszolgálati televíziót, a szlovák közszolgálati rádiót és a Slovenská Republika-féle lapo­kat. Ferko tökéletes képtelenségekről próbálja meggyőzni olva­sóit: minden rendben volna, ha nem volna szabad sajtó, és a magyarok elégedettek volnának azzal, hogy a jelenlegi kor­mány egyre-másra kurtítja jogaikat, s az ő pénzükből finanszí­rozza a soviniszta uszítást. Apropó: csakis Szlovákiában történ­het meg, hogy a parlament által a nemzetiségi sajtó támogatá­sára megszavazott pénzből olyan lapot finanszírozzanak, amely naponta uszít a nemzetiségi sajtó és a kisebbségek ellen. JEGYZET Az ígérgetés földje HOLOP ZSOLT Amolyan szállóigévé vált Iz­raelben a mondás: „Bizony mi, zsidók eléggé nehezte­lünk Mózesre. Negyven évig bolyongtunk vezetésével a pusztában, hogy végre az ígé­ret földjére érkezzünk, ó meg elvitt minket Közel-Keletnek arra az egyetlen pontjára, ahol se olaj nincs, se víz." Szlovákia lassan öt éve bo­lyong egy helyben, s víz ugyan most van éppen elég, de gáz is. Egyre nagyobb gáz van itt, az ígérgetések föld­jén. Öt éve még magától érte­tődő, szinte elkönyvelt dolog volt, hogy a visegrádi négyek simán bemasíroznak a NATO-ba és az EU-ba, most meg egyetlen magára valamit is adó nyugati politikus sem veszi szájára Szlovákia nevét. Ahhoz, hogy Szlovákiát is meghívják a bővítési tárgya­lásokra, Mečiarnak semmit sem kellett volna csinálnia, csak sodródnia az árral, Ma­gyarországgal, Csehországgal és Lengyelországgal, hiszen mi vagyunk „Európa köldöke, a kontinens szuper­geopolitikai súlypontja". Mečiarnak valóban azt kellett volna csinálnia, hogy nem csinál semmit. Nem kellett volna kizárni az ellenzéket az ellenőrző szervekből és Gauliedert a parlamentből, szétosztani az államvagyont a hasonszőrűek közt, leállítani ifj. Kováč elrablásának és Remiáš meggyilkolásának ki­vizsgálását, csorbítani a ki­sebbségekjogait, korlátozni a sajtószabadságot... Szlovákiában már nincs sen­ki, aki ne tudatosította volna ­ezért nem hiszem, hogy ép­pen Mečiar volna kivétel -, hogy az ő vezetésével Szlová­kiát a Nyugat egyszerűen nem fogadja be. Ennek elle­nére most sem azt teszi, amit mindig hangoztat, tehát hogy az ország szebb jövője érde­kében munkálkodik, vagy el­lenkező esetben azonnal tá­vozna a politikából. Mečiar örülhet, ha évek múlva csak neheztelni fogunk rá. A Prav­da főszerkesztője már ajánl­gatta neki, hogy lője szét a fe­jét. Ezt első olvasásra nem helyeseltem, hiszen akkor már soha semmiért nem le­hetne felelősségre vonni. Az­tán kicsit gondolkodtam ezen a megoldáson: határeset - el­fogadom. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 82006 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O.BOX49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. isternet.sk/ujszo Sergej Kozlík pénzügyminiszter: - Remélem, megelégszik a kormány csomagjával. (Szűcs Béla karikatúrája) TALLÓZÓ kUTHERISCHEWELT „A magyarországi egyházak ré­széről egyre gyakrabban han­goznak el olyan kijelentések, hogy veszélybe kerültek a szlovákai magyar kisebbség jo­gai. Szerintem ezek a megnyil­vánulások nem helyénvalóak" ­nyilatkozta a Lutherische Welt­Information című, német nyel­vű svájci folyóiratnak Július Filo, a szlovákiai evangélikus egyház püspöke. Filo a magyarországi evangélikus püs­pök szavaira reagált; Harmathi Béla a kiadvány egy korábbi szá­mában leszögezte, hogy a „szlo­vákiai magyar egyházakat és a magyar kisebbséget egyre na­gyobb diszkrimináció éri". Filo elmondta, hogy a mintegy 12 ezres szlovákiai magyar evangé­likus közösség tagjai rendszere­sen magyar nyelvű istentisztele­tet hallgathatnak. Emlékezte­tett: a szlovákiai és a magyaror­szági evangélikus egyház együttműködési szerződése ér­telmében papcserékre is sor ke­rül. Házszabály: három olvasat helyett a kormánykoalíció gyakran jogtalanul gyorsított eljárás mellett dönt Eltorzult a törvényalkotás A szabadon, demokrati­kusan megválasztott és a többpártrendszert tükrö­ző legfelsőbb törvényho­zó testület elsőrendű fel­adata a társadalom fejlő­dését elősegítő törvényal­kotás. DUKA ZÓLYOMI ÁRPÁD A parlamenti képviselők ezáltal gyakorolják az államhatalmat, amely a Szlovák Köztársaság al­kotmánya értelmében az állam­polgároktól ered, de ezt a hatás­kört ideiglenesen átruházták az általuk megválasztott képvise­lőkre. Ha demokratikus értékrendre épülő államról beszélünk, ak­kor rögtön hangsúlyoznunk kell, hogy elengedhetetlen a jól működő parlamenti demokrá­cia. Ilyen körülmények között a tisztelt Háznak olyan törvé­nyeket kellene elfogadnia, amelyek objektív módon irá­... elfogultság nélküli, tárgyilagos magatar­tással végezhető. nyítják-szabályozzák a társada­lom mindennemű fejlődését, il­letve szolgálják az állampolgá­rokat. Ez a munka csakis ésszerií, elfo­gultság nélküli, tárgyilagos ma­gatartással végezhető. Vagyis a jogszabályoknak a végrehajtó hatalmat gyakorló kormány és a kisebbségben levő ellenzék kép­viselői közötti konszenzusra kellene épülniük. Tehát figye­lembe kellene venni minden OLVASÓI LEVELEK Holland küldöttség Két évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit Bátorkeszin a Remény­ség Háza. A magánkézben levő rehabilitációs központ a káros függőségben szenvedőkön ­többnyire fiatalokon - kíván segíteni. Nemrég egy holland alapítvány képviselői keresték fel az intézetet. Azzal a céllal érkeztek, hogy a pályázó nonprofit intézeteknek segít­séget nyújtsanak. A szemle so­rán pozitívan értékelték a bátorkeszi intézmény prog­olyan javaslatot, amely jó és hasznos - függetlenül attól, hogy melyik térfélről származik. Például Nagy-Britanniában egy­egy törvény megvitatása és elfo­gadása több hónapot vesz igénybe. A cél a közös nevező keresése. Ráadásul szavazáskor a képviselők szinte nem ismerik a tartózkodás fogalmát, mivel valamennyien tudatában van­nak annak, hogy választóik előtt határozott véleményt kell ki­nyilvánítaniuk, azaz igennel vagy nemmel kell voksolniuk a parlamentben. Az eddigi tapasztalatok szerint Szlovákiában a törvényhozási gyakorlat még messze van ezek­től az elképzelésektől. Az elmúlt években a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa szinte ontotta az egyik jogszabályt a másik után. Ráadásul rövid időn belül nyilvánvalóvá vált, hogy az 1989-ben elfogadott házszabály nem megfelelő, elavult. 1992 óta megvolt az igény az új jog­szabály kidolgozására, és egy közös képviselőcsoport jóvoltá­ból megkezdődött az előkészíté­se. Sajnos, a folyamat végtele­nül hosszúvá vált. 1996-ban végre hatályba lépett a parla­ment - mondhatnám, korsze­rű - házszabálya. Mint sok más környező államban, a három ol­vasat gyakorlatának a bevezeté­se Szlovákiában is elhamarko­dottság nélküli, hosszabb és át­gondolt törvényhozásra ad lehe­tőséget. A tervezetet a képviselőknek legalább 15 nappal az első olva­sat előtt kell kézhez kapniuk. El­ső olvasatkor csupán általáno­san, alapelveiben értékelve le­het elemezni az előterjesztett anyagot, és a tisztelt Háznak ramját. A rehabilitációs köz­pontot működtető Szőcs há­zaspár bizakodik, hogy ado­mányaikkal támogatni fogják az intézetet. Hostina Irén Komárom Ez nem segítség Tizenkilenc évesen éltem át az 1965-ös dunai árvizet. Nem tu­dom elfeledni azt a látványt, amikor a pati gátszakadás után a Marcelháza környékét elöntő víztömeg úgy sodorta a 15-20 méteres, gyökerestől ki­tépett jegenyefákat, mint a szal­maszálat. Borzasztó érzés lehe­tett, amikor valaki pillanatok döntenie kell arról, hogy érde­mes-e tovább foglalkozni a ja­vaslattal. Ezután kerül sor az érdemi munkára a parlamenti bizottsá­gokban: a képviselők előterjeszthetik kiegészítő és módosító javaslataikat. A bizott­ságok leghamarabb 30 nappal az első olvasat után ülésezhet­nek. A második olvasatban dől el, hogy a parlamenti többség mely módosításokat fogadja el. Sze­... leghamarabb 30 nappal az első olvasat után ülésezhetnek. mélyesen a képviselők ekkor már csak 15 képviselő aláírásá­val támogatott módosításokat terjeszthetnek elő. Az erre vo­natkozó szabály szerint a máso­dik olvasat vitáját követően csak 24 óra elteltével kerülhet sor a szavazásra. A harmadik olvasatot (ha voltak módosítások) leghamarabb csak másnap lehet megtartani, amikor már csak nyelvtani, illet­ve a törvényalkotással kapcsola­tos szakmai kiigazításokat lehet javasolni. Ezután kerül sor a törvény végső megszavazására. A törvényt a parlament elnökének, a kor­mánynak és a köztársasági el­nöknek kell hitelesítenie. Ha egyiküknek sincs ellenvetése, akkor az elfogadástól számított 21 napon belül ki kell hirdetni a jogszabályt, azaz meg kell jelen­tetni a Törvénytárban. Összegezve tehát: csupán a mi­nimális határidőket számítva egy-egy jogszabály parlamenti alatt elveszítette családi fész­két, amelyet vagy az elődjei épí­tettek, vagy saját erejéből te­remtett meg. Megmozdult az ország, az akkori Csehszlová­kia. Az ország minden tájáról érkeztek segíteni a bajban levő­kön. Egy-két év alatt új házak, falvak épültek. Segített az ál­lam, sok város és cég - nemzeti­ségre való tekintet nélkül. Telje­sen együttérzek azokkal az ál­lampolgárokkal, embertársaim­mal, akiket napjainkban tett hajléktalanná, koldussá a ter­mészet. Miért mondom azt, hogy koldussá? Azért, mert a kormány a kártérítést átruházta a biztosítókra. Aki nem fizetett biztosítást, annak a kár egyhar­megalkotásának legalább ötven napig kellene tartania. Igaz, a házszabály rövidített eljárásra is lehetőséget ad (89. § 1. bekez­dés), de csak rendkívüli esetek­ben: ha veszélybe kerülnek az ember- és szabadságjogok vagy a biztonság, illetve ha rendkívü­li gazdasági károk veszélye fe­nyeget - erről is a parlament dönt. Ez az a paragrafus, amellyel a kormánykoalíció visszaél, és lépten-nyomon szabályellene­sen, sőt törvénytelenül alkal­mazza a rövidített eljárás lehe­tőségét. Az egyes olvasatok el­vesztik értelmüket, és tragiko­mikussá válik a helyzet. Egy-egy ülésen gyorsított menetben egyik törvényt a másik után fo­gadja el a koalíciós többség. Vla­dimír Mečiar többségi diktatú­rája csak a kormánykoalíció ér­dekeit tartja szem előtt. Ignorál­ja a parlamenti demokrácia alapelveit és a minimális kon­szenzuskészség lehetőségét. S az eredmény: hiányosak, rosz­szak a törvények, és nem szol­gálják az állampolgárok érdeke­it. Ezt a többségi diktatúrát kell megváltoztatni, eltávolítani. A parlamenti pártok erőviszonyai­nak megfelelően, az arányossá­gi elv alapján működő parla­menti demokráciát kell visszaál­lítani; ennek szerves részét kell képeznie, hogy figyelembe ve­szik az ellenzék véleményét. Csupán az új politikai felfogás és a demokrácia értékrendjének tiszteletben tartása terelheti Szlovákiát az európai államok közösségébe. A szerző az Együttélés parla­menti képviselője. madát téríti meg az állam. Ked­ves polgártárs! Ilyen kormányt akarsz támogatni a jövőben is? Amelyik a sárba beletaposva hagy megfulladni? A ránk kisza­bott adó 100 százalékát kellett évtizedeken keresztül befizet­nünk az állam kasszájába, mert ez nekünk állampolgári köteles­ségünk. Az államot mi, adófize­tő polgárok alkotjuk. Vagy ilyenkor mégsem? A sajtóból ar­ról értesül az ember, hogy a kormány az elkövetkező válasz­tási kampányra 1 milliárd koro­nát akar költeni. Kampányra van pénz, az árvízkárosultakra nincs? Bathó Hubert Marcelháza

Next

/
Oldalképek
Tartalom