Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-21 / 166. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 21. K O AA M E NTÁ R Lombikkapitalisták TÓTH MIHÁLY Egyetlen mondattal is megválaszolható a kérdés, hogy a tervgazdaságra épülő szocializmus fölött miért győzedelmeskedett a piac bázisán fejlődő kapitalizmus. Az orosz ihletésű kísérlet azért maradt alul a világméretű versenyben, mert a gazdasági döntéshozatalban elsősorban gazdaságon kívüli szempontok érvényesültek. Utópiává züllött így a terv. Ami most Szlovákia gazdaságában, a tulajdonviszonyok alakításában történik, kísértetiesen hasonlít arra, amit az orosz utópia megfogalmazói annak idején megálmodtak. E folyamat végeredménye azon múlik, tartós lesz-e a gazdaságban a gazdaságon kívüli szempontok érvényesülése, vagy bekövetkezik az a pillanat, amelytől kezdve az újgazdagi magatartás már nem az aktuálpolitikai szempontokhoz igazodik, hanem szuverén érdekérvényesítésre irányul. A papírforma szerint előbb-utóbb még Szlovákiában is be kellene következnie e pillanatnak. Még akkor is, ha tudjuk, kapitalistáink zöme Mečiar és Slota pártjának lombikjában jött létre mesterséges megtermékenyítéssel. Persze lombikbébiből is lehet olyan ember, akik képes normálisan viselkedni. Egyelőre úgy tűnik, Szlovákiában a nemzeti kapitalisták abban látják érdekeiket, hogy pártcsatlósként viselkedhetnek. Természetesnek tartják, hogy a privatizált vállalat kasszáját a kormánypártok időnként megcsapolják. Ellenszolgáltatásként törlesztési haladékot kapnak, és adókedvezményt, meg revitalizációs hozzájárulásban reménykedhetnek. Ámít gazdasági eredményekkel kellene, azt politikai hűséggel érik el. Más gazdaságon kívüli szempont ez, mint ami a szocializmusban érvényesült, de gazdaságon kívüli szempont ez is, a legrosszabbak közül. Rosszabb, mint az átkosban, mert közvetlenül korrumpál. Ilyen viszonyok között teljesen természetes, hogy a kormánynak érdeke az újgazdagok igazi tulajdonossá válása időtartamának meghosszabbítása. Amíg egy új vállalat tulajdonosa nem törlesztette az utolsó részletet is, addig bármikor meg tudják szorongatni, érdekével ellentétes tettre kényszeríteni. Kevés tényezőtől tartanak úgy Mečiarék, mint azoktól a tulajdonosoktól, akik az utolsó privatizálási részlet befizetése után függetlenné váltak. Emiatt félő, hogy a revitalizációra szánt milliárdok majd nem a gazdaságot, hanem a fejlődésben visszamaradt lombikkapitalistákat meg a pártérdekeket szolgálják. JEGYZET Az alagút vége... KERTÉSZ GÁBOR Az alagút általában kétvégű lyuk, melyet okos emberek, ha van kéznél, hegybe fúrnak, ha nincs, akkor csak úgy fúrnak egyet, és azt rakják körbe tetőtől talpig téglával, kővel, betonnal, földdel - fűvel, fával, bokorral s egyebekkel, mindig a kor ízlésének megfelelően. Ha elkészült, akkor mindenki örül, és elkezd közlekedni, pedig vigyázat: az alagút többnyire sötét, és csak úgy hemzsegnek benne a mérges gázok s egyebek - mindig az alagút hosszával egyenes arányban. Vannak másfajta alagutak is, ezeket a politikusok találják ki, ha már nem tudják másképp megmagyarázni az elkékült polgárnak, hogy az ő megfeszített munkájuk ellenére miért van még mindig az országban sötét és mérges gáz. Közben azzal vigasztalják a választókat, hogy ők már látják az alagút végét, látják a fényt ott a sötéten túl, ahol a kurta farkú malac túr - lehet, hogy egy újabb alagutat... És akkor megint mindnyájan boldogok vagyunk egy kicsit, s nem vesszük észre, hogy az alagútba szépen be- és továbbgyűrűzik a népbutító sötétség és az agyzsibbasztó mérges gáz - mindig a politikusok érdekeinek megfelelően. Volt nekünk egy országunk, úgy hívták, hogy jöhet nyugodtan a civilizált Európába, még segítik is, ha kell, tiszta lesz az út, egyenes, lesz rajta kiderült napsütés is bőven, csak pallérozza magát egy kissé, fésülködjön meg, esetleg gombolja be a nadrágján a sliccet. Igen ám, csakhogy a mi nagy tisztségben megtollasodott politikusaink megijedtek a kiderüléstől, s az alagutaztatást választották, ahol tovább fickándozhatnak, mint zavarosban az orvhalász. Az így megfúrt országunkat pedig úgy hívják mára, hogy Deszmogratikus Köralagút. Aki ennek látja a végét, az vagy hazudik, vagy totálkáros. A nép meg csak hunyorog fulladozva, és várja, hogy jön majd egy nagy-nagy kurtafarkú, és túr neki egyet... Egy még büdösebb alagutat... ....... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terieszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo Szalay Zoltán karikatúrája Évforduló A holocaustra emlékeztek Komárom. A városból ötvenhárom évvel ezelőtt 2120 zsidót hurcoltak el. Közülük csak 167en tértek haza. Erre a szomorú eseményre emlékeznek minden évben nyáron a helyi zsidó temetőben. Az idei megemlékezésen dr. Novák Tamás, Komárom alpolgármestere a város és a helyi izraelita hitközség nevében mondott beszédet. „Most, amikor helyenként virágkorát éli a történelemhamisítás, nem az emlékeket kell átmenteni, hanem a tanulságot. Azt a tanulságot, hogy amikor a törvényesség helyén űr tátong, akkor tulajdonképpen nincs biztonságban senki és semmi. A legvédtelenebbek azonban mindig a kiszolgáltatott kisebbségek" — hangsúlyozta az alpolgármester. (kamoncza) Ausztriában is fel-fellángol a vita a semlegesség megőrzéséről, a NATO-tagság előnyeiről és hátrányairól Megéri vagy nem éri meg? Ausztriában fel-fellángol a NATO-vita, annak ellenére, hogy a kormánypártok a koalíciós megállapodásban rögzítették: a csatlakozás szándékának kérdésével csak 1998 elején foglalkoznak, és márciusig döntenek. SZÁSZI JÚLIA A belépést ellenző Szociáldemokrata Párt új vezetője, Viktor Klima kancellár is tartja magát ahhoz a nézethez, hogy egyelőre nincs mit mérlegelni: a NATO a jelenlegi formájában nem felel meg Ausztriának, lévén a tagság egy katonai szervezetben nem összeegyeztethető az örökös semlegességgel. A semlegesség az osztrákok számára tabu, így e kérdésben a kisebbik koalíciós párt, az ÖVP is óvatos: általában azzal érvel, hogy a tagság nem érinti az osztrák státust, hiszen a NATO már nem az a szervezet, amely a hidegháborúban volt. A másik érv: ez utóbbi körülmény miatt a semlegesség értelmetlen, hiszen azt az idő túlhaladta. Nem a belépés malmára hajtja azonban a vizet, amikor Viktor Klima, a szociáldemokrata kancellár látszólag engedményt tesz ugyan a mérlegelés előbbre hozatalával kapcsolatban, ám a csatlakozást népszavazáshoz köti: a Néppárt tudja, miért zárkózik el a lakosság megkérdezésétől. Az osztrákok tudatában a NATO akkor is katonai szervezet, ha a szakemberek tételesen bizonyítják ennek ellenkezőjét, másrészt a semlegesség még ma is drága kincsük, amihez ragaszkodnak. Az ÖVP, mindenekelőtt a két illetékes néppárti miniszter, OLVASÓI LEVELEK Grafológiai szabadegyetem Július 5-6-án volt Budapesten a IV. Nemzetközi Grafológiai Szabadegyetem, melyen a hazaiakon kívül részt vettek belga, luxemburgi, német, cseh és szlovákiai grafológusok is. A résztvevőket megismertették a legújabb kutatások eredményeivel. A második nap fő témája a Pénz és szerelem - a világot kormányzó két erő címet kapta; természetesen a grafológus szemszögéből. Mivel a grafológia az írás pszichológiája, az Werner Fasslabend védelmi, és Wolfgang Schüssel külügyminiszter a legkülönbözőbb fórumokon - az előbbi Prágában a NATO békepartnerség, utóbbi Brüsszelben egy, az EU központjában tartott előadásban - gyakorolt nyomást a belépés irányában. Kategorikus kijelentéseikből úgy tűnik, hogy Ausztria eldöntötte a csatlakozást. Az ÖVP erős embere, Andreas Khol frakcióvezető a minap egy ausztriai nemzetközi tanácskozáson sürgette a belépési szándék kinyilvánítását. A néppárti sietség oka: Schüssel abban bízik, hogy ha a belépési kérelmet még ez év végéig átadják, akkor Klima kancellár látszólag engedményt tesz. Ausztria a három kelet-európaival együtt bejut a szervezetbe, s nem kell a bővítési kört kivárni. Erre az osztrák vezetőknek a NATO illetékeseitől kapott jelzések adnak reményt: maga Solana főtitkár erősítette meg Bécsben, hogy Ausztria más eset, mint a kelet-európaiak, s ezért csatlakozási ügye sokkal rövidebb idő alatt lezárulhat. E különleges bánásmódot az osztrákok az ország különleges geopolitikai helyzetének tudják be: ha a két szomszéd állam - Magyarország és Csehország -, valamint Lengyelország bekerül, akkor Ausztria tranzitszerepe még nagyobb lesz, lévén, hogy kialakul egy svájci-ausztriaiszlovákiai-ukrán „NATO-mentes" tengely. Az elképesztő néppárti nyomással a jelek szerint annyit sikerült elérni, hogy a madridi csúcs eredményeinek ismeretében még a nyáron vegyes bizottság kezdi meg a csatelőadók többsége a pszichológiából, a pszichoanalízisből indult ki, olyan világhírű pszichoanalitikusok munkásságára támaszkodva, mint Sigmund Freud és Szondi Lipót. Közülük számunkra Szondi Lipót személyisége a legérdekesebb. Sajnos, nálunk kevésbé ismert az életműve, holott 1893-ban Nyitrán született, ahol mellesleg mellszobrot is állítottak a tiszteletére. Svájcban dolgozta ki a ma már világhírű és világszerte alkalmazott ösztönlélektanát. Sajnos, ez a volt szocialista országokban tabu volt. Az ösztönlélektanát éppúgy használják Olaszországban, ahol nagyon népszerű lakozás körülményeinek vizsgálatát - és Schüssel reményei szerint novemberben megszülethet a döntés. A belépés mellett és ellen agitálok a közvélemény „megdolgozását" most új útra terelik: a takarékossági programoktól sújtott - s az EU-belépésben csalódott - osztrákokat a csatlakozás költségeiről szóló tanulmányokkal bombázzák. E tanulmányok mindkét tábornak nyújtanak muníciót. A belépést támogatók sietnek kiemelni, hogy a NATO semmiképpen sem vár Ausztriától nagy létszámú csapatot, sőt a mai 120 ezres létszámú hadseregre sem lesz szükség, tehát a sorkatonaság valamiféle csökkentett időtartamú polgári szolgálatra zsugorodhat, s helyette kis létszámú, ám igen korszerű felszerelésű elit csapat - profi hadsereg - jönne létre. A „korszerű felszerelés" felemlegetése már az ellentábor malmára hajtja a vizet, itt következnek ugyanis az irdatlan költségek. Szakértői tanulmányokból az derül ki, hogy az ausztriai parancsnoki, ellenőrzési és kommunikációs rendszer NATO-követelményekhez igazítása minimum 5,5 milliárd schillingbe, az elavult Draken vadászgépek lecserélése szintén csaknem 6 milliárd schillingbe kerülne. A Goldhaube elnevezésű radarrendszer NATO-megítélés szerint igen korszerű, beillesztése a NATO-rendszerbe nem kerülne sokba. Viszont az évi tagsági díj a számítások szerint 400-800 millió schilling lenne, a NATO főhadiszállására kiküldendő 2030 személy évi 30 milliós, s a katonai testületekben szükséges 10-15 fős képviselete 10-15 milliós, a különféle gyorshadtestekben való részvétel - amennyiben a jelenlegi hadsereg állomáa grafológusok közt, mint DélAmerikában vagy Japánban. Szondi az ösztönvektorokból indul ki, melyek a következők: a szexuális ösztön, paraxizmás ösztön, énösztön és a kontaktösztön. Ezek még nyolc ösztöntényezőre tagozódnak, pl. a „hy" jelzésű hisztériásat, a „p" jelzésű paranoiásat jelent. E két tényezőt nem kell feltétlenül betegségnek tekinteni, csak hajlamot jelent. Szondi fényképek kiválasztása segítségével végezte tesztjét. Aki hozzáfordult, annak 8 fénykép alapján kellett több ízben kiválasztania 2-2 pár szimpatikus és ellenszenves portrét, ezek alapján állapította meg, milyenek az ilnyából ez nem biztosítható - 2 milliárd schilling körüli költségekkeljárna. A NATO-csatlakozás hívei ugyanakkor azzal érvelnek, hogy ha Ausztria nem lép be, és nem tudhatja maga mögött baj esetén az észak-atlanti szervezetet, akkor saját, alaposan lerobbant hadseregét sokszorosan A tanulmányok mindkét tábornak nyújtanak muníciót. nagyobb költséggel kell korszerűsítenie. Az érvelés szerint sem a parancsnoki, ellenőrzési és kommunikációs rendszer felújítása, sem a lassan maguktól széteső Drakeneknek a lecserélése nem úszható meg, és a profi hadsereg is elengedhetetlen. A nagyobb nyomaték kedvéért kiszivárgott a védelmi minisztérium titkos programja, amely a hadsereg korszerűsítésére 2006-ig 80 milliárd schillinges beruházást irányoz elő. A kívülálló a csillagászati számokból és az adathalmazból óhatatlanul arra következtet, hogy a NATO-csatlakozás ehhez képest szinte ajándék, nem beszélve a tökéletes védettség megfizethetetlen érzéséről. Ezeket az érveket gyengítik olyan szakértői vélemények - legutóbb Gerald Mader, a stadtschlainingi Békekutató Intézet professzora beszélt erről -, hogy Ausztriát senki részéről nem fenyegeti a támadás veszélye, s ha a kiszámíthatatlan délkelet-európai szomszédságában a válság ismét kiszélesedik, ez sem hat károsan a biztonságára. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa. lető hajlamai. Ezt a módszert átvették a grafológusok is, akik természetesen az írásból indulnak ki. Például a katakóniás ösztöntényező az esztétikus, hajlékony, homogén, jól strukturált írásra jellemző. A „k+" írásra jellemző, hogy az írója nárcisztikus, könnyen alkalmazkodik a környezethez, és kitűnő a memóriája. A kissé zilált írású, imbolygó betűkkel író hisztériára hajlamos egyén, nem találja sehol sem a helyét, az életben mindig új szerepre vágyik. Az ilyen lehet jó színész, de sohasem lehet belőle jó mérnök. Dr. Gugenberger Tamás Kotešová