Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-18 / 164. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 16. KULTÚRA Muravidéki és csallóközi gyerekek vándortábora Honismereti Kelepelő Egy pillanat, egy emlék a közösen eltöltött nyolc napról. (A szerző felvétele) MOZI POZSONY HVIEZDA: Con air (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA - KERT­MOZI: Mikrokozmosz (fr.) 21.15 OBZOR: A szerelem rabjai (am.) 15.30,18, 20.30 MLADOSŤ: Vér és bor (am.) 15,17.30, 20 TATRA: Jaguár (fr.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Fargo (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18, 20.30 A hattyúk tava (am.) 16.30 Basquiat (am.) 18 Csak az őrültek sietnek (am.) 17, 20.30 Júlia és a szellemek (ol.) 20 Kerti ünnepség (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: Con air (am.) 18, 20.30 Államérdek (am.) 18, 20.30 Hair (am.) 18, 20.30 KASSA DRUŽBA: Con air (am.) 17.45, 20 TATRA: A szerelem rabjai (am.) 17.45, 20 CAPITOL: Con air (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: Üvöltés (am.) 18, 20 IMPULZ: Villám (am.) 19.15 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Turbulencia (am.) 20 AMFITE­ÁTRUM: Turbulencia (am.) 21.30 KOMÁROM - PANORÁ­MA: Kettős csapás (am.) 21.30 PAT - PANORÁMA: A hattyúk tava (am.) 21.30 ZSELÍZ - SPUTNIK: Sekély sírhant (ang.) 20 RIMASZOMBAT - ORBIS: Tűzmadár (cseh-ném.) LÉVA - JU­NIOR: A salemi boszorkányok (am.) 18 AMFITEÁTRUM: A salemi boszorkányok (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Államérdek (am.) 19 Kétnapos kínálatunkból válogathatnak Hétvége a rádióban Akár jelképesnek is tekinthető a Kelepelő Tábor neve, amelyet idén harmadik alkalom­mal rendeztek meg a muravidéki és a csalló­közi magyar gyerekek számára. DUSZA ISTVÁN Jelképesnek, hiszen a költöző gólyákhoz hasonlóan, a Muravi­déki Magyar Nemzetiségi Inté­zet és a Csemadok Dunaszer­dahelyi Területi Választmánya szervezésében évente felváltva táboroznak a gyerekek Szlová­kiában és Szlovéniában. Első­sorban az egymás szülőföldjé­nek, regionális történelmének, néprajzának és földrajzának a megismerése töltötte ki az eddi­gi együttlétek programját. - Tizenegy-tizenegy gyerek ér­kezett Nagymegyerre mindkét helyről. A muravidéki kollégák maguk válogatták ki a gyereke­ket azok közül, akiknek szülei vagy ők maguk bekapcsolódtak az ottani kulturális tevékeny­ségbe - tájékoztatott Huszár László, .a Csemadok Dunaszer­dahelyi TV titkára. - Hasonló­képpen a jól működő Csema­dok-szervezeteink és magyar is­koláink diákjai alkotják a mi csapatunkat. Nyolc napon át a pihenés, a szórakozás mellett elsősorban a Csallóközzel is­merkedtek meg. Ugyanakkor volt egy muravidéki nap is, amelyen ottani előadók tartot­ták a foglalkozásokat. Másod­szor rendeztünk családi napot, amelyen a gyerekek szülei is résztvettek. Hozzánk idén egy szlovéniai magyar család érke­zett. Ezen a napon a családok megismerik egymás sorsát, hét­köznapi életét, gondjaikat, örö­meiket. Ezzel is igyekszünk kö­zelebb hozni őket egymáshoz, hogy ne csak a formális kapcso­latok létezzenek. Ambrus Rita Nagymegyerről ér­kezett a Kelepelőbe: - Minden pontosan a program szerint zajlik. Nagyon érdeke­sek a kirándulásokkal összekap­csolt előadások, hiszen közvet­lenül a terepen ismerhetjük meg mindazt, amit tudni érde­mes a Csallóközről. Érdekes volt az az ankét, amelyen el­mondtuk hol szeretnénk lakni. A többség a szülőföldjét jelölte meg, de volt, aki kalandvágyból Hawait emlegette. Orbán Dusán a muravidéki Hodosról érkezett: - Másodszor vagyok ebben a tá­borban, sok barátom van már, s nekem elsősorban a közös be­szélgetések tetszettek. Bodó Marika bősi diáklány har­madszor vett részt a Kelepelón: - Mindig más előadások van­nak. Leginkább a magyarsá­gunk kérdéseiről tartott előadás foglalkoztat. Miért érezzük ma­„A szórakozás mellett a Csallóközzel ismer­kedtek meg." gyarnak magunkat? Milyen dol­gok alapján dönti el az ember, hogy ő magyar? Miért kell vi­gyáznunk anyanyelvünkre? Mi­lyen fiatalként magyarnak len­ni? Földes Linda Dunaszerdahely­ről így látta a Kelepelő Tábort: - Jobb tábor mint a többi, mert beleszólhatunk a műsor alakítá­sába. A kötött programokon kí­vül magunk döntjük el, hogy milyen témával, illetve milyen játékkal töltjük el az időt. Aki ötödiktől minden évben eljön ide, az négy év alatt kétszer jár­hat a Muravidéken és kétszer a Csallóközben. Ág Tibor a népzenével, Marcell Béla a népi hiedelemvilággal, Tánczos Tibor pedig Nagy­megyer helytörténetével ismer­tette meg a gyerekeket. A tábor lakóival folytatott beszélgeté­sekből kiderült, hogy a többsé­gük legtöbbször az iskolában sem találkozik ezekkel a témák­kal, viszont érdekli és foglalkoz­tatja őket. De miként látja ezt a pedagógus, a muravidéki gyere­kek kísérője, Kovács Attila? - Mivel nálunk a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken 1960-ban bevezették a kétnyel­vű általános iskolákat, gyakor­latilag magyar iskola már nincs. Ezekben a szlovén és a magyar gyerekek együtt tanulnak. Az alsó tagozaton ez még elkülö­nül, hiszen ki-ki a maga anya­nyelvén tanulja a betűvetést. Ötödiktől az egyes tantárgyak óráin fele-fele időt szlovénul illetve magyarul tanulnak. Em­lékszem, hogy én még többnyi­re magyarul tanultam, mivel ti­zennyolc osztálytársamból ti­zenhat magyar volt. Ennek a módszernek a következtében a magyar gyerekek nem járnak tömegesen szlovén iskolákba. Ugyanakkor kérdéses, hogy a magyar iskolába járó csallóközi gyerekekkel összevetve a mura­vidékiek elég jól tudnak-e ma­gyarul. De az sem biztos, hogy a szlovén nyelvet is megfelelően beszélik. Legtöbbször keverik a kettőt, és igazából egyik nyelvet sem birtokolják eléggé. Jóma­gam csupán a gimnáziumban tanultam meg jól a szlovén nyelvet, ugyanakkor a pécsi egyetemre kerülve a magyarral is gondjaim voltak. Kíváncsiság­ból rápillantottam a mi gyere­keink táborból hazaküldött ké­peslapjaira, s egy kivételével mind szlovénul volt írva. Tudom azt is, hogy otthonaikban is többnyire már könnyebben átváltanak a szlovénre. Előnyös, hogy a szlovén gyerekek ezek­ben az iskolákban alapfokon megtanulják a magyart, de az is biztos, hogy az ilyen, Szlovákiá­ban alternatívnek mondott intézményekben a magyar gye­rekek sem az egyik, sem a másik nyelvet nem birtokolják meg­felelő szinten. Ebben a táborban is mérhető volt a különbség a két helyről érkezett gyerekek magyar szókincse között. Szá­munkra ezért is fontosak ezek a vándortáborok, hiszen a magyar kultúrának egy igencsak erős, belső önfenntartásból sarjadó szeletével érintkezünk. Van mit tanulnunk egymástól. A Szlovák Rádió magyar nyelvű adása szombaton 9.00 órakor a Hétről hétre című magazinmű­sorral kezd, melynek szerkesztő­je Szabó Mária. Az első órájban Szlovákia integrációs kudarcai­ról lesz szó. A helyzetet elemzi az Európai Unió pozsonyi nagykö­vete és Duray Miklós. A második óra központi témája az arany, amely egyeseknek ékszert, má­soknak vagyont, megint mások­nak munkaeszközt jelent. A déli hírek után Pop-mix, majd 13.00 órától megismételjük Karinthy Frigyes Bűvös szék című komédi­áját. 14.00 órakor hírek, majd Helyesen szlovákul. 14.10-től részleteket közvetítünk a Funny Girl című musicalből. 14.30-tól elhangzott riportjainkban talló­zunk. 15.00 órakor Zenei körsé­ta, benne beszélgetés hangzik el a Radio Bratislava Kiadó vezető­jével, Marta Földesovával. 15.30-tól a héten a Vidék maga­zinját sugározzuk. 16.00 órától hírek, majd Köszöntő. Vasárnap a kilenc órai hírek és műsorismertetés után a Világos­ság jelentkezik. Szlávik Antal magyarbéli plébános a belső csend, a lelki töltekezés fontossá­gáról elmélkedik, ezt követően beszélgetés hangzik el Nemes­hegyi Péter jezsuita szerzetessel Japánban végzett missziós mun­kájáról, és hangképekben számo­lunk be a zselízi Julianus Cser­készcsapat makói kirándulásá­ról. Az egyházi félóra után rene­szánsz zenét közvetítünk, majd mesét mondunk a gyerekeknek. 10.25-kor kezdődik a Kamaszrá­dió. Röviden a tartalomból: Láto­gatóban a Magyarok Világszö­vetsége által szerzett anyanyelvi és magyarságismereti táborban Balatonakaiin. Nyelvművelő ro­vatunkban (10.55) Mayer Judit olvassa fel írását. 11.00-kor Pe­dagógusnapló. Beszámolunk a pedagógusszövetség nagyme­gyeri és rimaszombati nyári egyeteméről, Sidó Zoltán elnö­köt pedig a bizonyítványosztás­sal kapcsolatban összehívott rendkívüli elnökségi ülésről kér­dezzük. Fél tizenkettőtől délig nótacsokor, majd hírek. A 12.10­kor kezdődő Randevú házigaz­dája Csenger Ferenc. A tartalom­ból: Kossuth Gábor ősztől Buda pesten tanulja a színészmester­séget, beszélgetünk egy WC-s bácsival, és vendégünk a Space együttes. 14.00 órakor hírek, majd kapcsoljuk Londont, a BBC Rádió magyar nyelvű adását. 15.00 órakor Irodalmi mozaik. 16.00 órakor hírek, majd Kö­szöntő (ML) REGÉNY • a gondolat ® ^ ^ nem nyugtat­m I ja, nem érez I ^ szilárd talajt a lába alatt. Mintha részeg lenne, inogva lépeget. A kopott, piros Skodát látja maga előtt. Még most sem tud attól a gondolatá­tól szabadulni, hogy a nagy baj­szú pasas hallgatási díjként a betétre tett összegből részese­dést kíván, s ebbe a játékba be­lement a pénzéhes Zsuzsa is, és a szomszédok között elterjesz­tették a hírt, hogy figyelmeztes­sék, mindenről tudnak! De mi­ért töröm ezen a fejem, amikor még nem jelentkeztek?! - szidja magát. Még néhány nap, s nem fogtok többé látni! A gondolat csillapítja, s nyugtatóként hat rá az a tudat, hogy a betétkönyvét biztonságba helyezte. Szülőfa­lujából visszatérőben, az erdőn át vezető úton leparkolt, s az autójában olyan dughelyet ügyeskedett ki, hogy senki sem találhatja meg. Ott a maradék pénze is, a száz ezres bankó, amelyet az anyjának szánt... Ha a jövő héten elkaphatom azt a nőt, félmillióval nagyobb lesz a vagyonom! És végigkocsikázha­tom egész Európát. Ria jól be­szél németül, ha velem jönne, valahol egy kis presszót is nyithatnánk! Ma csak május ne­gyedike van, szombat... Szám­lálja a napokat. Szerdán lesz nyolcadika!... Az a nő, akitel kell kapnia, már csaknem egy hónapja izgatja. Azon az emlé­kezetes áprilisi napon abban a presszóban ült, ahol Ria a bár­pult mögül szolgálja ki a vendé­geket. Itt nem beszélhet a sötét hajú nővel. Huszonnyolc éves, egy évvel fiatalabb nála. Van egy kislánya is, akit nem tart magánál, a falun élő nagymami Riporterkaland PETRÓCI BÁLINT 29. rész neveli. Azon a napon is úgy tért be a presszóba, mint egy ide­gen, mert a „munkaszabályzat" azt írja elő, hogy nem ismerik egymást. Akkor már hetek óta, amióta bemutatkozhattak egy­másnak, két-három naponként is a presszó vendége volt, hogy néhány percig, míg megissza a kávéját, láthassa Riát. Azon a napon is ez játszódott le. A pincéreskedó fiatal lánytól ká­vét kért. Ria röpke mosollyal te­kintett az asztala felé, mintha csak azt mondta volna: Megint csak látni akarsz engem? Sober tekintetéből nemegyszer kiol vashatta, hogy kívánja ót, de er­re nem tehet célzást, mert a „séf' akkor feküdhet rá, amikor kedve szottyan rá. Már négy­szer találkoztak Ria kis lakásá­ban, amely ugyanabban az épü­letben van, mint a presszó, az ötödik emeleten. S mind a négy alkalommal arra a véleményre jutott, hogy Ria a közös „főnö­kük" nője. Erre gondolt Sober, amikor Ria a bárpult mögül mo­solyt röppentett feléje. Engem is felfogadhatnál kielégítőnek! - mosolyodott el Sober is, s nagy vágy ébredt benne, hogy Ria mosolyra húzódó telt ajkára tapaszthassa a száját. A kávé az asztalra került, és cigarettára gyújtva iszogatta. Egyszerre ki­zökkent ábrándozásából. Az előtte, szintén az ablak közelé­ben levő asztalnál az egyik férfi kifelé mutatva szólt sietve a tár­sához: - Az a nő abban a kék táskában több mint félmilliót cipel magá­val! Sober gyorsan fizetett, s a bár­pult felé búcsút intve kisietett a presszóból. Követte az utca vé­ge felé közeledő nőt, aki tégla­lap alakú kék táskát lóbált a ke­zében. Csak az alkalmazottak fizetését vihette magával! A pénztárosnőt senki sem kísérte. A sarok mögött jobbra fordult, s betért a termelőszövetkezet épületébe. Autóra nincs szüksé­ge, ha vállalata oly közel van a pénzt kiadó bankhoz. Aki csak láthatta, a bevásárlásából haza térő asszonyt láthatta benne. Április nyolcadika volt. Legkö­zelebb május nyolcadikán tűnik fel újra a kék táska ebben az ut­cában! Ha néhány napja, április ötödikén a hármasban végre­hajtott akciójuk sikeres volt, május nyolcadikán sikeresen szólózhat! És nem kell osztoz­kodnia! Azóta, hogy ez a szán­dék érlelődött benne, nem lépte át a presszó küszöbét... J anuárban volt egy éve ­Sober épp akkor szaba­dult ki a börtönből -, hogy presszóvá alakítot­ták át az egyik üzlethelyiséget. A tulajdonos, aki Riát állította a bárpult mögé, keresztnevét rá­pingáltatta a cégtáblára: Mária eszpresszó. Sober csak ebben az évben tért be ide jónéhányszor egy csésze kávéra, s ilyenkor azt is kíváncsian leste, hogy a bár­pult közelében levő hátsó ajtón mikor lép be az az ismeretlen férfi, aki a vállalkozónak felcsa­pó tulajdonos lehetne. Néhány­szor csak a szakmában jártas ügyvezetőt látta, akivel akkor is­merkedett meg, amikor Ria elő­ször vezette fel az ötödik emele­ti lakásába, ahol a tervbe vett akcióval összefüggő első tanács­kozást tartották. Es április ötödi­kén, amikor az ötödik emeleti lakásban testvériesen szétosz­tották maguk között a zsák­mányt, a Séf szerepét betöltő férfi a presszóba telefonált Riának: Feljöhetsz! Feljött és jó házigazdaként finom konyakot töltött mind a három férfi poha­rába. Fél-félmillió birtokában felmagasztosult érzéssel hörpin­tették ki italukat. Előzőleg úgy beszélték meg, hogy félórás idő­közökben távoznak. Elsőként az „akcióvezető" búcsúzott el, az­tán Sober jól ismert társa, aki „beajánlotta" a Séfnek, vereget­te meg a vállát: Na, már látha­tod, hogy érdemes volt nekem szót fogadnod! - mondotta bú­csúzóul. Sobernak még egy fél óráig a lakásban kellett marad­nia. Ekkor beszélgethetett négy­szemközt Riával. Rámosolygott a kopottas öltözetű, sóher kiné­zésű Soberre, aki egyszerre gaz­dagnak érezhette magát. Ezt a tudatot a tekintete is villogtatta, amikor mind sűrűbben pis­lantott a telt keblű, még fiatal­nak mondható nőre, tudván azt, most már minden az övé lehet! Kesernyésen gondolt arra, hogy csak Ria kivételével, mert neki nem fogadna szót. Ha ő telefo­nálna neki: Gyere fel hozzám!, egyszerűen kinevetné. A Séfnek nagyobb hatalma van felette, mint a presszó tulajdonosának? - Hogy érzed magad, Fehér? ­kíváncsiskodott Ria Sober kis aktatáskájára pillantva, amelyet ezres és ötszázas bankókkal gyömöszölt tele. - Miért nem szólítasz Karcsi­nak? - Mi csak Fehérként emlege­tünk... -A sápadt arcom miatt? - Ki tudja. Lehet. De nem vála­szoltál. Hogy érzed most ma­gad? - Bár holnap is úgy érezném magam, mint ma. - Csak fogadj szót neki! Helyet­ted is gondolkodik! - És te hogy érzed magad, Ria? - Az „albérlőm" nem zsugori... Csak ennyit árult el magáról. Ha nem zsugori, akkor nem is kí­vánkozik más férfi után! - gon­dolta Sober. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom