Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-18 / 164. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 18. KOMMENTÁR Vladimír Mečiar kulcsmondata TÓTH MIHÁLY Tegnapelőtt este a miniszterelnök kérdés-felelet műsorának másfél órájában valaki ezt a kérdést telefonálta be a stúdióba: „Árulja el, Mečiar úr: elkövetett-e hibát a politikában?" A kor­mányfő szemrebbenés nélkül ezt válaszolta: „Hát, hajói bele­gondolok, rryeg kell állapítanom, hogy én bizony egyetlen hi­bát sem követtem el." Az ember ha egy vezető politikus 90 perces nyilatkozatát kívánja kommentálni, szükségszerűen arra kényszerül, hogy megkeresse az elhangzott gondolatok között azokat a kulcsmondatokat, amelyekből kiindulva logi­kus rendbe próbálja sorolni az illető által képviselt törekvése­ket. Legalább tízszer elhangzott a másfél óra alatt, hogy még semmi sincs veszve, mert az év végéig Szlovákia nyugodtan teljesítheti azokat az elvárásokat, amelyeket a Nyugat ezúttal már teljesen egyértelműen tudomására hozott a szlovák kor­mánynak. Sem az udvari műsorvezetőnek, sem egyetlen bete­lefonáló tévénézőnek nem jutott az eszébe, hogy feltegye a kérdést: „Vajon mi gátolhatja meg a kormányt abban, hogy az év végéig teljesítse a Nyugat által szorgalmazott demokratizá­lási intézkedések végrehajtását?" Pedig ha ezt valaki megkér­dezi, a miniszterelnöknek szükségszerűen véleményt kellett volna mondani arról, hogy az ellenzék gátolja-e ebhen, vagy a kormánykoalíció két kisebb pártja. így színt kellett volna val­lania például arról, hogy mely politikai erők teszik lehetetlen­né a titkosszolgálatok parlament általi ellenőrzését. Vagy be kellett volna számolnia arról, hogy az ellenzék gátolja-e a ki­sebbségi nyelvtörvény elfogadását, vagy netán mégis a Szlo­vák Nemzeti Párt. Az is megért volna egy misét, ha szóba ke­rül, vajon az ellenzéknek áll-e érdekében a privatizációs kor­rupció megszüntetése, vagy a kormánypártokhoz közelállók­nak. Nem volt véletlen, hogy a múlt heti események után köz­vetlenül csak egyetlen, udvari újságíró tehetett fel kérdéseket, és ez az újságíró szelektálhatta a nézők kérdéseit. így a mi­niszterelnöki megnyilvánulások csak olyanra sikerülhettek, amilyenre sikerültek. Valóban volt azonban a struktúra nélkü­li kormányfői nyilatkozattömegnek egy kulcsmondata: „Én bizony egyetlen hibát sem követtem el." Ez mindennél többet elárul az országló kormány politikájának minőségéről. Vajon csodálkozhatunk-e ezek után, hogy Michal Kováč köztársasá­gi elnök lemondásra szólította fel Mečiar kormányát? JEGYZET Ki súgott neki? ' VOJTEK KATALIN Vajon ki súghatott Ivan Gašparovičnak, a parlament elnökének, hogy a nyári sza­badságokra hivatkozva épp a nyelvtörvény megtárgyalásá­nak elhalasztását kérje az al­kotmánybíróságtól? És vajon milyen meggondolások veze­tik Milan Cičt, az alkotmány­bíróság elnökét - aki egyik rádiónyilatkozata szerint ma­ga dönthet a testülete elé ke­rülő ügyek tárgyalási sor­rendjéről amikor mindig a nyelvtörvényt helyezi a sor végére? Milyen politikai alku tárgyát képezheti a kulisszák mögött folytatott megbeszé­léseken ez a kisebbségek szá­mára létszükségletet jelentő alkotmánybírósági döntés? Ki mozgatja a háttérben a szálakat, ki az a zseniális pszichológus, aki annyira is­meri az emberek mentalitá­sát, hogy pontosan tudja, mennyire kedvez a joghézag okozta bizonytalanság az asszimilációnak? Kinek és mire jó ez a bizonytalanság és a belőle fakadó feszültség? Ki vagy mi jogosítja fel Mari­anna Mochnáčovát, az alkot­mánybíróság szóvivőjét, hogy lezser magabiztosság­gal azt állítsa: a bizonyít­ványosztás körüli júniusi és a tanév kezdetén várható szep­temberi feszültség „nem érin­ti az alkotmánybíróságot"? Milyen fogalma lehet jogbiz­tonságról, méltányosságról, a törvény szelleméről ennek a jogi végzettséggel rendel­kező hölgynek, aki úgy pöc­cinti el több tízezer magyar szülő gondját, mint a kosz­tümjére szállt pihét, kijelent­ve: problémáik az ő számára „nagyon távoliak"? Mochnáčovának és az általa képviselt testületnek, no meg azoknak, akik foggal-köröm­mel igyekeznek meggátolni a kisebbségi nyelvhasználat kérdésének méltányos, meg­nyugtató rendezését, úgy lát­szik, nem világos, hogy az or­szág több százezer polgárá­nak problémája az ország problémája. Nyugaton ezt tudják. Egyebek között ezért sem szalonképes Szlovákia a NATO és az Európai Unió számára. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó II. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, f>rievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásén felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D . A. CZVED1£R Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://'www. istemet.sk/ujszo Szuper szolgáltatás. (Balázs-Piri Balázs rajza) SME Az Észak-Morvaországban egyetlen hét alatt lehullott csa­padék öt árvízre is elegendő lett volna. Ostrava, Olomouc és Zlín térségében több mint 250 mm-t mértek. A Lysá horán mért 585 mm jó­val meghaladja Pozsony egész évi csapadékmennyiségét. Mor­vaország 8000 négyzetkilomé­terére 2-3 milliárd köbméter eső hullott. A víz nagy részét a Morva folyó vezeti le mintegy 25-35 nap alatt. NÁRODNÁ OBRODA A pénzügyi rendőrség július 1­jén megkezdte a feketepénzek nyomon követését. A bankok­nak jelenteniük kell a pénzügyi hatóságnak a gyanús ügylete­ket. A belügyminisztérium ren­delete értelmében a pénzinté­zeteknek jelenteniük kell a fél­millió koronánál nagyobb kész­pénzkivételt és -elhelyezést. NATO- és EU-tagság: a pozsonyi kormányzat a madridi fiaskó után tegnapelőtt Strasbourgban is leszerepelt Szlovákia: lefelé a térképről? Beteljesedőben van az, amire néhányan 1994 óta folyamatosan figyelmez­tettünk: Szlovákia egyre inkább elszigeteli önma­gát. CSÁKY PÁL A madridi fiaskó után tegnap­előtt Strasbourgban is leszere­pelt, s az ország - egyedüliként a visegrádi négyek közül - máig nem tagja a gazdag országok klubjának számító OECD-nek sem. Mára világossá vált: Szlo­vákia földrajzi-politikai helyze­téből messze nem lehet annyi előnyt kicsikarni, amennyit a kormánykoalíció egyes tagjai gondoltak, s az ország - rövid fennállására hivatkozva - speci­ális engedményekre sem szá­míthat. Szlovákia is ugyanolyan feltételek mellett méretik meg, mint minden más ország, s rendre könnyűnek találtatik. Kudarc ez még akkor is, ha tud­juk hogy a kormánykoalíció egy részének soha esze ágában sem volt csatlakozni a NATO-hoz és EU-hoz; kudarc ez akkor is, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a koalíció egyik-másik „ideoló­... esze ágában sem volt csatíakozni a NATO-hoz és EU-hoz... gusa" váltig hangoztatta, Szlo­vákia nem lehet egy olyan EU tagja, amelyben eltűnnek a ha­tárok, mert egy szép reggel arra ébred a szerinte jobb sorsra ér­OLVASÓI LEVELEK A nyelvtörvény megszegői Rendszeres olvasója vagyok lapjuknak - külön figyelemmel olvasom a nemzetiségi problé­mákkal foglalkozó cikkeket. Legutóbb a kétnyelvű bizonyít­ványokkal kapcsolatos írások keltették fel érdeklődésemet. Sajnos, egyet kell értenem az­zal, hogy bizony megsértettük a szlovák állam egyik nagy vív­mányát, a nyelvtörvényt. Hála Istennek, van esélyünk arra, hogy az alkotmánybíróság ne­künk ad igazat, és elismeri, hogy csak alkotmányos jogun­kat gyakoroltuk. Tulajdonkép­pen a kétnyelvű bizonyítvány csak kevés esetben indokolt, hi­szen a szülők tudnak szlovákul. demes szlovák nemzet, hogy ti­zenhárommillió magyar szom­széda lesz a határok nélküli Kár­pát-medencében. S mit is tenne ennyi magyar a négymilliónyi szlovákkal? „Megennének ben­nünket!" - riadoztak az „ideoló­gusok". Ők és elvtársaik Szlová­kia biztonságát vélhetően egy nagy nemzeti kínai fallal - bo­csánat: szuverén szlovák fallal ­látnák garantáltnak a jól bevált Szlovákia politikai és gazdasági sülya máris csökkent... szlogen szerint: „Az idegen nem kell nekünk, a miénket meg nem adjuk." Nos, ide vezet a már-már bete­ges magyar-, cseh- és mindenel­lenesség; a szlovákiai politika az egyedüli a közép-európai térség­ben, amelyet fóbiákra alapozva művelnek. Ne legyünk naivak: ez a folyamat kihatással lesz a szlovák társadalomra, a szlovák gazdaság lehetőségeire is. Szlo­vákia politikai és gazdasági sú­lya máris csökkent; a luxembur­gi kereszténydemokrata csúcson egyik spanyol barátunk azt mondta szlovák kollégáimnak, hogy a NATO-tagok ellen diplo­máciai játékot űzni nagyon ve­szélyes dolog, biztos EU­tagjelöltekkel szemben pedig nem szabad gazdasági vicceket megengedni, mert az bumeráng­szerűen üt vissza. A szlovák kor­mány elérte azt, amitől, úgy­mond, rettegett: Szlovákia jelen­téktelen törpeországgá zsugoro­De mi van akkor, ha az elsős kisdiák a dédmamának akar el­dicsekedni a jó bizonyítvánnyal a 100 százalékban magyar ajkú Bögellőn? A dédmama hiába élt eddig 3 államban (anélkül, hogy kimozdult volna falujá­ból), nem sikerült neki elsajátí­tani a jelenlegi állam nyelvét. Mégsem emiatt ragadtam tollat. Valójában fel szeretném róni a szerkesztőségnek, hogy csak bí­rálja az említett nyelvtörvényt, ahelyett, hogy leleplezné a jog­szabály durva megszegőit, akik sokkal fontosabb, kizárólag bel­földi használatra készült ok­mányt állítanak ki két nyelven. Gondolok itt a belügyminiszter úrra és apparátusának a tagjai­ra, akik nem átallnak a személy­azonossági kártyára angolul is írni. Hisz ezt az okmányt kül­földre nem is vihetjük magunk­kal, és tudomásom szerint a dott. A visegrádi négyek tagja­ként legalább volt esélye szolid csapatjátékra, most azonban csak szólót játszhat - a szakadé­kokkal tele grundon. A szlovákiai magyarságnak fel kell készülnie arra, hogy a pri­mitív kormánypolitika az egyik bűnösnek fogja kikiáltani. Erre korrekt módon kell reagálnunk, s állandó szinten kell tartanunk a külföld érdeklődését. Erőtelje­sen kommunikálnunk kell a szlovák társadalomnak azzal a rétegével, amely hajlandó erre. Elkerülhetetlen a Szlovák De­mokratikus Koalícióval való együttműködés. Nagy kérdés, hogy milyen kö­vetkeztetéseket von le a szlovák kormánypolitika a kudarcsoro­zatból. Elvben két lehetőség van: korrekciót hajt végre, vagy nyíltan különutas játékba kezd. Az elsőre Vladimír Mečiarral az élen kicsi az esély; ő nem képes semmiféle engedményt tenni, mindenféle kompromisszum­ban a gyengeség jelét látja. Ő a szakadék szélén is egy lépéssel a többiek előtt akar járni - s lehet, hogy ez lesz a veszte. Nem hi­szem, hogy a gazdasági lobbyk szemrebbenés nélkül fogják tűr­ni a végtelenségig, hogy sorra bezárulnak előttük az ajtók. A Szlovákiával szembeni bizal­matlanság már olyan magasra hágott, hogy a nemzetközi szer­vezetek nemhogy a szóbeli vagy írásos deklarációknak nem hisz­nek, hanem a törvényekben le­fektetett elveknek sem. Az OECD például fél évig vár a tör­vény elfogadása után arra, vég­re fogják-e hajtani, vagy sem. rendőrségnek még nincs olyan osztálya, alakulata, ahol ango­lul tudnának, ám szlovákul nem! Mit szól ehhez a mások ál­tal (talán) tisztelt Ferko úr? P. L. Dunaszerdahely Odébb van a törésvonal Néhány észrevételt szeretnék fűzni Dolník Erzsébetnek az Új Szó július 14-i számában Nem adhatjuk fel a küzdelmet című írásához. „A magyarok által la­kott térségben Lévánál éles tö­résvonal mutatkozik - kelet felé haladva..." - állapítja meg a cikk szerzője. A statisztika azonban mást mutat. A Lévai já­rásban 20 iskola közül három­ban adtak ki kétnyelvű bizonyít­ványokat (15%); a Nagykürtösi Igen, ilyen mélyre kerültünk. A másik lehetséges út a szlovák politika számára az elszigetelő­dés útja, az Európától való elfor­dulás - szövetségesek keresése, éspedig a Balkánon (Szerbia, esetíeg Horvátország), illetve Moszkvában vagy - minő ro­mantikus! - Pekingben. Lényegében egyik sem járható út, csak a múlt századból itt fe­lejtett, kiszuperált operetthősök nevetségessége válik még nyil­vánvalóbbá. Ámbár napjaink Szlovákiájában az is megeshet, hogy lefagy az arcunkról a mo­soly; ha ugyanis biztosak lehet­nénk abban, hogy a miniszterel­nök mindig az elíenkezójét teszi annak, amit mond, máris okunk ... az is megeshet, hogy lefagy az arcunk­ról a mosoly... lehetne az álmatlan éjszakákra. Azt mondta ugyanis, hogy Szlo­vákia nem lesz tagja a Független Államok Közösségének. Még szerencse, hogy ott van keleti határainknál Ukrajna, amely nyíltan európai orientációt dek­larált. Nos, mondhat-e mindezek után az ember mást, mint egy régi an­gol idézetet: „Ne gondolkozz. Ha gondolkoztál, ne mondd el. Ha elmondtad, ne írd le. Ha leír­tad, ne írd alá. Ha aláírtad, ne lepődj meg." A szerző a Magyar Keresz­ténydemokrat Mozgalom par­lamenti képviselője. járásban (Lévától keletre) 10 is­kola közül szintén 3-ban (30%). Egyébként a szintén az Új Szó által közölt táblázat szerint az SZMPSZ csak 8 iskoláról tud, il­letve arról, hogy csupán 2 he­lyen állítottak ki kétnyelvű bi­zonyítványt. Szomorú dolog, hogy a pedagógusszövetség azt sem tudja, hogy hány iskola van az adott járásban. Tehát a törés­vonal Nagykürtösnél mutatko­zik. Tartozunk ennyivel az igaz­ságnak, nemcsak a valós hely­zet megismerése miatt, hanem azért is, ahogyan a régió iskolái­ban (Ipolybalog, Nagycsalomja, Óvár) helytálltak a pedagógu­sok. Emberi tartásukról ezek­nek a soroknak az írója - mint a járási oktatási koordinációs ta­nács tagja - többször is megbi­zonyosodott. Villant József Nagycsalomja

Next

/
Oldalképek
Tartalom