Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-16 / 162. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 16. KULTÚRA Carlo Goldoni klasszikus komédiája az eső miatt a Komáromi Jókai Színházban Mirandolina ongyulolo hódolója Az esős idő miatt kőszínházi előadásként született meg a Bástya Színház idei bemutatója. Carlo Goldoni tizennyolca­dik századi olasz szerző Mirandolina című klasszi­kus komédiáját vendég­ként Benedek Miklós, a budapesti Katona József Színház tagja rendezte. DUSZA ISTVÁN Otthonosságot árasztó fonott karosszékek. Egy mesterkélten megvilágított üvegfalú szobács­ka a terasz alatt, ahol valamely csinos nószemélynek minden­bizonnyal vetkőznie vagy öltöz­nie kell. Fölötte az emeleti te­rasz, ahonnan egy szoba nyílik. Egy kapunyi méretű ajtó zátja le balról a teret. Középen a bolt­íves, utcára nyíló kapu. Jobb ol­dalon a sejtelmes hangulatú szobácskával szemben a föld­szinti teraszról látszik egy nyi­tott szoba. Kissé előrébb egy aj­tó, amely feltehetőleg a többi szoba és a konyha felé nyílik. A Platzner Tibor tervezte tér szín­padiasságát a célszerű sűrítés és a stilizáltság adja. Lehetne akár azt egy gondosan rendben tar tott mai olasz vidéki kisváros fo­gadójának udvari terének is nézni. De a Dobis Márta tervezte jelmezeket látva nyilvánvalóvá lesz, hogy valahol a húszas évek közepe felé járunk. Egészen ad­dig, míg meg nem jelenik a szí­nen Dósa Zsuzsa, Mirandoli­nának a negyvenes évekbeli amerikai filmek polgárasszo­nyainak ruháját idéző jelmezé­ben. Vannak még a néző számá­ra érthetetlen titkok­Benedek Miklós elképzelése ­ha volt egyáltalán valamilyen ­a századunk húszas éveibe he­lyezett tizennyolcadik századi komédiával kapcsolatban ezzel a jelenéssel mintha ki is merült volna. Több tucatnyi előadás kezdetekor aludt már a nyílt szí­nen valamely szolga, nem meglepő tehát, hogy Kukola Jó­zsef Fabriziója csak úgy a nyílt színen öncélúan sziesztázik a földszinti teraszon. Viselkedé­sével mintegy ellentmondásba keveredik önmaga törekvésé­vel: Mirandolinát szorgalmával, ügyességével megszerezni ma­gának. A dolgok innentől már ezen meghatározottságoktól függet­lenül történnek a színpadon. Teljesen mellőzhetónek látszik a játék időbeliségét konkretizá­ló rendezői ötlet is, hiszen eb­ben a stilizáltságban akár natu­ralista korhúséggel megkompo­nált térben és jelmezekben is előadható lenne Goldoni komé­diája, a környezetében élő férfi­akat elbűvölő, szépséges foga­dósnőről. A komáromi Miran­dolina azonban a cím sugalmaz­ta főszerepével ellentétben csu­pán amolyan gerjesztője a há­rom férfiszívnek. Mokos Attila Forlipopoli őr­grófja anyagi és nemesi rangjá­hoz képest lecsúszott társa­dalmi helyzetének függvényé­ben szereti Mirandolinát, és ter­mészetesen önmagát. Kifizetet­len számlái, s ebből követ­kezően bizonytalanabbá váló lakása a fogadóban arra készte­tik, hogy versenyre kelljen a Vö­rös Lajos megformálta Alba­fiorita gróffal, aki értékesebb­nél értékesebb ajándékokkal halmozza el a fogadósnót. Kettősük játékát mindvégig a keserédes komikum hatja át. Mokos egy esendőségében ha­Vannak még a néző számára érthetetlen titkok... zudozásra, sót tolvajlásra is haj­lamos férfit állít elénk. Vörös elsősorban a gazdag ember ne­vetséges magabiztosságát és önkritikátlan hencegését játsz­sza el. Velük szemben - nemcsak az is­kolás térszervezés miatt - él, la­kik a fogadóban Benkő Géza Ripafratta lovagja. Benkót (a Két úr szolgája Truffaldinó­jaként 1994. március 3-ai színé­Benko Géza (Ripafratta lovag) és Dósa Zsuzsa (Mirandolina) az előadás kicsúcsosodásának pillanatában. (Varga Róbert felvétele) szi vizsgaelóadásában megis­merve, s azóta több szerepben is látva) ismét olyan színész­ként csodálhatjuk meg, aki ké­pes a legösszetettebb mozgást is a figura kiteljesítéséhez szabni. Számára a nonverbalitás u­gyanolyan fontos kifejező­eszköz, mint a dráma szövege, ez esetben Goldoni komédiája. Benedek Miklós rendezői elkép­zelésébe ez láthatóan jól illesz­kedik. Ripafratta lovag nőgyű­lölő volta csupán álca, s a Benkő -Dósa nagyjelentben derül ki igazán, hogy férfiúi kisebbren­dűségi érzését takargatja vele. Színész és színésznő ritkán lát­ható percei sorjáznak egymás után, s ha semmi más említésre méltó nem történne a Benedek megrendezte Mirandolinában, már csupán ezért az érzelmileg telített jelenetért is érdemes lett volna megcsinálni. Dósa Zsuzsa az előadásban szin­te csak asszisztált - különösen az első részben - a kegyeiért versengő udvarlókat játszó szí­nészeknek. Egészen addig, amíg el nem következik Mirandolina és Ripafratta lovag kölcsönös megperzselődése. Azokban a je­lenetekben Benkő oldalán az asszonyi teljességet képes meg­mutatni: a ravaszságtól, az ön­becsapás szülte kétségbeesésen át, a rászakadt magány és a bekövetkező kiszolgáltatottság ellenében pincérével kötött ér­dekházasság pillanatáig. S itt mintha a néző is a mindvégig nyugodt, olykor még bölcsnek is látszó pincérnek, a Kukola Jó­zsef alakításában látott Fab­riziónak adna igazat: a sorsot végül is nem lehet átaludni, még Goldoni darabjában sem. Az epizódszerepekben játszók ­Varsányi Mari (Ortensia), Holo­csy Krisztina (Dejanira). D. Né­meth István (A lovag szolgája), Tóth Attila (A gróf szolgája) - is a rendező színészvezetésének megfelelelően játszottak: totális jelenléttel, színesen, gazdag ér­zelmi áradással. Benedek Miklós szomorú komé­diát rendezett. Olyat, amelyben Mirandolina csupán férfiak ál­mainak asszonyaként jelenik meg, akárcsak a kissé szürreá­lisra hangolt első színpadra­lépésében. A Böngésző nyertese A Vasárnap 28. számában feltett kérdésre a héten 972 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Szabó G. László, a Vasárnap szerkesztője közjegyző jelenlétébén sorsolta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát Kálari Pál perbetei olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 45%-ot kértek és 23,3%-ot kaptak, (v) Szuperkoncert Kassán Az USA-ban élő magyar származású Rudas Tibor szervezésé­ben három világhírű operaénekesnó - Allen Esperian, Cynthia Lawrence és Kathleen Casello - európai tűmén vesz részt ezek­ben a napokban. A szopránénekesnők Berlin és Budapest után Kassán lépnek fel, itt fejezik be mostani hangversenykörútju­kat. Az említett helyeken a fellépésüket a Magyar Állami Vo­nószenekar kíséri. Amint arról a tegnapi sajtótájékoztatón Ru­dolf Schuster kassai főpolgármester, valamint Juraj Hrubant, a Szlovák Nemzeti Színház opera társulatának volt igazgatója ­a rendezvény egyik kassai szervezője - beszámoltak, a kassai hangverseny július 26-án 19.30 órai kezdettel a Fő utcán lesz. A rendezők több mint 8 ezer nézőre számítanak., A jegyek 500, 250 és 120 koronába kerülnek. Jegyelővétel a Városi In­formációs Központban (tel.: 095/186), továbbá a Prominent (tel. 62 23603), Tatratour (62-213-34), és Trgotour (62-317­28) utazási irodákban. Az előzetes tervek szerint a jövő év má­jusában Pavarotti vendégszerepel Kassán, (gazdag) A Vasárnap tartalmából Amint az várható volt: elúszott a hajó - P. Vonyik Erzsébet írá­sa a madridi kudarcról; Jaroslav Volf: Meg kell nyerni a válasz­tásokat - Polák László intetjúja a Szlovákiai Szociáldemokrata Párt elnökével; Macska a sütőben - Vojtek Katalin jegyzete; Bizonyítványsztori - Csáky Pál írása; Utazás a külkereskedelmi mérleghiány körül - J. Mészáros Károly írása; Mi éppannyira vagyunk szlovákok, mint magyarok - S. Forgon Szilvia riportja a magyarországi szlovákokról; Cserháti Zsuzsa hosszú évek után ismét új albummal jelentkezett - D. Magyari Imre inteijú­ja a művésznővel; A bajnokcsapat kettese - Szabó Zoltán be­szélgetése Fiaska Mónika vágsellyei kézilabdázónóvel; Cirku­szi artistából világcsúcstartó - Ubrán Klára intetjúja. (v) MOZI POZSONY HVIEZDA: A szerelem rabjai (am.) 15.30, 17.45, 20 OBZOR: A salemi boszorkányok (am.) 15.30,18, 20.30 MLADOSŤ: An­gyal (am.) 15, 17.30, 20 YMCA: Üvöltés (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Orbis pictus (szlov.) 18, 20.30 A hattyúk tava (am.) 16.30 Basquiat (am.) 18 Krisztusi évek (szlov.) 20.15 ISTROPOLIS: A szerelem rabjai (am.) 18,20.30 Államérdek (am.) 18, 20.30 KASSA DRUŽBA: Vér és bor (am.) 17.45, 20 TATRA: A szerelem rab­jai (am.) 17.45, 20 CAPITOL: A múlt szelleme (am.) 18 Állam­érdek (am.) 20.15 ÚSMEV: Üvöltés (am.) 18,20 IMPULZ: Vil­lám (am.) 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Alkonyattól pirkadatig (am.) 20 KOMÁROM - PANORÁMA: Angyalok városa (am.) 21.30 PAT - PANORÁMA: Alaszka (am.) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Hanta boy (am.) 21.30 ZSELÍZ - SPUTNIK: Hanta boy (am.) 20 RIMASZOMBAT - ORBIS: Evita (am.) LÉVA - JUNIOR: Csak az őrültek sietnek (am.) 18 AMFITEÁTRUM: Matilda (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Matilda (am.) 19 REGÉNY ÄM;:™;: A fürdés után Peti ma­gára ölti a frottírkö­penyt. Betér a szobá­ba. A kis kerek asztal­kán két kávéscsésze. Zsuzsi a fotelban ül. Előtte az ismerke­désüket ecsetelő kézirat, már csaknem negyven oldal van be­lőle. - Itt iszom meg veled a kávét, aztán nyugton hagylak, bekap­csoloma mosógépet, vacsorát is kell főznöm. Ha kedved lenne, folytathatnád a gépelést. Van miről írnod. Amikor eljössz hoz­zánk, megismerkedhetsz majd az anyámmal és a nővéremmel is. Ó is szőke, és magasabb is nálam. Már három gyereke van, s útban a negyedik. Csak az enyém késik! - Megáldhat téged is a Jóisten ­szólal meg a cigarettára gyújtó Peti. - Ezt mondta anyám is. De el­vállalnád? - Nekünk csak szép gyerekünk lehetne. - Jól van, Nagy Péterkém! Ha úgy lesz, te leszel a csodate­vőm! - mosolyodik el nyájasan Zsuzsi. Peti maga elé húzza a kéziratot, S a megkezdett utolsó oldalt nézegeti. - A mai nap tör­ténetét megtoldhatod még egy históriával! - Ez lenne az, amiért szidást ér­demelnél? - Ha már Soberék pletykáltak rólunk, mi kipletykálhatjuk az igazat. Anyám is mondhatna valamit Sobernénak mások előtt: miért titkolják, hogy egy­szerre ilyen gazdagok lettek, amikor a fia négyszázezret tett a takarékba?! Peti Tibor morcosan felkapja a fejét. -Te!... -Várd ki a végét! Csak azért Riporterkaland PETRÓCI BÁLINT 23. rész árultam el anyámnak, mert a nyulat így előbb kiugrathatjuk a bokorból! Nem lenne jobb, ha meggyorsíthatnánk a történe­tünket? Peti Tibor, a tapasztalt riporter előbb csodálkozik, aztán mo­solygóssá válik az arca. - Tudod, hogy okos kislány vagy! - Ezt ma anyámtól is hallottam. - Egy újabb história? -Azt magad is szövögeted. Tő­led függ, hogy meddig fog tar­tani a mi históriánk... - Azt kérdezed, hogy meddig, amikor még nem is költözköd­tél hozzám?! Ne halogassuk, el­hozhatjuk most is a holmidat! - Elhozhatjuk holnap is. Most ne pocsékold erre az időt. Ülj csak az írógéphez. Még egy ká­vét főzök neked... -A teásbögrében, hogy tovább tartson - mondja Peti, s felkapja a kéziratát, hogy az íróasztal­hoz ülhessen. De nem áll fel, és marasztalja Zsuzsit is. - Maradj csak! Tudod, hogy hirtelen mi jutott az eszembe? Lehet, hogy a nyúl már ki is ugrott a bokor­ból! El tudom képzelni, mi tör­tént azután, amikor a szomszé­dotok visszatért a kocsijával. De nem ismerem a szokásaitokat. A te szemeddel szeretném magam előtt látni a jelenetet, hogy sasfalui festékkel színezhessem a fantáziámat... - Ahogy ismerem anyámat, kint az utcán várt a visszatérő szom­szédunkra, hogy megköszönje a segítségét. Megérkezik, beszél­getnek. Ha két szomszéd be­szélget, mások is hozzájuk csat­lakoznak. Az ablakból is láthat­ták, hogy anyám milyen vidá­man tereferél, mert jól érzi ma gát, végre szerencsét csinál a lá­nya. Ilyenkor a szomszédasz­szonyok néhány pillanatra kiáll­nak a kapujuk elé, és kíváncsian hozzájuk lépegetnek. Ilyen cso­portosulás láttán azok is leáll­nak, akik biciklijükkel karikáz­nak vissza a faluból. - Sobernét is kicsalogathatta a vidám beszélgetés? -Természetét ismerve, a kíván­csiság újra kihajtotta a házuk előtti kertecskébe, hogy kapál­gatás közben valamit halljon a beszédükből. Mert dühös anyámra, aki többé nem akar veíe szóba állni. Most már anyám kezében a tromf! Isme­rem őt, nem tarthatja tovább magában a titkot. Valamit mond a szomszédnak, s a szom­széd átkiált a túloldalra. Gyere csak, Bözse, valamit kérdezni akarunk tőled! Soberné kényte­len odamenni, mert aki hívja, a traktorával az ő földjüket is fel­szántja. A szomszédunk kíván­csiskodik: Mondd csak, Bözse, miért jött utánunk a fiad? Ügy követett bennünket, mint egy detektív! Amikor megálltunk a vendéglőnél, a templom előtti bokrok mögé kanyarította az autóját, s onnét leselkedett. Mi ért futott Zsuzsi után? Megint valami rosszban töri a fejét? Soberné csak hápoghatott, s anyám kirukkol a tromffal: Én megmondhatom, hogy miért lo­pakodott a lányom után! Teg­nap Pozsonyban látták, hogy a fiad négyszázezret tett a taka­rékba! Miért titkoljátok, hogy egyszerre milyen gazdagok let­tetek?! Karcsi talán bankrabló lett? Te istentelen, hogy beszél­hetsz így?! - fakadhatott ki Soberné. Ne fecsegj itt össze­vissza, mert megver a Jóisten! Ha még négyezret mondasz, annyit betehet a bankba. De négyszázezret?! A szomszéd észrevehette a közeledő sötét­szürke Skodát. Már jön vissza a fiad, Bözse, kérdezd meg csak Karcsitól, hogy igaz-e, amit Ma­ri hallott a lányától? Zsuzsi többet nem mondhat. Csak azt a jelenetet képzelte maga elé, amely a valóságban is lejátszódhatott. - Sober Karcsi csak ekkor döb­ben rá, hogy titka már nem ti­tok - folytatja a mese szövését Peti Tibor. - Ha becstelen úton szerezte a pénzt, nem maradhat a faluban. Füsthy, akinek sejtel­me sincs a betétről, valamivel ráijeszthetett a fickóra. Azt mondtuk neki, hogy tegnap mo­lesztált téged. S ő rendőrfogás­sal, a tényt elhallgatva rákérde­zett: Mondd csak, mit csináltál tegnap? Sobernak csak a betét­könyvjuthatott az eszébe, mert a rendőrt csak ez érdekelheti. S amikor Füsthy nem engedte to­vább, hazatért. Az édesanyja vallatta: Igaz-e, amit Lóvémétól hallott? Karcsi barátunk begyul­ladhatott, s a kocsijába vágta magát, hogy visszatérjen a fővá­rosba. És most retteghet. A har­csabajszos csak most fogja felje­lenteni a rendőrségen? Ezt teg­nap is megtehette volna! Zsuzsi milyen szándékkal híresztelte el a betéthistóriát? Eztelhallgat­ták a falusi rendőr előtt. Ha tud­na erről, a parancsnokságukra vezetné, hogy vallatóra fogják. Csak ezt eszelhette ki: a ravasz harcsabajszos zsarolni fogja. A zsarolók ilyen esetben telefo­nálni szoktak a kiszemelt áldo­zatuknak, hogy érintkezésbe léphessenek vele. Most erre a lépésemre várhat. Ha ez a való­ság, egészen érdekesen folyta­tódhat a történetünk. Még na­gyobb nyugtalanságot keltek benne. Hol lakhat? Albérlet­ben? De minek neki a drága al­bérlet, amikor az építóvállala­tok munkásszállásaikon helye­zik el a vidéki dolgozóikat. De van-e a hídépítőknek is? Üj híd épül a Dunán... (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom