Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-16 / 162. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 16. flHHHK- KOMMENTÁR H Ez a titok nem titok TÓTH MIHÁLY Tegnap valamennyi hazai napilap szenzációként közölte, hogy Ralph Johnson, az USA szlovákiai nagykövete előadást tartott, és pontról pontra felsorolta, miért maradtunk kívül a NATO-bővítés első hullámán. Ez a hír - érdekes módon - nem azért szenzáció, mert teljesen új, eddig hétpecsétes titkokról szereztünk tudomást. Nem arról van szó, hogy a szenzáció klasszikus meghatározása szerint a postás marta volna meg a kutyát. Amit a diplomata a hallgatóival közölt, az az első betűtől az utolsóig köztudomású. A felsorolt tényekről mindenki tud - függetlenül attól, hogy Mečiarnak drukkol-e vagy azoknak, akik a legyőzésére készülnek. A titkosszolgálatok ellenőrizhetetlenné tétele vagy a népszavazás meghiúsításának ténye, az államelnök fiának elrablása, a koronatanú felrobbantása, a szlovák-magyar alapszerződés egyik leglényegesebb, a hazai magyar kisebbségeket érintő vállalásának elszabotálása egytől egyig olyan kérdés, amelyről a legtájékozatlanabbak is többet tudnak, semhogy a „leleplezést" szenzációnak lehetne minősíteni. Ralph Johnson listája azért szenzáció, mert sűrítve közli a szlovákiai végrehajtó hatalommal mindazt, amit reprezentánsai nem voltak hajlandók megérteni . 1994 novembere után. Sem a demarsokból, sem a nálunk időző diplomaták diplomatikusan megfogalmazott utalásaiból. Sűrítve közli, és úgy, mintha soha nem hallott volna arról, hogy diplomáciai szóhasználat is létezik. Voltaképpen arról van szó, hogy kormánya programjának értelmében a Szlovák Köztársaság olyan „klubba" jelentkezett tagnak, amelyben az alapítók a jelentkezők felvétele előtt meggyőződnek róla, hogy az újonc „nem bugylibicskával fogyasztja-e a kaviárt". Azzal, hogy Mečiar miniszterelnök Madrid után kétféle mércét emlegetett, fődiplomatái pedig Szlovákia elleni összeesküvésről rebesgettek, voltaképpen rákényszerítették az USA nagykövetét, hogy egy-két órára sutba dobja a diplomáciai szótárat, és olyan kifejezésekkel éljen, amelyeket még Zdenka Kramplová külügyminiszter is megért. Ilyen értelemben valóban mégis arról van szó, hogy a postás harapta meg a kutyát. Közismert tények felsorolásából szenzáció lett. JEGYZET Baszk bizarr GYEVAI ZOLTÁN Az ETA alighanem a legbizarrabb és leganakronisztikusabb terroristacsoport a világon. Baszkföld nem ismer az északírhez hasonló vallási ellentéteket, és az erőszakot sem táplálják rassziszta indulatok, mint valaha Dél-Afrikában. Sőt Spanyolország leggazdagabb tartományában még égbekiáltó társadalmi különbségek sincsenek, mint másutt, ahol terror tombol. Helyettük van más. Európa és talán a földkerekség legszélesebb körű autonómiája, amely a központtól úgyszólván teljes pénzügyi függetlenséget biztosít. Ahol a baszk nyelv egyenrangú a spanyollal, s ahol Madrid szerepe szinte kizárólag a határok őrzésére és a külügyek képviseletére korlátozódik. Ha valaki ennyivel sem éri be, az a magánügye. De ha céljáért, Baszkföld teljes függetlenségéért ártatlan embereket gyilkol, arra nincs semmilyen mentség. Az ETA (Baszkföld és Szabadság) a Franco-rendszer idején született, s harca akkor egyet jelentett a diktatúra tagadásával. A diktátor meghalt, a spanyol pártok leszámoltak a múlttal, az ETA számára azonban nem létezik Moncloa-paktum. És mivel az erőszak egyre értelmetlenebb ott, ahol a politika is célba ér, a terroristák régi mítoszokat élesztgetnek. Az ETA-t is utolérte az önjelölt népboldogítók sorsa: azok kérnek a legkevésbé belőle, akiknek a nevében követi el bűnös cselekedeteit. A baszk büszke nép, emlékezetében mélyen gyökerezik az önállóság és a függetlenség. Egy kereteit lazító Spanyolországban és egy, a határok légiesítése felé haladó Európában azonban ma már más jelentés tapad a függetlenséghez. A terroristák hivatalosan a spanyol politikával háborúznak. Esztelen terrorhadjáratukkal a baszk népet már megosztották. Egy túsz hidegvérű lemészárlásával azonban most egész Spanyolország, az ibériai állam teljes lakossága ellen intéztek kihívást. A tarkón lőtt fiatalember ugyanis nem egyenruhás volt, de nem is tehetős bankár. „Olyan, mint bármelyikünk" - mondta egy tüntető. A népharag nem az alkudni nem akaró kormány, hanem a terroristák nyakába zúdul. Az ETA sohasem volt még olyan magányos, mint most. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi uüórság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. l-'iókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639. Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit úgyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetóiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRJNT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, • 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: hltp://www. istemet.sk/ujszo Kérem, vigyen el az Európai Unióba! (Gossányi Péter rajza) PRACA A Nyitrai Építőipari Vállalat úgy döntött, hogy a hivatalos sajtóügynökségen kívül senkit sem tájékoztat az Ingusföldön elrabolt alkalmazottjuk ügyéről. Ez érthető, hiszen esetleg arra is válaszolnia kellene, hogy miért volt egyedül Dušan Kováč az eset idején. NÁRODNÁ OBRODA A pályakezdők nyilvántartásba vételük után hat hónapig jogosultak munkanélküli-segélyre. Azonban aki nem jelentkezik az illetékes munkahivatalban, annak magának kell fizetnie a társadalombiztosítási díjat. A törvény értelmében a pályakezdőkkel akaratuk ellenére két évig nem köthetnek meghatározott időre szóló munkaszerződést. A neves politológus tanulmánykötete a rendszerváltást követő fejlődés összefüggéseiről és mozgatóerőiről Doležal: a cseh politika tükre Mindazok, akik közelebbről szeretnék megvizsgálni s megérteni a csehországi rendszerváltást követő fejlődés hátterét, összefüggéseit és mozgatóerőit, olvassák el Bohumil Doležal legújabb, Nem magától értetődő politika (Nesamozrejmá politika) című tanulmánykötetét. SOMOGYI MÁTYÁS A szerző irodalomtörténész, politológus, a Charta '77 aláírója, szamizdattanulmányok kiadója. 1990-1992-ben a Szövetségi Gyűlés képviselője, majd rövid ideig Václav Klaus tanácsadó testületének a vezetője volt. 1993-tól a Károly Egyetem Társadalomtudományi Karán politológiát ad elő. Társszerzője a cseh-szudétanémet megbékélést szorgalmazó nyilatkozatnak. Tanulmányait, cikkeit és kommentárjait nemcsak csehországi, hanem németországi, ausztriai és magyarországi lapok-folyóiratok is közlik. Hogy a kelet-közép-európai összefüggések magyar vonatkozásait Szerinte a cseh sajtó a politikai lobbyzmus áldozatává vált... mélyebben és eredetiben is tanulmányozhassa, megtanulta nyelvünket... Az önmagát a konzervatív liberalizmus követőjének nevező Bohumil Doležal kíméletlen őszinteséggel ír a cseh társadalomban máig élő és ható hamis mítoszokról. Például arról, hogy az 1918-ban létrehozott csehszlovák állam demokratizmusa OLVASÓI LEVELEK Nem lehet meghátrálni Az már biztos, hogy Szlovákia nem kerül be az első körben a NATO-ba, s az is szinte kész tény, hogy az EU-ba sem. A két nemzetközi szervezetbe való bejutáshoz bizonyos feltételek teljesítése szükséges. Ha ezeket a feltételeket az adott ország nem teljesíti, akkor ezek a szervezetek valamilyen formában a tudtára adják, hogy rossz úton halad a kérelmező. Sajnos, Szlovákiának a figyelmeztetésekből már bőven kijutott. Azért, hogy az ország kimaradt a NATO-bővítés első köréből, ellenére sem vette következetesen tekintetbe a nemzeti önrendelkezés elvét, határát a stratégiai előnyök szerint húzták meg, s a „csehszlovák nemzet" fikciójára épülő országban súlyos hibákat követtek el a szlovákokkal, németekkel és magyarokkal szemben. A múlt hibáiról nyíltan kell szólni, a saját hibák felismerése - ha levonják belőlük a tanulságot segítheti a posztkommunista időszakban a demokratikus kibontakozást. Doležal úgy látja, hogy a múlt megoldatlan kérdései új problémák formájában jelennek meg. Ilyen, a térség geopolitikai légkörére károsan ható, visszatérő" kérdés a szudétanémetek Csehországból való elűzése vagy a magyar kisebbség helyzete. „A szudétanémet-kérdés nem rendezhető az 1945 előtti helyzethez való visszatéréssel, úgyszintén a trianoni probléma sem rendezhető a határok revíziójával. Ám ezeknek a kérdéseknek a semmibevétele azt jelenti, hogy a jövőben nyitva áll egy kellemetlen és nehezen lokalizálható konfliktus lehetősége" - állapítja meg a szerző. Azok a gondolatok, amelyeket Doležal cikkeiben és tanulmányaiban a cseh-német viszonyról fejt ki, sok tekintetben vonatkoznak a szlovák-magyar viszonyra is. Szerinte a cseheknek - az első Csehszlovákia minden előnye ellenére - azt is meg kell érteniük, hogy „a mi egykori szlovák, német vagy magyar polgártársaink (s lehet, hogy mai lengyel polgártársaink is) másként tekintenek az első köztársaságra, s a más szemléletre való jogot nem vonhatjuk meg tőlük". Bohumil Doležal hangsúlyozza, hogy a Szlovákiával kapcsolatban követett prágai külpolitikai irányvonal áttekinthetővé tétele mellett alapvetően fontos kérdés a Németországhoz fűződő viszonyban rejlő konfliktuslehetőségek kiiktatása. Ehhez azonban szükséges annak töredelmes és egyértelmű beismerése, hogy az a mód, ahogy 1945 után kezelték az ország német lakosságát, barbár, embertelen és megvető volt. Egyúttal megjegyzi: az azonban képtelenség, ... a cseh társadalom politikai átalakítása félúton megrekedt... hogy az ilyen beismeréssel igazolható az a szégyenteljes eljárás, amelyet Németország a harmincas évek végén és a második világháború idején alkalmazott Közép-Európában. Az 1991 és 1996 között megjelent írásokból összeállított válogatásból kitűnik: Doležal már évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet a Klaus-kabinet, illetve a Polgári Demokrata Párt rendszerváltási politikájának a fogyatékosságaira. Rámutatott, hogy a cseh társadalom politikai átalakítása félúton megrekedt, s emiatt az országban fokozatosan csökken a politikai szabadság mértéke. A PDP súlyos belső válsággal küszködik, s úgy tűnik, hogy már nincs kínáinivalója a lakosság számára. A mai cseh politikai rendszer megkövesedett, a következő választások az állam polgárait szinte megoldhatatlannak tűnő kérdések elé állítják. Doležal úgy látja, hogy a cseh társadalmat nem támaszthatja fel sem a PDP, sem pedig a Zeman vezette Cseh Szociáldemokrata Párt politikai víziója. nem a köztársaság elnöke, nem a magyarok és nem az ellenzék, hanem kimondottan a Mečiar vezette kormány a felelős. Az a belpolitikai légkör, amelyet a kormánykoalíció az után a bizonyos parlamenti éjszaka után teremtett, nagyon hasonlít a totalitárius rendszerre, sőt egyes esetekben már azonos is vele. Nem fogom felsorolni azt a sok ballépést, melyet a Mečiarkormány elkövetett, és ezzel elszigetelte Szlovákiát, csak arra szeretnék kitérni, ami bennünket, szlovákiai magyarokat közvetlenül érint. A NÁTO-ba és az EU-ba való bejutás feltételeinek az egyik végképp nem elhanyagolható része a kisebbségek jogainak a szavatolása. Ki merem mondani, hogy ezt a kritériumot a kormány nem teljesítette. Az oktatás élén olyan pártnak a tagja áll, amely kimondottan nacionalista politikát folytat; fő programpontja a magyarellenesség. Eva Slavkovská miniszter a parlament legutóbbi ülésén beszámolt a képviselőknek arról, hogy „mennyire szívén viseli a kisebbségek oktatását": mindent megtesz azért, hogy először az alternatív iskola bevezetésével, majd fokozatosan a magyar iskolák teljes megszüntetésével tökéletesen elsajátítsák az államnyelvet. Emlékezzünk csak vissza a Nemčok-féle körlevélre, amely már nem az első lépés volt a magyar iskolák és pedagógusok ellen. Meg kell említenem a bizonyítványok körüli bonyodalmakat is. Felmerül Szerinte a cseh társadalomnak nem megváltókra, hanem a kormánykoalíció és ellenzék civilizált, kulturált, de a versengést nem kizáró együttműködésére van szüksége. A megrekedt átalakítás címmel 1996 őszén írt tanulmányában Doležal egyebek között kifejti, hogy a privatizációs folyamatban nem sikerült megteremteni a stabil és korrekt politikai környezetet, a politikai szférát nem tudták elválasztani a gazdaságitól. Szerinte a cseh sajtó a politikai lobbyzmus áldozatává vált, a független sajtót nem sikerült elválasztani a napi politikától. „Pedig a szabad sajtó - írja - a fejlett demokráciákban a pártpolitika független ellenőrének a szerepét tölti be, s ezért lényeges alkotóeleme a politikai rendszernek. Szabad és független újságírás nélkül nincs igazi demokrácia. A politikusok többet ígértek, mint amennyit képesek voltak teljesíteni. Évekig nem került sor a nadrágszíj öszszehúzására, s végül bekövetkezett a nagy csalódás. A »piac láthatatlan keze« tehetetlen ott, ahol hiánycikk az általános munkakedv, a kezdeményezés. Az igazi átalakulás nem képzelhető el anélkül, hogy az egész társadalom megtanulna újból nem orosz módra dolgozni." Jóllehet ezek az észrevételek a nagy remények és nagy horderejű változások idején nem tűntek eléggé vonzónak, de ha tekintetbe veszik őket, akkor az a politikai realizmus jele lett volna. „S a politikai realizmus összegez Bohumil Doležal - a cseh politikai hagyományok olyan tényezője, amelyre a jövőben is építeni lehet. A szerző Prágában élő publicista. a kérdés: hogyan tovább? Mit tegyünk azért, hogy megmaradjon anyanyelvünk, megmaradjanak iskoláink, és ne kelljen félnünk magyarnak vallani magunkat? Ebben a harcban a feladatok oroszlánrésze a magyar parlamenti képviselőkre hárul, de rajtuk kívül a harcba be kell kapcsolódnia minden szlovákiai magyarnak, kisebbségi alapítványnak és kulturális egyesületnek. A magyar képviselőket, a pártok vezetőit arra kérem, működjenek szorosan együtt a szlovákiai demokratikus erőkkel, mert csak valamennyi demokratikus erő összefogásával teremthető meg a demokrácia Szlovákiában. Benyovszky László Léva