Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-14 / 160. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 14 Román szimat TÓTH MIHÁLY Bukarest a XX. század folyamán már kétszer bebizonyította, hogy válságos helyzetben képes olyan döntésre, amelynek eredményeként - Mečiarék szóhasználatával élve - érvényesül a nemzeti-állami érdek. Igaz, magyarul ezt nem könnyű leírni, magyarul ezt az érdekérvényesítést nagyon sokszor a lovagias­ság szabályai megsértésének minősítik, ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy a románok kis nemzetként a győztesek között találták magukat az első és a második vüághá­. ború után is. Románia nem került be az új NATO-tagjelöltek el­ső csoportjába. A Madrid után kialakult viszonyairól azonban mindennél többet elárul, hogy maga az USA elnöke utazott Bu­karestbe, hogy biztosítsa az ország vezetését a világ egyetlen szuperhatalmának jóindulatáról. Románra lefordítva ez azt je­lenti, hogy a vendéglátók számára az Egyesült Államok úgy­szólván szavatolja a taggá válást. A vendég egyértelművé tette, .hogy melyek a védelmi közösségbe való felvétel feltételei. Bili Clinton nem hagyott kétséget afelől, hogy a Románia iránti jó­indulat abban gyökeredzik, ami a demokrácia építése terén ta­valy ősz óta történt. Egyértelműen kimondta, hogy milyen nagyra tartja a magyar kisebbség létfeltételeinek javítására tett intézkedéseket. Sőt aligha galoppírozza el magát az ember, ha megállapítja, hogy a román-romániai magyar kiegyezés útjá­nak egyengetése volt a fő tényezője a nyugati jóindulat meg­nyilvánulásainak. Clinton látogatása egyúttal üzenetet is jelent Szlovákiának. Az USA elnöke nem azt üzente a román főváros­ból Pozsonynak, hogy a szlovák hadsereg záros határidőn belü­li és rohamos fejlesztését várja el a Nyugat katonai-politikai szervezete. Nem is arról van szó, hogy a gazdaság egyik napról a másikra való felvirágoztatása lenne NATO-tagságunk feltéte­le. Washingtonban és Brüsszelben tisztában vannak azzal, hogy mennyire végesek a szlovák gazdaság lehetőségei. A Nyugat olyan intézkedéseket vár el Szlovákiától, amelyek végrehajtása egy krajcárjába sem kerülne Pozsonynak. Emlékezzünk csak vissza, milyen lelkesedés vette körül Mečiar miniszterelnököt Párizsban, amikor aláírta a szlovák-magyar alapszerződést! Nem a nyugati diplomatákon, nem Magyarországon és nem is a szlovákiai magyarokon múlott, hogy a lelkesedés csak két hétig tartott. Mečiarék egy időszakban szerettek Bukarestbejárni. Most, ha valóban komolyan gondolják a Nyugathoz csatlako­zást, érdemes lenne diplomáciai ingajáratot teremteniük. A ro­mánoknak mindig is jó volt a szimatjuk... JEGYZET Hallgat a Tanács SZILVÁSSY JÓZSEF Nincs jó vakációja sem a szlo­vákiai magyar szülőnek, sem a pedagógusnak, írtam éppen ezen a hasábon két héttel ez­előtt. Bárki bárhogy döntött is a kétnyelvű bizonyítványok ügyében, azóta is mérlegeli vagy magyarázza végső elha­tározását, ezzel együtt pedig nyugtalanul várja a további fejleményeket. Erről tanús­kodnak azok levelek is, ame­lyek példátlanul nagy meny­nyiségben az elmúlt napok­ban érkeztek szerkesztősé­günkbe. Tanácskozott a Szlo­vákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, állásfoglalást tett közzé a Katedra Társaság is, csak a legilletékesebb, a Köz­ponti Koordinációs Tanács hallgat. Csak találgatni tu­dom, hogy miért. Talán ajá­rási tanácsok jelentéseit ösz­szegezte, talán az alkotmány­bíróság döntésére várt, netán a parlament nyári szünetére. Az utóbbi feltevés meglehető­sen sántít, hiszen tudomásom szerint csupán egy parlamen­ti képviselő tagja ennek a szerveződésnek. Bárhogy van is, a legfőbb ideje összehívni a Központi Koordinációs Ta­nácsot, hogy reális mérleget készítsen a bizonyítványosz­tásról, önmaga tevékenységé­ről, s főleg jól megfontolt és törvényes ajánlásokat tegyen a pedagógusoknak és a szü­lőknek. Ezért mindenképpen helyénvaló lenne, ha a legkö­zelebbi tanácskozásra tapasz­talt, a témakörben jártas jo­gászt is meghívnának, hogy ne az érzelmek, a hirtelen rögtönzések jellemezzék az elfogadott dokumentumokat, hanem a szakértelem és a jogszerűség. Természetes, hogy szuverén polgárként a továbbiakban is minden szülő és minden pedagógus végső soron önmaga dönt minden, a gyermekét vagy az iskoláját érintő kérdésben, de az elha­tározás előtt szeretné meg­tudni, hogy az általa is vá­lasztott képviselők, civil szer­veződések vezetői és szakem­berei mit ajánlanak. Ezt a tény nem bírálni kell, hanem tudomásul venni. És csele­kedni, hogy szeptemberben lehetőleg erkölcsi károk és le­váltások nélkül kezdődjék az új tanév, s folytatódjék küz­delmünk iskoláinkért. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 tndex: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo - Képzeld el, állítólag elég jók Szlovákia makrogazdasági eredményei. Mi lesz velünk akkor, ha romla­ni fognak? (Gossányi Péter karikatúrája) Peter Weiss: Becstelenség és alibizmus Pozsony. „A hatalmat nem akar­ták megosztani az ellenzékkel, de a sikertelenséget már megosztanák. A kormánypoliti­kusok Szlovákia NATO-felvéte­lének elmaradásával kapcsolat­ban becstelen és alibista állás­pontra helyezkednek" - jelentet­te ki Peter Weiss, a DBP alelnöke Vladimír Mečiar kormányfő sza­vaira reagálva, hogy „politikai szempontból mindenki felelős a sikertelenségért". Weiss szerint ez a hozzáállás annak a politikai gyakorlatnak a tükröződése, amelyet a jelenlegi kormány­pártok vezettek be. (TA SR) Magyar oktatás: jogi szakértők részvételével tanácskozásokat kíván szervezni a pedagógusszövetség Nem adhatjuk fel a küzdelmet Egyetlen témával foglal­kozott a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Vá­lasztmányának Elnök­sége július 10-i rendkívüli ülésén: értékelte azt az összetett helyzetet, mely a tanév végi bizonyít­ványosztás kapcsán ala­kult ki. DOLNÍK ERSZÉBET A Szlovákiai Magyar Pedagógu­sok Szövetsége programjának egyik sarkalatos pontja leszöge­zi, hogy a szervezet célja a szlo­vákiai magyar nyelvű oktatás megóvása és fejlesztése, ezért aktívan részt vállal minden olyan küzdelemben, mely alkot­mányos jogaink csorbítása, anyanyelvünk használatának korlátozása ellen irányul. így volt ez az előző években és most is, amikor megalakultak a köz­ponti, járási és helyi egyeztető tanácsok, melyekben a szövet­ség is munkálkodott. Az elnökség több órás vita kere­tében részletesen elemezte az egyes járásokban - a szülők által kezdeményezett petíció meg­szervezésétől kezdve a bizonyít­ványosztásig - végzett munkát. Összegeztük az egyes területek­ről összegyűjtött tapasztalato­kat, amelyekből néhány fontos tanulság is levonható. A tiltakozások szervezése ott volt eredményes, ahol a járási koordinációs tanácsok valóban felelősségteljes munkát végez­tek, s minden szervezet, tehát a magyar parlamenti pártok, a pe­dagógusszövetség, valamint a Szlovákiai Magyar Szülők Szö­vetsége és a Csemadok egyfor­mán részt vállalt a feladatokból. A tiltakozó levelek elküldése még viszonylag eredményes volt szinte minden járásban, a kétnyelvű bizonyítványok ki­adása azonban már más képet mutat. OLVASÓI LEVELEK Magyarázat nélkül? Melyik szülő nem büszke, ami­kor két kicsi gyermeke csillogó szemmel hozza haza bizonyít­ványát a sok egyessel? De ho­gyan magyarázzam meg nekik, hogy a megjegyzések miért nin­csenek magyarul is beírva? Vi­gasztaljam őket, hogy a tanító nénijük szíve szerint csak ma­gyarul töltötte volna ki? Magya­rázzam, hogy igazgató bácsijuk bizonyára csak miattuk adott „törvénytisztelő" utasítást? Nem teszem, hiszen úgysem ér­tenék. Inkább megsimogatom kis buksijukat, s biztatom őket: A magyarok által lakott térség­ben Lévánál éles törésvonal mu­tatkozik - kelet felé haladva már nem lehet egységes fellépésről beszélni. Ezt a tényt mindenki­nek, aki részt vett a szervezés­ben, komolyan kell vennie, mi­vel itt nem lehet a pedagógus­szövetség, a Csemadok vagy a magyar pártok külön-külön ku­darcáról beszélni - a felelősség közös. Az egymásra mutogatás nem oldja meg a problémákat. Közösen kell elemezni a helyze­tet, választ kell találnunk arra, miért megosztottabb itt a peda­gógustársadalom, miért félnek jobban a szülők, miért nem tud­nak eredményesebb munkát vé­gezni a magyar pártok, miért passzívabbak a polgárok. Mind­annyian tudjuk, a hatalomnak Az egymásra mutoga­tás nem oldja meg a problémákat. eltökélt célja a magyar iskola­rendszer fokozatos megszünte­tése, tehát fel kell készülnünk az iskoláinkkal, pedagógusainkkal, iskolaigazgatóinkkal szembeni újabb támadásokra. Ámint tapasztalható, jelenleg a szülők megfélemlítése folyik. A sajtóban, televízióban, rádióban naponta riogatják a diákokat, hogy kétnyelvű bizonyítvánnyal nem léphetnek felsőbb évfo­lyamba, a szülőket felelősségre vonják, miért kockáztatják gyer­mekük jövőjét azzal, hogy nem veszik át a kizárólag szlovák nyelvű bizonyítványokat. Vár­ható, hogy levélben küldik majd el a visszautasított, csak állam­nyelven kitöltött bizonyítványo­kat. A pedagógusszövetség el­nöksége továbbra is azt tartja helyesnek, ha a szülők - tiltako­zásuk jeléül - visszaküldik Eva Slavkovská oktatási miniszter­nek az egynyelvű nyomtatvá­nyokat. Ne hagyják magukat fél­revezetni jogilag sántító érvek­„Meglátjátok, még sokra viszi­tek. Csakazértis!" S közben sír a lelkem. Idejutottunk! Zora Lazarová képviselő asszony síró unokái miatt milliókért szinkro­nizálnak cseh mesefilmeket, hogy „szlovákul beszéljenek". S a mi gyermekeink mennyit ér­nek? Nézem a bizonyítványu­kat, és a keserűségtől fojtogatva egy versrészlet jut eszembe: „Jaj, nyomorult és esett nép va­gyunk. / Már gyermekünkben gyötört nemzedék / Nyelvünket hóhérkéz szakítja ki. / Az tépi fel frigyládánk feledét. / Mégis valljuk: a bosszú istene! / Min­den más táján a világnak / Fegyver dörren és bomba rob­ban, / Csak mi nem bántjuk bántóinkat vissza / Sem éltünk­ben, sem haló poraikban. / Van, kel, ne ijedjenek meg az alapta­lan vádaskodásoktól! A hatalom ármánykodásaival szembeni legfőbb fegyverünk eddig is a méltóságteljes, törhetetlen és egységes ellenállás volt, s ez­után is az lesz. Külön kell szólni azokról a dur­va, embertelen, megfélemlítő intézkedésekről, melyeknek szenvedő alanyai minden járás­ban a magyar pedagógusok vol­tak. A járási és kerületi tanügyi hivatalnokok és tanfelügyelők hetente többször is zaklatták az igazgatókat, házkutatással fel­érő ellenőrzéseket tartottak az iskolákban, elbocsátással fenye­gették a pedagógusokat. Rész­ben ennek tudható be egyes igazgatók megingása a kétnyel­vű bizonyítványok kiadásával kapcsolatban. Fontos tanulságként állapítható meg, hogy azokban a járások­ban, ahol a magyar iskolaigaz­gatók saját maguk - külső un­szolás nélkül - meg tudtak egyezni az egységes fellépés­ben, ott sikeresen tudtak ellen­állni a hatalmi kényszernek. Van olyan járás is, ahol az első félév sikertelensége váltotta ki a tanév végén az igazgatókból a helytállás igényét. Tudjuk, a hatalom most kivár. Az alkotmánybíróság nem dönt júliusban a nyelvtörvényről, sót előfordulhat, hogy nem lesz is­mert a döntés az új tanév kezde­tén sem. Nem tudjuk, kit válta­nak le tisztségéből, mikor kez­dődik meg a „tisztogatás". A ha­talom arra vár, hogy elveszítsük éberségünket, s majd meglepe tésszerűen csap le iskoláinkra. Ezért figyeljünk egymásra, isko­láinkra. Kérjük tagságunkat, kollégáinkat, ha bármilyen jog­sértő intézkedést tapasztalnak, azonnal lépjenek kapcsolatba a Szlovákiai Magyar Pedagó­gusok Szövetségének Központi Irodájával vagy a szervezet bármelyik elnökségi tagjával. Ha szükséges, az elnökség azonnal rendkívüli ülésen vitat­aki megfizet." (Reményik Sán­dor: Tépelődés a Sínai-hegyen) Szvorák Zsuzsa Fülek Tisztelni kell a törvényeket! A közigazgatási szervek annak idején olyan döntést hoztak, hogy le kell bontani a Dél-Szlo­vákiában felállított millecente­náriumi emlékműveket. Eltávo­lításuk érdekében ajárási és ke­rületi hivatalok, valamint a já­rásbíróságok a legkisebb formai hibába is belekapaszkodtak, s úgyszólván minden egyes em­lékműért külön-külön kellett megharcolni. Megérte. A fel­lebbviteli tárgyalásokon a kerü­ja meg a fejleményeket, s ha kell, a Magyar Koalíció pártjai­hoz vagy jogászokhoz fordul se­gítségért. Az elnökség szerint a pedagógusszövetség alapszer­vezeteinek fel kell készülniük a következő tanév elején várható újabb negatív eseményekre is. Fontos, hogy szeptemberig to­vább erősödjenek az alapszerve­zetek kapcsolatai, s ahol még nem jöttek létre alapszerveze­tek, segítsenek megalakításuk­ban. Sokkal egyszerűbb lesz a helyzetük azoknak az igazga­tóknak és tantestületeknek, akiknek, illetve amelyeknek a szülők erőteljes, szervezett tá­mogatása erőt ad iskolájuk meg­védésében. A tanévzáró és a bizonyítvány­osztás kapcsán az is kiderült, hogy az igazgatók, pedagógu­sok sok helyütt igénylik a jogi ta­nácsokat, és segítséget várnak az iskolákat súlyosan érintő problémák megoldása során. A Szlovákiai Magyar Pedagógu­sok Szövetségének Elnöksége ezért az iskolaigazgatók számá­ra regionális tanácskozásokat kíván szervezni. A találkozókon részt vesznek az elnökség tagjai, és jogi szakértőket is felkérünk a vitás kérdések megválaszolásá­ra. Leszögezhetjük: az 1996/97-es tanévre úgy fogunk visszaemlé­kezni, mint a szlovákiai magyar­ság egyik legnehezebb, ember­és gerincpróbáló tíz hónapjára. Lehet vitázni arról, hogy ki mennyire tudott helytállni, ki milyen eszközökkel ért célt, vagy éppen miért választott más utat. Egyet nem tehet meg egyetlen magyar pedagógus sem: hogy feladja a küzdelmet. Aki eddig erős tudott lenni, ma­radjon továbbra is az, és fogja meg az ingadozók kezét. Csak együtt tudjuk legyőzni az iskolá­ink létére törő hatalmat. A szerző a pedagógusszövet­ség oktatáspolitikai alelnöke. 3MMMMMNMNHMMMMMMMMMMMHMMV leti bíróságok általában kedve­ző, a jogrendnek megfelelő döntéseket hoztak. Az emlék­művek maradhatnak. A kerületi bíróságok döntései nyomán megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy az igazságszolgálta­tásban még létezik objektivitás és törvénytisztelet. A törvény­és alkotmánytiszteletet elváijuk az alkotmánybíróságtól a nyelv­törvény kapcsán várható döntés meghozatala során is. Remél­jük, hogy a határozat összhang­ban lesz a Szlovák Köztársaság alaptörvényével, s végre tisztáz­za a kétnyelvű bizonyítványok kérdését, illetve az anyanyelv­nek a hivatalos kapcsolatokban való használatát is. Krascsenics Géza Nyárasd

Next

/
Oldalképek
Tartalom