Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-12 / 159. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 12. VENDÉ C KOMMENTÁR Hogyan tovább Madrid után? Szlovákia szempontjából a NATO madridi csúcstalálkozója a várakozásoknak megfelelő döntést hozott. Hazai politikusaink előhúzhatták a fiókból rég megfogalmazott nyilatkozatukat, mindenki megtalálta már a neki tetsző bűnbakot, megkezdődhet a készülődés a jövő hétre, amikor az Európai Bizottság közzéteszi a társult országokról készült jelentését - amelynek tartalma megintcsak nem fog meglepetést okozni. Az önálló Szlovákia eddigi legsúlyosabb kudarcának felelőseit persze meg kell nevezni. De ez önmagában igen kevés. Talán csak néhány évig, talán tartósan az ország a NATO- és EU-tagállamok között olyan szigetként lesz kénytelen létezni és működni, amely - legalábbis kezdetben - senkit nem fog különösebben érdekelni. A szomszédok önmaguk integrációjával lesznek elfoglalva, a Nyugat meg velük, és persze saját belső reformjával. Az elmúlt évekhez képest ez gyökeresen új helyzet, amelyre gyökeresen új külpolitikai stratégiával kellene válaszolni. Egyelőre azonban sem a kormányzati, sem az ellenzéki térfélen nincs jele annak, hogy létezne ilyen stratégia. A kormány - Vladimír Mečiar szavai szerint - már 1996 óta Sándor Eleonóra tudja, hogy Szlovákia kimarad a NATO-ból. Ehhez képest a miniszterelnök a jövő feladatairól nagyon keveset mondott. Az ellenzék megdorgálásán túl a kabinet számára egyetlen teendőt jelölt ki: jónevű ügynökségeket kell megbízni az országpropagandával. Az ellenzék is csak a régi nótát fújja, hogy majd ha ő megnyeri a választásokat, minden másként lesz. De közben azt szeretné, ha Mečiar még legalábbjövő októberig kormányozna. Hol keresendők a kitörési pontok? Ha a Madridban elhangzott nyilatkozatokat számba veszszük, azonnal kitűnik, hogy Szlovákiának három állam ígért segítséget: a három szerencsésebb szomszéd, Csehország, Lengyelország és Magyarország. Bár segíteni nem nagyon fognak - a felvételi kritériumokat amúgy sem teljesíthetik helyettünk -, de legalább jelezték, hogy ez a kis sziget nem közömbös számukra. Felkínálták az intenzívebb kapcsolattartás lehetőségét. Azt már Pozsony dolga tudatosítani, hogy talán Prágán, Varsón és Budapesten keresztül vezet az út Helmut Kohl és Bili Clinton szívének meglágyításához is. A szerző publicista. JEGYZET Coppolás maffióka? SZERDAHELYI JÓZSEF A járási székhely különös figurái - mindenhol vannak ilyenek - között van egy nagy gyerek, vagy aprócska felnőtt, aki kortalan kinézetén túl évek óta arról ismert, hogy az utcán, az állomáson, a kávéházak teraszán kissé tolakodó módon le szokta szólítani a nagyobbacska diáklányokat. Arcvonásai alapján a város fiataljai egyszerűen csak egy régebbi Spielberg-film játékos hősének nevével illetik. Újabban olyan marcona fiatalemberek társaságában lehet őt látni, akiket közönségesen nehéz fiúknak tartanak, s akik elsősorban arról ismerhetők fel, hogy márkás tréningcuccokban járnak, milliós kocsikon száguldoznak, súlyos aranyláncok lógnak a nyakukban, és szüntelenül mobiltelefonoznak. A külsőségek alapján ítélve a „nehézfiúság" jövedelmező foglalkozás lehet, de nyilván nem veszélytelen; erről a különböző „érdekcsoportok" el- és leszámolásainak robbantásos esetei tanúskodnak. S amelyek várhatóan begyűrűznek ebbe a békés kisvárosba is, hiszen nevét elég gyakran összefüggésbe hozzák a szervezett bűnözéssel. Nos, az a hír járja, hogy a mi aprócska emberünknek az említett társaságban az a „megtisztelő" szerep jutott, hogy reggelenként neki kell sorra bestartolnia új barátainak drága autóit. Merthogy az ördög - mármint a semtexes - nem alszik. Persze meglehet, hogy ez az egész csak merő kitaláció, és spielberges kis hősünk nem ment át coppolás maffiókába. SZLOVÁKIÁI AIAOVAÄ MAPIIAP Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/

A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) HÍrdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. isternet.sk/ujszo A madridi hármak új párbeszéde: - How do you do, Mr. Sveik? (Kaján Tibor karikatúrája) A kisebbségek önigazgatása iránti fogékonysága és elvi bátorsága ma is ösztönző Hodža időszerűsége II. A csehszlovákiai kisebbség felszámolására irányuló tervekről Milan Hodža minden bizonnyal 1944ben sem tudott. Nehezen képzelhető el, hogy azt a demokrácia elveire épülő tervezetéhez ragaszkodva, a közép-európai összefogásra törekedve magáévá tette volna. KISS JÓZSEF Inkább úgy tűnik, hogy bizonyos tanulságokat vont le az első világháború utáni, a két háború közötti állapotokból és a Müncheni döntésbe torkolló fejleményekből. Ez alighanem egyedülálló csehszlovák politikusi teljesítmény volt akkor. A két háború közötti hodžai nemzetiségpolitikai szemlélet és magatartás egyébként nem nélkülözi az ellentmondásokat, ám lényeges változáson ment keresztül. A magyar kisebbséghez és a szlovákiai magyar kisebbségi pártokhoz való viszonyulásában egyaránt találhatók az anyanemzettől elszakított magyarság léthelyzetébe beleérző empatikus vonások, ugyanakkor gyakran demagóg populizmussal határos mozzanatok is. írásaiban, megnyilatkozásaiban olykor említést tett a magyarságot ért traumáról, és szóban forgó könyvében visszafogottan azt is elismerte, hogy a Népszövetség által garantált nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer nem a kollektív jogok ... gyakran demagóg populizmussal határos mozzanatok is. érvényesítésének a szellemében fogant. Mai szemmel kiváltképp elismerést válthatnak ki Hodža magyarul elmondott beszédei, különösen nagyhatású komáromi főhajtása a Jókai-szobor OLVASÓI LEVÉL A gazdasági csoda vége Úgy látszik, hogy Szlovákiában végleg befellegzett annak a gazdasági csodának, amelyet a kormány annyira hirdetett. Vége lett anélkül, hogy éreztük volna hatását - például az életszínvonal emelkedésében. De hol lehet ott gazdasági csodáról beszélni, ahol a termelési mutatók még mindig 30 százalékkal az 1989-es szint alatt vannak? Hogy tényleg baj van, azt most már a kormány is elismeri, mégalapkövének letétele alkalmából. Ugyanakkor a magyar kisebbségi követelésekre gyakran reagált a szlovákság monarchiabeli helyzetét idézve, s a nemzetközi kötelezettségek példás csehszlovákiai teljesítésére, magas szintű kisebbségi jogbiztonságra hivatkozott. Személyéhez kötődött a szlovákiai magyar aktivizmus, főként az agrárpárton belül, mely anyagi előnyöket élvezve a lojalitást - leegyszerűsítő és egyoldalú értelmezéssel - nemritkán szolgalelkű kormánypártisággal azonosította. Az államhűség ilyetén hangsúlyozása pedig együtt járt az egyesült magyar ellenzéki pártok teljes rendszeridegenné nyilvánításával, kisebbségi érdekvédelmi szerepének kétségbe vonásával. Úgy tűnik azonban, hogy a szlovákiai történeti és politikai gondolkodás perifériájára szorult nemzetiségi berkekben is Hodžának az 1938 tavaszánnyarán a Kisebbségi Statútum Igaz, a statűtum mögött nemzetközi nyomás munkált... kidolgozása során játszott szerepe. Az a tény, hogy a jelentős módosításokon átment dokumentum követelményrendszere papíron maradt, valahogy elhomályosítja: alapvető fordulatot hozott a kisebbségi léthelyzet és politika csehszlovákiai megítélésében. Egyes szlovák és cseh történészek szerint a statútumról folytatott viták során a kormány tulajdonképpen megtette az első lépést Csehszlovákia nemzetállami koncepciójának feladása felé. A statútum szerint a szlovákiai Tartományi Gyűlés szlovák és magyar szekcióra oszlott volna. „A gyűlés teljes, tehát a magyar és a szlovák szekció együttes ülése - emlékszik vissza könyvében Hodža azokkal az ügyekkel foglalkopedig olyan formában, hogy úgynevezett gazdaságélénkítő csomagtervet készít elő. Azt pedig már tudjuk, hogy ez mit jelent számunkra, hisz ismerjük a Bokros- vagy a Klaus-féle csomag hatásait. Ezek az intézkedések a nadrágszíj további lyukkal, lyukakkal való összehúzásátjelentik. Pedig Mečiar nem is olyan régen megmondta, hogy a következő választásokig nem kerül sor ilyen intézkedésekre. Sajnos, már megszokhattuk, hogy mindig mást ígér, mint ami a valóság. A beígért svájci jólét helyett a kormány kéréssel fordult az Európai Únió felé, hogy újabb 5 évre zott volna, amelyek közös megállapodás értelmében nem a szekcióülésekre tartoznak." A statútum természetesen alapos elemzést igényel. Ennek eredményeként azonban alighanem kiderülne, hogy a kisebbségi önigazgatás bizonyos, nem jelentéktelen elemeinek bevezetését célzó, olyan kísérletről volt szó, mely igyekezett azt összhangba hozni az államigazhatás egységével, s összehangolni a szlovák és a magyar lakosság érdekeit. Nyilvánvaló a törekvés, mely a szlovákiai magyarság önigazgatásának pontos etnoregionális körülhatárolás ha úgy tetszik, saját területi autonómia - nélküli, Szlovákia egészéhez kötött megvalósítására irányult. Maga a szándék viszont arról tanúskodik, hogy Hodža eljutott a kisebbségi önazonosság közösségi létként való felfogásáig, s felismerte: közösségi mikrostruktúrán belüli folyamatok irányítása saját belső mechanizmust igényel. Igaz, a statútum mögött nemzetközi nyomás munkált, de Hodža a Beneš körüli erők átmeneti taktizálásával szemben messzemenő, lehet, hogy ma is ösztönzésekkel szolgáló elhatározásra jutott. A kisebbségi önigazgatás kérdése napjainkban félreértések és viszálykodások forrása. Többségi és kisebbségi politikusok nyomásoknak kitéve kényszerülnek kölcsönösen elfogadható utakmódok keresésére. Olykor önmaguk árnyékának túllépésére. Kétséges lehet ezek után Milan Hodža kisebbségpolitikai, rugalmasság iránti fogékonyságot és elvi bátorságot is tanúsítani képes politikai magatartásának időszerűsége? (A Kalligram Kiadó könyvbemutatóján elhangzott előadás szerkesztett változatának első részét tegnap közöltük.) A szerző a Szlovák Tudományos Akadémia Politológiai Intézetének a munkatársa. hosszabítsa meg annak a szerződésnek az érvényességét, amely a volt posztkommunista országoknak nyújtandó kedvezményekről szól. Ezzel a kérésével a kormány is elismerte azt, hogy hosszabb távon nem a svájci életszínvonal, hanem a szegénység lesz a meghatározó tényező. Kezdi éreztetni hatását a rosszul végrehajtott privatizáció, mert nem a szakmai tudás, hanem a hűség és a hovatartozás volt az irányadó. Egyesek ölébe érdemtelenül milliós, sőt milliárdos vagyonok hullottak, jóval áron alul. És nem elég a vagyont megszerezni, gyarapítani is kell. Ez pedig csak a terTALLÓZÓ PRAVDA „A szlovák külügyminisztérium időnként valódi huszárvágásokra képes" - jegyzi meg a lap annak kapcsán, hogy a tárca szóvivője nyilatkozatban marasztalta el Eörsi Mátyás magyar külügyi államtitkárt a Magyar Televízió Aktuális című műsorában - az alapszerződés teljesítésével kapcsolatban - ismertetett álláspontjáért. A jegyzetírót a szlovák diplomáciai lépés a porcelánboltba tévedt elefántra emlékezteti, és rámutat: „Eörsi Mátyásról köztudott, hogy egyértelműen a konstruktív magyar-szlovák viszony élharcosa, s ezért már sokszor támadták őt a magyar nacionalista körök. És tessék: most meg Pozsonyból kapja a pofonokat!" SME A humánum, a szabadság és a jog értékei cinikus sárbatiprásának nevezi Ivan Hudec kulturális miniszter pekingi látogatását az a nyílt levél, amellyel neves szlovákiai személyiségek - köztük Grendel Lajos író - a kínai kormányfőhöz fordultak. A kulturális miniszter ugyanis június 4-én, a kínai demokratikus folyamat véres elnyomásának évfordulóján látogatott Pekingbe, és bár a demokratikus kormányok és parlamentek képviselői tárgyalásaik során mindig szóba hozzák az emberi jogok megsértését, Hudec ezt nem tette meg. NOVÝ ČAS „Csak mankó lesz a gazdaság számára a bérszabályozásról elfogadott törvén/' - állapítja meg a lap, és leszögezi, hogy az új jogszabállyal az állam beavatkozik a vállalkozói szférába. A lap megkérdőjelezi, vajon jogában áll-e a kormánynak megszabni, hogy a magáncégek hogyan fizessék alkalmazottaikat. Nem fogadja el a kormányzatnak azt az érvelését sem, hogy a törvény támogatja az exportot, és elsősorban a veszteséges vállalatokat érinti. NEUE: ZURCHER ZEITUNG „Vladimír Mečiar kormányának nagy kudarcot jelent, hogy Szlovákiát meg sem említették a madridi csúcstalálkozó zárónyilatkozatában" - állapítja meg a lap közép-európai szemleírója. A madridi eredményeket elemző terjedelmes cikkében rámutat: a szlovák kormányfő rádióinterjújában próbálta menteni a menthetőt, amikor kijelentette, hogy ,jobb kimaradni, mint bírálat tárgyává válni". Mečiar és Zdenka Kramplová külügyminiszter is panaszkodott, hogy Szlovákia esetében más mércét alkalmaztak. „A szlovák kormányfő kijelentette, hogy integrációs törekvései továbbra is érvényesek, de ugyanakkor a kormányzó többség nem fogadta el a parlamentben az ellenzéknek azt a javaslatát, hogy Mečiar adjon számot a törvényhozásnak" - állapítja meg a szerző. melési eljárások korszerűsítésével, a termelékenység növelésévei érhető el. Hogy csak egy példát említsek: Szlovákiában ugyanannyi termék előállításához négyszer annyi energia szükséges, mint a fejlett nyugati országokban. Hogy a gazdasággal nincs minden rendben, érezzük itt, Dél-Szlovákiában is: csődbe jutott a dunaszerdahelyi húsüzem és az érsekújvári konzervgyár. Sajnos, a rossz gazdaságpolitika következményeit a gazdasági csomagterv révén a kormány velünk fizetteti meg. Németh Géza Alistál