Új Szó, 1997. július (50. évfolyam, 150-175. szám)

1997-07-12 / 159. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚLIUS 12. VENDÉ C KOMMENTÁR Hogyan tovább Madrid után? Szlovákia szempontjából a NATO madridi csúcstalálko­zója a várakozásoknak meg­felelő döntést hozott. Hazai politikusaink előhúzhatták a fiókból rég megfogalmazott nyilatkozatukat, mindenki megtalálta már a neki tetsző bűnbakot, megkez­dődhet a készülő­dés a jövő hétre, amikor az Európai Bizottság közzéte­szi a társult orszá­gokról készült je­lentését - amely­nek tartalma megintcsak nem fog meglepetést okozni. Az önálló Szlovákia eddigi legsúlyo­sabb kudarcának felelőseit persze meg kell ne­vezni. De ez önmagában igen kevés. Talán csak néhány évig, talán tartósan az ország a NATO- és EU-tagállamok között olyan szigetként lesz kénytelen létezni és működ­ni, amely - legalábbis kezdet­ben - senkit nem fog különö­sebben érdekelni. A szomszé­dok önmaguk integrációjával lesznek elfoglalva, a Nyugat meg velük, és persze saját belső reformjával. Az elmúlt évekhez képest ez gyökere­sen új helyzet, amelyre gyö­keresen új külpolitikai straté­giával kellene válaszolni. Egyelőre azonban sem a kor­mányzati, sem az ellenzéki térfélen nincs jele annak, hogy létezne ilyen stratégia. A kormány - Vladimír Mečiar szavai szerint - már 1996 óta Sándor Eleonóra tudja, hogy Szlovákia kima­rad a NATO-ból. Ehhez ké­pest a miniszterelnök a jövő feladatairól nagyon keveset mondott. Az ellenzék meg­dorgálásán túl a kabinet szá­mára egyetlen teendőt jelölt ki: jónevű ügynökségeket kell megbízni az országpropa­gandával. Az el­lenzék is csak a ré­gi nótát fújja, hogy majd ha ő megnye­ri a választásokat, minden másként lesz. De közben azt szeretné, ha Mečiar még leg­alábbjövő októbe­rig kormányozna. Hol keresendők a kitörési pontok? Ha a Madridban elhangzott nyilatkozatokat számba vesz­szük, azonnal kitűnik, hogy Szlovákiának három állam ígért segítséget: a három sze­rencsésebb szomszéd, Cseh­ország, Lengyelország és Ma­gyarország. Bár segíteni nem nagyon fognak - a felvételi kritériumokat amúgy sem teljesíthetik helyettünk -, de legalább jelezték, hogy ez a kis sziget nem közömbös szá­mukra. Felkínálták az inten­zívebb kapcsolattartás lehe­tőségét. Azt már Pozsony dolga tudatosítani, hogy ta­lán Prágán, Varsón és Buda­pesten keresztül vezet az út Helmut Kohl és Bili Clinton szívének meglágyításához is. A szerző publicista. JEGYZET Coppolás maffióka? SZERDAHELYI JÓZSEF A járási székhely különös figurái - mindenhol vannak ilyenek - között van egy nagy gyerek, vagy aprócska felnőtt, aki kor­talan kinézetén túl évek óta arról ismert, hogy az utcán, az ál­lomáson, a kávéházak teraszán kissé tolakodó módon le szok­ta szólítani a nagyobbacska diáklányokat. Arcvonásai alapján a város fiataljai egyszerűen csak egy régebbi Spielberg-film játékos hősének nevével illetik. Újabban olyan marcona fia­talemberek társaságában lehet őt látni, akiket közönségesen nehéz fiúknak tartanak, s akik elsősorban arról ismerhetők fel, hogy márkás tréningcuccokban járnak, milliós kocsikon száguldoznak, súlyos aranyláncok lógnak a nyakukban, és szüntelenül mobiltelefonoznak. A külsőségek alapján ítélve a „nehézfiúság" jövedelmező foglalkozás lehet, de nyilván nem veszélytelen; erről a különböző „érdekcsoportok" el- és leszá­molásainak robbantásos esetei tanúskodnak. S amelyek vár­hatóan begyűrűznek ebbe a békés kisvárosba is, hiszen nevét elég gyakran összefüggésbe hozzák a szervezett bűnözéssel. Nos, az a hír járja, hogy a mi aprócska emberünknek az emlí­tett társaságban az a „megtisztelő" szerep jutott, hogy regge­lenként neki kell sorra bestartolnia új barátainak drága autó­it. Merthogy az ördög - mármint a semtexes - nem alszik. Persze meglehet, hogy ez az egész csak merő kitaláció, és spielberges kis hősünk nem ment át coppolás maffiókába. SZLOVÁKIÁI AIAOVAÄ MAPIIAP Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/ A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) HÍrdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. isternet.sk/ujszo A madridi hármak új párbeszéde: - How do you do, Mr. Sveik? (Kaján Tibor karikatúrája) A kisebbségek önigazgatása iránti fogékonysága és elvi bátorsága ma is ösztönző Hodža időszerűsége II. A csehszlovákiai kisebbség felszámolására irányuló tervekről Milan Hodža minden bizonnyal 1944­ben sem tudott. Nehezen képzelhető el, hogy azt a demokrácia elveire épülő tervezetéhez ragaszkodva, a közép-európai összefo­gásra törekedve magáévá tette volna. KISS JÓZSEF Inkább úgy tűnik, hogy bizo­nyos tanulságokat vont le az el­ső világháború utáni, a két há­ború közötti állapotokból és a Müncheni döntésbe torkolló fej­leményekből. Ez alighanem egyedülálló csehszlovák politi­kusi teljesítmény volt akkor. A két háború közötti hodžai nemzetiségpolitikai szemlélet és magatartás egyébként nem nélkülözi az ellentmondásokat, ám lényeges változáson ment keresztül. A magyar kisebbség­hez és a szlovákiai magyar ki­sebbségi pártokhoz való viszo­nyulásában egyaránt találhatók az anyanemzettől elszakított magyarság léthelyzetébe bele­érző empatikus vonások, ugyan­akkor gyakran demagóg populizmussal határos mozza­natok is. írásaiban, megnyilat­kozásaiban olykor említést tett a magyarságot ért traumáról, és szóban forgó könyvében vissza­fogottan azt is elismerte, hogy a Népszövetség által garantált nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer nem a kollektív jogok ... gyakran demagóg populizmussal határos mozzanatok is. érvényesítésének a szellemében fogant. Mai szemmel kiváltképp elismerést válthatnak ki Hodža magyarul elmondott beszédei, különösen nagyhatású komáro­mi főhajtása a Jókai-szobor OLVASÓI LEVÉL A gazdasági csoda vége Úgy látszik, hogy Szlovákiában végleg befellegzett annak a gaz­dasági csodának, amelyet a kor­mány annyira hirdetett. Vége lett anélkül, hogy éreztük volna hatását - például az életszínvo­nal emelkedésében. De hol le­het ott gazdasági csodáról be­szélni, ahol a termelési mutatók még mindig 30 százalékkal az 1989-es szint alatt vannak? Hogy tényleg baj van, azt most már a kormány is elismeri, még­alapkövének letétele alkalmá­ból. Ugyanakkor a magyar ki­sebbségi követelésekre gyakran reagált a szlovákság monarchia­beli helyzetét idézve, s a nem­zetközi kötelezettségek példás csehszlovákiai teljesítésére, ma­gas szintű kisebbségi jogbizton­ságra hivatkozott. Személyéhez kötődött a szlovákiai magyar aktivizmus, főként az agrárpár­ton belül, mely anyagi előnyö­ket élvezve a lojalitást - leegy­szerűsítő és egyoldalú értelme­zéssel - nemritkán szolgalelkű kormánypártisággal azonosítot­ta. Az államhűség ilyetén hang­súlyozása pedig együtt járt az egyesült magyar ellenzéki pár­tok teljes rendszeridegenné nyilvánításával, kisebbségi ér­dekvédelmi szerepének kétség­be vonásával. Úgy tűnik azonban, hogy a szlo­vákiai történeti és politikai gon­dolkodás perifériájára szorult ­nemzetiségi berkekben is ­Hodžának az 1938 tavaszán­nyarán a Kisebbségi Statútum Igaz, a statűtum mö­gött nemzetközi nyo­más munkált... kidolgozása során játszott sze­repe. Az a tény, hogy a jelentős módosításokon átment doku­mentum követelményrendszere papíron maradt, valahogy elho­mályosítja: alapvető fordulatot hozott a kisebbségi léthelyzet és politika csehszlovákiai megíté­lésében. Egyes szlovák és cseh történészek szerint a statútum­ról folytatott viták során a kor­mány tulajdonképpen megtette az első lépést Csehszlovákia nemzetállami koncepciójának feladása felé. A statútum szerint a szlovákiai Tartományi Gyűlés szlovák és magyar szekcióra oszlott volna. „A gyűlés teljes, tehát a magyar és a szlovák szekció együttes ülése - emlék­szik vissza könyvében Hodža ­azokkal az ügyekkel foglalko­pedig olyan formában, hogy úgynevezett gazdaságélénkítő csomagtervet készít elő. Azt pe­dig már tudjuk, hogy ez mit je­lent számunkra, hisz ismerjük a Bokros- vagy a Klaus-féle cso­mag hatásait. Ezek az intézke­dések a nadrágszíj további lyuk­kal, lyukakkal való összehúzá­sátjelentik. Pedig Mečiar nem is olyan régen megmondta, hogy a következő választásokig nem kerül sor ilyen intézkedé­sekre. Sajnos, már megszokhat­tuk, hogy mindig mást ígér, mint ami a valóság. A beígért svájci jólét helyett a kormány kéréssel fordult az Európai Únió felé, hogy újabb 5 évre zott volna, amelyek közös meg­állapodás értelmében nem a szekcióülésekre tartoznak." A statútum természetesen ala­pos elemzést igényel. Ennek eredményeként azonban aligha­nem kiderülne, hogy a kisebbsé­gi önigazgatás bizonyos, nem je­lentéktelen elemeinek beveze­tését célzó, olyan kísérletről volt szó, mely igyekezett azt össz­hangba hozni az államigazhatás egységével, s összehangolni a szlovák és a magyar lakosság ér­dekeit. Nyilvánvaló a törekvés, mely a szlovákiai magyarság ön­igazgatásának pontos etnoregionális körülhatárolás ­ha úgy tetszik, saját területi au­tonómia - nélküli, Szlovákia egészéhez kötött megvalósításá­ra irányult. Maga a szándék vi­szont arról tanúskodik, hogy Hodža eljutott a kisebbségi ön­azonosság közösségi létként va­ló felfogásáig, s felismerte: kö­zösségi mikrostruktúrán belüli folyamatok irányítása saját bel­ső mechanizmust igényel. Igaz, a statútum mögött nemzetközi nyomás munkált, de Hodža a Beneš körüli erők átmeneti taktizálásával szemben messze­menő, lehet, hogy ma is ösztön­zésekkel szolgáló elhatározásra jutott. A kisebbségi önigazgatás kérdé­se napjainkban félreértések és viszálykodások forrása. Többsé­gi és kisebbségi politikusok nyo­másoknak kitéve kényszerülnek kölcsönösen elfogadható utak­módok keresésére. Olykor ön­maguk árnyékának túllépésére. Kétséges lehet ezek után Milan Hodža kisebbségpolitikai, ru­galmasság iránti fogékonyságot és elvi bátorságot is tanúsítani képes politikai magatartásának időszerűsége? (A Kalligram Ki­adó könyvbemutatóján elhang­zott előadás szerkesztett válto­zatának első részét tegnap kö­zöltük.) A szerző a Szlovák Tudomá­nyos Akadémia Politológiai Intézetének a munkatársa. hosszabítsa meg annak a szer­ződésnek az érvényességét, amely a volt posztkommunista országoknak nyújtandó kedvez­ményekről szól. Ezzel a kérésé­vel a kormány is elismerte azt, hogy hosszabb távon nem a svájci életszínvonal, hanem a szegénység lesz a meghatározó tényező. Kezdi éreztetni hatását a rosszul végrehajtott privatizá­ció, mert nem a szakmai tudás, hanem a hűség és a hovatarto­zás volt az irányadó. Egyesek ölébe érdemtelenül milliós, sőt milliárdos vagyonok hullottak, jóval áron alul. És nem elég a vagyont megszerezni, gyarapí­tani is kell. Ez pedig csak a ter­TALLÓZÓ PRAVDA „A szlovák külügyminisztérium időnként valódi huszárvágások­ra képes" - jegyzi meg a lap an­nak kapcsán, hogy a tárca szóvi­vője nyilatkozatban marasztalta el Eörsi Mátyás magyar külügyi államtitkárt a Magyar Televízió Aktuális című műsorában - az alapszerződés teljesítésével kapcsolatban - ismertetett állás­pontjáért. A jegyzetírót a szlo­vák diplomáciai lépés a porce­lánboltba tévedt elefántra emlé­kezteti, és rámutat: „Eörsi Má­tyásról köztudott, hogy egyér­telműen a konstruktív ma­gyar-szlovák viszony élharcosa, s ezért már sokszor támadták őt a magyar nacionalista körök. És tessék: most meg Pozsonyból kapja a pofonokat!" SME A humánum, a szabadság és a jog értékei cinikus sárbatip­rásának nevezi Ivan Hudec kul­turális miniszter pekingi látoga­tását az a nyílt levél, amellyel neves szlovákiai személyiségek - köztük Grendel Lajos író - a kí­nai kormányfőhöz fordultak. A kulturális miniszter ugyanis jú­nius 4-én, a kínai demokratikus folyamat véres elnyomásának évfordulóján látogatott Peking­be, és bár a demokratikus kor­mányok és parlamentek képvi­selői tárgyalásaik során mindig szóba hozzák az emberi jogok megsértését, Hudec ezt nem tet­te meg. NOVÝ ČAS „Csak mankó lesz a gazdaság számára a bérszabályozásról el­fogadott törvén/' - állapítja meg a lap, és leszögezi, hogy az új jogszabállyal az állam be­avatkozik a vállalkozói szférába. A lap megkérdőjelezi, vajon jo­gában áll-e a kormánynak meg­szabni, hogy a magáncégek ho­gyan fizessék alkalmazottaikat. Nem fogadja el a kormányzat­nak azt az érvelését sem, hogy a törvény támogatja az exportot, és elsősorban a veszteséges vál­lalatokat érinti. NEUE: ZURCHER ZEITUNG „Vladimír Mečiar kormányának nagy kudarcot jelent, hogy Szlo­vákiát meg sem említették a madridi csúcstalálkozó zárónyi­latkozatában" - állapítja meg a lap közép-európai szemleírója. A madridi eredményeket elem­ző terjedelmes cikkében rámu­tat: a szlovák kormányfő rádió­interjújában próbálta menteni a menthetőt, amikor kijelentette, hogy ,jobb kimaradni, mint bí­rálat tárgyává válni". Mečiar és Zdenka Kramplová külügymi­niszter is panaszkodott, hogy Szlovákia esetében más mércét alkalmaztak. „A szlovák kor­mányfő kijelentette, hogy integ­rációs törekvései továbbra is ér­vényesek, de ugyanakkor a kor­mányzó többség nem fogadta el a parlamentben az ellenzéknek azt a javaslatát, hogy Mečiar ad­jon számot a törvényhozásnak" - állapítja meg a szerző. melési eljárások korszerű­sítésével, a termelékenység nö­velésévei érhető el. Hogy csak egy példát említsek: Szlovákiá­ban ugyanannyi termék előállí­tásához négyszer annyi energia szükséges, mint a fejlett nyugati országokban. Hogy a gazdaság­gal nincs minden rendben, érezzük itt, Dél-Szlovákiában is: csődbe jutott a dunaszer­dahelyi húsüzem és az érsekúj­vári konzervgyár. Sajnos, a rossz gazdaságpolitika követ­kezményeit a gazdasági cso­magterv révén a kormány ve­lünk fizetteti meg. Németh Géza Alistál

Next

/
Oldalképek
Tartalom