Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-10 / 132. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 10. KOMMENTÁR Sokatmondó gesztus GÖRFÖL ZSUZSA Piranban a nyolc elnök alaposan elrontotta Mečiar hétvégéjét. Pedig milyen szép volt a csütörtöki nagy banzáj, ahol legel­szántabb hívei még életüket is felajánlották neki, aki cserébe boldogan játszotta el a primadonna és a buffo szerepét is! Be­csületsértésnek beillő szellemeskedésével többször megrö­högtette hálás közönségét annak a rovására, akit hét kollégá­ja tisztelettel meghallgatott. A sportcsarnok nyerített, amikor döglődő Iához hasonlította az államfőt, viszont Piranban ép­pen Michal Kováéra való tekintettel úgy döntöttek: Szlovákia nincs még teljesen veszve Európa számára. Aki csütörtökön a nem közszolgálati rádióban meghallgatta a kormányfő csúsztatásait, nyilvánvaló hazugságait és kiroha­násait, az ugyancsak nem közszolgálati televízióban esetleg még meg is nézte, hogy mi zajlott a sportcsarnokban, majd a rákövetkező napokban figyelte a pirani tudósításokat,- im­már sokadszor tudathasadásos állapotba került. Először egy olyan Szlovákia képe rajzolódott ki előtte, amely önként és fütyörészve zárja ki magát Európából, és még büszke is rá. Majd újra elkezdett reménykedni abban, hogy van még esély a kilábalásra ebből a dagonyából. Szlovénia, ez a Balkánról rakétaként Európába startoló, irigylésre méltóan fejlődő ország három EU-tag (köztük két NATO-tag) és négy posztkommunista ország államfőit látta vendégül, hogy a kontinens új szellemiségéről vitázzanak. Ezt teljes nyíltsággal tették, hiszen még azt a lehangoló véle­ményüket sem rejtették illedelmes frázisok mögé, hogy Szlo­vákiának nincs esélye a NATO-tagságra az első fordulóban, de még az EU-tagságra is csak kevés. Márpedig nem ennek ellenére, hanem éppen ezért fogadták el az osztrák államfő javaslatát, hogy jövőre Szlovákiában folytassák eszmecseré­jüket. Nem a szokásos nyár eleji időpontban, hanem télen, amikor biztosan Michal Kováč lesz még az államfő. Ilyen nagy diplomáciai pofont Mečiar keveset kapott - pedig évek óta edzésben van. Lehet persze, hogy a kormányfőt még ez sem téríti észre. Már csak azért sem, mert az orosz televízióban éppen vasárnap es­te jól agyondicsérték őt meg a politikáját. Igaz, jobb helyeken ez ok lenne a pánikra, de nem kizárt, hogy Mečiar éppen erre különösen büszke lesz. Nincs gond, máris tudja, hogy a legkö­zelebbi nagycsütörtökön mivel fog dicsekedni a híveinek. S ha majd az igazak az újabb siker feletti örümükben szoká­sukhoz híven dalra fakadnak, ezúttal majd nemcsak a szlovák édesanyák, hanem Oroszország-anyácska dicsőségét is zeng­hetik . JEGYZET Meddig tűrhető még az os­torpattogtatás? Van e még köztársaság, melynek polgá­rai ily együgyű alázattal tűr­nék sorsukat? Valóban any­nyira elfásultunk már, hogy minden újjabb csalás után csak nyögünk egyet megint: ezt is lenyeltük, mit tehet­nénk mást? Lázadni? A, de­hogy. Kell a kenyér. Pedig nincs más megoldás, csak az utca, a tér. Egy emberként új­ra együtt a tömeg. Míg lehet. Míg nem születik egy tör­vény, mely a gyülekezési sza­badságot oly módon szabja meg, hogy kimondja: nem ül­het még két horgász sem egy­más mellett a tóparton tíz méteren belül. Az utca, a tér. Erről kéne tár­gyalnia az ellenzéknek. S megegyezni végre. Bízni itt még naivan a szabad válasz­tásban? Láttuk, mivé lett fél­millió polgár akarata. És egyébként sem hiszem, hogy a történelemben létezett valaha diktatúra, amelyet sza­vazócédulák söpörtek el... mum Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 82006 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O.BOX49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo Szlovákia csendes... KERTÉSZ GÁBOR Szlovákia csendes, újra csen­des, nem zúgtak el, hiszen nem is voltak forradalmai. Az az egy bársonyos tnocorgás szemfényvesztés volt csupán, akkor még jól álcázott hata­lomátmentés, mára már le­hullt a lepel, s a féktelen tob­zódás újra az úr. S mit tesz a polgár, mit tesz a Nép? Nem túlzás, ha azt állítom: csak konstatálja évek óta, hosy Újra becsapták, újra ki­semmizték, magasztos masz­laggal etetgették, Vladimár, az idomár - és főállásban cir­kuszigazgató - ostorának pattogását már majdhogy­nem pacsizva tűri a nemzet. Nem tagadom, még tán fejet is hajtanék illő tisztelettel a dresszúra eme csodája előtt, ha a Cirkusz nem a szülőha­zám volna, s az idomítottak nem annak polgárai. TALLÓZÓ Nem szabadna lemondani a kilencpárti ellenzéki együttműködésről Ne mondd, hogy soha! „Nem leszünk a Kék Koalí­ció »pattanj, és támogass bennünket pártja« - han­goztatta tegnapelőtt Jozef Migaš, a Demokratikus Baloldal Pártjának elnöke. Tette ezt nem egész két héttel azt követően, hogy pártja nevében kinyilvání­totta: fontos politikai kérdésekben a többi ellen­zéki párttal együtt lépnek fel. HORVÁTH GABRIELLA A tettek ezúttal jócskán meg­előzték a szavakat, ezért a párt­elnök vasárnapi bejelentése már senkit nem lepett meg. A DBP képviselői már a múlt hét folya­mán visszatáncoltak a közvetlen elnökválasztást célzó törvény­tervezet közös kimunkálásától, és nem győzték hangsúlyozni, hogy a jövőben is önálló politi­kát kívánnak folytatni. Ezt meg­előzően azonban - szokásukhoz híven - összekuszálták a dolgo­kat. Napokig abban a hitben ringat­ták tárgyalópartnereiket, hogy kölcsönös engedmények esetén létrehozható a közös, kilencpárti javaslat, s csak a múlt csütörtökön árulták el, hogy erre nincs felhatalmazá­suk. A szakértői tárgyalások en­nek ellenére folytatódtak, nyil­ván abban a reményben, hogy a DBP országos tanácsa módosítja korábbi döntését. Ez kötelezte a párt frakcióját, hogy egyedül terjessze be az alkotmánytör­vény-tervezetet. Az országos ta­nács azonban megerősítette ko­rábbi határozatát. Feltehetően ez is szerepet játszott abban, hogy a nyolcak hétfőn nem vár­tak a késlekedő Ľubomír Fogas­ra, hanem véglegesítették a tör­vénytervezet szövegét. A ta­nácskozás rég véget ért, a nyol­cak vezetői éppen sajtóértekez­letet tartottak, amikor Fogaš be­toppant. Azzal a hírrel érkezett, hogy pártja egyedül terjeszti elő alkotmánytörvény-tervezetét. A történtek elbizonytalanították az egységes ellenzéki politizálás híveit. Szembesülniük kellett ugyanis azzal, hogy a DBP ugyanolyan megbízhatatlan, amilyen az elmúlt hat évben volt, s hogy politikusainak fenn­héjázó magatartása feszültséget gerjeszt az ellenzéken belül. A bizalom megteremtése különö­sen nehéz, ha a partnerek vala­melyike meg van győződve fel­sőbbrendűségéről. „A DBP kez­dettől fogva figyelmeztetett a népszavazás veszélyeire, kvalifi­kált alkotmánytörvény-terveze­tekkel állt elő, feltételezte a nagyfokú konfrontációt, ezért morális joga van mindkét felet bírálni" - állítja Robert Fico. Jozef Migaš és Ľubomír Fogaš rossz szemmel nézi, hogy az egy-két képviselővel rendelkező A DBP tervezetét Mečiarék nem fogják támogatni. „kis pártok" szava ugyanannyit nyom a latban, mint a három „nagy" ellenzéki párté. Ezt a bé­kát még Szlovákia érdekében sem tudják lenyelni. Olaj volt a tűzre az az információ is, hogy a DBP eleget tesz Mečiar kerek­asztal-meghívásának, ha a közvetlen elnökválasztásról szó­ló alkotmánytörvény ügyét is napirendre tűzik. Migašék el­képzelése, hogy a legerősebb kormánypárt támogatást nyújt­hat javaslatukhoz, természete­sen hiú ábránd. Olyan törvény­tervezetet, amilyet a DBP meg­alkotott, Mečiarék nem támo­gatnak. Azt a jogszabályterveze­tet pedig, melyet a DSZM tesz le az asztalra, Migašék nem támo­gathatják. A kompromisszum esélye elenyésző. A közvetlen elnökválasztásról szóló jogsza­bály elfogadása egyébként a kormányfőnek nem is áll érde­kében. A jelenlegi jogrend ugyanis lehetővé teszi számára az államfői jogkörök megkapa­rintását. Nehéz elhinni, hogy a baloldaliak ezzel nincsenek tisz­tában. A baloldal vezető politikusait két fő tulajdonság jellemzi: a hi­deg számítás és az önteltség. En­nek okait a múltban kell keresni. Többségük előtt a régi rendszer­ben ígéretes politikai karrier állt, ami bizonyos tulajdonságo­kat feltételezett. Az ifjú titánok­nak az ideológiai meggyőződé­sen és a szakmai felkészültségen túl rendelkeziük kellett egyfajta morális érzéketlenséggel is. Hinniük kellett abban, hogy a cél szentesíti az eszközt. A régi beidegződések vezérlik őket ma is, ez jelenti egyik legfőbb aka­dályát az egységes ellenzéki blokk kialakításának. Az ellen­zék csak akkor lesz ütőképes, ha a kilenc párt között a gyanakvás légkörét a bizalom légköre vált­ja fel. Az együttműködés előfel­tétele: bízni abban, hogy a közö­sen lefektetett játékszabályokat egyikük sem szegi meg. Ennek első számú kerékkötője éppen a DBP. A nyolcaknak a történtek ellené­re nem szabadna felhagyniuk a kilencpárti ellenzéki együttmű­ködés kialakítására irányuló igyekezettel. Ha a baloldaliak viselkedése miatt olykor kinyílik is zsebükben a bicska, a tárgya­lóasztal mellett meg kellene őrizniük nyugalmukat. Nem szabad felhagyni a kormánnyal szembeni egységes fellépés kí­sérletével, mert ez könnyen ol­vasható üzenetet hordozna a vá­lasztók felé. S nem szabad meg­feledkezni arról sem, hogy a vá­lasztók csak az egyszerűen megfogalmazott üzeneteket tudják dekódolni. NOVÝ ČAS Jozef Zima, a közszolgálati tele­vízió leváltott gazdasági igazga­tója a közelmúltban szívinfark­tuson esett át, jelenleg is orvosi megfigyelés alatt áll. Zima most úgy döntött, hogy kipakol Igor Kubiš központi igazgató viselt dolgairól. Azért szánta rá magát erre, mert Kubiš félrevezeti a nyilvánosságot, a televízióban pedig már kritikus a helyzet. - A sajtó korábban foglalkozott Kubiš gépkocsiügyével, de a te­levízió hivatalosan közölte, hogy a szóban forgó Mercedest csak kölcsönzi. Valójában Kubiš szabályos adásvételi szerződést kötött: a kocsit eladó cég 1 mil­lió 70 ezer korona értékben rek­lámozhatott a tévében, másfél milliót pedig készpénzben ka­pott meg. Az összeget a televí­zió bevételeiből fizették, tehát tulajdonképpen a televíziódíj­fizetők állták - állítja Zima, s ezt az idevágó szerződéssel is iga­zolta. Zima elmondása szerint a közszolgálati televízió rengeteg pénzt szór szét feleslegesen, nagymértékű pazarlás folyik, s nem ártana, ha ezen a televízió­és rádiótanács tagjai is elgon­dolkodnának. SLOVENSKÁ REPUBLIKA A kormánypárti lap szerint a Magyar Szocialista Párt vezető politikusai szinte már a NATO­és EU-tagállamok képviselői közt érzik magukat, de nem biz­tos, hogy két év múlva is ilyen magabiztosak lesznek. A lap rá­mutat arra, hogy a Horn Gyula vezette MSZP választókat veszí­tett, viszont egyre nő az ellen­zék, például Torgyán József népszerűsége. - A kisgazda­párttal más szélsőséges, nacio­nalista, fasisztoid csoportok is tevékenykednek, amelyek a tri­anoni határok revízióját követe­lik, s ezt aligha lehet európai stabilizáló tényezőnek nevez­ni - írja a lap, és megállapítja, hogy növekszik azoknak a szá­ma, akik Horn helyén az ellen­zéki demagógot látnák szíve­sen. A szerző felteszi a kérdést, vajon hogyan akar Magyaror­szág Európában bemutatkozni Torgyánnal. . N. Á R9. D. N. Á..9. B.? OD A A lap jegyzetírója a szlovák kor­mányt ahhoz az emberhez ha­sonlítja, aki hétről hétre fohász­kodik Istenhez, segítsen anyagi helyzetén egy lottó főnyeremény formájában. De a főnyeremény csak nem jön, mire Isten végül leszól: „Fiam, vegyél már egy lottószelvényt, mert így nem tu­dok rajtad segíteni." A szlovák kormány ugyanígy járt az EU- és NATO-integrációval: egyszerű­en nem hajlandó „szelvényt" venni, elengedte a füle mellett a különféle figyelmeztetéseket, demarsokat, és nem kívánja tel­jesíteni az integráció politikai és demokratizációs feltételeit. A népszavazás egyedül azt erősí­tette meg, hogy nem csak a két kisebbik kormánypárt nem áhí­tozik Európába, de a DSZM sem hajlandó „szelvényt" vásárolni, mert egyszerűen nem érdekli a „lottó". OLVASÓI LEVELEK Diákszemmel A napjainkban uralkodó politi­kai helyzet arra késztet bennün­ket, diákokat, hogy tökéletesen elsajátítsuk a szlovák nyelvet. Az oktatási minisztérium ren­deleteit már mindenki ismeri. Gondoljuk csak végig, hogy mi­lyen következményekkel járhat ezen határozatok érvénybe lé­pése. Mi ugyanis nem szeret­nénk, ha a testnevelést, a földrajzot és a történelmet szlo­vák nyelven oktatnák! Ez nem azt jelenti, hogy a magyar nemzetiségű diákok nem fe­lelnek meg a követelmények­nek. Mi nem akarunk megfe­lelni olyan elvárásoknak, amelyek nemzettudatunk és anyanyelvünk szétrombolását segítenék elő, valamint azon tanáraink elbocsátását ered­ményeznék, akiktől már eddig is sokat tanultunk. Megértettük, hogy a szlovák nyelv ismerete nélkül nem tudunk érvénye­sülni Szlovákiában. De mit szeretnének elérni a történelem szlovák nyelven való oktatásá­val? Meg akarják fosztani a diákot múltja megismerésétől és megszeretésétől? Elérhetik azt, hogy a magyar diákok többsége megundorodik a szlovák nyelv tanulásától, nem beszélve a többség és kisebbség közötti viszályról. Látom, hogy sok diáknak komolyabb prob­lémátjelent a szlovák nyelv tanulása, mint más idegen nyel­vé. Biztos vagyok benne, hogy ezért nem csak a tanár és a diák a felelős. De mi történik abban az esetben, ha a diák a jövőjét tervezi, és éppen a fent említett tantárgyak közül választ? Vá­lasszon inkább más pályát csu­pán azért, mert magyar nemze­tiségű? NEM! Én magam is a történelem iránt érdeklődöm, és néhány év múlva én is taní­tani szeretnék. De magyar is­kolában, magyarul! Tudom, hogy nem én vagyok az egyet­len, aki így vélekedik. Szeret­nénk továbbra is anyanyel­vünkön tanulni, hiszen: „Min­den nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen soha­sem." (Bessenyei György: Magyarság) Ollári Tímea Gimnázium, II. osztály Albár - Amióta a férjem elolvasta, hogy Szlovákia mégsem kerül be a NATO-ba, ismét csak egyszer borotvál­kozik hetente! (Lehoczki István rajza)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom