Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-07 / 130. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 7. VE N D EC KOMMENTÁR Szélsőségek állama Tartok tőle, hogy Szlovákiára égyre inkább nem makrogazdasági eredményei miatt figyel a világ, hanem a demokrácia romló állapotának az ürügyén. Sajnos, sokasodnak az elszomorító események. Nemrég a rasszista nézetei és idegengyűlölete, brutális belpolitikai megnyilvánulásai miatt hírhedt Seselj vajda járt nálunk, méghozzá az egyik kormányerő, a Szlovák Nemzeti Párt vendégeként bratyizott Ján Slotával. Az sem megszokott egy demokratikus országban, hogy a belügyminiszter szóvivője intőt küldjön egy napilap, jelen esetben az Új Szó főszerkesztőjének, holott munkatársai csupán alkotmányos jogukkal élve nyilvánítottak véleményt a meghiúsult népszavazásról. Valósággal sokkolt bennünket a kormányfő is, amikor a tévében újságírókkal vitatkozva nem tudta türtőztetni magát, s emelt hangon valóságos rágalomáradatot zúdított az ellenzékre, majd a rádióban mindezt megfejelve kijelentette, hogy fényűzés ilyen ellenzéket tartani. Az elmúlt napok hordalékához tartozik az is, hogy a Slovenská republika túlbuzgó kommentátora fasiszta, fajgyűlölő szótárból merítve az ellenzéket elnemzetietleJúlius P. Lőrincz nedett zsidó-magyarnak bélyegezte. Azok az elvek és eszmék sérülnek Szlovákiában, amelyeknek a segítségével Európa és az egész világ igyekszik megoldani mai és eljövendő gondjait. Nálunk még mindig keressük a szabad polgár és az állam közötti dinamikus és harmonikus kapcsolat megfelelő formáit. Ezt a folyamatot nehezíti, sőt gátolja a kormánykoalíció paternalista, valamiféle felsőbbrendűségi kórra utaló magatartása, amely másságot és ellenvéleményt nem tűrve iparkodik mindenben dönteni, a bólogatok és a némák szerepére kárhoztatva a polgárt, akinek szerintük mindig és mindenben szót kellene fogadnia a hatalomnak. Aki erre nem hajlandó, az ostoba, nem érti az összefüggéseket, sőt ellenség, netán az ellenség ügynöke. Biztosra vehetjük, hogy ameddig a hatalom nem tűri meg a más nézeteket és a tárgyilagos vitát, addig Szlovákiát a legtöbb helyen a szélsőségek és a szélsőséges politikusok országának tekintik szerte a világon. Valamennyiünk nagy kárára. A szerző a Pravda főszerkesztő-helyettese. JEGYZET Csüngtem szótlanul KERTÉSZ GÁBOR A busz ajtaja kinyílt, bent nyöszörgött anyám, s én csüngtem lazán, szótlanul a troli oldalán... Lírai fővárosi csendélet. Ami most folyik Pozsonyban a kényszerből Tömegfroclizó Vállalat dolgozóinak állhatatos sztrájkja miatt, az nagyban hasonlít egy összeomlás előtt álló sivatagi délibábhoz. Se busz, se troli. Villamos is csak akkor, ha eltéved. Hogy mégis hogy kerül a délibáb az aszfaltra? Hát úgy, hogy a vállalat vezetői délibábot kergetnek, ha azt hiszik, hogy a sofőröket tárgyalások útján vissza lehet ültetni a buszokba. A sofőrök viszont azzal kergetnek délibábot, hogy azt hiszik: lesz valaha is annyi pénze a vállalatnak, amennyi az ő, esetleg jogos követelésük teljesítését lehetővé tenné. De ugyanúgy délibábot kerget a frászt kapdosó utazóközönség is, ha valamiféle megegyezésre vár, hiszen a két fél képviselői jó előre közölték, hogy ők bizony semmiben sem egyeznek meg. Ott kezdődik viszont az igazi baj, hogy ebből a kergetésből épp csak az marad ki, akit a legjobban kergetni kéne, aki miatt Pozsony pénztelensége ilyen katasztrofális helyzetet idézett elő. Nem, nem a főpolgármesterre gondolok. Arra gondolok, aki szintén fő, csak kormány. Mert mindenki tudja, mi volna ma Pozsonyban, ha akkor más a befutó. Nem lett más, hát van, ami: karácsony a zsebeseknek, dupla viteldíj a taxisoknak. A benzinkutas elégedetten vigyorog, mert még az is üzemanyagot vesz, akinek autója sincs. Talán abban bízik, hogy szétosztanak néhány kormánybéemwét. Addig is marad a kocogás, a bicaj, a végeláthatatlan kocsisorok és a forgalmi dugókban autóban rekedt sokezer dühös ember. Tudják mi ma Pozsonyban az abszolút biztos halál? Forgalmi dugó közepén leállni a következő feliratú transzparenssel: „Ne szennyezze városunk levegőjét - hagyja otthon autóját! Vegye igénybe a tömegközlekedési eszközöket!" Két perc alatt agyonverik. Pedig a bűnös másutt lapul... 1 III •* ÍSIBeE&SJ Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,81381 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. isternet.sk/ujszo ''Í - Jenő, ne igyál már a parlamentben! többet, mert részegen úgy üvöltözöl, mint a kormányfő a tévében és a képviselők (Gossányi Péter karikatúrája) TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Noha a pozsonyi kormány énekelget az ülésein, a szlovák piacon működő külföldi kereskedők már a legrosszabbra készülnek. Például a Szlovákia elszigetelődése miatt fenyegető veszteségeik minimalizálására törekedve megszabadulnak tartalékaiktól, ezeket a működő piacokra irányítják át. A szlovák nagytőke azonban hallgat, bár a létéről van szó. Vagy fél átvágni a köldökzsinórt, amely a legfelső politikai körökhöz köti, mivel így elveszítené kiváltságait, vagy hiányzik belőle az igazi tulajdonosok önfenntartási ösztöne, mert még nem volt módja kialakítani. SME Egész oldalas összeállítást közölt a lap a közvetlen elnökválasztással kapcsolatosan. Az egyik írás azt elemzi, hogy milyen alkotmánymódosítást szeretne a DSZM. „Mečiar nem mai jogkörökkel rendelkező elnököt akar, akit megerősít a közvetlen választás. Az az érdeke, hogy a parlamenti választások »győztesének« mindenki alá legyen rendelve. Az elnök is" - olvasható a cikkben. Több alkotmánytörvény-javaslat is a szlovák parlament elé kerülhet a közvetlen elnökválasztásról Ellopták Migašék tervezetét? Pozsony. A meghiúsított népszavazást követően tett ígéretüket az ellenzéki pártok teljesítették, illetve talán túl is teljesítették. FEKETE MARIAN Elkészítették a köztársasági elnök közvetlen választását célzó alkotmánymódosítás tervezetét, és kedden a javaslatot a kilenc ellenzéki párt közül nyolc alá is írta. A Demokratikus Baloldal Pártja - a független baloldali politizálás jegyében - korábbi ígéretei ellenére sem vett részt a tervezet szövegének véglegesítésén, holott - mint azt a DBP szakértői sértődötten kifogásolják - valójában az általuk kidolgozott tervezetről kellett volna tárgyalniuk, ennek a javaslatnak a szövegét kellett volna véglegesíteni. Migašék a tárgyalások helyett inkább új tervezetet dolgoztak ki, ahelyett, hogy tisztázták volna a többi (nyolc) ellenzéki párttal azt a két-három kényes pontot, amelyről korábban nem állapodtak meg, de feltehetőleg meg tudtak volna egyezni. Akár abban a leginkább problemati... a tárgyalások helyett inkább új tervezetet dolgoztak ki. kusnak mutatkozó pontban is, hogy a jogosult állampolgárok milyen arányú részvétel mellett választhatnak közvetlenül államfőt. A DBP ragaszkodott ahhoz, hogy az elnökválasztáson a jogosult állampolgárok többségéOLVASÓI LEVELEK Pozsonyi „hun" barátom Valahol a pozsonyligetfalui kőlabirintusok mélyén él egy Mátyusföldről elszármazott barátom. A napokban felkerestem, hogy elbeszélgessek vele. Amikor beléptem a panelházba, rögtön megakadt a szemem a nek kell részt vennie, holott nincs még egy olyan demokratikus berendezkedésű ország, ahol a közvetlen elnökválasztást ilyen feltételekhez kötnék. Hogy teljesen érthető legyen: a DBP szerint a közvetlen elnökválasztáson a választási joggal rendelkező állampolgárok több mint ötven százalékának kellene részt vennie ahhoz, hogy az elnökválasztásnak valamilyen eredménye legyen. Ha a választók fele nem vesz részt, akkor nincs kézzel fogható eredmény. Egyes politikai elemzők a DBP javaslatát éppen ezért nevezték el „a köztársasági elnök közvetlen meg nem választásáról" szóló tervezetnek, miközben azt is megemlítették: az állampolgárokat nem lehet rákényszeríteni arra, hogy részt vegyenek a közvetlen elnökválasztáson, hogy elmenjenek a szavazóhelyiségbe. A nyolcak elképzelése szerint az ötvenszázalékosnál kisebb részvételi arány mellett megtartandó közvetlen elnökválasztásnak is eredményesnek kellene lennie, ha a jelöltek valamelyike megszerzi az érvényes szavatok többségét. Ha ezt egyetlen jelölt sem szerezné meg (ez természetesen csak akkor fordulhat elő, ha három vagy több jelölt indul az elnökválasztáson), akkor két héten belül kellene megtartani az elnökválasztás második fordulóját. A második fordulóban már csak az elsőben legtöbb szavazatot kapó két jelölt indulhatna. A köztársaság elnökévé pedig azt választanák meg, aki a második fordulóban a több szavazatot kapja. Ez így jó javaslatnak tűnik, hiszen ha másutt is így történik a közvetlen elnökválaszfalra függesztett táblán: tudatja, hogy a barátom nem fizeti a lakbért. Amikor megkérdeztem, hogy miért, csupán legyintett egyet, és közölte: már régen elrendezte, megfizette a lakbérhátralékot. Szerinte szándékosan heccelik a bejáratban lakó többi lakost (már többször kérte a házfelügyelőséget, hogy pontosítsák a névsort) a „magyar" ellen, így szeretnék távozásra bírni. Mosolyogni kezd, és úgy tás, akkor talán nálunk is ily módon lehetne megtartani. Migašék azonban - a Szlovák Nemzeti Párt szélsőségeit követve - úgy vélik, hogy Szlovákia ebben a kérdésben is megtalálhatja saját, különutas demokráciáját. Lehet, hogy nekik van igazuk, de mondják, magyarázzák meg már azt is, hogy miért félnek annyira az ellenzéki kerekasztaltól, mint az ördög a szenteltvíztől. ... egyik sem fogja elnyerni kilencven képviselő tetszését. A mindenkivel szemben ellenzéki, független baloldali politikát folytató, a válságos helyzetekben pedig inkább Vladimír Mečiart támogató DBP semmit sem magyaráz meg, inkább csak vádaskodik, mondván, ellopták a tervezetét, ezért fogalmaz újat. Nem igazán lehet megtudni, miért kell új javaslatot készíteni, ha az előző annyira jó, hogy érdemes volt „ellopni". Ugyanakkor önálló tervezet megfogalmazásáról, előterjesztéséről beszélnek Mečiarék is. Egy tervezet helyett tehát alighanem három kerül majd a parlament elé. Az alkotmánytörvények elfogadásához vagy módosításához a képviselők legalább háromötödös többsége, azaz legalább kilencven szavazat szükséges. Nyilvánvaló, hogy a három egymással szembenálló tervezet közül egyik sem fogja elnyerni kilencven képviselő tetszését. Az ellenzéki képviselők azt is megígérték, hogy ha a parlament nem fogadja el az alkotmányfoiytatja, hogy a „Maďari za Dunaj!"-t azzal védi ki, hogy ez már megtörtént dolog, hiszen tudvalevő, Pozsonyligetfalu már a Dunán túl van. Majd Tamási Áron-hőshöz méltó ötlettel rukkolt ki, amikor kijelentette: szeretné „hun" nemzetiségűnek vallani magát, mert - szerinte - így bebizonyítná azt, hogy ősei korábban voltak e táj lakói, mint az ószlávok. Nem tudom, hogy hivatalnokék mit szólnámódosítást, akkor szeptemberben újabb petíciós akciót kezdeményeznek újabb népszavazás kiírására (valami hasonlót ígért Mečiar is, ám azzal, hogy ő személyesen szavatolja a szükségesnél is jóval magasabb részvételt) . Az újabb referendum kiírására irányuló petíciós akció során azonban már számolni kell az alkotmánybíróság zavarosan ható alaptörvény-értelmezésével is. Mint ismeretes, a kassai testület határozatában leszögezte, hogy „a Szlovák Köztársaságban a törvényhozói hatalmat kétféle módon szabályozzák, és ez a hatalom nemcsak a parlamentet illeti meg, hanem közvetlenül az állampolgárokat is". Ez így szépen hangzik, de az indoklás szerint az állampolgárokat mégsem illeti meg a törvényhozói hatalom, népszavazással nem fogadható el fikarcnyi törvény sem, nem módosítható az alkotmány, mert az állampolgárok saját törvényhozói hatalmukat átadták a parlamentnek. Ne firtassuk ennek belső ellentmondásait, hiszen van itt egy nagyobb ellentmondás is. Az indoklás szerint a népszavazás eredménye a parlamentet „utasíthatja" az alkotmány módosítására. A parlament jogi személy, és mint ilyen legfeljebb adófizetésre utasítható. A törvényeket, alkotmánymódosításokat a parlament képviselői fogadják el. Az alkotmány 73. cikke értelmében „utasításokkal" nem kötelezhetők semmire. Magyarán: a népszavazás eredményének törvényesítésére a parlament, a parlamenti képviselő nem kötelezhető. A törvényhozói hatalom pedig közvetlenül az állampolgárokat is megilleti. nak ötletéhez. Gyermekei szlovák iskolába járnak, bevallása szerint fia gyűlöli a magyarokat (az apját is?), szlovák származású feleségével már évekkel ezelőtt annyira megromlott a kapcsolata, hogy „hunul" mondva: hun beszélnek, hun nem. A leírt rövid történet, sajnos, nagyon is elszomorító valóságot takar. Szabó Sándor Királyrév