Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-30 / 149. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 30. KOMMENTÁR Utolsó pótvizsga? TÓTH MIHÁLY Hajói számolom, a víkend napjaiban hét ellenzéki párt választott testülete tartott gyűlést. Meg mernék rá esküdni, hogy a tanácskozás fő napirendi pontja mind a hét esetben az volt, hogyan lehetne jövőre legyőzni a jelenleg országló, pontosabban: országkisajátító pártszövetséget. Naponta jelenik meg elemzés arról, hogy Mečiarék legyőzhetők. Szívesen elhisszük. Ha nem hinnénk el, úgy éreznénk magunkat, mint valamikor 1968 őszén, amikor már nyilvánvaló volt, hogy akik akkor győztek, nem egy-két évre kívánnak berendezkedni. Fontosak a győzelem lehetőségét jelző analízisek. Ezekhez azonban hasznos volna olyan tanulmányokat is csatolni, amelyek felsorolnák azokat a feltételeket is, amelyek teljesítése nélkül a jövőben bármikor megismétlődhet, ami 1992 után Szlovákiában megtörtént. A jövő évi választások úgy is felfoghatók, hogy a demokratikus erők a bukás után pótvizsgát próbálnak tenni. Magyarán: azt követően, hogy 1989 végén (Szlovákiában különösen) az ölükbe hullott a hatalom, országvezetésből elégtelenre vizsgáztak. Nem kellemes e tény beismerése, de elkerülhetetlen. Ami rossz a bolsevizmus bukása után Szlovákiában történt, az mind annak a következménye, hogy 1990 óta úgyszólván minden politikai párt a nemzeti eszme túlhangsúlyozásával igyekezett pontokat szerezni. Volt politikai erő, amelynél (nagy adag jóakarattal) a „nemzeti" helyett a „patriótát" lehet a minősítésbe írni, de vannak pártok, amelyeknél már a „soviniszta" is hízelgő minősítés. Pótvizsgára készülve az ellenzéki pártok vezetői közül most legtöbben azt firtatják, a koalíciók keretében mit kellene elsőrendű feladattá tenni. Legtöbben úgy vélik, hogy a fő teendő most mindkét párttömörülésben, de a DBP-ben is egy olyan személyiség pajzsra emelése, aki - kvalitásainak köszönhetően - eredményesen meg tudja szólítani a választókat. E kiváló személyiségnek egy dologban különösen bátornak kellene lennie. Annak kimondásában, hogy Szlovákiában a demokrácia kudarca egyértelműen a nacionalizmus következménye. A jövő évi választások ennek kimondása nélkül is megnyerhetők. Abban azonban már nem lehetünk biztosak, hogy az így elért győzelmet rövidesen nem követi ismét kudarc. Vajon az ellenzéki pártok tanácskozásain mennyi szó esett erről? JEGYZET Mečiar szélmalmai GÖRFÖL ZSUZSA Amszterdam nagyon jól jött Mečiarnak: úgy utazhatott el a találkozóra, melyen az Európai Unió vezetői a tagságért folyamodó országokat tájékoztatták a Kormányközi Konferencia eredményeiről, hogy előbb otthon csatát nyert: erre az útra hivatkozva utasíthatta el az ellenzék szerencsétlenül időzített tárgyalási ajánlatát. Ugyanakkor remélhette, hogy az amszterdami ütközetben is érdemeket szerez. Hiszen az EU vezetői nem egyeztek meg az intézményi reformban, tehát feltételezhető, hogy a tagságért folyamodó mind a 12 ország megkapja az esélyt a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. Rövidesen közzéteszik az országok értékelését, de egyelőre nem lesz szelektálás. Mečiarnak ez tökéletesen megfelel, hiszen a NATO-kudarc után egy újabb kizárás már túl sok lenne. Beszédében tehát éppen ezt szorgalmazta, így Amszterdamban ő volt a jó fiú, hiszen véleménye tökéletesen egyezett az általános véleménnyel. Hogy stílusosak maradjunk: azért meg kellett vívnia a maga szélmalomharcait is. Sajtóértekezletén senkit sem érdekelt Szlovákia felkészültsége az EU-tagságra, mert nyilvánvaló, hogy jelenlegi állapotában erre az első körben semmi esélye. Azt viszont a sajtó kitartóan firtatta, hogyan fordulhatott elő, hogy EU-segélyből adták ki Szlovákiában egy történelemhamisító szerző fasisztamosdató könyvét. Nem volt túl meggyőző Mečiar akkor sem, amikor az Iliescunak írt levél valódiságát cáfolta. Nem ez volt ugyanis az első alkalom, hogy kiderült: a kisantant feltámasztásának vágya nagyon is virulens egyes szlovák, szerb és román politikai körökben. Mečiar igyekezett magabiztosan érvelni, de egyáltalán nem volt meggyőző. A levélügy még hagyján. Az viszont botrányos, hogy Mečiar éppen a zsidóüldözést tagadó könyv bezúzásának elutasításával bizonygatta: Szlovákiában virágzik a demokrácia és a véleménynyilvánítás szabadsága. mmmm. I Ili III glggsfiR* Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo Uram, mi túrázta fel annyira a vérnyomását? A cigizés? Az italozás? Vagy a politika? (Szmodis Imre karikatúrája) A Sme értesülése Šesták távozik? A Sme értesülései szerint Jozef Šesták külügyi államtitkár távozik funkciójából. Ezt külügyi és DSZM-es körök is megerősítették, azonban maga az érintett, illetve hivatalának igazgatója nem nyilatkozott. Šesták utódja állítólag P. Burian, a külügy alkalmazottja lesz, de csak azzal a feltétellel vállalja el a tisztséget, hogy nem kell belépnie a DSZMbe. Megfigyelők a DSZM és Šesták korábbi ellentétével magyarázzák az államtitkár várható távozását, és a KDM-nek, a DU-nak és a DBP-nek 1994-ben írt Šesták-levelet idézik. „Mindannyiunk számára világos, hogy nem lehet együttműködni azzal a kormánnyal, melynek élén Vladimír Mečiar áll. Valószínűleg egyetértenek azzal is, hogy amíg Mečiar úr a kormányfő, napról napra romlik az ország belpolitikai és gazdasági helyzete, mi több, a nemzetközi megítélése is, ami pedig beláthatatlan következményekkel jár Szlovákia jövőjére nézve" - írta 1994-ben Šesták. Az Alkotmánybíróság július közepére ígért döntése meghozhatja a megnyugvást és a vakációt Számunkra még nem ért véget a mostani tanév Nincs öröm, nincs boldog sóhaj, hogy végre vége. Nincs vakáció, mert valójában még nem ért véget ez a tanév, amelyet minden bizonnyal a szlovákiai oktatásügy történetének legsötétebb fejezeteként értékelnek majd a szakemberek. SZILVÁSSY JÓZSEF Aggodalommal várják az elkövetkező napokat azok az iskolaigazgatók és pedagógusok, akik nem törtek meg, mert volt erkölcsi tartásuk, hitük az idei tanév utolsó napjaiban is kitartani törvényes jogaik mellett. Pedig embertelen s a jogállamban egyszerűen elképzelhetetlen nyomás nehezedett rájuk, elsősorban a járási és kerületi tanügyi igazgatóságok részéről. A kormánypárti hivatalnokok rendkívüli igazgatói gyűléseken, rajtaütésszerű, agresszív hangnemű ellenőrzéseken, zsarolásoktól, megfélemlítésektől A jogállamban elképzelhetetlen nyomás nehezedett rájuk. sistergő telefonok, négyszemközti beszélgetések sorozata révén, és még sok egyéb fondorlatos eszközzel igyekeztek eltántorítani őket szakmai, állampolgári meggyőződésüktől. Való igaz: sajnos, elsősorban Keleten és Közép-Szlovákiában, továbbá a gimnáziumokban aránylag sok igazgató és pedagógus hátOLVASÓI LEVELEK Hair - Üvöltés Ádámnál és Évánál kezdem. A hatvanas éveket írtuk, s térden állva hallgattuk Cseke László műsorát a Szabad Európa Rádióban. Az itteni szocreálos limonádézenék után kezdett beszivárogni hozzánk a rock, a beat és soul. A pozsonyi Főiskolai Klubban az egyik szombat este valami csoda folytán megjelent rált meg, főleg az utolsó napokban, s végül másként cselekedett, mint ahogy még órákkal azelőtt is megígérte kollégáinak, valamint a járási koordinációs tanács képviselőinek. Mindezek ismeretében még nagyobb szakmai és erkölcsi elismerés, valamint a minden lehetséges törvényes eszközt kihasználó jogvédelem illeti meg azokat a pedagógusokat, akik hittek és hisznek abban, hogy Szlovákiában az alkotmány ereje még mindig erősebb a szlovák nemzeti párti miniszter asszony és más felfuvalkodott percemberkék dáridózásánál. Hasonló megbecsülés illeti a szülőket, akik számára a legnagyobb volt a tét ezekben a drámai napokban, hiszen legdrágább kincsük, gyermekeik sorsát, jövőjét tartották szem előtt döntést érlelő töprengéseik, minden bátor megnyilvánulásuk során. A pedagógusokhoz képest sokkal többen voltak, akik világosan látták, hogy a megalkuvásuktól, a meghátrálásuktól vérszemet kapnak azok, akiknek a végcélja nem az egynyelvű bizonyítványok bevezetése, hanem anyanyelvi oktatási rendszerünk felszámolása és mindenfajta másság, másként gondolkodás felőrlése. Ezért öntudatos állampolgárként cselekedtek, követelve a kétnyelvű bizonyítványokat, s ahol ezt a pedagógusok nem merték kiosztani, ott a legtöbben a polgári engedetlenség törvényes eszközéhez folyamodva, nem vették át az okiratot. Szombat este a Magyar Televízióban Sidó Zoltán azt nyilatkozta, hogy sok hazai magyar pedaegy külföldi zenekar. Számunkra szokatlan ritmusokkal, melódiavezetéssel, harmóniagazdagsággal szembesültünk, természetesen élő előadásban. Egymás után csendült fel az Aquarius, Easy to Be Hard, Where Do I Go, Good Morning Starshine..., miközben szájtátva néztük a basszusgitárost, aki addig számunkra ismeretlen technikával játszott a hangszerén ez volt a slap. Aztán jött Miloš Formán filmje, a Hair, és ezzel gógus megbukott ezen a június végi kemény vizsgán. Szerintem nagy kárunk származna abból, ha most sommásan ítélkeznénk, és megbélyegeznénk azokat, akiknek szintén nyugtalanok a nappalaik és az éjszakáik, mert az iskolát vagy önmaguk pozícióját féltve, vagy mindkettő miatt engedtek a zsarolásnak, mert feletteseik ordítása, netán szirénhangja ideig-óráig elnyomta bennük lelkiismeretük szelíd, de kitartó intelmét, amely ezekben a nyári napokban, sőt később sem csitul el. Sőt ahogy tapasztalhatják, fölerősödik. Nem lehet és nem is szabad felmentést adni viselkedésükre, végső döntésükre, de pellengérMegbecsülés illeti a szülőket, számukra volt a legnagyobb a tét. re sem szabadna állítani őket. Számoljon el mindenki önmaga lelkiismeretével és kollégáival, akiket cserbenhagyott. És szlovákiai magyar közösségünkkel, amelyet minden egyes meghátrálás megrendített és meggyengített. Mindezek tudatában is bölcsen, tehát higgadtan kell mérlegelnünk, hiszen a hatalom minimális célja erkölcsi erőnk és a törvényes eszközöket igénybe vevő elszántságunk megtörése. Ezért sem helyes, ha most elkezdjük egymást marcangolni, elkezdünk hangzatosan ítélkezni mások fölött, ki volt a bátor, s ki a leggyávább. Ennél sokkal de sokkal sürgetőbb feladataink vannak. beköszöntött hozzánk a „peaceflowers-freedom-happiness" korszak. A XXXIV. Jókai Napok keretén belül újra feléledt a csoda, nevezetesen a Hair Üvöltés, mégpedig a komáromi GIMISZ Színpad színházi produkciójának előadásában. A darabot Kiss Péntek József rendezte, méghozzá nagyszerűen, a koreográfus Mészáros Denisza volt. Jól megoldott díszletet láthattunk, a zene ugyan playback volt, de a szereplők kedves teA viszonylagos megnyugvás és a várva várt vakáció július 16-án köszönthetne be. Ezen a napon várható ugyanis az alkotmánybíróság döntése az államnyelvtörvénnyel kapcsolatos beadványról. Ha ez a verdikt számunkra kedvező lesz, akkor Sajnos, a számunkra kedveződen döntést sem lehet kizárni. visszaállhat a törvényesség és a csaknem nyolc évtizedes gyakorlat iskoláinkban. Akkor talán Eva Slavkovská is megköveti az emberi mivoltukban és szakmai meggyőződésükben meghurcolt hazai magyar pedagógusokat, ahogy ezt az MKDM képviselőinek megígérte. S akkor talán a szlovákiai oktatásügy egyre súlyosabb gondjaival kezd foglalkozni a minisztérium, és fő céljának, sőt feladatának sem a nemzetiségi oktatásügy felszámolását tartja majd. Az eddigi gyakorlatot és a legfelsőbb bírói testületre nehezedő nacionalista nyomást is figyelembe véve, sajnos, a számunkra kedvezőtlen döntést sem lehet kizárni. Akkor aztán bosszút liheg majd a vicsorító hatalom, megtorlásokkal akar majd példát statuálni. S akkor mindannyiunk tevőleges szolidaritására, maximális állampolgári kiállására és a mostani meghátrálok tisztességes magatartására is szükségünk lesz ahhoz, hogy ne hagyjuk magukra azokat, akik a mi szabadságjogainkért is vállalták a törvényes ellenállást. hetsége ezt könnyedén feledtetni tudta. A rendező ügyesen dolgozott a szimbólumokkal, és egyáltalán nem volt illúzióromboló, hogy a néger Lafayette Johnson korántsem volt fekete. Szükség volt erre az előadásra, hiszen napjaink Caliguláihoz és azok lószená-toraihoz közvetíti Berger, Bukowski, Jennie Ryan, Woof Daschund üzenetét: Let the Sunshine In...! Czibulka Imre Gúta