Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-21 / 142. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 21. VENDÉGKOMMENTÁR UHU Ne legyünk naivak! Sándor Eleonóra Az EU és Szlovákia társulási bizottságának ülésén megfo­galmazott záródokumentum nem csupán az uniós tagság kapcsán teljesítendő három ajánlást tartalmazza. Szere­pel benne három olyan célki­tűzés is, amelynek teljesítését a szlovákiai kormánypártok senki által nem kényszerítve, . önként vállalták magukra. Az egyik a regionális önkor­mányzatok megvá­lasztásáról szóló törvény kidolgozá­sa. A dolgok eddigi . állása szerint ez kü­lönösebb veszélyt nem rejt magában; a pártok nagyjából egyetértenek az alapkérdésekben. Egészen másképp áll a parlamenti vá­lasztási törvény ügye. A jog­szabály módosítására szintén ígéretet tett a kormánykoalí­ció. Tudjuk, hogy a népsza­vazás meghiúsítása óta már nemcsak a többségi és az ará­nyos képviseleti rendszer kö­zötti választás a tét, hanem a választási bizottságok szere­pe, jogköre, sót puszta léte is. A záródokumentumból azon­ban mindez nem derül ki, s Augustín Marián Húska is óvatosan kerülte az ígért mó­dosítás részletezését. A legel­képesztőbb azonban a har­madik ígéret: úgyszintén no­vember végéig akarja megal kötni a kormány a helyi ön­kormányzatok felállítását szabályozó új törvényt, még­pedig úgy, hogy a községi képviselő-testületek összeté- A szerző publicista. tele tükrözze a helyi nemzeti­ségi arányokat. Jellemző, hogy ezt a szabad választá­sok alapvető szabályait felrú­gó választási módot nem re­gionális és országos szinten akarja alkalmazni a kabinet, tehát ott, ahol mindig és min­den körülmények között ki­sebbségben vannak a nemze­tiségi képviselők. Inkább a községek szintjére összpon­tosít, ahol eseten­ként a magyarok akár abszolút többségbe is kerül­hetnek az önkor­mányzatokban. Jól tudjuk: a Matica slovenská szerint ez tűrhetetlen. Csak a nagyon nai­vak hihetnek ab­ban, hogy a kor­mánypártok nem szándéko­san vették be a társulási bi­zottság ülésének zárónyilat­kozatába ezeket a ajánláso­kat. Miután az egész nyilat­kozat alapvetően arról szól, hogy miképp kell Szlovákiá­ban előrelendíteni a demok­rácia ügyét, a benne szereplő kormányzati célkitűzések is automatikusan megkapták a demokratikusság védjegyét. Fogadni lehet rá, hogy az említett törvények előterjesz­tői sűrűn fognak majd hivat­kozni arra: elfogadásukra az integrációs bizottság is egy­hangúlag az áldását adta. Ég óvjon mindenkit a kormány nagylelkűségi rohamaitól. JEGYZET Galambot öltem. KERTÉSZ GÁBOR Szerdán, kora hajnalban történt. Rozsnyó felé autóztam épp. A jól ismert úton akár már rutinból is vezethet az ember: gon­dolatban messze jár, gondjain mereng. Egy hangos csattanás hozott vissza az útra - a szélvédőnek ütközött valami. S egy másodperc múlva már pergett a film, melyet az imént meg­tett pár száz méteren az agyam rögzített: a pirkadatban, a pá­rás aszfalton vadgalambpár járja szerelmi táncát, bókol a hím, meglibbenti szárnyát a tojó, ingerkednek egymással, ná­szukat váiják. Szeretni egymást. Az EU-képviselők véleménye szerült Szlovákia még nem érett a felvételre, pedig Gašparovič szerint az ország gazdasági téren kimagasló ered­ményeket produkál, Húska pedig állítja, hogy nálunk tejben­vajban fürdik a demokrácia. De aranyos az a két galamb! Iste­nem - szeretni egymást! A gumibot legfőbb őre, Krajči a nem­zet képébe röhög, Mečiar tárgyalni óhajt a nemrég még dög­ledező lónak titulált Kováčcsal, aki meg azon pityereg, hogy nem engedik szóhoz jutni a Kubista Közordenáré Televízió­ban. Szegény. Szegény országa e népnek. Nézd csak! A ga­lambok szeme csillog, ahogy csőrükkel egymást csiklandoz­zák. Szeretni - de szép! Ekkor ér el a csattanás. Riadtan féke­zek. Bűntudat gyötör, ahogy ballagok vissza az úton. A ga­lamb az árok szélén, a nedves fűben hever tört testtel, piheg még. Egy szénacsomóval betakarom, egy percig némán állok felette. Megöltem egy galambot. Szeretni akart! Fiókákat fel­nevelni. Állítsuk meg ezt az iszonyatos gőznaszádot, mely öl és öletni képes! Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: MadiGéza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidő H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykajjos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezálaié Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Lljságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 4fl011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo - Fiúk, mondjuk azt az asszonyunknak, hogy azért iszunk, mert ezt a politikai helyzetet már nem lehet józanul elviselni! (Balázs-Piri Balázs karikatúrája) A folytatódó ellentétek nyomán újabb vajdasági magyar csoport jelent meg Ez már a hatodik párt Lassan már a vajdasági magyarok sem tudnak el­igazodni, hány párt és szervezet kívánja vállalni érdekképviseletüket, ugyanis még egy újabb je­lent meg a politikai palet­tán: már a hatodik. SINKOVITS PÉTER A sort annak idején a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közös­sége nyitotta meg - szinte azon nyomban tömeges szervezetté válva. 1990 márciusában ala­kult meg, elnöke Ágoston And­rás lett. Az érdekvédelmi szerve­ződés kezdetben rendkívül ha­tékonynak bizonyult, a háborús években szerepe vitathatatlan volt, és a Kárpát-medencében elsőként fogalmazott meg át­gondolt autonómiakoncepciót. A VMDK-n belül később külön­féle áramlatok jelentkeztek, a „páltfegyelem" azonban meg­akadályozta a platformosodást. Lényegében ez okozta a szaka­dást; három esztendővel ez­előtt, 1994júniusában hivatalo­san is színre lépett a Vajdasági Magyar Szövetség. Vezetője Csubela Ferenc lett. Csubela ké­sőbb tragikus közúti szerencsét­lenség áldozatává vált, örökébe Szabadka főpolgármestere, Ka­sza József lépett. A harmadik út keresésének mottójával csakha­mar megalakult a harmadik szerveződés is Vajdasági Ma­gyar Polgári Mozgalom névvel, éspedig Zentán 1995 márciusá­... a „pártfegyelem" a­zonban megakadályoz­ta a platformosodást. ban. Elsősorban a kisiparosokra számított, a gazdasági és más, mindennapi gondok megoldá­sát tűzte zászlajára, a kisebbsé­gek, az autonómia ügyében semleges maradt. A volt ökölví­vó, Böröc József által útjára in­dított mozgalom szervezetileg csonka maradt, s a legutóbbi OLVASÓI LEVÉL Emlékezés Fábiy Zoltánra Június 14-én jó érzéssel néztem és hallgattam az SZTV 2-es csa­tornáján a Fábry Zoltánról ké­szült dokumentumfilmet. A műsor alkotói bemutatták az európai távlatokban gondol­kodó „stószi remetét", epizódo­kat elevenítettek fel a hatvanas évek végén Fábryról készült riportfilmből. Hozzá közel álló helyhatósági választásokon egyetlen jelöltje sem járt siker­rel. Huzamosabb csend után a pártalakítási kedv idén erősö­dött fel ismét: a VMDK-ból kivá­ló Papp Ferenc januárban Újvi­déken létrehozta a Vajdasági Magyarok Kereszténydemokra­ta Mozgalmát, majd néhány hét­tel később a választásokon és sa­ját pártján belül is vereséget szenvedő Ágoston András Szenttamáson megalakította a Vajdasági Magyar Demokrata Pártot. A VMDK irányítását idő­közben Páll Sándor vette át. Mielőtt a hatodik vajdasági ma­gyar párt létrejöttének körülmé­nyeiről szólnánk, említsük meg, hogy voltaképpen működött még egy szervezet a kilencvenes ... a VMSZ kétszer annyi szavazatot szer­zett, mint a VMDK... évek legelején, Magyarok Hazá­jukért, Szerbiáért és Jugoszlávi­áért néven, éspedig a rezsim hallgatólagos, de hathatós tá­mogatásával a VMDK ellenében, viszont csak vezetőkből álló fan­tomszervezet volt. Csak néhány meghökkentő közleménnyel ir­ritálta a vajdasági magyar olva­sókat, majd magától végleg el­halt. A legutóbbi helyhatósági választásokon a VMSZ kétszer annyi szavazatot szerzett, mint a VMDK, s a magyar többségű települések szinte mindegyiké­ben VMSZ-es önkormányzatok jöttek létre. Zentán például a harminc tanácstag közül hu­szonöt a Vajdasági Magyar Szö­vetség színeiben én célba. Az el­söprő siker látszólagosságára azonban csak később derült fény. A korábbi belső ellentétek kiéleződtek, s Tóth Horti Gábor polgármester újraválasztása már csak egy szavazaton mú­lott. A zentai polgármester a vá­rosi „parlamentben" viszont már ellenzéki, bár azok is termé­szetesen a VMSZ tagjai. A helyi perpatvar lassan túlnőtte ma­gát, az inkább kifejezetten sze­személyek vallottak minden­napjairól, szokásairól, munká­járól. Bemutatták értékes könyvtárát, láthattuk megje­lent könyveit. Ami a műsorból kimaradt, arról így vall Fábry: „Egyszer egy interjúban azt kér­dezték: megjelent műveim kö­zül melyik áll hozzám a legkö­zelebb? így feleltem: Kérdezz meg egy anyát, hogy melyik gyermekét szereti a legjobban. Tud-e, mer-e különbséget ten­ni? Egy esetben talán. Ha vala­melyiket igazságtalanság éri, vagy nincs szerencséje az élet­mélyes ellentétek ideológiai vi­tákba csaptak át. Kasza Józsefék néhány alkalommal békítő meg­beszéléseket kezdeményeztek, viszont rendre sikertelenek ma­radtak, hiszen a polgármester frakciója meg sem jelent. Ellen­lépésként Tóth Horti Gábort és néhány társát a közelmúltban eltávolították a VMSZ szűkebb vezetőségéből. Kronológiai szempontból most lép be a kép­be, hogy mintegy egy évvel ez­előtt Zen tán létrejött egy ke­reszténydemokrata tömörülés ­lényegében a VMSZ egyik plat­formjaként (elnökévé Tóth Hor­ti Gábort választották). A tömö­rülést a szövetségi igazságügyi minisztérium a minap (június 4­én) önálló politikai szervezet­ként bejegyezte. Tóth Horti Gá­bor, aki leváltásáig a VMSZ egyik alelnöke volt, most kije­lentette: „Nem szeretnénk, ha bárki valamilyen új szerveződési formáról vagy a vajdasági ma­gyarság újabb megosztásáról kezdene beszélni, hiszen ebben az esetben csupán arról van szó, hogy egy létező szervezetet hi­vatalosan is bejegyeztek." Hang­súlyozta, hogy nem a VMSZ elle­nében, hanem annak keretében akarnak tevékenykedni. Bárhogyan tekintünk is a dol­gokra, a tömörülés most a szem­benállást testesíti meg, s egyre nehezebb lesz feloldani a Kasza József és Tóth Horti Gábor, va­lamint a Szabadka és Zenta (a két központi magyar város) kö­zött feszülő ellentéteket. A belső szakadás még nem történt meg, de feltételei már adottak. Törté­nik mindez azokban az időkben, amikor a vajdasági magyarság már kezdett fellélegezni, lévén, hogy a VMSZ és a VMDK vezető­sége végre rendezte kapcsolata­it, s a kinyilatkoztatott szándék szerint a két politikai koalíció­ban indul a közelgő választáso­kon. A magyar szavazópolgárok pedig a megtévesztő bőség za­varával küszködhetnek: pártok­ból már megvan a fél tucat. A szerző az újvidéki Magyar Szó munkatársa. ben, és így ezt dédelgetőbben kell melengetni, vigasztalni, mellre ölelni. Nekem is van egy ilyen lélekből leledzett legked­vesebb gyermekem, az 1946­ban írt könyvem, A vádlott megszólal, amely igazságot ké­rőn, szinte mentő sikolyként ­és hiába - tört elő az akkori el­némítottságból." Az író szlovák fordításban mintegy ötven személynek (fő­szerkesztők, írók, pártvezetők, püspökök) juttatta el a doku­mentumjellegű művet, a címzettek közül azonban senki TALLÓZÓ FAZ A Frankfurter Allgemeine Zei­tung szerint a NATO-tagorszá­gok között példás egyetértés uralkodik a külkapcsolatokat, így a keleti bővítést és az Oroszországhoz fűződő vi­szonyt illetően, de a belső ügyek rendezése, például az új parancsnoki szerkezet kialakí­tása nehezen megy. A britek be­folyásuk csökkenésétől tarta­nak, az amerikai befolyást csök­kenteni szándékozó Párizs a dé­li parancsnokságról vitázik Wa­shingtonnal, a mediterrán szemléletű Spanyolország pe­dig az atlanti irányultságú Por­tugáliával. A német lap szerint ez kihat a keleti bővítésre is: ha nem sikerül megegyezni és az újakat kész tények elé állítani, ők sem maradnak majd le a ré­giek mögött saját érdekeik érvé­nyesítésében. „A parancsnoki szerkezet kapcsán kirobbant vi­ták arról tanúskodnak, hogy a tagok ma erőteljesebben képvi­selik a nemzeti érdekeket, mint a hidegháború idején, és a viták során történelmi gyökerű ellen­tétek tértek vissza a NATO-ba" ­állapítja meg a FAZ. PRÁCA „A demokrácia hazai, sajátos formáival három nap alatt tor­kig lettek az EU és Szlovákia kö­zös bizottságának európai tag­jai: a tárgyalások után elálltak a bősi erőmű tervezett megtekin­tésétől, igyekeztek minél gyor­sabban eltűnni Szlovákiából ­állapítja meg a lap elemzője. ­Hagytak nekünk néhány aján­lást és egy időpontot: november vége." Az EU valószínűleg már decemberben dönt arról, mely kelet-európai országokkal kezdi meg a felvételi tárgyalásokat. „Ehhez csak Herbert Böschnek, a bizottság társelnökének sok­koló nyilatkozatát kell hozzá­tenni. Bösch ezt mondta: »Nem tudom elképzelni, hogy az EU pozitív álláspontra helyezked­jen Szlovákia felvételét illető­en." Aki azt hiszi, hogy Szlová­kiának sikerül Bösch vélemé­nyét pozitív irányba korrigál­nia, jól teszi, ha már most cseh, lengyel, esetleg magyar állam­polgárságért folyamodik. Aki úgy dönt, hogy mégis marad, kénytelen lesz végignézni az aranyidai Meciar-műsor finálé­ját" - írja a lap. MLADÁ F RONT A DNES „Ha Csehország be akar kerülni az EU-ba, nem esélyesnek, ha­nem a legjobbnak kell lennie. A protekciós Lengyelországgal, valamint a fejlett Magyaror­szággal és Szlovéniával kell konkurálnia" - véli a cseh napi­lap. Rámutat, hogy ha Prága már holnaptól tagja lenne az EU- nak, jelentős brüsszeli segé­lyekre válna jogosulttá, mert a csehországi életszínvonal meg sem közelíti az EU-tagországo­két. Paradox módon az élet­zínvonal Lengyelországban is jóval alacsonyabb, ám Varsó ki­maradását senki sem feltételezi. „Csehország csak akkor integrá­lódhat, ha felvétele semmilyen terhet nem jelent majd az unió számára" - állapítja meg. sem felelt! Számára ez az ál­talános hallgatás, ez a semmi­bevevés, ez a visszhangtalan­ság, ez a gyilkos közöny volt a legborzasztóbb! Figyelmez­tetőjelenség napjaink Szlováki­ájában, hogy jócskán akadnak olyan egyének az élet minden területén, akik nem tanultak a múltból, és az öt­ven évvel korábbi forgató­könyv szerint szeretnék megol­dani az úgynevezett magyar­kérdést. Szabó Sándor Királyrév

Next

/
Oldalképek
Tartalom