Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-17 / 138. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 1658. PANORÁMA Q Sodró szélben megmaradva... A hetvenéves Sütő András köszöntése Legutóbb 199 l-ben, a Nemzeti Színház színpadán, a nehéz sorsú írószövetség akkori elnökeként kívánhattam lelkierőt és testi gyógyulást Sütő Andrásnak. JÓKAI ANNA Az Advent a Hargitán jubileumi előadásán köszöntöttem, fénylő gyertyákkal, adventi koszorúval. Most a 70. születésnapját ünnepelhetjük ennek a súlyos írónak és példaembernek. Önmagában az életkor nem érdem. Nem az az érdem, hogy Sütő András megérte a hetven évet, hanem az, amit a hetven esztendő alatt létrehozott. Állandó önkorrekcióval formálta sorsát és életművét. Csillag a máglyán című drámájában Szervét Mihály mondta: „Ami női, azon menet közben is munkálkodhatunk." így tett Sütő András is. Szüntelenül építkezett, írói világát egyre gazdagította. A hatalomnak nagy ellensége az író, ha éppen nem tudja elhallgattatni, hát hallgat róla. Veszélyes az az ember, aki többet tud az ember s világ természetéről, mint amennyit a politika felmutat. Még jól emlékszünk a nyílt diktatúrákra, s azokra, akik ki akarták irtani a szabad gondolatot. Nemcsak az írót célozták meg ők, hanem az olvasót is. A rossz hatalomnak az a célja, hogy ne csak az írót tegye „ártalmatlanná", hanem az olvasók szívéből is kitépje az írott szót. Sütő András olyan környezetből jött, amelyet szeretünk, és amelyért aggódunk. Félelmetes évek vannak mögötte. A fiatal Szervét Mihály így kiált fel: „Gondolkodom, tehát félek!" A megoldás mégsem a szemellenző, hanem a lehetséges út, a terep minél pontosabb, szélesebb áttekintése. Az is igaz, amit az anya mond az Anyám könnyű álmot ígérben, hogy a fű lehajlik, hogy a sodró szélben megmaradjon. De az is igaz, hogy vannak döntő helyzetek, döntő pillanatok, amikor szálfaként föl kell magasodni, dacolni a viharral. Sütő András életében mindkét magatartás jelen van - a józan csend és a szenvedélyes kiáltás, a maga idején és a maga helyén. Feladata a nyelvőrzőnyelvdúsító munka, hiszen, ahogy ő maga vallja, gyerekkorában gereblyével kellett összeszedni a magyar szavakat, madarak és fák megkülönböztető neveit. Nem a magyar nyelv erdejében, hanem a bokrában született. Már fiatalságában is tudta, hogy az író és a kimondott szó és a meg nem valósult igazság mezsgyéjén toporog, s ezért tetszik néha minden akarat olyan reménytelennek. Aztán mégis ráébred, hogy igenis van saját, különös maradó hatalma, és kezében a tehetség eszköz is lehet. A Csillag a máglyánban a végsőkig elkínzott Szervét Mihálytól két dolgot vesz el az önkény. Először a tudomány fegyverét, a bonckést, másodszor a tollat csavarja ki a kezéből. Szervét Mihály odaadja mind a kettőt mégis életét veszik. Mi arra kérjük Sütő Andrást, ne adja oda a tollát, és ne is tegye le, mert amit megelevenít, arra szükség van; s léte nem csak szülőföldjén, a gyönyörű Erdélyben, hanem a széles magyar irodalomnak is fontos. Állandó önkorrekcióval formálta sorsát és életművét. Az első világháború után alakult egy irodalmi társaság Kemény János marosvécsi kastélyában: a Helikon íróközösség. Nem kisebb szellemek voltak tagjai, mint Kuncz Aladár, Áprily Lajos, Tamási Áron, Bánffy Miklós, Hunyadi Sándor és Kós Károly. A kőasztalt, amit körülültek, Kós Károly faragta, Kuncz Aladár halála után - s még évekig itt tanácskoztak azok az erdélyi írók, akik tisztán gondolkodó szász és román kollégáikkal is megfértek, bár ahogy Sütő András vallja - „.. .az általános egyetértést a testvérháború verte gyakorta széjjel." Már akkor is. Mint ahogy ma is. Nem volt gond nélkül való, a világ e kis szegletéSütő András és felesége, Szabó Éva a sikaszói hegyek alján (Fotó: archiv) ben úgy élni meg a magyarságot, hogy az ne legyen ellentétben a világ szellemével. Az ilyen-olyan tehetség nehezen fogadja el a saját tehetsége természetétől különböző, másfajta tehetséget. Mindig lesznek Káinok, akik az Istenhez szálló füstöt méricskélik, s a tüzüket gyűlölettel szeretnék magasabbra szítni. De hát az Ábeleknek kell a Káinokat is megváltani éppem szelídséggel... A kőasztalt ma rács mögött őrzik a marosvécsi kastélyban, ami azóta szellemgyenge gyerekek otthona lett, s amikor Sütő András ide egyszer ellátogatott, már nem volt hol leülnie a baráti társaságnak. Egyetlen szék sem maradt. De megmaradt az „Istenszéke", a havasok csúcsa, s ott ülnek mind, akik egykor a magyar írók és művészek e jelképes asztalát körbevették. Ónnan intenek Sütő Andrásnak: várunk rád, de ne siess, munkálkodj odalenn még sokáig... És talán azt is üzenik, szomorú, ha az egyik író megtagadja a másiktól a tiszteletet, csak azért, mert a másikat alkata a közösségi küzdőtérre is odahajtotta, szomorú volna, ha az esztétika nevében különböző ízlések vívnának könyörtelen harcot - holott a sokféleség jó akaratban egymás mellett megférne... Anyád könnyű álmot ígért, András. De nehéz álom az osztályrészed. A nehéz álomnál is van nehezebb: felébredni, körülnézni és tájékozódni... élni és beszélni. Aztán megcselekedni a szót. Léte a széles magyar irodalomnak is fontos. Mindig lesznek, akik a máglyához összehordják a fát. De minden máglya elhamvad előbbutóbb. A máglyagyújtók bekormozódnak, lemoshatatlan, zsíros maszatként tapad az arcukra a szégyen. A csillagok azonban hamuból is az égre szállnak - világolnak a nagy időben. Van, ami elpusztíthatatlan: higgy ebben, barátunk, Sütő András, az Isten tenyerén! A XXXIV. Jókai Napok mai műsora Komárom. Városi Művelődési Központ 10.00: A galántai DESZKA SZÍNPAD mutaja be Karinthy Frigyes King Press című drámaparódiáját. A szőgyéni MIÉRT KISSZÍNPAD történelmi emlékműsora Hősök visszahívása címmel. 14.00: Szakmai értékelés. 19.30: a losonci KÁRMÁN SZÍNKÖR Maugham-Nádas-Szenes Imádok férjhez menni című zenés vígjátékát adja elő. 22.00: Fesztiválklub. Prágai tárlatajánlat Prága ezekben a hetekben, hónapokban a manierizmus valamint II.Rudolf császár udvarának és korának művészetét teszi közszemlére több jeles helyszínen. Ennek a szellemiségnek kíván megfelelni a cseh főváros egyik legújabb, ám legelőkelőbb magángalériája a Jin Švestka Galéria (Jungmann utca), amely a művészet napjainkban kitapintható, manierizmussal rokonítható megnyilvánulásait állítja a Manierizmus és szintézis című nemzetközi csoportos tárlat központjába. A június 22-ig kiállító tizennégy művész között szerepel Chris Burden, Matta Collishava, Peter Fischl és David Weiss, valamint Rónai Péter, Martin Mainer és David Černý is. (fhg) Vajkai Miklós: Forte piano A másnapos város, a Vesztegelők, a Lusta por címmel megjelent elbeszéléskötetei után kilenc év elteltével újra elbeszélésekkel jelentkezik Vajkai Miklós. Forte piano címmel megjelent novellái a Méry ratio kiadó gondozásában láttak napvilágot. A könyv tizennyolc elbeszélést kínál az olvasónak, (ú) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Traviata (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Nászéjszaka a titkos szalonban (19) KIS SZÍNPAD: Amikor táncolt... (19) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Olivér! (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Apácák (19 - Rimaszombat) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Mumus (9,11 - Nagymegyer) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Hanta boy (am.) 15.30,18,20.30 HVIEZDA-KERTMOZI: Kolja (cseh) 21 OBZOR: A hattyúk tava (am.) 15.15 Az angol beteg (am.) 17, 20 MLADOSŤ: Elfelejtett fény (cseh) 15, 17.30,20 TATRA: Francia csók (am.) 15.30,18, 20.30 KASS

A DRUŽBA. Gyilkos gyógymód (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Rómeó és Júlia (am.) 17.45, 20 CAPITOL: Mikrokozmosz (fr.) 15.45, 18 Relic (am.) 20.15 ÚSMEV: Hanta boy (am.) 16, 18 DÉL-SZLOVÁKI

A KOMÁROM - TATRA: Tűzmadár (cseh-ném.) 18, 20 KERTMOZI: Balhé Bornxban (am.) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Zűr az űrben (am.) 21. 45 GÚTA - MOZI: Édes álom hosszú csók (am.) 19.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: A birodalom visszavág (am.) 20 LÉVA - JUNIOR: Túlélni Picassót (am.) 16.30,18.30 AMFITEÁTRUM: Pulp fiction (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Francia csók (am.) 16.30,19 REGÉNY E

rtem, a munkás szállóban lakik. És holnap délelőtt? - Akkor ráérnék. - Tízkor? Megfelel? A kérdés elgondolkoztatta. Miért randevúzgasson az újságíróval? Nős? Nőtlen? Mindegy! Tapasztalt betyár lehet. Sokat utazhat, hol itt, hol ott fordul meg, és szédíti a nőket: Szép riportot írok magáról! És bedől a nő. Saját magáról ezt nem állíthatja, csak kíváncsivá tette. Vajon mit írna róla? Ha valami szépet, s a fényképét is közölnék, annak híre eljutna a falujába is, s az édesanyja hogy büszkélkedne vele: Nem akárki a lányom! - Nem is válaszol a kérdésemre? - Ha annyira fontosnak tartja a találkozót, kérje meg a portásnőt, hogy hívjon le engem, és beülünk a társalgóba. - És kit hívassak le? - Lóver Zsuzsi a nevem. Az újságíró elmosolyodott. Lóver? Ló-ver? A családnevek osztogatásakor egyik őse lova veréséről lehetett híres, s Lóverként írták be a lajstromba. - Olyan nevetséges a nevem? rökönyödött meg a zakatoló gép figyelése közben a fiatal munkásnő. - Dehogy nevetséges! - húzta az időt, hogy egy-két pillanatig a válaszon törhesse a fejét. Zsuzsanna a keresztneve! - Épp most jutott az eszembe, hogy Liliom nevű kislányt még nem ismertem. Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 3.rész - Liliom? - Zsuzsanna héber jelentése liliom. A hamvasan tiszta bőre is liliomfehér, s ha közelebb hajolnék magához, a liliom bódító illatát is érezném... - Furcsa ember maga. S még mi jutott az eszébe? - A holnapi találkozónk előtt még az is érdekelne, hogy hová valósi, s a térképen aláhúzom a helységnevet: Itt született a Liliom kisasszony! - Erdőháti vagyok. Sasfaluban születtem. A közeli jókúti szövődében tanultam ki a szakmát, de itt, a cérnagyárban más a munka. Jó két hónap alatt ezt is begyakoroltam - mondta a magáét abban a hitben, hogy az újságírót csak az ilyen tények érdekelhetik. - Akkor holnap tízkor lehívatom magát a portásnővel. De az a társalgó számomra ellenszenves. A börtönökben vannak olyan beszélgetők, ahonnét a látogató nem térhet be az épület többi részébe. - Az emeleti szobákba nem engednek fel senkit. - S ha kinevezne a vőlegényének? - Ne tréfálkozzék velem! - fakadt ki Zsuzsi. - Ha nemtetsző dolgot hall, mindig ilyen paprikás hangulata támad? - Miért rondítja el azt, ami szépnek indul? Tudja, hogy nálunk mit szoktak erre mondani? Ne köpj abba a vízbe, amelyből iszol! Szókimondó falusi kislány. A harcsabajszos bólintva veszi tudomásul a kioktatást. Igaza van, nem szabad belerondítani abba, ami szépnek indul. Nem viselkedhet vele úgy, mint a presszókban, a vendéglőkben felszedett szoknyással. - Egyre jobban kezd érdekelni. Rendben van, lehívatom a portásnővel. De beülhetnénk egy jobb helyre is, ahol beszélgetés közben kávét is ihatunk. Csak néhány lépésnyire innét a Fortuna kávéház. Ha azt kedvesebb helynek tartja, átsétálhatunk majd oda... I 9 uzsa másnap, csüM törtök délelőtt M ^^ vagy tíz perccel U I \J tíz óra előtt kilépett a munkásszálló kapuján, és a szomszédos cipőbolt elé bandukolt. Arra volt kíváncsi, hogy melyik irányból érkezik az az ember, akinek csaknem minden gondolata a szoknya körül csapong. A város felől érkezett nagy irammal, és gyors fékezéssel állította meg a már igen kopott Škoda gyártmányú Spartakját. Jegyzetfüzettel a kezében kiugrott az autóból, s becsapta az ajtót. -Vén ló ez már, de bírja a strapát! - szólalt meg elmosolyodva, s megfogta Zsuzsi kezét. Ha már idekint várt rám, azt jelenti, mehetünk kávézni! - Kávézni, amikor a nevét sem tudom?! - Peti Tibor a nevem. Én is falusi vagyok, de a másik oldalról, ahol kevés az erdő. Valamelyik ősöm a kereszteléskor a Péter nevet kapta. Bizonyára kisnövésű volt, és bajszos korában is csak Petiként ismerték. A családnevek osztogatásakor Peti Péter lett a neve. Zsuzsi felderülő szemmel pillant a jól megtermett újságíróra. - Magát inkább Nagy Péternek hívhatnák, mint az orosz cárt! - Nem akarok én cár lenni. Inkább Peti maradok. Ez angol szó is. Pettynek írják, két tével és ipszilonnal a végén. Azt jelenti, hogy csöppség, kicsiny, csekély... - Tud angolul is? - Nagyon ráérős embeV vagyok. Ha egyszer kijuhatnék a nagyvilágba, angolul is kell tudnom. Esténként megengedem a magnószalagot, hogy megszokjam a helyes angol kiejtést. - Ha így tölti a szabad idejét, nem lehet nős. - Az voltam én. Tízéves kislányom is van, de elhagyott az asszony. - A nők miatt? - A gyengéd teremtéseknek hogy mondhattam volna nemet? -A lakásban ki maradt? - Egyikünk sem. Háromszobás volt, kicseréltük egy- és kétszobásra. - Fogadok, hogy magáé a kisebb! Ök ketten voltak... - Már hárman vannak. Valaki feljár hozzá. - És magához? - Feljárogatnak, beosonnak, de egyikük sem marad egy éjszakánáj tovább. - Őszinte ember maga, Peti Tibor! - Nincs mit takargatnom. Nem tudok én egy szoknyán ülő ember lenni. Megszoktam a kóborlást, szeretem a foglalkozásomat. Mielőtt a téren magasodó szálloda elé értek volna, elhaladtak a takarékpénztár előtt. (Folytatjuk)