Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-17 / 138. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 1658. PANORÁMA Q Sodró szélben megmaradva... A hetvenéves Sütő András köszöntése Legutóbb 199 l-ben, a Nemzeti Színház színpa­dán, a nehéz sorsú írószö­vetség akkori elnökeként kívánhattam lelkierőt és testi gyógyulást Sütő And­rásnak. JÓKAI ANNA Az Advent a Hargitán jubileumi előadásán köszöntöttem, fénylő gyertyákkal, adventi koszorú­val. Most a 70. születésnapját ünnepelhetjük ennek a súlyos írónak és példaembernek. Önmagában az életkor nem ér­dem. Nem az az érdem, hogy Sütő András megérte a hetven évet, hanem az, amit a hetven esztendő alatt létrehozott. Állandó önkorrekcióval formál­ta sorsát és életművét. Csillag a máglyán című drámájában Szer­vét Mihály mondta: „Ami női, azon menet közben is munkál­kodhatunk." így tett Sütő And­rás is. Szüntelenül építkezett, írói világát egyre gazdagította. A hatalomnak nagy ellensége az író, ha éppen nem tudja elhall­gattatni, hát hallgat róla. Veszé­lyes az az ember, aki többet tud az ember s világ természetéről, mint amennyit a politika felmu­tat. Még jól emlékszünk a nyílt diktatúrákra, s azokra, akik ki akarták irtani a szabad gondola­tot. Nemcsak az írót célozták meg ők, hanem az olvasót is. A rossz hatalomnak az a célja, hogy ne csak az írót tegye „ártal­matlanná", hanem az olvasók szívéből is kitépje az írott szót. Sütő András olyan környezetből jött, amelyet szeretünk, és ame­lyért aggódunk. Félelmetes évek vannak mögötte. A fiatal Szer­vét Mihály így kiált fel: „Gondol­kodom, tehát félek!" A megol­dás mégsem a szemellenző, hanem a lehetséges út, a terep minél pontosabb, szélesebb át­tekintése. Az is igaz, amit az anya mond az Anyám könnyű álmot ígérben, hogy a fű lehaj­lik, hogy a sodró szélben meg­maradjon. De az is igaz, hogy vannak döntő helyzetek, döntő pillanatok, amikor szálfaként föl kell magasodni, dacolni a vihar­ral. Sütő András életében mind­két magatartás jelen van - a jó­zan csend és a szenvedélyes ki­áltás, a maga idején és a maga helyén. Feladata a nyelvőrző­nyelvdúsító munka, hiszen, ahogy ő maga vallja, gyerekko­rában gereblyével kellett össze­szedni a magyar szavakat, ma­darak és fák megkülönböztető neveit. Nem a magyar nyelv er­dejében, hanem a bokrában szü­letett. Már fiatalságában is tudta, hogy az író és a kimondott szó és a meg nem valósult igazság mezs­gyéjén toporog, s ezért tetszik néha minden akarat olyan re­ménytelennek. Aztán mégis rá­ébred, hogy igenis van saját, kü­lönös maradó hatalma, és kezé­ben a tehetség eszköz is lehet. A Csillag a máglyánban a végsőkig elkínzott Szervét Mihálytól két dolgot vesz el az önkény. Elő­ször a tudomány fegyverét, a bonckést, másodszor a tollat csavarja ki a kezéből. Szervét Mihály odaadja mind a kettőt ­mégis életét veszik. Mi arra kér­jük Sütő Andrást, ne adja oda a tollát, és ne is tegye le, mert amit megelevenít, arra szükség van; s léte nem csak szülőföld­jén, a gyönyörű Erdélyben, ha­nem a széles magyar irodalom­nak is fontos. Állandó önkorrekció­val formálta sorsát és életművét. Az első világháború után alakult egy irodalmi társaság Kemény János marosvécsi kastélyában: a Helikon íróközösség. Nem ki­sebb szellemek voltak tagjai, mint Kuncz Aladár, Áprily Lajos, Tamási Áron, Bánffy Miklós, Hunyadi Sándor és Kós Károly. A kőasztalt, amit körülültek, Kós Károly faragta, Kuncz Aladár halála után - s még évekig itt ta­nácskoztak azok az erdélyi írók, akik tisztán gondolkodó szász és román kollégáikkal is megfér­tek, bár ahogy Sütő András vall­ja - „.. .az általános egyetértést a testvérháború verte gyakorta széjjel." Már akkor is. Mint ahogy ma is. Nem volt gond nél­kül való, a világ e kis szegleté­Sütő András és felesége, Szabó Éva a sikaszói hegyek alján (Fotó: archiv) ben úgy élni meg a magyarsá­got, hogy az ne legyen ellentét­ben a világ szellemével. Az ilyen-olyan tehetség nehezen fogadja el a saját tehetsége ter­mészetétől különböző, másfajta tehetséget. Mindig lesznek Kái­nok, akik az Istenhez szálló füs­töt méricskélik, s a tüzüket gyű­lölettel szeretnék magasabbra szítni. De hát az Ábeleknek kell a Káinokat is megváltani ­éppem szelídséggel... A kőasztalt ma rács mögött őrzik a marosvécsi kastélyban, ami azóta szellemgyenge gyerekek otthona lett, s amikor Sütő And­rás ide egyszer ellátogatott, már nem volt hol leülnie a baráti tár­saságnak. Egyetlen szék sem maradt. De megmaradt az „Is­tenszéke", a havasok csúcsa, s ott ülnek mind, akik egykor a magyar írók és művészek e jel­képes asztalát körbevették. Ón­nan intenek Sütő Andrásnak: várunk rád, de ne siess, munkál­kodj odalenn még sokáig... És talán azt is üzenik, szomorú, ha az egyik író megtagadja a má­siktól a tiszteletet, csak azért, mert a másikat alkata a közössé­gi küzdőtérre is odahajtotta, szomorú volna, ha az esztétika nevében különböző ízlések vív­nának könyörtelen harcot - ho­lott a sokféleség jó akaratban egymás mellett megférne... Anyád könnyű álmot ígért, And­rás. De nehéz álom az osztályré­szed. A nehéz álomnál is van ne­hezebb: felébredni, körülnézni és tájékozódni... élni és beszél­ni. Aztán megcselekedni a szót. Léte a széles magyar irodalomnak is fontos. Mindig lesznek, akik a máglyá­hoz összehordják a fát. De min­den máglya elhamvad előbb­utóbb. A máglyagyújtók bekor­mozódnak, lemoshatatlan, zsí­ros maszatként tapad az arcukra a szégyen. A csillagok azonban hamuból is az égre szállnak - vi­lágolnak a nagy időben. Van, ami elpusztíthatatlan: higgy eb­ben, barátunk, Sütő András, az Isten tenyerén! A XXXIV. Jókai Napok mai műsora Komárom. Városi Művelődési Központ 10.00: A galántai DESZKA SZÍNPAD mutaja be Karinthy Frigyes King Press cí­mű drámaparódiáját. A szőgyéni MIÉRT KISSZÍNPAD történelmi emlékműsora Hősök visszahívása címmel. 14.00: Szakmai értékelés. 19.30: a losonci KÁRMÁN SZÍNKÖR Maugham-Nádas-Szenes Imádok férjhez menni című zenés vígjátékát adja elő. 22.00: Fesztiválklub. Prágai tárlatajánlat Prága ezekben a hetekben, hónapokban a manierizmus vala­mint II.Rudolf császár udvarának és korának művészetét teszi közszemlére több jeles helyszínen. Ennek a szellemiségnek kí­ván megfelelni a cseh főváros egyik legújabb, ám legelőkelőbb magángalériája a Jin Švestka Galéria (Jungmann utca), amely a művészet napjainkban kitapintható, manierizmussal rokonítható megnyilvánulásait állítja a Manierizmus és szin­tézis című nemzetközi csoportos tárlat központjába. A június 22-ig kiállító tizennégy művész között szerepel Chris Burden, Matta Collishava, Peter Fischl és David Weiss, valamint Rónai Péter, Martin Mainer és David Černý is. (fhg) Vajkai Miklós: Forte piano A másnapos város, a Vesz­tegelők, a Lusta por címmel megjelent elbeszéléskötetei után kilenc év elteltével újra elbeszélésekkel jelent­kezik Vajkai Miklós. Forte piano címmel megjelent novellái a Méry ratio kia­dó gondozásában láttak napvilágot. A könyv tizen­nyolc elbeszélést kínál az olvasónak, (ú) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Traviata (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Nászéjszaka a titkos szalonban (19) KIS SZÍNPAD: Amikor táncolt... (19) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Olivér! (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Apácák (19 - Rimaszom­bat) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Mumus (9,11 - Nagymegyer) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Hanta boy (am.) 15.30,18,20.30 HVIEZDA-KERT­MOZI: Kolja (cseh) 21 OBZOR: A hattyúk tava (am.) 15.15 Az angol beteg (am.) 17, 20 MLADOSŤ: Elfelejtett fény (cseh) 15, 17.30,20 TATRA: Francia csók (am.) 15.30,18, 20.30 KASS A DRUŽBA. Gyilkos gyógymód (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Rómeó és Júlia (am.) 17.45, 20 CAPITOL: Mikrokozmosz (fr.) 15.45, 18 Relic (am.) 20.15 ÚSMEV: Hanta boy (am.) 16, 18 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM - TATRA: Tűzmadár (cseh-ném.) 18, 20 KERT­MOZI: Balhé Bornxban (am.) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Zűr az űrben (am.) 21. 45 GÚTA - MOZI: Édes álom hosszú csók (am.) 19.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: A birodalom visszavág (am.) 20 LÉVA - JUNIOR: Túlélni Picassót (am.) 16.30,18.30 AMFITEÁTRUM: Pulp fiction (am.) 21.30 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: Francia csók (am.) 16.30,19 REGÉNY E rtem, a munkás szállóban lakik. És holnap délelőtt? - Akkor ráérnék. - Tízkor? Megfelel? A kérdés elgondolkoztatta. Mi­ért randevúzgasson az újságíró­val? Nős? Nőtlen? Mindegy! Ta­pasztalt betyár lehet. Sokat utazhat, hol itt, hol ott fordul meg, és szédíti a nőket: Szép ri­portot írok magáról! És bedől a nő. Saját magáról ezt nem állít­hatja, csak kíváncsivá tette. Va­jon mit írna róla? Ha valami szépet, s a fényképét is közöl­nék, annak híre eljutna a falujá­ba is, s az édesanyja hogy büsz­kélkedne vele: Nem akárki a lá­nyom! - Nem is válaszol a kérdésem­re? - Ha annyira fontosnak tartja a találkozót, kérje meg a portás­nőt, hogy hívjon le engem, és beülünk a társalgóba. - És kit hívassak le? - Lóver Zsuzsi a nevem. Az újságíró elmosolyodott. Lóver? Ló-ver? A családnevek osztogatásakor egyik őse lova veréséről lehetett híres, s Lóverként írták be a lajstromba. - Olyan nevetséges a nevem? ­rökönyödött meg a zakatoló gép figyelése közben a fiatal munkásnő. - Dehogy nevetséges! - húzta az időt, hogy egy-két pillanatig a válaszon törhesse a fejét. Zsu­zsanna a keresztneve! - Épp most jutott az eszembe, hogy Liliom nevű kislányt még nem ismertem. Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 3.rész - Liliom? - Zsuzsanna héber jelentése lili­om. A hamvasan tiszta bőre is liliomfehér, s ha közelebb hajol­nék magához, a liliom bódító il­latát is érezném... - Furcsa ember maga. S még mi jutott az eszébe? - A holnapi találkozónk előtt még az is érdekelne, hogy hová valósi, s a térképen aláhúzom a helységnevet: Itt született a Lili­om kisasszony! - Erdőháti vagyok. Sasfaluban születtem. A közeli jókúti szö­vődében tanultam ki a szakmát, de itt, a cérnagyárban más a munka. Jó két hónap alatt ezt is begyakoroltam - mondta a ma­gáét abban a hitben, hogy az új­ságírót csak az ilyen tények ér­dekelhetik. - Akkor holnap tízkor lehíva­tom magát a portásnővel. De az a társalgó számomra ellenszen­ves. A börtönökben vannak olyan beszélgetők, ahonnét a látogató nem térhet be az épü­let többi részébe. - Az emeleti szobákba nem en­gednek fel senkit. - S ha kinevezne a vőlegényé­nek? - Ne tréfálkozzék velem! - fa­kadt ki Zsuzsi. - Ha nemtetsző dolgot hall, mindig ilyen paprikás hangula­ta támad? - Miért rondítja el azt, ami szépnek indul? Tudja, hogy ná­lunk mit szoktak erre mondani? Ne köpj abba a vízbe, amelyből iszol! Szókimondó falusi kislány. A harcsabajszos bólintva veszi tu­domásul a kioktatást. Igaza van, nem szabad belerondítani abba, ami szépnek indul. Nem viselkedhet vele úgy, mint a presszókban, a vendéglőkben felszedett szoknyással. - Egyre jobban kezd érdekelni. Rendben van, lehívatom a por­tásnővel. De beülhetnénk egy jobb helyre is, ahol beszélgetés közben kávét is ihatunk. Csak néhány lépésnyire innét a For­tuna kávéház. Ha azt kedvesebb helynek tartja, átsétálhatunk majd oda... I 9 uzsa másnap, csü­M törtök délelőtt M ^^ vagy tíz perccel U I \J tíz óra előtt kilé­pett a munkásszálló kapuján, és a szomszédos cipőbolt elé ban­dukolt. Arra volt kíváncsi, hogy melyik irányból érkezik az az ember, akinek csaknem minden gondolata a szoknya körül csa­pong. A város felől érkezett nagy irammal, és gyors fékezés­sel állította meg a már igen ko­pott Škoda gyártmányú Spartakját. Jegyzetfüzettel a ke­zében kiugrott az autóból, s be­csapta az ajtót. -Vén ló ez már, de bírja a stra­pát! - szólalt meg elmosolyod­va, s megfogta Zsuzsi kezét. ­Ha már idekint várt rám, azt je­lenti, mehetünk kávézni! - Kávézni, amikor a nevét sem tudom?! - Peti Tibor a nevem. Én is falu­si vagyok, de a másik oldalról, ahol kevés az erdő. Valamelyik ősöm a kereszteléskor a Péter nevet kapta. Bizonyára kisnövésű volt, és bajszos korá­ban is csak Petiként ismerték. A családnevek osztogatásakor Pe­ti Péter lett a neve. Zsuzsi felderülő szemmel pil­lant a jól megtermett újságíró­ra. - Magát inkább Nagy Péternek hívhatnák, mint az orosz cárt! - Nem akarok én cár lenni. In­kább Peti maradok. Ez angol szó is. Pettynek írják, két tével és ipszilonnal a végén. Azt je­lenti, hogy csöppség, kicsiny, csekély... - Tud angolul is? - Nagyon ráérős embeV vagyok. Ha egyszer kijuhatnék a nagyvi­lágba, angolul is kell tudnom. Esténként megengedem a mag­nószalagot, hogy megszokjam a helyes angol kiejtést. - Ha így tölti a szabad idejét, nem lehet nős. - Az voltam én. Tízéves kislá­nyom is van, de elhagyott az asszony. - A nők miatt? - A gyengéd teremtéseknek hogy mondhattam volna ne­met? -A lakásban ki maradt? - Egyikünk sem. Háromszobás volt, kicseréltük egy- és kétszo­básra. - Fogadok, hogy magáé a ki­sebb! Ök ketten voltak... - Már hárman vannak. Valaki feljár hozzá. - És magához? - Feljárogatnak, beosonnak, de egyikük sem marad egy éjszaká­náj tovább. - Őszinte ember maga, Peti Ti­bor! - Nincs mit takargatnom. Nem tudok én egy szoknyán ülő em­ber lenni. Megszoktam a kóbor­lást, szeretem a foglalkozáso­mat. Mielőtt a téren magasodó szál­loda elé értek volna, elhaladtak a takarékpénztár előtt. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom