Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-16 / 137. szám, hétfő

12 TÉVÉ ÉS RÁDIÓ ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 16. Benedek Miklós Komáromban. Ma kezdődnek a Mirandolina próbái Ripafratta lovag rendez A XXXIV. Jókai Napok mai műsora Ismét itt a nyár, amit az is bizonyít, hogy a szlovákiai magyar színjátszók Komáromban találkoznak. A Komáromi Városi Művelődési Központban ma este 19.00 órakor nyitják meg a XXXIV. Jókai Napokat. Az ünnepi megnyitón fellép Benkő Géza, a Jókai Színház színművésze. Majd a nagymegyeri POLOSKA SZÍNHÁZ a versenyprogramban bemutatju Ray Cooney Páratlan páros című színművét. Az idei Jókai Napok valószínűleg ismét a sokszínű kísérőműsorok és az ismét megrendezett vers- és prózamondó verseny révén igazi fesztiválhangulattal bír majd. Ennek létrejöttét segíti majd a ma este 21.00 órakor megnyíló fesztiválklub is. A rendezők szándéka szerint elsősorban az amatőr színjátszók, vers- gs prózamondók szakmai és baráti találkozójává szeretnék tenni az országos fesztivált, s egyben szeretnék viszszaadni a kissé megkopott hangulatát is. (ú) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Tosca (19) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Olivér! (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Ágacska (10.30,14-Párkány) ÄRC3 POZSONY HVIEZDA: Hanta boy (am.) 15.30, 18, 20.30 HVIEZDA KERTMOZI: Kolja (cseh) 21 OBZOR: A hattyúk tava (am.) 15.15 Az angol beteg (am.) 17, 20 MLADOSŤ: Elfelejtett fény (cseh) 15, 17.30, 20 TATRA: Francia csók (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Hanta boy (am.) 15.30,18, 20.30 KASSA DRUŽBA: Gyilkos gyógymód (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Rómeó és Júlia (am.) 17.45, 20 CAPITOL: Mikrokozmosz (fr.) 15.45, 18 Relic (am.) 20.15 ÚSMEV: Hanta boy (am.) 16, 18 IMPULZ: Halálos ultimátum (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Csillagok háborúja (am.) 18 KERTMOZI: Csillagok háborúja (am.) 21.30 GÚTA - MOZI: Édes álom hosszú csók (am.) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Francia csók (am.) 16.30,19 KIS NYELVŐR Mivel mutatta Toldi az utat Laczfi Endre hadának? Nem is energia, inkább bátorság kellett a rendezéshez (Fotó: Dömötör Ede) JAKAB ISTVÁN Az Új Szó „Olvasói levelek" című rovatában egy levélíró elismeréssel emlékezett vissza egykori pedagógusára. Mint írta, a tanár úr szavainak nyomán szinte megelevenedett az irodalomórák tananyaga, és „az ámuló-bámuló nebulók előtt hirtelen Toldi ugrott elő, Buda felé mutatva a petrencés rúddal..." Jóleső érzéssel olvastam a lelkes pedagógusról szóló dicsérő sorokat, de hogy Toldi érdemeit, képességeit se kisebbítsük, meg kell jegyeznem: Toldi nem petrencerúddal, hanem vendégoldallal mutatta Laczfi Endre hadának a Buda felé vezető utat. Ez bizony sokkal naA

kis szöszke vallomására gondolva mosolyt fojt el magában. Egy ügyfelet közben elintézett a betétügyek kezelője. Már csak öten vannak előtte. Gondolatban újra elkalandozik. Maga előtt látja azt a jelenetet, amikor szerda délután képzeletben csupaszra vetkőztette a kis szöszkét. A cérnagyáriakról akart riportot írni. Elég későn, csak déltájban ment be az üzembe, mert dolga volt a szerkesztőségben. Előbb az igazgatót faggatta, aztán más vezetőkkel is beszélt. Mire velük végzett, megkezdődött a második műszak. így hozta a szerencsés véletlen, hogy rábukkanjon a szöszire. A gyárigazgató az egyik tisztviselőt bízta meg, hogy kísérgesse az üzemben, míg nem talál magának egy riportalanyt. Előbb a legnagyobb üzemrészlegben kalauzolta abban a reményben, hogy innét nem kell tovább menniük. Zakatoló gépek, pergő csóvák, amelyekre különböző színű fonalak tekerődnek. És megakadt a szeme az egyik fiatal lányon. (Lánynak nézte, mert akkor gyobb és súlyosabb a petrencehordó rúdnál. Idézzük csak fel az elbeszélő költemény ide vonatkozó sorait! „Szörnyű vendégoldal reng araszos vállán, Pedig még legénytoll sem pehelyzik állán" - írja Arany a Toldi első énekében az országútra és az úton vonuló hadseregre vágyakozva bámuló Miklósról. Majd Laczfi hetykén feltett sértő kérdésére válaszul Toldi „a nehéz fát könynyeden forgatja, Mint csekély botocskát, véginéi ragadja: Hoszszan, egyenesen tartja fél kezében, Mutatván az útat, hol Budára tér el..." De mi is (volt) a különbség a vendégoldal és a petrencerúd (vagy petrencésrúd) között? (Magam még nem tudhatta, hogy elvált asszonyka.) Szólt is a kísérőjének, ne fáradjon tovább, itt íerostokol. A tiszviselő eltávozott, de ő nem mozdult a helyéről. Most már tanú nélkül fürkészheti a kiszemelt riportalanyt. Elég bő munkaköpeny van rajta, de keble, csípője azt is kidomborítja. A lábszára kissé erős, de formásán ívelődik. A bőre tejfehér. Május első napjaiban nemigen napozhatott. Á Riporterkaland PETRŐCI BÁLINT 2.rész fejkendő alól kikandikált a szőke haja. (Azóta már megtudta, nem festi a haját, így született, szalmaszőkén.) Ha lebarnul a bőre, még mutatósabbá varázsolja az aranyló hajkorona. A szeme gesztenyebarna, fekete gyémántként csillog. Szemöldöke szénfekete, a szempillája is sötét. (Nem kormozza, mint általában a szőkék cselekszik.) Az A Komáromi Jókai Színház művészei ma délelőtt kezdik próbálni Carlo Goldoni Mirandolina című vérbő komédiáját. A rendező a népszerű budapesti színművész, Benedek Miklós. A pár napja tartott olvasópróba után beszélgettünk. BÁRÁNY JÁNOS Miképp került kapcsolatba a Komáromi Jókai Színházzal? Két évvel ezelőtt már felkerestek, hogy szeretnék, ha itt dolgoznék. Akkor nem tudtam jönni, sajnos, tavaly sem. Most jutott pár hét arra, hogy létrehozzuk ezt az előadást. Ismerte az itteni színészeket? Azt kell mondanom, hogy nem ismerem az itteni társulatot, bár megnéztem a Légy jó mindhalálig című musicalt. Most keressük az utat egymás felé. Ezért is választottuk inkább ezt a kamarajellegű darabot. A másikhoz, amely a tervben volt, sok szereplő és statisztéria kellett volna. Éz egy kis csapat. Talán könnyebben dolgozunk majd, jobban megismerjük egymást. Ha jól tudom, ön alakította annak idején a Ripafratta lovagot a budapesti előadásban. Még a régi Nemzeti Színházban játszottunk a nyolcvanas években. Jó előadás volt, Zsámbéki Gábor rendezte. Ez volt az egyik olyan darab, amit átvittünk az is úgy érzem, már a múlt idejű állítmány illik jobban a mondatba; nem csoda hát, hogy akik csak hallomásból vagy a Toldi lábjegyzeteiből szereztek tudomást ezeknek az eszközöknek a mibenlétéről, azokban hamar öszszekeverednek ezek a fogalmak.) A vendégoldal (egyes helyeken: oldalrúd) kb. 4-5 méter hosszú s kb. 12-16 cm átmérőjű vastagságú rúd volt, amelyet széna vagy kévékbe kötött gabona szállításához a szekér két oldalának félső részéhez erősítettek, hogy megnöveljék (meghosszabbítsák és kiszélesítsék) a rakodóteret. így a rakomány nemcsak a szekérderékba kerülhetett, hanem tégla alakban emelkedhetett a szekérarca nem finomult babaarc, inkább vad szépség árad belőle. Szebb is a vadon nőtt virág!... Erre a gondolatra indulást vezényelt magának: Kezdheted a témadást! Lapos sarkú szandálban szorgoskodott a gépénél. Mozgás közben a köpeny alól előbukkant a fehér melltartója. Elpirult a kis szöszke, amikor látta, mit szemlél olyan tüzetesen a hozzá közeledő harcsabajuszos férfi. Pirulás közben el is mosolyodott. Csak azért lépett hozzá, hogy tekintetével a mellét szorongassa? - Kinevet? - kérdezte a vadidegen. - Csak akkor nevetnék, ha egy jó zaftos viccet mondana! Ha így beszél, még jobban szeretheti azt, amiről a zaftos tréfák szólnak! Nagy kedve támadt, hogy megnevettesse a kis szöszkét, de ízléstelennek tartotta, hogy „olyan zafttal" körítse az ismerkedésüket. De kezdeményezésére mégis a „témánál" maradt, még abban a tudatban is, hogy abból, amit mondani szándékozik, semmilyen vicc nem kerekedik ki. Komoly arcot vágva olyan hangakkor alakult Katona József Színházba, melynek tizenötödik éve vagyok tagja. Több, mint száz előadást megért. Ötvenszer játszottuk a Nemzetiben, azután még egyszer annyiszor a Katonában. Még a nagy társulat adta elő. Major Tamás, Udvaros Dorottya, Máthé Erzsi, Eperjes Károly, Horváth Jóska. Honnan vette az energiát a rendezéshez? Nem is energia, inkább bátorság kellett hozzá. A Budapest Orfeum volt az első munkám, a legutóbbi, a Kamarában, a Katona oldalak fölé is. A terhet egy harmadik rúddal (nyomó- vagy lökőrúddal) nyomtatták le, illetve a három rúdnak elöl és hátul való összekötésével rögzítették. A petrencerúd pedig csupán 2,5-3 méter hosszú s (a vastagabb részén) 6-8 cm átmérőjű volt. A réten az összegyűjtött és petrencékbe (vagy rudasokba) rakott szénát két ilyen kihegyezett végű rúdon vitte két ember a boglya rakásához kiszemelt helyre. De mivel keményfából készültek ezek a rudak, a fél kézzel való felemelésük (végüknél fogva) szintén komoly erőpróba lett volna. Nyilván ez is oka lehet annak, hogy egy-egy ember képzeletében a petrencerúd váltja nemben szólalt meg, hogy a zakatoló gépek zajában csak az hallja, akihez szavát intézi. - Mondja csak, kislány, a melltartóját csak azért vette fel, hogy a por ne lepje be a gyönyörű almácskáit? Komoly hangon szemtelenül komolytalankodik? Kurtán elnevette magát. - Már mások is mondták, hogy szép almácskáim vannak. Csak azt nem értem, miért érdekli magát? - Tutyimutyi alak lennék, ha nem érdekelne... Csak most mérte végig a tekintetével. Elég magas és vállas férfi, de egy kissé görnyedten tartja a hátát, mintha szégyellné, hogy túlnőtte az átlagot. Dehogy röstelli magát emiatt! Csak azért görnyedezik, hogy közelebb legyen az alacsonyabb nő fejéhez.... Az ő szeme is olajos barna, a haja sötét, inkább fekete, mint gesztenyebarna. A sűrűn nőtt dús bajszát gondosan ápolja. A nagyapjának is ilyen nagy harcsabajsza volt, de ő nem fésülgette, csak az ujjaival simítgatta és pödörte a végüket. Ez a vadidegen a József Színház kamaratermében, egy Gábor Andor-összeállítás. Közben rendeztem a József Attila Színházban, a Játékszínben, a Katonában. Nem a főállásom a rendezőség. Én színész vagyok. Egy-egy szerep meddig él önben? A főiskolán saját növendékem rendezte az Equust, abban játszom és a Mauzóleumban. A régebbiek közül nagyon szerettem Catullust, Ripafratta lovagot, az Úrhatnám polgár filozófia tanárát. A darabok közül fel a vendégoldalt, ha Toldiról van szó. Talán a vendégoldalnak fél kézzel való felemelését lehetetlennek is tartják. Bizony, aki tudja, mi a különbség a két rúdfajta között, az inkább a petrencerúd fél kézzel való kinyújtását tartja hihetőbbnek. Csakhogy Arany népi tárgyú elbeszélő költeménynek írta a Toldit, amelyben egy nagy erejű, bátor, de elnyomott népi hőst akar bemutatni. Ehhez pedig egy petrencésrúdnak az említett módon való felemelése kevés lett volna. S ha a költő kifejezetten a vendégoldal felemelését és kinyújtva tartását választotta hozzá, próbáljunk hinni neki, ha túlzásnak érezzük is! bajuszpödrést nem ismeri, inkább kissé lefelé is növeszti, hogy ajka tövét is szőrzet takargassa. Eszébe villan: ilyen bajszossal még nem csókolózott! Miért gondolt éppen erre? Mert tekintetét úgy fúrta a szemébe, mintha a lába között fészkelődne. Hazudna, ha azt állítaná, hogy ez a célzatos magatartás hidegen hagyta, de ugyanakkor fel is ingerelte. - Kicsoda maga?! - szólalt meg nem kis méreggel a hangjában. - Újságíró vagyok - S olyan butaságokról akar írni, mint amiről beszélt? - Magáról szeretnék írni. - Rólam nem írhat semmi érdekeset! - Azt csak bízza rám! ígérem, csodálkozni fog, hogy mi mindent lehet érdekesen megírni egy érdektelennek vélt személyről. A történetet az ismerkedésünkkel fogom kezdeni. Amikor váratlanul megpillantottam, megakadt magán a szemem. Egy lépést sem tudtam tovább tenni. Az óriási mágnes vonzereje visszatartott. Magából sugárzott a riporttéma. Hol beszélgethetnénk? Bulgakov Menekülését, a Csókos asszonyt, a Hyppolit, a lakájt. Sok műfajban játszottam. Mostanában egyre kevésbé vannak ilyen jó emlékeim. Tehetségek kerültek a keze alá a főiskolán? Két párhuzamos osztály van, a harmadik A és a harmadik B. Zsámbékié az egyik osztály, enyém a másik. Huszonnégy színész végez jövőre. Hat fiú és hat lány jár az osztályomba, vannak közöttük nagyon tehetségesek. Sokat dolgoztak ebben az évben pesti és vidéki színházakban, a tévében. Kemény évadjuk volt. A rengeteg munka munka mellett jut ideje a családra? Nagyon kevés. Próbálok, tanítok, este játszom. Kisebbik fiammal, Alberttel akkor találkozom, ha még fent van késő este, amikor hazaérek, vagy kora reggel, amikor búcsúzik, s indul az iskolába, nagyobbik fiam, Tibor Rómában van, kétéves szerződéssel. Hogy alakul az idei nyara? Július tizenegyedikén lesz a Mirandolina bemutatója a Komáromi Bástya Színházban. Utána bő egy hónap szabadság vár rám. A felében nyaralok, a másik felében készülök a következő évre. Negyedévesek lesznek a növendékeim, darabokat kell választanom. Augusztus közepén pedig próbálni kezdek a Katona József Színházban. Oktatás és hit Református iskolák Békés. Huszonkilenc tanintézet vesz részt a magyar református gimnáziumok első világtalálkozóján június 29. és július 6. között Békés városában. A helyi református gimnáziumot fenntartó egyházközség szervezésében magyarországi, erdélyi, felvidéki és kárpátaljai iskolák képviselői lesznek jelen. A református gimnáziumok találkozóján előadások hangzanak el a nemzeti oktatás felelősségéről, az európai magyarság-képről, a református iskolának a magyar művelődésben betöltött szerepéről, a hitoktatás és hazafias nevelés kapcsolatáról. (MTI) - Itt nem lehet... - válaszolta röpke mosollyal a kis szöszke, s elgondolkodva elhallgatott. Azon töprengett, mi érdekelheti az újságírót? Jóval harmincon felül lehet. Találgatta: inkább harminchét, mint harmincnyolc. (Később megtudta, hogy csupán egy évet tévedett, harminchat éves.) Csak rövid házasságának gyötrelmes történetét, a gyerekvárást mesélhetnék el neki, meg azt a kis kalandját a mesterével, amelyben nem lelt semmi örömöt, csak a kényszerítő körülmények hatására hagyta, hogy bemocskolja őt. Azóta csak a tisztulás után vágyakozott, egy kis szerelemre. A múló pillanatok rádöbbentették, folytatnia kell a félbeszakadt mondatot. Csak este tízkor végzek... - Megvárhatom? - Falusi lány vagyok, nem városi éjjeli lepke. Örülök, ha az esti munka után az ágyamba bújhatok. - Meggyorsítom az ágybabújást, hazaviszem a kocsimmal. - A gyárkapun kilépek, s harminc lépés után benyitok a másik kapun. (Folytatjuk) REGÉNY