Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-16 / 137. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. JÚNIUS 16. Inkább fájjon! TÓTH MIHÁLY Fülledt meleg van, és ez arra csábít, hogy hírmagyarázat-írás közben számomra a legkönnyebb, olvasóim számára a legkellemesebb megoldást válaszam; olyan kommentárt írjak a Krajcí-ügyben ellenzéki kezdeményezésre összehívott parlamenti ülésről, amelynek tartalma senkinek sem okoz fájdalmat azok közül, akik ellendrukkerei Mečiar csapatának. A fentiekben vázolt papírforma szerint így szinte csak felsorolásból állna ez a dolgozat. Kezdeném azzal, amivel a 3. Mečiar-kormány kezdte 1994. november 4-ének éjszakáján, érinteném a DU-képviselők parlamentből való eltávolítására tett próbálkozásokat, nem hagynám ki az ifjabb Kováé-ügyet, de azt sem, hogyan tette a kormány hiteltelenné a bűnüldözést, és kissé elidőznék a néhány hete (ismert módon és eredménnyel) lebonyolított népszavazásnál. Ezeket a tényeket még én, az öregedő zsurnaliszta is fel tudom sorolni jegyzetek nélkül. Tehát nincs nehéz dolgom. Ráadásul az ellenzéki (feltehetően többségben levő) olvasóim sem tudnak mást kezdeni e felsorolással, csak egyetérteni vele. Tehát sem nekik, sem nekem nem fáj a kommentár. Azóta azonban, hogy pénteken azért dőlt dugába a belügyminiszter menesztésének kezdeményezésére kikényszerített parlamenti ülés, mert az oppozíció pártjai nem voltak képesek megszervezni egy olyan képviselői aláírásgyűjtést, amelynek megszervezése egy angoranyúl-tenyésztő szervezetnek sem okozott volna gondot, úgy vélem, olyan hangnemben kell politikai publicisztikát írni, hogy - inkább fájjon! Magyarán szólva: nem szabad megelégedni annak ismételgetésével, hogy milyen gonosz és elvetemült ez a kormány és a sleppje, hanem afölött sem szabad szemet hunyni, hogy mennyire langyosvíz az ellenzék. A kormány viselt dolgai kommentár nélkül is önmagukért beszélnek. Akik tudatos, vagy lehetséges ellenfelei ennek a korlátlan felelőtlenségű társaságnak, azok bő lére eresztett magyarázat nélkül is megértik, hányat ütött az óra. Hasznosabb lenne, ha az ellenzékről cikkező publicisták némi epét is vegyítenének a tintába. A kék, a piros, a rózsaszín és a piros-fehér-zöld ellenzék önbizalma jelentős, és én bizony nem tudnám megmondani, mire alapozva. Tévedés ne essék, Krajči akkor is belügyminiszter marad, ha megtartja ülését a képviselőház. Arról a tanácskozásról azonban messzebb hangzott volna a szó, mint bármelyik ellenzéki pártirodáról, bárhogy köpik is ott a markukat. Nehéz napok SZILVÁSSY JÓZSEF Nincs könnyű álma ezekben a hetekben a hazai magyar szülőnek és pedagógusnak. Zaklatottak nappalaik is, hiszen gyűlések, magánbeszélgetések tömkelegén újra szembesülnek az óráról órára égetőbb dilemmával: mi lenne a leghatásosabb lépés a kétnyelvű bizonyítványok megvédése érdekében. Magyar iskoláink megvédése érdekében. Sokan, a legtöbben anyanyelvi oktatásunkat féltik, és a törvény adta valamennyi lehetőség határozott érvényesítését szorgalmazzák. Ne hallgassuk el azonban azt sem, hogy felszólaltak, vagy éppenséggel különböző kibúvókat keresve el sem jöttek a megbeszélesekre olyan iskolaigazgatók, pedagógusok, akik elsősorban saját egzisztenciájukért rettegnek, ezért taktikáznak és másoktól várják, hogy az ő érdekükben is cselekedjenek. S akadtak magyar szülők is, akik félévkor bizony átvették az egynyelvű bizonyítványt. Kevesen voltak, de voltak ilyenek is. Nem megbélyegezni kellene őket, hanem meggyőzni. Minden egyéni és közösségi tragédia, megalkuvás ugyanis azzal kezdődik és folytatódik, hogy akadnak olyanok, akik úgy okoskodnak: őket nem érheti baj, ha lapítanak. Előbbutóbb azonban őket is eléri a törvénytelenségek gőzhengere, és senki sem fog segíteni rajtuk, mert a bátrak odavesztek, a maradék pedig tovább lapít. Ma kétnyelvű bizonyítványainkra törnek, holnap iskoláinkra, holnapután bárkit, bármit eltiporhatnak. Ezért kell legyőznünk önmagunkban természetes félelmeinket, s ezért kell támogatnunk azokat, akik már felismerték a végveszélyt. Holnap Füleken találkoznak szülők, pedagógusok, más közéleti személyiségek, hogy sorsdöntő lépésekről döntsenek. A mindannyiunk előtt álló nehéz napokban csakis úgy kényszeríthetjük a minisztériumot alkotmányos jogaink visszaállítására, ha mindannyian kiállunk kétnyelvű bizonyítványaink védelmére. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo Slavkovská: - Megőrjít ez a sok magyar tiltakozás! Ezért kell cselekednünk, hogy sokkal, de sokkal kevesebben legyenek! (Szűcs Béla karikatúrája) A két katartikus napot egyre nagyobb tanácstalanság övezi Magyarországon Június tizenhatodika Volt egy dátum az úgynevezett kádári konszolidációban, melyről nem volt ildomos tudni - sokan nem is tudtak. A hozzá tartozó gyászos tények pedig cenzurális korlátozás alá estek, miként a hozzá tartozó név is, Nagy Imréé. MOHAI V. LAJOS Éppen ezért 1989 előtt június tizenhatodika puszta kiejtésének, leírásának szimbolikus ereje támadt, miként a tiltott név nyilvános gyászénekbe foglalásának. Nagy Gáspár nevezetes versének egyik publikálását goromba retorzió követte; később a finom áthallásokkal dolgozó Esterházy Péter többször is keltezte egy-egy művének megírását e napra - a vájt fül értette a célzást. Június tizenhatodika ma aktuális világunk nagybetűs gyásznapja, izzása azonban kihűlőJúnius tizenhatodika ma aktuális világunk nagybetűs gyásznapja. ben. Szomorú észleletem az elmúlt esztendőkből, már a demokrácia napsütése óta, hogy fáradt világunk szürke hétköznapot gyúrt ünnepeinkből. Bizony, megcsendesedett március v i wmm ~ - - mmm» OLVASÓI LEVELEK Megújuló színjátszás Nem élhetek muzsikaszó nélkül címen háromfelvonásos vígjátékra invitálta a falu népét a deáki Mécs László Irodalmi Színpad, amely Hajdú Irén pedagógus vezetése alatt lassan már egy éve működik a faluban. Az előadásra május 31-én került sor a helyi művelődési házban. A zsúfolásig megtelt nagyteremben kedvére tapsolhatott a közönség, hiszen a szereplők valóban színvonalas műsort mutattak be. Amint azt a cím is jelzi, a darabból nem hiányzott lobogása, nincs valódi közmegegyezés augusztus jeles napjának tényleges mondanivalója körül, s tompult, újratompult október fényessége is. Sőt, 1956-ot mintha elhagyták volna szellemei. Engedtük, hogy hozzá kapcsolódó érzelmeinket, érzékenységünket megrontsák fölös feszültségek keltői, kiknek a világon semmi sem drága: a pártpolitikai aktualitások a rendszert váltott Magyarországon csökkentik ihletését, talán legszívesebben félre is tolnák. Miénk a veszteség savanyú füstje, az elkeserítő tapasztalás. A nem fölemelő jelen idő. Június tizenhatodika Nagy Imre vértanúságának, kivégeztetésének napja: a Kádár-rendszer szerette volna, hogy feledés homályába merüljön az idők végezetéig, nehogy átalakíthassa a létező magyar szocializmus névadójáról, a „kompromisszumok robotosáról" meggyökereztetett „össznépi" fogalmat. Az amnéziára ítélt nemzeti közösség előtt tehát ama kivégeztetés tényét fedte el, amely Kádár János 1956 utáni hamis életére rányomta bélyegét. Utólagosan derült csak ki, hogy ez emberöltőnyi korszak első embere mennyire magára hagyva élt ezzel a letörölhetetlen bélyeggel. Aztán június tizenhatodika a nagy évben, 1989-ben. Az újratemetés, a gyászoló sokaság a Hősök terén. A sokaság, mely tényleg szentül hisz az emlékezésnek, és kényes igazságérzea sok szép magyar nóta, amelyhez a muzsikaszót a peredi zenészek biztosították. A közönség így igazi magyar mulatság hangulatát élvezhette. Az, hogy a közönség soraiban egyetlen hely sem maradt üresen, bizonyította, hogy a falu népe valóban igényli az ilyen jellegű kulturális rendezvényeket. A többségében középiskolásokból álló társulat új színt hozott a falu kulturális életébe. Örömmel vettük tudomásul, hogy Deákin újra beindul a színjátszás, amelynek a faluban valaha hagyománya volt. Az Irodalmi Színpad e szereplésén kívül korábban már két önálló irodalmi est keretében is bemutatkozott. Mindez kitartó munkájuk, leltére. Ugyanazokban az órákban Kádár János a Cserje utcai villában Grósz Károllyal cserélt eszmét. Nincs bekapcsolva a televíziókészülék. Ha hinni lehet később Grósznak, a párt (MSZMP) dolgairól kérte Kádár véleményét. Miféle vak utópiában nyerhettek időleges békét így ketten, egyes egyedül, midőn a reális történelem ott morajlott a lábuk alatt a lelkendező forradalmi városban? S június emléknapjához fűződő kísérlet volt 19941958 és 1989 katartikus napját növekvő tanácstalanság övezi. ben a 301-es parcellában a mártír miniszterelnök lányának és Horn Gyula kijelölt kormányfőnek közös gyásztétele. A hivatása gyakorlására készülő Horn ezzel a lépéssel akart oldani múltunk (és múltja) antinómiáin. 1958 és 1989 katartikus napját manapság egyre növekvő tanácstalanság övezi, mely hovatovább csupán politikusok kötelező menetgyakorlatába torkollik a Rákoskeresztúri új köztemetőben. Lehet, hogy megint eljött az ideje annak, hogy az irodalom találja meg a valódi mondanivalóját, rázzon föl tespedésünkből bennünket, június tizenhatodikán. A szerző irodalomtörténész. kesedésük, és egy odaadó, a tenni akaró fiatalokat felkaroló pedagógus érdeme. Varga Zsuzsa Deáki Lesz-e tiltakozás? Június utolsó napjai a nagy várakozások időszaka lesz a magyar szülők és a Szlovákiai Magyar Szülők Országos Szövetsége számára is. Várjuk a csodák csodáját: a kétnyelvű iskolai bizonyítványt. Az oktatási szakosztály illetékeseitől megtudjuk, hogyan reagáltak a korábbi ezelőtti országos tiltakozásra. Ha ez a reszort legalább részA pápa és a pátriárka Visszavont bélcejobb NEUMANN OTTÓ Ismét kudarcot vallott a szép kísérlet, hogy a római pápa és a legnagyobb ortodox egyház vezetője - csaknem évezrednyi szembenállás után - békejobbot nyújtson egymásnak. A helyzet kísértetiesen ismerős. Tavaly ilyenkor még élt a remény, hogy Pannonhalma lesz a nagy találkozó színhelye. Aztán júliusban az orosz ortodox szent szinódus nemet mondott. Az idén Bécs környékén már javában folytak az előkészületek, amikor jött a hír: II. Alekszij pátriárkának megálljt parancsolt a szent szinódus. A döntésben, amely formálisan a találkozó előkészítetlenségére hivatkozik, az orosz ortodox főpapság többségének a katolicizmussal szembeni történelmileg érthető - erős ellenérzése munkál. Eleven az emléke a négy évszázaddal ezelőtti eseményeknek: akkor tért át Nyugat-Ukrajna és Fehéroroszország lakosságának jelentős része a görög katolikus vallásra, elismerve ezáltal a pápai primátust. A konzervatív ortodox főpapok most is úgy látják, hogy a békülés gesztusa egyenértékű volna a pápa további terjeszkedésének igenlésével. Ki vállalkozhat arra, hogy elmagyarázza nekik: a második vatikáni zsinat őszinte nyitást ír elő a nem katolikus keresztény vagy más hitű emberek felé, és II. János Pál pápa lépéseit az igazi békekeresés szándéka vezérli? A pannonhalmi randevú meghiúsulása után a házigazda, Várszegi Asztrik főapát kimondta: a két egyházi vezető történelmi kézfogása előbb-utóbb mégis megtörténik. Még több olyan katolikus főpapnak kellene vállalnia a közvetítői küldetést, aki képes elhitetni a pravoszláv vezetőkkel, hogy a közeledés nem leplez áttérítői szándékot. Nem kellene véka alá rejteni azt sem, hogy az emberiség elég sok vért veszített már a valláskülönbségek zászlai alatt vívott háborúk során. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa A DBP állásfoglalása Elítélik a szélsőséget Brezno. A DBP besztercebányai kerületi aktivistái szombaton Breznoban találkoztak. Kiadott állásfoglalásukban kifejezték aggodalmukat afölött, hogy a DSZM szóvivője hivatalos nyilatkozatában nyíltan hitet tett Milan S. Ďurica Szlovákia és a szlovákok története című könyve, s ezáltal az egykori fasiszta Szlovák Állam legszélsőségesebb ludák szárnyának ideológiája és politikája mellett. (TA SR) ben tiszteli az ebben az országban élő magyarságot, akkor merem reméli, hogy kiosztják a kétnyelvű bizonyítványt. Ha pedig fittyet hánynak a magyar szülők akaratára, akkor valóban flegmák és nemzettiprók. Az ilyenek ellen hadakozni szükséges és észre kell őket téríteni. Komolyabb tiltakozási eszközökhöz kell nyúlnunk. Az igazi megoldás persze az volna, ha a jövő évi választásokon le tudnánk váltani a jelenlegi garnitúrát. Helyükre hozzáértő és korrekt, népszerető, gerinces embereket kell állítani. Ennek a szélmalomharcnak egyszer s mindenkor meg kell szűnnie. Vajda András Szete