Új Szó, 1997. június (50. évfolyam, 125-149. szám)

1997-06-02 / 125. szám, hétfő

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR KOMMENTÁR Ki legyen a Jani? TÓTH MIHÁLY Két „szomszédvár" van a szlovákiai ellenzékben, a Demokratikus Baloldal Pártja és a Kereszténydemokrata Mozgalom. A demokrácia veszélyeztetése újabbnál újabb fejezeteinek végén mindig közmegegyezésre került sor abban, hogy a tekintélyuralomra törekvő mečiarizmus nem győzhető le sem a DBP, sem a KDM különállása, netán kiiktatása esetén. Sőt még úgy sem, hogy a jelenlegi ellenzék bármelyik, a legközelebbi választásokon parlamenti képviselethez jutó pártját kiközösítik a hatalomgyakorlásból a Mečiar utáni időszakban. Azonban amint működni kezd a közmegegyezés, a két említett párt csúcsán rendre megfogalmazódnak olyan gondolatok, amelyek gyanakvásra adnak okot a másik párt térfelén. Például: tavaly nyáron, a bankprivatizációs affér napjaiban a DBP elnöke az oppozíció számára csak nehezen értelmezhető gesztust tett Mečiarék felé. Vagy: az idén Ján Čarnogurský kereszténydemokrata pártelnök akkor ült le tárgyalni Vladimír Mečiarral, amikor egy ilyen gesztusra a legkevésbé számítottak. Az ilyen események azt sejtetik a tekintélyuralomra törekvők legkövetkezetesebb ellenfeleivel, hogy a DBP, illetve a KDM csúcsán levők között még akadnak, akik nem egészen vannak meggyőződve a mečiarizmus totális szalonképtelenné válásáról. Holott nem ez a helyzet. Nem hülyegyerekek irányítják a KDM-et. Sőt meggyőződésem, hogy bármennyire nehezen értelmezhető gesztusai voltak is Jozef Migaš DBP-elnöknek, pártja legfelsőbb vezetésében azok vannak túlnyomó többségben, akik az „önálló ellenzékiségen" nem a Mečiarral való bármikori lepaktálás lehetőségét értik, és tisztában vannak azzal, hogy ha öszszeszűrik vele a levet, romba döntik mindazt, amit a bolsevizmusból való, szocdem irányú reinkarnálódásban elértek. A két „szomszédvár" ellentétes gesztusai voltaképpen a janisági komplexus megnyilvánulásai. Azt próbálják bizonygatni, hogy „engem illet meg az elsőség az ellenzékben". Őszintén szólva az olyan kamaszokra emlékeztetnek a két párt némely politikusai, akik azon vitatkoznak, melyikük hímtagja nagyobb. Az is ilyen kaliberű vita, amit a múlt hét végén a demokratikus baloldaliak kezdeményeztek: a népszavazás előtt milyen hibát követett el a köztársasági elnök, és miben vétett a KDM vezette Kék Koalíció. Miközben Mečiar megerőszakolta az országot. JEGYZET Kell a bátorság SZILVÁSSY JÓZSEF Mostanában gyakran jut eszembe Lukáš főhadnagy, aki Švejknek és társainak suttogva ismételgette, hogy legyünk jó csehek, csak ezt lehetőleg senki se tudja meg. Néhány hazai magyar iskola igazgatójának és pedagógusának a viselkedése emlékeztet Hašek egyik halhatatlan figurájára. Nem fellebbezték meg a kerületi oktatási szervek döntéseit, nem kértek a megszabotthoz képest több osztályt a gimnáziumokba. Akadt olyan igazgató is, aki lebeszélte a szülőket, hogy ne adják a helyi magyar gimnáziumba a gyermeküket, ezért most a kevés jelentkező miatt fellebbeznie sem kell. Néhány pedagógus pedig annyira félt, hogy még a petíciós íveket sem merte aláírni. Nyilvánvaló, hogy ebben a rezsimben tiltakozásaikkal igazgatói posztjukat, pedagógusi állásukat kockáztatják, ám ha nem védik alkotmányosjogainkat, akkor néhány éven belül elsorvadhatnak a magyar iskolák, tehát egyre kevesebb magyar igazgatóra és pedagógusra lesz szükség. Pragmatikusan is végig lehet gondolni: melyik a nagyobb veszély? Ma nem hőbörgő magyarkodókra, hanem öntudatos polgárokra van szükség, akik szót emelnek magyar iskoláink megmaradása, megmaradásunk érdekében. Demokratikus államban a szülő értékrendje, tehetőssége szerint választ gyermekének iskolatípust, az állam megteremti a plurális oktatási rendszer szakmai és anyagi feltételeit, az igazgató, a pedagógus fő feladata pedig a fiatalok korszerű nevelése. Szlovákiában távolról sem ilyen eszményi a helyzet, ezért kell törvénytisztelő állampolgárként cselekednünk. Ezért nem elég, ha csak mástól, például képviselőinktől várjuk minden gond és konfliktus megoldását. Nélkülünk ők is gyengébbek, bátor kiállásunkkal megnő az ő politikai mozgásterük is. Ma kora este a kétnyelvű bizonyítványok, 1921 óta szavatolt alkotmányos jogunk védelmében tüntetünk. Erősítené a szülők, az eddig is aktív igazgatók és pedagógusok tartását, hitét, ha végre azok is eljönnének, akik eddig még sorskérdéseink iránt is közönyösen viselkedtek. lllll jpB ov/ lik Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRJNT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Branslava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. istemet.sk/ujszo Az ungvári megyei könyvtár nagytermében rendezték meg a kárpátaljai magyar értelmiségi szervezetek nagyszabású összejövetelét. A találkozó ezúttal a civil szervezetek közösségformáló szerepével vetett számot. POMOGÁTS BÉLA Az 1989-es történelmi fordulat után minden volt „szocialista" országban számtalan civil szervezet jött létre (Magyarországon számuk ma több tízezerre tehetői), és nagy számban jöttek létre ilyen szervezetek a kisebbségi magyarság körében is. Kárpátalján először 1989 tavaszán Fodó Sándor alapította meg a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségét, ezt követve több tucat érdekvédelmi, kulturális, ifjúsági, oktatási, egyházi és egyéb magyar egyesület alakult meg, közöttük a Dupka György által létrehozott Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége, amely az értelmiségi fórumokat is szervezi. Az ungvári fórumon több mint harminc kárpátaljai magyar szervezet képviseltette magát. így a már említett KMKSZ és MEKK, valamint a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség (az egy tömbben élő Beregszász környéki magyarság szervezete), a Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma, az Ukrajnai Magyarok Demokratikus Szövetsége (ez képviseli a lembergi és kijevi magyarokat is), az Ungvidéki Magyarok Szövetsége, a munkácsi Rákóczi Kör, a Kárpátaljai Magyar Tudósok Társasága, a Kárpátaljai Magyar Gazdaszövetség, a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége, a Zádor Dezső Zenei Társaság, a Kárpátaljai Magyar írók Társasága (a Magyar írószövetség regionális tagszervezete), az ungvári egyetem magyar filológiai tanszéke és az ungvári Hungarológiai Központ. A magyar civil szervezetek mára OLVASÓI LEVELEK Mikszáth és Galgóc Figyelmesen elolvastam az Ivan Kupec halálhíréről szóló írást (Új Szó, 1997. május 17.) E. Fehér Pál tollából, ám a bevezetőjével nem tudok egyetérteni, íme az idézet: „Hetvenhat évesen hagyta el a világot, s talán Szent Péter esernyője borult sírja fölé, hiszen ott született, szinte teljesen „lefedik" a kárpátaljai száznyolcvan-kétszázezres magyarság társadalmát, működni azonban nem tudnak úgy, ahogyan szeretnének, ahogyan kellene, éspedig nemcsak az anyagi eszközök állandó hiánya: az értelmiség drámai elszegényedése miatt, hanem a most már sajnálatosan, évek óta tartó belső viszálykodások következtében is. Ezek a feszültségek egyrészt a kisebbségi magyar közélet gyermekbetegségei, másrészt a hazai politikai pártok küzdelmének kárpátaljai következményei: „leágazásai". Lényegében hasonló jelenségekkel lehetett találkozni az erdélyi, a felvidéki és a vajdasági magyar közéletben is. Nagyon hasznos volna, ha a kárpátaljai magyarság szervezetei felismernék azt, hogy a befolyásért, a vezető szerepért folytatott küzdelem csak árt a kisebbségi érdekérvényesítésnek: méltatlan belharcokban emészti fel az amúgy is kevés közösségi erőt, és megnehezíti a szükséges összefogást. Ezért Kárpátalján is olyan érdekegyeztető koalíciós mechanizmusok kialakítására volna szükség, mint amilyeneket a korábban ugyancsak egymással versengő szlovákiai magyar politikai csoportok hoztak létre. A kívánatos összefogás megalapozásában tölthetnek be igen jótékony szerepet az olyan értelmiségi összejövetelek, mint amilyen most az ungvári értelmiségi fórum is volt. Maga az a tény, hogy a fórumon több mint harminc szervezet képviselői jelentek meg, s részt vettek, felszólaltak a KMKSZ vezetői is, arra utal, hogy a szélesebb körű összefogás, talán éppen a civil szervezetek kezdeményezésére, megvalósulhat a kárpátaljai magyar közéletben is. Annál inkább, hogy a kárpátaljai magyar intézmények megtartása és fejlesztése üyen összefogást, közös érdekvédelmet követel. Az elmúlt néhány esztendőben, bizonyára az ország gazdasági helyzetének katasztrofális romlása következtében is, az ukrán nacionalizmus jól érzékelhetően felerősödött, és a magyar-ukrán ahonnan Mikszáth Kálmán ismert kisregényének témáját kapja, Galgócon, azaz Hlohovecen". Nos, nem vagyok Mikszáth-kutató, de nagy a gyanúm, hogy a „nagy palóc" soha nem járt Galgócon, ugyanis mint a Palócföld szülötte leginkább, ha tehette, Nógrád és Gömörország felé húzta a szíve. Véber Károlyt, az így élt Mikszáth Kálmán című monográfia szerzőjét hívom segítségül. Ezealapszerződés érvényesítése is igen lassan halad. Kárpátalján annak idején népszavazás kezdeményezte a terület (Ukrajnán belüli) autonómiájának felállítását, ugyancsak népszavazás követelte a szinte tisztán magyarlakta Beregvidék önigazgatásának megszervezését, és természetesen történtek kezdeményezések a kárpátaljai magyar kulturális autonómia létrehozására is. Mindezek elől a kijevi kormány most mereven elzárkózik, és időnként röppennek fel nem is teljesen megalapozatlan hírek arról, hogy a kormányzat a magyarság anyanyelvi oktatását szűkíteni kívánja, így legutóbb is szóba került egy korábban kiküzdött jogosultság esedeges visszavonása: a magyar nyelven történő egyetemi felvételi vizsgák lehetőségének felszámolására gondolok. Ezt a tervet a kijevi oktatási minisztérium visz... működni azonban nem tudnak úgy, ahogyan szeretnének. szavonta, tovább engedélyezve a korábbi gyakorlatot. Most azonban nem alkalmi engedményre van szükség, hanem a már bevezetett nyelvhasználati jog állandósítására, tartós biztonságának megteremtésére. Ugyancsak voltak bizonytalanságok a beregszászi magyar pedagógiai főiskola működése körül is. A valóban megnyugtató rendezés ebben az esetben is a meglévő kisebbségi jogok törvényes garantálása és persze továbbfejlesztése volna. Ennek egyeden igazán hatékony és működőképes rendszere létezik: az a kisebbségi kulturális autonómia, amelyre a számottevő kárpátaljai magyar szervezetek amúgy is törekszenek. Az összefogás ezért elsőrendű magyar érdek, és ez az összefogás nem teijedhet ki csupán a Kárpátalján élő közel kétszázezres magyarságra. A térségben ugyanis a magyarságnak vannak természeket írja: „Többször megfordult a stájerországi Gleichenbergben, amelynek sós, szénsavas, vasas forrásait igen kedvelte. Itt töltötte az 1894. évi nyarat is, s ekkor kezdett hozzá első igazi regényéhez, a Szent Péter esernyőjéhez. Ebben is ifjúkori emlékeihez tér vissza, hisz selmeci utazásai során többször megfordult a regény színhelyein, Bábaszéken, Pelsőcön, Glogován pedig 1873-ban járt, esküdt korátes szövetségese," Kárpátalja nagy; népességének e (emellett él méj ezer ukrán, közel gyar, ötvenezer x tízezer román, zsidó és cigány), önazonosság h. 1989 után beköv. sok egyik legfoni mindmáig kellően folyamata. A rusz száz esztendeje éh a pravoszláv ukrái görög katolikusok pápát tartják egyh nak), és a ruszin kt szál fűzi a magyt már csak a héts együttélés követke A most magára t< telmiség nagy rész magyarul (magan hettem néhányukk tózkodásom idejét magyar kultúrát, e szövetségesének t gyarságot. Éppen szóba az 1944-es szállás után leg nemzeti vezetők: és társai ünnepély sének ügye (hasonl es Nagy Imre-újrr Ezen a tervezett g) son a magyarság ké] majd jelen kell lenni aljai magyar és rt ség, a magyar és ru, tek, a magyar és re sadalom egymásra és összefogásában és politikai erők reji Ez az összefogás vez nem is a távoli jöv hogy Kárpátalja az mon belül valóban kapjon, ami különbé irányokba tájékozód tikának is érdeke leh ja lehetne ugyanis y önmagát és geopolit kereső új ukrán állani tődéseinek egyik szv igazi „átrakóállomá. Nyugat között. A szerző a Magyar ség elnöke. ban." A szegény glo^. az árva Veronka törté mint a tűzbe dobott e sa és a másik vonalorj Gyurinak, a törvénytt a felemelkedése tehái Galgócon, azaz Hlohi szódott. Ettől függetk Ivan Kupecről, Kunos szóló megemlékezést, fontosnak tartom. Motesiky Árpád Verebély Magyarok között Ungváro Szigorú Köbölkút. 1 A kárpátaljai magyarságnak halaszthatatlanul össze kell fognia a ruszin értelmiséggel - Egyetlen óhajom van. Vigyen minél messzebb ettől a politikai zűrzavartól! (Gossányi Péter karikatúrája) kor Köbölkút budapesti együttes . Aí mert a szlo ipolysági hatí gedték át az felszerelését, gén a teherfc de ez alól kíviV latok és a k szállítása. Ezt ságok nem v( gyelembe ven nem engedtél véd a Ludas IV kalapácsát mi több mint 20 ezren indultak ezt megnézni, mindnyájuktól Kovács Fere polgármestt